» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
88
25
19
25
20
18
31
17
3
3
5
5
5
264
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

Dorcas & Avery prof.
Today at 10:39
• • • • • • • • • • • • • •
Dorcas M. Meadowes
fucked up night - jo & jim
Today at 0:14
• • • • • • • • • • • • • •
Jim L. Gallagher
Nem olyan biztos hogy követned kellene!
Today at 0:13
• • • • • • • • • • • • • •
Charlotte Avery
Charlotte & Richard
Yesterday at 23:55
• • • • • • • • • • • • • •
Charlotte Avery
Cataleya & Eric
Yesterday at 23:05
• • • • • • • • • • • • • •
Cataleya Nazario
Játszótárs kereső
Yesterday at 22:10
• • • • • • • • • • • • • •
Alistair Crannach
Running up that hill
Yesterday at 21:39
• • • • • • • • • • • • • •
Deena Shacklebolt
Hiányzásnapló
Yesterday at 20:41
• • • • • • • • • • • • • •
Marie A. Marlowe
Mr. Avery && Marie
Yesterday at 20:36
• • • • • • • • • • • • • •
Marie A. Marlowe
we're blood brothers
Yesterday at 20:22
• • • • • • • • • • • • • •
Jim L. Gallagher
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
66
▽ Reagok :
49
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Willa Holland



»
» Kedd 3 Jan. - 19:09
Preston & Fawena


   
Végre megint eljött a várva várt roxmortsi hétvége és főleg végre nem bűntetőmunkával kellett töltenem. Néhány barátommal sétálgattam a faluban egy ideig, de mindenki arra panaszkodott már így délután, hogy fáznak. Még egy vajsör sem tudta őket marasztalni, mindenképpen vissza akartak menni a kastélyba. Nekem azonban eszem ágában sem volt véget vetni ennek a kiruccanásnak, annak ellenére se, hogy tél lévén hamar ránk sötétedett és igaz, ami igaz, valóban hideg is volt.
- Én még sétálgatok egy kicsit. Találkozunk a vacsoránál! - köszöntem el tőlük és elindultam az ellenkező irányba. Úgy döntöttem, hogy betérek még a Mézesfalásba egy kis utánprótlásért, amikor elfutott előttem egy fekete macska. Balszerencse... lenne, ha hinnék a babonákban. A cirmosokat viszont nagyon szerettem és ez a példány határozottan úgy nézett ki, mint aki vágyik egy kis kényesztetésre, ezért utána rohantam.
A sikátorban, ahová beszaladt, irdatlan sötét volt, csak az utcáról világított be egy halovány fénycsík. Én mégsem adtam fel és a nyomába eredtem. Ahogy továbbsiettem egyszer csak egy falba ütköztem.
- Lumos! - utasítottam a pálcámat és ahogy megvilágosodott előttem a terep, fancsali képpel vettem tudomásul, hogy ez egy zsákutca, ráadásul még a macsek is felszívódott útközben.
Csalódottan indultam visszafelé, amikor férfiak érdes hangját hallottam meg, ahogy felém közeledtek. Gyorsan elmormoltam egy Nox-ot, nehogy a fény árulkodjon a jelenlétemről. A sötétben tapogatózva szerencsére találtam egy beugró falrészt, ami mögé elrejtőzhettem, és imádkoztam, hogy ne vegyenek észre.
Nem tudtam miért, de valahol legmélyen rossz érzésem támadt. Amikor pedig már olyan közelségbe érkeztek a férfiak, ahol tisztán érthető volt a beszélgetésük, rájöttem, hogy a megérzésem cseppet sem csalt. Halálfalók csapdájába estem, menekülő útvonal nélkül. Gratulálok Bradley, viszlát élet!

   credit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
37
▽ Reagok :
33
▽ Kor :
29
▽ Avatar :
Theo James



»
» Pént. 6 Jan. - 20:20



Erős idegzetűeknek!

- Ha ez kitudódik Minisztériumban, és keresni kezdik a tettest, megnézhetjük magunkat, és akkor majd a Na... - kezdi el a károgást Brandon, de én megelégelem ezt a pesszimizmus, és bár egyenesen sem tudok menni az alkoholtól, azért még a nyelvem nem hagyott cserben, így közbevágok.
- Nem tudja meg a Minisztérium. Ők se olyan hülyék, hogy egy farm levágott állat miatt nyomozzanak... - röhögöm el magam, és befordulok egy mellékutcába, amiről tudom, hogy Brandon háza van. Ezt még ilyen részeg állapotomban sem felejtem el, ahogyan a főbenjáró átkokat sem. Ezek bármikor kellhetnek, a mindennapos életem részei, így a legegyszerűbb, ha álmomból felkeltve is tudom őket használni.
- Hogy nyüszített a kutya... - fröcsögi a nevetéstől alig érthetően Zach, aki három kutyát szúrt le a pálcájával. Szép kis vértócsát hagyott utána, az egyszer biztos.
- Már csak a farmert kellett volna kinyúvasztani, és teljes lett volna a lista. - Brandon arcán hatalmas vigyor, ahogy mindenki másén is. Fergeteges a hangulat, de azért ott még nem tartunk, hogy egymásnak kelljen támaszkodnunk... Illetve, ők még nem tartanak ott, de nekem azért kellene a támogatás, amit azzal érek el, hogy szorosan a fal mellett megyek. Akkor van csak gáz, ha a másik irányba dőlök...
Egy pillanatra, mintha látnék egy lábat, vagy egy kart. nem tudom, de az biztos, hogy emberi testrész. A többiek nem veszik észre, és túl jó hangulatban vannak ahhoz, hogy elrontsam az estéjüket. Mikor azonban rám pillantanak - út közben megálltam, és azon kezdtem gondolkozni, hogy vajon biztos jól láttam-e azt, amit gondolok, hogy láttam -, én csak megrázom a fejem.
- Menjetek csak, eszembe jutott valami, amit még el kell intéznem. - nem vagyok komplett, amiért itt maradok kutakodni, de hát nem is én lennék. Kell egy kis izgalom, és annyira nem vagyok részeg, hogy ne vegyek észre egy embert, aki el akar tűnni Brandon házától pár méterre egy szemétledobó utcában.
Megvárom, míg a fiúk bemennek a házba, és már be is fordulok a kis bevágásba. Még utcának sem mondható. Szemem nem csalt, valóban ott egy ember. Egy elég fiatal lánnyal találom magam szemben, ezért kicsit meglepődök. Roxmorts ezen része elég veszélyes, nem szoktak diákok járkálni itt. Szerintem azt se tudják, hogy erre is vannak a faluban házak.
Részegségem ellenére a lánynak rontok, és amint sikerül a falnak nyomnom, testemet hozzápréselem, hogy még véletlen se tudjon szabadulni, és mélyen szemébe nézek*
- Ejnye, kislány, nem ez a legbiztonságosabb utca a faluban... - árasztom arcába az olcsó vodkaszagot beszédem közben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
66
▽ Reagok :
49
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Willa Holland



