» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1978. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
82
23
16
22
19
17
31
16
2
3
5
5
5
246
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

Faith & Rowan
Yesterday at 23:54
• • • • • • • • • • • • • •
Faith Caughlin
Félvér Tábor - FRPG
Yesterday at 23:01
• • • • • • • • • • • • • •
Vendég
Zászlóslovag, vagy amit akartok
Yesterday at 16:50
• • • • • • • • • • • • • •
Morgana Walsh
#segítsdaparasztot
Yesterday at 13:33
• • • • • • • • • • • • • •
Dorcas M. Meadowes
There is no sweeter innocence than our gentle sin
Yesterday at 12:48
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
Underneath the mistletoe
Szomb. 9 Dec. - 23:31
• • • • • • • • • • • • • •
Dung Fletcher
Ian & Karen
Szomb. 9 Dec. - 17:22
• • • • • • • • • • • • • •
Ian Sullivan
I should try and get a life
Szomb. 9 Dec. - 14:30
• • • • • • • • • • • • • •
Dorcas M. Meadowes
Charlotte & Richard
Szomb. 9 Dec. - 14:27
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
grenade pin
Szomb. 9 Dec. - 12:01
• • • • • • • • • • • • • •
Lou Huntington
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
17
▽ Reagok :
12
▽ Avatar :
natassia lindes



»
» Hétf. 7 Aug. - 11:09

Nem tudom, hogy ez hogyan történt. Azt sem tudom, hogy miért történt. Az egészről halvány lila gőzöm sincsen. Csak megtörtént. Villámcsapásként, bugyuta felindulásként. Két kamasz pimasz ellenállásaként. És talán már meg is bántuk. Ő biztosan, én meg talán. Nem tudom. Jól esik, hogy olyat csinálok amire nem voltam felkészülve, de bánt a dolog, hogy megteszem. A zsigereimben érzem, hogy nem helyes, a vészjelző már javában villog a fejemben, én mégsem vagyok képes tenni ellene. Csak hagyom, hogy megtörténjen, sőt talán még élvezni is próbálom. Szaggat a lélegzetem, el elakad. Az övé teljesen nyugodt. Az én mellkasom vadul emelkedik, a szívem gyors ütemet diktál. Ő teljesen nyugodt.
A fejemet a hideg kőfalnak nyomom, úgy nézek föl rá.
A kezemet a szívemhez nyomom, mintha azzal csillapíthatnám vad, vágtató tempóját.
- Megijesztettél. -
Nézek a jeges szempárba.
Mindig megijeszt. Van valami furcsa a tartásában, a megjelenésében, de még az illatában is, amitől az ember szívesebben fújna visszavonulót.
Én is hátrálnék, legalább egy vagy két lépést, hogy a távolság kettőnk között, ha lehet még ideálisabb legyen, de csupán jó modorból, vagy bizonyításvágytól fűtve, de nem teszem.
Beletúrok a hajamba, ujjaimmal fésülök ki egy-két gubancot.
Szemem körbefut körülötte, a folyosót pásztázza, d a festményeken, és rajtunk kívül nem találok egyetlen egy élő személyt sem.
És ez egy picikét zavar. Megint érzem azt a furcsa dolgot mélyen magamban. Testidegen érzés, kiráz tőle a hideg. De azért elmosolyodom. Erőltetetten, de elmosolyodom. Ránézek. Ezt is erőltetnem kell. Elkapnám inkább róla a tekintetemet, olyan felsőbbrendűn magasodik fölém.
A karomat a mellem előtt fonom össze, mintha védeni próbálná magamat a felőle érkező hűvöstől.
- Valami baj van? Olyan nagyon komolynak tűnsz.. -
Persze Barty mindig komoly. Nehéz kicsalni belőle egy mosolyt, egy elismerő pillantást, na nem mintha valaha is bárki kapna tőle egy mosolyt, vagy egy elismerő pillantást.
És mindig komolynak tűnik, és komoly is. Mindig az. Mindig így néz rám, én pedig nem tudom miért, de mindig beleborzongok. És menekülnék, de még sem teszem. Mindig hagyom, hogy valamivel még egy láncot fűzzön a nyakam köré, hagyom, hogy megszorítsa a pórázt, rövidebbre fogja a gyeplőt.
Nem tudom, hogy ez hogyan történt. Azt sem tudom, hogy miért történt. Az egészről halvány lila gőzöm sincsen. Csak megtörtént. Villámcsapásként, bugyuta felindulásként. Két kamasz pimasz ellenállásaként. És talán már meg is bántuk. Ő biztosan, én meg talán.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
273
▽ Reagok :
240
▽ Avatar :
Dominic Sherwood



