» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
74
19
13
20
13
10
23
11
1
5
5
5
27
226
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans

FRPG.hu toplista
Friss posztok
pergamentekercseink

Magasröptű beszélgetés...
Today at 21:42
• • • • • • • • • • • • • •
Angus Belby
'Cause my boss said...
Today at 18:32
• • • • • • • • • • • • • •
Agatha V. Greewy
stars cannot shine without darkness
Today at 17:49
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Brysen
Nem igaz George?
Today at 16:01
• • • • • • • • • • • • • •
George Shacklebolt
Homecoming
Today at 15:49
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
Vattacukor
Today at 14:57
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
I'm gonna party like it's my civil right
Today at 14:14
• • • • • • • • • • • • • •
Myron Wagtail
Avatar foglaló
Today at 0:17
• • • • • • • • • • • • • •
Beatrice Bell
Beatrice Bell
Yesterday at 23:58
• • • • • • • • • • • • • •
Beatrice Bell
that bridge is on fire
Yesterday at 21:49
• • • • • • • • • • • • • •
Theia Belby
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
81
▽ Reagok :
38
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Jack Falahee



»
» Vas. 29 Jan. - 3:05



- Szóval áruld el nekem te senkihá... - elakad bennem a szó, mert egy Bombarda kirobbantja az ajtót a helyéről. Átkozott Voldemort, és átkozott Sötét Jegy. Ha nem kéne minden egyes kibaszott ház fölé kibaszottul fellőnöm, akkor minden rendben lenne... Ó igen, rendben! Mert most mi van? Ezek a seggfej aurorok már megint itt vannak, mert valamelyik taigetoszpozitív sárvérű értesítette őket.
A picsába, hogy már kínozni sem lehet nyugodtan. Faszom. Pálcámat a ronggyal betömött, üvöltöző ember torkának szorítom, és várom, hogy belépjenek a szalonba az aurorok. Amint ezt megteszik, egyik kezemet felemelve jelzem, hogy bizony szólnék. Mert van mondanivalóm a számukra.
- Jó estét, hölgyeim és... - elvigyorodok szélesen. - ...uraim! Az időzítésetek, mint oly' sokszor az elmúlt években: nos hát szarabb nem is lehetne. De, ha megkérhetlek titeket: hátrább azokkal a pálcákkal, gondolom nem akarják, hogy a drága kis kollégájuk, hogy is fogalmazzak szépen? - vakarom meg szabad kezemmel az államat - Eltávozzon a túlvilágra, igaz?
Leeresztik a pálcájukat, én pedig elvigyorodom, de egy tapodtat sem mozdulok. Megvárom, amíg a harcias tekintetek átváltanak töprengőbe. Vajon azon töprengenek, hogyan támadhatnának meg? Hogyan belezhetnének ki? Megsúgom, nekem is ugyanez jár a fejemben, de egyelőre nem tehetek semmit. Ők heten vannak, én pedig egyedül. A picsába, most kezdődik csak a jó móka.