»
» Vas. 8 Jan. - 21:40
Preston & Fawena


   
Lehet, hogy a fekete macska tényleg balszerencsét hoz? Inkább örülne, hogy nem tartozik azok közé az állatok közé, akiket elmondásuk szerint lemészároltak a halálfalók. Merlinre! Azokat a szegény párákat hogy lehet bántani? Hála az égnek, legalább a farmer nem halt meg, ha lehet hinni a kimondott szavaknak.
A szívverésem olyan hangos volt, hogy az Abszol úton is meghallhatták volna, és ha a pálcám fénye nem is, ez biztosan elárulta a jelenlétemet. Behunyt szemmel koncentráltam arra, hogy mi tévő legyek, de a léptek közeledésének hangja annyira pánikot keltett bennem, hogy képtelen voltam figyelni.
Azt mondta el kell intéznem valamit! Vagy valakit? Engem? Nem akarok meghalni, oh, Merlin ígérem, hogy jó lány leszek és rendesen fogok tanulni, gyógyító leszek és csakis jót fogok tenni egész életemben, csak ne hagyd, hogy kinyírjon!
Na elég legyen Bradley, ne rinyálj, szedd össze magad és gondolkodj! De ááá...
Felnyögtem, ahogy hirtelen a falhoz csapódtam és a kezem a legmesszebre került a valamennyire is védelmet nyújtó pálcámtól. Azért picit megnyugodtam (ha ez lehetséges egyáltalán), hogy ő is inkább az én kezemet markolta, mintsem a varázsbotját. Teljesen a hideg falnak préselt és szó szerint a pofámba mászott. Olyan olcsó, sunyiba gyártott pia szaga volt, hogy már én is szinte részeg lettem, már csak a lehelletétől is.
- Nem tehetek róla, ha ide hívtak, itt kell lennem. - mondtam magamat is meglepő bátorsággal, majd elfordítottam a fejemet, hogy nyomokban még oxigén is juthasson a tüdőmbe, amt egyébként eléggé összenyomott izmos törzsével.
- A keresztapám hamarosan megérkezik, csak bizonyára azért késik, mert  lekötötték aurori teendői. - hazudtam. Nem vártam én senkit, az a rémes macska mindennek az oka! De a látszatot fenn kell tartani és Merlin tudja mekkora adag adrenalin szállta meg az elmémet, hogy még így is ki tudjak találni ilyesmit, ráadásul hitelesen elő is adjam.
Arról fogalmam sem volt, hogy egy auror említése mennyiben fog hozzásegíteni az életben maradáshoz, de ez csakis a halálfalótól függött. Lehet, hogy egyből végez velem, de az is lehet, hogy faggatni kezd, ráadásul ismerhet aurorokat is... vagy mit tudom én. De hát részeg is, hogy ménkű ütne belé!

   credit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
37
▽ Reagok :
33
▽ Kor :
29
▽ Avatar :
Theo James



»
» Csüt. 12 Jan. - 11:19



Védtelen lélek, ki erre jár,
s otthagy kastélyt és hazát.

Sosem értettem azokat, akik meg akartak úszni valamit, és ennek érdekében hazudozni kezdtek a másik arcába. Számomra sokkal egyszerűbb, ha az igazat elmondom, és utána valahogy megoldom a dolgot. Persze én is szoktam hazudni, nem vagyok angyal... Bár, ha jobban belegondolok, bukott angyal lehetek még. Most viszont nem ez a lényeg, hanem a hazugságok. Egyszerűen elmondhatná, hogy mért van itt. Olyan nehéz kinyögni annyit, hogy ő egy kém, vagy csak szimplán eltévedt? Abszurdumnak tartom az ilyen viselkedést. És honnan tudom, hogy hazudik? Egyszerű: Roxmorts ezen részén egyetlen auror sem él. Arról tudnék, pont elég sokat vagyok itt hozzá. Nem él itt auror!
- Na velem ne szórakozz, kicsilány! - hajolok közelebb, és valami elképesztően ijesztő fejet vághatok. Vicsorogva, villámokat szóró szemekkel nézek rá, hogy nyomatékosítsam, itt most én vagyok az, aki diktálja a kérdéseket, ő pedig szépen fütyüli a válaszokat. Ha szépen nem megy, csúnyán is kihúzom belőle ittléte okát. - Mért vagy itt? - hangom szokásosan reszelős, bár az alkohol kicsit lágyít rajta. Nocsak, a vadkan vodkája erre is jó? Nem gondoltam volna, hogy van ennyire minőségi ital az ottani.
Állánál fogva magam felé fordítom, így már csak pár centiméter választja el egymástól arcunkat. Nem, ez kicsit sem a romantikus történet, mikor majd csókban forr össze két ajak. Sokkal inkább az ijesztő véglet, mikor a szemem erezetéből kiolvasható a "megöllek" vagy a "Crucio" szavak közül valamelyik. Mert így vagy úgy, de beszélni fog!
Az alkohol cseppet sem jótékonykodik testem egyetlen zugában sem, sokkal inkább az idegrendszeremet ostromolja, ezért a lány jobban jár, ha válaszol, mert ha nem...
Ennyi, nem bírom tovább! A földre lököm. Amennyiben szerencséje van, néhány szemeteszsák tompítja a földdel való ütközését. nem kimondottan érdekel. Pálcámat előrántom, és hirtelen szegezem rá, miközben a lehető legkevesebb menekülési útvonalat is eltüntetem, ami eddig rendelkezésére állt.
- Szóval, kezdjük elölről. - váltok mézesmázos hangszínre. - Mi a neved, és mit akarsz itt? - közel járok ahhoz, hogy kimondjam az átkok közül a legkínzóbbnak a varázsigéjét. Van most bennem annyi érzelem, hogy élvezni is tudjam, ahogy ott vonaglik a földön, a szemétben, a porban. Igen, tökéltes büntetés, és biztos nem akar majd még egyszer hazudni - legalábbis nekem biztos nem -, vagy esetleg lejönni a faluba. Mondjuk erre nem vennék mérget, mert nem ismerem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
66
▽ Reagok :
49
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Willa Holland



