» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1978. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
82
23
16
22
19
17
31
16
2
3
5
5
5
246
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

Faith & Rowan
Yesterday at 23:54
• • • • • • • • • • • • • •
Faith Caughlin
Félvér Tábor - FRPG
Yesterday at 23:01
• • • • • • • • • • • • • •
Vendég
Zászlóslovag, vagy amit akartok
Yesterday at 16:50
• • • • • • • • • • • • • •
Morgana Walsh
#segítsdaparasztot
Yesterday at 13:33
• • • • • • • • • • • • • •
Dorcas M. Meadowes
There is no sweeter innocence than our gentle sin
Yesterday at 12:48
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
Underneath the mistletoe
Szomb. 9 Dec. - 23:31
• • • • • • • • • • • • • •
Dung Fletcher
Ian & Karen
Szomb. 9 Dec. - 17:22
• • • • • • • • • • • • • •
Ian Sullivan
I should try and get a life
Szomb. 9 Dec. - 14:30
• • • • • • • • • • • • • •
Dorcas M. Meadowes
Charlotte & Richard
Szomb. 9 Dec. - 14:27
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
grenade pin
Szomb. 9 Dec. - 12:01
• • • • • • • • • • • • • •
Lou Huntington
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
101
▽ Reagok :
76
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Cole Mohr



»
» Pént. 17 Márc. - 20:48

i just wanna die


Az elnyűtt tűsarkú pár bizonytalanul tántorog el a látoterem előtt. Mintha a lány most tanulna benne járni. Nyomában, túlságosan is közel, ha engem kérdezel, egy pár olasz bőrcipő, fényesre vikszolt, sokkal magabiztosabb. Gyomorforgatóan nyomulós.
Észre sem vettem, hogy rámsötétedett, fogalmam sincs, hogy mióta ülhetek a kibaszott bordély előtt az útpadkán. Hogy vajon hány órája volt, amikor látványos fintorral az arcomon kitámolyogtam. A magamfajta válogatós faszik lógassák a farkukat inkább a lekváros üvegbe. Valami ilyesmit mondott az öregasszony.
Mondhatom, rohadtul meghitt egy szarfészek ez a Gloucester, Ogdean szülővárosa.
Annyira, hogy az ember legszívesebben levetné magát a legmagasabb tévétoronyról, ha lenne itt ilyesmi. Vagy legalább fülét-farkát behúzva kotródna vissza Londonba. És meg is tehetném, elvégre letettem azt a szaros hopponálási vizsgát már rég.
Én szánalmas lúzer, ehelyett várok rá, talán mert még nem fogtam fel, hogy tényleg elhúzott a picsába.
Felemelem a fejem, tekintetemet előre szegezem, homályos körvonalakat látok csak.
A vén fószer próbál leinteni egy taxit, miközben erősen fogja másik kezével a csajt, akinek feje előre bukott, hosszú szőke haja a szemébe lóg. Talán el is ájult, tudja a fasz. De a taxi tovább hajt, még be sem lassít, pedig ott villog zölden a lámpája. Ebben a városban mindenki köcsög.
A fejem zúg. A kezem sajog. Mintha engem vertek volna péppé ököllel, úgy érzem magam, mint valami rinyáló taknyos kölyök, pedig már három napja történt.
Első éjjel józan voltam, mint Ogdean mellett akkoriban bármikor, az adrenalin az ereimben pumpált. Minden túl éles volt. A színek, a formák, a hangok.
A második éjszaka csak egy kis Kodeint dobtam be, hogy tompítsa a fájdalmat. Nem csak Ogdean köcsög apja kapott pár ütést, de nálam is betalált párszor.
A harmadikra teljesen szétcsaptam magam. Valahol tudat alatt tudom most már, hogy nem jön vissza. Talán elment a kibaszott Gil után. Vagy csak minél messzebb a két erőszakos vadbaromtól, akik mételyezik az életét - vagy milyen flancos szóvirágot használna ő.
Valami dizájner. Tompítja a fájdalmat. És úgy bármiféle érzest. A bennem szunnyadó vadállatot. Néha haluzok. Vagy legalábbis képtelen vagyok megállapítani, mi a valóság, és mi a kicseszett agyam kreációja.
Először abban sem vagyok biztos, hogy az előttem pörgő jelenet egyáltalán tényleg megtörténik-e. De valahogy elfut a remegés, ahogy a ribanc megvonaglik, a kuncsaft bedurvul. Rángatja ide-oda és látszólag ordibál vele, csak a száját látom mozogni, aztán lekever neki egyet. Hiába tompák az érzékeim, ettől még az én ereimbe is visszatér a vér, olyan sebesen száguld végig a testemen, hogy egészen megszédülök, de ahelyett, hogy a seggemen maradnék, azon kapom magam, hogy a szél az arcomba vág, ahogy feléjük lódulok. Pedig megfogadtam, már ezerszer, hogy többé nem ugatok bele mások dolgaiba.
Nem is reagálom le, hogy az öklöm a kemény csontos állnak csattan, nem érzek semmit, és a vér annyira elönti a fejemet, hogy azt is csak később veszem észre, hogy jó párat kaphatott még, mert már a földön fekszik, és próbál felállni, én meg belerúgok, de tiszta erőből. És csak akkor kezd valamelyest kitisztulni a kép, amikor a rohadék már összegörnyedve áll előttem és a lábam elé köp, aztán elkotródik. Vagy legalábbis kiszáll a képből, én meg a földre térdelek, mert már nem bírnak a kibaszott lábaim, előre döntöm a fejem, és közelről vizsgálom az utcai lámpafényben csillogó véres nyáltócsát, amíg az hullámzani nem kezd. Csak akkor jut eszembe a ribanc, és hogy egyáltalán hogy kerültem ide. Habozva pillantok fel, abban reménykedve, hogy már rég visszament a csehóba, de nem. Ott áll, kócos hajjal, résnyire nyíló, szopós ajkakkal és engem bámul.
- A kúrva életbe... - csak ennyit tudok kinyögni, a ká betűs szót, amiért néha lekevert egyet rosszabb napjain, azt is olyan halkan, olyan panaszosan, mint aki mindjárt magzatpózba kuporodik és bőgni kezd. De hát ki tudja, amilyen állapotban vagyok, talán már meg is történt.