- Tudjátok azon töprengtem éppen, hogy a mi kis barátunk milyen módon távozzon a túlvilágra. - folytatom csevegő hangnemben. Ahj basszus, pedig úgy kinyírtam volna. - De a kibelezésen kívül semmi nem jutott eszembe. Aztán végül rémlett, hogy az én drága mesterem... Oh, jut eszembe, Dawlish. Voldemort nagyúr üdvözletét küldi a kisfiadnak. Átadhatnád neki, hogy az anyukája csókoltatja. - szeretetteljesen elmosolyodok, hogy aztán egy utolsó mondattal letöröljem az elszánt arckifejezésüket. - A túlvilágról. - hisztérikusan, őrülten kezdek el röhögni. A jobb kezemmel pedig a hátam mögé nyúlok, és egy nagyobb mennyiségű instant sötétségport forgatok.
- Nos fiúk, eljött a búcsú ideje. - sóhajtok lemondóan - Adjátok át az öreg Crouch-nak üdvözletemet, csókoltatom az egész családot. Végezetül pedig... - sóhajtok egyet. - A mi kis barátunkra nem lesz gondom többé. - elvigyorodok, ledobom a sötétségport a földre, aztán pedig megragadom az auror grabancát, és a kúria elé hoppanálok.
- Mozgás előre kicsicsibe! - rúgok egyet a hátára. Megvárom míg felkel, és együtt rohanunk tovább. Nem véletlen nem tűnünk el azonnal, mert előbb egy biztonságos helyre kell érnünk. Mögöttünk pedig már jönnek ezek az anyaszomorítók, hogy elkapják a hasonszőrű társukat. Basszák meg, hogy ezeknek olyanoknak kell lenniük, mint a rossz ribancoknak a bordélyházban. Állandóan tapadnak, és tapadnak, és tapadnak, és mást nem is csinálnak! Csak tudnám, hogy ez a kölyök miért ilyen fontos nekik.
- Ha csak megmozdulsz, a két kezemmel tekerem ki a nyakad! - sziszegek az arcába, miután egy nagyobb darab szikla mögé rúgom be, és ugrok utána. - Nem vicceltem kics... - elsápad az arcom. Ez nem lehet igaz. Ez kurvára nem lehet igaz!
Mit keres itt Victoria? és miért áll az aurorok előtt? Nem, nem, nem és nem! Picsába. Ez a nő kikészít. Nem tud megmaradni a seggén, nem tudja, hogy mit csináljon. Amióta elvégezte az iskolát, otthon ül, és semmit... Semmit nem hajlandó csinálni. Még azt sem, amit én javasoltam neki, hogy menjen el a minisztériumba. Oké, az egyrészről kurva nagy öngól lenne, de... De baszki, hát akkor is.
- Oh, az istenit Vic! - kiáltok fel. - Faszomat, hogy nem tud otthon maradni ez a... - oldalra pillantok. Azt hiszem életemben először vétettem egy hibát. Ez a kis tökcsősz biztosan ismeri az én menyasszonyomat. És ha őt ismeri, hát engem is fog. Na nem mintha nem mutatkoztam volna be neki, de mindenki tudja, hogy úgyis megöltem volna. - Sajnálom kis haver, most el kell búcsúzzunk egymástól. - szegezem a pálcámat az aurorra, majd a vakító zöld fény villanása után előrerohanok, megmarkolom a menyasszonyom csuklóját, és elhoppanálok hozzánk.
- Mégis... - a fogaim között szűröm a szavakat, ahogy vonszolom be az előszobába. - mi... - odanyomom a falhoz, az arcába hajolok.- ...a büdös picsát képzelsz, Victoria?! HOGY MERÉSZELSZ UTÁNAM JÖNNI?! - dörren a hangom, a szalon nyomasztó csendjében. Egyelőre csendben maradok, és megvárom az indokot. - Nem megmondtam, hogy maradj ki az ügyeimből? - remegő kezemet leeresztem a feje mellől, és a hajamba túrok. Mi a faszt kezdjek most?



késtem picit <3
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
40
▽ Reagok :
39
▽ Kor :
19
▽ Avatar :
♰ Taylor Momsen



