» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
74
19
13
20
13
10
23
11
1
5
5
5
27
226
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

Magasröptű beszélgetés...
Today at 6:10 pm
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Brysen
Nem igaz George?
Today at 5:18 pm
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Brysen
pure sweet violent hearts
Today at 4:31 pm
• • • • • • • • • • • • • •
Pandora Dolohov
Lowe Beyond Bones
Today at 2:28 pm
• • • • • • • • • • • • • •
Cailin Flint
Elveszett paradicsom
Today at 1:55 pm
• • • • • • • • • • • • • •
Mark Valentine
Az asszonyt a lánytól
Today at 1:11 pm
• • • • • • • • • • • • • •
Apolinariya Koldovstoretz
mozgókép mugli módra!
Today at 1:06 pm
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Hiányzásnapló
Today at 12:33 pm
• • • • • • • • • • • • • •
Rodney Lestrange
koponyaűri nyomásfokozódás
Today at 10:40 am
• • • • • • • • • • • • • •
Amycus Carrow
Regulus fekete listája
Today at 12:00 am
• • • • • • • • • • • • • •
April Svenson
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd Május 17, 2016 10:36 pm-kor volt itt.



Share|

Emmeline&Darius-Bumpin' to each other



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Vendég
i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Vendég



»
» Szer. Dec. 21, 2016 7:11 pm
Emmeline & Darius
If we’re bumping to each other on the crowded streets…

   

   

