» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1978. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
82
23
16
22
19
17
31
16
2
3
5
5
5
246
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

Faith & Rowan
Yesterday at 23:54
• • • • • • • • • • • • • •
Faith Caughlin
Félvér Tábor - FRPG
Yesterday at 23:01
• • • • • • • • • • • • • •
Vendég
Zászlóslovag, vagy amit akartok
Yesterday at 16:50
• • • • • • • • • • • • • •
Morgana Walsh
#segítsdaparasztot
Yesterday at 13:33
• • • • • • • • • • • • • •
Dorcas M. Meadowes
There is no sweeter innocence than our gentle sin
Yesterday at 12:48
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
Underneath the mistletoe
Szomb. 9 Dec. - 23:31
• • • • • • • • • • • • • •
Dung Fletcher
Ian & Karen
Szomb. 9 Dec. - 17:22
• • • • • • • • • • • • • •
Ian Sullivan
I should try and get a life
Szomb. 9 Dec. - 14:30
• • • • • • • • • • • • • •
Dorcas M. Meadowes
Charlotte & Richard
Szomb. 9 Dec. - 14:27
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
grenade pin
Szomb. 9 Dec. - 12:01
• • • • • • • • • • • • • •
Lou Huntington
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

körte karamell szósszal



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
57
▽ Reagok :
50
▽ Avatar :
Nels Visser



»
» Csüt. 10 Aug. - 13:07

Belesüppedek a puha ágyneműbe, körülfog az ezüst szatén, a lábamra tekeredik,a hasamra, és simogat, ahogy megmozdulok, a szőrszálaimon siklik végig, összeborzolva azokat. Csiklandoz engem, nem hagy elaludni, nem hagy ábrándozni, kótyagosan nézni a pislákoló gyertyafényt, ami habár még egészen világos van, útmutatóként világít.
Lapozok egyet a könyvben, a nehéz összefűzött pergamen lapok hangosan sercegnek az ujjaim alatt. Megsárgultak, a tinta már kikopóban van rajtuk.Néhol nehéz elolvasnom az írást az amúgy is nehezen értelmezhető óangol szöveget. Néhai ükapám gondolatai az akkori társadalomról, és arról, hogy hova tart a világ. Érdekes olvasmánynak tartom, tanulmánynak, időutazásnak. Egészen bele tudok veszni egyes részeibe, míg vannak olyan oldalak, amik untatnak.
- Lucius.. -
Anyám hangja, olyan akár egy apró molylepke remegő szárnya. Lassan jut csak el hozzám, halkan, félve. És anyám egy molylepke. Ahogy rápillantok, túl vékonynak találom, túl fehérnek, és túl elnyomottnak. Szánalmat érek iránta, ahogy az ajtófélfának támaszkodik, ahogy testére feszül a fűző, megemelve hófehér melleit.
Pillantásom találkozik az övével. Megtört lélek és egy töretlen néz farkasszemet egymással.
- Ideje készülnöd kisfiam. -
Óvatosan merészkedik beljebb a farkasverembe, és az ágyam szélére telepszik. A súlya alatt alig süllyed le az ágy, az ágytakaró is alig csúszik lejjebb rólam.
- Enned kellene anyám. Túl sovány vagy. Megint a Mungóba kerülsz majd. -
Acélos pillantásom az Ő zavart tekintetével találkozik. Leslimitíja a ruhája szélét, elmosolyodik, olyan mosolyt ölt, ami azt sugallja, hogy minden rendben van. Elhinném, ha kívülről nézném végig a színjátékot, de így, mint beavatott színész, átlátok rajta,
- Ideje készülnöd kisfiam, a vendégek mindjárt itt lesznek. A jegyesed talán már odalent is van! -
Gyermeki lelkesedés érződik a hangjában, anyám imádja a magamutogatást, és a jegyesemet. Elkötelezett híve a házasságunknak és Narcissa Blacknek, a tökéletes porcelánbabának, a tökéletes feleségjelöltnek, a tökéletes szőkének, a kislánynak.
Megrázom a fejemet.
- Akkor üzenném a jegyesemnek, hogy érezze jól magát anyám!-
- Lucius, nem kérés volt. -
- Ahogy ez sem -
-Lucius. Nem illendő. -
- Mit számít? Ha ott vagyok, ha nem, akkor is a jegyesem marad. Menj inkább és szórakoztasd! -
- Miattad jött, kisfiam. -
- Badarság! Én még csak nem is üzentem neki. Te hívtad, miattad jött,
foglalkozz te vele, anyám! -