»
» Szer. 9 Aug. - 22:54
Talán nem is a praktikus haszna, hanem egyszerűen az, hogy valaki végre neki kiszolgáltatott, valaki tőle függ, valakin ő uralkodhat. Valaki, aki az övé. Még ha ennek nincs is igazán súlya. Még ha egy ilyen hülye kiscsaj is. Senki lényeges. Ahogy az is, amit nyújthat: semmi lényeges.
- Akkor lehet, hogy rossz a lelkiismereted, Jones – válaszolja egy vállrándítással.
Követi a pillantását a folyosón, mégis mit keres? Kiutat? Hiszen senki nem nyomott pálcát a tarkójához. Még ő sem. A pálcával kötött szövetségek nem valami tartósak. És nincs is energiája ehhez. Jones szinte követelte, hogy valaki belerángassa valami biztonságos kis rosszba, és függővé tegye tőle. Ő meg mindent megtesz, hogy ez a rossz biztonságos és ártalmatlan maradjon. Vagy legalábbis ne tűnjön többnek annál. Hogy ne akarjon kiszállni belőle. Vagy legalábbis, hogy azt higgye: nem éri meg kiszállni belőle. Hiszen szinte semmiség minden, amit kért. De ha nem tenné meg, az egy kicsivel nagyobb semmiség lenne.
- Szóval tényleg rossz a lelkiismereted.
Újra körbepillant a folyosón.
- Ne itt beszélgessünk. Menjünk arrébb.
Ez a közelség egyébként is megerőltető, időről időre erőt vesz magán, csak hogy a nyomás ilyen banális eszközeit gyakorolja a másikon, de azért kellemesebb lesz nélküle. A valódi oka viszont annak, hogy ezt a folyosót választja, és ennek is a távolabbi, zsákutcában végződő felét az, hogy itt nincsenek festmények. Nem kellenek káprázatos rejtekhelyek ahhoz, hogy meglegyen a kellő diszkréció, bár Piton külön bejáratú rejtekhelye mégiscsak megérne egy misét – de egy olyan helyet meg talán túlzásnak tartana arra, hogy Jonesszal csevegjen abszolút sub rosa.
Aztán amikor már kicsit arrébb mentek, és kivárta, hogy Jones szófogadóan kövesse, és egy fél lépéssel több távolságot hagyott maguk között:
- Szóval? Rengeteg időt kaptál, hogy megfigyeld a hollóhátasokat.
Összefonja a karját maga előtt, és várakozóan néz rá. Tulajdonképpen van ebben az egészben valami dühítően, szégyenteljesen élvezetes. Hatással lenni rá, irányítani, büntetni, jutalmazni; még ha ezek mind ártalmatlanul és biztonságosan történnek is, van benne valami, amit szégyellnie kell még maga előtt is. Mintha kiskutyák verésében élné ki magát. De hát sose tenne ilyet. És az is csak tudományos kísérlet volt. Vagyis lenne. Végül is, Jones is egy kibaszott tudományos kísérlet.
- Van számomra végre valamid? Hallottál valamit? – Egyre sürgetőbb, türelmetlenebb a hangja. – Észrevettél bármit, akármit?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
17
▽ Reagok :
12
▽ Avatar :
natassia lindes



»
» Csüt. 10 Aug. - 11:07

Már hogy ne lenne rossza  lelkiismeretem? Hiszen az esetek többségében olyan dolgokat teszem, amitől az emberek nagy százalékának rossz lesz a lelkiismerete. Nekem is az. Mindig érzem. Furcsa érzés a mellkasomban, a szívemtől talán kicsit feljebb. Szorító, nyomó érzés, nyelni is nehéz olyankor. Szóval biztosan létezik az embernek lelke, különben nem kellene szoronganom, mint most. Pedig még nem tettem semmi olyat, amiért szoronganom kellene. De szorongok, mert Barty ezt váltja ki belőlem, minden egyes alkalommal.
Lesütöm a pillantásom, és úgy szeretnék most valamit, egy cukrot, egy nyalókát, vagy csak egy csokibékát a zsebembe, hogy megfoghassam, és azzal terelhessem el a gondolataimat. Kivenném, kibontanám, szépen lassan, és elnyammognám, és akkor nem lenne semmi baja a lelkiismeretemnek, mert köszönné szépen, örülne, hogy ehet egy kis cukrot.
Megrántom a vállamat.
-Arra még nem gondoltál, hogy nem kellene sötét folyosókról kilépned az emberek elé? Szó sincs a lelkiismeretről, egyszerűen nem számítottam rád.. -
És ebben van valami igazság, mert tényleg nem számítottam rá. Én csak a tótól jöttem visszafele, a gondoltaimba merülve, a közelgő nyárra gondolva, Crouchtól mentes, kalandos nyárra. A rockbandákra, az ottalvós éjszakákra, a részegedős estékre, a kiaknázatlan lehetőségekre gondolva.
Kelletlenül követem. Mert hát nem hagyta, hogy ellenkezzek, nem hagyta,hogy valami olyasmit mondjak, hogy 'hé, én nem akarok veled sötét zugokba bújni! '. Így hát követem. Lassan vánszorogva, tehetetlenül, és közben azt érzem, hogy egy még pórázon sétálni nem tudó kiskutya vagyok, Ő meg a gondos gazda, aki óvatosan tanítja az új háziállatot, nem rángatja, nem veri, de megdorgálja, ha úgy van.
Újra a falnak dőlök, és ha lehet még kevésbé érzem magamat komfortosan, pedig távolabb áll tőlem, pedig nem tesz semmi olyat, amitől tartanom kellene.
Kérdését meghallva felsóhajtok, és kelletlenül félrenézek. Az állkapcsomat összeszorítom, mielőtt válaszolnék neki.
És nyafogni kezdek.
- Rengeteg időm volt, igen.. de tudod mit? A hollóhátasok hetvenöt százaléka nagyon unalmas. Nem beszélnek semmi izgalmasról, és igazából azt sem tudom, hogy mit kellett volna hallanom.. -
Panaszosan nézek rá, mintha ezzel bármit elérhetnék, mintha ezzel lehetőségem lenne enyhíteni azt, hogy amúgy nem is igazán foglalkoztam az üggyel. De hé, miért kell megfigyelni a hollóhátasokat?
- De esetleg ha mondanál valamit, hogy mire kell figyelnem, akkor könnyebb lenne a dolog.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
273
▽ Reagok :
240
▽ Avatar :
Dominic Sherwood



