» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1978. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

• • • • • • • • • • • •
A házkupa nyertese a Mardekár!
Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
50
18
17
21
15
4
28
12
2
3
5
5
9
199
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

Kapcsolat kereső
Yesterday at 22:14
• • • • • • • • • • • • • •
Marcus Cartwright
Elkészültem!
Yesterday at 22:00
• • • • • • • • • • • • • •
Algol J. Sterling
hanincssötétsosemlátjukacsillagokat
Yesterday at 21:57
• • • • • • • • • • • • • •
Algol J. Sterling
#segítsdaparasztot
Yesterday at 21:35
• • • • • • • • • • • • • •
Caliban Malachy
aspirin & jumper
Yesterday at 20:20
• • • • • • • • • • • • • •
Rhystar Morhange
Nadia & Preston
Yesterday at 20:03
• • • • • • • • • • • • • •
Nadia V. Karkarov
Marcus & Soraya
Yesterday at 18:51
• • • • • • • • • • • • • •
Marcus Cartwright
Családi üzelmek
Yesterday at 17:08
• • • • • • • • • • • • • •
Mirabella Morhange
Adrian & Liana
Yesterday at 16:48
• • • • • • • • • • • • • •
Liana Conrad
Jó reggelt! - Ian & Karen
Yesterday at 16:16
• • • • • • • • • • • • • •
Karen Sullivan
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 11 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
4
▽ Reagok :
3
▽ Kor :
14
▽ Avatar :
Dylan Sprayberry



»
» Csüt. 17 Aug. - 11:34


Ruhák? Megvannak... sátor pipa, fürdőnadrág, jaj, a fürdőnadrág kimaradt....
Oké, most már minden kész, útra kész. Kis hátizsák, ahová minden remekül befért zsugorító bűbájjal. De bár ne lenne ennyire nehéz. Nem baj, senki nem emelheti meg.
- Anyu, akkor megyek. Tudod, a barátomnál leszek. Majd jelentkezem. Ne aggódj, minden rendben lesz. - gyors hadarás, búcsúzkodás, pirítós a szájban és már indulás.
Egy fiú várakozik normál barna-bézs hátizsákkal egy útelágazásnál. Ez a fiú vagyok én, kissé ideges, türelmetlen, az óráját nézegető, aki a nagy felfordulásban egy valamit felejtett el: megfésülködni.
Mégis a várakozás mámorával észre sem vesz ilyen apróságokat, csak arra figyel, hogy minden a legtökéletesebben menjen.
Mindjárt itt lesz. - gondolja gondterhelt tekintettel, miközben körbetekint. Tele van aggályokkal, szinte látszik rajta: vajon el tudott indulni? Vajon nála is minden ilyen simán ment? Vajon lebukott és most otthon tartják? Nem, ez nem történhetett meg. Ismerte a szüleit, rendes emberek. Nem olyanok, akik tele vannak elvekkel, kőbe vésett szabályokkal, megfeleléssel és egy rakás elvárással, ami lassan már teherként húzza a fiú vállát.
Most csak ismét egy kicsit gyerek akar lenni, egy kicsit elszabadulni a figyelem elől, a fürkésző tekintetek elől. Ismét gondtalannak lenni, sehová sem tartozni, ahol senki sem szól bele abba, hogy mi legyen.
Végül megpillantja a lányt. Ezer mázsa kő  szakad le a szívéről, mikor megpillantja a szőkés fürtöket. Nála is hátizsák, ahogy megbeszélték. Hisz mindenki hozza a saját motyóját, erre a végtelennek tűnő kirándulásra. Nagy felelősség ez, hisz senki sem tudja, hogy hová tartanak, ha pedig bajba kerülnek, így magyarázni kellene a segítségkérést. Nem baj, nem lesz semmi gond, hisz a szülők úgy tudják, egymásnál vannak. Nagyszerű terv volt, hát nem?
- Késtél. - mondja hűvös, szinte dorgáló hangon a fiú, de már öleli is meg a lányt egy röpke pillanatra.
- Minden rendben ment nálatok? Nem gyanakodtak? - ezer kérdés kering még a fejében, ő mégis türtőzteti végtelen kíváncsiságát.
- Megszereztem a zsupszkulcsot. Mindegy hogy, csak... csak menjünk. Találnunk kell innét északnak egy rozsdás kilincset. - az útnak mutat, ami egy ideig valóban északnak megy, majd elkanyarodik. Azon túl a dzsindzsásan burjánzó növényzet az úr, amely legalább derékig ér és szinte üvölti, nem igazán jár arra egy lélek sem.
- Szóval azon kell ott átsétálnunk egy patakig.
A fiú határozott léptekkel indul meg, mint ha csak időre mennének valahová. Siet, nagyokat lép, már a kilincset akarja szorongatni és eltűnni a világ elől, a megfelelés elől. Csak ismét egy kicsit egy gondtalan fiú szeretne lenni, amíg tart a nyári szünet.