Hosszú percekig vitatkozunk még, anyám könyörgő hangon, én keményen. Nem akarok neki engedni, de mindent megígér nekem, mindennel kecsegtet, úgy csinálunk, mint mikor kisgyermek voltam, és nem akartam felöltözni. Anyám könyörgött nekem, ábrándokkal kecsegtetett, fűt-fát ígért, csak öltözzem fel.
És ahogy régen, most is felöltöztem. Nem az ígérgetések végett, hanem miatta. Remegő hangja, lepkeszárny kezei miatt. Mert az anyám.
És boldog. Belém karol, és fecseg lefele menet a lépcsőn. A bálról, a vendégekről, az ételekről, a zenéről, az új függönyökről, és pletykál, közben pedig kuncog.
Odalent apám bájcseveg Blackékkel, és anyám felé biccent. Biccentek én is apámnak és partnerének, sötét pillantással, és hagyom, hogy anyám a jegyesem anyjához libbenjen, belekaroljon és vonja maga után be a terembe.  Apámék követik őket, minden bizonnyal a helyükre kísérik őket, majd a mi asztalunkhoz közel, de semmiképpen sem mellénk. Ott mi hárman ülünk majd, és a jegyesem, akit anyám mutogatni akar, akár egy szép kristálypoharat, egy drága ékszert.
- Narcissa. -
Kezet csókolok neki. Hidegen és kimérten, majd el is engedem a kezét, és nem ajánlom fel az enyémet.
- Ugye tudod, hogy ma este te vagy a díszvendég? -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
79
▽ Reagok :
75
▽ Kor :
17
▽ Avatar :
Marina Laswick



