Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Bajok lesznek EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Bajok lesznek EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Bajok lesznek EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Bajok lesznek EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Bajok lesznek EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Bajok lesznek EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Bajok lesznek EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Bajok lesznek EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Bajok lesznek EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 30 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 30 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Maurice Morhange

Maurice Morhange

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Csüt. 5 Okt. - 23:56
Azt hallottam valamikor egy uralkodótól és igen nagy hadvezértől, hogy az életben nem az a lényeg, mit nem értünk, mit nem tudunk megtenni, hanem az ellenkezője. Széles vigyorral csapok a családi asztalra a még megmaradt kezemmel, és szinte kedvem lenne a keblemre ölelni ezt a sor idiótát. De azt azé' nem. Most dolgunk van, ha már hazajöttem - oké, talán akadtak gondjaim a törvénnyel, de az átkozott jenkik kiírtották az indiánokat, majd pont ők tanítanak engem a betartásukra? -úgyhogy itt az ideje, hogy megosszam velük a kurva nagy okosságokat.
- Nna szóval, apa. Apa. Apuci. Te ilyen kis növénykékkel foglalkozol, tiszta sor, de figyelj, én olyat mondok, ami sikeressé is teheti ezt. Miért nyalnád Dumbledore seggét, ha megcsinálhatod a magad sikerét is? Azt kérdezed, hogy? Azt mondom: termesszünk füvet. Azt mondod, őrültség? Azt mondom: zseniális. Kereslek, kínálat, apuci, így megy ez. Huss, ennyin múlik. - hagyok egy kis időt, hogy megeméssze. Szegény fater éveken át lábtörlő volt, meg az a kutya, akibe mindenki belerúghat, nehéz lehet feldolgozni, hogy ilyen közel volt a lehetőség és sosem élt vele. Persze, ki a faszom tudja, mi is lettünk valamiből, méghozzá nem valamiféle isten kegyelméből, mert az kegyetlen szar poén lenne. Há' nem? Há' de. Kibaszott amerikai pasztorál vagyunk, pedig nem is vagyunk amerikaiak. - Na és anyaaaa, hát nem tök zseniális, itt jössz a képbe! Neked minden forrásod megvan arra, hogy terjesszük, sőt! Te vagy a kereslet, kiszoríthatod a többi szarjankót a piacról a fájdalomcsillapítókkal. Ne nézzetek így rám, a fű majdnem teljesen ártalmatlan, és ne gyertek nekem ezzel a szaros kapudrog dologgal, manapság minden nyomorult kis aranyvérű is szétszívja az agyát, és ők a mi közönségünk. A híveink, anya, a híveink.
Jót slukkolok a teljesen ártatlan cigimből, aztán bizakodva körbenézek rajtuk: oké, talán hirtelen érkeztem haza, és talán basztam írogatni odaátról, de hát ha nagyon hiányoztam, benne voltam a lapokban. Az összesben. Ez azért valami olyasmi, amire bármelyik szülő kurva büszke lehet, a kölyke a szabadságért harcol az elnyomó rezsimmel.
- Na és itt van Mabs és Meg, nálatok jobb helyzetben senki sincs a drogterjesztésre. Tényleg, Mabs, gondoltál már rá, hogy luxusprosti legyél? Nem rosszból, de az neked nagyon menne, én biztos kifizetném a gatyám is egy éjszakáért: vicc volt, oké, csak egy kis humor. Milyen sótlan kékharisnya az összes basszameg, na de visszatérve az üzletre, tényleg jól menne. Meg valami aurorszerűség, nem? Ki tolja a legtöbb káros cuccot? Hát persze, a rend őrei, és hát neki olyan konzervatív feje van, délen úgy mondanánk, hogy a tehén tőgye mellé termett, pont alkalmas arra, hogy megvegyék tőle, Mabs meg eladja magát. Meg a füvet. Na, mit szóltok? Van itt ész.
Azt hallottam valamikor egy uralkodótól és igen nagy hadvezértől, hogy nem válogathatjuk meg a családunkat - de bassza meg magát az uralkodó, kiváltképp az igen nagy hadvezér, én Rakétakölyök vagyok.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Mabel Morhange

