Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Under the creepy moon
Today at 19:32
• • • • • • • • • • • • • •
Rigel S. Avery
Tékozló fiúk
Today at 18:56
• • • • • • • • • • • • • •
Rigel S. Avery
Through Passion I Gain Strength
Today at 14:16
• • • • • • • • • • • • • •
Luther Avery
Roxmortsi kaland
Today at 13:18
• • • • • • • • • • • • • •
Angus Belby
Just one more drink...
Today at 12:45
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Ian & Karen
Yesterday at 22:20
• • • • • • • • • • • • • •
Ian Sullivan
Septimus Blynberch
Yesterday at 22:17
• • • • • • • • • • • • • •
Septimus Blynberch
Professzorok és Prefektusok
Yesterday at 20:58
• • • • • • • • • • • • • •
Admin
Időd, cikked, életed
Yesterday at 18:51
• • • • • • • • • • • • • •
Rigel S. Avery
winter of our discontent
Yesterday at 17:49
• • • • • • • • • • • • • •
Plum Pomfrey
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.


Share|

Mi vagyunk a homok, amit még nem mosott el az óceán.



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
31
Értékelés :
0
▽ Avatar :
natassia lindes

»
» Hétf. 29 Május - 13:37

A májusi szellő olyan lágyan és kellemesen simogat, hogy kedvem lenne a karjaiba dőlni, hagyni, hogy forró fuvallatként a bőrömet cirógassa, betakarjon, belepjen. Kellemesen borzolja össze a hajamat, lengeti a ruhámat és kalandokkal kecsegtet. A nyár mindenkit megszédít valahogy, van akit hosszú sétákra vonzz, vagy csak le a hűsítő tó mellé, másokat meg arra késztet, hogy a kastélyon belül maradjanak, és onnan nézzenek le a vadul izzadó, vidám tömegre.
Nem sokan jönnek le ilyenkor a hétvégére, nyafognak, hogy túl hosszú az út a Mézesfalásig ilyen forróságba, meg aztán ki inna ilyenkor vajsört a Seprűben..
Én a magam részéről inkább égek meg a napon, vagy kapok hőgutát, mintsem egy órával többet töltsek a kastélyban kviddicst gyakorolva, vagy bájitaltanra készülve. Bármit szívesebben csinálnék, mint ezt a két dolgot. Bármit! Ezerszer inkább keresnék lóherét a falu szélén, vagy hagynám, hogy vérfarkasok cincáljanak szét, mintsem edzésen vegyek részt. Az utóbbi időben meggyűlt a bajom vele. Minden héten pénteken így is kimenőt kapok, hogy A CSAPATTAL eddzek - igen így csupa nagy betűvel - és minden szombatomnak arra kellene rámennie, hogy a tanárnővel gyakorlok.
De manapság sírni tudnék, ha meglátom a tanárnőt, és legszívesebben a szívembe döfködnék valamit, mikor a kviddics szóba jön.
Inkább cirógasson a szellő, vagy valami kéjenc fiatal fiú a faluban.
Lassan megírhatnám a "Hogyan cseszd el a jövőd lassan és fokozatosan. " című könyvemet.
Veszek egy jégkrémet a falu szélén. Olyan seízű vaníliásat, ami csak arra jó, hogy a torkomat hűtse.
Vásár van. Olyan igazi vásár, ahol varázsedényeket, szerencsehozó amuletteket lehet kapni.
Komótosan szemlélődöm a kristálynyakláncok között, és az tetszik a legjobban aminek a belsejébe Felix Felicist pumpáltak. Az asszony azt mondja, hogy szivárog belőle a szerencsehozó bájital, a bőrömbe issza magát, és szerencsés lehetek. Én persze kérdés nélkül elhiszem.
Tetszik, de túl drága ahhoz, hogy az enyém lehessen. Nincs annyi galleon nálam, hogy megvehessem.
El fogom lopni. És amikor azt hiszem senki nem figyel, meg is teszem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Vendég

»
» Szer. 14 Jún. - 23:18
Egyesek szerint ez a legjobb idő a roxmortsi kirándulásokra, a falu ilyenkor – a szabad hétvége ellenére – üresen kong, az aprócska utcák sincsenek zsúfolásig megtelve diákokkal, aki mégis lemerészkedik, az egyből menedéket keres a meleg elől valamelyik üzletben. A többi, kevésbé nyári naphoz képest, mikor is a Mézesfalás nem győzi újratölteni a cukorkás edényeit, Madam Rosmerta fogadója pedig zsúfolásig telik a vajsört szürcsölő roxfortos fiatalokkal, ezek a hétvégék nyugodtak, szinte már eseménytelenül telnek.  
Részemről szívesebben töltöttem volna a napot a hatalmas kastély hűvös falai között, távol az égető napsugaraktól és a cél nélküli bolyongástól, Theia kérlelő szavainak mégis egyből megadom magam, hiába tudom, hogy a faluba érve azonnal elszakadunk egymástól, mint általában mindig. Ormótlan szamárfület kanyarítok a rúnaismeret könyvem kopottas lapjának felső sarkába, majd a ládámba dobva nem foglalkozok vele többet, a testvérem, és a többi háztársammal együtt végül elindulok lefelé a faluba.