»
» Szomb. 4 Feb. - 15:08

Utólag belegondolva, fogalmam sincs, mit képzeltem.
Egyszerűen csak azt hiszem, szerettem volna megtudni, hogy Marcell hová megy nap mint nap. Mostanság túlságosan magányosnak éreztem már magam. Bejön ez a háziasszony lét, de a bandával sem igazán volt időm foglalkozni és mivel a leendőbelim túl sokat van távol, ezért tennem kellett valamit. Ezért hopponáltam utána, azonnal, amikor elbúcsúzott. Ugyan az elejében csak távolról figyeltem, és aggódni kezdtem. Amikor az aurorok beállítottak, ez az aggodalom csak még inkább előnyössé vált és tudtam, hogy nem állhatok itt tétlenül, meg kell próbálnom segíteni neki.
Ennek ő nem igazán örült. Valahogy gondolhattam volna. A zöld fény, és az, amikor megláttam a fiú szeméből kihunyni a maradék életet is, viszont már annyira megszokott volt számomra, hogy nem igazán tudott meghatni. Inkább csak hagytam, hogy Marcell ismét biztonságba vigyen és lerázzuk magunkról az aurorokat.
- Én csak... - Szólaltam meg halkan először, de mivel ő mondani kezdte a magáét, én csak lehajtott fejjel hallgattam végig. A falhoz szorulok, aggódó tekintettel pillantok most rá. - Csak aggódtam. - Megremegek ahogy a szavakat kimondom. Kicsit megijeszt a hangnem, amiben beszél velem, így hát oldalra fordítom a fejem, összeszorítom a fogaim.
- De igen, tudom, csak... - Nem fejezem be, inkább valami más témára terelek. - Miért nem tudsz kicsit biztonságosabb munkát végezni? Komolyan, nem akarom, hogy lecsukjanak vagy megöljenek. Mi lesz akkor velem? - Még össze sem házasodtunk, de már hamar itt lesz az ideje. Nagyot nyelek és megpróbálok kicsit odébb lépni, ha engedi, hogy némi levegőt is szerezzek magamnak. Úgy érzem, csöppet megromlott mostanság a kapcsolatunk. Túl keveset találkozunk. De lehet, hogy csak én érzem így.
- Mostanában nem is beszélsz velem! Keveset jársz haza és elhanyagolsz. Csak... sosem tudunk beszélni, és KELL beszélnünk Marcell. - Komolyan tekintek vissza rá. Remélem nem fog leüvölteni vagy ellenségeskedni velem a véleményem miatt. Csak szeretném már neki elmondani azt, ami nyomja a szívemet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
81
▽ Reagok :
38
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Jack Falahee



»
» Szer. 22 Márc. - 0:35



- Te csak?! – csattanok fel, még a kezeimet is felemelem – Te csak mi?! Azt hitted basszameg, hogy csak ÚGY segíteni tudsz nekem? Azt hitted, hogy megengedem, hogy oda gyere, és kockáztasd az életedet? – rázom a fejemet. Nem értem. Nem tudom, hogy mit kell még elmondjak neki, hogy ne aggódjon. Hogy ne gondoljon arra, hogy velem valami baj lesz. Mert nem lesz. Én tudom, tudom hogy egész egyszerűen semmi nem történhet velem, mert akkor mi lesz Vele? – Oké, aggódtál. De azt is elmondtam édesem, hogy nem kell aggódnod. Én tudok vigyázni magamra. De ha odajössz, akkor már nem csak magamra kell vigyáznom Vic. És nem akarom, hogy utánam gyere. – horgasztom le a fejemet. Megnyugszom, ahogy a szavait hallom, és kerülöm a tekintetét. Gyűlölöm, amikor ezt csinálja. Gyűlölöm, amikor eléri azt, hogy szégyelljem magam, saját magamért. Egész egyszerűen mindent tudok gyűlölni magamban, ha ő azt akarja.
És a fél vagyonomat fel merném tenni arra, hogy ő most éppen ezt akarja. És én ezt szó nélkül meg is teszem. Mindenféle belső vívódás nélkül. Hogyan tudtad belőlem ezt kiváltani, Vic? Hogyan? – Ez az életem, Victoria. Ennek esküdtem fel. Én ilyen vagyok, és Te ezt pontosan jól tudtad. – közrefognám az arcát, de odébb megy. Követem, és az egyik kezemmel végigsimítok az arcán. Soha nem tudom megállni, hogy ne gyönyörködjek a szemeiben. Vagy csak úgy benne. És basszus, ilyenkor mindig elfelejtem, hogy mi a fenét akarok mondani. De egyelőre lesz elég időm átgondolni, mert most belőle törnek ki a mondatok. A jóságos Merlin faszát, hogy mi egyszer sem tudunk normálisan beszélgetni. Egyszer sem.
- Tudom, tudom. – sóhajtok egy nagyot – De még mielőtt bármit is mondanál, én is szeretnék néhány dolgot említeni neked. – veszek ismét egy nagy levegőt. Ezek a levegők valahogy egyre nagyobbak, főleg annak viszonyában, amit mondani szeretnék. – Én szeretlek, Vic. És tudom, baszki, tudom hogy nem vagyok éppen a legideálisabb férfi a világon, de nem akarlak elveszíteni. Azt sem akarom, hogy miattam keveredj bajba, és… - lépek közelebb hozzá. Most már egészen közel vagyunk egymáshoz. – És nem akarom, hogy azt hidd: eltávolodtunk egymással, vagy nem foglalkozok annyit veled. Én nem érzem így, és nem is akarom ezt éreztetni veled. – adok egy óvatos puszit a szája sarkába, aztán egy kicsit ellépek tőle, hogy meghallgassam, mit szeretne mondani.
Az elmúlt hónapokban szinte gyökeresen megváltoztam. Annyira nem lehet észrevenni, viszont én érzem magamban. Amióta a kapcsolatunk elmélyült, talán én is megkomolyodtam kicsit. Nem ébredek fel minden reggel más nő mellett, nem ellenségeskedek a menyasszonyommal, és boldog vagyok. Ha még nem is látszik rajtam. Mert nem mutatom. Nem azért, mert nem akarom. Hanem azért, mert ez az egész nagyon furcsa. Nagyon.



