» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1978. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

• • • • • • • • • • • •
A házkupa nyertese a Mardekár!
Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
50
18
17
21
15
4
28
12
2
3
5
5
9
199
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

Kapcsolat kereső
Yesterday at 22:14
• • • • • • • • • • • • • •
Marcus Cartwright
Elkészültem!
Yesterday at 22:00
• • • • • • • • • • • • • •
Algol J. Sterling
hanincssötétsosemlátjukacsillagokat
Yesterday at 21:57
• • • • • • • • • • • • • •
Algol J. Sterling
#segítsdaparasztot
Yesterday at 21:35
• • • • • • • • • • • • • •
Caliban Malachy
aspirin & jumper
Yesterday at 20:20
• • • • • • • • • • • • • •
Rhystar Morhange
Nadia & Preston
Yesterday at 20:03
• • • • • • • • • • • • • •
Nadia V. Karkarov
Marcus & Soraya
Yesterday at 18:51
• • • • • • • • • • • • • •
Marcus Cartwright
Családi üzelmek
Yesterday at 17:08
• • • • • • • • • • • • • •
Mirabella Morhange
Adrian & Liana
Yesterday at 16:48
• • • • • • • • • • • • • •
Liana Conrad
Jó reggelt! - Ian & Karen
Yesterday at 16:16
• • • • • • • • • • • • • •
Karen Sullivan
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 11 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
242
▽ Reagok :
210
▽ Avatar :
Dominic Sherwood



»
» Kedd 29 Aug. - 22:38
A nyár utolsó napja.
Mennyire várta ezt a kibaszott napot.
Mintha arra számított volna valahol titkon, gyermetegen, hogy úgy hullanak le a láncai, mintha valami mugli varázslat elektromágneses mezeje szűnne meg létezni. De aztán simán csak felkelt. Reggelizett. Teát ivott. Fürdött. Fogat mosott. Odaadta a roxfortos tankönyvlistát Winkynek. Halántékon csókolta az anyját. Felvette a szabályos síkidommá vasalt ruháit. Átvette a korábban igényelt interkontinentális zsupszkulcsot. Elintézte az utazási papírokat a nemzetközi máguskapcsolatok ügyosztályán. A hoppanálásnak nem lett volna értelme, mert a Hop-hálózattal gyorsabban jutott be a minisztériumba, így aztán nem is hoppanált. A pálcahasználatra sem adódott semmilyen ürügy, még a talárján se volt egy kurva porszem se, amit lesöpörhetett volna a minisztériumban, így aztán nem is varázsolt egészen addig, amíg a dusanbei brit varázslókövetségről kilépve nem aktiválta a nyomkövetőt.
Még délelőtt tíz sincs, vagyis majdnem egy fél napja tizenhét éves, és itt áll egy motel folyosóján egy olyan országban, aminek csak röhögni lehet a nevén.
De mindenesetre Carrow ügyében máris előrébb jutott ez alatt a két óra alatt, mint egész kibaszott nyáron. A közepesen elegáns küllemű, de legalább mágusok lakta városrészben talált szálloda recepciósa megerősítette, hogy valóban van egy angol vendége, egy olyan göndör fürtű, fogfájós arcú angyalka – tehát nem hiába csengette ki azt a zacskó galleont a Zsebpiszok közben annak a senkiházinak, aki Fletcher szerint a nyomkövető varázslatok utcai feketeövese volt, és a szoba, amelyet a recepciós kisebb tiszteletdíjért készségesen megmutat, majd kicsit vonakodva, de a zsebpénze egy súlyosabb hányadáért ki is nyit neki, kétségtelenül Carrowé kell, hogy legyen.
Mondjuk így elnézve azt a zárat, semmi olyan, amivel ne tudott volna nyugodtan elbánni, de így azért mégiscsak kényelmesebb. Meg elegánsabb. Lófaszt fog itt dörömbölni a folyosón, amikor még a leveleire se volt hajlandó válaszolni ezt a holdkóros. De azért bekopog, mielőtt benyitna: Carrowról el tudja képzelni, hogy sokáig alszik, miután a nővére képével koldul az itteni utcákon, vagy tudja Merlin, mi a faszt csinál itt.
Legalábbis reméli, hogy valami hasonló hülyeséget, és nem módosult tudatállapotban vagy pláne nővel találja. Uhh.
- Szia, Carrow – szólítja meg emelt hangon, mielőtt beljebb kerülne. - Tudod, öröm veled együtt dolgozni. Olyan megbízható vagy. Mindig lehet számítani rád.
Fokozatosan halkul a hangja. Ezek után talán kínos lenne, ha esetleg mégsem Carrow lenne az a bájos teremtmény, akinek kiadták ezt a szobát.
Az mondjuk talán túlzás, hogy együtt dolgoznának. Ő persze dolgozna, ha Carrow nem tűnne el folyamatosan, hogy kutathatott utána fél nyáron át, küldözgette a kurva baglyait (amikre Carrow persze nem válaszolt, de amúgy se tudták volna levélben megbeszélni, pedig tudja, hogy kurvára elérték a baglyai), szívességek a külügyiseknél, hogy kitalálja, hogy most épp melyik röhejes porfészekben rója az ostoba köreit, még több szívesség, még több bagoly… de hát végül is most végre itt van, tehát végső soron úgy tűnik, könnyebb lenyomozni Carrow galleonjait, mint azt az ember gondolná, sőt igazság szerint félelmetes, mennyire könnyen megtalálható egy brit varázsló Közép-Ázsiában. Legalábbis akkor, ha nem erőlködik különösebben, hogy ne találják meg.
Egy bagolytetem meg pár melankolikusan göndörödő hajszál, amit Fletcher hajlandó volt összekotorni neki Carrow ágyából Daltonéknál (nem, ezt hagyjuk, tényleg nem érti, mit keresnek ezek egy rakáson, mármint akkor, amikor épp Carrow is kegyesen csatlakozik a kommunához), plusz némi túlárazott, de cserébe megbízhatatlan nyomkövető kuruzslás, amit attól a Zsebpiszok közbeli csavargótól rendelt meg, egy kurva hosszú séta, ami alatt végig úgy tűnt, hogy az a vacak egyenesen abba az undorító folyóba szeretné bekalauzolni, szóval csak egy kisebbfajta passió, és tadám, már itt is van ezen a… tudja Merlin, miféle hely ez. Ebben a városban még a víz is mocskosnak tűnik.
Beljebb lép a szobában, és egy nagy levegővétellel visszafogja magát, amennyire tudja, de a biztonság kedvéért mugli ruhát húzott az utazáshoz, és ez alapból ingerültté teszi, de azért próbálkozik, hogy ehető hangnemet üssön meg.
- Hajlandó vagy végre hazajönni, vagy segítsek megnézni megnézni minden egyes kibaszott hegyi barlangot errefelé, hátha itt bujkál valahol? Carrow?
Szorosabban markolja a pálcáját, amit persze kivont, miután becsukta maga mögött az ajtót. Elvégre már használhatja. Akár itt is. Fergeteges. Még akár az is lehet, hogy szükség lesz rá. Elvégre Carrow úgy tűnik, teljesen elfelejtette azt az apró kis pigmenthibát a karján, mintha ez az egész csak neki lenne fontos, és azzal már eltöltött egy nyarat, hogy udvariasan könyörögjön a nyamvadt segítségéért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
126
▽ Reagok :
103
▽ Avatar :
Xavier Dolan



