Véletlenül találtam rád, ha hiszed, ha nem. Egész mást kerestem, meg se fordult fejemben, bárki is élhet azon a hideg, koszos, barátságtalan helyen, már ha életnek lehet nevezni ezt egyáltalán. Nem tudom pontosan, mi történt veled, ki üldöz téged és miért, veszélyben van az életed, ennyi, mivel tisztában vagyok. Beszélnem kellett volna rólad valakinek, akárkinek, nem csak a saját, a te érdekedben is, hogy talán segíthessenek neked, hogy fordulatot vehessen az életed, mégse tettem. Szeretném azt hinni, kizárólag határozott kérésed, vagy inkább fenyegetésed miatt döntöttem így, biztos benne teljesen mégse vagyok. Változtatni ezen azonban már nem fogok, a legjobb, amit tehetnék most, hogy a hátam mutatom neked, s elsétálok, elfeledve mindent, de képes erre nem vagyok. Annak biztos tudatában, egyszer komolyan megütöm a bokám emiatt, újra és újra visszajárok hozzád. Ételt, ruhát, könyvet viszek mindig, de mindketten ugyanolyan jól tudjuk, hazugság az, ennél több okom nincs megjelenni, már csak azért is, mert magad is meg tudnád őket szerezni, ha nagyon akarnád.
Vonz hozzád valami, valami, aminek képtelen vagyok ellenállni és talán nem is igazán akarok…

//Ez így talán nem valami sok, de ennél többet nem akartam meghatározni, szeretnék szabad kezet adni a megalkotónak, hogy magáénak érezhesse a karaktert, persze nagyon szívesen segítek bármiben. Az egyetlen, amihez ragaszkodnék a plot alapja maga, illetve örülnék annak, ha idővel több is kialakulna a karakterek között puszta barátságnál. Minden mást megbeszélünk majd, ha megérkeztél. Siess, nagyon várlak.*–*//