»
» Csüt. 10 Aug. - 15:32
Miközben nézi a lesütött szemét, határozottan azt gondolja, hogy az egész játéknak, az engedelmességnek van egy része, egy vékony szelete, ami csak színjáték, nem valódi erőviszonyok terméke, amihez semmi köze nincs a rokonaiknak meg a többinek, ami csak arról szól, hogy Jones valahol mélyen nagyon szeret szorult helyzetbe kerülni. Ő meg eteti ezt a kis perverzióját. De hát nem sajnálja tőle… sőt. Pont ilyen kisállatra volt szüksége.
Csak akkor válaszol a megjegyzésre, amikor már nem kísérik őket figyelemmel a festmények.
- Akkor jobban tennéd, ha mindig számítanál rám – rándul meg a szája nem ingerülten, de azért kicsit türelmetlenül. – Vagy ha magadtól megkeresnél, amikor végeztél valamivel, amit rád bíztam… persze, ehhez elengedhetetlenül szükség lenne arra, hogy el is végezz valamit.
Persze, ez egyelőre csak megalapozott megérzés. De Jones tényleg az a típus, aki úgy szokott ránézni, amikor valamilyen kérését sikerült teljesítenie, mint aki jutalomfalatot vagy simogatást vár, de legalább egy kiadós dicséretet. Ha tehát nem kereste, és megpróbálta elkerülni annak reményében, hogy hamarabb szakad rájuk a nyári szünet, minthogy sikerülne elkapnia, az csak egyrészt jelenti azt, hogy hülyének nézi – másrészt azt jelenti, hogy rohadtul semmire sem jutott.
És nem kell sokat várnia arra, hogy ez a megalapozott gyanú megerősítést nyerjen. Bosszúsan szusszan.
- Szóval nem erőltetted meg magad.
Kétkedve, kritikusan szemléli a kiskutyaszemeket. Ennyire kimúlt a megfélemlítés ereje? Mert azt csak nem gondolhatja, hogy most hirtelen fog elkezdeni hatni rá ez a tekintet vagy a panaszos nyafogás. Ennyire azért nem lehet hülye. Nem, határozottan nem hülye. Inkább csak motiválatlannak tűnik momentán. Mert eddig nem okozott problémát neki, hogy úgy legyen a szeme és füle, hogy igazából nem tudja, mit kell látnia vagy hallania, és hogy úgy hozzon-vigyen néhány névtelen üzenetet, hogy nem bontja fel őket. Szóval, motivációs probléma.
- Most? – A hangja csak egy árnyalatnyit lesz élesebb, mint eddig, és két árnyalatnyit jegesebb. – Mindjárt vége a tanévnek, Gwenog. Ezzel kellett volna foglalkoznod az elmúlt hetekben. Hogy figyelsz. Komolyan ennyire nehéz dolgot kértem tőled? Meghaladta a képességeidet odafigyelni a csacsogásra a közös óráitokon meg a lányvécékben? El tudom képzelni, mennyire kimerítő lehetett. – Annyira kifejezéstelenül fagyos a hangja, hogy még a gúny sem csöpög belőle. – Biztos sok dolgod volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
17
▽ Reagok :
12
▽ Avatar :
natassia lindes