So I'll get
Fucked up until I cry
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Kvibli
Varázstalanul a varázsvilágban
▽ Hozzászólások :
22
▽ Reagok :
14



»
» Hétf. 22 Május - 11:24

Még mindig bódít a fű édeskés illata, még mindig érzem a fejemben a tompaságo. A mozdulataim lassúak, elnyűttek és túl hosszúra nyúlnak. Felsóhajtok. Elkapom a madam szemét, ahogy kissé szánakozva, kissé félősen és aggódva pillant felém, mikor a fickó keze olyan szorsan zárul a csuklóm köré, hogy én felszisszenek.
Rángatni kezd, vagy legalábbis nagyon siet, nekem pedig a tűsarkúmban, a miniszoknyámban és kábultan, nehezen megy a sietés, ezértcsak rángatódom utána. A mellkasomból panaszos nyöszörgés sakad föl, mikor már negyedszerre botlok meg. Ő meg káromkodik, hangosan és erőszakosan.
Én pedig azért szitkozódom magamban, hogy miért nem szívtam többet, miért nem kértem egy kis kokaint Beckytől.
Sajog a csuklóm, pedig még csakmétereket haladtunk előre. Panaszosan sikkantok föl, mikor közelebb ránt a járda szélén. A fejem előre bicsaklik, nekem meg eszembe jut, hogy mi is fog ezután következni.
Jó sokat fizethetett a madamnak, ha az csak úgy engedte. Bizonyos áron alul a madam nem engedi, hogy a lányaival mindenféle csúfos játékot űzzenek, de ha az illető magasrangú, vagy jó sokat kínál, a száját húzva, feltételeket kötve beleegyezik. Na nem mintha azokat a feltételeket be tudná tartatni. Nwm fülik hozzá a foga, hogy gardedámként nézze végig a jelenetet, pedig emlékszem legelső alkalmakkor ott állt a szobában, és szakértő szemmel nézte végig ahogy magukévá tettek. Lapult egy kis pisztoly a zsebében, az ajtó előtt pedig a fia. Két jólmegtermett cigány fiú, napbarnítottan, tekitélyt parancsolóan. A fiúk akiket az anyjuk még nálunk is jobban szeret. A fiúk akiknek egy szopás a legkevesebb köszönet. Azt csinálhatnak, amit igazán szeretnének, és még csak fizetniük sem kell. Azt választanak akit akarnak, nekünk meg, akár a hímes tojásokkal, kedveskednünk kell velük.
De mostt nincsenek itt a fiúk és a madam már amúgy sem tehet semmit. Csak azt bánom, hogy nem kértem el a kokaint, hogy nem csaptam szét magam annyira, hogy ne érezzem majd. Úgy sokkal könnyebb elviselni azt, amire ez is készül. Úgy az ember nem érez semit, nincs fájdalom vagy szégyen.
A pofontól hátratántorodok, majdhogynem el is esek. KIabál, hangosan, eszeveszetten. Ég az arcom, a kezemet odaszorítom. Bőgnék, ha lenne bennem annyi tartás. De nincs. Nincs semmi, csak a szemem szúr kicsit.
Aztán kap egy ütést ököllel, és egy fiúcska, hosszúra nyúlt, nyurga, elnyűtt pólóban, mégegyet üt. Nekem pedig sikítanom kellene, a kuncsaft elé térdelnem, hogy hagyja, mert így majd csak ajándékba kap, de nincs hozzá erőm. Ma este nincs. Így csak bambán nézem, ahogy a férfi szeme rámvillan mielőtt eltűnne. Én meg csak állok ott, megdermedve, és eszembe jut, hogy csak egyszer tett értem valaki ilyet. Jó régen, még fénykorukban a férjem.
És amikor a nyurga fiú felém fordul, kihagy egy ütemet a szívem, néma sikolyra formálódik az ajkam, a meglepetéstől lépni, de még csak nyögni sem tudok.
