Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Gil & Autumn → All we're looking for is love from someone else EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Gil & Autumn → All we're looking for is love from someone else EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Gil & Autumn → All we're looking for is love from someone else EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Gil & Autumn → All we're looking for is love from someone else EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Gil & Autumn → All we're looking for is love from someone else EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Gil & Autumn → All we're looking for is love from someone else EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Gil & Autumn → All we're looking for is love from someone else EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Gil & Autumn → All we're looking for is love from someone else EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Gil & Autumn → All we're looking for is love from someone else EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 29 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 29 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Gil & Autumn → All we're looking for is love from someone else



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szer. 25 Jan. - 15:01

Nem így képzeltem el az első nyaramat Roxfort után, és hogy őszinte legyek az első ősz-tél kombinációt sem ilyennek gondoltam. Minden olyan jól alakult a nyár első részében, miután eljöttünk arról a buliról. Tisztán emlékszem még arra, hogy Gil mennyire kikészítette magát már az első percekben és arra is, hogy Raphael meg Ogdean próbáltak valamit bütykölni rajta. Az is tisztán megvan, amikor Raphaellel arrébb beszélgettünk és örömömben dalolni tudtam volna és táncra perdülni, de helyette megcsókoltam Gil-t.
Igazán jó este volt az számomra, és azt hittem ennél már csak jobb dolgok történnek majd velem. Egy darabig tényleg így is volt, anyáék kezdtek lemondani arról, hogy halálfaló feleség leszek és csatlakozok ezekhez az ügyekhez. Meglátták, hogy bennem nincs meg az a hajlam, az az elszántság, ami őket vezéreli így többé nem kérték. Nem is bántam, igazából csak a barátaim hiányoztak, akikről tudtam, hogy többségük csatlakozni fog amint kilépünk az iskolából. De volt valami jó is a furcsaságban, ami a kezei közé kaparintott és nem engedett menni.
Határtalan boldogság töltötte meg a lelkemet, az egész bensőmet melegség járta át és kissé felolvasztotta jéggé változott szívemet. ÉS hogy miért? Mert végre tényleg boldog voltam valaki mellett, aki értékelt és nem csak kihasznál vagy a nevem miatt próbál jó kapcsolatot ápolni. Gillel tökéletes nyári napokat éltünk meg, és épp arról álmodoztam, hogy körbejárhatnánk a világot mielőtt tovább tanulunk mindketten mikor eltűnt. Fogalmam sem volt merre tűnhetett a drága, de ami jobban foglalkoztatott, hogy nekem miért nem szólt. Tudatlannak, elveszettnek éreztem magam heteken keresztül. Mintha átment volna rajtam egy sereg thesztrál, kitaposva belőlem minden olyan dolgot, ami egykoron boldogságot jelentett.
Még Dung is nálam kereste az eltűnt fiút, és ott már igazán nagy bajok vannak, ha a legjobb barátja is tőlem vár magyarázatot. Pedig én hittem abban, hogy minden sokkal jobb lesz suli után. De tévedtem... És itt ülök január vége felé azon morfondírozva mivel üssem el az időmet, ha hazaérek. A munka, amit végzek igazán leköti a figyelmemet, és érdekesnek is majdhogynem érdekes de akadnak percek mikor nem tudok nem rá gondolni. Pedig próbálkozok, de mennyire! Amikor elhívtak a munkatársaim velük inni, szórakozni, csatlakoztam de nem élveztem. Végig csak az járt a fejemben, hogy vissza szeretnék menni a saját lakásomba sírni.
De a mai nap más lesz! Nem fogok sírni mikor hazaérek Hómancshoz, hanem boldog leszek, mert minden rosszban van valami jó... legalábbis a mugliktól ezt szoktam hallani, mikor nagyon ritkán az ő világukban járkálok. A munkaidőm vége után egyből hazaindulok, majd mikor meg is érkezem elönt egy fajta elégedettség. Ez az én lakásom, és sikerül fenntartanom.
- Megjöttem drágám! - kiáltok a bejárati ajtóból, mire hallom az aprócska tappancsokat csattogni a padlón, majd pár másodperc múlva egy feketébe burkolózott négylábú ugrál fel és alá. Elmosolyodom. - Hiányoztam? - guggolok le hozzá, hogy jó gazdihoz méltóan dögönyözzem meg a kutyámat.
Ledobom a cuccomat a kanapéra, majd levetve formális öltözékemet megyek el zuhanyozni. Jól esik a víz csobogása, a finom kókuszos tusfürdő illata, és úgy az egész tevékenység, egészen addig míg meg nem hallom kutyám ugatását. Gyorsan bejefezem a tusolást, majd magam köré csavarva egy törölközőt indulok el a zaj irányába, de mikor meglátom kit is ugat a kutyám megtorpanok.
- Gil?