»
» Csüt. 12 Jan. - 20:17
Preston & Fawena


Erősen próbáltam arra koncentrálni, hogy eszembe jusson egy auror neve. Ha netán rákérdez hát mit mondok majd? A szüleim biztosan említettek már néhány nevet, s még jobb, ha szídták is őket, akkor biztos tettek valami szörnyűséget, esetleg halálfalók is. Hát lehet a mai világban tudni, hogy abban az átkozott Minisztériuman is ki a halálfaló és ki áll a jó oldalon? Bárki bármi lehet és én kinézem azokból a kétszínű hivatalnokokból, hogy hatalmába kerítette őket a sötétség, még akkor is, ha aurorok. Na de ne térj el a tárgytól, Bradley! Gondolj egy névre…..
De hiába gondolkodtam oly kitartóan, a férfi nem úgy nézett ki, mint aki igazat adott volna a mondandómnak.
- Nem is hazudok! Ne sértegessen! – ráncolom össze mérgesen a homlokom. Hogy az ember milyen védekezési reakciókra képes, ha szarban van! Bámulatos! Még m;rges is tudok lenni, nem csak lesokkolt. – Mondtam már, a keresztapám azt kérte, hogy itt találkozzam vele, mert van errefelé egy kis elintéznivalója és rég nem látott! – tartom magam az eredeti kamuhoz, mert ha nem, hát tuti kinyír ez a részeg állat.
Szemeim kikerekednek, ahogy egészen közel hajol az arcomhoz, de hiába is akarja, nem nézzek a szemébe. Helyette tekintetem telt ajkain pihentettem, bár az az alkohol szag, ami belőle áradt, valami iszonyat volt. Én sem vagyok az ivás becsmérlője egy percig sem, de azért ő már eléggé felnőttnek tűnt ahhoz, hogy ne igyon többet a kelletténél. Vagy lehet, hogy alkoholista? Kár lenne érte, hiszen olyan jóképű férfi, tükröződjön akármilyen kegyetlenség is a szemeiben.
Felsikoltottam, amikor tiszta erejéből a földre lökött. Éreztem ahogy az orrom még undorítóbb szagok közelébe került, de legalább puha volt a szemeteszsák és nem vertem be azt a bolond fejemet, ami ide vezérelt erre a borzalmas helyre.
Lassan felnéztem a halálfalóra és azt láttam, hogy pálcát szegezett rám. Miért nem tud csak úgy elmenni? Hagyjon itt, tűnjön el! Egyáltalán minek jött ide utánam? Az az átkozott macska a hibás, ő tehet mindenről!
- Fawena vagyok és az ég világon semmit sem akarok, csak találkozni a keresztapámmal. – nyögtem ki és vártam a végítéletet. Merlin könyörgöm, most csapjon bele vagy belém a villám, vagy találjon már ránk valaki. Nem akarok meghalni, hát mennyi tervem volt még, amit nem tudtam megvalósítani ezidáig!
Nem nagyon mozdultam abból a pozícióból, amelybe taszított, de így volt időm észrevétlenül a kabátom zsebébe nyúlni a pálcámért. Lehet, hogy ma véget ér az életem, de nem akarom feladni harc nélkül. Legalább a szüleim legyenek büszkék rám, hogy kűzdöttem a végsőkig!
- Capitulatus! – rántottam elő hirtelen a pálcámat és rászegezve elkiáltottam magam, de még mielőtt láthattam volna az eredményét, rohanni kezdtem az egyetlen kijárat felé, ami menekvést jelentett számomra.

   credit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
37
▽ Reagok :
33
▽ Kor :
29
▽ Avatar :
Theo James



»
» Pént. 3 Feb. - 1:13



Erős idegzetűeknek!

Kutakszik. Látszik, hogy nagyon keres valamit abban a csöppnyi agyában, ami valószínűleg nem létezik. Hogy miért gondolom így? Pofonegyszerű. ha lenne neki, nem akarna hazudni, hanem őszintén beszélne, imádkozna a túlélésért. Biztosan egy átkozott griffendéles. Ó, hogy azok mindig ott vannak, ahol nem kellene. Nem utáltam én őket, se senki mást - tipikus hugrabugos... -, ugyanakkor a véleményem megvolt minden házról. A Mardekár és a Griffendél voltak az örök riválisok, mi meg a hollóhátasokkal együtt inkább meghúzódtunk a sarokban, varázslósakkoztunk, békésen iszogattunk a Három Seprűben, mindig betértünk a Mézesfalásba, és még sok más nyugis dolgot csináltunk. Bezzeg a másik két ház a szabályokra fittyet hányva - nem mondom, én is sokszor kiszöktem, de tudtam, hogy a határ - leszöktek a faluba, és hasonlók. Biztos voltak rosszabbak is, de nem ez a legjobb pillanat a nosztalgiázásra.
Ha sértegetnélek, már rég hisztiznél, hogy hagyjam abba! - kiáltok rá, majd úgy vélem, ideje visszább venni a hangerőn. Kicsit visszhangzik a sikátorszerű izé, ahol vagyunk. - A keresztapád, mi? - na jól, van, kezd elegem lenni ebből a hülyeségből. Még így részegen is, hát még, ha józanabb lennék, csak egy picikét is.
Kezdem megbánni, hogy leálltam vele egyáltalán beszélni is, de nem! Ennyivel nem hagyom itt. A kis piszok mócsing biztosan összevissza hazudozik, s ezért bizony büntetés jár. (Nem kell rögtön perverzséggel vádolni, egy Cruciatus-átokra gondoltam, esetleg egy istenes verésre, semmiképpen sem fogom felcsinálni. Az nem az én műfajom. Talán majd máskor.)
Sikítása zene füleimnek, de mikor ismét megszólal, elfintorodok. Ez komolyan nem tudja befogni azt a nagyra nőtt, lepcses pofáját? Csak egy kis ész kellene ahhoz, hogy kiszabaduljon. Ész ahhoz, hogy igazat mondjon, de ha ő így szeretne játszani, hát játszunk így. Nem én fogom a rövidebbet húzni. Persze ki tudja? Az is lehet, hogy van tehetség a csajban ahhoz, hogy legyőzzön egy “védtelen, egyedüli, részeg hajléktalant”. Merthogy itt az vagyok. Több száz kilométerre lakom, bűzlök az alkoholtól, és hát ez meg is nehezíti egy csöppet a dolgomat. Egyébként már holtan feküdne a szemétkupac legalján. Vagy elhamvaszva az egyik zsákban. Talán széttrancsíroztam volna, és a falu különböző pontjain eldobáltam volna a testrészeit. Bármi meglehet, de egy biztos: réges régen halott lenne.
A lefegyverzőátka sikeresnek bizonyul, de nem is tudja, ezzel mekkora lángra lobbant dühöm halványan pislákoló parazsa. Pálcámtól megfosztottan állom útját. Neeem, ilyen könnyen nem menekülsz, picinyem. Ez nem a te napod lesz, azt garantálhatom. Gonoszan, elszántan és dühösen vigyorgok a lányra. Nem is vigyor ez már, inkább valamiféle torz vicsor, mely lefagyaszthatja a szemben állót. Persze, ha griffendéles, akkor nyilván van olyan bátor, hogy szembeszáll egy dühös halálfalóval. Hm.. Jó kis programot találtam így éjszakára, nem?
A menekülési kísérletét egy megható gesztussal jutalmazom. Karjaimba zárom, és szorosan ölelem, hogy még véletlen se tudjon kárt tenni bennem. De mint mondtam, részeg vagyok, ezzel együtt semmi sem biztos, amit teszek, mindenesetre határozott. - Csitt, kicsi lányka, ne féljél! / Felkel a Nap, és elénk lép / a bölcs, ki mindig is tudta, / mit teszel, s hogy jutsz a pokolra. - rögtönzök egy beteg kis versikét, melyet fülébe suttogva, félig énekelve mondok. Közben lágyan dülöngélek, mintha el akarnám altatni. Na ettől engem a frász törne ki, remélem ezzel ő is így van. De minimum betegnek hihet ezután.
A költeményem után ismét a falhoz taszítom - ha tudom -, de ezúttal erősebben, mint először tettem. Nem érdemli meg, hogy finomkodjak. Ennyi hazugság után biztosan nem. Kezét szabadon hagyom, és pálcáját minél hamarabb kicsavarom a kezéből. Meg kell hagyni, legalább próbálkozik… Hm… Kínzó átok legyen, péppé verés, vagy esetleg, mm… Ne adj Merlin, nemi erőszak? - kizárt, hogy felcsináljam! Mindenesetre, hadd érezze, hogy az is kemény odalent, nem csak a viselkedésem. Testemmel hozzápréselődök, amennyire csak tudok, és arcához is egyre közelebb kerülök. Hm… Meg is fejelhetném, összeesik, kinyírom, és ennyi. Á, túl egyszerű lenne, maradok az eredeti tervnél.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
66
▽ Reagok :
49
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Willa Holland



