Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Cissy & Rod EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Cissy & Rod EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Cissy & Rod EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Cissy & Rod EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Cissy & Rod EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Cissy & Rod EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Cissy & Rod EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Cissy & Rod EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Cissy & Rod EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Pént. 30 Szept. - 12:37

Narcissa & Rodolphus


Ami történt, annak meg kellett történnie. Kezdetnek nem volt rossz, de mondhatom, gyengére sikeredett. Természetesen ez lehet, hogy csak az én véleményem. Megpróbáltam mindent beleadni, a lehető legtöbb emberből kifacsarni azt az információt, amire már régóta szükségem volt. Az ellenségeim akiket megtaláltam a buzgón szétszéledő tömegben, akkor megbánták azt, hogy az ellenségeim lettek. Mégis oly hamar véget ért a móka, és  így tökéletes búcsút vettem hőn szeretett iskolámtól. A mai napig eszembe jut az a hangzavar, a félő sikolyok, és az a szegény pára, aki a táborban vesztette életét. Ugyan nem én öltem őt meg, pedig szerettem volna. Mindennél jobban vágytam rá, de vissza kellett fognom magamat a Nagyúr jelenléte végett. Pedig mindig tombolnék, ha tehetném. Egyetlen pukkanással tűntem el a Lastrange kúria falai közül, és érkeztem meg a Black kúriához. Jó érzés, hogy a jel végre lekerült rólam, most már szabadon varázsolhatok és tehetek, amit csak akarok, még ha az főbenjáró bűn is. Ennek a gondolatára mindig kéjes mosoly ül ki az arcomra. Mégis, csak nadrágom zsebébe teszem a pálcám, megigazítom a pólómat és a bejárat felé veszem az irányt.
Az évzáró óta nem látogattam meg a Black családot. Nem mondom, hogy rosszul éreztem magamat a dolog miatt, hiszen én sosem érzem magam rosszul és egyébként is biztos vagyok benne, hogy a Blackek jól vannak, de mégis a saját szememmel kell meggyőződnöm erről. Kimondhatjuk, hamarosan összekötöm az életemet velük, így természetesen el is várják néhai jelenlétemet ebben az óriási kúriában. Kettőt koppintok csak az ajtón, ami rögtön kitárul előttem, és gondolkodás nélkül lépek be. Az első akivel szembe találkozom a folyosón, pedig nem más mint Cissy. Őszintén örülök, hogy ő az és nem a másik kettő vagy a leendő anyósom.
- Cissy, kedvesem! - Lépek hozzá közelebb, széttárva karjaimat. Olyan nekem ő, mintha a húgom lenne. Ilyennek képzelem el, azt, ha lett volna egy húgom valaha is. - Nem találkoztunk a múltkori rajtaütés után, minden rendben? - Tekintetem az övét keresi, kevesek mondhatják el rólam, hogy így ismerhetnek, ilyen törődéssel. Csak azokkal vagyok képes ilyen lenni, akiket igazán kedvelek.






Lesz jobb is - Ruha - Zene - Kredit

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Pént. 4 Nov. - 18:36
Senki sincs itthon. Fogalmam sincs, merre vannak, a szüleim valószínűleg az érdekkapcsolataikat egyengetik, a testvéreim pedig talán éppen egymás agyára mennek, még akkor is, ha nincsenek együtt. Csak én maradtam az ódon kastély cseppet sem meleg, és otthonos környezetében, mintha az egyedüllét nem taszíthatna még mélyebb szakadékba, mint, amilyenben eddig voltam. Mégsem kérek senki társaságából sem, inkább komor magányra kárhoztatom saját magam.
Szellemként sétálok a félhomályba burkolózó folyosókon, a hosszú csigalépcső aljára érve pedig tekintetem a kovácsoltvas, kétszárnyas bejárati ajtó előtt álló férfi sziluettjére esik. Önkéntelenül is elmosolyodom, és szinte a karjaiba vetem magam. Nem is tudja, mióta vágyom már egy erőteljes, biztonságot nyújtó ölelésre. Egészen azóta, amióta megszűnt bennem valami.. valaki. Az átkozott támadás, az iskola, és a halálfalók ostroma óta. Már eltelt, hetek teltek el vele együtt, egyszerűen mégsem vagyok képes kiűzni a fejemből a rettenetes emlékképeket. Vagy inkább érzéseket. Nem is mindenre emlékszem, egyedül Lucius közelségére, a kétségbeesett tekintetére, és a fájdalomra, ami görcsként járta körbe a hasfalamat, újra, és újra, véget nem érően. Azt hittem soha sem lesz vége, mégsem féltem tőle igazán, mert fogalmam sem volt róla, hogy mi is történt velem azokban a hosszúnak tűnő percekben. Csak később, a kórházban kellett, hogy ráébredjek. Borzalmas volt.
- Rodolphus. - suttogom a nevét a mellkasába, és hosszú percekig el sem engedem. Aztán mégis. És rögtön zavarba is jövök az önkéntelen megmozdulásomtól, bármennyire is tudom, hogy Rodolphus, mintha csak a meg nem született bátyám lenne, semmiért sem fog megróni. Viszont a feltett kérdésével az elevenembe vág. Valószínűleg még nem tudja, hiábavaló is lenne azt gondolni, hogy Bella bármit is elmondott volna neki rólam. - Minden rendben van velem. Vagyis.. élek, és az a lényeg, nem? - zavarodok össze, és, mielőtt bármit mondhatna, vagy tehetne, elfordulok tőle, és a nappali felé kezdek el sétálni.
- És veled mi újság? Milyen az iskola nélküli élet? - hadarom szinte egy szuszra, és igyekszem elkerülni a tekintetét. Aztán valószínűleg mindent elrontok. Önkéntelenül a hasamhoz kapok, le a méhemhez, mintha lenne még bennem valami.. valaki.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Hétf. 14 Nov. - 12:58