Gil & Autumn



szeretettel  szeret  | ©️

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szer. 25 Jan. - 19:21

Autumn & Gil


I can't breathe without you


Mindig, amikor már azt hiszed, hogy nem zuhanhatsz mélyebbre, szakad be alattad a pince. Figyelmeztetnélek, ekkor még nem esel nagyot. De ha úgy jársz, mint én, és valahol a felhőknél is magasabban bandukolsz, akkor hatalmasat eshetsz.
Alattam megremegett a Föld, amikor apám azt mondta, hogy baj van. Apámnál sosem volt baj; a pénze úgy elbűvölt mindenkit, mint egy furulya, aminek a szavával táncoltatják a kígyókat. Ackerley papa is remekül játszott a zöldhasúakkal és az aranytallérokat rejtegető koboldokkal. Azonban a halálfalókat, és a Tudjukkit nem érdekelte a pénz. Elnyelték a családomat.
Eleinte úgy tudtam, üzleti úton vagyok Európában. Aztán kiderült, hogy apám a Halálfalók elől menekül, mert őket nem tudta csak úgy átverni.
Három hónapig muglik között bujkáltunk, először Franciaországban, aztán Magyarországon. Mint ne mondjak, a pénzed nem sokat ér, ha a knútot nem tudod beváltani euróvá és nem varázsolhatsz, mert akkor már nem csak a Halálfalók lesznek a nyomodban. Azonban az állandó rettegést, és a nyomort, amihez aranynevemből fakadóan nem kellett hozzászoknom felváltotta az aggódás.
Autumn neve csak imaként jutott eszembe Európában. Egy reménysugár volt egy másik életből, amit el kellett hagynom. Azt se tudtam, hogy él vele, hogy megkereshetem-e. Csak reménykedtem, hogy nem tette rá a kezét egy másik férfi arra a nőre, akibe szerelmes voltam. És nem voltam benne biztos, hogy még egyszer kibírnám és lenne erőm küzdeni érte, ha már nem lenne az enyém.
A másik keserű pontom éjszakánként üldözött; minden álmomban Dung szerepelt. Hol mugli eszközökkel akart darabjaimra szedni, hol káromkodásokat zúdított rám, de volt olyan álmom is, amiben Dung azt hitte, hogy meghaltam. És igazából már én is elhittem, hogy meghaltam, hiszen mindazok világából eltűntem, akik jelentettek számomra valamit. Ha nem ez az igazi halál, akkor más semmi.
Három hónapig a pálcám egy darab bottá változott, amit sosem szabadott használnom. Három hónapra mugli lettem, és ez kiölte belőlem a lényem egy fontos darabját. Egészen addig, ameddig apám meg nem oldott mindent.
És most itt állok. Mint egy mocskos betörő, úgy törtem be Autumn lakásába. Meglepően egyszerű volt ahhoz képest, hogy három hónapja nem varázsoltam. Most képtelen vagyok letenni egy pillanatra is a pálcámat.
Egy kutya ugat rám. Kék a szeme, a szőre puhának tűnik, és farkcsóválása miatt képtelen vagyok komolyan venni. De már mosolyogni sem bírok. Még egy kutya szemébe is képtelen vagyok nézni. Először Autumnnal szállok szembe; mégiscsak könnyebb, mint Dunggal kezdeni.
Aztán mégis úgy érzem, hogy ez nekem nem megy. Valami összeszorítja a mellkasomat, fuldoklom, és tudom, hogy ez a bűntudat. Némán hallgatom, ahogyan megszűnik az eddigi monoton zaj; a zuhany zaja. És mire akarnék valamit tenni, hogy ne legyek itt, addigra Ő már itt lesz. Becsukom a szemem, mert képtelen vagyok elviselni a látványát. Még így is érzem, hogy milyen gyönyörű. Majd szólal; a hangja olyan, mint a legédesebb hárfába szövődő hegedű hangja, az én személy mennyországom és poklom.
Amikor kinyitom a szemem, egy törölközőbe burkolódzó Autumn látványa tárul elém.
- Egy hete jöttem haza – jelentem ki, kezemet végig húzom a borostámon. Annyi mindent akarok neki mondani, és mégis képtelen vagyok rá. A kutya pedig folyamatosan ugat. Összerándul tőle az arcom. – Hogy vagy? – kérdezem tőle a leglehetetlenebb kérdést, és végre az arcára nézek.
Nem tudom leolvasni, hogy pontosan mit is gondol rólam, hogy mit érez. Tudom, hogy megleptem, és ennek hangot is adok:
- Tudom, hogy megleptelek most. Ha szeretnéd, szívesen visszajövök máskor. Vagy… nem jövök vissza, ha ez a kívánságod – húzom ki magam kimérten és felszegem a fejemet. Nem ismerek magamra; olyan vihar tombol bennem, hogy képtelen vagyok kiengedni. Nem zúdíthatom rá a bűntudatomat Autumnra, mert ez csak az én saram. A torkom pedig úgy szorul össze a tekintetétől – azoktól az azúrkék szemektől -, hogy inkább leguggolok a kutyához, aki abbahagyja a féktelen ugatást.
- Szervusz, kishaver – vakargatom meg a fületövét. – Szép kutya, Autumn – a neve a nyelvem hegyén juttatja el a tudatomig azt, hogy Autumn tényleg valós. Óvatosan nézek fel a nőre.
- Remélem, nem vesztettelek el.