Roxmorts télen gyönyörű. Szállingózik a hó, a kéményekből fehér, nehéz füst száll fel, mindenki nyakig bebugyolálva lépdel az utcákon, nézelődik a jégvirágos kirakatokon keresztül. Az egész egy mozgalmas, de békés festménynek tűnik, amelyben órákig tudnék gyönyörködni. Imádok itt lógni, különösen, ha van elég pénzem összevásárolgatni ezt-azt, a húgaim imádjak, amikor viszek nekik valami hülyeséget, vagy cukorkát, vagy csokit. Én is eléggé édesszájú vagyok, az én csokoládéfogyasztásomat egy hisztis lány sem tudja überelni. Szükségem van az energiára, főképp mert állandóan pörgök, ide-oda megyek, engem nehéz elkapni. A folyosón általában a barátaim gyűrűjében vagyok, de ritkán táborozunk le valahol, fel-alá járkálunk a folyosókon, felfedezzük a kastélyt, amely hét év után is mindig meg tud lepni valamivel, mintha már nem jártuk volna körbe ezerszer. Roxmorts-szal is hasonló kapcsolatban vagyok, ismerem minden zugát, jártam minden boltjában, de a mai napig találok újdonságokat, érdekességeket a faluban.
A mai kiruccanáson azonban nem érezhetem jól magam. Csúnyán meghűltem, köhögök, fújom az orrom, ezért inkább el is kerülöm a barátaimat, nehogy megfertőzzem őket. Egyedül tök unalmas, de most nem tudok mit csinálni, jobb elkerülni a bajt, nem akarom, hogy ők is úgy járjanak, mint én. Fájó torokkal, egymagamban toporogtam végig a tömegen, a többi diák között, remélve, nem fogok senkinek vírust átadni, amíg elhaladok mellette. Szomorúan néztem végig, amint a haverjaim eltűnnek az emberáradat másik végén, nevetgélve, nélkülem. Általában ilyen kor azt játsszuk, hogy a velünk szembejövő emberek gondolatait narráljuk. Nincs senki mellettem most, akinek elmondhatnám, hogy ez a bajuszos ember úgy néz ki, mint egy félig megborotválkozott mugli varázslény, a Mikulás, vagy, hogy annak a boltnak a függönye olyan mintájú, mint Dumbledore kedvenc ünnepi öltözete. Szóval, tök unalmas.
Egészen a Szárnyas Vadkanig totyogok, ugyanis nincs jobb gyógymód a megfázásra, mint egy jó korsó vajsör. Még a mágia sem képes olyan gyorsan helyrehozni egy beteget, mint ez a merlini nedű. Akárki akármit mond, én erre esküszöm, ez a leghatásosabb, leggyorsabb és legélvezetesebb módja a gyógyulásnak. Csak sajnos egyedül iszogatni a sarokban nem túl bizalomgerjesztő.
Amikor belépek a Vadkan ajtaján, megcsap a jó meleg. A kezeim lefagytak; már nem is éreztem őket, de a kellemes időben egyből elkezdenek felolvadni, baromira fáj. Egymásnak dörzsölgetem, fújogatom, míg a pulthoz érek, hátha jobb lesz, és félig rátámaszkodom egy székre. Letekerem a nyakamról a griffendéles sálamat, amit mindig viselek, és gyorsan megrendelem a gyógyírem. Körülnézek a vendéglőn, tele van. Minden asztalnál üldögél valaki, hangosan beszélgetnek, vihognak, a korsókat az asztallapra csapkodják. A jó kedv, melegség, vidámság átjárja az épületet, engem is kissé feldob. A tekintetem végigtáncoltatom még egyszer az asztalokon, és megpillantom Emmeline-t.
Emmeline-ről sok minden jut eszembe. A szívem kalapál, és nem tudok nem arra gondolni, miért nem vele jöttem ma. Már akkor megnéztem magamnak, mikor gólyaként belibbent a kastélyba - nagyon csinos volt már akkor! - de mióta az az eset történt.. Nos, igen, egyszer csókolóztunk is. Azóta nem is tudom mit érzek iránta. Elkerüljem? Jobb lenne, ha nem bonyolódnék bele a kapcsolatba, főleg mert valószínűleg neki nem jelentek semmit. Attól még, azonban, lehetünk barátok, nem?
Nem értem, miért üldögél egyedül a sarokban egy picike asztalnál, de talán köze lehet ahhoz, hogy valamit írogat.
Kézbe kapom a vajsöröm, és elindulok egyenesen felé. Rámosolygok, ahogyan lehuppanok a vele szemben lévő székre, de nem hajolok közel, nehogy elkapja tőlem ezt a fránya kórságot.
- Szia! Hogy vagy? – kérdezem tőle orrhangon, hiszen az orrnyílásaim el vannak dugulva teljesen, legalább így nem hangzik annyira remegőnek a hangom. – Hogy-hogy egyedül vagy? Itt hagytak? – tudakolom egy meleg vigyor kíséretében, igyekezve bíztatóan festeni a beteg külsőm ellenére.

   
FICHE PAR STILLNOTGINGER.


A hozzászólást Darius Haven összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jún. 20, 2017 11:58 am-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég
i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Vendég



