» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1978. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
82
23
16
22
19
17
31
16
2
3
5
5
5
246
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

Faith & Rowan
Yesterday at 23:54
• • • • • • • • • • • • • •
Faith Caughlin
Félvér Tábor - FRPG
Yesterday at 23:01
• • • • • • • • • • • • • •
Vendég
Zászlóslovag, vagy amit akartok
Yesterday at 16:50
• • • • • • • • • • • • • •
Morgana Walsh
#segítsdaparasztot
Yesterday at 13:33
• • • • • • • • • • • • • •
Dorcas M. Meadowes
There is no sweeter innocence than our gentle sin
Yesterday at 12:48
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
Underneath the mistletoe
Szomb. 9 Dec. - 23:31
• • • • • • • • • • • • • •
Dung Fletcher
Ian & Karen
Szomb. 9 Dec. - 17:22
• • • • • • • • • • • • • •
Ian Sullivan
I should try and get a life
Szomb. 9 Dec. - 14:30
• • • • • • • • • • • • • •
Dorcas M. Meadowes
Charlotte & Richard
Szomb. 9 Dec. - 14:27
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
grenade pin
Szomb. 9 Dec. - 12:01
• • • • • • • • • • • • • •
Lou Huntington
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Theia&Ever - The good and the evil



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
19
▽ Reagok :
14
▽ Avatar :
Elizabeth Gillies



»
» Szomb. 31 Dec. - 3:56
complicated family stuff

“You can love the good in us and hate the bad but the bad is in us too. Without it we wouldn't be us.”
Theia&Ever


Nincs kedvem semmihez. Lassan itt a téli szünet, nekem pedig már tele van a hócipőm az iskolával. Szeretek órára járni, szeretek beülni a könyvtárba és magam elé pakolni egy csomó könyvet, de már elegem van a diákseregből. Társasági embernek tartom magam, általában csivitelő hollósokkal veszem magam körbe, most viszont nem érzem magam elég erősnek ehhez. Kimerültem ettől az évtől. Annyi minden történt velem, a tanuláson kívül is, hogy muszáj lenne hazamennem minél előbb. Már csak pár nap, fél lábbal is ki kell bírnom, addig is inkább könyvek elolvasásával töltöm az időmet.
Leginkább édesapám hiányzik, őszintén. Nehéz volt első éves koromban elszakadni tőle ilyen hosszú időre, tulajdonképpen mindig a lába alatt voltam, segített döntéseket hozni, mindig tudtam tőle tanácsot kérni. Nagy mértékű önállóságot kellett elsajátítanom friss diákként, és minden évvel egyre jobban boldogultam nélküle. Persze, állandóan váltunk baglyot, és alig várom, hogy újra mellette lehessek, ám most már magabiztosan hozok meg döntéseket az ő véleménye és tanács hiányában is, már nem zavar a távolléte.
Idén mintha visszaestem volna. Az ő szava a drogom – mennyire nyálas ez már! – én pedig újra visszaszoktam rá, mintha megint tíz éves lennék.
Mindent tőle tanultam. Ő a példaképem, az a figura, akinek meg akarok felelni, akinek a visszajelzése a legfontosabb számomra. Az, hogy ő büszke rám, a legnagyobb érdemem. Szigorú ember, de annál nagyobb a szíve, ha a lányáról, rólam van szó. Bármit kiejtettem a számon, ő megadta nekem. Rohant, ha szükségem volt rá, segített, ha megkértem. Még anyám helyett is anyám volt, úgy képzelem, mikor megszülettem, ő elmart anyukám karjaiból és kisajátított magának. Nem, mintha bánnám, sőt! Szeretnék olyan lenni, akárcsak az édesapám.
Az órák után, kora este, fürdés után a hálószobánkban fekszem az ágyamon. Theia, a kedvenc szobatársnőm is itt van, azon kívül teljes magányomban vagyok. Ő nem szokott zavarni, tulajdonképpen egészen jóban vagyok, talán az egyetlen ember, akit félvér származása ellenére a barátomnak hívok. Pedig mennyit marakodunk! Ő nagyon utálja, hogy vér alapon mérem az emberek értékét. Rengeteg vitát lefolytattuk már erről, de egyikünk sem tágított a véleménye mellől. Tulajdonképpen még értékelem is, hogy milyen kitartóan próbált meggyőzni a saját nézeteiről. Az Ava mellett a makacs a második nevem, neki pedig valószínűleg a kitartó.
A pizsamám biztosítja a megfelelő kényelmet ahhoz, hogy lehetetlen pozícióban fetrengjek az ágyamon. A jobb lábamat a fejtámlán pihentetem, elég meredek szögben, átkeresztezem a balt rajta. Kezeimet a fejem alatt kulcsoltam össze, nyomja a tarkómat a csuklóm, de nem zavar, a tekintetemet a plafonra szegezem. Az eszem már csak azon jár, milyen lesz otthon, mikor lehetek már apám társaságában.
- Hjaj, legyen már vége az iskolának!
– nyafogom panaszosan. – Úgy szeretnék beszélni már apuval. Nyáron is annyit volt távol, hülye gyűlésekre ment. Amióta volt a suliban a támadás… - Emlékszem vissza arra a szörnyű napra. Engem is megrázott, hiszen akármennyire is szeretném, ha a sulink megtisztulna a sárvérűektől, ekkora mértékű erőszakot túlzásnak érzek. Egyébként, a támadás puszta erőfitogtatás volt, terrorkeltés. Nem igazi tisztogatás, semmi olyasmi, aminek értelme lett volna. – Tudod, szerintem halálfaló az apám. Minden egybevág. A támadás előtt is gyakran járt „munkaügyben” el, a nyáron azonban alig volt itthon, mintha egyre erősebbek lennének a többiekkel. Nem véletlen egybeesés. – sóhajtom. Nem akarom tagadni senki előtt, hogy apám valószínűleg halálfaló. Úgyis látják rajta a jelet, ha szeretnék megnézni. Nem félek, amúgy sem, hogy Theia világgá kürtöli, akkor sem, ha ezzel halálra ijesztem. Ha megtenné, se lenne félnivalóm. Velem nem tehetnek semmit, egy ilyen gyanú miatt nem fognak kirúgni. Annál Dumbledore jó indulatúbb – vagy gyenge elméjűbb, kinek mi. Nekem az utóbbi. Hagyja, hogy az iskolájának falai közé férkőzzön az ellensége, és csak mert kiskorú, nem koncolja őket fel. Ezért fog nyerni Voldemort, a hatásos eszközökhöz Dumbledore túl „jó”, tiszta. A győzelem sosem makulátlan.
made by LUMOS MAXIMA

