Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Amycus && Cece EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Amycus && Cece EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Amycus && Cece EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Amycus && Cece EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Amycus && Cece EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Amycus && Cece EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Amycus && Cece EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Amycus && Cece EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Amycus && Cece EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Celestine Daugherty

Celestine Daugherty

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
nadine leopold

»
» Pént. 5 Aug. - 11:40

Limonádét szürcsölök a Carrow-villa tavának partján a fűben ülve. Hófehér ruhám csak úgy veri vissza a napsugarakat, átmelengetve a vékony anyagot. Kicsit kívülállónak érzem magamat a sok mardekáros között akik valahol az asztalok között jót nevetgélnek. Annyiszor kértem már az apámat, hogy hadd maradjak otthon, hadd élvezzem a magányt, de Ő sohasem engedte. Szerinte az ilyen össznépi mulatozásokon jól nevelt lány létemre kötelező megjelennem. Kötelező úgy tennem, mintha tizenöt évesen élvezném még az e fajta találkozásokat, úgy tenni mintha még izgatna, hogy a habos-babos sütemények milyen belsőt ígérnek, úgy tenni mintha élvezném a kerti partyt a sok vérmániással, és úgy tenni mintha nem érdekelne Amycus. Mintha nem pillantanék minden percben arra amerre Őt sejtem, mintha nem pirulnék el amikor köszöntés képen két csókot nyom az arcom két oldalára, mintha nem látnám Alecto gyilkos pillantását.
Az elől menekültem most ide. A tölgyfa hűsítő árnyékába a mentás limonádémmal. Levettem a szandálomat, hogy a pázsit kellőképpen cirógathassa talpamat, most pedig a fatörzsnek támaszkodva élvezem ahogy a szellő lágyan cirógatja túlontúl fehér bőrömet, hogy napszítta hajtincseim a vállamat cirógatják, hogy a tömeg duruzsolása csak kellemes háttérzajként jut el hozzám. Igazán élvezem, hogy itthon lehetek, hogy az RBF vizsgákon túl vagyunk, hogy a nyár elé nézünk.
Beleszürcsölök a limonádémba a fekete szívószálon keresztül, aztán megkavarintom azzal, és apró mosollyal nézem, ahogy a jégkockák összekoccannak, ahogy a mentalevelek, narancs és citrom darabok között úszkál.
Kicsit idegennek érzem magamat itt, pedig nem egy nyarat töltöttem már köztük, nem egyszer voltam a táncpartnerük, nem egyszer futkároztam velük ezen falak között. Kisgyermekként örök barátságot fogadtunk, együtt kerestünk békákat a tó melletti kavicsok alatt, de az emlékképek csak távoli homályos foltokként derengenek. Óriási szakadék közöttünk, hogy Ők mind a zöld-ezüst tábort erősítik, míg én megszegve a családi hagyományt a hollóhátba kerültem.  


Egészen biztosan kell a múltban valami izgit plotolnunk - vagy a jelenben - mert ez olyan, mintha te és én lennénk - még ha nem is azok vagyunk - <3
https://2img.net/image.noelshack.com/fichiers/2014/22/1401235680-005.gif
https://2img.net/image.noelshack.com/fichiers/2014/22/1401235709-007.gif
https://2img.net/image.noelshack.com/fichiers/2014/22/1401235637-003.gif
https://2img.net/image.noelshack.com/fichiers/2014/22/1401235722-010.gif

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Mici Visconti

Mici Visconti

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
10
▽ Avatar :
Xavier Dolan

»
» Pént. 12 Aug. - 22:30

mind mischief

   