késtem picit <3

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
40
▽ Reagok :
39
▽ Kor :
19
▽ Avatar :
♰ Taylor Momsen



»
» Vas. 23 Júl. - 12:25

Lehajtom fejemet és így hallgatom végig a szapulását, mint egy kisgyermek amikor valami rosszat tesz és az anyukája jól letolja. Pontosan így érzem, hogy ilyen vagyok mostanában. Mint egy gyerek. Pedig már nem, már régen nem.
- Igen, tudtam, csak... - Felnézek a szemeibe és hagyom, hogy megsimítsa az arcom. Az elmúlt időszakban sok minden történt velünk. Utáltuk egymást, de legfőképp én őt. Aztán hirtelen változott meg minden. Kiléptem a Roxfortból és most ebben a csodás kúriában élek, és jobban aggódom érte mint bármikor máskor. Jobban aggódom a közös életünkért mint bármikor máskor.
Meglepődöm, amikor ő is mondani akar valamit, de elhallgatok és végig a szemeit kémlelem, miközben ő bevallja érzéseit. Jól esik, de kicsit mosolygásra is késztet, hiszen olyan furcsa még mindig ezt hallani az ő szájából.
- Én is szeretlek. Bármilyen furcsán is indultunk el ezen az úton, de most már tudom, hogy nekünk együtt kellett lennünk. Csak mostanában kicsit hiányoltalak... - Tudom, hogy tudja, de olyan jó érzés az orra alá dörgölni. - És megértem, hogy sok a munkád mostanában, csak tudod, jó lenne éjjel ha többet lennél mellettem az ágyban... - Forgatom meg szemeimet, és viszonozom azt a puszit, amit kaptam tőle. A mosolyom kicsit szélesebb lesz, egyik kezemmel végigsimítom az övét, majd megfogom azt, és a hasamra teszem. Pillanatokig csak állok ott egy helyben csendben és nézve őt, először komolyan, majd nem bírom már tovább, széles mosolyom szerintem mindent elárul, de azért kénytelen vagyok kimondani is. Mondjuk nem a legjobb az időzítés, de nem bírom már tovább.
- Babánk lesz, Marcell.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
81
▽ Reagok :
38
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Jack Falahee