»
» Csüt. Dec. 22, 2016 11:08 am

Darius & Emmeline

Bumpin' to each other


Tél. Ez az egy szó annyi mindent jelenthet, nem csak nekem, de a többi embernek is. Ünnepek, amikor a szeretett család összegyűl, és sztorikat mesélve eszik az ünnepi vacsorát, amit a nők sürögve-forogva készítenek el és tálalják a velük ellenkező nemnek, akik tűkön ülve várják azt, addig is nagyapa régi, háborús történeteit hallgatják, esetleg a telken játszák a varázsló társadalom által kedvelt sportot, a kviddicset. Nem vagyok benne valami ügyes, viszont a nővérem és bátyám nagyon, próbáom őket rávenni,hogy tanítsanak meg, de szerintük "reménytelen eset" vagyok. Újév, amikor is átlépünk az új, reményeink szerint jobb és sikeresebb évbe. A hangulat, amikor az utcán sétálsz és mindenki "kellemes ünnepeket kíván. A vásárok, ami nekem általában Roxmortsban van, ott egy nagyon sok, gyönyörű dolgot vehetek és bizony az ajándékokat is ott választom ki.
Ha már Roxmorts, a mai napomat is a faluban kezdtem, amint felkeltem lejöttem egyedül. Marlene, Lily és Dorcas nem nagyon értek rá, nem akartam őket ezzel zargatni.
Legalább már két órája sodródom a tömeggel, és lassan már készen vagyok mindennel, ezért beülök a Szárnyas Vadkanba, ahol rögtön felmelegedem. Egy vajsört rendelek, és leülök, majd a naplómat elővéve irogatok.
Hirtelen egy fiú ül le velem szembe,és rögtön felismerem. Darius.
Darius annyira sok mindent jelent nekem. Már elsőbe is totál oda voltam érte, és ez még most is tart. Egyszer csókolóztunk, ami számomra egyértelműen "azt" jelentette, azzal viszont nem vagyok tisztába, hogy neki mit jelentett az a csók.
- Oh, szia!- köszönök neki,és rögvest elrakom a naplóm. Nem lenne kellemes, ha minden titkomat tudná, meg a napló tartalmát is tudná, mivel a háromnegyede csakis róla szól. Kicsit ciki lenne.
- Az ajándékokat vettem meg, Marlenék nem értek rá, se senki. Most kicsit megpihennék é felmelegednék, nagyon jó meleg van itt. Ahogy látom neked se ártana kicsit felmelegedni. Jól vagy?


Remélem megteszi • • Nem tudom mennyi szó • • Ruha • • Zene • • ©

Vissza az elejére Go down

Vendég
i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Vendég



»
» Csüt. Dec. 22, 2016 9:30 pm
Emmeline & Darius
If we’re bumping to each other on the crowded streets…

 

 

A Szárnyas Vadkan számos hülyeségünk emlékét őrzi, és ha a falak beszélni tudnának, már rég kirúgattak volna engem a Roxfortból. Apa sem volt egy angyal, de azért ő kerülte a bajt, én meg mágnesként vonzom azt – nem tehetek róla! Ha nem a Griffendélbe kerülök… Mondjuk, ebbe nem szeretnék belegondolni. A griffes háztársaimnál jobb haverokat el sem tudnék képzelni magamnak, és ha szórakozni szeretnék, hozzájuk bátran fordulhatok. Velük egyetlen percem sem unalmas. Ráadásul, ha máshova osztanak, talán Emmeline-t sem ismerhetem meg, és akkor kivel szemben ülnék most hülyén vigyorogva, kalapá szívvel, betegen, a világ legelrettentőbb, legkoszosabb, legbüdösebb kocsmájában? Igaz, legalább meleg van idebent.