»
» Vas. 12 Feb. - 18:15
Preston & Fawena


Ajaj, szorult a hurok rendesen. Minél többet szajkóztam a hazugságomat, ő annál kevésbé hittem el. Láttam a szemében, a tüzes tekintetén, hogy jobb lenne ha inkább elmondanám az igazat. De kérdem én, hihetőbb story lenne-e az, hogy egy nyomorult fekete dög után rohangáltam, aki ráadásul itt hagyott a szarban ezzel a részeg ficsúrral? Kiröhögne és szemrebbenés nélkül küldene rám egy Adava Kedavrat.
- Igen! Pearce! – mondtam dühösen. Csak beugrott az a név, de add Merlin, hogy ne ismerje, mert akkor buktam az egészet. Igazából fogalmam sem volt róla, hogy ki az a pasas azon kívül, hogy az aurorok fejese és anyám szerint rettentően mogorva alak.  
De lehetett bárki is ez a Pearce, a neve nem volt elég ahhoz, hogy megússzam a továbbiakat, rögvest a földre küldött. Ezután olyan gyorsan történtek az események, hogy gyakorlatilag csak akkor eszméltem megint tudatomra, amikor már a karjai közt tartott olyan szorosan, hogy szinte magam előtt  láttam a tüdőimet elhagyó levegőt úgy, hogy oxigén már nem tudott a helyébe lépni az összepréselődés miatt. És erre ő mit csinált? Szavalt itt nekem b@szki, a Napról, bölcsekről meg a pokolról! És ringatózott is, hát megállt az eszem!
- Merlin büdös alsógatyájára! Újabban nem örzik a Mungó zártosztályát? Honnan az égből szabadultál te állat? – kiabáltam hisztérikusan, szándékosan tegezve. Nem érdemelte meg azt a tiszteletet, amit a magázás hordozott magában. Elhiszem, hogy halálfaló meg minden, de milyen elmeroggyant az, aki az áldozatának “estimesét” mond és úgy ringatja örök álomba?
Ő azonban korántsem taszított a halál felé, még nem. Újra a falhoz tepert és… az összes létező istenek, szűzek és boldogok, a férfiassága olyan kemény volt, mintha köveket hordott volna a gatyájában. Na Bradley, jól benne vagy a slamasztikában!
- Ha mégis az erőszak mellett döntenél, legalább mutatkozz be, mégiscsak illene tudni az apa nevét is… - mondom gúnyosan, de belül remegni lett volna kedvem, legszívesebben lekuporodtam volna egy sarokba és kizártam volna a külvilágot. De neki ezt nem mutathattam ki!
Minden maradék lélekjelenlétemet összeszedve, igyekeztem minél tárgyilagosabb hangon megszólalni.
- Csábító felhozatal ez, mondhatom, de én inkább az elengedést javasolnám. Én szépen elfelejtek mindent, nem köplek be, hogy többedmagaddal mészárolgatjátok a szegény állatokat és azt sem, hogy itt engem… kompromittáltál. Egy kiskorút! – próbáltam észhez téríteni, de arca egyre közelebb került az enyémhez és a kiszuszogott alkoholpára újra megrohamozta a szaglósejtjeimet. Elfordítottam a fejemet az egyetlen menekülőút irányába, aminek végén ott világított egy kopott utcai lámpa. Vajon erre mondják az emberek, hogy a fény az alagút végén?


   credit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
37
▽ Reagok :
33
▽ Kor :
29
▽ Avatar :
Theo James



»
» Vas. 19 Feb. - 21:55



Erős idegzetűeknek!

Szóval kihoztam belőled az idegesen szavakat dobáló énedet, kicsilány? Oh, büszke vagyok magamra! nem mintha ennél többre ne lennék képes, de ma este nem a szimpla idegesítés a célom. Ő is felidegesít, ha ezt folytatja, és könnyen megmondható, hogy ő húzza a rövidebbet.
A kiáltott névre felvonom a szemöldökömet, és a lányon tartva a szemem gondolkodni kezdek, ugyanakkor hiába. Az agyam nem működik ennyi alkohol után nyolcvan százalék fölött, így inkább feladom. Pearce.. Prewett.. Princeton.. Nem, fogalmam sincs, ki az, szóval nem lehet túl fontos személy. Amúgy sem tudok hinni neki, biztos nem a keresztapja. - Ha valóban a keresztapád ez a Prewett, akkor sem kellene ilyen későn erre sétálgatnod. Még a végén bajod esik... - az utolsó mondatot követően vigyorogni kezdek. Talán én leszek az a nagy baja, talán nem. Még nem döntöttem el, de majd elválik, ha tovább folytatja az eddigi viselkedését.
Igazán büszke vagyok erre a kis dalocskára. Nem lett rossz, és reakciójából ítélve kellően ijesztő is. Muhahahaa... Iggeeeen! Hm.. lehet, tényleg kellene a zártosztály. Na sebaj, ma megengedem magamnak ezt a viselkedést. Majd holnap talán megbánom.
Egészen közel hajolok hozzá, mikor már a falnál áll, és érzem, hogy észrevette nadrágomon, hogy valami hibádzik...
- valaki nagyon szemtelen! - sziszegem arcába az apás megjegyzés után. kicsit nagy a szája, de kiszabadulni nem tud!
A következő mondandóján abszolút felhúzom magam. Elengedni ezek után? Na tudod mikor!!! Tenyerem az arcán csattan, és még én is érzem a suhintás erejét. lehet, kicsit túlzásba vittem a dolgot, de ő cseszett fel! - Pofa be, ha jót akarsz magadnak! - ezt már nem sziszegem, sokkal inkább üvöltöm. Pálcáját megszorítom, és oldalához szegezem, de még várok. Hogy mire? Hogy megjöjjön az a szemernyi kis esze is, ami elment. Áh, kit áltatok? - Crucio! - suttogom a varázsigét, de tartom, hogy ne tudjon összerogyni. nem engedem, hogy ezzel is enyhítse a fájdalmat. Az nem én lennék, aki ilyen jó szívvel hagyná szenvedni. - Legközelebb tudni fogod, hogy mikor fogd be a szád... - egy pillanatra abbahagyom, de aztán gondolatban ismét kimondom a varázsigét, és a lány felé bökök pálcájával. Szenvedjen csak!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
66
▽ Reagok :
49
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Willa Holland