Elnyiló ajkakkal, lélegzetvisszafojtva figyelem, ahogy apró gyöny fogai a limonádéspohárhoz koccannak, ahogy fekete tűegyenes haja a fedetlen vállára omlik. Ott kuporog a széken, gesztkulálva magyaráz, fejét hátraszegve nevet fel. A nevetése visszhangzik a fülemben és én minden szaván csüngök, mintha azok valami ájtatatos dolgok lennének, pedig közelről sem ilyen jólnevelt. Teljesen hipnotizál, nem is veszem észre, hogy közben az italom kifogyott már s csak szürcsölve szívom a jégkockákról leolvadó, íztelen nedvességet. A népes koszorú, ami főleg korunkbéli fiúkból áll, úgy zárja körül, hogy számomra már nincs hely, csak a hátsósorban. Megalázó. Én is szeretnék olyan lenni, mint ő. Hogy így figyeljenek rám az emberek és közben ne jöjjek zavarba, de tudom, hogy ez teljességgel lehetetlen.
Olyan vagyok, mint egy hisztis kiskölyök, akire nem figyel egy percig az anyja. Ölni tudnék, hogy csak egy pillanatig rámnézzen és csak velem foglalkozzon. De ha erre várok, akkor máris jobb, ha sorszámot húzok.
Kényszerítem magamat, hogy elszakítsam róla a pillantásomat. Hogy végre körülnézzek, mit tartogat számomra rajta kívül ez a délután.
Nem nehéz kiszúrni az egyetlen embert, aki elhatárolódik. Cece Wilkes, aki azt hiszi, mindannyiunknál különb, mert őt a Hollóhátba osztotta a süveg. Elképzeltem jópárszor magamat, ahogy én is az ő kompániáján osztozom, abban a szerencsétlen esetben, ha a süveg semmibe veszi a kétségbeesett hisztimet és engem is oda oszt be, ahová eredetileg szánt.
Eljátszok a gondolattal, hogy egy gyékényen osztoznék a lánnyal, és Alecto bűvköre olyan távol lenne tőlem, hogy talán még elviselhető is lenne. De nem, egyszerűen nem tudom elképzelni azt a párhuzamos univerzumot, viszont azzal talán semmi baj nincs, ha eljátszadozunk a gondolattal.
Ahogy ott méregetem, észreveszem, hogy lopva felém pillant, ami persze nem jelent semmit, de most bennem van annyi dac és bosszúvágy, hogy közelebb menjek hozzá. Hiába néztem körül többször is, ő tűnt az egyedülinek, aki most szóba jöhet. Van olyan jó csaj, hogy felhívjam velem Alecto figyelmét.
Elveszek egy friss poharat az egyik arra baktató házimanó tálcájáról és kínos lassúsággal megközelítem a fehét foltot a tó partján.  
- Hé, Cece, megfognád nekem ezt a poharat? - egy mozdulattal tuszkolom az ujjai közé a poharamat, a következővel már pólómat dobom le, valahol mellé a fűbe, de nem túl távol. Hozzálátok a nadrágom övével foglalatoskodni, lassan, ráérősen, miközben szememmel a vizet pásztázom. Pár pillanat múlva attól a nadrágom is lecsuszzan a bokámig és én egészen elegánsan kilépek belőle. Csak ekkor fordulok ismét hátra, körüljáratva a tekintetemet, de a nővérem látszólag nem figyel. Lenézek ekkor a lányra és beleborzolok a hajamba.
- Hát te meg? Csak azt ne mond, hogy abban akarsz fürödni – nézek elképedve a fehé pongyolára, pedig jól tudom, hogy még csak egy szóval sem említtem, hogy esetleg neki is be kéne jönni. - Na, gyerünk, ne kéresd magad – megragadom finoman a karját és felhúzom a földről, mielőtt még tiltakozhatna – Ez a kedves módszerem, de hidd el, ha ellenkezni akarsz, be is dobhatlak a vízbe.
 nobody puts Cece in the corner <33
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Celestine Daugherty

Celestine Daugherty

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
nadine leopold

»
» Kedd 23 Aug. - 0:12

Még csak esélyem sincs rábólintanom a dologra, Ő már előttem áll a teljes valójában és kezembe nyomja azt a poharat. Elpirulok, pillantásomat a fűcsomóra szegezem ami a lábam mellett hever, mert Ő vetkőzni kezd. Sokszor elgondolkoztam rajta, hogy Amycus mennyit változott, hogy férfiasabb lett már, többé nem az a kisfiú akire gyerekkoromból emlékszem, nem az akivel együtt fürödtem, aki a hajamat húzgálta, aki hagyta, hogy az ágyába feküdjek. Nem kisfiú többé, én pedig ezt nem tudom figyelmen kívül hagyni.
Lopva pillantok rá. szememet a mellkasára függesztem. Láttam már férfit félmeztelen, láttam apámat, láttam az előző barátomat, de Ő egyikükhöz sem hasonlít. A mellkasa nem lóg a megélt kortól, de nem is olyan rettenetesen kidolgozott amitől az ember szemébe egy undorodó fény csillan.
Elcsodálkozom azon, hogy mennyire természetes ez a fiú, hogy nekem mennyire tetszik ez a fajta természetessége, és hogy mennyire zavarba hoz hogy előttem tolja le a nadrágját. Sokszor képzeltem el ezt a jelenetet közte és köztem, de az valahogy mindig meghittebb volt és romantikusabb. Azokban a képzelgésekben Amycus azt mondta, hogy szeret.. most ez valószínűleg nem fog megtörténni.
Válaszolni sincsen időm, pedig mondanám, hogy én nem akarok fürdeni, hogy én nem akarom a figyelmet magunkra vonni, de Ő látszólag másképp vélekedik.
- Szóval ez a kedves.. értem! -
Nagyot nyelek. Most vagy soha Cece, most vagy soha.
Zavarban vagyok mert sohasem vetkőztem még fiú előtt fehérneműre. Feszélyez a dolog, meg hogy bolond lány létemre képes voltam felvenni egy tangát.
Ledobom a ruhámat a lábam elé, kezemet pedig a mellkasom előtt fonom össze, hátamat a fűzfa törzsánek nyomom, hogy ne kerülhessen mögém, hogy ne láthassa, hogy szinte semmi nincsen rajtam. Hajamat az arcomba söpröm, hogy zavaromat tettessem, miközben az alsónadrágját bámulom. Sohasem voltam ennyire zavarban.
- Amycus én nem akarlak megbántani, de nem biztos, hogy én vagyok számodra a tökéletes társaság, meg amúgy is kissé kényelmetlen ez a helyzet.. -
Rábámulok őzike szemekkel, félve, zavarban, és tanácstalanul. Beleszerettem. Újra beleszerettem.