»
» Vas. 1 Okt. - 1:22



- De Vic, ez mind nem erről szól. Azt hiszem, hogy ebben megegyeztünk, hogy nem fogsz utánam járkálni. Nem tudnám elképzelni sem, mi történne akkor, ha neked valami bajod esne. – fújok egyet. Úgy tűnik, ezen nem tudok túllépni. És nem is akarok, mert túlságosan szeretem ahhoz, hogy még az ő formás hátsóját is védjem, ha esetleg megint úgy dönt, hogy utánam jönne. Mert azt nagyon, de nagyon nem akarom. – Főleg akkor, ha éppen aurorok vannak a dologban. Vagy ha az óriásokhoz kell menni, akkor is jössz utánam? – fogom a fejemet. Nem akarom elhinni, hogy ilyeneket csinál. Az apjának megígértem, hogy az életemet is annak szentelem, hogy mindentől megvédjem. És ezt is próbálom tenni, de egyszerűen ezt nem akarja megérteni. Sehogy sem.
- De Vic, itt most a furcsán indulásról a legkevésbé van szó. – sóhajtok egyet. – Itt arról is van szó, hogy te olyan dolgokért aggódsz, amiért nem kéne. Mert az oké, hogy értem. Viszont az nem oké, hogy azért aggódsz, hogy merre lehetek, merre leszek, és mit csinálok. Mert ha utánam jössz, akkor nem csak az én életemet kockáztatom, hanem a tiédet is, amit kurvára nem akarok! – sóhajtok fel, aztán egy picit csendben maradok, hogy hallgassam amit mond. Elmosolyodom, mikor azt mondja, hogy jó lenne többet lenni mellette az ágyban. Hidd el Vic, hogy én is szeretném, de amikor ilyen állapotok uralkodnak… Ki tudna ellenszegülni a saját vezérének? Mert lehet, de akkor örökké menekülnöm kell. Azaz menekülnünk, mert téged nem foglak hatra hagyni. Téged találnának meg elsőnek.
- Hogy micsoda?! – sejtettem, amikor a kezemet a hasára húzta, de nem gondoltam volna, hogy… Basszus, ezt nem hiszem el. Innentől kezdve valószínűleg minden megváltozik, és nem hinném, hogy a jó irányba. Kezdhetek aggódni, hogy mi a franc lesz a babával, mit fogok kezdeni, ha megint utánam jön, és hogy mit kellene tennem. Ha hátat fordítanék a Nagyúrnak, akkor azt hiszem, hogy örök életünkre meg lenne pecsételve a sorsunk, mert menekülni kéne. De ha tovább kockáztatom az életem, a születendő gyermekem lehet, hogy apa nélkül fog felnőni. Nem tudom elhinni. Boldog vagyok, és ez látszik az arcomon is. A mozdulataimon is. Beletúrok Victoria hajába, és megcsókolom.
- Szeretlek. – suttogom az ajkaiba, de nem válok el tőle. Most valahogy nem is tudnék.



késtem picit <3

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
40
▽ Reagok :
39
▽ Kor :
19
▽ Avatar :
♰ Taylor Momsen