Mabel Morhange

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Margot Robbie

»
» Pént. 6 Okt. - 13:15
Ahogy karjaimat összefonva állok az asztal túlfelén, több gondolat viaskodik bennem, de mindet egy zöngére hangolták: a bátyám egy barom, semmi kétség, a tengerentúlon töltött évek csak fokozták ezt a járulékos elmebajt. Nem tudnám megmondani, röhögni akarok a szavain, vagy inkább beverném azt a szemtelenül lezser képét mindazért, amit velünk, amit velem tett - mindazért, amit elmulasztott megtenni. Minden meg nem írt levélért, el nem küldött "helló, ti idióták, amúgy jól vagyok"-ért. Utólag kár az ilyenen sápítozni, persze, de ha felemeli a seggét, biztosan megküldöm hátulról.
Luxusprosti? Nem bírom tovább, felröhögök, nem hosszan, éppen csak annyira, hogy Momó egy pillanatra rám nézzen, már ha átmenetileg felfüggeszti a jó tanácsok és intelmek áradatát. Nem kell anyára és apára néznem, hogy tudjam, a hajuk minden szála égnek áll ettől a cirkusztól, és örülnek, mert a legkisebb, a család kicsi kincse, már rég visszahúzott a suliba.
- Te pontosan ugyanakkora seggfej vagy, mint amire emlékeztem - fűzöm hozzá a szövegeléséhez, semmi különös, régen is éppen ilyen szeretettel beszéltünk egymással. Azt viszont be kell ismernem, hogy ezúttal jól szórakozom Maurice hülyeségein, főleg azokon, amiket Meganra mond. A tehén tőgye mellé termett, hát, ezek a déliek tudnak valamit, az biztos. - És bármilyen csábító is az ötleted, nem hiszem, hogy apát megveszed ezzel a szöveggel. - Apa irányába sandítok. Vajon elérte a pulzusa a céltartományt?
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Rhystar Morhange

Rhystar Morhange

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Nikolaj Coster-Waldau

»
» Vas. 8 Okt. - 23:18
Az orra, az még egészen hasonlít, gondolom szemöldökösszevonva, ahogy az asztal túloldalán ülő – mit ülő, elterülő – fiamat nézem, és próbálom felmérni, mi változott, majd miután rájövök, hogy minden, keresni kezdek valami ismerőst, valami szívmelengetőt, valami olyat, amitől nem áll fel a tarkómon a szőr, és nem vérzik bele a fülem. Apuci; régen komolyan gondolta, most gúnyolódásnak hangzik, de nem vagyok benne biztos, hogy mit gúnyol. Hüvelykujjammal oda sem nézve simítok végig Mira kézfején, megnyugtató köröket írok le a bőrén, hogy az ő megnyugtatására-e, vagy a sajátoméra, még nem tudom. Azóta nem engedtem el, hogy leültünk.
Többször próbálok közbeszólni, de minden szó a torkomra forr. – Én… Iszom egyet. – Úgy pattanok fel a székről, mintha égetne, a szememet dörzsölöm, de a Maurice nevű káprázat csak nem tűnik el, nem vált alakot, pont ugyanolyan nagyképűen terpeszkedik a székben, kis híján belehamuzva a porcelántányérokba, amiből nem sokkal korábban vacsorázni készültünk, mint előtte. A konyhapulthoz menet vetek egy kérdő pillantást a lányokra, ugye nem csak én, ugye nem csak velem van a gond? Nem gondoltam volna, hogy érzem majd magam még rosszabbul is, mint mikor elment. Könnyebb volt páratlannak maradni és szeretni, mikor egy óceán választott el, és mikor nem nevezte a húgait luxusprostinak. A jelzőre felkapom a fejem, és a kezem hirtelen irányt változtat, a tej helyett a whisky felé nyúlok, azt öntöm a teámba. Végül is, valahol az is növényi párlat…
Egyetértek anyátokkal – mondom, miközben lassan visszaülök a helyemre, és igazából nem is érdekes, hogy Mira beszélt-e egyáltalán, még ha nem is örülne, ha tudná, legtöbbször a fele sem ér el a fülemig annak, amit mond. Támogatni, összefogni; manapság ez az egyetlen esélye egy családnak a bomlás ellen. Akkor is, ha azt a bomlást történetesen épp ők hozták a világra, és Maurice-nak keresztelték. Címlapok meg botrányok, még mit nem.Térj magadhoz, fiam. Ez itt nem Kansas.
Mérges akarok lenni rá, határozottan rádörrenni, de mégsem megy, nem úgy, mint kellene. Egyre csak az jár a fejemben, hogy mégis vissza kellett volna mennem a Roxfortba, hogy nem kellett volna maradnom a hétvégére, fene vigye az úritököket, és akkor most nem kellene ezt hallgatnom. Belekortyolok a teába, az alkohol éget,  a dohányfüst pedig bántja az orrom, és rá szeretnék kérdezni, fáj-e a keze, vagyis, ahol volt, de nem teszem. Hagyom, hogy mindenki elmondja, amit akar, még akkor is, ha egy-egy szóba belefájdul a fülem is. Míg épp nem ők beszélnek, Mae és Meg felé tekintek, remélve, hogy mindketten ülnek; úgy lassabban tudnának egyszerűen csak elszaladni és itt hagyni.
Végül felsóhajtok. – Mit szeretnél, Maurice? – Csak arra tudok gondolni, hogy akar valamit, talán elfogyott a pénze, vagy bajba került, elég világossá tette legutóbbi, lassan a múlt homályába vesző beszélgetésünkkör, hogy nem kér abból, amit a családunk nyújtani tud a számára. A lényem egy része reméli, hogy talán mégis hiányoztunk neki, hogy valahol még mindig van valami szerethető a polgárpukkasztás és a füstszag alatt, de túl fáradt vagyok ahhoz, hogy higgyek a remény kecsegtetésének.