»
» Szer. 16 Aug. - 18:28

Megrovó pillantása alatt kissé összehúzom magamat, pont annyira, hogy biztonságosabbnak ítéljem meg, Na nem mintha Barty Crouch Jr. elől el lehetne menekülni. Mert nem lehet. Mindig megtalál, mindig rád talál. Itt áll velem szemben, és úgy csinál, mintha joga lenne megdorgálni engem, mintha joga lenne bármihez!
Kicsit úgy érzem magamat, mint egy kislány akit az apukája arról okít, hogy nem szabad hazudni csakhogy Barty nem az apukám, én pedig nem vagyok a kislánya. Nem is szeretnék az lenni.
Megforgatom a szemeimet.
- Ha olyan feladatot fogsz adni amit el lehet végezni, akkor ne aggódj, keresni foglak! -
Dacos a hangom, és a pillantásom is. Azért tudja, hogy nem bánhat el velem ilyen könnyen!
Meg hát ténylegesen adhatna olyan feladatokat amik legalább egy egészen picit érdekesek is. Ki akar hollóhátasokat megfigyelni?
És megint ez a hangnem, amitől kissé szégyenkeznem kell. Az ajkamba harapok, és lehajtom a fejemet.
Talán bánkódom.
- De hallgatóztam, de semmit sem mondtak! -
Tiltakozva próbálom menteni a menthetetlent. Próbálom egyben tartani azt a kapcsolatot ami kettőnk között van. Azt a törékeny kapcsolatot amit Barty jelent nekem. Egy ingatag kis szálacskát a valós világ, a kimozdítható világ és köztem. És ezt nem akarom elveszíteni, mert valahol valamilyen betegül perverz módon, tetszik. Tetszik, hogy Crouch, mint a férfi uralkodik rajtam, mint a nőn. Még ha ez az egész teljesen képletesen működik, akkor is.
Megrezdülök a hangja fagyos élétől, és szorosabban fonom a mellem alatt a kezemet össze.
- Jajj már! Hallgatóztam, most mondtam. Nem figyelsz? Nem mondtak semmi érdekeset, és mint mondtam, nem tudom, hogy mit kellett volna hallanom. És ne is haragudj tényleg sok dolgom volt. A Holyhead-nál még csak most kezdődik az edző szezon, és igen, tényleg szinte egész nap edzek. Meg tudod, hétvégén még a suliból is elvisznek. -
És próbálok rá hatni, de hát a kiskutya szemek nála nem nyerők. Sosem voltak azok.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
273
▽ Reagok :
240
▽ Avatar :
Dominic Sherwood



»
» Pént. 18 Aug. - 11:15
Összevonja a szemöldökét. Határozottan olyan, mintha ki akarná provokálni, hogy bekeményítsen. Mégis mi a szart vár tőle? Üsse meg? Átkozza meg? Komolyan vegye elő a szükségtelen fenyegetőzést? Mennyire méltatlan is volna ez hozzájuk… hiszen ezek már rég lejátszott meccsek. Kezet emelni pedig akkor se fog rá, ha páros lábbal ugrál az idegein. Bár tulajdonképpen ennek már neki is látott.
Szusszan, türelmet gyakorol, és érzelemmentesen, nyugodtan elmosolyodik.
- Mire gondoltál? Milyen feladat lenne megfelelő a képességeidnek? – kérdezi szinte szelíden. – Színezőt festeni, leírni százszor, hogy volt egy megegyezésünk? Lekenni a seprűmet ápolószérummal? Összehajtogatni a talárjaimat az évzáró után? Hallgatlak, Gwenog. Mesélj az álommunkádról. Talán ki tudunk találni valamit, ami neked is megfelel. – Annyira kifejezéstelenül és indulattalanul mondja, hogy nehéz legyen eldönteni, komolyan gondolja, vagy csak gúnyolódik – bár a szavai alapján egyértelműen gúnyolódik.
Persze, a hollóhátasok nem különösebben érdekesek.
De hogy SEMMIT nem mondtak volna, az lehetetlen. Mindenki a kibaszott háborúról, halálfalókról, muglikról beszél, ponthogy túl sok az érdekes tartalom az ilyen lopott beszélgetésekben.
Most meg úgy kell elmennie arra a kurva nyári szünetre, hogy a Mardekárban talált ugyan néhány ígéretes jelöltet Voldemort számára, de a számuk finoman szólva sem kielégítő.
Egy darabig kifejezéstelenül figyeli, hogy mit mond erre, hátha akkor kiderül, hogy alapvetően mi a problémája, és ennek megfelelően tud rá reagálni. Az emberekkel bánni, hát igen, ez nem tartozik az erősségei közé. De tud róla, és lehetőleg dolgozik ezen. Ennek a rádolgozásnak az eredménye ez az ostoba kis játék Jonesszal. Privát vezetői tréning, úgyszólván.
Egyelőre elég szarul megy.
- Gratulálok, hogy ilyen jól haladsz a kviddicskarriered egyengetésével – húzódik kissé szélesebbre a mosolya: most már egyértelműen baljóslatú. – Remélem, tényleg minden energiádat ennek szenteled. Mégiscsak szomorú lenne, ha az egész azon múlna, hogy kiderül róla, képtelen vagy elkötelezetten és megbízhatóan dolgozni a céljaidért.
Kicsit közelebb lép. Üres tekintete, unott szájrándulása nyíltan elárulja, a kiskutyaszemek továbbra sem érdeklik.
- Oké, Gwenog. Próbáljuk újra. Mesélj akkor a griffendéles barátaidról. Mesélj a Holyheadről. Mesélj BÁRMIRŐL, amiről azt hiszed, hogy érdekes lehet számomra. Próbálj meg végre elégedetté tenni, és év végéig zavartalanul foglalkozhatsz a kviddiccsel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
17
▽ Reagok :
12
▽ Avatar :
natassia lindes