Egészen biztosan kell a múltban valami izgit plotolnunk - vagy a jelenben - mert ez olyan, mintha te és én lennénk - még ha nem is azok vagyunk - <3
https://2img.net/image.noelshack.com/fichiers/2014/22/1401235680-005.gif
https://2img.net/image.noelshack.com/fichiers/2014/22/1401235709-007.gif
https://2img.net/image.noelshack.com/fichiers/2014/22/1401235637-003.gif
https://2img.net/image.noelshack.com/fichiers/2014/22/1401235722-010.gif

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Mici Visconti

Mici Visconti

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
10
▽ Avatar :
Xavier Dolan

»
» Szer. 31 Aug. - 6:19

mind mischief

   

Nem mondom, hogy nem hoz zavarba az, hogy így végigmér, tetőtől talpig, de attól egy kicsit jobban érzem magam, hogy látom, ő sokkal inkább zavarban van. Mindig is olyan furcsák voltak számomra azok a lányok, akik ilyen könnyen elpirultak, akiket ilyen egyszerűen zavarba lehetett ejteni. Nem igazán tudom, hogy hogy kéne reagálnom, így inkáb széles vigyorra húzom a számat, és lopva a válla fölött visszanézek az asztal körül maradt társaságra. Alcto nagy valószínűséggel még azt sem vette észre, hogy eltűntem, és ez annyira bosszant, hogy szánt szándékkal erőszakolom a tekintetemet, hogy újfent az előttem álló lányra szegezzem. Salazárra, éppen vetkőzik. Ez teljesen normális reakció kéne legyen, és mégis azt érzem, hogy különösebben nem érdekel. Mármint tőlem akár teljesen meztelenre is vetkőzhet, és ha a nyakamba mászna, jó eséllyel akkor sem tudnék vele mit kezdeni. A művigyor még mindig ott van az arcomon, és most először veszem a fáradságot, és a közénk földre dobott fehér ruhadarabtól indulva végihordozom a tekintetemet. Mert ezt csinálják a srácok, nem? Ha előttük van egy lány, csaknem meztelenül, akkor azért egy minimális kíváncsiság van bennük, nem?
Meg kell hagyni, Cece kellemes meglepetés. Meglepetés azért, mert tulajdonképpen egészen idáig még csak el sem gondolkozhattam azon, hogy vajon hogy nézht ki ruha nélkül, szóval elásrásaim sem voltak tulajdonképpen, mégis azért messze felülmúlta őket. Nem is gondoltam volna, hogy a kis piszkaszár lábak fölött már ilyen nőeis vonalak bújkálnak. Nos, ha valamitől zavarba jövök, hát az ez lesz.
- Nem igazán értem, hogy ezt miért kell rejtegetni – szólalok meg kisvártával, ahogy megtalálom valahol a hangom. Nem is veszem észre, hogy már kb fél perce nem néztem a válla fölé, pedig ez azért szép haladásnak számít. - Nem mintha bántani akarnálak vagy ilyesmi, csak fürdünk egyet. Szoktak ilyesmit csinálni az emberek – vonok vállat és egy lépést közelebb lépek hozzá és a fa felé. Mint mondtam, a meggyőző készségem sosem volt túl kifinomult, ha egyáltalán létezik. Próbálok belesni a hajfüggöny mögé, bár ha őszinte akarok lenni, kicsit jobban lekötnek egyéb testrészek, de azt is elkönyveltem magamban, hogy ez nem az őszinteség pillanata. Szóval egy lépéssel kizárom közöttünk a távolságot és tétova mozdulattal kisöpröm a haját az egészen pirosan izzó arcából.
- Szóval, mint mondtam, létezik a kedves módszer. Szerintem totál nem kellemetlen, de azért érdekelne, hogy te miért tartod annak? Jó, vágom, hogy nem én vagyok itt álmaid lovagja, de ilyesmit nem illik az ember orra alá dörgölni. De ha másra nem vagyok jó, legalább félékennyé teheted – vonok vállat mindenki magából indul ki alapon, és kihasználva a pillanatot, ezúttal a fa mögül lesek a többiek felé – szóval melyiküket kell féltékennyé tenni? - végighordozom egytől egyig mindenkin a tekintetemet, aztán se szó, se beszéd, megragadom a kezét, és elindulok a víz fele. Előbb a fű simogat, aztán az apró, hideg hullámok nyaldossák a talpamat, de én ügyet sem vetek rá, gázolok tovább.
 nobody puts Cece in the corner <33
[/quote]
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Celestine Daugherty