»
» Szomb. 25 Feb. - 22:43
Preston & Fawena


Az embert nem mindig hozza ilyen helyzetbe a sorsa, de hát én már megszokhattam volna, hogy Fortuna kedvenc játékszereinek egyike vagyok.
A hozzáértők úgy tartják, hogy a gyásznak 5 stádiuma létezik: a tagadás, a harag, az alkudozás, a depresszió és az elfogadás. Nos, én már majdnem mindegyiket kipipálhattam. Tagadtam. Egy hazugságot kreáltam a semmiből, hogy a bőrömet mentsem... egy olyan férfit hazudtam keresztapámnak, akit csak még látni se láttam soha. Haragudtam. Lelökött, megütött, megfosztott a pálcámtól, az életemre akart törni, játszadozott velem, mint éhes macska az egérrel. Alkudoztam is. Hajlandó lettem volna eltemetni magamban a találkozást, azt, amit hallottam, ha elenged. Ez esze ágában sem állt, hát persze.
Csodás! Én itt nagy nehezen kifundálok egy nevet, ő pedig még 2 másodpercre sem bírja észben tartani. Végül is, ez lehet jobb is volt nekem, legalább nem ismerte a hapsit. Na de az a dalocska? Nekem nem tűnt fel, hogy költő szakkörön lennénk, s nem is a zártosztályon, bár ezek után komolyan fontolóra kéne vennem, hogy én magam fogok oda bezárkózni az ilyen népek elől, mint ez az őrűlt szadista állat.
- Menj a pokolba! Hogy dobná oda Merlin rodhadó húsodat a teszthrálok elé és...– mondtam hevesen, de nem tudtam befejezni a szídalmamat, mert a saját pálcámnak adták ki a parancsot, hogy gazdáját a legrosszabb kínzóátokkal ajándékozza meg. Felsikoltottam. Soha nem éreztem még ehhez hasonló fájdalmat, azt a véget nem érő, agyi ereket repesztő, akaratlan izomösszehúzódásokat okozó csapást. Ha eddig nem is, hát most biztosan éreztem, hogy közel a halál.
- Hagyd abba! – mondtam neki nem evilági hangon, ahogy megszűnt a fájdalom. Magam sem tudtam eldönteni milyen hangnem volt ez, csak a fülem csengését hallottam és a saját zilálásomat. És amikor már kezdtem magamhoz térni, újabb fájdalomhullám áramlott végig a testemen, s valahol messze egy újabb sikoly hallatszott egy olyan lány szájából, aki ezidáig még nem érezte a Cruciatus átok „jótékony” hatásait.
Az erőm lassan kezdett elhagyni, a tudatom pedig nem bírt befogadni ekkora fájdalmat, s azt hiszem egy percre el is ájultam. A gondtalan másodpercek azonban, a feneketlen feketeség birodalmában hamar szertefoszlottak és ahogy kinyitottam a szememet, egy dühös, mégis elveszett lélekről árulkodó tekintet fúródott az enyémbe.
- Miért? – magam sem tudom miért emelkedett fel a kezem, hogy a férfi arcán nyugodjon tovább, és miért rebegték ezt az erőtlen szavacskát ajkaim. A testem mintha feladta volna a harcot, figyelmen kívül hagyva az agyam kűzdésre búzdító parancsait.
És akkor megéreztem magamban a semmiből feltörő sólyom erejét és fülemben felsejlett a nagyanyám bátorító hagja. Akkor már tudtam, hogy két Crució nem dönthet le egy Bradleyt a lábáról. Nem adhatom fel a kűzdelmet, amíg még mellkasomban ott dobog az életem forte-ban játszó harci dobja!


   credit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
37
▽ Reagok :
33
▽ Kor :
29
▽ Avatar :
Theo James



»
» Kedd 11 Ápr. - 11:30



Erős idegzetűeknek!

Érzem, ahogyan az alkohol lassan párolog el, s helyet ad a józan észnek. Ez azonban nem segít a lányon, elvégre bennem nem túl könnyű lelkiismeretfurdalást kelteni. Ahhoz túl kevés egy kis csitri, bár ha esetleg nagyon megerőlteti magát, talán megsajnálom, s békén hagyom egy kicsit. De ezt a találkozást nem felejtem el, soha!
- Éles a nyelved, kislány. Túl éles! - sziszegem a főbenjáró átok kimondása után, és reménykedem abban, hogy ez élete egyik legrosszabb napja. Rothadó hús? Hm... nem is rossz ötlet, de ott még nem tartok, hogy cafatokra tépjem, pedig egy átváltozás kellene csak hozzá, semmi több. Fossza énem miszlikbe aprítaná a puha, izzadt bőrt, és felismerhetetlenné tenné a maradványokat. De nem, ezt nem tervezem megtenni, elvégre hol abban a szórakozás? inkább folytatom azt, amit elkezdtem.
- Mondj egy okot! Mért hagyjam abba? - mert rosszul esik, fáj, szenvedsz tőle? Ugyan, kérlek, ettől csak tovább csinálnám. Nyomós indok kell ahhoz, hogy befejezzem a kínzást. - Lássuk megtanítottak-e tisztelettudóan válaszolni a Roxfortban... - elmosolyodok. Amennyi jólneveltséget tanít az a szenny iskola, azt már rég megtapasztaltam. Semmi, nulla! Talán ezért vagyok én is ilyen, de ha belegondolok, hogy ez csak az alkohol miatt van, akkor rá kell jöjjek, hogy édesapám sok mindenre megtanított, még ha nem is sikerült kiűznie belőlem a szadista hajlamokat.
Mikor eszméletét veszti, pálcáját kabátzsebembe teszem, és várom, mikor is ébred fel. Türelmetlen természetem van, ezért kifejezetten örülök, hogy hamar kinyitja szemét. Meggyötört és fáradt miattam... Talán nem kellett volna ezt tennem, de a feszültség, az alkohol... Nem, erre nincs mentség! Még az se lenne ok, hogy halálfaló vagyok. Ezt elszúrtam nagyon is.
- Nem tudom... - halkan, alig hallatszanak szavaim, és érezni, hogy megbántam, amit tettem. Nem kellett volna! nagyon nem! Akár fel is jelenthet, bár a nevemet nem tudja, elég részletes személyleírást tud majd adni, és akkor nincs menekvés. A Minisztériumban sokan ismernek, sok auror is, gyorsan elkapnának, és már csak arra eszmélnék fel, hogy életfogytiglanra ítélnek.
Kézmozdulata meglep, de nem ellenkezek, inkább megfogom a kezét, és derekát szorosan átölelve leültetem a földre. Pihennie kell, de a barátom lakására nem vihetem fel. ott túl jó a hangulat, és túl részegek ahhoz, hogy józan ésszel gondolkodjanak. Rám sem lennének jó hatással, nemhogy a lányra. Nem hiányzik, hogy azt higgyék, a ma esti préda lesz a lány. Elég volt ennyi szenvedés. - Sajnálom... - lehelem, és majd bele pusztulok ebbe az egy szóba. Nem sokszor használom, és a mellkasom tájékán mintha megmozdulna valami, és fájón kezd lüktetni. Talán van szívem? - Én csak... sajnálom. - nem magyarázkodok, úgysem hinné el, és hazugság lenne az egész. Egy barom vagyok, ez az igazság.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
66
▽ Reagok :
49
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Willa Holland