»
» Csüt. 7 Szept. - 15:08

Komolyan gondolkodóba esem, hogy mi lenne a legtökéletesebb. Milyen feladat illik Gwenog Joneshoz amit szívesen végezne? Valami piszkos, eget rengetően aljas.
Megrántom a vállamat, mintha ezeket a gonoszul makacs kis gondolatokat próbálnám elhessegetni. De azért mégiscsak ott ülnek a nyelvem hegyén, feszegetik az ajkaimat, hogy áruljam el, hiszen úgy is megkérdezte.
Idegesen túrok bele a hajamba, kösz szépen Barty Crouch, igazán kösz szépen.
- Mittudom én.. valami piszkosat. El tudod képzelni, hogy mennyire unalmas fecsegést hallgatni, aminek még a lényegét sem érted. Mármint tudod, hogy miről van szó, de.. Crouch. Őszintén. Holóhátasok? tudod te ezek mivel vannak elfoglalva? -
Persze kérdésem csak költői, mivel nyilván fogalma sincsen arról, hogy miről locsognak, különben nem érdekelné. De azért mégiscsak furcsa. Miért érdekli?
Dacosan állom kifejezéstelen pillantását, bár kissé megremegek alatta. Ennyi érzelemmentesség hogyan válthat ki az emberből ennyi félelmet, és pánikot.
Mert azt hiszem pánikolok. Tőle. Vagy miatta, már a fene sem tudja!
Elmosolyodom dicsérete hallatán, de csak egy pillanatra, arra a pillanatra amíg azt hiszem, hogy Barty lehet jóindulatú, amíg abban ringatom magamat, hogy miért is ne? Lehet neki is jó napja. De aztán rá kell ébrednem, hogy neki SOHA nincsen jó napja, és a jót még hírből sem ismeri.
Hátrább húzódom, a hátam egésze a hideg kőfalnak nyomódom.
-Elkötelezett vagyok és megbízható.. -
De én magam sem hiszem el, olyan lágy a hangom.
- Ne haragudj Crouch, de nem tudlak elégedettnek tenni. Vagyis biztosan nem engednéd meg.. -
Gonoszan mosolygok rá, célzásom pedig talán telibe találja, de gyorsan, hogy haragja ne üthessen nagyot tovább beszélek.
- De a legnagyobb probléma, hogy mindig olyan unott fejet vágsz! Miért meséljek ha tudom halálra fogod unni? Meséljem el, hogy a griffendélesek éjjel kettőig fent vannak, ugyan olyan képet fogsz vágni, mintha azt mondanám, hogy éjjelente kiszöknek! -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
273
▽ Reagok :
240
▽ Avatar :
Dominic Sherwood