Celestine Daugherty

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
nadine leopold

»
» Csüt. 3 Nov. - 7:15

Elpirulok. Nem azért mert amúgy olyan nagyon pirulós kedvemben vagyok, és mert nem érzem gáznak, hogy úgy állok előtte, mint egy jól nevelt paradicsom, hanem mert zavarba hoz. Megint.
Az arcom elé söpöröm kissé a hajamat, hogy azért ne legyen ám olyan feltűnő, hogy tényleg piros lett az arcom, és hogy annak takarásából bámulhassam. Úgy csinálok, mintha sohasem láttam volna férfit majdnem meztelenül, szemeimet egyetlen ruhadarabjára fókuszálom, és csak akkor jövök rá, hogy azt nem is igazán kellene bámulnom, amikor már túl sok percet töltöttem el azzal, hogy fekete boxerjét figyeltem. És igen, tényleg sohasem láttam még fiút ilyen lenge öltözetben, főleg nem azt a fiút aki történetesen tetszik nekem, és igen ez tényleg zavarba hoz, főleg az, hogy nem képes befogni a száját, és úgy békén hagyni, ahogy ezt eddig tette. Mert hát ugye, amúgy mi nem vagyunk olyan hű de jóba, őt én nem igazán érdeklem, én meg nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy felhívjam a figyelmét magamra.
Sóhajtok egyet, ahogy belekezd a számomra még kínosabb témába, és ügyesen kérdez rá a lehető legkínosabb kérdésre, amire képtelenség lenne, hogy valaha is válaszoljak.
- Inkább fürödjünk.. -
A védekezés a legjobb támadás. Azt mondják. Hát nem tudom. Amycus nem egy olyan buta fiú, akit ennyivel le lehet rázni, de azért reménykedem benne, hogy jobban elvonja a figyelmét a víz, meg a fürdés, mint az, hogy nem is válaszoltam igazán a kérdésére.
Belépek a jéghideg vízbe, kissé fel is szisszenek, ahogy a tó nyaldosni kezdi lábszáramat.
Megborzongok, kissé fázósan próbálom magamat átfogni, miközben Őt bámulom. És két dologra jövök rá. Az egyik az, hogy valószínűleg sohasem fogok kiábrándulni belőle, a másik pedig az, hogy vagy úgy teszek, mint aki ezt az egészet rettentő mód élvezi, vagy tovább fog kérdezősködni.
Ha lehet az utóbbit választanám.
Elrugaszkodom a parttól, és eléggé nőietlenül vetődöm a vízbe, hogy aztán gurgulázó nevetéssel bukjak a felszínre.
- Na mi van? Mégsem vagy olyan bátor? -
Incselkedve pillantok rá amivel még saját magam is meglepem.


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Mici Visconti

Mici Visconti

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
10
▽ Avatar :
Xavier Dolan

»
» Kedd 15 Nov. - 19:43

mind mischief

   

A nagy lendületben elfelejtek olyan inkonzisztenciákon agyalni, hogy például miért van az, hogy fél perccel ezelőtt még bőszen tiltakozott, most meg szinte ő parancsolja, hogy fogjam be a számat, és menjünk fürödni. Egy vállrándítással intézem el, és húzom magam után a vízbe, szerecsére még csak erőszakoskdnom sem kell, az valahogy elveszi az egésznek a varázsát, meg aztán nem is vagyok feltétlenül az a szadista fajta, aki attól érzi csak módfelett jól magát, ha ráerőltetheti az akaratát másokra.
Persze ha egy kicsit is figyelnék rá, úgy igazán, már rég leesehetett volna, hogy csak a témát próbálja kerülni, de őszintén szólva, annyira nem is érdekelt a válasza. Nem hiszem, hogy fel lennék készülve valami különösen nyálas, lányos csevelyre.
Amikor a hullámok már a vádlimat nyaldossák, és a lábujjaim egészen belesüppednek a puha iszapba, hirtelen, minden figyelmeztetés nélkül állok meg. Hallom a hátam mögött a szisszenést, és habár tudom, hogy valószínűleg nem több a hideg vízzel való találkozásra adott ösztönös reakciónál, azért mégis kérdőn bámulok a magát takargató lányra. Rosszallóan csóválom meg a fejem. Tehát még mindig nem sikerült levetkőznie ezt a gyerekes szégyenlősködést vagy egyszerűen csak fázik. Nehéz lenne megmondani, de tekintve, hogy az én testemen is végigfut a libabőr, az utóbbi lehetőséget sem zárom most már ki.
Újfent végignézek rajta, már amennyi kilátszik belőle a vízből, de mielőtt kibökném a nyelvem hegyére toluló kioktató szavakat, Cece nekiiramodik és a következő pillanatban már hunyorítanom kell, hogy ne pancsolja a szemembe a vizet, ami egyébként nem egy szar ötlet, mert a göndör tincseim már így is csurom vizesek lettek.
- Csak szeretnéd. Mindössze lovagias vagyok, s hagytam neked egy kis előnyt - kezdek el automatikusan védekezni, és aztán egy futamodással és lendülettel már én is mellette termek, de anélkül, hogy összevissza pancsolnám a vizet. Szemem sarkából újra az egyre távolabb kerülő társaság felé pillantok, és a tekintetem egy pillanatig találkozik a nővéremével. Egy becsmérlő pillantást kapok csupán, mint ahogy az ember a szomszéd kutyájára szokott nézni, ha éppen zavarja a csendes óráiban. Én meg majdhogynem dacosan hajolok egészen közel a már csurom vizes lányhoz. Mármint egészen zavarbajetően közel. -  Úszóverseny a szikláig. Mutasd mit tudsz, Cece – ujjaimmal megintcsak kisöpröm a szeméből az immár vizes tincseket, és ajkam mindenre elszánt vigyorra húzódik, ahogy tekintetemet a lányról a tavacska közepetáján lévő szikla felé fordítom. - Vigyázz, kész, rajt! - szavaim szinte a semmiből csattannak, szigorúan, kétség sem férhet ahhoz, hogy ez igazi verseny, aztán elrugaszkodom a talajtól, és pár karcsapás után a víz felszínéről alámerülök, de még mindig tartva az irányt.
Alectoval mindig volt ez az idióta játékunk. Verseny a szikláig. Az elején mindig olyan baromira lelkes voltam és elszánt, hogy végre egyszer, hátha valamiben sikerül beelőznöm. Mindig olyan lelkesedéssel lendültem neki, széles karcsapásokkal, egészen belefeszülve, ő meg amikor érezte, hogy képtelen felvenni velem a versenyt hosszú távon, alámerült és alattomos támadásba lendült. Alám került, és elkapta a derekamat, lehúzva engem is magával, én meg hiába tudtam, hogy ezt fogja csinálni, mindig ugyanolyan lelkesedéssel vetettem magam a vízbe.
De ezúttal most én kerülök a szaporán igyekvő Cece alá, és mint egy mélyvizi ragadozó, a derekát átkarolva húzom le magammal a mélybe.
 nobody puts Cece in the corner <33
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Celestine Daugherty

