Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Amelia & Rowan  EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Amelia & Rowan  EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Amelia & Rowan  EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Amelia & Rowan  EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Amelia & Rowan  EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Amelia & Rowan  EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Amelia & Rowan  EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Amelia & Rowan  EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Amelia & Rowan  EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 28 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Rowan McAleese

Rowan McAleese

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Szomb. 16 Szept. - 15:35

to Amelia

Érzelmektől mentes arccal lépek be az ajtón a tetthelyként szolgáló lakásba. Nem az érdektelenség az, ami miatt a vonásaim nem változnak. Régóta vagyok már auror, sok mindent láttam, sok ehhez hasonló lakásban voltam már. A tapasztalat megedzi az embert, tudja mire számítson, mielőtt átlépi a küszöböt. Azonban ez a mai napi kissé más. Informáltak mielőtt megérkeztem volna. Az ehhez hasonló esetek mindig egy kissé … személyesebbek, úgymond. Egy auror meggyilkolása főbenjáró bűnnek számít, rangtól és poszttól függetlenül. Caitlin Binns egy alacsony származású auror volt, azonban meglehetősen szép karriert futott be. Nem ismertem túl jól, csupán néhányszor beszéltem vele. Magabiztosnak és eltökéltnek tűnt, ez a kettő pedig hiába előnyös tulajdonság, könnyen okozhatja az ember vesztét az ilyen időkben.
- Küldjétek hátrébb az újságírókat. Vigyétek be, aki átlépi a kordont. – utasítom a mögöttem álló beosztottam, mielőtt beljebb lépnék a feldúlt lakásban. A holttest lábait megpillantom a nappali közepén lévő kanapé mögött, de az első lépéseim nem a kanapé felé, hanem a szekrény sorok felé visznek. Könyvek és képek sorakoznak a polcokon. A fotókról egy lánygyermek mosolyog vissza rám az apja karjaiból. Caitlin a férje halála után került felelős pozícióba. A férjét meggyilkolták, Caitlin pedig személyes bosszút esküdve levadászta a felelősöket. A tettesek nevéhez több megoldatlan bűntény is kapcsolható volt, így Caitlin a bosszúja mellett egy kényelmes széket is kapott és tágas irodát. A lánya a Roxfort-ban tanul, aligha értesítették még arról, hogy árvává vált.
Az ablak felé pillantottam, ahol megláttam, ahogy az embereim hátrébb terelik az újságírókat. Mostanában annyi muglit ölnek meg, hogy mondhatni … nem bírnak már megbotránkoztató hírértékkel. Azonban egy jóhírű auror halála mindig megrázza az olvasót. Azokat ölik, akik védelmezik őket … a kiadó az ilyen esetekkel a címlapon rengeteg példányt adhat el.
Megfordulok és lassú léptekkel indulok a kanapé felé, megkerülve azt, hogy láthassam a mögötte lévő holtestet. Könyvek és törött fényképek hevertek szanaszét a földön, az üvegszilánkok véresen csillogtak szétszórva a földön. A kanapé mögött pedig kicsavart végtagokkal hevert egy női test, akinek az élettelen tekintete pont rám szegeződött. Furcsa látvány, mintha csak mondani akarna valamit. Vagy csak … akart mondani valamit.
Óvatosan guggoltam le a test mellé, hogy alaposabban szemügyre vehessem. Sokat szenvedett, mielőtt kilehelte volna a lelkét. A végtagjait egyesével törhették el, ránézésre kevés épp csontja maradt, mielőtt végeztek volna vele. Az arcán vágások voltak, valószínűleg az üvegszilánkok sérthették fel a bőrét, a nyakán fojtogatás jelei, a szeme bevérzett … nem szerették volna gyorsan elintézni, az esetben nem foglalkoznak ennyit azzal, hogy szenvedjen. A tenyerébe szúrták a ketté tört pálcájának darabjait.
Felkapom a fejem, ahogy meghallom, hogy valaki jön fel a lépcsőn, pillanatokkal később pedig megpillantom a hölgyet az ajtóban.
- Ms. Hopkins. – üdvözöltem egy bólintás kíséretében, mielőtt ismét a holtestre pillantottam volna. – Nézzen be a gyerekszobába. – utasítottam, nem véve le a szemem Caitlin Binns holtestéről. Nem lepne meg, ha a támadók ott is jártak volna. Caitlin Binns minden bizonnyal a származás és az eredményei miatt halt meg. Egy sárvérű varázsló, aki halálfalók tucatját juttatta Azkabanba, … nem túl szerencsés a sárvérűeknek mostanában karriert építeni a Minisztériumon belül sem. – Szóljon, ha talál egy fület. – a hangom nyugodt volt, teljesen mást sugárzott, mint a szavaim. Ahogy a pálcámmal hátrébb simítottam a vértől ragacsos hajszálakat, jól látható volt a csonk, ahol egy fülnek volna a helye.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Hétf. 18 Szept. - 9:47