Adrian & Liana
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hugrabug
Oda mész, ha türelmes vagy
▽ Hozzászólások :
5
▽ Reagok :
3
▽ Kor :
14
▽ Avatar :
Jade Weber



»
» Pént. 1 Szept. - 9:59
- Anya, ne aggódj, minden rendben lesz. Tudod, hogy Adriannal voltam tavaly is, a szülei is nagyon rendesek... - Forgatom szemeimet, miközben már az ajtóban állunk és anya még mindig a hajamat igazgatja. Félt, egyre jobban félt. Megértem, hiszen amilyen dolgokat lehet hallani manapság a nagyvilágból, én is biztosan félteném a gyermekemet. De én most még nem félek. Valamiért úgy érzem, nem kell félnem.
- Biztos minden eltettél, kincsem? - Ez volt az utolsó kérdése hozzám, hiszen fogtam magam és most már tényleg kiléptem az ajtón. Tudtam, hogy sietnem kell.
- Viszlát! Hamarosan érkezem! - Vigyorogva fordultam hátra, és intettem egyet drága anyukámnak, miközben futva vágtam neki az útnak, hogy mihamarabb odaérjek a találkozási pontra. Hátitáskám nehéz, és miatta túl gyorsan elfáradok, de ígyis sikerül egy kevés időt lefaragnom a késésből. De persze a megjegyzés nem maradhat el. Tudtam, annyira tudtam. Ígyis már vigyorognom kell amikor meglátom. Kicsit féltem, hogy majd nem jön össze a tervünk, de sikerült! Itt vagyunk és indulunk végre!
- Tudom, tudom, anya alig akart elengedni. - A hajam legalábbid biztosan tökéletesen áll most már. - Amúgy igen, rendben volt, csak tudod... ah, tudod. Nálad? -Legyintek egyet és kíváncsi tekintettel fordulok teljesen felé, már alig várom hogy elinduljunk! Majd kiugrom a bőrömből. De ő sem habozik szerencsére, már mondja is, merre és hogyan. Zsupszkulcs. Egy kilincs. Hm, ez már egy érdekes kihívás lesz azt hiszem. Felvont szemöldökkel tekintek végig az előttünk álló növényzeten, de mit sem habozok, megragadom Adrian kezét és vidáman, nevetve kezdem el húzni bele a mindenbe, átvágva rajta. Szabad kezemet feljebb teszem, a természetesen nőtt puha fű szinte végigsimítja tenyeremet, miközben igen gyorsan a patakhoz is érünk.
- Kezdődiik! Adrian, kezdődik a nagy kalandunk! - Megállok és előre mutatok, a patakra, majd kíváncsi tekintettel pillogok felé ismét, hogy most ugyan merre tovább.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
4
▽ Reagok :
3
▽ Kor :
14
▽ Avatar :
Dylan Sprayberry