Celestine Daugherty

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
nadine leopold

»
» Szomb. 3 Dec. - 11:04

A víz először hideg. Felborzolja minden idegszálamat, szinte megfagy a vér az ereimben, és egy pillanatig attól félek, hogy meg fog állni a szívem, amiért a forró testemet belevetettem a jeges áradatba. De aztán csak felnevetek, részben azért mert nem állt egy a szívem, részben pedig azért mert jól esik, hogy nem egyedül kell a fa alatt ücsörögnöm, hanem vele tölthetem ezt az amúgy roppant unalmas összejövetelt, aminek a végén a szüleim majd szúrósan bámulnak rám, és amiért otthon majd kapni fogok. Elvégre a rendes, hölgynek nevelt lányok nem vetkőznek fehérneműre mindenki szeme előtt.
- Ugyan már! Lovagiasság? Az kiveszett a mai világból.. -
Cska megforgatom a szemeimet, és elkönyvelem magamban, hogy nem akarta megfagyasztani magát. Mert hiába van olyan nagyon meleg nyári nap, Angliában ez nem sűrűn fordul elő, így a víz természetesen nem tudott rendesen felmelegedni.
Nézem ahogy Ő is belemerül a hűs vízbe, nézem ahogy nedves hajából csöpögnek a vízcseppek hosszú szempilláira, és ahogy lepislogja onnan őket.
- Csak aztán nehogy sírj majd, ha legyőzlek! -
Visszakiáltok neki. Imádok versenyezni, és imádok győzni.
Ahogy kimondja, hogy mutassam mit tudok belevetem magam a vízbe, és úszni kezdek. Mindent beleadok, hogy le tudjam győzni, csapkodok a hideg vízben, hátra-hátra lesek, hogy lássam hol tart. Aztán eltűnik, én pedig még gyorsabb tempóra kezdek, félve attól, hogy előttem bukkan föl.
Megfog valaki alulról, hozzám ér valami, én pedig felsikítok, és mielőtt felkészülhetnék rá, víz alá merülök. Kapálózom, rugdosódom, igyekszem kikeveredni a szorításból, hogy mihamarabb felszínre kerülhessek. Nehezen ugyan, de sikerül kivergődnöm a szorításból, és levegőért kapkodva, hullámzó mellkassal kerülök a felszínre.
Szememmel a támadómat keresem, miközben nevetek.. Hangosan, egészen biztos vagyok benne, hogy sikításomat és nevetésemet messze elviszi a víz, és hogy a parton lévők - ha eddig nem is - most már egészen biztosan felfigyeltek ránk.
-csaló vagy Carrow! Féltél, hogy vesztessz? A helyedben én is féltem volna.. -
Lefröcskölöm közelebb úszva hozzá. Újra és újra fröcskölök miközben egyre közelebb és közelebb kerülök hozzá.
- Egy pillanatig azt hittem tényleg van valami szörny a tavatokban.. -
Nevetek föl. A zavarom teljesen elszállt, és csak a jókedv maradt helyette.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Mici Visconti

Mici Visconti

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
10
▽ Avatar :
Xavier Dolan

»
» Kedd 13 Dec. - 8:55

mind mischief

   