»
» Szomb. 29 Ápr. - 16:53
Preston & Fawena


Jaj, Bradley, miért feledkezett meg rólad az anyatermészet, amikor a szerencsét és a zökkenőmentes életet osztogatta? Jó na, bevallom, az utóbbit nem is élvezném annyira, az unalom nem jó barátom. Na de azért ez a kiszolgáltatottság és a Crucio sem.
- Hát nagyon sajnálom, hogy nem szenvedek Stockholm-szindrómában! – vele ellentétben, mert amit itt leművelt velem, egy puccos nevű szindrómája biztos van, ha nem kettő. Miért van az, hogy ha az ember kalandot keres, az előbb-utóbb fáj neki? Mondjon bárki bármit, az a fekete cirmos dög a hibás! Rögtön fel is veszem Fawena bölcs intelmei közé: Sose kövess egy fekete macskát SEHOVA!
A halálfaló továbbra sem hajlott arra, hogy szabadon elengedjen, de ezt akkor sem tette vola meg, ha megalázkodva könyörögtem volna neki. Azt az élvezetet pedig sosem adtam volna meg neki, annál több erkölcsöt neveltek belém. Inkább felköltözök Merlin mellé, biztos vicces szobatárs lenne.
A férfi, akinek még továbbra sem tudtam a nevét, holott mondhatni már történelmünk van (lesz, ha túlélem), két Crucio között megkérdezte, – szerintem puszta kíváncsiságból, mert sokat nem értem vele – hogy miért hagyja abba a kínzásomat. Nyomós indok kell? Hát tessék, kapsz egy párat!
- Mert bármennyire is teng benned az alkohollal kevert istenkomplexus, nincs jogod egy emberélet felett dönteni. Tudom, hogy egy magadfajta halálfalónak ez vajmi keveset jelent, de én hiszem, hogy ha el is feledted már régen, azért még meg-megdobban ott bent valami. – na jó, ez talán mégsem sikeredett annyira nyomósra, hisz eddig sem hatották meg a szép szavak.  – Nem szép dolog máson levezetni a lelkedben kavargó zavaros sötétség adta feszültséget. Lehet, hogy mérges vagy, bánt valami, vagy csak szimplán az alkohol irányít, de akkor sem vagyunk egy súlycsoport! Ha valakin mindenképpen győzelmet akarsz aratni, nem gondolod, hogy dicsőségesebb lenne olyannal szemben, aki még képes is megvédeni magát? Nincs valamiféle Halálfaló Kódex vagy eskü vagy törvények, amik erre vonatkoznak? Ez nem fair játszma. – hát ha érdemlegeset nem is nagyon mondtam, reméltem, egyre józanodó fejét kellőképpen összezavartam a szentbeszéddel. Ez a te egyetlen fegyvered, Bradley, az a nagy lepcses pofád! Kár, hogy a második adag Crucio belémfojtotta a szót, még lett volna mondanivalóm felé, de az a fájdalom, ami átjárta a testemet, agyamat és érzékszerveimet is, kiűzött a fejemből minden gondolatot.
Egy röpke, édes sötétségben eltöltött pillanat után újra ebben a kényelmetlenül félelmetes helyzetben találtam magam. Éreztem, hogy ha ezt így folytatja, hamarosan összeomlik a szervezetem. Fogalmam sem volt hány Crucio végezhet egy emberrel, ezt a Roxfortban elfelejtették megemlíteni. De ha már úgyis megöl, legalább az okát tudni akartam. Ennyire kegyetlen egy ember sem lehet!
Kérdésem olyan reakciót váltott ki belőle, hogy egy pár percig azt hittem csak a képzeletem játszik velem és valahol az élet és a halál közti vékony határon lebegek egy újabb Crucio miatt. Talán csak az agyam így akart segíteni elviselni a fájdalmat és átvezetni a túlvilágra. Neeem, enyire valóságos érzelmet nem tükrözhet az arca, ha mindez csak a fejemben létezik.
- Sajnálod? – kérdeztem vissza erőtlenül, de annál inkább megdöbbenve. Amikor segített leülni és hirtelen olyan gyengéd lett velem, mintha porcelánból lennék, még inkább kezdtem félni tőle. Lehet, hogy több személyisége van? Hallottam már ilyen betegségről...
- Menj. – mondtam, fejemmel a sikátor széle felé bökve. – Én csak pihenek egy kicsit még. – nem lett volna erőm felállni, fázott és fájt is verejtéktől nedves, megviselt testem. - Nem mondok senkinek semmit, ígérem. Ez ne tartson vissza... Menj! – nem nagylelkűségem jeleként engedtem el, se nem azért, mert amúgy sem tudtam volna megállítani, egyszerűen csak féltem, hogy visszatér a korábbi énje. Az élet igéretének apró szikrája után, nem akartam újra elfogadni a tényt, hogy idejekorán utolért a halál szadista, alkoholgőzös és mindezek ellenére pofátlanul jóképű angyala.


   credit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
37
▽ Reagok :
33
▽ Kor :
29
▽ Avatar :
Theo James



»
» Csüt. 15 Jún. - 20:20



Erős idegzetűeknek!

Stockholm-szindrómában én sem, ez tény, de egyéb másban biztosan. Régóta tudom, hogy nem vagyok teljesen épelméjű. Sőt, saját felfogásom szerint közelebb állok a tébolyodotthoz. Mindenkiben vannak ilyesmi hajlamok, csak bennem némiképpen a felszínre is törtek. Nem nagyon, elvégre nem én vagyok a legádázabb a halálfalók közt sem, de pont annyira, amennyire nem kellett volna. Ez van, ilyen vagyok, nem sokat tehetek ellene.
Néha elgondolkodok azon, mért akarta a sors, hogy én egy ilyen elbaszott ember legyek? Merthogy az vagyok. Tény, hogy tisztelem az ellenfeleimet, meg igazából mindenkit, aki nem harcolta ki az ellenkezőjét, vannak érzéseim és a többi, de akkor is borzalmas vagyok. Már csak ezzel a mániákus fájdalomszeretetemmel is.
Hallgatom szavait, és mélyen már tudom, hogy igaza van mindenben, de a felszínen lévő, irányító énem még nem akarja ezt beismerni, így hát nem is szólok semmit, csak egy halk Cruciót.
Mit tettem? Merlinre! Már megint mit tette? Ennyit arról, hogy az alkohol nem veszi el a józan eszemet. Ennyit arról, hogy ok nélkül nem bántok senkit. Pedig az elhatározáskor komolyan gondoltam, sőt, még most is komolyan gondolom, csak valami elfeledtette velem ezt az alapelvet. Igyekszem segíteni neki, amint elrántom felőle varázspálcámat, de ezt ennyivel nem lehet jóvá tenni. Ezt semmivel sem lehet.
- Nem, nem sajnálom... - hangom megremeg, amint kimondom a szavakat. Nem hazudok, tényleg nem sajnálom, amit tettem. - Sokkal inkább a bocsánatodat szeretném kérni. - nem is akárhogy. Térden állva! Soha, senki előtt nem alázkodtam még meg ennyire, csak a Sötét Nagyúr előtt, de nincs más választásom. Tudom, hogy ezt a fél órát nagyon elcsesztem számára, és akármennyire is vagyok szadista, ez még nekem is fáj. Csak azt szabadna bántanom, aki ténylegesen megérdemli, erre én egy ártatlan lányt kínoztam meg! Mekkora embertelen népművészeti cserépedény voltam már?!
- Nem! itt maradok veled... - tarkómat vakargatom, hogy miként is vihetném ki innen feltűnés nélkül, de egy épkézláb terv sem jut eszembe. - Veszélyes a környék. - főleg, ha a barátaimat nézzük. Mi még csak az ártalmatlan báránykák vagyunk. vannak itt nagykutyák, akik ízekre szednek egy lépésben három magamfajtát is. nem kellene kockáztatni ilyen rossz, téli látási viszonyok, és a lány állapota mellet. Ha itt támad minket meg valaki, azt hamarabb hárítom, mint a nyílt terepen.
Végignézek a lányon, és megesik rajta a SZÍVEM. Január van, meg fog így fázni. Én pedig ezt nem hagyhatom ennyi kín után, amit okoztam neki. Kigombolom térdig érő, szürke szövetkabátomat, és betakarom. A kabát alatt csak egy ing van rajtam, de az sincs begombolva, így csodás kilátás nyílik a mellkasomra. Nem zavar, meg kell hogy mondjam. Akár meg is fázok, ha kell.
- Akár fel is jelenthetsz... - suttogom, miután leültem mellé a hideg kőre. Pálcámat a kezemben tartom, hogy ne érhessen minket nagy meglepetés, és folyamatosan a kijárat felé pislogok. - Simán megérdemlem. - végülis csak a munkámat veszíteném el, aztán a szabadságomat, majd a Sötét Jegy miatt az életemet is. Nem nagy ár... áh, dehogy!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
66
▽ Reagok :
49
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Willa Holland