Emmeline nagyon csinos most is, mint mindig. A többiek mindig cukkolnak vele, hogy miért nem próbálkozom be nála, azonban ezekre csak legyintek; szimplán nem akarok felsülni. Nem tudhatom, mennyit jelentett neki a csókunk, hiszen egyikünk sem volt éppen beszámítható állapotban. Azt legalább jó tudni, hogy a haverjaim szerint simán összejöhetnék vele. Általában adok a barátaim véleményére, törődöm avval, mit gondolnak másokról, de nem szeretem a saját életemet eköré alakítani. Az eddigi barátnőim amúgy sem arról voltak híresek, hogy bírták volna a társaságom. Azokkal a jelzőkkel illették őket többek között, hogy gyerekesek, csököttek, idióták, tapintatlanok, miegymás. Ezt egyébként felettébb sajnálom, mivel így sokszor kellett választani a kettesben töltött délutánok és a bulik között.
Meg, a haverjaim nem tudnak arról, hogy már csókolóztunk Emmel. Nem kizárólag szép emlék ez nekem – na, nem a csók miatt, hanem mert a halálfalók támadása alatt történt. Nem vagyok aranyvérű, a húgaim sem azok értelemszerűen, és megijedtem, ez a támadás mit jelenthet ránk nézve. Emmeline meg én is nagyon meg voltunk rémülve.
Ahogyan helyet foglaltam, Em azonnal elrakta a könyvet, amibe irkált. Kíváncsi természetemet rendkívül felcsigázta, vajon mit körmölhetett, de egyelőre úgy döntök, hallgatok róla, a kérdésére felelek inkább, az könnyebb téma. Ezt később hozom majd fel, ha kínos csend telepedne ránk, ami velem a fedélzeten ritkán esik meg.
- Á, csak megfáztam kicsit, semmi komoly. Kinek, mit vettél? Én még semmit nem szereztem be. – sóhajtok egy hatalmasat, de fáj a mellkasom tőle. Lassan neki kéne állnom az ötletelésnek, minimum, ha nem szeretném, hogy a húgaim széttépjenek. Minden évben valami nagyszerű meglepivel készülnek nekem, én meg, ahogy esik, úgy puffan, valami olyasmit adok nekik, amit egy átlagos roxmortsi hétvégéről zsákmányolok a számukra. Szinte tapintani lehet a nappaliban az őszintétlen örömöt és a feszültséget, mikor bontják a csomagjukat.
- Te minek örülnél a bátyádtól? Fogalmam sincs, mit szerezzek a húgaimnak. – mondom tanácstalanul, kérlelőn nézek Emmeline-re, hátha lesz valami ötlete, közben belekortyolok a vajsörömbe, ami kellemes melegséggel csurog végig a torkomon, belülről űzve el a hideget a csontjaimból. A körülöttünk lévő asztaltársaságok hangos rikkantásaitól kezd fájni a fülem, más az, ha az ember nem egy ilyen körben ül, hanem kívülről hallgatja őket. Jó, igaz, még sosem ültem három másik, hatalmas pocakkal rendelkező, szakállas varázslóval ugyanazon asztal körül. A saját kis hangos bagázsunkhoz tudok csak viszonyítani, viszont mi aztán tudunk hangzavart kelteni!