Ahogy a víz alá rángatom, és jórészt meztelen testének egyre több négyzetcentijén siklik végig a bőröm, valami különös, addig ritkán tapasztalt érzés lesz urrá rajtam. Először érzem, hogy milyen, ha nem én vagyok a préda, ha én támadok, és habár az áramlatok minduntalan szembecsapnak, és azért Cece sem hagyja magát, mégiscsak én irányítok.
Hallom, ahogy a nevetése belehasít a csöndbe, és valószínűleg messzire viszi a szél, talán ki a partra  is, és hát valahogy mégiscsak elértem a célomat. De csapnivalónak bizonyulok, mert nem tudom fogva tartani a végtelenségig. Egyszerűen csak kényelmetlen a rabtartó szerepe, sokkal inkább illik hozzám az áldozaté. Arról voltak sejtéseim, hogy hogy kell megszerezni a birtokló pozíciót, de hogy vajon hogy lehet azt megtartani, arról fogalmam sincs. Eltökélten kapálózik, néha belekönyököl a bordáim közé, máskor csak a vizes haját tömi a számba, és pici de éles körmei végigszántanak a hátamon. Folyamatosan engedek neki, egyre több uralmat kap a teste fölött. Úgy festhetünk, mint két delfin párzás közben. Ettől a gondolattól pedig annyira zavarba jövök, hogy végül hagyom, hadd csússzon ki könnyedén a kezeim közül. És meg próbálom magamat felszínen tartani a víz alatt evickélve, türemesen kivárva, amíg egynesbe hozza magát, amíg fel nem bukkan a felszínen, és én akaratlanul is hullámzó mellkasára szegezem a tekntetem, mert most először nem áll módjában eltakarni magát.
Valami furcsa, gurgulázó nevetéssel reaglok az ellenem felhozott vádakra. Valószínű, hogy megtelt a viaskodás közben a torkom vízzel, de méltóságomon alulinak tartom Cece előtt krákogni, szóval inkább elfojtom az érzést.
- De csak mert neked áramvonalasabb a tested, olyan sima, mint egy delfiné – hozom fel a védelmemre az egyetlen kifogást, ami eszembe jut, és újfent megérintem a bőrét, de ezúttal sokkal finomabban, a vízből kibukkanó vállán végigsimítva. De a fröccsenő víz az arcomba talál, és akaratlanul is elkezdek prüszkölni. Reflexszerűen próbálok visszapancsolni, közben elfordítva a fejemet a meglehetősen közel kerülő szikla felé.
- Nyugi kislány, nem kell szörnyektől félni, a nővérem egész biztosa kint van a parton – jelentem ki egy halovány mosoly kíséretében, majd pár menekülőnek szánt karcsapás után a vállam finoman nekiütközik a sziklának. Némi habozás után sikerül egyből kihúznom magamat, aminek különösebben örülök, mert nem állt szándékomban a lány előtt bénázni, és így legalább sokkal magabiztosabbnak tűnök, mint ahogy érzem magam. Lekuporodok, és hagyom, hogy a víz szanaszét csepegjen mellettem, miközben előre dőlök, és kinyújtom a kezemet Cece felé.
- Ezúttal nincs semmi csel, bízz bennem – próbálok olyan őszinte lenni és komoly, mert az általában segít – Csak nem akarom, hogy szétázzon a szép delfinbőröd - érvelek egészen hihetően, de persze ez is féligazság, hiszen inkább csak még egy pillantást vetnék arra a hullámzó mellkasra úgy tejes valójában.
 nobody puts Cece in the corner <33
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Celestine Daugherty

Celestine Daugherty

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
nadine leopold

»
» Szer. 14 Dec. - 19:33

A víz alatt addig-addig vergődöm Amycus karjai között, míg a szorítása enged olyannyira, hogy felszínre evezhessek. Olyan hangosan nevetek, ahogy csak kifér a torkomon, közben pedig a víz alatt tempózom. Kezdek fáradni.
Kisöprök egy pár nedves hajtincset az arcomból, és csillogó szemmel nézek az Ő vízcseppes arcába. Nézem ahogy a cseppek versenyt futnak egymással, nézem ahogy a nap megcsillan nedves haján, és képtelen vagyok nem nevetni, nem azonosulni vele, és nem elengedni magamat. Képtelen vagyok nem jól érezni magamat. Pedig amikor megérkeztünk ide, azt hittem, hogy ez egy teljesen átlagos és unalmas party lesz, olyan, mint a többi, amiben én általában az asztal szélén ülök, és anyámat bámulom, hátha megszán. De anyám szinte sohasem sajnál meg, én meg mindig unatkozom.
Felvonom a szemöldökömet, meglepődöm, és még mindig nevetek.
- Ha én olyan vagyok mint egy delfin, akkor te? -
És végigmérem. Most először bárminemű zavar nélkül. Nem látok belőle sokat, csak az arcát, a nyakát és a mellkasának egy részét, de azt rendesen megnézem magamnak. Megjegyzem minden egyes négyzetcentiméterét, tekitve, hogy nem látok olyna sokszor férfi mellkast.
- Láttál már valaha delfint? -
Érdeklődve pillantok bele a szemébe. Sohasem volt szerencsém még igazi, élő delfineket látni. A szülem nem iagzán szeretnek utazgatni a világban. Ha mentünk valahova, az csak az Egyesült Királyságban történt. Sohasem jártunk Európában, se Amerikában, és akárhogyan is könyörögtem Ázsiába se vittek el sohasem. Pedig én mindig beleadtam mindent. Fűt-fát ígértem, de sohasem támogatták kalandor jellememet.
Én is elmosolyodom halványan. Semmi pénzért nem helyeselnék neki, vagy nevetnék föl. Tudom, hogy milyen a két testvér viszonya, tudom, hogy Amycus itthagyna abban a pillanatban ahogy a nővére csak felénk közeledne. Innentől kezdve pedig semmi értelme nem lenne a lányt szidnom. Még akkor sem, ha tényleg gorombának tartom, hogyha tényleg azt gondolom, hogy egy szörny. Irányításmániás.
Egészen elfáradtam már. A kezemmel és a lábammal egyre erőtlenebbül evickélem Amycus után, miközben próbálom figyelmen kívül hagyni. Fröcskölöm én is vízzel, és az sem zavar, hogy a szemem a fülem és az orrom is telemegy a felém fröcsköt cseppekkel. Nevetek és köhögök, kiélvezve minden pillanatot.
Nézem ahogy felmászik a sziklára, én pedig utána igyekszem. Kinyújtott karját habozás nélkül fogadom el.
- Igazad van. Még a végén úgy néznék ki, mint egy rozmár.. -
A segítségével kimászom a sziklára, kicsavarom a hajmból a nedvességet, és még lihegve dőlök el a kövön. Olyan kellemesen meleg van, egy felhő sincsen az égen és már a szél sem lengeti a fűszálakat.
- Tetszem neked? -
Nem is tudom miért kérdeztem meg, meg is bánom. De azért csak furdal a kíváncsiság. Mindig is kiváncsi voltam arra, hogy az aki nekem tetszik, vajon mit gondol rólam.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Mici Visconti

