» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1978. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
82
23
16
22
19
17
31
16
2
3
5
5
5
246
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

connection between us
Today at 16:17
• • • • • • • • • • • • • •
Antonin Prior Dolohov
One step closer to the edge
Today at 15:59
• • • • • • • • • • • • • •
Antonin Prior Dolohov
Clockworks
Today at 14:22
• • • • • • • • • • • • • •
Cailin Flint
Limbo
Today at 12:27
• • • • • • • • • • • • • •
Cailin Flint
Árulók áldozatainak árulói
Today at 12:06
• • • • • • • • • • • • • •
Aurora C. Selwyn
Capricus & Theia
Yesterday at 23:57
• • • • • • • • • • • • • •
Capricus Phillips
Játszótárs kereső
Yesterday at 23:52
• • • • • • • • • • • • • •
Nathale Stel
A hercegnő és a béka
Yesterday at 23:39
• • • • • • • • • • • • • •
Arthur Pike
eyes shut tight
Yesterday at 23:38
• • • • • • • • • • • • • •
Mabel Morhange
There is no sweeter innocence than our gentle sin
Yesterday at 23:19
• • • • • • • • • • • • • •
Rodney Lestrange
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 12 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
34
▽ Reagok :
29
▽ Kor :
40



»
» Kedd 20 Jún. - 17:02

to Faith

Ugyanaz az érzelemmentes, hűvös arckifejezés uralja vonásaim, melyhez már hozzászokhattak az itt dolgozók. Tudtam jól, hogy a hátam mögött összesúgnak, megjegyzéseket tesznek. Egyrészt, mivel gyakorta bíztak belső ügyekkel, a Minisztériumi alkalmazottak többségét megfigyelhettem, akiket pedig nem, nos  … mondjuk úgy, hogy a Minisztérium minden osztályán megvoltak az embereim. Volt, aki hűséggel adózott irányomban, mivel a pályája az én kezem alatt indult el és virágzott fel, míg mások kényszerből tettek eleget az utasításaimnak. A zsarolás egy eszköz, aki erkölcsi okok miatt képtelen belátni a hasznát, nos, nem érdemli meg, hogy ily mód nyomást gyakorolhasson másokra.  Ez nem a gyengék eszköze, de még csak nem is az erőseké. Azé, aki kész élni vele.
Hiába foglaltam el jelentős pozíciót, és hiába számítottam igencsak befolyásosnak éppúgy a Minisztérium falain belül, mint azokon kívül, kénytelen voltam elviselni, hogy akik felettem foglaltak helyet, a munkámat olykor igencsak megnehezítették. Bürokraták, akik igyekeznek minél jobb színben feltűntetni a Minisztériumot. Az ilyen időkben egy ez egy teljesen logikus, és érthető döntés, de fontosabb munkát végzek, minthogy civilekre kelljen pazarolnom az időmet. Hiába fejtettem ki, hogy miért is tartom igencsak elhamarkodott ötletnek, hogy én az én közreműködésemmel fessék meg a Minisztérium előnyösebb oldalának képét, a szavaim süket fülekre találtak.
Faith Diana Caughlin. Minden róla fellelhető adatot kikértem, és kézhez is kaptam nem sokkal később. Ha úgy döntöttek, hogy beosztanak mellém egy … újságírót, jobb, ha tudom, hogy kicsoda. Ki is kérdezhetném, de nem sok értelme lenne. Az emberek hazudnak, a tények nem. A kihallgatása pedig nem opció, tekintve, hogy épp ellenkező céllal döntöttek úgy, hogy el kell viseljem. Ettől függetlenül persze igyekszem minél többet kihúzni belőle. Ezért is értesítettem, hogy fáradjon be az irodámba. Mielőtt bármit is elkezdenénk, szeretném, ha tisztáznánk a helyzetet, és nem maradnának kételyek, kérdőjelek benne, azt illetően, hogy mennyire [u]nem[/url] vagyok elnéző. Komoly és felelősségteljes munkát végzek, szeretném, ha megértené, hogy miért nem ajánlatos mindezt akadályozni, ilyen, vagy olyan módon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
19
▽ Reagok :
5
▽ Kor :
23
▽ Avatar :
Lauren Cohan