   
FICHE PAR STILLNOTGINGER.


A hozzászólást Darius Haven összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jún. 20, 2017 12:03 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég
i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Vendég



»
» Csüt. Dec. 22, 2016 10:13 pm

Darius & Emmeline

Bumpin' to each other

Nem mondanám magam hatalmas pasifalónak, sose volt komolyabb kapcsolatom. Őszintén, egy se volt. Még sose udvaroltak nekem, nem is flörtöltem senkivel, és ami azt illeti "azt" se csináltam. Egyszerűen a szerelmi életet nem nekem találták ki, ezzel a tudattal meg kell békélnem. Azt egy szóval se mondtam, hogy nem vágyok a szerelemre, mert nagyon is vágyok rá, de ez egyedül nem megy. Úgy, hogy Darius nem akarja a következő szintre emelni a kapcsolatunkat, már ha volt nekünk kapcsolatunk,úgy egy cseppet de fogom tudni azt mondani, hogy "van/volt egy pasim".
Ezért is törik ripityára a szívem, amikor meglátoma fiút. Istenem, hogy lehet valaki ennyire helyes? Ez nem emberi, ez természetfeletti. Ehhez foghatót sose láttam. Bárcsak, az enyém lehetne! Viszont nem lesz könnyű dolgom megszerezni, ha még annyira se vagyok képes, hogy "szia".
Ahogy leül velem szembe rögtön elpirulok, amit úgy próbálok rejteni,hogy folyton a pultot bámulom kinyújtott nyakkal. Ennyi erővel azt is mondhatnám,hogy "Emmeline vagyok, és a mai napon kitöröm a nyakam. Amikor megbizonyosodok arról, hogy nem oltár ciki a pír az arcomon Darius szemébe nézek, de kár volt, ugyanis még jobban zavarba jöttem.
- Ohh, az rossz. Hmm, a nővéremnek néhány bájital hozzávalót,meg egy kötött pulcsit é sálat, a bátyámnak meg csak egy sapkát, meg néhány dolgot Zonkónál. A szüleimnek egy szív alakú párnát, a lányoknak meg csajos dolgokat. - mesélem a mai napon vásárolt ajándékokat.
- Ha már ajándékok.. Lenne neked egy kis meglepetésem.- jut eszembe,majd az egyik szatyorba belenyúlva kiveszek két dobozt, majd azokat felé nyújtom. Az egyiket, ha kinyitja egy bohócfej ugrik ki, ami remélem megijeszti és megnevetteti őt. A másikban meg egy bordó saját kezűleg kötött pulcsi van - le kéne állnom a kötögetéssel - aminek arany színnel egy D betű van a közepén, és plusz egy táblacsoki.
- Tudod, a bátyámmal nem a legjobb a kapcsolatunk, már nem kaptam tőle rég óta. De amúgy a húgaidat ismerve valami szerelmi bájitalnak vagy csodaparfümnek örülnének. Nem iszol valamit?