»
» Csüt. 10 Aug. - 21:19
Azt sem tudom már, hogy valóban ezt szeretném-e. Meginog az elhatározásom abban a pillanatban, ahogy feltárul előttem, és a családom előtt a Malfoy kúria bejárata, majd rosszul álcázott mosollyal tekintek körbe az ódon épületben. Mintha minden egyes aranyvérű család által lakott épület hasonló lenne. Antik bútorok, vagyont érő festmények, márvány csigalépcsők, amelyek alján a kíváncsi szempárok elől határozott szándékkal elrejtett titkos szobák tárulnak fel a szerencsésebb emberek elől. Érdekelne, hogy vajon leszek-e valaha olyan fontos személy az újdonsült jegyesem életében, hogy beavasson a családja kúriájának rejtelmeibe, vagy sem? Nem tudnám megjósolni. Lucius, amióta csak ismerem, soha sem nézett rám nőként. Persze, nem vagyok az, kislány vagyok még, Andromeda szerint túlságosan is ahhoz, hogy máris viseljem az eljegyzési gyűrű súlyát, mégis, borzalmasan bánt, hogy a vőlegényem még csak egy elismerő pillantásra sem képes méltatni. Őszintén, félek, hogy úgy végzem majd, mint az anyám, és sok más aranyvérű család lánygyermeke. Szerelem, és szeretet nélkül, egy elrendezett érdekházasság asszonyaként, akinek kötelessége lesz gyermeket vállalni, hogy eleget tegyen a társadalom elvárásának felé. Megborzongok még csak a gondolatra is. A legszívesebben kétségbeesve néznék fel a nővéreimre, hogy fogják meg mindkét kezem, egyik az egyik oldalról, másik a másikról, és vezessenek ki ebből az egész szituációból, majd szórjanak rám egy felejtésátkot, hogy még csak gondolni sem gondoljak vissza az amúgy sem egyszerű életem egyik elfuserált darabjára.
Végül nem teszem, még csak fel sem nézek rájuk, helyette perceken belül családostól csatlakozunk a kúria urának társaságához. Anyám, és apám társalognak vele, Bellatrix látszólag halálra unja magát, Andromeda pedig finoman oldalba bök, és a lépcső felé int. Lucius tart felénk az anyjába karolva, mint mindig, most is tökéletes pompájában, keményre vasalt ingben, a fényes macskaköveken kopogó pár cipőben. Mellénk lépnek, a társaságunk közé, majd mintegy vezényszóra, a családtagjaink eltűnnek a közelünkből, és csak mi ketten maradunk kényszeredetten egymásra utalva.
Aprót bólintok, mikor megszólít, elrebegem a nevét én is, de halkan, majd hagyom, hogy kezet csókoljon nekem, és majdnem kicsúszik egy apró sóhaj az ajkaimon, amikor ujjainak szorítása végleg elenged. Tekintete ugyanolyan fagyos, mint szokott, már meg sem kellene lepődnöm rajta, de a bennem kavargó rosszérzést mégsem tudom elfojtani magamban. Helyette csupán csak keserű szájízzel válaszolok neki. - Bocsáss meg érte. Remélem nem bánod nagyon. - sütöm le a szemeimet, mintha csak megrovásnak szánta volna a szavait. - Nem az én ötletem volt, de a szüleinek nem parancsolhat az ember lánya.
Zavartan, szinte feszengve állok mellette, ujjaim maguktól rátalálnak az éjkék ruhám derekát díszítő csipkékre, azokkal kezdenek el foglalatoskodni. Hosszú percekig hallgatok, kínosabb már nem is lehetne a kettőnk közti csend, amikor megtöri azt valaki. Számomra idegen lányhang csendül fel mellettünk. - Lucius, milyen fess vagy ma is. Szabad egy táncra? Mondjuk azt, hogy jelenleg hölgyválasz van. - nevet fel cserfesen, majd a fiúra tekint választ várva.
Én viszont meg sem várom, hogy esetleg kérdőn rám tekintsen, vagy megkérdezzen, nem-e bánnám, ha táncolna egyet a lánnyal, ha egyáltalán megtenné, érzem én, hogy kolonc vagyok a nyakán, nem is kicsi, ezért magamra erőltetek egy halvány mosolyt, mielőtt megszólalnék. - Csak nyugodtan, nekem úgyis szükségem van egy kis friss levegőre. - és, mielőtt bármit is válaszolhatna, egyre erőteljesebben zakatoló szívvel megfordulok, elindulok, és meg sem állok a hatalmas előtérből nyíló folyosó végén elrejtett erkély biztonságos menedékéig. Csak akkor hunyom le a szemeimet, veszek mély levegőt, és sóhajtok egy nagyot, amikor hátamat az esti levegőtől hűvös kőfalnak támasztom. Már tudom, nem ezt szeretném.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
57
▽ Reagok :
50
▽ Avatar :
Nels Visser