A délelőttöt pergamenek felett görnyedve töltöttem, hogy a terepmunka és a személyes vendettám okozta lemaradást behozzam. Jelentések hada várt rám reggel, mikor beültem asztalom mögé és egy pillanatra hátradőltem székemben. Kissé még kótyagos voltam a fejemet ért ütéstől, amit néhány napja a Tiltott Rengetegben szereztem, mikor a halálfaló kölyök után indultam. Azóta sem voltam hajlandó belegondolni, mi is történt ott pontosan, a tagadás több nyugalommal töltött el, mint a beismerés. Utóbbi álmatlan éjszakákat okozott volna, nekem pedig szükségem volt arra, hogy képes legyek kialudni magam.
Ujjamat végigsimítom a meglepően mély seben, ami gyógyulóban volt a homlokomon. Furcsa mód nem gyógyítottam be bűbáj segítségével. Kisebb sebek esetén feleslegesnek tartom az ilyesmit, ha komolyabb bajom esett volna, a seb már nem lenne ott, ahol most éktelenkedik.
Muszáj volt egyben tartanom dolgaimat, főként azért, mert új főnököt kaptam. Rowan McAleese híres auror parancsnok már régóta, eredményei kitűnőek és valamiért most az ő vezetése alá kerültem. Alkalmazottai egytől-egyik furcsa, szótlan alakok, akik bólintanak és végzik a dolgukat. Már amennyit láttam belőlük az elmúlt évek során.
A papírmunkával koránt sem végzek, mikor feladatot kapok. McAleese üzen nekem, én megkapom az ügyről szóló pergament és már épp felállok, hogy elinduljak, mikor a részleteket látva vissza kell ülnöm székembe egy pillanatra.
Majd, mintha semmi sem történt volna, összetekerem a pergament és elindulok a dolgomra. Út közben bőven lesz időm gondolkozni, mi is történhetett és képes leszek kizárni személyes érzéseimet. Kutatnom kell magamban, akad-e ilyesmi. Dolgoztam a múltban Caitlinnel, de amint magasabb pozícióba került, már nem volt alkalmunk a közös munkára. A férje évekkel ezelőtt távozott és ő képtelen volt kizárni személyes érzéseit, röviden fogalmazva megkapta a bosszúját. Ez került volna az életébe?
Pár utcával odébb hopponálok egy olyan pontra, amire tisztán emlékszem. London hatalmas.
Sietek a helyszínre, a lépcsőn bokacsízmám sarka kopog, ahogy szaporán kapkodom lábaimat felfelé. Lassan nyitok be a lakásba és a parancsnok úgy tűnik, már hozzálátott a nyomozáshoz.
- McAleese parancsnok. - Biccentek felé, ahogy ő engem meglátva azonnal köszönt. Ms. Hopkins, hát persze. Pont Rowan ne tudná, hogy elválltam? Grayson hivatali dolgozó, bár mivel másik területen dolgozik, szinte sohasem látom. Ettől függetlenül válásunk híre olyan gyorsan elterjedt a Minisztériumon belül, hogy pár nap múlva már senki sem szólított Mrs. Hopkinsnak. Csodálatos.
Kérésére azonnal a gyerekszobába sétálok, aminek ajtaja nyitva van. Megborzongok a parancsnok szavaitól. Keressek egy fület, értem. Ez a nap ennél jobb már nem is lehetne.
A gyerekszoba letisztult, csak a bútorok és néhány, a falon lógó rajz jelzi, hogy egy gyermek tudhatja magáénak. A falak fehérre vannak festve, amit néhány helyen vér pettyez. Caitlin sajnos nem halt gyors halált, kínozhatták, ami azonnal halálfalók munkájára enged következtetni. Hosszú, fekete szövegkabátom alatt érzem, ahogy kezd melegem lenni. Dühös lennék a történtek miatt? Végtére is kolléga volt, még ha személyesen nem is ismertem őt annyira. A származása sem volt titok senki előtt.
Csendesen lépkedve járom körbe a szobát, nyomok után kutatva. A rendelenség egyáltalán nem meglepő. A fiókok, az ágyneműtartó ki lettek pakolva, a könyvespolc helyett pedig előtte, egy halomban helyezkednek el a könyvek. A furcsaság ebben annyi, hogy a könyvek egytől-egyik nyitva, néhány lap kitépve belőlük. Kerestek valamit.
A fület szerencsére nem találom meg.
Néhány perc múlva lépek ki az ajtón és Caitlin holtteste felé sétálok. Arca kihűlt, mereven bámul előre. Nem tudhatjuk, meddig kínozták pontosan, de a halálos átok vetett végül véget az életének. Szeméből szinte azonnal megmondható.
- A szoba fel van forgatva, parancsnok. - Terelem nagy nehezen tekintetem át a holttestről McAleese-re. Körbenézve ebben a szobában ez nem annyira jellemző. Itt is rendetlenség uralkodik, de inkább dulakodás jelei ezek, mintsem a kutakodásé.
- Kerestek valamit a gyerek szobájában. Nem úgy tűnik nekem, hogy sikerrel jártak. - Utalok ezzel arra, hogy nem kizárt, a keresett tárgy, vagy legyen bármi is az, a kislánynál van a Roxfort-ban. A tavalyi tanév kezdetén halálfalók rontottak az iskolába, így nem kizárt, most is megtennék, ha igaz a felvetésem.
- Értesíteni kellene az igazgatót. - Arról, hogy a kislánynak is szólni kéne, nos.. Árva lett, így biztosan megszakad majd a szíve. Erről hozzon döntést a parancsnok. Elég volt nekem a szívfájdalomból egy időre.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Rowan McAleese