Narcissa & Rodolphus


Jólesően ölelem fogadott húgomat mellkasomra. Pillanatokig lehunyom a szememet, kiélvezem a gondtalanságot, amit ezek a hosszú percek adnak nekem. Oly sok dolog terheli a lelkünket, amióta elkezdődött mindez. Tudom jól, az iskola megrémítése csak egy eszköz volt ahhoz, hogy a Nagyúr seregét tovább toborozza. A nagyobb változások csupán ezután érkeznek majd. Lassan engedem, hogy Cissy kibújjon védelmező ölelésemből. Halkan felkuncogok kijelentésére.
- Igen, valóban ez a lényeg. A többiek? - Nem mondhatnám, hogy Bella és én vagyunk a tökéletes álompár. Nem kedveljük egymást. Mindig is piszkálódós volt közöttünk a hangulat és ez igazából most sem változott sokat, amióta kiderült, hogy el kell vennem feleségül. Nem mond el nekem semmit, nem ír és szinte alig beszélünk. A tökéletes házasság alapja ez? Valamiért nem érzem ezt túl helyesnek, még akkor sem ha ez a kötelességem és igen is meg fogom tenni. Talán megváltozunk. Viszont tudom, hogy ő mindig is másnak adta rajongását.
- Jó. Igaz, több a kötelezettség és hasonlók, de azért jobb. Nem kell elviselni a sok irritáló taknyost. - Fintorodom el, miközben a lány után haladok a nappali felé. Furcsa, valamiért oly furcsán viselkedik most velem. Kicsit összehúzom a szemöldökömet, és tekintetemet végigfuttatom rajta.
- Szóval, Narcissa... - Hangom kissé elmélkedő, tekintetemet a mennyezet felé emelem. Mindig is csodáltam ezt a kúriát, sokkal otthonosabb mint a miénk. - Aggódom érted. Mi nyomja a lelked? - Váltok kissé lágyabb ütembe, de tudja jól, hogy komolyan kérdem. Nem kéretem magam, miután beértünk a nappaliba, helyet foglalok, és kényelmesen hátradőlve pillantok vissza a lányra. Még a mai napig sem értem, hogy lehet három lánytestvér ennyire különböző egymástól jellemileg... ilyenkor ez mindig eszembe jut.