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
64
▽ Reagok :
49
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Alexandra Daddario



»
» Szomb. 7 Jan. - 18:01
Egyre csak közeleg a téli szünet. Egyre kevesebb kedvem van élni. Mondhatnám, ha nagyon drámai-fajta ember lennék, csak hogy nem vagyok az, és annál erősebbnek is tartom magam, sokkal, hogy holmi családi problémák még az életkedvemet is elvegyék. Az azonban tény, hogy nem tölt el különösebb gyönyörrel a karácsony közeledte, márpedig azért nem, mert nem akarok hazautazni, épp csak megfelelő kifogással nem sikerült még előállnom, hogy miért nem akarok… vagy inkább, hogy miért is nem fogok hazautazni. Nem hiszem, hogy valaha is példa lett volna arra, hogy valamelyik Belby gyerek ne tolta volna haza a képét az ünnepekre, és ezzel együtt a téli szünetre. De ami azt illeti, nem vagyok benne biztos, hogy Damocles elő fog kerülni. És ha a bátyám nem jön haza… éppenséggel miért lenne muszáj nekem hazamennem? Fájó gondolatfoszlány minden, ami a tavalyi karácsonnyal kapcsolatban. Az még csak egy pókhálóvékony feszültség volt, elfordított pillantások, és elharapott mondatok, a tervezettnél keményebben reccsenő szavak, és kínos szünetek. De a nyár mindent megváltoztatott, minden rosszabbnak tűnik, pedig továbbra sincs a kezemben semmi kézzelfogható. Minél több idő telik el a támadás óta, annál inkább el akarom hinni, hogy én nem az apámat láttam… de mire jó ez az önámítás? Hát nem vagyok én jobb ennél?

Kicsit olyan – nem csak most, máskor is – mintha Ever kérdés nélkül tudná, mi a legkellemetlenebb téma számomra, amit felhozhat, és mintha ez legkisebb erőfeszítésébe sem kerülne. Néha már egyenest arra gyanakszom, van valami hatodik érzéke az ilyesmihez, és ha valamire ráérez, akkor persze olyan, mint a csont, meg a kutya esete – csak szorítja, és szorítja, és ha ketté is törik, akkor sem engedi. Lerúgom magamról a papucsomat, és amikor a szobánk ajtaja nyílik, és Cathy lép be, rám legkevésbé sem jellemző hirtelenséggel huppanok fel a sajátom helyett Ever ágyára, pont egy pálcamozdulatba telik behúzni az ágy sötétítőfüggönyét, és még egybe hangszigeteltté tenni rögtönzött kis bunkerünket - Merlinre, Temples – morgom voltaképpen inkább keserűen, mint dühösen. Én biztosan nem hangoztatnék ilyesmit hangosan, amikor este lévén bárki visszatérhet a szobánkba, aztán persze rájövök, hogy Evernek ez éppenséggel valószínűleg tök mindegy. Talán még büszkeséggel is eltölti. Nem úgy, mint engem, és őszintén, pont nem akarom, hogy Cathy fülébe ilyenek jussanak. Nem mintha attól tartanék, nem tud megbirkózni a valósággal, de nem akarom még nehezebbé tenni senki utolsó évét az iskolában. Everét úgy látszik, semmi sem teheti nehezebbé.