»
» Hétf. 19 Jún. - 21:34
Preston & Fawena


Merlinre esküszöm, már nem tudtam eldönteni, hogy az volt-e a fájdalmas valóság, ami eddig történt velem, ezen az eldugott roxmortsi zsákutcán, vagy az, amit éppen most követett el velem ez a hátborzongatóan furcsa idegen. Hihetetlen kettőssége és a pillanatokon belüli egymással éles ellentétben álló tettei összezavarták amúgy is megkínzott elmémet. Talán megint a Mungóban kötöttem ki és ahhoz a zöld trutymóhoz hasonló kotyvalékokat kentek rám, amilyet akkor voltam kénytelen elviselni, miután az a kígyó Parkinson széjjelkaszabolt. Talán attól lettek ilyen hallucinációim, de Szentatyám!… Letérdelt előttem bocsánatért esedezve egy halálfaló! Bradley, szerintem elhagytad a gyógyszered… Vagy lehet, hogy csak most vette észre a hátam mögötti falra graffitizett Voldemort jelét vagy őt magát?
Egy másodperc törtrésze alatt hátrapillantottam a vállam fölött, de a sötétségben a téglák kopottságán kívűl semmit sem láttam. Akkor tényleg megbánta volna? Ennyire csak nem lehet kreatív a fantáziám!
- Én... – kezdtem, de nem jött ki egy hang sem a torkomból, főleg nem a „megbocsátok” szó. Mindig is jó voltam a hazugságok terén, de most valahogy ez sem ment. Lehet, hogy megpattant egy ér a fejemben a Crucio okozta nyomástól? – ... fázom. – fejeztem be a mondatot közel sem úgy, ahogy mindketten vártuk volna. Hogyan lehetne egyik percről a másikra megbocsátani azt, hogy megkínoztak, nem is egyszer! Hogy mégse hagyjam jutalmazás nélkül a megalázkodását, karjára tettem a kezemet, hogy lássa, azért értékelem még így, bódult valómban is.
- Nekem mondod? – horkantam fel a megjegyzésére, miszerint veszélyes ez a környék. – A fekete macskákat pedig végképp kerülni kell! – ezeket a szavakat nem bírtam elégszer megismételni, akár magamban, akár kimondva. Én is megpróbáltam megbarátkozni egy macskával, erre tessék, mit kaptam?!
- Meleg! – mondtam olyan kéjjel, amit csak - nevezzünk ki nem mondott pillanatnak - akkor érezhetünk. Beburkolóztam a férfi testhőjétől felfűtött puha kabátba s éreztem, hogy lassan újraélednek régen fagyhalálba kényszerült testrészeim. Olyan jó volt az érzés, hogy behunyt szemmel próbáltam kiélvezni a „tél utáni tavasz” örömét. Mozgolódására azonban felemeltem megfáradt pilláimat és a látvány, ami elém tárult, elfeldtetette velem minden sérelmemet. Szerintem még a számat is kitátottam, ahogy végignéztem csodálatosan kidolgozott izomzatán, s csak miután meglebbent inge a fagyos szélben, akkor realizáltam igazán, hogy félig meztelen és ez mit jelent ebben az időben.
- Meg fogsz fagyni. – jelentettem ki csendesen. – Nem jó érzés, hidd el...– köhögtem el a mondat végét, majd kitártam a kabát egyik szélét, mintha csak a magaménak a felét ajánlottam volna fel neki. – Gyere... ha már nem mész el. – nem tudtam volna nem a szívemre venni, ha amiatt fázna meg, mert elbitoroltam melegebb öltözékét.
- Ugyan hogy jelenthetnélek fel? Még a nevedet sem tudom. – motyogtam és újra behunytam a szememet. Úgy éreztem így gyorsabban helyre tudom állítani megtépázott szervezetemet. – Mondjam tán azt, hogy egy halálfaló volt, meleg kabátban és amellett, hogy az alkoholgőz néha elveszi az agyát, attól még előzékeny és gondoskodó is tud lenni... nem mellesleg egy félisten... – lehet, hogy ezt nem éppen akartam mind kimondani, de ha kiszaladt, már vissza nem szívhatom. Úgy tűnik az önkontrollom is befuccsolt, bár azom egyesek szerint soha nem is volt!
- Amúgy sem tenném meg. Hiszek a megbánásban. És biztosan jó okod volt rá, hogy ezt tedd. – legalábbis remélem, bár volt egy olyan érzésem, hogy csak egy véletlen egybeesés szerencsétlen áldozata lettem. Mindenesetre csak abban reménykedhettem, hogy előző mivoltát nem hagyja újra felszínre törni.
- Mi bánt téged, bukott angyal?



   credit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
37
▽ Reagok :
33
▽ Kor :
29
▽ Avatar :
Theo James



»
» Kedd 20 Jún. - 16:31



Erős idegzetűeknek!