loves a fool
everbody
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Kedd 17 Okt. - 12:20


Támasztom pultot, mint egy rossz alkoholista, aki várja a lángnyelv whiskeyét, hogy végre a föld alá ihassa magát. Legszívesebben én is ezt csinálnám, ugyanis képtelen vagyok felfogni, hogy minden szó igaz lenne abból, amit a bátyám mond. Zavartan kapkodom a szememet a testvéreim és szüleim között, félő, hogy anyám most fog végképp megőrülni. Eddig is voltak kisebb nagyobb gondok az agyában, de szegényt az én drága bátyám monológja nem biztos, hogy elősegíti a javulásban. Igazából meg is értem, hiszen ki akarna olyan kölyköket, mint mi. A legnagyobb egy igazi seggfej aki két galleonért eladná a családját, az utána következő szarik mindenre és mindenkire és olyan fenn, hordja az orrát, hogy lassan hasra bukik. Én sem vagyok az empátia példaszobra és közel sem ilyen hivatást képzeltek el nekem, mint amilyet tehát én is csak csalódás voltam a sokadik után. És ott van a legkisebbik, aki meg annyira vakon van a világban, hogy ha elrabolnák is azt hinné, vidámparkba viszik. Ahogy végigpörög az én csodás családomon a szemem egyszerre kapok hányingert és lábrángást. Kegyetlenül szar ötlet volt, hogy Ez idejöjjön, hogy oldjunk meg mindent, meg a családi béke és társa. Hát láthatjuk mi lett belőle.
Addig, amíg én a képbe nem kerül, egy ártatlan szó sem csúszik ki a számon. Igazából biztos vagyok benne, hogy apám se fog másképp tenni, anya, meg mint mondtam most fog stroke-ot kapni. De az én bátyám csak folytatja és akaratlanul is elmosolyodom, mikor jön az ötlet, hogy legyen Mabel luxusrosti. Talán még jól is állna neki.
Nem bírom tovább ellököm magamat a pulttól és pár lépést közelebb lépek a nővéremhez akinek szavai tökéletesen tükrözik az én gondolataimat is. Maurice egy seggfej.
Atán hát én se maradhatok ki a buliból. Magasra szalad szemöldököm, és ha nem lenne hajam, ami megfogja szerintem le is pattanna a homlokomról. Ajkaimat legörbítem és elismerően bólogatok mintha rettenetesen tetszene az ötlet. Valójában szerintem a bátyám is megőrült.
- Hogy ez eddig miért ne jutott eszünkbe. Egy igazi lángelme vagy…. mondd csak, nekem is adsz abból a cigiből, hogy hasonló világmegváltó ötleteim legyenek, te seggfej? – a mondat elejét úgy kezdem mintha tényleg egyetértenék vele de a mondat végére egyértelmű, hogy iróniától csöpög minden egyes szavam.
- És mondd csak Maurice, Momó, Mommer, Momcika… te, hol szerepelsz ebben a történetben? Vagy tiéd az ötlet és legyünk érte kurva hálásak? – mosolyodom el, miközben keresem a rejtett kamerát, a poént, a viccet, a csattanót, de rá kell jönnöm, hogy az nincs. Ez a komor valóság.


