» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1978. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
82
23
16
22
19
17
31
16
2
3
5
5
5
246
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

connection between us
Today at 4:17 pm
• • • • • • • • • • • • • •
Antonin Prior Dolohov
One step closer to the edge
Today at 3:59 pm
• • • • • • • • • • • • • •
Antonin Prior Dolohov
Clockworks
Today at 2:22 pm
• • • • • • • • • • • • • •
Cailin Flint
Limbo
Today at 12:27 pm
• • • • • • • • • • • • • •
Cailin Flint
Árulók áldozatainak árulói
Today at 12:06 pm
• • • • • • • • • • • • • •
Aurora C. Selwyn
Capricus & Theia
Yesterday at 11:57 pm
• • • • • • • • • • • • • •
Capricus Phillips
Játszótárs kereső
Yesterday at 11:52 pm
• • • • • • • • • • • • • •
Nathale Stel
A hercegnő és a béka
Yesterday at 11:39 pm
• • • • • • • • • • • • • •
Arthur Pike
eyes shut tight
Yesterday at 11:38 pm
• • • • • • • • • • • • • •
Mabel Morhange
There is no sweeter innocence than our gentle sin
Yesterday at 11:19 pm
• • • • • • • • • • • • • •
Rodney Lestrange
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 12 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd Május 17, 2016 10:36 pm-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
63
▽ Reagok :
48
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Alexandra Daddario



»
» Hétf. Szept. 12, 2016 7:38 pm


Theia Helen Belby





Thea || 17 || Alexandra Daddario || Semleges


 

Ez a megvetés a szemében, a becsmérlés a hangjában új. Régen nem volt ilyen. De az elmúlt másfél évben…? Néha azon kapom, hogy régi fényképeket nézeget, vagy lelkesen böngészi a Belby családfát. Ujjai nyomon követik az aranyló, elbűvölt fonalat, ami a faágaktól folyik bele a nevekbe, és ami az övénél még ott csillog, de a miénknél már nem. Anyával tompán matt fekete köti össze, alig látszik tisztán a sötétzöld kárpiton, és a frigytől lekígyózó három vonalka alá szinte olyan kicsivel írták le a neveinket, hogy közel kell hajolni, ha valaki ki akarja olvasni – Damocles, Theia, Angus. Hiába választotta a mítoszok ihlette, szépen csengő neveket, apám nem másíthatta meg a házasságát, amit egy félvér nővel kötött. Az aranyvérű Belby család első szülött fia egy jól időzített lánykéréssel elvágta az aranyló fonalat, ami a nevénél megtorpan a kárpiton… és annyi év után, mintha kezdené megbánni a választását.

Vagy talán rémeket látnék? Sosem nevelt minket aranyvérű eszmékre. Hogy tehette volna? Nem voltunk azok, én és a fivéreim semmivel sem születtünk különbnek másoknál, és nem taníthatott minket erre – a nagyapánk sem próbálkozott soha, nem igazán, de az ember magára szed ezt-azt a sokszor elfajuló, családi látogatások során. Amelyek mintha apám részéről újabban megszaporodtak volna. Mintha jobban érdekelné a világ változása – nem csak mint érdeklődő kívülálló, de mint valaki, aki sötétlő örvény szélén egyensúlyozva készül épp döntést hozni. Ugrani, vagy sem…

Ez nem bizonyosság, persze. De a kétely talán sokkal rosszabb. Míg abban a hiszemben kezdtem az iskolát, hogy az én családommal soha semmi rossz nem történhet, addig az új fejlemények sötétlő fényt vetnek arra, amit eddig ismerni véltem. Ha édesanyám nem is, ha a testvéreim nem is, ha én magam nem is… apámat nem arra nevelték, hogy a vér tisztasága nem számít. Neki számít. Most újra, megint... számít.
A sarokból, gyanakvó, s közben rettegő tekintettel szoktam figyelni. Hátha egyszer meglátom. Hátha egyszer enyém lesz a bizonyosság: a tudat, hol is áll valójában. Hogy egy oldalon állunk-e még egyáltalán…?


Hollóhát || Félvér || 11,5” szilfa, sárkány-szívizomhúr


Utána csend volt egy ideig. Fülsértő, némán sípoló, szívremegtető. Az oldalamat szorongattam, arra gondoltam, orkánerejű szél hatását kellene keltenie a zihálásomnak, de mintha megsüketültem volna. Porszemek szitáltak a plafonról a szürke fényben. A máskor otthonos folyosón felfordulásnyi romok árulkodtak arról, hogyan ért véget a hatodik tanévem. Valami végigfolyt az arcomon. Hitetlen türelmetlenséggel töröltem le a kósza könnycseppet, amihez nem társult remegő sírás, talán csak a pillanatnyi, hitetlen megkönnyebbülés egyetlen, őszinte árulkodó jele volt. Nem mertem ránézni. Attól féltem, esetleg megsebesült, hogy az imént, amikor ugrásból tepertem le a folyosón egy a feje felett a falba csattanó átok elől csak hitegettem magam azzal, hogy megakadályoztam, bármiféle bántódása essen...