»
» Pént. 1 Szept. - 15:50


Nem, fogalma sincs igazából. Vannak dolgok, amikben kissé szegényes a képzelőerő, ez kifejezetten olyan dolog. De a fiú csak bólint, persze, hogy tudja. Ő mindent tud, azt is amit nem. Csak soha senkinek nem vallja ezt be, a makacssága nem engedi. De míg próbálja továbbra is elképzelni a jelenetet, az indokot a késésre, addig elmerengve tekint el a távolba. Vajon a szülők rájönnek a turpisságra?
- Igen, nálam is. - igazából magyarázkodni sem kellett volna, a szülőket mostanság sokkal fontosabb dolgok is lekötik, mint ő maga. Minderre a nyáron kényszerült rájönni, mennyire is megváltoztak a dolgok... Jószerével csak a nővére állt rendelkezésére, aki olyannyira elfoglaltak. Biztos a munka és egyebek, hisz mi más.. Persze jobban esett volna a figyelem, egy óva intő szó, még ha heves tiltakozást és grimaszokat von maga után.
- Hé.... - jön a meglepett válasz Adriantől, hisz nem számolt azzal, hogy majd kézen lesz fogva és.. és... miért ilyen vidám? Már ennyire felvillanyozza a kirándulás titokzatossága? Hisz egész nyáron ezt tervezték, ki ne tudódjon. A fiú szemöldöke sandán felugrik, ahogy csak hagyja magát Lianának. Megszokta már a lány heves gesztikulálását, noha mostanában mint ha még elevenebb lenne. Sokat változott az évek alatt, amiről nem tudja eldönteni, idegesítő-e vagy inkább aranyos. Alighanem mindkettő.
- Nyugalom, nyugalom. Kicsit lassíts. - persze ott van a szája szegletében az a kis mosoly, mi tagadás a hangulat mint ha kezdene rá is ragadni. Mint ha már kezdené ő is felmérni, hogy suli ide vagy oda, most egy kicsit csak maguk lesznek és az események.
- Valahol itt kell lennie a... - kihúzza magát, ahogy körbepillant. A patak zúgásása itt már igen csak hangos, de ez cseppet sem zavarja. Előrébb lép egy kiálló sziklára, amit szelíden nyaldos a víz, majd megpillantja, amit keresett. A kilincs megcsillan a napfényben.
- Nézd, ott van a... túloldalon. Tehette volna közelebb is. Mindegy. Itt a köveken átmegyünk. - Adrian egy újabb sziklára lép át, hogy terpeszben megtámaszkodjon, majd a kezét a lány felé nyújtsa.
- Gyere, segítek. - el nem engedné itt a pataknál, noha nagy baj nem történne, hisz nem erős a sodrás. De ki akar elázni? Végül szikla sziklát követ, a fiú pedig még szorosabban fogva Liana kezét előre lendül a kilincsért. Nagyot kellene ugrani a túlpartra, lehet csobbanás lenne belőle. Tudja, ha rosszul lendül, mindketten a vízben végzik. Mégis lendül, a kilincs pedig a markába szorul. Azonnal forogni kezd a világ velük, enyhe hányingert keltve. Mégsem kellett volna megenni azt a pirítóst. A lábuk alól kiszalad a talaj és nagyot puffannak a fűben. A forgás abbamarad, miközben lassan egy másik, szebb, érintetlenebb zöld táj képe körvonalazódik ki előttük messzebb az erdővel. Adrian lassan feltápászkodik, miközben falfehér arca elárulja őt, igen csak küzd a pirítóssal. De körbeszemlél elégedett mosollyal.
- Hogy tetszik?




Adrian & Liana
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hugrabug
Oda mész, ha türelmes vagy
▽ Hozzászólások :
5
▽ Reagok :
3
▽ Kor :
14
▽ Avatar :
Jade Weber