Morhange family



  Rolling Eyes   | ©️

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Maurice Morhange

Maurice Morhange

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Kedd 17 Okt. - 21:24
Hát azt nem mondanám, hogy osztatlan sikert arattam, sőt, valami egészen kisfélét sem, akkorát sem, amit még az ember kinéz ebből a szerencsétlen kompániából. Elkussolok, és végignézek az összesen még valami nosztalgikus szarrágó mosollyal, hát de jó itthon lenni köztetek, ti semmit sem változtatok, pedig reméltem, kurvára reméltem, hogy vagy ti, vagy én, vagy akármi, de semmi sehogyse.
- Anyával, Apuci? Anyának egyetlen kurva gondolata nem volt, de neked megint be kell feküdnöd alá és várni, hogy majd valaki a farkadnál vagy a szívednél fogva ráncigál. Tudod, én gyerekként hősnek láttalak, egy kibaszott hírónak, fel tudod fogni, milyen lehet most látni, hogy mennyire nem vagy az? Férfi vagy egyáltalán?! Még annyira se ismered a saját fiad, hogy tudd, ha olyan dolgok kellenének, mint a pénz vagy maga a cucc, elvenném. De ezt, bazdmeg, ezt hogy vegyem el, hogy vegyem el, hogy milyen rohadt képmutatók vagytok és már a leghalványabb fingotok nincs róla, milyen egy igazi család?
Á édes faszom, közel állok hozzá, hogy csak úgy kisétáljak megint a törött szívemet szorongatva, elsörözzem, vagy elakármi, lehetnék megint csavargó, olyan jól megvoltam - az alkoholizmus meg nem bánt senkit, szelíd jószágként megpihen az olyan szerencsétlenek mellkasában, mint én - és nyilván ők is jól megvoltak nélkülem. Elmegyek, hagyom, had öljék meg magukat meg egymást.
Meget meg ignorálom, mert kibaszott úriember vagyok, és hát olyan udvariatlan lenne pofánbaszni.
- ...ti is tudjátok meg én is tudom, hogy kurvára nem vagyunk őszinték. Na, kimondtam, tessék, lehetek én a szararc, de ez az igazság. Azt hiszitek, olyan kurva jó rájönni, hogy széthullottunk? Én ehhez értek. Az ember odabassza magát nektek, ötletel és kifundál odaadja a legbelsőjét, és akkor ez az ignorancia, ez a felsőbbrendűsködés, és lángol a kibaszott ház a fejünk felett, de Momó így, Kansas úgy.. Tesztek ellene, vagy ültök tovább a szarban!? Mert én esküszöm a szentséges kikúrt nevünkre, hogy nem leszek az áldozatotok.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szomb. 16 Dec. - 8:08
Erőteljesen szorítom meg Rhys kezét miközben hallgatom az egyetlen fiunk világmegváltó ötletét. Tekintetemen próbálom nem éreztetni a gyűlöletet és a haragot amit most érzek ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Összeszorított ajkakkal nézem őt, mi lett belőle? Nem hiszem el, hogy mi neveltük őt fel. Hogy ez lett abból az édes kis apró fiúcskából akit valaha úgy imádtunk mint a szemünk fényét. Nem tudok megszólalni. Egyszerűen csak mintha elengedném a fülem mellett a mondandóját és arra eszmélek fel, hogy a férjem felkel mellőlem. Nem érzem magamat biztonságban így, őszintén félek a fiútól. Akit már nem is mondhatnék az én fiamnak, mert nincs értelme. Legszívesebben letagadnám, csak a szégyent hozzá rám és a családomra. Türtőztetem magam egy ideig. Csak addig, még a második körbe bele nem kezd és el nem kezdi ócsárolni az apját. Nem bírom tovább, felállok és akkorát csapok az asztalra, hogy minden ami rajta volt, egy centivel legalább odébb ugrik. Tenyerem zsibog, mégis dühös tekintetem mindent elárul.
- Hallgass! Nem beszélhetsz így a saját apáddal, a családoddal! Mit képzelsz magadról? Ki vagy te? - Nincs mit veszítenem, egyszerűen csak nem érzem úgy, hogy nyugodtan kellene tűrnünk amit mondd nekünk. Nem bírom elviselni, hogy még a családunk maradék "jó" részét így megpróbálja rossz útra terelni. Persze azért jól esik, hogy a lányok is hasonlóképp vélekednek erről mint én, Rhys csöndes megmozdulásai viszont kicsit aggasztanak.
- Magadnak köszönhetsz mindent, amit elértél az életedben és azt is, hogy mi miért viselkedünk úgy veled, ahogyan! - Összeszorítom a tenyeremet, körmeim szúrását érzem benne. Istenem, mi lett belőlünk? Mit kell még elviselnie ennek az amúgy is gyenge családnak?
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Maurice Morhange

