Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Theia Helen Belby EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Theia Helen Belby EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Theia Helen Belby EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Theia Helen Belby EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Theia Helen Belby EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Theia Helen Belby EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Theia Helen Belby EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Theia Helen Belby EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Theia Helen Belby EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 28 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Theia Belby

Theia Belby

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Alexandra Daddario

»
» Hétf. 12 Szept. - 19:38


Theia Helen Belby





Thea || 17 || Alexandra Daddario || Semleges


 

Ez a megvetés a szemében, a becsmérlés a hangjában új. Régen nem volt ilyen. De az elmúlt másfél évben…? Néha azon kapom, hogy régi fényképeket nézeget, vagy lelkesen böngészi a Belby családfát. Ujjai nyomon követik az aranyló, elbűvölt fonalat, ami a faágaktól folyik bele a nevekbe, és ami az övénél még ott csillog, de a miénknél már nem. Anyával tompán matt fekete köti össze, alig látszik tisztán a sötétzöld kárpiton, és a frigytől lekígyózó három vonalka alá szinte olyan kicsivel írták le a neveinket, hogy közel kell hajolni, ha valaki ki akarja olvasni – Damocles, Theia, Angus. Hiába választotta a mítoszok ihlette, szépen csengő neveket, apám nem másíthatta meg a házasságát, amit egy félvér nővel kötött. Az aranyvérű Belby család első szülött fia egy jól időzített lánykéréssel elvágta az aranyló fonalat, ami a nevénél megtorpan a kárpiton… és annyi év után, mintha kezdené megbánni a választását.

Vagy talán rémeket látnék? Sosem nevelt minket aranyvérű eszmékre. Hogy tehette volna? Nem voltunk azok, én és a fivéreim semmivel sem születtünk különbnek másoknál, és nem taníthatott minket erre – a nagyapánk sem próbálkozott soha, nem igazán, de az ember magára szed ezt-azt a sokszor elfajuló, családi látogatások során. Amelyek mintha apám részéről újabban megszaporodtak volna. Mintha jobban érdekelné a világ változása – nem csak mint érdeklődő kívülálló, de mint valaki, aki sötétlő örvény szélén egyensúlyozva készül épp döntést hozni. Ugrani, vagy sem…

Ez nem bizonyosság, persze. De a kétely talán sokkal rosszabb. Míg abban a hiszemben kezdtem az iskolát, hogy az én családommal soha semmi rossz nem történhet, addig az új fejlemények sötétlő fényt vetnek arra, amit eddig ismerni véltem. Ha édesanyám nem is, ha a testvéreim nem is, ha én magam nem is… apámat nem arra nevelték, hogy a vér tisztasága nem számít. Neki számít. Most újra, megint... számít.
A sarokból, gyanakvó, s közben rettegő tekintettel szoktam figyelni. Hátha egyszer meglátom. Hátha egyszer enyém lesz a bizonyosság: a tudat, hol is áll valójában. Hogy egy oldalon állunk-e még egyáltalán…?


Hollóhát || Félvér || 11,5” szilfa, sárkány-szívizomhúr


Utána csend volt egy ideig. Fülsértő, némán sípoló, szívremegtető. Az oldalamat szorongattam, arra gondoltam, orkánerejű szél hatását kellene keltenie a zihálásomnak, de mintha megsüketültem volna. Porszemek szitáltak a plafonról a szürke fényben. A máskor otthonos folyosón felfordulásnyi romok árulkodtak arról, hogyan ért véget a hatodik tanévem. Valami végigfolyt az arcomon. Hitetlen türelmetlenséggel töröltem le a kósza könnycseppet, amihez nem társult remegő sírás, talán csak a pillanatnyi, hitetlen megkönnyebbülés egyetlen, őszinte árulkodó jele volt. Nem mertem ránézni. Attól féltem, esetleg megsebesült, hogy az imént, amikor ugrásból tepertem le a folyosón egy a feje felett a falba csattanó átok elől csak hitegettem magam azzal, hogy megakadályoztam, bármiféle bántódása essen...