»
» Kedd 15 Aug. - 22:05

Képtelenségnek tűnik az egész, badarságnak, unalmas színjátéknak. Megjátszott kedvesség, eljátszott szerep. Ezek vagyunk mi, a főszereplők a melodrámában, betanult köröket játszó, megfontolt szavakat mondó karakterek, akik megformálója nem mi magunk vagyunk, nem a fiú és a lány, hanem kettő, belül üres játékszer, amit a szülők rángatnak, utasítgatnak, mozgatnak.
- Ha bánnám sem változna semmi. -
Pillantásom beleütközik a félénk szempárba, és egy pillanatra a mellkasomba szorul a levegő, arra a pillanatra, míg fölfogom kemény szavaim súlyát, míg megérzem bántó élét a mondatomnak, aztán kiszalad belőlem a levegő, és vele egy pillanatra megzuhanok én is.
- De nem bánom. Sőt. Örülök, hogy itt vagy. -
Már, hogy örülnék neki? Hogy díjaznám, hogy itt kell vele bájolognom, ahelyett, hogy más csinos lányok bájolognának nekem?
És nyilvánvalóan hazudok, ezért pedig gyűlölöm magamat. Gyűlölök hazudni, de rákényszerülök. Minden idegszálam belefeszül a hazug mosolyba, a hazug testtartásba, a hazugan kíváncsi pillantásomba, a hazug hangomba. Mert ez vagyok most én, hazugság, hamis valóság.
És már kezdeném magamat kínosan érezni, mikor keménye karcos női hang szólít meg.
Én pedig fellélegzek, mintha hosszú percek fuldoklása után felszínre érnék.
Úgy fordulok megmentőm felé, mintha Merlint látnám magam előtt, pillantásom epekedve kúszik végig a merész női testen, a pajkos pillantás utat vág magának bennem.
- Clarissa. Nagyon csinos vagy ma. -
És mennyivel egyszerűbb Clarissának bókolnom, mennyivel könnyebben csúszik a karom a dereka köré, míg Ő közelebb hajolva, minden illemet megszegve csókot nyom az arcom szélére. Mennyivel könnyebb az illata, légiesen kapós, magát felkínáló. És talán ezért is könnyű nekem, mert Clarissa odaadta magát nekem ahányszor fölcsaltam a szobámba, készségesen, odaadóan szeretett, de sohasem akart többet.
És mire bármit mondhatnék vagy a jegyesemnek, vagy az engem táncba hívó lánynak, a jegyesem bosszantó találékonysággal vágja ki magát, én pedig nem tudok mást tenni, csak bosszúsan ellibbenő alakja után bámulni.
Szeretném megölni a tekintetemmel, vagy csak utána rohanni, karcsú csuklója köré fonni a karomat és visszarángatni.
- Talán utána kellene mennem, ha megbocsájtassz.. -
És tudom, hogy meg fog bocsátani, vagy ha nem, akkor én fogom kiengesztelni, mikor majd a jegyesem az igazak álmát alussza, én bort kortyolok majd a rózsalugas alatt.
Nem tart sokáig megtalálnom, hamar lépek ki mellé az erkélyre. Megcsap a friss levegő hideg illata, és lassan végigmászik rajtam a hűs levegő szele, megrezegteti a hajszálaimat, bebújik a zakóm ujja alá. Összefonom a karomat a mellkasom előtt, nekidőlök a hideg kőfalnak, és onnan vizslatom, kifürkészhetetlen, szürke pillantásommal.
- Rosszul vagy talán? -
Semmi aggodalom nem fonódik be baritonjaim közé, pillantásom barátságtalanul fut rajta végig, megpihenve lányos dekoltázsán, karcsú derekán.
- Mert ha igen, akkor felkísértetlek valamelyik vendégszobába pihenni, viszont ha nem.. -
Elrugaszkodom a faltól, laza, ruganyos léptekkel közeledem felé, egészen nekinyomom a korlát szélének, két karomat mellette két oldalon helyezem el a vaskorláton, így sarokba szorítva Őt.
Pillantásom felkúszik a nyakán, rabul ejti a remegő szempárt, kifürkészhetetlenül, dacosan.
- Szóval ha nem, akkor jobb lenne, ha adnál valamilyen magyarázatot a modortalanságodra. -
Szinte rálehelem a szavakat, számon kérő, uralkodó éllel.
- Mert neked, mint a jegyesemnek, neked mint a jövendőbeli Mrs. Malfoynak kötelességed a lehető legtökéletesebben viselkedned.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
79
▽ Reagok :
75
▽ Kor :
17
▽ Avatar :
Marina Laswick