Jelen ahaaa | Ruha | Zene | ©️





Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Csüt. 26 Jan. - 15:40

Mikor jelentkeztem a továbbtanulásra akkor nem azért esett a választásom erre az irányra, hogy hatalomhoz jussak és végleg leszámoljak olyan emberekkel, akiket mondjuk nem kedveltem. Egyáltalán nem ez vezérelt, hanem a tudat, hogy segíthetek változtatni a dolgokon, kicsit befolyáshoz is juthatok és a tanulmányaimat széles körben is képes leszek felhasználni és fejleszteni.
A miniszteri titkárság által nyújtott széleskörű ismeretek akadályoztak meg az örülté válásban, támaszt nyújtottak és azért, mert ennyire nagyon keményen kell hajtani a jó eredményért időm sem volt Gilre és arra gondolni merre is lehet. Természetesen mikor volt időm, akkor mindig ezen morfondíroztam, gyakran akkor már mikor az ágyban feküdve senkihez nem szólhattam, senki nem ölelt magához vagy suttogott édes kis semmiségeket a fülembe. Ezek mind hiányoznak és hiányoztak akkor. Szörnyű érzés volt abban a tudatban élni, hogy eddig eljegyzett nőként léteztem majd egyszer csak minden szertefoszlott körülöttem és a szilárdnak látszó talaj egyszeribe tűnt el alólam zuhantam.
Ekkor jött az egyik munkatársamnak az az ötlete, hogy egy háziállatot vegyek, aki feldobhatja a magányos napjaimat. Bár elsősorban a randizást emlegette, mert hát egy pohár lángnyelv whiskey és egy jó képű férfi társasága mit nem tud megoldani? Bevallom, párszor elgondolkodtam rajta, hogy ahogyan Gil eltűnt az életemből úgy én se hagyjak neki lehetőséget a visszatérésre, de a szerelem hülye dolgokra kényszeríti az embereket. Mindig reménykedtem abban, hogy visszatér és normális magyarázattal fog szolgálni az eltűnéséért, addig meg egy husky boldogítja a mindennapjaimat. Emlékszem milyen furán éreztem magam mikor betértem abba a londoni mugli állatkereskedésbe. Olyan különlegesek voltak az emberek, hétköznapiak, hogy először tőlük állt el a lélegzetem és csak utána terelődött át a tekintetem a kis állatokra. És ekkor megpillantottam Őt.
Az új férfit, aki bekerült az életembe és akinek igazán fura nevet adtam a kinézetéhez képest. Macskanévhez hasonlatos, viszont amikor megláttam a fekete, puha szőrű és azúrkék szemű kis kutyát egyből tudtam, hogy kontrasztos név kell. Így lett Hómancs, a kutya, aki vigyáz rám Gil helyett, aki szeret és hozzám bújik esténként, és aki pont most ugatja szét életem szerelmét.
Érzések százai kerítenek hatalmukba, a lábaim is olyanok, mintha gyökeret eresztettek volna és nem engedik, hogy közelebb menjek vagy elfussak. Pedig legszívesebben elfutnék előle, fel a szobámba és nem törődni azzal, hogy megint itt van. Miért kell itt lennie? Én szeretem…tényleg… de fájt, hogy elhagyott csak úgy. Nagyot nyelek mikor szóba hozza azt mióta van itthon, érzem, hogy alsó ajkam megremeg és a szemembe könnyek készülnek előtörni, de gyorsan kipislogom mielőtt bármi is történhetne. Megrémiszt a tudat, hogy megint el akar menni és csak akkor kapok erőre, mikor leguggol Hómancshoz majd visszanéz rám. Nagyobb léptekkel szelem át a köztünk lévő távolságot majd közelebb érve hozzá pofozom fel. Minden dühöt, szomorúságot és kialvatlan éjszakát érezteti ez a pofon, mellyel nem tetszésemet fejezem ki.
- Azt hitted, hogy ha visszajössz és betörsz a lakásomba minden rendben lesz? – rágom alsó ajkam, a fiúra nézve. – Rohadtul nincs rendben Gil! Elmentél, itt hagytál, még csak el sem köszöntél. – folytatom cseppet sem nyugodtan mire a kutyám nyugtatóan kezd a lábamon táncikálni. – Hol voltál? Miért nem szóltál? – már nem tudok uralkodni magamon és hagyom hadd törjenek ki belőlem a könnyek. Olyan régóta várom ezt a pillanatot. – Aggódtam érted! És… - mint egy pár hónapos gyerek úgy nézhetek ki a bömbölés miatt, de nem érdekel. Csak egy dolgot akarok és most rögtön; magyarázatot. – Hiányoztál.

Gil & Autumn



szeretettel  szeret  | ©️

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Gil & Autumn → All we're looking for is love from someone else

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Gil & Autumn → The taste of your lips...
» Autumn & Judas
» Autumn & Regulus
» Raphael & Autumn → You don't need me, but I need you
» Autumn Rayne Avery

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-