Rowan McAleese

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Pént. 22 Szept. - 21:11

to Amelia

Megkapják, ami jár nekik. Ezt mondta nekem Caitlin, mikor utoljára beszéltem vele néhány pillanat erejéig. Habár nem kedveltem különösebben, és ez viszont sem volt igaz, a munkáját és az eredményeit ostoba dolog lett volna nem tisztelni. Sejtettem, és valószínűleg ő is, hogy nem békés vég éri majd a betegágyán. Megpróbáltam meggyőzni, hogy a munkája és az általa elért eredményei többet érnek, minthogy eldobja az életét a bosszúért. Mit ér a bosszú? A halottakat nem támasztja fel, az élőknek pedig csak szenvedést okoz. Túl személyes, hogy eredményes legyen, ez pedig igazolást is nyert, amint átléptem a küszöböt és megpillantottam a kicsavarodott végtagokat.
- Hogy van a feje? – kérdeztem, ahogy a tekintetem ismét Caitlin kihűlt testére révedt. A Minisztériumon belül házasságok mindig is nagy figyelmet kaptak. Nem tiltják, csak nem nézik jó szemmel. A személyes kötődés nem csak a munka morált rontja meg, de a munka eredményességét is, felmerül a kivételezés gyanúja is. Nem véletlen, hogy a Minisztérium nem csak ellenőrzi az ilyen eseteket, de gyakran figyelemmel is kíséri őket, míg meg nem bizonyosodnak arról, hogy két alkalmazott egybekelése nem jelent gondot házon belül. Gyakran kapok ilyen eseteket, sokkal gyakrabban, mint szeretnék. Amelia Hopkins válása nem maradhatott így titok előttem, és nem ért meglepetésként sem. A legtöbb minisztériumon belüli kapcsolat erre a sorsra jut.
Amíg Amelia a gyerekszobában időzik, ellépek a holtesttől és a nappaliban lévő fiókokat nézem át. Csupa személyes holmi. Levelek, ékszerek, néhány időrágta kép. Caitlin egyébként sem titkolta soha, de ezek alapján egyértelmű, hogy fontos volt neki a lánya. De nem elég fontos, hogy eltántorítsa a személyes bosszújától. Megölette magát és árvát csinált a lányából.
A tekintetem a kezemben tartott fényképről Amelia-ra siklik, amint kilép a szobából és megszólal. Bólintok a szavaira, majd ellépve mellette a kezébe adom a fényképet, amit eddig néztem és a falhoz lépek, aminek egy részére mostanra rászáradt Caitlin vére.
- Valószínűleg elvitték egyfajta trófeaként. Nem olyan ritka, a többség ujjakat és szemeket gyűjt, esetleg fogakat … a fül nem túl gyakori. Ez jó, talán a nyilvántartott halálfalók közt találunk olyat, aki szeret így megemlékezni az áldozatairól. – a Minisztériumnak rengeteg információja van, de ezeknek csak egy része használható. A legtöbb feltételezés, vagy hazugság, aminek a célja a félrevezetés. Jó párat én magam kreáltam.