-Dungie, édes kifiam, hogy..hogy kerülsz te ide? -
Az anyai ösztöneim felébresztve, kapom el véres kezét, ujjaimmal óvatosan söprök ki egy hosszúra maradott hajtincset a szeméből.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
101
▽ Reagok :
76
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Cole Mohr



»
» Kedd 12 Szept. - 10:03

i just wanna die

Szét akarom csapni magam és elfelejteni az egész közjátékot, ezt is, mint az elmúlt három napot, vagy az egész kibaszott nyarat. Azt akarom, hogy vége legyen, és valahol Ackerleyék giccses házában ébredjek, mosott lepedő és takaró között, de erre már nincs sok esélyem az életben, ahogy lassan minden esélyemet elbaszom, hogy végre valahára normális életet éljek. Úgy meredek rá, Sofie, néhai Fletcherre, hogy érezze, és ne legyen kétsége afelől, hogy azt akarom, húzzon el innen gyorsan és felejtsük el az egészet, de megszólalni persze nem tudok. Mintha a nyelvem háromszorosára dagadt volna a számban, és akármennyire is próbálkozok, csak a nyál gyűlik össze a számban, amit nem tudok lenyelni, kiköpök hát én is az útra, oda a valószínűtlenül magas sarkú cipők mellé, a hullámzó, véres nyálas tócsa tőszomszédságába.
Aztán felszisszenek és legunyom a szememt, ahogy hozzám ér hideg, nyirkos ujjaival. A kéz, ami simogatott, ha éppen nem tudtam aludni, a kéz, ami a reggeli gabonapelyhet a tálba öntötte, a kéz, ami megannyi vadidegen fickónak okozott pillanatnyi örömet. Mégsem húzom el, mert nincs erőm. Hagyom, hogy a hajtincset kisöpörje a szememből, és jobb híján az oromon veszek mély levegőt, az orrlyukaim kitágulnak, a mellkasom kidomborodik az elnyűtt póló alatt, nagyon is jól látható.
Aztán erőt veszek magamon. És ráemelem vádló tekintetemet. Reménykedtem, hogy soha többé nem kell vele találkoznom, még akkor is, amikor gyenge pilanataimban Sofie ölelő karjaira vágytam. Mert az mind hazugság volt, csak kicseszett csalóka álomképek, amik elegek ahhoz, hogy teljesen lezúzzák az agyadat. Rosszabb, mint bármilyen drog ezen a világon.
- Ezt én is kérdezhetném, de szeretnék inkább boldog tudatlanságban meghalni – nyögöm a szavakat fájdalmasan. Bassza meg, legalább emelt fővel tudnék beszélni vele vagy csak ránézni, de még csak ki sem tudok egyenesedni ültömben sem. – Nem téged kerestelek, ha ez megnyugtat – folytatom egy újabb fájdalmas levegővétel után. A képek megint kezdenek kitisztulni. Megint minden olyan éles, és valóságos. – Mi lenne, ha csak elsétálnál, és elfelejtenéd, hogy valaha is láttál. Mindenkinek jobb lenne – nézek rá most komolyan, és végre megteszem, amit már rég meg kellett volna tennem, kihúzom a kezem az ujjai közül és elhajolok az érintése elől. De menekülni már nem tudok, csak arrébb mászni, szerencsétlenül a földön, mint egy kibaszott vesztes, ami egyébként nem áll messze az igazságtól. - Bocs, hogy elcsesztem az üzeletet.
 So I'll get
Fucked up until I cry
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Kvibli
Varázstalanul a varázsvilágban
▽ Hozzászólások :
22
▽ Reagok :
14