- Szerinted? – kérdezek aztán vissza egy nagy levegővétellel beletörődve abba, hogy akkor erről fogunk beszélni. Valamiről, amit utálok, valamiről, ami potenciálisan megkeserítette az életemet, és valamiről, ami meglehet, tönkreteszi az egész családomat. Az ember azt hinné, olyasmit, mint a család, nem lehet csak úgy tönkretenni, főleg nem egyetlen döntéssel. Kezdek hinni ennek az ellenkezőjében - Azt hittem, nálatok ez nem lenne titok – nem akarom azt sugallni, hogy „mint nálunk”, de akaratlanul is van bennem némi elfojtott keserűség, pedig ha pont Evernek borulnék ki erről, nos… nem mintha, az olyan rossz dolog lenne, de leginkább senkinek sem szeretnék kiborulni erről. De ha Angus továbbra sem hajlandó erről tárgyalni velem, előbb-utóbb kénytelen leszek máshova helyezni a bizalmam. Akármilyen kellemetlen, még én is tudom, mennyi rosszat tehet az emberben a titkolózás - Mármint hogy… gondolom, csak elmondaná neked, ha így lenne. Nem?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
19
▽ Reagok :
14
▽ Avatar :
Elizabeth Gillies



»
» Szomb. 7 Jan. - 21:27
complicated family stuff

“You can love the good in us and hate the bad but the bad is in us too. Without it we wouldn't be us.”
Theia&Ever


Mondanám, hogy meglep Theia elővigyázatossága, de leginkább csak a hirtelen mozdulata hozza rám a frászt. Arrébb csusszanok, hogy helyet szorítsak neki magam mellett, majd bűnbánó arcot vágva megszólalok. – Bocsi, tudom, te jobb szeretsz privát módon társalogni. – majd meg sem várva válaszát, majd folytatom a monológom. Biztos vagyok benne, hogy Theiától semmi sem fog kiszivárogni innen, furcsa mód, nagyon bízom benne. Én magam sem akartam elhinni, mikor azon kaptam magam, hogy neki panaszkodok el dolgokat, hiszen többet veszekszünk, mint az ellenségeimmel szoktam, de ez van, nem válogatok. Egy valamire szüksége van az embernek, a kapcsolatokra. A Belby család pedig nem egy menthetetlen vérvonal, szóval igazából ez a barátság nem a legrosszabb dolog, ami velem történt. Sok mindenkivel sikerült összeakaszkodnom már, nem árt, ha az ember baráti kapcsolatokkal is rendelkezik. Kicsit zűrös most minden, bizonytalan, nehéz bevallani, de szükségem van olyan emberekre, akik támogatnak, vagy legalábbis meghallgatnak. Eléggé ügyes vagyok mások elriasztásában, kifejezetten könnyen megutáltatom magam a legtöbb emberrel, becsülnöm kell, ha valakit meg tudok tartani magam mellett, aki hajlandó végigülni a nyafogásaimat.
- Én is azt hittem, hogy nem lenne titok. Furcsa. Talán anyám miatt titkolja. Az biztos, hogy anyám nem lenne képes ilyen dolgokra, ő csak otthon ül, lehet ő még csak nem is sejti.
– sóhajtok. Egy valami örök; Édesanyám. Ő otthon vezeti a háztartást, zsémbeskedik, de ki nem teszi az otthonunkból a lábát. Nem lenne képes ilyen mértékű erőszakra. A pókot is kirepteti az ablakon, de nem öli meg, ahogyan én vagy apa. Fiatal diáklányok meggyilkolása… Neki ehhez nincs gyomra.
Mi pedig borzalmasan hasonlítunk egymásra anyával. Nekem sincs elég lelkierőm az öldökléshez. Még soha senkinek nem vallottam be magamon kívül, de a fizikai erőszakot, ha lehet, kerülöm.  Igyekeztem erősnek mutatni magam apám előtt, de lehetséges, ezért nem árulta el nekem, hogy ő halálfaló. Talán nem tart engem elég jónak ahhoz, hogy én is azzá váljak. Na, nem mintha az szeretnék lenni, még nem gondolkodtam rajta sokat. Inkább hátradőlve nézném végig a káoszt, de fáj, hogy azt gondolja, nem vagyok rá méltó. Már csak azért is belépnék, hogy bizonyítsak neki.
- Lehetséges, nem akar evvel terhelni, amíg idejárok. Nehogy problémám legyen belőle, bár úgy se lenne.
– nyugtatom magam valami hazugsággal. Theia gondolatait is próbálom elcsitítani, nem tudom, talán ő is rájön, apám nem tart engem méltónak a halálfaló címre. A büszkeségem sosem engedné, hogy erre bárki is rájöjjön.
- Vagy csak férjhez akar adni, aztán viszlát. Mondjuk, akkor feleslegesen ölt volna annyi időt és energiát az oktatásomba.
– Újabb nagy sóhaj hagyja el a számat. Az utódjaként nevelt fel engem apám, igaz, nőnek születtem, de ez nem zavarta őt eddig. Minden tudását megpróbálta átadni nekem, én pedig majdnem mindent elsajátítottam.
- Nem is biztos, hogy halálfaló akarnék lenni, tudod? Csak zavar, hogy nem szólt róla. Azt hittem, azt akarja, az ő útját kövessem. De majd most beszélek vele. – mondom határozottan. Ránézek Theiára, próbálok semleges arcot vágni, ám érzem, átüt a maszkomon a csalódottság.
- Hagyjuk is a hülyeségemet. Neked nem kell ilyen idiótaságokkal megküzdened, neked ott vannak a bátyáid, apád is a „jó” oldalon áll…
- Mutatok macskakörmöt a jó szónál, majd a körmeim épségét kezdem vizsgálgatni.
made by LUMOS MAXIMA

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
64
▽ Reagok :
49
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Alexandra Daddario