Bizonytalansága, ahogyan kiejti az az egy személyes névmást, nem hagy nyugodni. Elakadt, és biztosra veszem, hogy ez nekem köszönhető. merlinre, mit tettem? Elviselhetetlenül mardos a bűntudat. Lehetetlen szavakba önteni, hogy mennyire megbántam, amit tettem.
Arcát fürkészem, s mikor ismét nyílnak ajkai, figyelmemet teljes mértékben neki szentelem. Amit azonban mond, elszomorít. Nem, nem azért, mert nem bocsájt meg, hanem azért, mert ez is az én hibám, hogy itt kell ülnie, és fáznia.
- A fekete macskákat? - nézek rá értetlenül. Hogy a fenébe jönnek ide a fekete macskák. Az úgy rendben van, hogy általában balszerencsét hoznak - bár nem vagyok babonás, ez engem nagyon nem érdekel -, de mi köze egy macskának a balfaszságomhoz? Vagy ez csak nekem magas? Az is lehet, hogy valami az agyamra ment, mint például az alkohol, és azért nem értem, mit akar ezzel a macskás dologgal. Vagy neki ment az agyára a kínzás... Nem, az nem lehet! Három Cruciatus-átoktól még csak nem tébolyodik meg az ember, ugye? Ugye!? Az nem történhet meg!
Megnyugvással tölt el, hogy legalább már nem fagy át teljesen. Sok minden van már a számlámra írva, ez lehet, már nem férne rá. Annyira rossz ember pedig én sem vagyok, hogy hagyjak megfagyni egy gyereket. Mert még ha egy ellenségem lenne, akkor azt mondom, hogy jó, de így!
Hallok valamit... Mintha valami motoszkálna a kijáratnál, és ezt muszáj megnéznem. Nem lenne jó, ha a semmiből ránk támadnának, bár nem tudom, ki akar egy sebesült lányra támadni. Ha én vagyok a célpont, az már hamarabb meg tudom érteni. Sokan nem kedvelnek.
Alaposan körülnézek, de semmit nem találok, ezért visszamegyek a lány mellé, és ülnék le, mikor megszólal. Kedves, hogy aggódik, de most elsősorban neki kell átmelegednie. Én járulékos veszteség lennék, ha úgy adná Merlin.
- Nem baj. - leülök mellé, és köhögésére összerezzenek. Nem vagyok én ehhez hozzászokva. Azonban mikor felemeli a kabátomat, sietve jobban betakarom. - Itt maradok veled, de neked nagyobb szükséged van a kabátra, mint nekem. - valami különös oknál fogva élvezem ezt a gondoskodást, és még a karján is végigsimítok a kabáton át.
- Preston vagyok. Téged hogy hívnak? - talán furcsa mostmár bemutatkozni, de így legalább feljelenthet... viccet férletéve, nem árt, ha néven tudjuk szólítani a másikat.
Figyelmesen hallgatom, hogy mit mond, és megállíthatatlanul mosolygok. Növeli az egómat, ez kétségtelen, mégsem fogok elszállni... mégegyszer... A félistennél felhorkantok. Roppant illedelmes, nem? Mint egy szexi disznó. - A félisten erős túlzás, de a kabátom tényleg meleg. - azért végignézek magamon, hogy mit talál bennem ennyire jónak, de én semmi különlegeset nem látok.
Azért megnyugtat a tény, hogy legalább látja rajtam, hogy tényleg megbántam, amit tettem, és ezért nem fog feljelenteni. Minisztériumi munkámnak köszönhetően hamar lebuknék.
Inkább nem mondok semmit. Nincs rá jó okom, soha nem is volt, csak nem volt elég az a pár állat, amit lemészároltam, de az vesse rám az első követ, aki egész életét bűn nélkül élte eddig.
- Sok minden, de nem akarom rád zúdítani. - legyintek ép kezemmel. Direkt ezzel, nem akarom, hogy feleslegesen sajnáljon. - Te hogy keveredtél erre?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
66
▽ Reagok :
49
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Willa Holland



»
» Szer. 28 Jún. - 19:58
Preston & Fawena


Anyámnak igaza volt. Ezek a férfiak sosem értenek semmit. Hát milyen másik fekete macska lehetne? Hányszor kell még elmondania az embernek, akinek még a levegővétel is nehezére esik?
- Az, amelyik idecsalt. – böktem ki morcosan és még jobban körbevettem magam a testhőjétől felmelegített kabáttal. – Eddig nem hittem a babonákban, de egyre inkább hajlok rá, hogy van némi igazság bennük. – tettem még hozzá, s közben figyeltem, ahogy a zsákutca egyetlen kijárata felé közeledik. Úgy járt, mint egy éjszakai ragadozó: kecsesen, hangtalanul, veszélyt hordozva minden lépte nyomán. Vajon minden halálfaló ilyen? Nem sokukkal találkoztam életemben (az előzőkből kiindulva hála Merlinnek), de ő valahogy másnak tűnt. Mi vihette rá, hogy a Sötét Nagyurat szolgálja? Hogy a sötétségben éljen? Hogy embereket kínozzon meg?... Hogy bűnbánást mutasson és lehajtsa fejét egy nálánál sokkal fiatalabb lány előtt?
- Mi az? – kérdeztem kíváncsian, mert én semmi szokatlant nem hallottam. Lehet nem is voltunk fenyegetve senki és semmi által (leszámítva talán azt a méretes patkányt, aki az imént furakodott be kuka-lakosztályába). Talán csak el akarta rejteni az érzelmeit... vagy itt akart hagyni?
Őrűltségnek hangozhat, de megkönnyebbültem, amikor visszatért hozzám és letelepedett mellém a hideg macskakőre. Az a fránya macska, hát nem ott van mindenhol? Nem hiába vannak a Bradley-k összeférhetetlenségben velük.
- Hát ha meg akarsz fagyni, csak tessék. – mondtam kicsit anyásan. Libabőr futott végig a karomon, ahogy hozzám ért, s áldottam Merlint érte, hogy nem láthatja a kabát alatt. Magam sem tudtam mi váltotta ki belőlem ezt a reakciót, talán csak az idegrendszerem még nem békélt meg azzal, hogy kínzóm ilyen gondoskodó férfivá lépett elő, vagy talán... valami más volt az oka. Ilyen kilátás mellett jó ha az ember lányának legalább egy épkézláb gondolata támad!
- Legalább gombold be az inged! – kértem ezúttal is anyás hangnemet ütve meg, de emögött nem ám a féltés állt, hogy megfázhat, hanem az, hogy megőrizhessem a maradék józan eszemet. Az agyam mélyéről milliónyi neheztelő hang szólalt meg: „Bolond vagy, Bradley?”, „Itt van az esély, s te elszalasztod?”, „Hát nem látsz, te botor leány?”. Megráztam a fejemet, hogy elhesegessem ezeket a hangokat, de rögtön meg is bántam, mert úgy elszédültem, hogy egy ideig nem is mertem a férfira nézni, nehogy meglássa, ha netán kancsal lennék.
- Preston. – ismételtem meg, mert jóbb volt így, egy név mögé tuszkolni minden vele kapcsolatos emlékképet és érzést. Ahogy megboldogult nagyapám mondta volt „Fiam, hidd el, jobb az ördögöt is a nevén nevezni!”. – Én Fawena Bradley vagyok. – válaszoltam készségesen, de hamar megbántam azt, hogy a családnevemet is az orrára kötöttem. Ki tudja, ha megint részeg lesz... ugye nem lesz baja a családomnak miattam? Azt nem bírnám elviselni!
Halványan az is derengett, hogy egyszer már sikeresen bemutatkoztam neki, szigorúan csak a keresztnevemet mondva, de úgy tűnt nem emlékezett már rá én pedig nem pocsékoltam feleslegesen az erőmet, hogy ezt közöljem is vele.
- Három Cruciot túléltem... lehet meg tudnék bírkózni azzal a zúdítással is. – mosolyodtam el halványan. Tiszta lüke vagyok! Örülni, hogy főbenjáró átkot szórtak rám... ez is csak nekem megy. Tudtam, hogy ezzel nem henceghetek fűnek-fának (azaz soha senkinek, nem mintha szokásom lenne a hencegés), de úgy éreztem a lelkem mélyén, az, hogy ezt mondhatni ép bőrrel megúsztam, megerősített.
- Az én ittlétemnek sajnálatos és annál banálisabb oka van: követtem azt a rusnya fekete macskát. –  kuncogtam fel, s örömmel nyugtáztam, hogy az átok utolsó kis mellékhatása is kezdi elhagyni a testemet, hiszen egyre kevesebb mindenem fájt a megerőltetéstől. - Bár mentségemre legyen, a keresztapám tényleg auror. – tettem hozzá csendesen, hogy lássa, azért a hazugságaim sem teljesen légből kapottak. Régen rájöttem már, hogy az igazsághoz legközelebb álló füllentések állják meg leginkább a helyüket. A mai csúfos kivétellel ellentétben, ez a szabály legtöbbször jó szolgálatot is tett.



   credit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Preston & Fawena

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-