»
» Hétf. 30 Okt. - 18:37

Rosszul esik hogy így bánsz velem, bár tudom megérdemlem. Annyira nagyon megérdemlem. Rossz anyád voltam, efelől kétségem sincsen, de tudnod kell, tudnod kellene, hogy csak menteni akartalak titeket.
Megremegnek az ajkaim ahogy arrébb húzódsz. Szeretnék kiabálni veled, hogy tudd nincs jogod menekülni az anyai érintések elől, én szültelek meg, én tanítottalak meg állva pisilni, és mindent tudok rólad.
Oldalra nézek, remélve hogy a strici nem jön majd egyhamar utánam, és melléd ülök. Tudom, hogy jobb lenne neked és nekem is ha most lelépnék, úgy ahogy kéred, de képtelen vagyok rá.
Fázósan fonom a karomat össze magam előtt, és mereven bámulok előre.
Sírni akarok, az öledbe bújva zokogni, mint régen amikor kisfiú voltál. Akkor olyan nagyon lelkesen vigasztaltál, apró, ragacsos ujjaid a hajamat simítgatták, és jó fiú voltál. Annyira, de annyira jó fiú voltál.
- Dungie.. tudod, hogy nem csesztél el semmit.. -
Már hogy a francba ne tetted volna? Ugrott egy dugásnyi bér, amit ha nem szerzek meg reggelig, majd rajtam keresik, jól megvernek, megfenyegetnek, talán meg is ölnek. De neked erről nem kell tudnod.
- Minden rendben kisfiam? -
Úgy szeretnék hozzád érni, a hajadat simogatni, és szeretném ha te is szeretnéd.
Látom rajtad, hogy baj van, hogy nincsen semmi sem rendben és csak reménykedhetek, hogy válaszolsz, hogy megnyílsz nekem.
- Kérsz egy szál cigarettát? -
Behízelgő hangon búgok feléd, kedvesen mosolyogva, hiszen meg akarlak venni. Akarom, hogy szeress, hogy anyád lehessek, és te az én kicsi fiam. Ehhez értettem mindig is, megvettelek titeket, majd tovább adtalak.
Rád mosolygok, mintha minden rendben lenne.
De ha elhisszük, hogy minden teljesen rendben van, akkor úgy is van, ugye?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
101
▽ Reagok :
76
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Cole Mohr