»
» Csüt. 22 Jún. - 23:44

Rowan & Faith
Négy éve kezdődött minden. Sikeresen felvételt nyertem az újságírói képzésre, holott csak szóbeli volt. Akkoriban különösen keveset beszéltem idegenekkel. Alig mertem megszólalni már csak a közelükben is, azonban a szemtől szembeni beszédnél leblokkoltam. Talán én vagyok az egyetlen annyira félős ember a földön, hogy megengedték a papír alapú felvételit. El sem tudtam hinni, hogy ez velem történik. Majd elsüllyedtem szégyenemben, mert nem tudtam három szót sem kipréselni magamból. Borzalmas érzés volt, és a mai napig félek kívülállókkal beszélni. Fejlődtem, ez kétségtelen, mégsem vagyok elég határozott ahhoz, hogy újságíró legyek.
Szóval négy éve csodával határos módon felvettek, és folytattam a tanulmányaimat, immáron a Roxforton kívül. Mindent megtanultam, amit kellett. Jó hollóhátashoz híven naphosszat bújtam a tankönyveket, minden kiegészítő anyagot megtanultam oda-vissza, valamint az összes beadandómat rekord idő alatt írtam meg. Volt olyan, amit óra elején feladtak, és szünetekben elkészültem vele még aznap. Haza sem kellett vinnem, beadhattam rögvest, de az oktatónak elkerekedett a szeme, milyen gyors voltam.
A három évemet sikeresen zártam, és az egyik tanárom, aki igazán kedvelt, beajánlott a Reggeli Prófétához gyakornoknak. Örömmel töltött el, hogy elmyertem a bizalmát, mégsem a Prófétánál képzeltem el a jövőmet. Azonban ajándék ló volt, így nem néztem, mennyire feketék a fogai. Azóta is kávét főzök a főszerkesztőnek. Tudom, hogy ez nagy megtiszteltetés, mégis többre vágyok. Ennek egyszer hangot is adtam, mikor azt hittem, senki sem hallja. Mégis, pont a főnököm fülébe jutott leghamarabb az elégedetlenségem a munkámmal kapcsolatban. Csak ezért vagyok most ebben a helyzetben. Csak az óvatlanságom miatt kell egy aurort megfigyelnem, és… beszélgetnem vele.
Az iroda ajtaja előtt nagy levegőt veszek, és próbálom elképzelni, hogy Michaellel beszélgetek igazából. Ezt azonban nagyban megnehezíti, hogy Rowan McAleester úrral nem állunk tegező viszonyban. Mégis, talán ezért sikerült csak lenyomnom a hűvös fémkilincset, és a kitárt ajtón belépnem.
- Jó napot, Mr. McAleester… - lehajtott fejjel, halkan beszélek, mintha valamiféle kihallgatáson lennék. Nem.. Egy kihallgatáson meg sem mernék szólalni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
34
▽ Reagok :
29
▽ Kor :
40



»
» Vas. 25 Jún. - 19:01

to Faith

Kértem, hogy más aurorral fessenek előnyös képet a Minisztériumról. Sok olyan munkatársam van, akivel nem kedveljük egymást, ennek több oka is van, de a legnyilvánvalóbb a szakmabéli rivalizálás. Ez nem újkeletű dolog, és nem is igazán zavart. Sikeres voltam, ami magától értetődően jelentette, hogy sokan irigy szemekkel nézik majd a munkámat. Most ezek az emberek rendkívül örültek annak, hogy én kaptam ezt a ”megtisztelő feladatot”. Nem éreztem szükségét annak, hogy továbbra is hangot adjak a kétségeimnek ezt illetően, mikor egyértelművé vált számomra, hogy nem másítják meg ezt a döntést. Így kénytelen voltam elfogadni, hogy a bürokraták ismételten a munkámat hátráltatják.
Az ajtó felé kaptam a pillantásomat, mikor az kinyílt. Összevont szemöldökkel, kissé hunyorítva hajoltam előre, mivel nem láttam tisztán az érkező arcát. Sejtettem, hogy ő az, akinek az aktája előttem pihent. Az itteniek egyszerűen csak a vezetéknevemen szólítanak, vagy a rangomnak megfelelően, parancsnoknak. Ő egyiket sem tette, abból pedig, hogy milyen halkan beszél, arra következtetek, hogy fél és izgul. Erre pedig minden oka meg is van.
-Mrs. Caughlin, ha nem tévedek. – bólintottam irányába köszönésképp, ahogy felálltam. Nem nyújtottam a kezemet felé, azonban, ha ő így tesz, megrázom a kezét. A családom jómódú, így megkaptam a megfelelő nevelést etikettből és illemből. – Kérem, foglaljon helyet! – mutattam az asztalomnál lévő székre, mielőtt én magam is helyet foglaltam volna. Az asztalomon lévő aktát felé toltam, jelezvén, hogy elolvashatja, ha kívánja. Tekintve, hogy róla szól, kétlem, hogy találna benne újdonságot. Mindennek szimbolikus jelentése van, persze. – Az aktája. – böktem a fejemmel az említett dosszié felé. – Nem tudom, hogy mennyit mondtak önnek, mielőtt ideküldték volna, de szeretném, ha tisztáznánk. Ezért kértem, hogy fáradjon be. – igyekeztem barátságosabb hangnemet megütni, tekintve, hogy nem volt okom ellenkezőleg tenni, azon személyen érzéseimet leszámítva, miszerint feleslegesnek találtam, hogy az én munkámat nehezítsék meg általa. Erről azonban legkevésbé ő tehetett. – Az itt végzett munkánk fontos, és szigorúan titkos. Éppen ezért …-   a fiókomból egy papírt húztam elő, és toltam elé. - … kérem, írja ezt alá! Titoktartásra kötelezi. Mindent, amit végül meg fog írni, látni szeretnék. Ha engem megkerülve igyekszik a főszerkesztőjéhez, annak következményei lesznek, erről biztosíthatom. – nem fenyegetőzöm, pusztán csak tényeket közlök vele. Ámbár, nem hinném, hogy megpróbálkozna ilyesmivel.   Az aktáját nem olvastam el. Tekintve, hogy az elkövetkező időkben mellettem lesz, a szimpátiám elnyerése megkönnyítheti a dolgát. Mit tartalmaz, amiről tudnom kéne? – pillantottam előbb a dossziéra, majd rá. Természetesen, átfutottam az aktáját, mielőtt belépett volna az ajtón. De szeretném tudni mi az, amit magától elmond és mi az, ami … szeretné, ha az aktáiban maradna, eltemetve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
19
▽ Reagok :
5
▽ Kor :
23
▽ Avatar :
Lauren Cohan