Sosem gondoltam, hogy Roxmortsot meg lehet unni. Mikor először jöhetnek le a diákok, még hatalmas élmény, végre kiszakadni a kastély falai közül, a hétköznapok bántó monotonitásából, kell is jó pár alkalom az összes üzlet felfedezésére. Utána persze, mikor a nagyobbak már egyedül jöhetnek, mikor a tanárok szigorúan figyelő tekintete már másra terelődik, ismét csempész bele egy keveset az újdonság élményéből, de így a hetedik évemre számomra már kevés újat tudtak mutatni a szűk utcák, és belőlük nyíló üzletek. A vásárok sem igazán, ha már itt tartunk. Színes, nyüzsgő forgataggá változtatják a főteret, megtöltik a sátrak és bódék végeláthatatlan sokaságával, életet visznek az amúgy békés falucska lassú, eseménytelen életébe, ez igaz, ám azon kívül, hogy pofátlanul sokat kérnek el értéktelen portékáikért, nem igazán jók másra.
Az árusok azonnal ajánlgatni kezdik az áruikat, ahogy hallótávolságon belül sétál valaki, az egyik bódénál olyan üstöt lehet venni, ami azonnal kimutatja a mérgeket, mellette kettővel az idős boszorkány pénzt termő cserepes növényt kínál, ami valószínűleg csak leprikón aranyat hullajt a levelei közül, de ezt természetesen elmulasztja megemlíteni. Az amulettek és kristálynyakláncok közül is mind különleges képességgel bír természetesen, többek között az a szerencsehozó darab is, ami épp mélyre süllyed Gwenog Jones zsebében.
Meglepett mosoly csúszik az arcomra és kényelmesen elterül, ahogy az egyel távolabbi sátortól figyelem a lányt, aki épp elcsenni készül egy teljesen hasztalan ékszert. Szó nélkül lépek mellé, még csak a tekintetem sem emelem rá, helyette mogyorószín szemeimet végigfuttatom a pennák között és találomra kiválasztom a legkevésbé hivalkodó darabot. Állítólag nem lehet vele hibásan írni, bár ennek hatékonyságában épp úgy kételkedem, mint bármelyik másik portéka valós értékében, mégis átnyújtom a galleonjaimat, amihez a lánc árát is hozzáadtam, majd szó nélkül tovább libbenek a következő árushoz.
- Gyere. – súgom Gwen fülébe, ahogy elhaladok mellette, remélve, hogy lesz annyi esze, hogy utánam jön. Nem nézek hátra, csak feltételezem, hogy mögöttem van, mikor felteszem neki a kérdést, ami az eszembe ötlött, ahogy csak megláttam, mire készül. - Mondd, bolond vagy?
Vissza az elejére Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
31
Értékelés :
0
▽ Avatar :
natassia lindes

»
» Hétf. 7 Aug. - 10:52

A medál már majdnem becsúszik talárom bal zsebébe, a lánc már régen rátekeredett mutatóujjamra, míg a medál a tenyeremnél pihen. A szívem vadul kalapál, kiszabadulni készülő rab madár. A lélegzetem felgyorsul, a tekintetem az álomfogókra összpontosul, de a szemem sarkából látom, érzékelem az árust. Mással foglalkozik, másnak ígérkezik minden földi jót, és figyelmen kívül hagy, hiszen csak egy csacska kislánynak tart akinek nincsen elég pénze egy olyasfajta ócska medálra. Azt hiszi, hogy mókus pofim nem rejt ravaszságot, ártatlan őzikeszemeim még egy igaz lélek óvatosságát sejtetik.
De ekkor becsusszan a zsebembe a medál, én pedig örömittasan lépnék tovább, mikor egy számomra ismerős idegen pontosan mellettem kiválaszt egy tollat, és irreálisan sok galleont ad cserébe.
A hangja megsimogat, talán kissé bele is borzongok, de követem.
Nem tudom miért, de megyek utána.
Mintha láthatatlan béklyót kötött volna a nyakam köré, olyan vagyok neki, mint egy árnyék. Többször a talárja szélére lépek, de hogy direkt vagy mindig véletlenül, magam sem tudom.
- Nem kellett volna közbeavatkoznod! -
hangom feletébb sértett, már-már durcás, akár egy kislányé. Akár a húga lennék. És lehetnék. Magasabb nálam, léptei sokkal nagyobbak, cikázik, a talárja pedig lobog mögötte, én meg, mint valami papírsárkány, suhanok utána. Szednem kell a lábaimat, hogy lépést tarthassak vele, egy pillanatra belekapaszkodom a sötét anyagú talárjába, hogy visszahúzzam, majd el is engedem. A húga lehetnék, alig érek a válláig, s míg Ő megkomolyodott férfinak tekinthető, én egy bohókás kislánynak, akinek még ahhoz sem elég nagy a melle, hogy tömés nélküli melltartót hordjon.
- És nem vagyok bolond. Csak egy ilyen vacakért, nem adnék pénzt. Nyilvánvalóan te vagy a bolond, hogy megtetted. És most már tartozom is neked. Kösz szépen Angus! -
Gúnyolódom vele, rajta. Arcom közben pedig fintorba rándul.
- Miért tetted? Miért nem hagysz békén? -
Kérdésem nem tűnik valami reálisnak, tekintve, hogy én loholok utána, jelen pillanatban én lógok a nyakán, mint egy levakarhatatlan pióca.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Mi vagyunk a homok, amit még nem mosott el az óceán.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Mikaelson Villa 1800 években
» Minden amit jó hallgatni... d*_*b
» A Vérfarkasokról általában
» Ma éljjel egyedül vagyunk! - [Wanda&Tony]
» Roxfort kisokos - Minden, amit a suliról tudni kell

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-