- Esetleg van ötlete, hogy mit kereshettek Caitlin támadói? – a nappaliban dulakodás jelei mutatkoznak, ha a gyerekszoba volt az, amit átkutattak, akkor minden bizonnyal szívén viselte Caitlin azt, hogy titokban is maradjon, ami ott volt. Kétlem, hogy vallott volna, a támadóinak lehetett annyi eszük, hogy felforgatják a gyerekszobát is.
- Arról, hogy megöltek egy aurort? A Roxfort igazgatójának ehhez semmi köze. – válaszoltam hűvösen, bár pontosan tudtam, hogy a kérdése nem erre irányult. – Látogassa majd meg a lányt. Egy nőben talán jobban megbízik és elmondja, amit tudni szeretnénk. – a lány az anyjával élt együtt, fiatalon vesztette el az apját, Caitlin-nek azóta nem volt senkije, nem hinném, hogy egy férfi túl sokat kitudna szedni belőle. – Ha ott van, tájékoztathatja személyesen is az igazgatót, vagy a helyettesét. – amelyiket éppen megtalálja. Mint korábban kiderült, az igazgató igen elfoglalt ember, és nem csak az iskola ügyeiben szeret intézkedni. Ez pedig nyugtalanított engem. – A legutóbbi támadás óta megerősítették az iskola védelmét. Ha esetleg mégis többet szeretnének, irányítsa őket hozzám. – a halálfalókra nem jellemző, hogy különösebben intelligensen lennének. A többségre legalábbis igaz ez. Nem fognak még egyszer a Roxfort-ra támadni, hogy aztán szégyen szemre meneküljenek onnan. A Roxfort egyébként is egy iskola, nem ér annyit, hogy nyíltan megtámadják újra.
- Ismerte Caitlin-t? – pillantottam hátra Amelia-ra, ahogy végighúztam az ujjam a megszáradt véren. – Nézzen majd utána. Jól jöhet, hogy elnyerje a lánya bizalmát. – adok egy kéretlen tanácsot, de erre minden bizonnyal már ő is gondolt. Utána néztem, mielőtt áthelyezték volna hozzám. Ha haszontalan lenne egy percet sem lett volna az én parancsnokságom alatt. Az eredményeimet többek között annak is köszönhetem, hogy jól megválogatom az embereimet. Aki nem elég jó, mehet tovább.
- Mit gondol? – pillantottam fel kíváncsian Ms. Hopkins-ra, majd Caitlin teste felé néztem. Nem rázott meg a látvány, nem váltott ki belőlem undort. Láttam már hasonlót, nem is keveset. A gyilkosa, vagy gyilkosai nagy gondot fordítottak arra, hogy szenvedjen. Lehetett felsőbb utasítás, vagy személyes ügy is, Caitlin-nek, mint minden jó aurornak, rengeteg ellensége volt, aki szívesen látta volna holtan. Idő kérdése, míg egy-egy ilyen illető a küszöbünk elé nem téved. Az ajtón azonban nincs nyoma behatolás jelének, Caitlin tehát ajtót nyitotta támadójának. A munka okozta fáradtság miatt hibázott volna, vagy esetleg ismerte a gyilkosát?
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Amelia & Rowan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Amelia Sheppard
» Amelia & Alaster
» Amelia Hopkins
» Amelia S. Bones
» Celestine & Rowan

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-