»
» Vas. 10 Szept. - 0:12
- Piszkosat – visszhangozza részint gúnyosan, részint kétkedve. Megtehetné, hogy szóviccekbe bocsátkozik, hogy elkezdi verbálisan darabokra szedni Jonest, de most ehhez semmi kedve, ahhoz túlságosan is csalódott és ideges és frusztrált, bár ezeket mind a sima hidegvér alá rejti a lány elől, de az érzések ettől még jelen vannak. A sima hidegvér azonban egyre kevésbé van jelen, ahogy a mentegetőző szövegelést hallgatja.
Ez a megbízás megtisztelő. Nem várt, elhamarkodott módon megtisztelő. Nem ronthatja el. Persze, nem építette volna az egészet Jones kis információmorzsáira, de valahogy minden egyes kis kibaszott fogaskerék, amely egymásba kapaszkodva tökéletes eredményt kellene adjon a végén, már egyenként is meghibásodik, kihullik, eltörik.
Egy ilyen kis kibaszott fogaskerék Jones is.
És nem hajlandó hajtani a gépezetet.
- Ezek üres szavak, Gwenog. – Ahogy a lány hátrébb húzódik, ő előrébb, karba tett kézzel, bár csak egy fél lépést. A szavai még mindig makulátlanul higgadtan csengenek, de most már másodjára hívja a keresztnevén; ez még sosem volt jó jel. Nincs oda a keresztnevek indokolatlan használatáért. – Ennyire kevésre tartod magad, hogy ez tűnik az egyetlen megoldásnak? – vonja fel a szemöldökét hűvösen, bár a szája most már leplezetlenül ingerülten rándul bele a saját fegyelmezett szavaiba.
Ismét türelmesen, szinte már érdeklődve végighallgatja a mentegetőzést, de nem húzódik hátrébb, és az arcán sem tükröződik semmiféle ígérete az enyhülésnek.
- Tehát semmit nem tudsz mondani – foglalja össze ridegen, aztán felemeli a kezét, és nagyon lassan és alig hozzáérve, szinte testvéri gyengédséggel kisimít egy pár rakoncátlan hajszálat az arcából; nehéz lenne megmondani, hogy ez most melyiküknek kellemetlenebb. – Rendben, Gwenog. Semmi baj. Keresek neked olyan megbízást, amilyet kértél. – Megvárja, hogy lássa rajta, figyel. – Scaevola Burke megvan, ugye? Hollóhát, eggyel alattunk. – Azt is kivárja, hogy a felismerés felderengjen Jones arcán, Burke az az idegesítő, nagypofájú hencegő, akinek a nagyzolása még egy évfolyammal feljebb is ver némi visszhangot. Tulajdonképpen érthetetlen, hogy került a Hollóhátba. – Van az a feltűnő melldísze, egy fibula, amiről azt állítja, magától Merlintől maradt a családjára, és elpusztítja a viselőjét, ha az nem tisztavérű varázsló. – Ha Burke megvan, nyilván az ékszer is megvan, az a nyavalyás taknyos háromból kétszer a nyamvadék melldíszéről beszél, amikor épp nem az apjáról meg a nagyapjáról.
- Azt a melldíszt lopd el, Gwenog – mosolyog rá – , aztán pedig intézd el, hogy valamelyik griffendéles holmija közt megtalálják.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
17
▽ Reagok :
12
▽ Avatar :
natassia lindes



»
» Pént. 3 Nov. - 14:09

Közelsége csak még jobban stresszel, és az, hogy látszólag nem szeretné fenntartani az ideális távolságot, roppant mód zavar. Így még jobban magasodik fölém, én pedig ha lehet még jobban érzem elveszettnek magamat mellette. Szóval félrepillantok, valami egészen érdekeset szeretnék találni körülötte. Csakhogy nincs Crouch mögött semmi sem amit úgy igazán lehetne bámulni, csak az üres kőfal aminek a repedései hirtelen olyan élesen rajzolódnak ki, hogy máris érdekesebbnek tűnnek, mint Barty Crouch fején a kidagadt ér.
- Csak viccelni próbáltam! -
Türelmetlenül emelem égnek a szememet, szinte reménytelenül. Esélytelen, hogy Barty Crouch bármikor is elmosolyodjon úgy igazából, vagy nevessen. Tökéletes rémisztő lenne az elsőévesek számára, és abban is biztos vagyok, hogy megnyerné a legkomorabb versenyt, ha bármikor ezt valaki meghirdetné.
Rémülten kapom a tekintetemet felemelkedő keze felé, mert mi van ha most meg fog ütni? Simán megtehetné, még szemtanúja sem lenne, én pedig a hatalmas kéztől kapott csapás végett biztosan elájulnék.
De aztán meglep, ujjai lepkeszárny simításként érintik az arcom bőrét, majd apai gyengédséggel simítják ki a hajtincseket az arcomból. Az érintése annyira kedves, tőle annyira szokatlan, hogy bele szeretnék bújni, jó kutyaként szeretném ha hasonló finom mozdulatokkal simogatná a hajamat. Zavarba jövök. Soha, de tényleg soha nem mutatott ennyi érzelmet magából, mint most.
Beleharapok az ajkamba és félrenézek. Zavarodottan.
- Igen ismerem... -
Sóhajtok, majd a szemeimet rá függesztem. Nagyon szeretném, de nem tudok már rá ugyanúgy tekinteni mint a simítás előtt, hiszen a jól megtervezett álca alatt megjelent valami egészen ismeretlen, valami egészen ösztönös, az igazi, az ismeretlen Barty Crouch.
- Tessék? -
De azért csak-csak próbálja elhitetni velem, hogy Ő mégsem az akinek gondolni véltem.
- Ellopatod velem azt a kis szart, és még fel sem próbálod? -
Hitetlenkedve nézek rá. Még ha Ő akarná, megérteném, de így a feladat értelmetlenné válik számomra.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
273
▽ Reagok :
240
▽ Avatar :
Dominic Sherwood