Mici Visconti

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
10
▽ Avatar :
Xavier Dolan

»
» Csüt. 5 Jan. - 15:13

mind mischief

   

Mintha az egész ragadós lenne. Ahogy érzem, hogy fokozatosan elengedi magát, egyre felszabadultabban nevet, és szenvtelenebbül néz néha a szemembe, és nem kapja el a pillantását pár másodperc után, mintha én is könnyebben el tudnám engedni a partot, amit már rég magunk mögött hagytunk. A szél már nem hozza ide a hangokat, és nem is érzem a kényszert, hogy pár másodpercenként hátrafordítsam a fejemet, még erőlködnöm sem kell, egyszerűen csak már jobban leköt az, ami most itt van előttem.
- Mi vagyok én? Hát mond meg te. Talán gőte? - szemöldököm egy pillanatra magasba szökik, kérdőn, de nem igazán várok valódi választ. A külvilág véleménye mindig is megijesztett kicsit. Mi van, ha egy egypúpú tevéhez vagy egy flamingóhoz fog majd hasonlítani? Abba biztos belepusztulna az egóm.
Már így is érzem, hogy a pillantása nyomán mintha felégetné a böröm, mintha nem csak a mellkasom, hanem az egész pucér seggem kilátszana a vízből és teljesen meztelenül állnék előtte. - Mégis mit gondolsz, csak úgy hasonlítgatnálak bármihez is, amit csak képeskönyvben láttam? – válaszolok enyhén sértődöttséggel a hangomban - Persze, hogy láttam. Sőt, simogattam is – hangomból most már nem csak a sértődöttség, hanem az enyhe fennhéjázás is kihallatszik, mint amikor a nyári élményeket meséltük régebb a srácokkal, és próbáltuk egymást túllicitálni. Aztán persze egy idő után a nyári kalandok már nem voltak elég izgalmasak, ha csak delfinlovagolásról meséltünk, de ha tarkítottuk a történetet egy-két nyári hódítással, akkor annak máris nagyobb piaci értéke volt. Mondanom sem kell, hogy idén ősszel is én leszek az egyetlen, aki hosszú és részletekbe menő kiselőadást fogok tartani a fluoreszkáló japán angolnák roppant érdekfeszítő párzási szokásairól.
Egy pillanatig közelről méregetem a tényleg iszonyatosan simának tűnő bőrét, aztán ujjam hegyével éppen csak, de végigsimítok a kulccsonytjának ívén, megállapodva a kis gödörben, ahol felgyűlt a víz, de szigorúan kerülöm a szemkontaktust.
- Pontosan ilyen volt, én mondtam – szólalok meg, különösen húzva az időt, és éppen csak egy pillanatig fúrom a tekintetem a kíváncsi írszekbe, aztán már kapom is vissza a kezem, mintha forró edényhez értem volna, és inkbb visszavonulót fújok.
Persze naiv dolog azt hinni, hogy ezelől el lehet menekülni. Talán nem is menekülni akartam, csak végre kimászni a vízből, ami olyan bosszantóan takarja azokat a részeket, amik leginkább megmozgatják a fantázámat, és egyébként is elfáradtam, de ezt már a világért sem vallanám be.
Megkönnyebbülve konstatálom, hogy mindeféle kéretés nélkül elfogadja a kezem, és ugyancsak meglepődve konstatálom, ahogy kimászik a vízből és keresi magának a helyet, hogy a feneke és a combjai egyáltalán meg sem közelítik még a rozmár bőrét. Guggolva nézem, ahogy letelepedig a sziklára, kicsavarja a hajából a vizet, aztán mintha csak egy kikerics bontogatná szirmait az ég felé, úgy fekszik ki ő is, minden egyes porcikáját felfedve, amire valaha is kíváncsi lettem volna, talán még annál is többet, mint amiről azt gondoltam valaha is, hogy kíváncsi lehetnék rá. A vízcseppek még ott gyöngyöznek a fehér, makulátlan börén, a lába enyhe, alig észrevehető terpeszben, a melle fel-le hullámzik szaporán, és valahol ott motoszkál bennem a kérdés, hogy vajon szárazon milyen lehet hozzérni a bőréhez, milyen lehet megmarkolni a csípőjét, és hogy vajon milyen illata van a hajának. A torkom egészen kiszárad, és hangom reszelőssé válik, de ezt csak akkor veszem észre, amikor előáll a meghökkentő kérdésével, én meg hirtelen a hülyét akarom tettetni.
- Tessék? - vagy ez inkább a süket? Zavartan rázom meg a fejemet, ezzel jó néhány vízcseppet magam mellé hullatva a hajamból. - Miért kérdezel hülyeségeket? - éppen csak egy pillanat kell, hogy megtaláljam a hangomat, és a kezdeti nehézség után csaknem gorombán ledoromboljam.
Agyamra mennek a lányok akik alacsony önbecsülésüket ilyen aljas módszerekkel akarják feltornászni. De az is lehet, hogy egyszerűen csak zavarba jöttem, túlságosan is. Mire az automaikus reakció az lenne, hogy elfordítom a fejemet, vagy visszamászok a vízbe, hadd hűsoljon a felhevült testem és az elmém egy kicsit, de helyette elszakítom a tekintetem a zavarbaejtő köldökéről, közelebb araszolok és letérdelek mellé a kőre, és egészen közelről kezdem el fIxírozni a temérdek szeplőt, amelyek most a nap hívására merészebben bújtak elő, és amiket mindig is különösen figyelemre méltónak találtam Celestineben. Mondjuk azelőtt, mielőtt még láttam volna csaknem meztelenül terpeszkedni alig pár lépésre tőlem.
- Miért, van egyáltalán olyan srác a suliban, akinek ne tetszenél? - térek ki végül gyáván a válasz elől, és már rég megbántam, hogy nem másztam mégis inkáb vissza a vízbe.
 nobody puts Cece in the corner <33
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Celestine Daugherty