Maurice Morhange

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Csüt. 25 Jan. - 9:47
Anyám egy tisztességes asszony - ha nem az anyám lenne, azért biztos jókat röhögnék azon, milyen, mikor az ember ennyi idősen így néz ki, és a francnak se akarja tudomásul venni, hogy elszaladt mellette az idő, de ugye, tisztelet, család, béke és hasonlók: és egyébként sem böksz szemen egy tehenet, ha nem vagy teljesen hülye - de ha nem az anyám lenne, biztosan nyakon találnám önteni valamivel. Csak úgy, tehetetlenségemben, mert azért álljon már a szentséges kurva lángoló fáklyásmenet.
- Én vagyok a kibaszott Rakétakölyök, anyuci, és ha kihúztad a seggedből a fejed az elmúlt fél évben, tudod, mit jelent ez. - nemzetközi körözést, néhány nagyobb botrányt, egyesek szerint terrorizmust és minden olyasminek a megsértését, ami szent és sérthetetlen ezen a kibaszott világon. Hiába, nem unatkoztam - és azt sosem lehetett rám fogni, hogy ne lennék kreatív a hasonló üzelmekben. De azért ez bánt, tényleg bánt - már nem az, hogy anyám nincs tisztában a címmel, amivel illetnek, hanem hogy ennyit kapott el a háromtizes oktánszámú bölcsességből per könyörgésből. Most mit vár, ugorjak zokogva az ölébe, mint az újszülött borjú? - Na akkor had nyissam fel a szemed: AZÉRT léptem le innen, mert rájöttem, milyenek vagytok. Bunkónak nevezel, tajparasztnak: jól van, de én felvállalom, hogy az vagyok, ami. Apa a tudásával csúszik-mászik abban a rohadt iskolában, te pedig úgy heréled ki a családot, ahogy épp jól esik -Megant egy középsúlyos értelmi fogyatékos kavics se venné fel aurornak, ha nem az lenne a neve, ami - ja, és beszélhetnénk Mabs dolgairól? TE prédikálsz nekem erkölcsről? Ha nem a szex következménye lennénk, nem is lennénk itt: ne nézz így rám, anya, itt sem voltam, és közös erővel nélkülem is szétvertétek egymás maradék becsületét, csak még nem volt senki, aki kimondja.
Kurva szar elismerni - náluk jobban csak nekem az, mennyire white trash az egész családunk. Lehetek a zászlóshajója, de nem én kezdtem, és nem én ülök valami zsíros, meleg helyen, miközben fél marokkal felmarkolt indulattal meg szaros pénzzel befogom mindenki száját, aki rámutat. Hiányzik az apám, és az, aminek láttam: egy francos szuperhősnek, aki bármire képes, hiányoznak a testvéreim és a gondtalan pulyaélet, de a legjobban az őszinteség.
Faszom.. már a cigi se esik jól - főleg, ha anyám meg talál átkozni. Jól szoktam ráérezni, és ez pont egy olyan helyzetnek tűnik, aminek elhamarkodott pálcapuffogtatás szokott lenni a vége.. de igazán még az sem különösebben érdekel, ha a másik kezemet is szétlövi, ha felfogja, amit mondtam nekik.


(a folytatásban reménykedve előbb folytattam én : )

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Bajok lesznek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Azt mondták, lesznek bestiák. De itt csak diákok vannak!

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-