»
» Szomb. 4 Nov. - 20:52

i just wanna die

Szofi Fletchernek mindig megvoltak a kibaszott agymenései. Mindig körülötte kellett mindennek forognia, ha egy pillanatig nem figyeltél rá, már a szemedbe vágta, hogy nem figyelsz, hogy nem szereted, hogy szarsz rá. Ha be volt állva, különösmód szerette fennhagon emlegetni,  hogy ő csak egy cseléd a házban,   négy követelőző faszfej – ja, bocs, három, mert Bunnyt sosem hívta volna annak -  kénye kedve szerint kihasználja. De szarunk az érzéseire. Pedig rohadtul nem erről volt szó, csak egy idő után már fárasztó volt körülugrálni. És ha valami nem hiányzott, miután lelépett, az pont ez volt. Mind egyenlően nyomorultak voltunk, de senki nem kért különös bánásmódot.
Lehunyom a szemem és a búgó, hízelkedő hangját hallgatom, ahogy  a gerincemen végigcsorog. Szirupos, ragacsos, negédes, és barackillatú, mint az összes cucca, amit maga mögött hagyott, és amikből titokban mind elvettünk egy darabot, mielőtt Fefe a tűzre vágta volna az egészet. Átjöttek a szomszédok, hoztak vagy húsz rekesz sört a görögtűz mellé. Fogalmam sincs, hogy Bunny meg Liam miket tartottak meg. Az enyém a kocsi let, pedig azóta sincs jogsim, de hát annak már úgy is mindegy.
-  Összetörtem a kocsid – bököm ki végül, mintha bármi köze lenne az egészhez. – Belehajtottam a szomszéd fúriafűzébe – akkor éjszaka nagyon be voltam fosva. Azt hittem, hogy Szofi, Fefe, Bunny és Liam után Gil is elhagy – de hát mindennek megvan a maga ideje, nemde? – De... kifizetem – még én sem vagyok száz százalékig biztos, hogy mi a francról beszélek, de aztán a zsebemhez nyúlva hamar ráeszmélek, hogy sohasem tudnám kifizetni azt a kibaszott kocsit, de legalább a mostani menetért kárpótolni tudom. Kiveszem az összegyömöszölt muglipénzt, éppen csak pár aprót hagyok magamnak, és feléje dobom. – Tessék, amúgy is éppen kurvákra költöttem volna.
Nem mondanám magam kegyetlennek, ha most nem lennék ennyire szétcsúszva és verve, valószínűleg még inkább bántanám, bár lehet hamarabb felszívódtam volna. Helyette meg csak kuporgok a kibaszott flaszteren, és próbálok rájönni, hogy miért próbál most úgy tenni Szofi, mintha hirtelen érdekelné, hogy mi van.
- Minden kurvára rendben van. Minden nagyszerű – hogy szavaimnak hitelt adjak, még egy fájdalmas művigyort is előások és államat a tenyeremen pihentetem egy pillanatig, aztán kevés balfaszkodás után széttárt lábakkal ülök le és fejem előre döntöm, hogy ne kelljen őt néznem.
- Kösz, de van sajátom – intek elutasítóan, aztán még mindig makacsul a földet bámulom, mintha valami dedós játékot játszanék. Mintha nélkül. – Most éppen arra gondolok, hogy milyen fasza lenne, ha elszámolnék tízig, és amikor felpillantanék, te már rég visszamentél volna a csehóba – de mivel sejtéseim szerint ez nem fog megtörténni, átugorhatjuk a kínos részeket. Te elmondhatod, hogy mi a faszt akarsz tőlem, válaszolok három kérdésedre, ha egyáltalán érdekel, aztán fogom a saját kibaszott pálcám és kitörlöm az emlékeimet. Áll az alku? – Csak mire valamelyest összegyűl a vér az arcomban, én meg akadozó nyelvvel a mondandóm végére érek, akkor pillantok fel rá. Elvégre kibaszott jó üzletember vagyok, ez is sima ügy lesz.
 So I'll get
Fucked up until I cry
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Kvibli
Varázstalanul a varázsvilágban
▽ Hozzászólások :
22
▽ Reagok :
14