»
» Kedd 10 Jan. - 23:14
- Talán eljön még az életünkben egy olyan nap, amikor te is jobban fogod értékelni mások diszkrécióját - mondom inkább szórakozottságot mímelve, semmint véresen komolyan, mert tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy akár a falnak is beszélhetnék. Evert elsősorban úgysem az fogja érdekelni, én mit mondok, vagy mit mondhatnék, vagy mi a véleményem, csak úgy in medias res belekezdett valamibe, és azt bizonyára be is fogja fejezni. Még akkor is, ha esetleg közben lyukat beszélne a hasamba, bár ez azért elég lehetetlen vállalkozás. Kötélből vannak az idegeim, ahogy azt tudja mindkét bátyám, de a kviddics csapat összes tagja is. Néha elgondolkodom, egészséges-e egyáltalán, mennyire nem tudnak kiborítani dolgok, amelyek másokat kiborítanak, de hát mit mondhatnék...? Magasabban van az ingerküszöböm, mint a legtöbb embernek. Ever esetében csak más az ingerküszöböm. Ha én kezdtem volna bele ebbe a beszélgetésbe, hasonló felütéssel, az egészen más hangnemben történne, mint amit ő éppen megüt. Akár arról is beszélhetne, milyen volt ma a vacsora.

És ez az, ami igazán felfoghatatlan számomra. Hogy lehet, hogy tudja ezt  bárki, csak így, egy vállvonással elintézni? Vagy némi személyes csalódottsággal? Én vagyok a hülye, akit ez az egész felemészt? Pont én? - Ideális esetben ennek az egésznek nem szabadna beszivárognia az iskolába. Nem kéne tetves frontvonalnak lennünk, és mind potenciális katonáknak, vagy áldozatoknak - mondom leplezetlen ellenszenvvel, de Everre inkább elgondolkodva, mint ellenségesen nézek. A vicc a dologban, hogy én egyáltalán nem látom magam előtt őt, amint felvéseti a karjára azt a jegyet, maszkot húz, és azért ránt pálcát, hogy mások életére törjön. Számomra mondjuk még az is megdöbbentő, amit egyes iskolatársainkról hallani mostanság. Mert elméletben hinni ezekben az eszmékben, egy dolog. De hol csúszik át ez vajon a gyakorlatba? - Szóval, ha nem árulta el... talán inkább örülnöd kéne, nem gondolod? Az ember hadd tegye már le békében a vizsgáit mondjuk, mielőtt eldönti, hogy megmenti-e a világot, vagy felgyújtja... - ez lenne az ideális eset. De már rég nem az ideális esetet éljük. Csak azért, mert némileg tagadásban élek, ez még nem válik igazzá.

- De ha a nyomába akarsz lépni, és arra gyanakszol, hogy halálfaló... nem aggasztana, hogy akkor neked már nincs is választásod? - hiszen nem ezt mondja lényegében? Ő talán nem is akarna csatlakozni közéjük, de az apja miatt megtenné? Végigszalad a gerincem mentén egy hullámnyi hideg. Többet gondolkodtam ezen már én is, mint ami jól esik. Mi van, ha egyszer apám színt vall, és elvárná, hogy tartsunk vele mi is mind...?
Hangtalanul felnevetek arra, amit mond. Komolyan. Hogy lehet csak így, ilyen jól beletrafálni dolgokba? - Nem hiszem, hogy itt lenne "jó" oldal - nekem csak a hangsúlyom jelzi a macskakaparást, de feltűnően kerülöm pár pillanatig Ever tekintetét. Hiszen adja magát a lehetőség, egyenest tálcán, nem? Nem mintha most mondanám ki hangosan először azt, amit most vonakodok kimondani. De egy ideje már nem tettem. A szavak néha mintha hatalmat adnának a dolgoknak - Nem tudom, Ever - folytatom aztán a homlokomat ráncolva, felhúzom a térdeimet a mellkasomhoz, és azokra bámulok - Igazság szerint egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy az én apám... nem halálfaló - mert ha fordítva mondom, még mindig kevésbé hangzik rosszul, mint az "én apám Halálfaló".

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
19
▽ Reagok :
14
▽ Avatar :
Elizabeth Gillies



»
» Hétf. 12 Jún. - 22:58
complicated family stuff

“You can love the good in us and hate the bad but the bad is in us too. Without it we wouldn't be us.”
Theia&Ever


Persze, persze diszkréció meg hasonlók. Theai is tudja, hogy nem az én azstalom ez, ismer engem, így csak mellékesen említi meg, nem is méltatom válaszra, úgy sejtem, ő sem vár tőlem semmiféle reakciót erre. Más világ vagyunk, ami engem a legtöbb ember esetében kifejezetten tavar, de tőle még ezt is jól viselem.Tisztelem, hogy makacs, kitartó, és mélységesen hisz abban, amiben. Lehet, hogy tévúton van, de azért teljesen belemerült a témába, és kialakította a saját nézeteit, nem pedig valaki szavai után megy. Kevés ilyen ember van manapság. Mindegy is, emiatt felesleges szájtépés lenne ezen a diszkréción elkezdeni veszekedni, vannak fontosabb dolgok, amin filozofálhatunk jelenleg.