»
» Szomb. 30 Dec. - 17:40

Lehajtom a fejemet, mintha érteném a letolást, de egyszerűen csak nem érdekel. Hiszen miért is érdekelne? Megértem, mit csinál, megértem azt is, hogy miért de akkor sem tudok belenyugodni azokba a dolgokba, amiket tesz. A gondolatok és az érzelmek most úgy cikáznak bennem, mint még soha, de ezt egyszerűen csak be tudom a jelenlegi állapotomnak. Sóhajtok egyet és csak megrázom a fejemet.
- Nem bírom ki, hogy ne legyen a közeledben. - Többször csak szerettem volna én is hasznos lenni, nem csak otthon ülni és magamban gondolkodni azon, hogy mit tegyek most hogy neki vagy éppen nekünk jobb legyen. Nem vagyok az a típus. Mindig is heves voltam és ebből sosem fogok adni. Sosem leszek egy mintafeleség, még így sem, hogy gyermekünk fog születni. És nem mellesleg még össze sem házasodtunk, most pedig már aztán nagyon is itt lenne az ideje. Emlékszem pár hónappal ezelőtt még mennyire ellenkeztem ez miatt. Tekintetem mélyen az övébe fonom, főleg amikor kimondom a szavakat amik végleg összekötnek majd minket, egy igazi életre. Talán a világ is velünk lesz és a jelenlegi politikai helyzet sem fogja megkeseríteni az életünket majd. Jó lenne. Nagyon jó. Nem akarom elveszíteni és idegeskedni sem miatta. Most nem tenne jót.
Visszacsókolom, és először azt hittem a kijelentéséből, hogy haragszik és nem akarja ezt a gyermeket. De ez túl elhamarkodott lenne, arcáról elsőre semmit sem tudok leszűrni, de a következő pillanatban mintha már boldog lenne, mintha valami apró öröm ülne ki szemeibe. A mellkasára teszem a fejemet, oly szorosan ölelem magamhoz még mint soha.
- Szeretlek. De félek. Fogalmam sincs, hogyan kezeljem ezt az egészet, nem készültem még fel rá úgy igazán. - Nem, egyáltalán nem gondoltam rá, hogy ez a pillanat majd ilyen hamar eljön és még időm sem volt átgondolni, hogyan csináljam végig. De most lesz. Kilenc egész hónapom. És remélem Marcell is segít majd. Kicsit elemelem a fejemet, és felnézek rá.
- Mit gondolsz, hogyan tovább most?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
81
▽ Reagok :
38
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Jack Falahee



»
» Hétf. 22 Jan. - 1:52



- De ez… így ennek nincsen sok értelme. Mármint ez mind szép és jó, de csak magadat fogod veszélybe sodorni, és nem bírnám elviselni, ha valami bajod esne. – sóhajtok fel. Tisztában vagyok Vic természetével, és tudom, hogy ez mivel jár, de akkor sem vagyok hajlandó ezt eltűrni. Nem tudom, mi történne akkor, ha megsérülne, vagy esetleg meghalna, ha egy átok eltalálná. Éppen ezért próbáltam vele megértetni, hogy mit ne csináljon amikor távol vagyok. Pedig pont azt csinálja és ez már sajnos nem is az első, meg nem is az utolsó alkalom.
- Én sem állok készen az apaságra, főleg nem a mostani időkben. Ki tudja, hogy esetleg én is hazaérek-e egyszer. Vagy ki tudja, hogy a Nagyúr meddig tudja ezt csinálni. Ha ő bukik, megyünk vele mindannyian, de nem akarom én ezt. – vonom össze a szemöldökeimet. – Ahogy azt sem, hogy életünk hátralevő részét meneküléssel töltsük. – Való igaz, hogy mindent megváltoztat a gyerek. Így már én sem tehetem azt, amit eddig tettem, és én sem élhetem úgy az életemet, ahogy eddig.
- Fogalmam sincs, Vic. Annyit tudok, hogy nem akarom kitenni a gyereket kockázatnak, és menekülni sem akarok. – rázom meg a fejemet – De az biztos, hogy amíg így folytatódik az életünk, nem lesz része semmi rosszban. Nem tudom, hogy mihez kezdjünk, de valami biztos, hogy lesz. – egy bátorító mosolyt azért hozzácsapok a mondanivalómhoz, utána pedig egy puszit nyomok a homlokára. De akkor is ködös előttem minden, és nem akarom megmondani ezt neki, de jelen pillanatban kisebb bajom is nagyobb annál, mint a jövőnkre gondoljak. Illetve így beállt a láncba a gyerek téma, és én meg úgy érzem mindjárt, hogy megőrülök.
- Azt szeretném egyszer, hogy itt hagyjunk mindent magunk mögött, máskor pedig folytatnám ezt az egészet. – sóhajtok fel. Mostanában kicsit többet sóhajtok a kelleténél. És nem is akarom tovább csinálni, máskor pedig mennék, és azt az eszmét szolgálnám az utolsó percig, amire felesküdtem, amit követek. – És veled lennék, messze innen, messze mindentől. Minden felelősségtől, úgy élnénk, mint két normális ember, normális boszorkány és varázsló munkával. Szép álom, ugye? – nevetek fel végül egy kicsit fájdalmasabban, mint először gondoltam volna.