»
» Pént. 17 Nov. - 14:04

Csak némán gondolok a kocsira, a mi kocsinkra, amibe gyerekként olyannyira szerettél ülni, amit már kisfiúként vezethettél, és amit én annyira szerettem. Mindannyian szerettük, mert ha másunk nem volt a kocsi mindig ott állt, beülhettünk és mehettünk vele amerre akartunk: ki a világból, el egy másik kontinensre, vagy csak az utcasarokra, de menedék volt, az én személyes menedékem ahova ti is beköltözhettetek. A kocsi nem csupán egy autó volt, hanem egy családi ereklye, ami mindig őrzött valamit belőlünk: Fefe metamfetaminos zacskóját, Bunny kedvenc plüssét, Liam kinőtt pólóját és a te cuccaid: mert belőled volt ott a legtöbb, képek, újságok, elhasznált zsebkendők.
Olyan fejet vágok, mint aki azt sajnálja, hogy te vesztetted el a kocsit, nem pedig azt, hogy az autó odalett.
- Óóóóó Dungie.. én annyira sajnálom, tudom, hogy az autó.. az az autó volt a mindened! -
A hangom sajnálkozó és úgy iramlik feléd, annyira szeretne beléd férkőzni, mint én magam. Összekuporodom s közben vágyakozva nézlek téged - más vágy ez, anyai vágyakozás ami a fiú szeretetéért esdekelne, egy kósza simításért, egy kedves ölelésért -, mert szeretnék az lenni aki egykor voltam, az anyád akit te vigasztaltál, aki a fejét az öledbe fektette s te gyermeki, ragacsos kézzel simogattad a haját.
Meglepődöm, hátrébb csúszok, és szabadkoznék, de gy szó sem jön ki a torkomon, de a pénzt, a pénzedet képtelen vagyok elvenni, hiába tanított Fefe: vedd és vidd, te a fiam vagy, s hiába csap meg a pénz ragacsos illata, képtelen vagyok elvenni tőled amid van. Összerezzenek ahogy felém dobod, s csak lassan kapargatom össze mikor földre értek. Nyugodtan bár remegő kézzel - félve a haragodtól, hiszen fel is pofozhatnál, megrángathatnál, tehetnél bármit: megérdemelném - teszem vissza az öledbe.
- Ne csináld ezt Dung.. az már a te autód volt, és tudod mit holnap elmehetünk, és vehetünk neked egy újat! -
Reménykedek és kecsegtetek, kínálok neked valamit, mint mikor gyermek voltál. Ha kevés volt a kenyér mindannyiunknak hamburgert ígértem, drogot adtam el vagy az utcasarkon szoptam le valakit Fefe tudta nélkül. Mindig tudtam olyat ígérni amitől megenyhült a haragod, és azt kívánom ez most is így lenne!
Rágyújtok, jobb híján nem tudok mit tenni, de remegve füstölök melletted, túl sokáig tartva bent a füst és talán reménykedve a fulladásban.
Összerezzenek, mindig meglep benned apád nyerssége, s mikor ilyen vagy, ilyen indulatos ennyire elutasító, minidg eszembe jutnak Fefe részeg pofonjai amik fájtak, mindig annyira fájtak, és én mindig annyit sírtam miattuk, te meg mindig annyit vigasztaltál. Most pedig azt látom benned, mint apádban: a részeg férfit aki bármikor felpofozhatna. Megérdemelném, annyira megérdemelném.
Kicsordul az első könnycsepp a szememből, annyira jól értettem mindig is ehhez, a siránkozáshoz a gyengeséghez, és most nézd meg: szinte ingyen kapod ezeket.
Nem akarok rád nézni, immáron én is magam elé bámulok a cigarettáról megfeledkezve hagyom, hogy a könnycseppek záporesőként hulljanak a meztelen combomra, közben pedig valahol azt remélem,hogy megsajnálsz, hogy közelebb vonsz magadhoz.
- Dung én.. én.. -
Nem tudok neked mit mondani, hiszen mindketten tudjuk, hogy mennyire elbasztam, visszafordíthatatlanul és végérvényesen. Ha lehetne, akkor megváltoztatnám, de sajnos nem lehet. Semmit nem csinálhatok vissza.
- Jobb ha megyek.. -
Mindkettőnknek, de főleg neked. Hiszen erre vágysz, hogy engem többé ne láss, s habár nekem a szívem szakad bele, legalább ezt teljesítenem kell.
Eldobom az el nem szívott cigarettaszálat s feltápászkodva a hajadon simítok végig. Ráz a zokogás. A néma fájdalmas zokogás. De elindulok. El tőled.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
101
▽ Reagok :
76
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Cole Mohr