Remélem megteszi • • 316 szó • • Ruha • • Zene • • ©

Vissza az elejére Go down

Vendég
i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Vendég



»
» Hétf. Dec. 26, 2016 11:25 pm
Emmeline & Darius
If we’re bumping to each other on the crowded streets…

 

 

A karácsonyi programokról és ajándékokról talán nem egy kocsmában kellene társalognunk, de ha egyszer itt futottunk össze, úgy, hogy egyikünk sem egy nagyobb társaság tagjaként érkezett, örülnöm kéne. Végre tudunk beszélgetni kicsit. Szeretnék mindenkivel jóban lenni, főleg a háztársaim közül, de rengeteg diák jár a Roxfortba, nehéz mindegyikkel folyamatos kapcsolatot fent tartani. Emmeline prioritást élvez. Nem tudok elvonatkoztatni a csókunktól, azóta mintha mindenhol az ő angyali arcát keresném. Egyszerűen... Nem szoktam félni felvállalni mit érzek, nekem soha nem jött be a keményfiús, nincsenek érzelmeim imázs, nem az a fajta ember vagyok. Ha valamit érzek az kiül az arcomra, és felesleges lenne takargatni. De ez más. Ez komolyabb, mint eddig bármi. Már nem csak az érdekel, hogy a csaj ott kerekedjen, ahol kell, úgy sétáljon el a folyosón, hogy mindenkinek leessen az álla. Most kizárólag Em kell, akkor is, ha kialvatlanul tántorogna végig a többi diák között. Azt hittem a csókunk után már együtt leszünk, de én magam is eltávolodtam tőle. Beijedtem, na, valljuk be. Talán csak szerencsétlen helyzetben történt meg közöttünk az, ami. Öröm az ürömben, hogy talán sosem ismerkedtünk volna meg, ha nem történik meg. Nem emlékszem olyan sulis banzájra, amelyen ő is részt vett volna, de megeshet, hogy csak elfelejtettem, nem vettem őt észre. Gyakran megesik velem, mivel a figyelmemet a saját társaságomnak szoktam szentelni, nem pedig másoknak. Mivel azonban egy házban vagyunk, sokat látom, egy csomó lehetőségünk lett volna beszélni, de valahogy sosem alakult úgy. Most viszont itt ülök a társaságában, és hallgatom a sok ajándékot, amit vett, szinte megfájdul a fejem. Idén valószínűleg magamat viszem karácsonyra haza, ugyanis se keretem, se kedvem, se időm, se energiám nincs megvenni az ajándékokat az egész családnak. Ne értsetek félre, szeretek örömet okozni, és ajándékot is szeretek adni, de idén valahogy képtelen vagyok erre gondolni. Nincs olyan ünnepi hangulatomat, nem izgulok, milyen lesz majd otthon, egyszerűen csak meg akarom ölelni a szüleimet, szeretném, ha mind épségben otthon ülnénk.
- Te aztán mindenkire gondoltál. – nyugtázom Em listáját. - Fogalmam sincs, hol kezdjem az ajándékvásárlást. – sóhajtok, majd elmerülök a gondolataimba. Szerencsére, Em meglep, így nem kell tovább agyalnom a rám váró feladatokon.
- Nekem? – képedem el, amint előhúzza az ajándékomat. – Nagyon édes vagy, de én nem vettem neked semmit… még. – teszem hozzá gyorsan, hiszen nagyon aranyos volt, megérdemli, hogy viszonozzam. Most már tényleg ideje nekiállnom keresni valami frappáns kis meglepetést. Két dobozt nyújt felém Em, elveszem mindkettőt, leplezetlen mosoly húzza szét az ajkaimat. – Nagyon szépen köszönöm! – majd azzal elkezdem felbontogatni az elsőt. Egy bohócfej ugrik elő a semmiből, én meg nagyot ugrok egy ültő helyemben, a szívem azonnal kalapálni kezd. Jó, na, utálom a bohócokat. –Merlin! – kapok a ketyegőmhöz, de nevetésbe fordul a kiáltásom. Jó, ez ügyes húzás volt. – Remélem, a másiktól nem kapok szívrohamot. – mondom, ahogyan a másik doboz tartalmát szabadítom meg a külsejétől. Egy bordó pulcsit találok, amelynek a közepén arannyal egy D betű díszeleg. Szóval ezt nekem vette, vagy nekem csinálta… Ráadásul ez egy elég nagy, kigondolt ajándék. Kezdem azt érezni, talán Emmeline számára sokkal többet jelentett az a csók, mint azt elsőre gondoltam. Vagy csak meg akarja hálálni, hogy nem kürtöltem el az egészet a többieknek. Furcsa módon kellemesen dorombol az egóm az ajándék miatt, de nem vagyok benne biztos jelenleg, hogy ő is azt érzi, amit én. Jobb lenne mielőbb ezt tisztázni, és ha ő nem érez úgy irántam, mint én ő iránta, el se fogadni az ajándékait. Azért bunkó sem szeretnék lenni, így felállok, magamhoz emelem a pulóvert, hogy megnézzem, jó-e a mérete. Tökéletes, mintha rám öntötték volna.
- Ezt te kötötted, Em?
– kérdezem, és visszaereszkedem a székemre. – Nagyon szépen köszönöm, ez gyönyörű… Egyszerűen csodálatos. – hüledezem, és még mindig nem fogtam teljesen fel, milyen sok gonddal készített ajándékot kaptam Emstől.
Apropó, ajándékok… Ötletem sincs, mivel viszonozhatnám ezt az óriási kedvességet. Még a saját családomnak sem tudom mit veszek, nem hogy Emnek.
- Igen, a szerelmi bájitallal kapcsolatban biztosan igazad van. A húgaim imádják az ilyen csecsebecséket. – mielőtt folytatom a mondandómat, lehúzom a vajsöröm maradékát. – Meginnék még egy vajsört, te is kérsz? Meghívlak. – rámosolygok. Minimum én állok egy kört, ha már gondolt rám, így karácsonykor, én pedig csak magamra és a sajáthülyeségemre.

   
FICHE PAR STILLNOTGINGER.


A hozzászólást Darius Haven összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jún. 20, 2017 12:13 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég
i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Vendég