Lesz jobb is - Ruha - Zene - Kredit

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szomb. 17 Dec. - 10:39
Rodolphus mindig is olyan volt nekem, mint a meg nem született bátyám, a kapcsolatunk talán pont ezért sokkal őszintébb és szorosabb, mint a családjaink közötti, évtizedek óta tartó érdekbarátság. Hiszek benne, hogyha egy nap feleségül is veszi a nővéremet, és egyszerre a sógorommá válik, a viszonyunk mit sem fog változni, megmarad ugyanolyannak, mint amilyen már a kezdetektől fogva volt, sőt talán még ragaszkodóbbá válunk egymás irányába.
Nem sok embert engedek magamhoz közel, akiket mégis, azokat egyaránt tisztelem és értékelem is. Rodolphus-t is igyekszem őszintén beavatni a bizalmamba és az életembe, és eddig nem is titkoltam el előle semmit sem. Most viszont, az évzáró vacsorán történtek után, egyszerűen képtelen vagyok leülni vele szemben, és elárulni neki mi is történt velem igazából.
- Fogalmam sincs, de gondolom, hogy a szüleim az érdekkapcsolataikat ápolják. - vonom meg a vállaimat keserédes mosollyal az arcomon. - Azt pedig csak remélni tudom, hogy a nővéreim nem éppen egymás megölésével próbálkoznak. - tréfának szánom, mégis beleborzongok a szavak kiejtésébe. Mostanában minden megváltozott a családunk életében. A szüleink még kevésbé figyelnek ránk, csak az számít nekik, hogy mihamarabb egy potenciális jelölt karjaiba taszítsanak minket, a testvéreim pedig leginkább azzal vannak elfoglalva, hogy egymás idegeire menjenek, minden egyes alkalommal, szünetet sem tartva benne.
- Ugyan, ne akard nekem bemesélni, hogy nem élvezted, amikor szerencsétleneket kínozhattad. - nevetek fel kicsit rosszallóan. Soha sem értettem, hogy miért kell azokat a gyenge lelkű gyermekeket bántani, akik képtelenek megvédeni magukat a másiktól. Nem elég, hogy a vérmánia egyre inkább elhatalmasodik felettünk, egyesek még rá is tesznek egy-két lapáttal a félvérűek és a muglik szenvedéseire.
Mintha csak egy idegen és ismeretlen otthonban lennék, szinte azt sem tudom, hogy mit csinálok. Leülök egy kényelmesnek ígérkező, de most mégis kimondottan kényelmetlen fotelba, a lehető legtávolabb Rodolphus-tól, ezzel megadva magamnak a lehetőséget, hogy megpróbáljam eltitkolni előle a zavarodottságomat. Persze túlságosan szép is lenne, ha minden egyszerűen és könnyen menne, a férfi szavainak hatására pedig a reménysugaram is hamar elillan. - Ugyan, nem kell aggódnod. Minden a lehető legnagyobb rendben, nincs nekem semmi bajom se. Ha lenne, akkor elmondanám neked, nem igaz? - próbálok kedvesen és ártatlanul mosolyogni rá, több-kevesebb sikerrel.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Csüt. 22 Dec. - 18:07

Narcissa & Rodolphus


Apró sejtelmes vigyor jelenik meg az arcomon, amikor a testvéreit és a szüleit emlegeti. Valami ehhez hasonló válaszra is számítottam őszintén, hisz a mi is ugyan ezt válaszoltuk volna Lestrangekről.
- Na, hát igen. Szóval mindenki éli a megszokott kis életét. - Szűröm le összegzésként az egészből, és ha már szünet van, már miért ne tennék ezt? Hamarosan eljön az esküvőnk Bellával, a szüleink meg gyanítom ezt tervezik ezerrel, csak minél előbb túlessünk már rajta mielőtt még valami történne... istenem ezt az erőltetést én hogy mennyire utálom!
Helyet foglalok a nappaliban és összehúzott, értetlen tekintettel rázom meg a fejem, szuperül mimikázva.
- Még, hogy én, ilyesmit, élvezzek? Hát, mit gondolsz rólam te lány?! - Természetesen elnevetem a végét és őszintén csak remélni tudom, hogy Cissy nem vette magára ezt a taknyos dolgot, mivel azért köztünk van pár év korkülönbség, de persze ő kivételt képez ez az egész alól. - Ismersz már. Lehet, hogy túl jól is. - Forgatom meg szemeimet, és már most tudom, hogy nem bántam meg, hogy eljöttem. Cissy kicsit feldobja a napomat. Tekintetem le sem veszem róla, még akkor sem, amikor igazán messze foglal helyet tőlem. De most már ha másodszor is azt mondja, minden rendben, akkor azt hiszem, itt az ideje elhinnem. Vagy valami hasonló. Bólintok egyet-kettőt.
- Bizonyára elmondanád. Elhiszem neked. - Mosolyodom el, és hátradőlök kényelmesen a kanapén. - Mik a terveid a nyárra? Gondolom neked is van dolgod dögivel az esküvő miatt, a szülők rohamos tempóval haladnak a szervezésben, kezdek kikészülni. - Amúgy sem nagyon akartam ezt, és őszintén megmondtam anyáméknak, hogy legalább akkor hagyjanak ki ebből a tervezésből és dekoráció választásból ha már kényszeresküvő lesz.