késtem picit <3

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
40
▽ Reagok :
39
▽ Kor :
19
▽ Avatar :
♰ Taylor Momsen



»
» Szer. 24 Jan. - 19:25

- Tudom. Én se ha neked bajod lenne. - Még ha ezt furcsa is hallani. Az utóbbi idők nem voltak könnyűek számunkra. Az ismerkedésünk rosszul indult, gyűlöltem őt azért ami és azért aki. Azért, amit tett velem. Nem akartam, hogy megformáljon. Aztán változtak az idők. Hirtelen történt mindaz, ami megtörtént és már nem így állok hozzá. Hónapokba telt, de megértettem, hogy neki is csak szüksége volt egy olyan emberre, aki mellette áll. Megváltoztunk mindketten.
- Az biztos, hogy minden meg fog most változni. Óvatosabbnak kell lennünk. Nem szeretném, ha a gyerek apa nélkül nőne majd fel. - Őszintén és egyetértően kell bólogatnom azokra a dolgokra, amiket ő mondd nekem. Igaza van. Teljesen. És szerintem most ez az a pillanat, amikor majd meg kell beszélnünk, hogy hogyan legyen tovább. Min kell változtatnunk, ha ő megszületik. Kicsit csendben maradok, elmélkedésem közben pedig tekintetem rá vetem. Apró mosoly ott rejlik az arcomon, hisz boldog is vagyok ám, csak nehéz ezt most kimutatni. Nehéz, mert felkészületlenek voltunk és óvatlanok. Na meg arról ne is beszéljünk, hogy még össze sem házasodtunk.
- Igen, ezek szép álmok. De egyértelműen maradnunk kell és vigyázni. Szerintem ez most a legkézenfekvőbb megoldás. Tudom, hogy ez után már te is jobban fogsz majd ügyelni magadra és csak remélni merem, hogy többet láthatlak. - Hát igen, a hormonjaimmal nem túl könnyű egyedül ebben a nagy kúriában. Néha azt érzem, megőrülök. Sokszor már nem tudok mit kezdeni magammal. Amióta a banda sincs igazán, kimozdulni sem akarok. De azért jó is. Közelebb húzódok hozzá.
- Ez az este most már csak a miénk ugye? Nincs már dolgod? Gondoltam, vacsorázhatnánk és pihenhetnénk együtt, ha persze ráérsz... - Ki tudna ellenállni ezeknek az őzikeszemeknek? És persze ez a mozgalmas nap után mindkettőnknek kijárna egy kis pihenés.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
81
▽ Reagok :
38
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Jack Falahee



»
» Szer. 14 Feb. - 1:15



- Én nem gondolnám, hogy valami bajom lenne. – nevetek fel halkan. Elvégre rossz pénz nem vész el, vagy hogyan szokták mondani. Eddig pedig ritkán volt olyan, hogy valami bajom esett volna. És ha valami történt is, akkor sem vertem nagydobra. Nehogy megtudja bárki is, hogy a Halálfalók gyöngye, az egyik legrégebbi tag, az egyik leghűségesebb és legjobb csatlós, Marcell Weinberg valami sérülést szenvedett. Nem tudom, hogy álltam volna meg a többiek előtt. Egyedül csak Finn tud az ilyen dolgaimról, de ahogy neki én, én neki vagyok a legjobb. Szerintem azt is tudjuk a másikról – akár látatlanban is – hogy mikor ment el éppen wc-re.
- Ha bukik minden, ott van a munkám. Nem fogok Azkabanban megrohadni, és nem foglak magatokra hagyni. – sóhajtok. Felhúzom az alkaromat, ahol a szokottnál is erősebben mutatkozik a Sötét Jegy. – Tudom, hogy ez egy életre szól. Tudom, hogy felesküdtem, de vannak fontosabb dolgok is, mint az eszme. Vannak olyanok, amit egy eszme nem adhat meg neked. A családot, a szeretetet nem adhatja meg. – változnak az emberek. Én is változok. Nem tudtam elhinni ez előtt akár két évvel, hogy egy nő ilyen biztonságot adhat. Nem tudtam megérteni, hogy képesek az emberek ragaszkodni és szeretni. Hát tessék, most már értem. És ez egy egész jó dolog, egyébként.
- Igyekszem picit többet itthon lenni. De ha hív a kötelesség, akkor menni kell. – csóválom meg a fejem. Sajnos olyat nem lehet mondani, hogy bocsánat, éppen a terhes feleségem vár otthon, vagy valami ilyesmi. A Nagyúr nem fogadna el olyat, és valószínű hogy megszabadulhatnék magamtól, meg úgy mindenki mástól egyébként. Vic szavaira csak bólintok, és kézen fogom, úgy sétálok vele a fürdő felé, hogy kinyújtóztathassam fáradt végtagjaimat egy kád forró vízben, aztán pedig együnk is valamit.
- Menjünk, elvégre… Nekem is kijár a pihenés, most úgy igazán.