»
» Vas. 3 Szept. - 22:14
Szinte meg sem hallom Adrian kérését, arról hogy lassítsak vagy hogy nyugisan menjek. Csak előre van most, és nem nézek sehová máshová. Ilyen szabadnak talán még sosem éreztem magam mint most, és szeretném ezt annyira kiélvezni amennyire csak lehet. Hamarosan visszaülünk az iskolapadba és most még minden olyan tökéletes... talán nem bűn, ha még kicsit elszabadulunk. Még most.
Persze azért látom Adrianon is, hogy élvezi a dolgot és kezd kicsit kiengedni. Nem lep meg, mert mindig így kezdődik, úgyhogy teljesen tisztában vagyok vele, hogy mivel lehet őt kipenderíteni a bőréből. Megállunk, kicsit ki kell fújnom magam, nem túl jó a kondim, kicsit ellustultam a nyáron, de nem baj, még ez is jól esik most. Közben a fiúval együtt nézelődök, hogy hátha tudok segíteni, de még mielőtt egyet pislognék, ő már szólal is, hirtelen kapom arra a fejem, óriási mosolyommal.
- Ú, ez izgi! - Nem félek, amint Adrian átlép a kövekre, én már rögtön a nyomában is vagyok és jó érzéssel, bizalommal szorítom meg a felém nyújtott kezét, mert tudom nagyon jól, hogy amilyen szerencsétlen vagyok, még belefordulok a vízbe - az pedig nem lenne valami túl kellemes most azt hiszem. Nem engedem el, de egyensúlyozok és kétszer meggondolom minden lépésem. - Köszönöm. - Egy hálás pillantást vetek a fiúra, mielőtt elrugaszkodnánk és a kilincset megragadva máris útnak indulnánk. Eddig még nem volt nagyon alkalmam zsupszkulcsot használni, talán egyszer, és akkor sem voltam ennek az utazásnak a híve - talán még taccsoltam is, de most nem fogok! Nem lehet! - így persze nem túl meglepő, hogy hasra esek, Adriannal együtt.
- Áucs. - Nagyot nyelek, fintorgok, majd felülök, kicsit még ugyan szédülök, de a fiú arcát így is jól látom, meg hát amúgy is jó szemlélődő vagyok. - Jól vagy? Én sem szeretem túlzottan a zsupszkulcsot. - Nem kelek fel, csak kérdése után szétnézek. Szemeim csillognak, szerintem már ez elárul. Egy pillanat alatt elfelejtem a zsupszkulcs okozta kellemetlenségeket, és a mosolyom is ismét a fülemig ér. - Adrian! Ez csodálatos! És ezek a hangok! Meg az illatok! -Pillanatra lehunyom a szemem. Túlságosan beleéltem magam. Mint mindig. Ebben semmit nem változtam. Felállok, aztán pedig a kezemet nyújtom felé, hogy most én segítsem őt fel, ha persze fel akar kelni. - Ez még csak a kezdet. Nagyon jól fogjuk érezni magunkat! Mit gondolsz, merre induljunk?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
4
▽ Reagok :
3
▽ Kor :
14
▽ Avatar :
Dylan Sprayberry



»
» Szomb. 16 Szept. - 10:49


Kis ideig tényleg csak a térdeit tudja támasztani, miközben azon jár a feje, mikor volt ennyire kellemetlen émelygő érzése. Talán amikor először kipróbálta a seprűt és az forogni kezdett vele körbe-körbe, amíg csak le nem dobta. Nem volt magasan, nem esett nagyot sem, de a testvérei talán egy picit megijedtek. Nem volt akkor még több hat évesnél, azóta pedig többnyire elkerülte a hányinger. Apró emlékfoszlányok kúsznak a fejébe erről, hisz az érzés ugyanaz. Mint mikor valami ismerős illat, íz dereng fel a múltból.
- Jól vagyok, mindjárt használható leszek. - a fiú végül csak int felé, teljesen elfeledkezve a mogorva hozzáállásról. De talán az egész itt töltött idő alatt elfeledkezhetne róla, hisz csak ok ketten lesznek itt, nem igaz? Liana pedig már ismeri, talán túlságosan is. Adrian valahol mélyen mégis ezt értékeli, hisz nem kell játszani, nincs szükség arra a szerepre, amit eddig is játszott, amit azért vett fel mert nem tetszik neki a világ mostani rendje. A sok megfelelni akarás most csak úgy olvad le a válláról, ahogy pedig felpillant, semmissé válik. A lány mosolya rá is átragad, haloványan ugyan, de mosolyog, miközben megbizonyosodik arról, hogy valóban most először jól döntöttek. Az sem érdekelné jelenleg, ha valaki gyanút fogna.
- Nekem is tetszik. - máris egészen más hangon szólal meg, miközben mélyen beleszippant a levegőbe. Tetszik neki, szabadnak érzi magát és függetlennek. Végül csak elgondolkozik a kérdésen.
- Ott bent a fák alatt, talán a sátor elől felfognak valamennyi vizet. Mit mondasz? - sosem szokta igazából kikérni mások véleményét, inkább a saját gondolataira hagyatkozik. Ez mindig is így volt, hisz ment a feje után, de látszik, hogy valami változás állt be az évek alatt. Talán csak ezt teszi egy barátság, talán pusztán rájött, hogy neki is szüksége van társaságra, hogy ha segítséget kér, nem lesz attól gyengébb. Csak azok a fránya elvárások, amik még mindig benne élnek élénken.
Elindul csak a fűben, egyre több inger, illat keríti bódító hatása alá, miközben a napfelkeltét figyeli. Gyönyörű látvány, mi tagadás. Leteszi a jókora hátizsákot, hogy kinyithassa, de ahogy belepillant, mint ha kissé beleszédülne. Annyi minden zsúfolódott bele, hogy az már hihetetlen, mekkora hellyé bővítették ezt az egyszerű tárolóeszközt. Benne van egy sátor, meg voltaképpen minden ami napokra elég lesz. Még az íjkészletet is elhozta, amit eddig nem említett, de szeretne lőni valamit.
A sátor a földre kerül, Adrian pedig előveszi a pálcáját. Lusta ő bármit is kézzel elkészíteni, ha egyszer ott vannak a képességek.
- Erecto. - ejti ki a szót és már csomagolja is ki magát a sátor, hogy pillanatok alatt teljesen felállítva várja őket a fák alatt. Addig csak lehuppan egy farönkre, miközben a hátizsákot maga elé húzza.
- Nem vagy éhes? Vagy... mást szeretnél?