- Angus... Angus! - a szavak mégis előbb találtak a hangomra, mint hittem, hogy lehetséges, tompán érzékeltem, hogy a lábaink valahogy összegabalyodtak, hogy féloldalasan még mindig az ikertestvérem hátán feküdtem, és azt is, hogy neki ez mintha annyira nem jelentett volna nagy örömöt, mint nekem.
Kínzásnak tűnt minden mozdulat, amivel végül sikerült a hátunkat a falnak vetni, ő kinyújtott, végtelenül hosszúnak tűnő lábaival, én magamhoz kucorodott térddel vártam, és figyeltem, ahogy a világ megrázza magát, és megpróbál újra úgy egyenesbe vergődni, ahogy mi is tettük.
- Hova rohantál úgy el? Megőrültél? - hűvösen akartam szisszenni a szavakat, de nem tudtam. Hiába húztunk magas falakat magunk köré, hogy felváltva ostromoljuk a másik várát, és felváltva bújjunk el a vastag téglák mögött, akkor felelőtlenül másztam, szaladtam, zuhantam ki a saját erődömből. A szívem még mindig a torkomban dobogott. Még mindig hallottam a hangot. Fájdalmas precizitással láttam magam előtt a harcvonalakat, mint mi diákok mind, hiába hittük azt, hogy egy ideig ezt még elkerülhetjük. Hogy a Roxfortban még biztonságban lehetünk. Hogy nekünk nem kell választanunk.
- Az nem a te dolgod, Thea...

Dühös, parázsló daccal fordítottam el róla a tekintetemet, amint megállapítottam, hogy kutya baja. De lehetett volna. Neki. Nekem. A bátyánknak. Jacknek... életem férfijai közül vajon melyik fog egyszer sírba vinni?
- Egy nagy lószart nem az én dolgom.
Halk, morajlásnak tűnő nevetést hallatott, belekönyököltem az oldalába. Elhallgatott. A csend kettőnk között feszült volt, ahogy kényszeredetten mocorogtam meg-megpendítettem, mint egy pattanásig feszült húrt. Egyszerre féltem, hogy elszakítom, és egyszerre vágytam rá,  hogy mindörökre elvágjam. Nem tudtam, hányadán állunk. Titkokat kezdtünk el tartani a másik elől. A családban mindenki titkokat kezdett el tartani a másik elől. Angusról azt sem tudtam, hol áll. Damocles elzárkózott, mint mindig, azt gondolván, hogy mellettünk, az ikrek mellett, sosem állhat meg a véleményével a lábán. De most el akartam mondani neki valamit. A sejtett igazság égette a torkomat, fojtogatott, mégsem tudtam, hogyan kellene mondanom. Ő pedig csak hallgatott.
- El akarok mondani valamit.
- Ne törd magad, már tudok az eljegyzésedről - foghegyről, valami sértő elutasítással marta oda csak ezt is, és kérdések zuhataga ostromolta a szívemet. Az iskola fele romokban, sebesült kis negyedikesek csoszogtak el előttünk, vágások éktelenítették az arcát, de neki fontosabb volt újabb találatot bevinni, mint új szemmel nézni erre az új világra, és benne rám...
- Klassz. Úgysem ezt akartam mondani.
- Hanem?
- Én... láttam apát.
- Álmodban?
- Nem. Apát. Apa itt volt. Velük.
Felállt. Odébb csosszant két lépést, háttal nekem, a vállát szinte a füléig húzta, mintha ezzel elbújhatna előlem.
- Angus...? Angus. Te tudtad?



Canon || --- || Leandra Flint


▽The Age Of The Marauders▽

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
616
▽ Reagok :
193
▽ Kor :
17
▽ Avatar :
Chloe Moretz



»
» Kedd Szept. 20, 2016 9:11 pm


Elfogadva!




Hű! Ámulok és bámulok a töridtől. Annyira élvezet volt olvasni, úgy belemerültem, hogy szinte egész nap tudnám ezt folytatni. Tökéletes arcot is választottál hozzá, a családod is jól felépített! Örülök neki, hogy egy Hollós karakterrel ékesíted majd az oldalunkat, hiszen mostanság kevés van belőlük. Remélem, szuper játékokban lesz részed Theia utolsó évében, és hogy sok társat is találsz magad mellé. Kíváncsi lennék a tesóidra, főleg az ikredre. Izgatottan várom már a folytatásod!
Foglalózz le, és sicc játszani! Smile


• • • • • • • •




Close your eyes, and you'll




see that you're really need!



Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

Theia Helen Belby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Alkoss karaktert! :: Elfogadott életrajzok :: Diákok :: Hollóhát-