»
» Szomb. 4 Nov. - 21:03
Feszült figyelemmel követi Jones reakcióit, mintha egy kísérleti állatot boncolna éppen, minden rezdülésének nagy figyelmet szentel, hátha éppen ebben rejlik a kulcsa, hogy munkára bírja azt a makacs kis fogaskereket.
Az érintés hatása megdöbbentő – itt tépi a száját neki már vagy negyedórája, aztán elég épphogy hozzáérve kisöpörnie pár hajszálat az arcából ahhoz, hogy ilyen dermedt kis kezesbárány váljon belőle? Fél? Vagy zavarban van? A fenébe, csak nem élvezi?
A hatás persze nem tart sokáig, aztán Jones megint elkezd akadékoskodni, de ezúttal érthető a húzódzkodása, hiszen a kérés valóban okot ad bármilyen gyanúra. Lehetséges, hogy túl messzire ment ezzel, és túl közel engedte a szándékaihoz… de most már megtörtént. Kénytelen volt kockáztatni.
Összehúzott szemmel néz rá, komolyan, de kivárja, amíg kihitetlenkedi magát. Kibaszott sok türelem kell ehhez a Joneshoz, de a végén meg fogja érni az erőfeszítés, ha beledöglik is.
- Ne röhögtess – horkant fel aztán –, mégis mihez kezdenék azzal a szarral? Először is: nem a vér teszi az aranyvérűt, másodszor pedig: rohadtul kétlem, hogy Merlinnek ilyen rossz ízlése lett volna.
Ha egyszer működött, miért ne próbálná meg még egyszer: ezúttal a vállára teszi a kezét, nagyon visszafogott, nagyon ártatlan érintés, ahogy végigsimít azon a néhány centiméteren, és kissé megszorítja. Ruhán keresztül számára is elviselhetőbb a dolog, így nem is szakítja meg azonnal a kontaktust.
- Meg tudod csinálni, nem igaz?  – kérdezi annyira kedvesen és biztatóan, amennyire csak tudja; nyilván ez a hang még mindig ridegnek hat, de tőle talán érzékelhetően gyengédebb, mint eddig.
- Ez pont neked való. Válassz nyugodtan valaki olyat, akit nem kedvelsz, akiről bárki el tudna képzelni ilyesmit… aztán pedig figyelj nagyon, mi történik. Nem véletlenül kérlek ezekre a dolgokra – néz nagyon figyelmesen és nagyon komolyan Jones szemébe, és ha a lány újra elfordítaná a fejét, akkor addig szuggerálja, amíg újra rá nem néz, végső esetben pedig újra az érintéshez folyamodik, és finoman visszafordítja maga felé az arcát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
17
▽ Reagok :
12
▽ Avatar :
natassia lindes



»
» Hétf. 20 Nov. - 17:16

Csípőből szeretnék visszakérdezni: mégis minek kell lopnom, hogyha nincs is rá igazán szüksége? De aztán mégsem teszem, inkább csak kétkedve bámulom. Elég meglepetés volt az, hogy hozzám mert érni egyáltalán - Crouchnak mintha emberiszonya lenne, vagy nagyon rettegne az kisértekezéstől - nem szeretnék még többször és jobban meglepődni vele kapcsolatban, hiszen nem vagyok benne biztos, hogy tetszene az amit válaszként mondana.
Összehúzom a szemöldökömet.
- Mármint a nyaklánccal kapcsolatban? Szerintem az nem olyan borzalmas darab, mármint ... -
Neki nem hinném, hogy olyan jól állna, de ezt már nem kötöm az orrára, nem vagyok biztos benne hogy szeretném ennél is jobban felbosszantani.
És basszus, megint megteszi, lepkesimításként teszi a kezét a vállamra, én pedig nem tudok mást tenni csak bámulni a kezét, és közben nagyot nyelni, mert bassza meg most mit akar? Mármint ez annyira bizalmas, annyira bensőséges, hogy összezavarja minden gondolatomat és hiába tekintek rá, hogy valamilyen magyarázatot olvashassak le róla, nincsen semmi az ég világon ami eligazíthatna.
- Igen.. én.. azt hiszem.. -
Teljesen összezavarodom, és képtelen vagyok rendesen nézni rá, rendesen válaszolni, mert csak kattogni tudok, hogy honnan ez a hirtelen fogdosódás. De azért közben belesimulok az érintésbe, mert így mégiscsak közvetlenebb, mégiscsak emberibb ez az egész: a "viszony" és a különös kérése.
De az egész annyira kínossá válik, annyira elviselhetetlenül intimmé , hogy inkább elnézek valamerre, elnézek mögötte, el mellette, csak ne kelljen őt bámulnom, ne kelljen Crouch magabiztos, már-már kedves hangjával egyetemben a bizakodó szempárját is látnom.
Valószínűleg meg tudom majd csinálni, képes leszek elcsenni azt a vacak nyakláncot, és könnyen bedobom majd egy kis táskába, vagy egy tankönyve rejtem.. és én tudom, hogy menni fog, tudom, hogy egyáltalán nem okoz majd nehézséget. Az egyetlen gondot csak a következmények okozhatják, mert mi van akkor ha valaki leleplez majd, vagy ha Crouch beköp engem?
Megrémülök amikor visszafordítja a fejemet, és úgy nézek rá, mint egy riadt kismacska.
- Most ugye nem fogsz megcsókolni? -
Zavartan suttogom felé. Mert nem biztos, hogy akarom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
273
▽ Reagok :
240
▽ Avatar :
Dominic Sherwood