Theia nem viseli túl jól, hogy a halálfalók megtámadták az iskolát. Igazából nekem mindegy, én nem vagyok veszélyben, csak hátradőlve élvezem a kilátást. Sárvérű szeretteim nincsenek, jobb esetben szóba sem állok velük, így tényleg nem kell félnem semmitől és senkitől.
- Tudod, ebben az egész szituációban az iskola egy szimbólum. A sárvérűeknek nem lehetne joga a varázshasználatra, amit itt tanulnak meg, itt fejlesztenek tökéletesre. Minden fiatal boszorkánynak és varázslónak a Roxfort az első mérföldköve. Nem lehet a sulit kihagyni az egészből.
- mondom tudálékosan. - Nyilván nem egyből gyilkolászni kellene! - teszem hozzá gyorsan. - Csak ezentúl nem felvenni a sárvérűeket. Vagy csak tőlünk külön tanítani őket.

Lehet, inkább a Minisztériumba megyek dolgozni, oktatás fejlesztőnek. Szerintem ez nem egy rossz ötlet, sikert is aratnék, apám sem csalódna bennem nagyot. Bár már nem is tudom, mit akar tőlem.
- A háború úgyis megtörténik. Fel kell készülnünk rá nekünk, diákoknak. - sóhajtom.
Ez így igaz. A párbajt kell gyakorolnunk, a támadásokat, a védekezéseket, nem pedig az ostoba gyógynövényeket és szerelmi bájitalokat! Néha a hajamat tépem, ha ilyesmiről kell házidolgozatot írnom.

Szeretném, ha apám nem lenne halálfaló, és nem azért, mert félek milyen emberré válna, vagy hogy ölne, hogy megölnék, hogy én kerülnék veszélybe miatta, hanem azért, mert akkor nem csalódnék benne. Tudom, mennyire elcseszettnek hangzik ez, de az apám nem gyáva ember, bármikor képes lenne kiállni a saját véleménye mellett. Viszont, hogy nem mondott nekem erről egy szót sem, nagyon fáj. Azt hittem, bennem bízik a legjobban a világon, mindent megoszt velem, legyen az munkahelyi viszály, vagy a szomszédokkal való értelmetlen csevegés részletei. Félek, hogy nem tart elég méltónak, érettnek, hogy beavasson a halálfalók dolgaiba. Talán azt gondolja, megijednék? Rettegnék, milyen következményekkel járna ez rám nézve? Vagy csak szimplán azt érzi rajtam, hogy kételkedem a nézeteinek helyességében.
Ez persze hülyeség. Túlzásnak tartom-e a fiatalok legyilkolását? Igen. Elfogadhatónak tartom a sárvérű varázslók magas szintű oktatását? Dehogyis!
Apám mégis puhának tart.
- A suli érdekel a legkevésbé most, hogy őszinte legyek. - nevetek. - Ez arról szól, hogy mennyire tart jó varázslónak. Ha nem értesített erről, vagy nem kért meg, hogy csatlakozzam, az azt jelenti, hogy nem vagyok rá érdemes. Arra se, hogy tudjam, ő tag. Ha elmondaná, el kellene mesélnie milyen, de azt nem akarja. Vagy legalább csak mondta volna, hogy ja igen, kislányom, halálfaló vagyok, majd suli után te is gondold át! - sóhajtom frusztráltan. Ha megkérné, hogy csatlakozzam, csatlakoznék. Nem érdekel az iskola, a vizsgák, a barátok, ha apám akarata ez lenne, alárendelném neki magam. Ijesztő, mi? Magam is rettegek ettől. - Nem is akarok csatlakozni! Nincs kedvem gyűlésekre járkálni meg mások életét elvenni! - bukik ki belőlem. Ez az oka. Túl puha vagyok.

A jó oldalra tett megjegyzésével egyet értek tulajdonképpen, szóval csak elismerően bólintok, de nem fűzök hozzá semmi mást. Ellenben a következő mondatánál leesik az állam.
- Hogy... Mi? - hebegem. - Komolyan, Theai? Én ezt... Nem hiszem el. - nézek rá kimeredt szemekkel. Tudom, mennyire nehéz lehet neki ezt kimondani. Mindennél jobban gyűlöli a halálfalókat. - Honnan veszed? Mióta sejted? - halmozom el kérdésekkel. Meg se próbálom nyugtatni, felesleges. Nem az én asztalom az etetés és átverése egy vergődőnek.
made by LUMOS MAXIMA

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
64
▽ Reagok :
49
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Alexandra Daddario



»
» Vas. 18 Jún. - 13:47
- Nincs igazad – rázom meg a fejem - Eleve hülyeség ez az egész. Szerintem egy problémát a forrásánál kell megoldani – ha az a bajuk, hogy mugli családokba varázshasználó gyerekek születnek, akkor elég nagy szarban csücsülnek. Ugyanis ezt nem lehet megakadályozni. Onnantól kezdve, ha egy gyerek varázslattal születik, annak a gyereknek joga van megtanulni használni azt. Képzeld el, mi történne, ha nem így lenne… ennyi erővel mehetnének, és lemészárolhatnák a világ összes mugliját. Csak van ezzel egy kis probléma – ők vannak többségben – számomra tényleg felfoghatatlan az egész. A Halálfalók célkitűzései –vagy legalább az, amit mi ismerni vélünk – teljesen lehetetlenek. Arathatnak kis győzelmet, ha úgy keveri a kártyákat a sors, de alapvetően egy jelentős kisebbségről beszélünk, akik uralkodni akarnak egy egyértelmű többségen. Az én szememben ez őrültség. Ámokfutás.
- És akárhogy is… ha azzal van gondjuk, hogy az iskola kit enged a falai közé, akkor sem a diákokat kellene megtámadniuk, hanem mondjuk azokat, akik erről döntést hozhatnak. Lemenni erre a szintre, hogy gyerekeket bántunk, hátha az kihatással lesz azokra, akit ők igazából támadni akarnak… gyengeség. És ostobaság. És nem mellesleg, gusztustalan is – egy lány meghalt. Felnőtt varázshasználók, akik egyértelműen többre képesek, mint a diákok, puszta passzióból megtámadták azokat, akik menthetetlenül gyengébbek náluk. Én ezt nem tudom megbocsátani. Senkinek. És a tiszteletemet sem lehet így kivívni.