»
» Hétf. 25 Szept. - 23:44

Rowan & Faith
Megszámlálhatatlan ember kérdezte már, hogy mi félénkségem oka. Senkinek sem válaszoltam, még papíron sem. Aki ilyesmit kérdez, bármilyen jó és tiszta szándék vezérli, nem értheti meg, hogy mi a félelmem oka. Hogy mi az, ami miatt a legtöbb társaságban meg sem szólalok, mégsem távozok. Épp eléggé vagyok jól nevelt ahhoz, hogy szó nélkül ne távozzak, azonban nem beszélek sűrűn ismeretlenekkel. Kivétel ez alól, ha kényszerből kell megszólalnom - mint most is -, vagy ha az illetőben megfog valami, és könnyedén elnyerem a bizalmát. Ez rendkívül ritka jelenség, majdhogynem védett fajnak kellene nyilvánítani az ilyen embereket.
Semmi kedvem, illetve semmiféle bátorságom ahhoz, hogy itt legyek. Egyszer nyitottam ki a számat, és az is rosszul sült el. Értitek már, hogy mért nem beszélek? Ez egy ok volt, és nem az elsődleges. Vannak ennél sokkal rosszabbak is. De nem, most nem ez a fontos.
Félek ettől az egész beszélgetéstől. Nem is! Sokkal inkább rettegek, és ezt bizonyítja az is, hogy reszketek. Nem csak a kezem remeg, egész testem teszi ezt, mielőtt még lenyomnám a kilincset. Minden testrészem azt üvölti a fejemben, hogy forduljak meg, és menjek haza. Azonban a hideg, durva, fémből készült kilincs valamelyest lehűti a bennem tomboló ellenkezést.
Mellkasomban érzem, hogy rajtam pihenteti tekintetét, és ez rendkívüli módon zavar. mármint, mások számára rendkívüli, számomra azonban már megszokott. Utálom ezt az érzést, és utálom, hogy nem tudok tőle megszabadulni.
Csak egy futólagos bólintással jelzem, hogy jól hiszi, én vagyok az, akit várt - már, ha egyáltalán várt. Felesleges megszólalnom, és így első körben a köszönésen kívül nem is biztos, hogy kijönne más a torkomon, azt pedig nem szeretném, ha azt skandálnám folyamatosan: Jó napot!
Leülök. Nem szeretném magamra haragítani azzal, hogy nem fogadom el a felajánlását, bár magam sem tudom, mért bántanám vagy bőszíteném fel egy ilyen kis aprósággal. Talán nem is fontos. A lényeg az, hogy leülök vele szembe, ami rendkívül frusztrál. Fel kellene néznem, egyenesen a szemébe, de nem megy. Így viszont úgy tűnhet, neveletlen vagyok, és nem érdekel a beszélgetés tárgya. Merthogy jobban érdekel, mint képzeli. Elvégre, itt van előttem feketén-fehéren minden, amit tudni kell, tudni lehet rólam… Rólam! Érezhetném sértésnek, hogy ennyi mindent leírtak velem kapcsolatban, mégis inkáb megtiszteltetésnek veszem, hogy pazaroltak rám tintát. Ettől függetlenül nem szeretném elolvasni. Talán olyan információk is vannak benne, amikről jobb, ha nem tudom, hogy a Minisztérium is tud. Tény, hogy találhatnék benne apámról dolgokat, de úgy a legjobb, ha nem tudom, tisztában van-e bárki a halálfaló létével. Jobb, ha nem tudok erről.
- Csak annyi… - szólalok meg halkan, ahogyan általában már megszokták tőlem az ismerőseim - …hogy szeretném, ha a családom életét nem befolyásolná semmi, abból, amit most teszek. - a mondat vége normál körülmények között biztosan nem hallatszódna, ám ebben a csendben visszhangot vernek szavaim.
A korábban elém tolt papírra nézek. Titoktartás… Hát persze, mire is számítottam? Mindenesetre gyorsan átfutom, hogy tényleg arról szól-e a dokumentum, mint amit ő elmondott.- Esetleg… mikor kezdhetek? - ezt még csak-csak kipréselem magamból, de mi lesz velem, ha ennél többet kell beszélnem vele? Már így is úton-útfélen megremeg a hangom beszéd közben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
34
▽ Reagok :
29
▽ Kor :
40