»
» Hétf. 20 Nov. - 21:38
Feszült figyelemmel próbál olvasni Jones rezdüléseiben, időnként azt hiszi, végre sikerült kidolgoznia egy algoritmust, hogy melyik pillarebbenés mit jelenthet, de most épp megint teljes képszakadás, ötlete sincs, mi a fene járhat a fejében, miközben konokul hallgat, és aztán akkor is csak nettó baromságokat beszél, mikor végre megszólal.
- Úgy érted, fibula – pontosít szelíden félvállról, pedig hát egyrészt abszolút lényegtelen, hogyan nevezik, úgysem tudja összetéveszteni mással, hiszen ez Burke létezésének egész értelme, oka és célja együttvéve, még egy elsős is tudná, mit akar ellopatni Jonesszal; másrészt ahogy az a gigantikus melldísz kinéz, hát akár még shakespeari körgallér is lehetne. Vagy mellvért. Vagy bármi. Burke teljes agyállománya is csak azért nem lehet, mert ahhoz túlságosan is nagy a térfogata.
A kísérlet kettes fázisba lépett, de még most sem tudná biztosra venni, hogy az érintés most akkor mit is vált ki a másikból, aminek ez a zavart zsákmányállat-dermedtség az eredménye; pont úgy lehetne félelem, undor, szimpla feszengés, mint vonzalom. De hát Jones azért csak nem vonzódik hozzá. Az kétségtelen, hogy talál valami vonzót ebben az egész ártalmatlan játszadozásban kettejük meg a házirend között, tényleg, ezt nem nehéz kitalálni, de ha ezt a kisded rosszalkodást hormonok irányítják, akkor az maximum a kortizol lesz.
- Azt hiszed? – kérdez vissza kicsit sürgetőbben, mert a dolgok, bármennyire is úgy tűnik, hogy egyelőre a kezében tartja ezt az egész helyzetet, és ő irányít, nos, a dolgok pont most vettek olyan fordulatot, ahol már nem csak Jones ütheti meg a bokáját és mondhat búcsút a seprűlovaglásnak. Ezért kell, hogy igent mondjon, egyértelműen elfogadja az egyértelműen nem kóser megbízást. Azt valamennyire biztosítéknak veheti.
Ezért aztán nem hagy neki lélegzetet, bármennyire is üvölt róla, hogy jólesne, ha legalább egy fél lépéssel arrébb húzódna, ha nem nézné és pláne nem érintené meg (és a kurva életbe, a másik feszengése csak neki kellemetlenebb), de pont ezért nem teszi, nem, amíg igent nem mond.
Vagyis nem tenné, ha Jones pofon nem vágná ezzel a kérdéssel. Egyébként sem tartogatta a kezében a kis állát, épp csak hozzáért, mi a fasz, komolyan, ez mi a fasz.
- Micsoda? – lép egyet hátra automatikusan, és beleszisszen a hangjába a megrökönyödés. Aztán felnevet. Kínosabban, mint amilyen gúnyosan. Aztán lendületből lép vissza, egy fél centiméterrel közelebb, és megtámasztja a falat a tenyerével két oldalt a lány mellett. Nem ér hozzá, most már nem, véletlenül sem, de annyira közel hajol, hogy egyből meg is bánja. – Miért, azt szeretnéd? Nahát, Gwenog – nevetgél, de most képtelen újra kedvesnek lenni, merő él és gúnyos hitetlenkedés a nevetése, pedig nyilván Jones nem azért rebegte ezt annyira halálra váltan, mert ilyen ábrándjai lennének a mágiatörténet órák lélekölő pillanataiban. Abbahagyja a nevetést, és mereven néz a szemébe.
Na? Mit mondasz? - Kérdez, de legyen egyértelmű: követel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Barty && Gwenog

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Idõnyerõ-