Lesz jobb is - Ruha - Zene - Kredit

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szer. 11 Jan. - 11:32
Mindenki, rajtam kívül, ejteném ki szívem szerint az őszinte szavakat ajkaimon, mégsem teszem. Hallgatok, és titkolózom, azelőtt a személy előtt, akit bár nem vér szerint, de lelkileg mégis csak a meg nem született bátyámnak nevezek. Bűntudatom is támad mélyen legbelül, mégis tartom magam a Luciusszal kötött egyezséghez; a titkunk, ami egyrészt elszakított, majd még közelebb vont egymáshoz minket, titok marad, főleg a családjaink, a szeretteink előtt, hiszen mindkettőnknek jobb, ha megpróbáljuk minél előbb elfelejteni a történteket, de legalábbis hagyjuk a mély sebet beforrni, meggyógyulni. Bár a heg örökké érezhető, és látható marad, igyekszünk a kelleténél kevésbé felszakítani azt, hogy a gyógyulás teljes folyamata megvalósulhasson, bármeddig is tartson.
- Ismerlek már, mint a tenyeremet, te is jól tudod. És, habár mást elítélnék a viselt dolgai miatt, téged soha sem tudnálak, túlságosan is sokat jelentesz nekem ahhoz, hogy ezt valaha is megtegyem. - mosolygok rá szeretetteljesen. Rodolphus egy azok közül az emberek közül, akiket teljes szívemből, őszintén szeretek, és engedek magamhoz, bármiféle kétség nélkül. Sokat jelent nekem a társasága, és kijelentésére legszívesebben a karjai közé vetném magam. Az igazság egyre jobban szorítja össze a torkomat, és facsarja a szívemet, mégsem vagyok képes beismerni neki, hogy koránt sincs velem minden rendben. A hallgatás beleegyezés szokás mondani, éppen ezért inkább egy szóval sem reagálok a bizalmat sugárzó szavaira, csak aprót bólintok, mintha valóban az igazat mondanám neki, miközben mélyen belül már sejtem, nem leszek képes sokáig eltitkolni előle a történeteket, de, amíg tudom, addig igyekszem, és tartom magam előtte is.
Elgondolkodva hajtom fejemet a tenyereim közé. - Valóban, mindenben, amiben csak tudok, segíteni fogok Bellának, az anyánk ezt már előre eldöntötte, és ismered már mennyire határozott asszony, képtelenség neki ellentmondani. - rázom meg a fejem mosolyogva. Szeretem a szüleimet, de talán anyámat jobban, hiszen túlságosan is sok a közös tulajdonság bennünk, nemcsak külsőre, de belsőre is, és bevallom, ez kicsit meg is rémít. Ha ránézek, szinte látom magam előtt az előre elrendezett életemet.
- És te, nálad is minden a közelgő esküvő körül forog, ahogy a szüleidnél? Vagy téged kevésbé érdekel, és inkább mással foglalod le magad? - kérdezem tőle kíváncsi mosollyal. Tudja, hogy nekem mindent elmondhat, ahogy azt is, hogy ismerem az ő, és a testvérem álláspontját is a kettőjük érdekkapcsolatáról, tehát felesleges lenne hazugsággal etetnie engem.. azt inkább én teszem most meg vele, akaratom ellenére is.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Kedd 28 Márc. - 10:58

Narcissa & Rodolphus


Sejtelmes mosoly kerül ajkam szélére, miközben jólesően hallgatom Narcissa minden szavát. Szükségem volt már erre a találkozóra, amióta kiléptem az iskola falai közül, minden sokkal komorabb lett és színtelenebb, közöttük az is, hogy a jól megszokott, kedvelt arcokat már nem láthatom olyan sűrűn. Keresztbe fonom lábaim, majd a fentebb lévő térdemnél kulcsolom össze kezeimet.
- Jól esik ilyen szavakat hallani tőled. Fény vagy a sötét, szürke hétköznapokban. Remélem a jövendőbelid is észreveszi ezt majd. - Nem is tudom, hogy tudnék e még valakire ilyen lágyan és kedvesen tekinteni, mint rá. Szerintem ő az egyetlen. Pontosan ezért is aggódom érte annyira, ha látom rajta bármi fájdalom vagy hasonló mozzanat akár egyetlen szikráját is. Ő mégis egyszerűen válaszol kérdésemre, és többször egymás után is, így hát csak aprót sóhajtok, és ugyan azzal a kedves félmosollyal hagyom a témát el, mint ahogyan eddig is tettem. Nem, nem fogom tovább zargatni ha ő nem szeretné. Felesleges köröket sosem futottam. Inkább áttérünk az esküvő témára, ami igazából annyira nem a szívem csücske, de kénytelenek vagyunk róla beszélni, mert összekötjük a két családot, érdekből és lehetőségek által, még ha így több emberrel is ki kell tolnunk a szeretteink közül.
- Igen, Druella meglehetősen kemény asszony, és azt hiszem ő élvezi legjobban ezeket az előkészületeket... - Anyósomban valamelyest látom Bellát is, a keménységben le sem tagadhatnák egymást. Cissy kérdése viszont egyáltalán nem lep meg, ismét változtatok az ülő pozíciómon mielőtt válaszolnék, kényelmesen hátradőlök és a karfára helyezem mindkét karomat.
- Én a lehető legtöbb dologból szeretnék kimaradni. A vendéglista volt az egyetlen amit eddig átnéztem, a többit inkább a nőkre bíznám. Minden elismerésem nektek, hogy ennyi mindent észben tudtok tartani. - Somolygok, majd kicsit oldalra tekintek. - A feladataim mellett amúgy sem lenne időm az esküvővel foglalkozni. A minisztériumban is jól kell teljesítenem... - Mesélek, hiszen ez még igen csak új, hogy egy ilyen helyen dolgozzak és tanuljak, miközben tudjuk melyik oldalon állok.