»
» Szomb. 30 Szept. - 22:41

to Faith

Teljesen természetes reakció a félelem, mikor az ember meglát egy aktát, rajta a nevével. Nem gondolnak bele abba, hogy az életük tulajdonképpen ilyen könnyen összefoglalható, néhány oldalnyi papír elég is hozzá. Ahogy abba sem gondolnak bele, hogy a titkaik, melyeket magukban őrizgetnek, ott áll feketén-fehéren leírva a sorok között. Szinte mindenkit megfigyelnek, de az ilyen időkben, mikor az ember nem tudja, hogy kiben bízzon meg, ez nem is olyan meglepő. Mindenkiben ott szunnyad a potenciális ellenség, az árulás lehetősége. A kétségek meggyengítik a bizalmat, becsapják az embert, rossz döntésekbe hajszolják. A félelmet elég felébreszteni, senki sem táplálhatja jobban azt, mint, akiben ott van. Éppen ezért felesleges energiát pazarolni arra, hogy a félelme által nyomás alatt érezze magát valaki. Elég kétséget ébreszteni benne, a többit elintézi ő maga is.
Gyakran beszédesek azok a dolgok is, amiket nem teszünk meg. A figyelmem nem is tudná elkerülni az, hogy kerüli a tekintetem, amit tények és információk nélkül rendkívül sok dolognak be lehet tudni. Többek között annak is, hogy nem jellemző a közvetlenség az emberekre az irodámban. Sem más auror irodájában. Érthető, ha nem szeretnek látogatásokat tenni a Minisztériumban. Nyomasztó egy hely a maga módján, hiába mutat nagyságot és erőt, annyit ér, mint azok, akik a legkényelmesebb székekben ülnek.
-Amennyiben jól dolgozik és szabályszerűen, a családja mindennapjait nem fogja befolyásolni az, hogy itt van. – válaszolom. Lassan beszélek, valamivel hangosabban, mint ő. – Elvárom öntől, hogy diszkrét legyen. A munkánk fontos, nem kerülhet ki innen semmi anélkül, hogy engedélyeztem volna. Megérti, ugye? – kérdeztem. Ebben aligha van bármi meglepő. Az információ hatalom, itt pedig abból bőven van. Annit fog látni, amennyit engedek, hogy lásson, de amennyiben eljár a szája, annak komoly következményei lehetnek. Nem szeretem, ha hátráltatják, vagy aláássák a munkámat.
-Rögtön, miután aláírta. – biccentettem az asztalon lévő pennára, amivel ezt megtehette. Adok neki időt, hogy átfuthassa még egyszer, ha szeretné, de csak azután szólalok meg, hogy aláírta a titoktartást. – Azért van itt, hogy lássa miként dolgozunk. Ne legyen láb alatt, tegye, amit mondok. Dokumentálhatja az eljárást, de nem oszthatja meg azokat senkivel sem az én engedélyem nélkül. Amint elég információja van, hogy megírja a cikket, előbb megmutatja nekem. Felteszem, ezt megérti. – mondtam, ahogy lehajoltam az asztal egyik fiókjához, majd néhány pillanatnyi keresgélés után az aktáját félretolva tettem elé azon ügyről összeszedett dokumentumokat, mely során végigkísérheti a munkámat. – Olvasson bele. – mondtam, hátradőlve a székemben. Nem olyan nagy horderejű ügy, de elég kegyetlen, hogy a közvélemény kirívóan fontosnak érezze. Egy sárvérűek által lakott környékbéli játszótéren végeztek két gyermekkel és az anyjukkal. A férj azóta öngyilkos lett. A család nem állt kapcsolatban semmilyen módon a halálfalókkal, a támadásnak ellenük egyetlen oka volt: a származásuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Faith & Rowan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» ›› faith is my sword. truth my shield. knowledge my armor

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London :: Mágiaügyi Minisztérium-