Adrian & Liana
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hugrabug
Oda mész, ha türelmes vagy
▽ Hozzászólások :
5
▽ Reagok :
3
▽ Kor :
14
▽ Avatar :
Jade Weber



»
» Yesterday at 16:48
Eszembe jut az első találkozásunk. Sokszor eszembe jut igazából. A mogorva kisfiú, az a fránya csillagászos már nem emlékszem pontosan milyen házidoga, amit ketten kellett elkészítsünk. Egy hugrás és egy mardis. De már akkor is így álltam hozzá a dolgokhoz. Mindent tudni akartam és láttam rajta, hogy ő is hasonlóképp látja a világot mint én. Utána nagyon furcsa volt, ugyan kellett puhítanom rajta, hogy ilyen kapcsolat születhessen kettőnk között, de voltak már első évtől kezdve érdekes közös élményeink. És most ez is! Remélem még sok sok ilyenben lesz majd részünk a további éveink során. És a legjobban annak örülök, hogy mosolyog. Még ha csak haloványan is, de ott van rajta!
Heves bólogatásba kezdek miközben meghallgatom ötletét a fákról és a sátorról. Lassan elindulok mellette, szám szinte egyfolytában tátva, nem mondhatnám, hogy szüleimmel túl sokat túráztunk az utóbbi időben. Persze, voltunk erre meg arra, de én amúgy is csak az iskolában töltöm az időm nagy részét, és ha hazamegyek, akkor azt otthon töltjük. Általában.
- Indulás! - Intek egyet, és vicces hangon, mint azokban a kültéri előadásokban a színészek, úgy kiálltom el magamat, na jó annyira azért nem kiabálok, csak annak érzem, és a fiú mellett haladok, miközben többször is az ő arcát lesem, hogy hogyan tetszik neki ez az egész. Nagyon jól akarom érezni magam. Most ezt tudom, hogy ki kell használnunk.
A sátor és a varázslás kicsit sok nekem egyszerre, de levágom a táskámat a földre, amúgy sincs benne semmi érdekes, és összefont karokkal állok a fiú előtt.
- Ugye tudod, hogy ezt nem szabadott volna? Aztán nehogy a nyakunkra hozz valami... izéket. - Nem vagyok valami nagy okostojás, így hát most is elfelejtettem, hogy mi is azoknak a neve, akik majd eljönnek ha varázsolgatunk. Nem tudom, lehet nem is léteznek csak úgy etetnek minket ezzel. Azért én nem merném kipróbálni. Nem akarok a roxforti karrieremmel játszani. Igaz, gyorsan ki is verem a fejemből ezt a dolgot, és csak lehuppanok Adrian mellé. A táskája felé pillogok.
- Te milyen kaját hoztál? Nekem vannak szendvicseim meg azt hiszem valami pogácsa szerűség is. Nem ártana megreggelizni... de utána körbenézhetnénk a környéken! Vagy neked van valami jobb ötleted? Az meg mi ott? - A kíváncsiskodás az évek alatt sem hagyott alább, a táska felé bökök, miközben valahogy megvillan benne az az íjászkészlet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Adrian & Liana

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: A nagyvilágban-