késtem picit <3
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
40
▽ Reagok :
39
▽ Kor :
19
▽ Avatar :
♰ Taylor Momsen



»
» Csüt. 15 Feb. - 18:05

- Örülök, hogy így gondolod. - Mondom ezt neki mint az első szavaira, mint arra, hogy ha minden elvész, ott van még a munkája is és nem fog az Azkabanban kikötni. Sokat változtunk az évek alatt. A szeleburdi, önfejű tinilányból, aki csak a hobbijának élt, mára már szerető nő lett, aki tisztelettudó és elhatározott. Hamarosan anya leszek, és ugyan ezt még fel sem tudok fogni, de hamar meg fogom érteni ennek is a súlyát, mint ahogy azt, amikor Marcell és én egy pár lettünk. Kezemmel a Jegyhez érek, miközben nézem a tökéletes, erős vonalakat. Sokszor még mindig nem értem ezen eszmét, bár sosem utasítottam el, de nem is voltam hozzá hű. Szerintem nem is leszek, de egyet biztosan tudok: majd az kell mutatnom, hogy bizony hiszek.
- Igen, ezek a dogok nekem is sokkal fontosabbak lettek, mint bármi más. Emlékszem még pár évvel ezelőtt... - A nosztalgia kicsit mosolyt csal az arcomra. A vitáink, a közöttünk lévő feszültség és az első érzések, a vágy... mára ez csak erősebbé vált. - Köszönöm, hogy megpróbálod, sokat jelent. - Igen, sokat. Őrülten sokat. Mert mostanság oly egyedül éreztem magam. Mondjuk mostantól minden más lesz. Ha majd meglesz a picúr, tutira nem fogok unatkozni. És amikor Marci otthon lesz, ő sem. Elindulok vele együtt.
- Fiút szeretnél vagy lányt, elsőre? - Elsőre? Többen lesznek? Nem tudom, talán. A mosoly nem tűnik el az arcomról, csak nézem Marcellt, miközben a fürdőbe érünk és becsukom magunk mögött az ajtót. - Apa biztosan örülni fog amikor elmondjuk neki. Persze, nem szeretném ha túl nagy felhajtás lenne ebből az egészből. - Forgatom meg szemeimet. Jó érzés elmondani ezen gondolatokat neki. Már sok minden megfordult a fejemben. Még egy kicsit mozdulatlanul állok mellette, tekintetem csak az övét kémleli. - És mit gondolsz, most már össze is kellene házasodnunk nem? - Már tervben volt, de kicsit elcsúsztunk ezzel úgy érzem. Nem szeretnék nagy pocakkal az oltár elé állni. Kíváncsi vagyok a válaszaira. Ezek fontos dolgok, nem mulaszathatom el ezt a pillanatot, hogy ne beszéljük át. A fürdővizet elkezdem engedni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Victoria × Marcell

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London :: Lakhelyek :: Weinberg kúria-