»
» Kedd 5 Dec. - 22:03

i just wanna die

Tényleg a faszom se tudja, hogy minek kellett felhoznom azt a kúrva kocsit. Talán csak azt akartam, hogy kicsit szenvedjen, mert tudom, mennyire odavolt érte. De hát ha tényleg odalett volna annyira, akkor nem hagyta volna ott, ugye. Mint az összes többi elszórt cuccát, beleértve minket is. Minden csak egy kibaszott színjáték volt, ahogy a nyafogós, sírós hangja is, ami megüti a fülemet, és kénytelen vagyok ránézni, mert kibaszottul nem érti. Nekem aztán nem fáj, direkt mentem neki annak a kibaszott fúruafűznek, többnyire, mert abban reménykedtem, hogy Szofi lelke is ganéjra kerül vele együtt és hát bassza meg, nem is tévedtem ekkorát. Összepréselem agyonrágott, száraz ajkaimat, hogy ne mondjak semmit.
- Szarom le, többnyire csak porosodott a garázsban. Ja, most már garázsunk sincs, meg házunk sem, szóval amúgy is tök mindegy. Meg többnyire Fefe polírozgatta, de most már Fefe sincs – jó, képtelen voltam nem megszólalni, de most már tényleg tűntetően hallgatok, miután piciny családunk fontosabb mérföldköveit akaratlanul is elmeséltem neki. Mondjuk lehet, hogy tudott arról, hogy Fefe is lelépett, talán azt is tudja, hogy hol van. Ki tudja, már mindent el tudok képzelni az égvilágon, csak az nem fér a fejembe, hogy miért érdekel ez engem olyan kibaszottul. Csak fél szemmel nézem, ahogy kapargatja a földről a gyűrött bankjegyeket, félig-meddig reménykedve, hogy csak zsebrevágja és visszamegy oda, ahonnét jött. De aztán azok az ölemben kötnek ki, valami hülye magyarázattal kísérve, amitől beazonosíthatatlan állat horkanását hallatom. Valahol a röhögés és a bőgés határán rekedek, nem találva a kiutat.
- Remek ötlet, mami, de lehetne ezúttal egy piros ferrari? Most valahogy azokra izgulok, nem tudom, honnan örökölhettem a hajlamomat a totál haszontalan kocsikra, amik legalább a fél fizetésedet elnyelik – meg sem moccanok, az arcom sem tükröz semmiféle elfogadást, és még véletlenül sem akarom csillapítani a cinikus fennhangot, amiért Fefe már rég oldalbarúgott volna, hogy mégis hogybeszélsz te az anyáddal felmordulással.
Ahogy rágyújt a füst kaparja a torkom, ahogy keveredik a kesernyés parfümjével és a random fickó itthagyott izzadságszagával, jól esne most felöklendezni mindent, de félek, csak epe és félig felszívódott pirulák lennének benne, az meg kurva nagy pazarlás a jelenlegi helyzetemben. Úgyhogy nyelek egy szárazat, hogy az ingert visszaszorítsam, ahogy ő képtelen volt a saját szentimentális érzelgősségétvel ugyanezt tenni. Forrong bennem a düh, mikor bőgni látom. Nem ez az első alkalom, de talán az első, hogy nem sajnálom meg egy szemernyit sem, és megyek oda hozzá vígasztalni. Mert ennek mindig kúrvára bedőltem. Mert mégis hogy a faszba nem lehet bedőlni neki? Mégis mi a faszt csináljon az ember, ha az anyja előtte kuporog a földön, nyeli a könnyeit. Mégis mi a faszt?
Talán ő sem ment volna el, ha látott volna így bőgni utána, talán. De tudja a franc, mert én már biztos nem. De amikor feláll és drámaiain beletúr a hajamba mielőtt hátat fordítana, hirtelen ledermedek. Enyhén elnyíló szájjal bámulok utána, az sem kizárt, hogy a nyál kicseppen zsibbadt ajkaim közül, alig hallhatóan felnyögök, de képtelen vagyok megmozdulni. Most érzem igazán a random fickó öklének nyomán sajog minden porcikám.
- Ez nagyszerű ötlet, menj csak. A kurva életbe, Szofi, hisz ehhez értesz a legjobban. Hagyj itt a picsába megint, vissza se nézz - szúr az oldalam, és valami nedves testváladék patakzik az arcomon. Nyomorúságosan ülök a padkán, ernyedt tagokkal, miközben próbálok kúrvára fókuszálni, hogy ne lássak belőle kettőt. Egy is sok.  
 So I'll get
Fucked up until I cry
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Szofi & Dung

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Idõnyerõ-