»
» Vas. 29 Okt. - 15:57
Szavai a szívembe marnak, én pedig csak fájdalmasan hosszú másodpercekig vagyok képes a jeges kék szempárba feledkezni, mielőtt vörös pírrel az arcom két oldalán lesütném a szemeimet, szinte szégyenkezve. Bár meg sem kellene lepődnöm, Lucius csupán úgy viselkedik velem, ahogyan szokott, és ahogyan valószínűleg egész hátralévő életünkben fog, megszokhattam volna már. Csakhogy bármennyire is szeretném, egyszerűen képtelen vagyok elfogadni a velem kapcsolatos bánásmódját, nemhogy az érzéseit irányomba. Talán az egyetlen dolog az eddigi életemben, amit mindennél jobban akartam, és akarok jelenleg is, hogy Lucius végre-valahára megértse, hogy nem az ellensége vagyok, és mert a családjaink akarata érvényesül az eljegyzésünkben, és a leendő házasságunkban, azért még nem kell szükségszerűen ragaszkodnia az irántam érzett ellenszenvéhez. Már csak azzal is megelégednék, ha a barátjának tekintene, nem pedig a menyasszonyának, aki testestől-lelkestől valójában vagyok.
És pontosan ennek a vágynak a tudatában vagyok képes mégis hinni az alig egyetlen egy pillanat múlva, ajkain kiejtett szavaknak, bármennyire is irracionálisan hangzanak az előbbiek bántásához képest. - Én sem kevésbé. - felelem rájuk válasz gyanánt, de a kegyes hazugságnak szánt helyeslés úgy égeti a torkom, mintha bármelyik percben maró tűzre gyúlhatna, és vele együtt teljes valómat is elemészthetné Merlin haragja. Hiszen hogyan is érezhetném örömtelinek a találkozásunk pillanatát, ha ő sem érzi annak? Ha még nyíltan fel is vállalja előttem a cseppet sem szeretetteljes véleményét róla? Ha tehetném, a legszívesebben megszöknék előle, a lesújtó szavai, és a teremben összegyűlt jelenlévők kíváncsi tekintetei elől, amint alkalmam adódna rá.
És igazából adódik. A kacér lány megjelenése bár kellőképpen megalázó számomra, mégis lehetőség nyújt nekem a menekülésre. Még csak magyarázkodnom sem kell túlságosan, majd másodpercek alatt a kertre nyíló erkély hűvösében találom magam.
Mégsem élvezhetem ki igazán az éjszaka csendjét, Lucius sziluettje túlságosan is hamar jelenik meg mögöttem. Szavaira illedelmesen felé fordulok. Szinte érzem testének melegét, megborzongok, és egészen libabőrös leszek tőle, mikor saját monológja után törékeny testemet a hideg korláthoz szorítja. Még a levegőt is visszafojtom a közelségétől, de a tekintetemet elszakítani az övétől egyszerűen képtelen vagyok. Ahogyan bocsánatot kérni sem tudok, se nem akarok tőle, mert bármennyire is szeretném, egyszerűen nem érdemli meg. Ahogyan én sem azt, hogy továbbra is ebben a stílusban beszéljen velem. Éppen ezért az illemet, és az etikettet a sarokba hajítva hajolok hozzá közelebb, kellőképpen felmérgelve, és felvértezve magam az utóbbi hetek sérelmeivel, a kelleténél gúnyosabb hangszínt ütve meg vele szemben, amikor megszólalok. - Talán az édesapád a tökéletes menyasszony jellemzését is sorba szedte, pontokba egy listán, amit elfelejtettek a jegygyűrűvel együtt a kezembe adni, hogy szóról szóra tanuljam meg, és alkalmazzam a gyakorlatban? Vagy mire gondolsz, kedves Lucius? Őszintén örülnék, ha megosztanád velem a gondolataidat, bár a felettébb erőteljes önsajnálatodból így is eleget kaptam már, akaratlanul is. - majd, mintha csak hirtelen ráébredtem volna, hogy talán túlságosan is átléptem egy láthatatlan határt a vőlegényemmel szemben, a válaszát sem várva meg vetem hátamat a mellkasának, arcomat pedig a sötétségben már inkább félelmetesnek látszó kert felé fordítom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
57
▽ Reagok :
50
▽ Avatar :
Nels Visser