»
» Csüt. Márc. 09, 2017 10:12 am

Darius & Emmeline

Bumpin' to each other

Dariust már rég ismerem. Egy házba és évfolyamba járunk így nem csoda, hogy hamar felfigyeltem rá. Különösebben sose voltam vele együtt, beszélgetni is néha órán beszélgettünk, de azt mindenkinek be kell vallania, hogy nekünk nincsen közös jellemvonásunk. Darius egy menő, sportos fiú, én meg egy visszahúzódó, stréber lány. Ez van, ezen nem lehet változtatni.
Lehet, hogy Darius nem tudja - bár ennek kevés az esélye a csókunk óta - de én fülig szerelmes vagyok belé. Ez nem csak egy fellángoló majd hamuvá porladó szerelem a részemről, hanem egy már 3 éve ki nem aludt tomboló szerelem. Tudom, hogy ez az ő részéről csak egy baki volt, de az én részemről remény.
Örülök, hogy összefutottunk, talán közelebb is kerülhetünk.
- Hidd el, hogy nagyon könnyű. Csak gondolj arra a személyre, akinek az ajándékot szánod és meg is lesz. A szándék a fontos. -válaszolom az ünnepi, normális kiborulására.
Édes.
Ezt a szót sose fogom elfelejteni.
Miután kinyitja az első ajándékot nevetni kezdek. Nem vagyok az a nagyon nevetős fajta, furcsa humorom van, de a reakciója nagyon vicces volt.
Aztán ahogy kibontja a másodikat is, meglátom az arckifejezését. Örül neki, de már biztos rájött, hogy ez a részemről nem csak barátság. Talán túlzásba vittem volna? Ezzel lehet, hogy csak még jobban eltaszítottam magamtól? Remélem, hogy nem.
- Semmiség.
Ami azt illeti nem éppen volt semmiség, mert már 2 hónapja kezdtem el, és a lányok segítségével tudtam befejezni. Sok munka van benne.
- Az jó lenne, kezdek szomjas lenni. Köszönöm.


Bocsi a késésért! • • 246 szó • • Ruha • • Zene • • ©

Vissza az elejére Go down

Vendég
i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Vendég



»
» Kedd Jún. 20, 2017 11:54 pm
Emmeline & Darius
If we’re bumping to each other on the crowded streets…

 

 

Mivel beleegyezik, felállok az asztaltól és a pulthoz megyek két korsó vajsörért. A hely tele van idősebb varázslókkal, de elvétve találok néhány évfolyamtársat vagy alattunk járó diákot is, akik elképesztően kitűnnek a tömegből. Gondolom hozzászoktak már a diáksereghez, egészen gyakran szabadítanak ránk minket a varázslótársadalom azon felére, akik itt töltik a napjuk nagy részét. A vállalkozások egyenesen imádhatnak minket; számunkra élmény, ha szórhatjuk a pénzüket, mert nem tehetjük meg minden egyes áldott nap. Erről anyém és apám persze máshogy vélekedik, de a pénzügyek mindig is nehézséget okoztak nálunk, mert két féle valutával kellett egyensúlyoznunk. Anyám nem adta fel a mugli életét, így a a galleonok mellett fontokkal is bíbelődtünk, de legalább mindkét világban effektíven részt vehettünk minden galiba nélkül. Szeretem a kettős életemet. Nagyon sok varázslónövendék egysíkúan csak a mágiában gondolkodik, minden problémára az erejével keres megoldást, pedig néha a mugli módszerek, a mugli agy könnyebben érvényesül egy ilyen helyzetben. Nekem szerencsére az érem mindkét oldala elérhető volt, anyám gondoskodott róla, hogy ha bajba kerülök, a muglik gondolkodását is számba vegyem, úgy igyekezzem kihúzni magam a csávából.
Persze, Emmeline esetében ez sem működik.
Ideje felnőnöd, Darius Haven! Hívd el egy randira! Egy igazira, nem elég ha éppen rábukkansz a Szárnyas Vadkanban!
Akármennyire próbálom meggyőzni magam, hogy menni fog, egyszerűen nincs hozzá elég merszem. Kath-tal más volt a helyzet, vele nem volt igazi... Csak megsajnáltam. Azonban Emmeline iránt nem pusztán szimpátiát érzek. Annál többet, és ezt most nem szúrhatom el.
Miután megkaptam a két vajsört egy széles mosollyal az arcomon visszalavírozok a helyünkre a vendégek között. Egyre többen húzódnak be melegedni, és egyre inkább azt kívánom, valahol kettesben ücsöröghetnénk. De most itt vagyunk, ebből kell kihoznom a maximumot.
- És mesélj valamit Em, például hogy töltöd a karácsonyt?
- kérdezem, mikor lerakom elé a vajsört. - Érdekel, mit csinálsz ilyenkor. Vannak testvéreid? - szégyellem, hogy fogalmam sincs róla. Nem tudom, kik a barátai, kiben bízik, mi a hobbija. Tudni szeretném, mi  a legféltetteb titka, érdekel, kit utál, mi a kedvenc kajája, mennyire ismeri a muglik világát. Gyötör a kíváncsiság, hol járt már a nagy világban, mikor fekszik le aludni, szokott-e olvasni (mert én nem igazán) ki a kedvenc kviddics játékosa. Annyi minden van, amit megszeretnék kérdezni tőle... Nem zúdíthatok rá mindent most! Muszáj lesz egyszer elhívnom valahová. Valamerre, ahol nem szakítja szét a dobhártyám mások öblös röhögése.
   