Sötét felhőket von az aggodalom a homlokomra Ever jóslatától. Ebben az esetben félek, igaza van. A háború szele már megcsapott minket, és nem sok jel mutat arra, hogy épp most fújnának visszavonulót. És hiába hiszem akkor, hogy ők a kisebbség – minden háború áldozatokkal jár, én pedig nem akarok egy ilyen világban élni. Talán nem is olyan jó ötlet, hogy csak brit csapatoknál akarok bepróbálkozni, ami a kviddics karrieremet illeti. Talán inkább el kéne menni innen, jó messzire, ahol senkit sem fenyegetnek efféle őrültségek. Gyáva dolog lenne? Biztosan. De ki kényszeríthetne arra, hogy mondjuk ténylegesen harcba szálljak a saját apámmal…? Senkinek sincs joga megmondani nekem igazából, hogy mit kéne tennem. Csakis az a kérdés, mivel tudnék aztán együtt élni.
Kesernyés mosollyal hallgatom Evert. Tökéletesen ellentétes dolgokat mond, és mivel Ever nem ostoba, ezért pontosan tudom, hogy ezzel ő is tisztában vagy - Szóval voltaképpen nem akarsz Halálfaló lenni, egyszerűen csak csalódott vagy, hogy apád nem is kínálta fel neked a lehetőséget, és ez fáj, mert úgy gondolod, keveset gondol rólad hozzá – foglalom össze kendőzetlen dióhéjban azt, ami a jelek szerint a problémája.
Nem akarom elbagatellizálni, nyilván nem, de nem nagyon tudom átérezni ezt a helyzetet. Legalábbis teljes egészében nem. Azt megértem, ha bántja, hogy az apa talán nem azt gondolja róla, amit ő szeretne. Ez természetes. De minden más… minden mástól csak felfordul a gyomrom. Ha megkérdezte volna, akkor már rég egy Halálfalóval ülnék egy ágyon? Felfoghatatlanul borzaszt a gondolat. Ami pedig engem illet… én inkább rettegem, hogy apám egyszer felteszi a kérdést. És inkább felfordul a gyomrom attól is, ha belegondolnék, mit gondolna rólam, ha már megkérdez. Valahol azonban lenne egy jó dolog ebben: akkor legalább beszélnénk róla. Akkor legalább kibújna a szeg a zsákból, és megkérdezhetném, miért teszi azt, amit tesz, és mivel tudja megindokolni, hogy a gyerekei iskolájára támadt…

- Aha… én sem hiszem el – görcsösen kapaszkodok a térdembe, furcsa, egyszerre elgondolkodó, és egyértelműen fintorgó arckifejezéssel bámulom a saját lábujjaimat. Mit lehetne még erre mondani? Nem akarom, hogy igaz legyen, nem akarom, hogy foglalkoznom kelljen vele, nem akarok igazából semmit – beleértve ebbe azt is, hogy nem akarok így ebben a világban élni. Úgy érzem, nincs helyem benne…
Nehezemre esik beszélni róla, ez egyértelműen látszhat rajtam. Nem is tudnám pontosan megfogalmazni, miért érzem úgy, hogy kellene. Talán csak próbálom elhitetni magammal, hogy nem is szabadna ennek olyan nagy feneket keríteni, épp csak nem megy - Elég régóta… - vallom be halkan Evernek - Láttam őt, Ever. Amikor megtámadták az iskolát. Nem voltam benne biztos, hogy ő volt az, csak egy villanás volt, lehetett volna bárki más is, de… Angus is látta. És beszélt vele. Épp csak, azóta elzárkózik. Nem beszél róla, még csak nem is adott semmiféle bizonyosságot erre az egészre, arról nem is beszélve, hogy megmagyarázza. Fogalmam sincs, miért csinálja. Érted?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
19
▽ Reagok :
14
▽ Avatar :
Elizabeth Gillies



»
» Pént. 23 Jún. - 0:30
complicated family stuff

“You can love the good in us and hate the bad but the bad is in us too. Without it we wouldn't be us.”
Theia&Ever