Lesz jobb is - Ruha - Zene - Kredit

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Csüt. 10 Aug. - 19:28
Őszintén sajnálom, hogy hazudni kényszerülök neki, mégsem vagyok képes beavatni a történtekbe, egyszerűen képtelen vagyok rá. Még nem. Andromeda nővérem volt az egyetlen, akinek a bizalmamat feltétel nélkül odaígértem, akinek töviről hegyire mindent elmeséltem, a kezdetektől a végéig, és, aki a lelkemet simogató szavaival, és érintéseivel részben feledtetni tudta, és kicsit bár, de összeforrasztotta a lelkem szilánkosra tört darabjait.
Amúgy sem szeretném terhelni őt a tragédiámmal. Egyszerűen nem látom értelmét, hogy bárkire is rázúdítsam mindazt, ami velem történt, és amúgy sem kívánom érezni senkinek sem az együttérzését, sem pedig a szánalmát. Bármennyire is gyenge vagyok, és nagy szükségem lenne rá, mégsem szeretném, helyette a saját levemben főve, magamba fojtok minden rosszat, ami megtörtént velem, és ezáltal akaratlanul is bár, de a részemmé vált, mintha csak a születésem óta hozzám kapcsolódna.
Elpirulok, mikor fényként allegorizál, hiszen jelen pillanatban pontosan arra lenne a legnagyobb szükségem az életemben. A jóra, a világosra, vagy bármi más pozitívumra, ami képes lenne megmutatni nekem, hogy igen is van még értelme az életemnek, és nem szűnt meg egyik tragikus eseménnyel sem, csupán csak új kezdetét vette, hogy engem, és a sorsomat is mássá formáljon.
- Én is remélem. - próbálok legalább egy halvány mosolyt csalni az arcomra, mikor Luciust emlegeti. Nálam jobban nem is remélheti senki, hogy, ahogyan a kettőnk korántsem egyszerű kapcsolata indult nem is olyan régen, egyáltalán kitart még a történtek ellenére is mellettem, és nem hagy egyszer csak magamra, hogy nélküle kelljen majd boldogulnom. Ha mégiscsak megtenné, valószínűleg az lenne az a pont, amiből talán nem bírnék soha sem kilábalni. Nélküle már valóban nem érne semmit sem az életem..
- Hát, ha ő nem lenne, és a nővéremen múlna minden, fogalmam sincs hol tartana még az esküvőtök. - nevetek fel halkan, amint elképzelem Bellatrix-ot az ülésrendet nagy gonddal szerkesztve.
Ismételten felkacagok. - Nehogy azt hidd, hogy nekem például olyan könnyen menne. Én örülnék a legjobban, ha az anyám minden teendőt kivenne a kezeim közül, és a saját szája ízére szabná. Amúgy sem vagyok egy határozott teremtés ahhoz, hogy ilyen fontos dolgokban, mint a sétányt övező díszítés, dönteni tudjak.
- Tényleg, mesélj, hogy tetszik a munkás élet? - őszinte kíváncsisággal tekintve rá húzom magam alá a lábaimat, hogy kényelembe helyezkedve tudjam őt hallgatni. Érdekel az élete, és minden, ami azzal kapcsolatos, hiszen nagyon jól tudja, talán én vagyok számára az egyetlen, akinek tényleg szó szerint bármit elmondhat.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Cissy & Rod

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Bella & Cissy
» Amycus & Cissy
» Lucius & Cissy
» Cissy & Anti

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-