»
» Pént. 3 Nov. - 21:44

Kirohanásod talán hideg zuhanyként szánod, én mégsem fázom a záporozó cseppek alatt. Ha tehetném most elmosolyodnék, a kezemmel az arcodat simítanám, mert az vagy akit én szeretnék. Ellenálló, mégis behódoló szépség, saját gondolatokkal saját életfelfogással. Te nem tudod még, de én nem szeretnék egy gyenge feleséget, gyenge jellemet magam mellé. Asszonyra van szükségem, nem pedig hűséges kutyára, aki egy kis fülvakargatásért cserébe aláveti magát minden akaratomnak.
Azt akarom, hogy nő legyél mellettem, szép ruhákba bújj s légy büszke magadra, a nevedre, s hadd legyek majd én is büszke re rád, a nőre aki mellettem áll, az egyenes derékra, a legjobb társaságra, s hadd irigykedjen énrám mindenki, hadd lógjon kocsányon a férfiak szeme mikor a derekadat ölelem, hadd marja őket az irigység, mert nekem ilyen feleségem lehet.
Ezt szeretném tőled: igazi társat, méltó feleséget. Nem akarlak anyámnak, gyenge jellemnek, szemethunyó, mindent felejtő asszonynak. Legyél eleven, igazi, megfogható. Legyél nő, tele daccal, merész vágyakozással. Csavarj az ujjaid közé s játssz velem kedvedre. Legyél nő mellettem, magabiztos, kacéran játszó, hűséges társ. Játssz velem, játssz másokkal, hitesd el velük, hogy történhet bármi, majd gyere vissza hozzá. Csókolj szenvedélyesen, s vegyél el mindent tőlem, majd add vissza.
Egy pillanatra azzá a nővé válsz akit én magamnak szeretnék: dacossá, majd hirtelen szelíddé.
A karjaim automatikusan fonódnak köréd, s húznak még közelebb, hogy a füledhez hajolva sutyoroghassak a füledbe, ajkaimmal a finom bőrt érintve, a parfümödtől megszédülve.
- Tetszik nekem, hogy ilyen vagy.. ilyen harcias. -
A kezeim egyszerre indulnak két külön irányba: fel a hasadon csúszva, s lefelé a combod irányába.
- De tudnod kell, hogy nem viselkedhetsz úgy ahogy azelőtt. Te itt házigazda vagy, ugyan olyan, mint én,
s kirohanásod, melyet alaptalan vádak szőttek, sértő volt. -

S miközben a füledbe suttogok, kezem minduntalan csúszik feljebb és lejjebb, de mielőtt félned kellene, mielőtt megbotránkozva sóhajthatnál fel, kezeim megállnak, minden kritikus pont előtt. Egy mozdulat lenne, s simításom máris intim területekre terelné kíváncsi tenyeremet.
Nem sejted mennyire nehezen megy megállnom, nem letámadnom téged.
- Ezt szeretném tőled, s ennél többet. Mindent. -
Mindenedet akarom, de tudom, hogy félreérted majd. A testedre fogsz gondolni, s az én vágyaimra, holott habár az én elmémbe is megjelennek a gondolatok, én most az etikettre gondolok, a tökéletességre, a Malfoy-elvre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

körte karamell szósszal

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Idõnyerõ-