Celestine Daugherty

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
nadine leopold

»
» Szomb. 11 Márc. - 15:39

Megvonom a vállamat és közben azon gondolkozom, hogy Amycus milyen módban hasonlítható egy gőtéhez. A magam részéről szeretem az állatokat, és a gőtékkel sincsen semmi bajom, ettől függetlenül hiába lesem a fiú soványkás arcát, nem találom a hasonlóságot. A szeme olyan igaziin villan, olyan tiszta, hogy képtelen lennék egy hüllőhöz hasonlítani. Nem is igazán értem, hogy mit keres a sok kígyó között. De aztán csak nézegetem magamnak. Elgondolkozva, hosszúkat pislogva, merengőn, mint aki tényleg azon töri a fejét, hogy mihez hasonlítsa. Pedig a legkevesebb gondom volt arra, hogy egy állathoz hasonlítsam, inkább csak vizslattam, még jobban, mint azelőtt a lopott pillantásokkal. Szememet olyan műgonddal vezetemvégig a testen, mintha egy festményt néznék a képtárban. Végigkövetem a vízcseppek útját, ahogy végigszánkáznak fehér bőrén, le meg-megvillanó oldalbordái mentén, a hasfalán végig. Alig pelyhedzik még a lába, mégis ilyennek képzelem a férfiakat az Ő korában. Vigyáznom kell, hogy fejem akaratlanul se billenjen oldalra, ahogy Őt mérem végig magamnak.
- Mint a farkas.. -
Mikor ráébrdek, hogy talán túl sokáig néztem Őt bárminemű gondolat nélkül, az első állat nevét nyögöm ki ami az eszembe jut, s hogy firtatni ne lehessen, igyekszem a delfinekre elterelt gondolatait éberen tartani.
- Hát én még sohasem láttam delfint, csak a képeskönyvben. Az anyám miatt inkább csak Európában utazgatunk, tudod Ő nem igazán szeretne másfele menni. A tengert sem igazán kedveli, ha fürdeni lehet benne. Inkább csak nézné. Svájcba vagy Franciaországba. De te akkor biztosan sokfele jártál már, mi volt a kedvenced? -
Ha én az Ő helyében lennék, valami nagyot mondanék, a legszélsőségesebb időjárást, de hát én nem vagyok az Ő helyében, még csak Európán kívül sem jártam sohasem. Pedig mennék, ha anyám nem lenne olyan makacs, apámat könnyen rábírnám az egzotikumokra, de így igazán nehéz. Anya folyton arra panaszkodik, hogy az Ő Angliához szokott teste a forróságot nem bírná. Ezeket a napokat, amikor itt is ilyen meleg van, inkább csak a kúria falain belülről nézné.
-Egyiptomban voltál már? -
S miközben az Ő ujjai leheletnél óvatosabban kalandoznak a kulcscsontom ívén, én megborzongom, és talán kicsit el is pirulok. Én is meg akarom Őt érinteni, mégis hagyom, hogy kezeim a sziklába mélyedjenek magam alatt, s mikor már érintését élvezném, nézem ahogy az Ő keze gyorsan húzódik vissza. Szinte elszomorodom.
A hangja melege körülbúg, majdhogynem elszégyellem magamat buta kérdésemre. Hát tényleg csak badarság volt ilyet kérdezni. Már éppen visszaszívnám, mikor megszólal, én meg úgy bámulok rá, mintha azt kívánnám, hogy a buta kérdésemre bár ne válaszolt volna. És ezt is kívánom, hiszen a beszélgetés így olyan fonalat kezd fölvenni, ami nem is olyan biztos, hogy kellemes.
- Hát nem tudom, mondd meg te! Te vagy közülül való! -
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Amycus && Cece

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Summer paradise - Judas & Cece
» Amycus & Jr.
» Agatha & Amycus
» Talk about... || Amycus && Rod
» Amycus & Tori

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-