- Angus... Angus! - a szavak mégis előbb találtak a hangomra, mint hittem, hogy lehetséges, tompán érzékeltem, hogy a lábaink valahogy összegabalyodtak, hogy féloldalasan még mindig az ikertestvérem hátán feküdtem, és azt is, hogy neki ez mintha annyira nem jelentett volna nagy örömöt, mint nekem.
Kínzásnak tűnt minden mozdulat, amivel végül sikerült a hátunkat a falnak vetni, ő kinyújtott, végtelenül hosszúnak tűnő lábaival, én magamhoz kucorodott térddel vártam, és figyeltem, ahogy a világ megrázza magát, és megpróbál újra úgy egyenesbe vergődni, ahogy mi is tettük.
- Hova rohantál úgy el? Megőrültél? - hűvösen akartam szisszenni a szavakat, de nem tudtam. Hiába húztunk magas falakat magunk köré, hogy felváltva ostromoljuk a másik várát, és felváltva bújjunk el a vastag téglák mögött, akkor felelőtlenül másztam, szaladtam, zuhantam ki a saját erődömből. A szívem még mindig a torkomban dobogott. Még mindig hallottam a hangot. Fájdalmas precizitással láttam magam előtt a harcvonalakat, mint mi diákok mind, hiába hittük azt, hogy egy ideig ezt még elkerülhetjük. Hogy a Roxfortban még biztonságban lehetünk. Hogy nekünk nem kell választanunk.
- Az nem a te dolgod, Thea...

Dühös, parázsló daccal fordítottam el róla a tekintetemet, amint megállapítottam, hogy kutya baja. De lehetett volna. Neki. Nekem. A bátyánknak. Jacknek... életem férfijai közül vajon melyik fog egyszer sírba vinni?
- Egy nagy lószart nem az én dolgom.
Halk, morajlásnak tűnő nevetést hallatott, belekönyököltem az oldalába. Elhallgatott. A csend kettőnk között feszült volt, ahogy kényszeredetten mocorogtam meg-megpendítettem, mint egy pattanásig feszült húrt. Egyszerre féltem, hogy elszakítom, és egyszerre vágytam rá,  hogy mindörökre elvágjam. Nem tudtam, hányadán állunk. Titkokat kezdtünk el tartani a másik elől. A családban mindenki titkokat kezdett el tartani a másik elől. Angusról azt sem tudtam, hol áll. Damocles elzárkózott, mint mindig, azt gondolván, hogy mellettünk, az ikrek mellett, sosem állhat meg a véleményével a lábán. De most el akartam mondani neki valamit. A sejtett igazság égette a torkomat, fojtogatott, mégsem tudtam, hogyan kellene mondanom. Ő pedig csak hallgatott.
- El akarok mondani valamit.
- Ne törd magad, már tudok az eljegyzésedről - foghegyről, valami sértő elutasítással marta oda csak ezt is, és kérdések zuhataga ostromolta a szívemet. Az iskola fele romokban, sebesült kis negyedikesek csoszogtak el előttünk, vágások éktelenítették az arcát, de neki fontosabb volt újabb találatot bevinni, mint új szemmel nézni erre az új világra, és benne rám...
- Klassz. Úgysem ezt akartam mondani.
- Hanem?
- Én... láttam apát.
- Álmodban?
- Nem. Apát. Apa itt volt. Velük.
Felállt. Odébb csosszant két lépést, háttal nekem, a vállát szinte a füléig húzta, mintha ezzel elbújhatna előlem.
- Angus...? Angus. Te tudtad?



Canon || --- || Leandra Flint


▽The Age Of The Marauders▽

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Marlene McKinnon

Marlene McKinnon

C’est la vie
Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Reagok :
47
▽ Avatar :
Josephine Langford

»
» Kedd 20 Szept. - 21:11


Elfogadva!




Hű! Ámulok és bámulok a töridtől. Annyira élvezet volt olvasni, úgy belemerültem, hogy szinte egész nap tudnám ezt folytatni. Tökéletes arcot is választottál hozzá, a családod is jól felépített! Örülök neki, hogy egy Hollós karakterrel ékesíted majd az oldalunkat, hiszen mostanság kevés van belőlük. Remélem, szuper játékokban lesz részed Theia utolsó évében, és hogy sok társat is találsz magad mellé. Kíváncsi lennék a tesóidra, főleg az ikredre. Izgatottan várom már a folytatásod!
Foglalózz le, és sicc játszani! Smile


Vissza az elejére Go down

Theia Helen Belby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Capricus & Theia
» Theia & Aldora
» Theia & Marcus
» Damocles Belby
» Theia & Catherine

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Inaktív, és törölt karakterek-