FICHE PAR STILLNOTGINGER.
Vissza az elejére Go down

Vendég
i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Vendég



»
» Szomb. Aug. 05, 2017 2:43 pm

Darius & Emmeline

Bumpin' to each other

Mivel igennel válaszolok a kérdésére, feláll és elmegy az asztaltól, így nyrek egy kis időt, hogy egyedül lehessek és átgondoljam a dolgokat. Leginkább a nem létező esélyeimet szeretném tisztázni, mert lassan már beleőrülök ebbe.. ebbe az egészbe. Olyan kétértelműek Darius mozzanatai. Próbálom leszűrni a jeleit, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Nem szeretnék így rájönni, hogy nem úgy kedvel engem, ahogyan én őt. Belehalnék. De mivel a remény hal meg utoljára, ezért én is reménykedek. Lehet, hogy naiv vagyok, de én hiszek abban, hogy legalább egy nagyon kicsi esélyem van.
Tudtommal Dariusnak nem volt még barátnője, válogatós lányok terén. Nem tudom, hogy mi az ideálja, hogy milyen lányra vágyik, de megkaptam már nem egyszer a barátaimtól - főleg a lányoktól - hogy összeillünk és Darius száz százalékosan belém van habarodva. Remélem így van.
Zavaromban a szám szélét kezdem el harapdálni, és csak arra figyelek fel, ahogyan Darius lerakja elém a vajsörömet. A pénztárcámban kezdek el kutatni és lecsapom a vajsör árát érmékben az asztalra
- Nem fogadok el reklamációt! - elnevetem magam, de komolyan gondoltam, amit mondtam.
Lehet, hogy ez a baj velem. Sose tudom felfogni, hogy bókolnak nekem. A szerelmi életem romokban hever.
Kérdésére felkapom a fejem.
- Az igazat megvallva nincsenek terveim. Marlenéknél nem tudom tölteni az ünnepet, se a többieknél, de semmiképpen nem szeretnék otthon lenni. - válaszolom.
Mostanában kezdenek otthon is zavarosak lenni a dolgok. Apa és Anya egyre többet dolgozik és tudom, hogy tudják, mi a helyzet a mágusvilággal, de nem árulnak el semmit. A nővérem elutazott és nagyon aggódom érte, a bátyámnak meg tuti, hogy ott ékeskedik a halálfalók jele az alkarján. Kiráz a hideg, ha csak rá gondolok.
- Persze.. Egy nővérem és egy bátyám. - válaszolom a következő kérdésére, de ideje most nekem kérdeznem, viszont ez nehéz úgy, hogy elmélyedek Darius szemeiben.
- Na és te hogyan töltöd a karácsonyt? Remélem nem olyan magányosan, mint én.. - szerintem biztosan érzi az apró utalásokat a szavaimban.


Bocsi a késésért! • • nem tudom mennyi szó • • Ruha • • Zene • • ©

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Emmeline&Darius-Bumpin' to each other

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-