Kizárólag a jól neveltségem tart vissza, hogy kiengedjem a nevetést, ami Theia gondolatára kitörni vágyik belőlem. Még hogy a mugliknak van beleszólásuk a mi életünkbe? Mit adtak ők a világnak, amit ne tudnánk nélkülözni? Amit ne tudtunk volna magunknak megalkotni? Nem csak az úgynevezett „technikai csodák” tartják életben a piacot. Itt, a varázslóvilág berkeiben azt se tudjuk miről beszélnek ezek az idióta varázstalanok. Mi más módszereket alkalmazunk, és valljuk be, a mieink hasznosabbak.
- Már ne is haragudj, de ha az egész varázslóvilág homogén véleménye az lenne, hogy mészároljuk le a muglikat, mi akadályozna meg bennünket? Mit tehetnek a varázslat ellen? Semmit. Lehetnek százmillióan, százmilliárdan is akár, de egy varázsló felér száz muglival is, és ezt az előnyt nem veszik el tőlünk. Nem vehetik el. - Nem akarom én megölni a muglikat. Nagyon hasznunk nem lenne belőle. Kitisztulna a varázslók vérvonala? Igen. Könnyebb lenne kiszűrni azokat a varázslókat, akik nem tisztelik a származásukat? Nem, sőt, nehezebb lenne. A vérminőség számomra mérce, és ennek elvesztése nagy terhet róna a bizalmam megosztásával kapcsolatban rám. Egy embernek meghatározó az életében milyen családban nőtt fel. Az alapvető irányelvek, amik a vért illetik, nagyon sok mindent elmondanak egy familiáról. Enélkül az információ nélkül nehezen boldogulnának az emberek a világban.
- De a véleményük nem egyezik. És ez itt a baj elsősorban. Nem a muglikat kéne gyilkolászni, hanem a varázslókat kellene egy oldalra állítani. A vezetést meggyőzni arról, ami a helyes. Mármint, ami szerintük helyes. - teszem hozzá sebesen.
Mint ahogy a legtöbb témában, ebben sem fogunk soha megegyezni. Nem is baj, hozzászoktam, hogy értelmes vitákat folytassak vele mindenről. Ő legalább képes kulturáltan szót váltani valakivel, nem egyből nekiesni és a gyengélkedőre juttatni.

- Lehet, nem hiszed majd el, de ez szerintem is aljas volt. Értem én, hogy mi vagyunk az a generáció, aki majd őket súlyosan veszélyeztetheti, de ez gyáva és értelmetlen volt. Ezzel nem tartunk előrébb. Ha igazán meg akarták volna mutatni, hogy a suli is az övék, az egyik halálfaló ivadékkal kellett volna elintéztetniük a melót. Annak lett volna hatása.
Én nem akarok ilyen idióta, nyálcsorgató hülyegyerek lenni, aki azt hiszi, nem éppen kihasználják őt, mint feláldozható katonát. Még katonának sem igazán kellenek, kiszóródnak az elején a bénábbak, és csak a fele jut el odáig, hogy valóban harcolhasson. A legtöbben semmit nem csinálnak, csak verik magukat, hogy ó, én Voldemort szolgája vagyok! Na, kösz, én nem kérek ebből. Ahol nem becsülnek meg, oda nem teszem be a lábam.

- Nagyjából... Igen. - Csöndben maradok egy kis ideig. - Tudod, csak... Csak az adott célt az életemnek, hogy megfeleljek apámnak. Az volt a célom, amit ő tűzött ki elém. Én valóban egyetértettem a dolgokkal, amiben hitt, úgy gondolom, én sem cselekedtem volna másképp, akkor sem, ha apu nem taszigál az úton, és úgy éreztem, nem tesz olyan dolgot, ami ne lenne jó a számomra. Megtanított harcolni, védekezni, arra ösztönzött, hogy minél több tudást szívjak magamba. Megmutatta, mennyit érek valójában. De ahogy nőttem, egyre inkább kezdtem felfogni a dolgokat magam körül. Az aranyvérű nők vagy jól házasodnak, vagy... harcosok lesznek. Apám egyelőre egyikkel sem állt elő. Ő pedig nem olyan, hogy ok nélkül tegyen dolgokat, tudod? Félek, hogy nem lettem elég jó. - mondom, mindvégig a kezeimet bámulva. Utálom ezt kimondani. Utálom ezt érezni. Utálom, hogy legszívesebben valami tök mást kezdenék magammal, de őszintén, nem tudom mit. Ez vagyok én. És ez nem elég.

Elképzelem, hogy apám Dumbledore oldalára áll. Kiráz a hideg, ahogyan magam elé vizionálom, amint az egyenlőségről beszél. Ilyen lehet most Theiának. Sajnálom szegényt, látom rajta, mennyire megviseli őt, milyen nehéz ezeket a szavakat egymás után kimondania, hogy megfogalmazza a legnagyobb félelmét.
- Theia én... Sajnálom. - mondom őszintén, bár nem érzem azt a visszataszítottságot, amit a lány átél. - Tudom, hogy ez neked nehéz lehet. Figyelj, Angus biztosan csak... Nem akar idegesíteni vele. Nincs apukádnak egy testvére? Lehet, őt láttátok, és mindketten összetévesztettétek. Meg, ez nem a világ vége tudod. És ha hal... a másik oldalon állnak? Én is ott állok tulajdonképpen. - próbálok vigasztalóan mosolyogni, de inkább kicsit vicsorításnak sikerül tűnnie. - Nem biztos, hogy ő gyilkolt. Valószínűleg sosem oltotta még ki más életét. Mekkora erre az esély? - Sosem voltam jó a megnyugtatásban, de ma elérem a mélypontomat.
made by LUMOS MAXIMA

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
64
▽ Reagok :
49
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Alexandra Daddario



»
» Vas. 16 Júl. - 14:28
Keserűen elmosolyodok - Épp csak kihalnánk pár évszázad alatt - nem tudom, ezt a halálfalók miért nem látják. Egyszerűen nincs annyi aranyvérű család, hogy fenntartható legyen a „tiszta vér” elképzelése. Ha azt akarjuk, hogy a varázslótársadalom úgy egyáltalán életben maradjunk, akkor első körben kénytelenek vagyunk egyenrangúként elfogadni mindenkit, aki varázslattal születik – akár félvér, akár mugliszületésű. Ez elkerülhetetlen. Ha mostantól kezdve mondjuk nem lenne több mugli a világon, akkor marokszámra maradnánk varázslók, és nem szaporodhatunk örökké magunk között csak aranyvérűek, vagy azon túl is, egy viszonylag belterjes kis közösség… mikor vezetett az bármikor is bármi jóra? - Csak azért, mert meg tudunk tenni valamit, még nem lesz okos dolog meg is tenni azt - világítok rá egy nagyon is lényegi problémára, amit úgy érzem, nagyon sokan ignorálnak mostanában. Az erő, a hatalom, biztos nagyon jó érzés egyeseknek, de rengetegen túl ostobák ahhoz, hogy hasznos dolgokat tegyenek vele. De hiába hiszem meggyőződésesen, hogy a Halálfalók előbb-utóbb a saját kardjukba fognak dőlni, ha egyelőre még nagyon is reális a veszély és a probléma, amit a jelenlétük okoz. Nem csak a varázslótársadalomnak, meg a mugliknak… de személy szerint nekem is. Ilyenkor már elég nehéz ignorálni a jelenséget. Félmozdulattal legyintek csak egyet – bizonyára a végtelenségig tudnánk a magunk igaza mellett érvelni, de azt hiszem, már elfogadtam, hogy Everrel nem fogunk ebben sosem egyetérteni. Ez a legkisebb gondom… legalábbis addig, amíg nem áll ténylegesen Halálfalónak. Akkor azt hiszem, aggódnék érte.

- Miért ne hinném el – mondom egyenesen, csak azért, mert általában nem értünk egyet, nem ez lenne az első eset, hogy valamiben viszont egyetértünk. Nem mintha egy halálfaló csemete ámokfutásának gondolata örömmel telne el – ezen inkább csak rosszallóan felszisszenek, mert szerintem annak sem lett volna sok eredménye. Szerintem a tanárok tisztában vannak vele, hogy a fiatalok között is igyekszik teret nyerni magának ez az eszme. Nem lehet ezt teljesen megakadályozni. De ha pár diák elkezdene itt randalírozni, elég hamar lekapcsolnák őket a tanárok. De az is lehet, hogy a többi diák is könnyű szerrel felvenné velük a versenyt…
Természetesen nem örülök, hogy Ever így érzi magát. Együttérzőn hallgatom, még ha értelemszerűen nem is vagyok hozzá hasonló helyzetben - Nem vagyok benne biztos, hogy ez rajtad múlt… azért, amennyire én látom, a legtöbb aranyvérű lány még mindig inkább jól házasodik, minthogy bármi más út álljon előtte – szerencsére csak egy Bellatrix Blacket ismerünk, egyébként elég körülnézni az iskolában is, mennyi lány varratta magára a Sötét Jegyet, és mennyi fiú. Vagy mennyi nő, és mennyi férfi volt a támadóink között… ezek az arányok magukért beszélnek, és szerintem Ever is tisztában van ezzel, esetleg nem akarja bevallani magának, hogy meglehet, az apja soha nem is szánta semmivel sem többnek, mint a legtöbb aranyvérű lányt szokás. Nem mintha szerintem ebbe bele kellene törődnie… csak azért nem bátorítom, mert félek, hogy nem úgy próbálna bizonyítani, hogy ezt később ne bánná meg - Ha a Halálfalók ragaszkodnak a tiszta vér idióta eszményéhez, hülyék lennének a nőket a frontvonalra tenni… akkor ki szülne aranyvérű csemetéket? – mondom nem minden cinizmustól – sőt! – mentesen, és legalább van még egy oka annak, hogy örülhetek, anyám „csak” egy félvér. Így nem nagyon fenyeget egy elrendezett házasság veszélye, meg az elvárások garmadája, hány hataloméhes hülyegyereknek adok életet…

- Nem hiszem, hogy ez számítana – rázom meg a fejem valami konok lemondással - Ha beállt közéjük, előbb-utóbb piszkos lesz a keze. Sőt. Ha egyetért velük… akkor gyakorlatilag elárulta a saját családját – elárulta anyát, engem és Angust, és Damoclest… hiszen egyikünknek sem tiszta a vére, nem igaz? Egyikünk sem elég jó neki, nem? - Még együtt is tudnék élni ezzel, ha akkor legalább a szemembe mondaná – hirtelen dühösebbnek érzem magam, mint eddig bármikor. Talán csak az teszi, hogy most mondom ki hangosan valakinek ezeket a szavakat életemben először, és a szavak hatalmat, erőt adnak az érzéseimnek, melyek eddig is jelen voltak. A düh, a csalódottság, a megvetés… szeretnék apához vágni valamit. Szeretnék ordítani vele. Épp csak ő nincs itt - Talán haza sem megyek, ha vége a tanévnek – mondom újra lefojtott ellenségességgel. Talán tényleg ez lenne a legjobb. Ha amint megvagyok a vizsgáimmal elmennék innen, és soha vissza sem néznék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Theia&Ever - The good and the evil

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Evil never sleeps...
» Algernon & Gwen – Good luck

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Roxfort :: Tornyok-