»
» Hétf. 11 Szept. - 15:54

Oops, I did it again

Tizenkét átkozott nap ebben a porfészekben, és az ember kezd meggárgyulni, persze erre rátett az az átkozott napszúrás is, amitől rendes körülmények között talán ágyban fekve, szobaszervízes fickónak sóhajtozva és nyafogva teltek volna a napok, csahogy itt már mindenféle irányítás kicsúszott a kezeim közül, attól a pillanattól kezdve, hogy megtaláltam az eddig legforróbb nyomot követve azt a senkiházi kis oroszt. Mert hát itt is minden tele van velük. Úgy járnak-kelnek, seftelnek és hazudják le a csillagokat is az égről, mintha csak otthon lennének. Nekem meg már csömöröm van, nagyon is. Semmit sem akarok már csak hazamenni, de ha ezt megkockáztatom, akkor talán végleg elveszítem a nővéremet és kibérelhetek önként egy helyet magamnak az Azkabanban.
Nem akartam, hogy bárki is velem jöjjön, pláne nem Archibald, úgyhogy hamar leráztam, hamis nyomokat hagyva magam mögött, és ha mázlim van, még most is valahol egy bolíviai mugli börtönben kajtat utánam. Nem, Archibalddal soha többé nem kezdek. Teljesen meg van hibbanva. Legalábbis ezt gondoltam, addig a percig, míg a saját józan eszemben nem kezdtem el kételkedni.
Azon kaptam magam, hogy láthatatlan manóknak adok teljesen nonszensz utasításokat, és foghatnám még mindig a napszúrásra. A kopogást is először hallucinálásnak vélem, és eszem ágában sincs foglalkozni vele. Fel alá járkálok, mint egy holdkóros a légkondícionáló bűbájjal ellátott lakosztályban. Itt még az én csóró kereteim között is kiskirályként élhetek. Nem mondom, egy percig magával ragadott a fényűzés, és töltöttem pár görbe estét a kaszinóban, amíg vártam, hogy a ruszki felbukkanjon. Pedig nyerő szériám volt, és tényleg vissza kellett volna menni, de hát a sors más utat szánt nekem.
Lábaim alatt apró darabokra szétcincált papírfecnik, gondos tornyokba rendezett arany varázslópénzek, amiket még csak át sem váltottam galleonba, talán nem is fogom már. Annyira gusztustalanul mocskosnak érzem, hogy még csak hozzá sem nyúltam napok óta. Aztán ilyedten rezzenek össze (értsd, majdnem lefosom a bokámat), ahogy meghallom a hátam mögött Crouch hangját, és most már tényleg biztos, hogy nekem kampec, mert egyszerűen nem lehet itt. De mégis miért hallucinálnám ide Cruchot utolsó óráimban? Miért?
De ahogy villámgyorsan megpördülök a sarkamon, és űzött vad tekintetemet ráemelem, nem férhet kétség, ez tényleg Crouch. Hiába a tökéletes hőmérséklet a szobában, azonnal kiver a víz, és idegesen göngyölöm hátra csapzott tincseimet.
- Crouch, te mégis mi a francot keresel itt? – nem próbálok kedves lenni, nem akarom hellyel kínálni és marasztalni, mégis valami különös megkönnyebbölést érzek, hogy látom őt. Vagyis hogy pontosítsak, jobban örülök, mint bárkinek ezen az átkozott bolygón. Ügyet sem vetek a szavaira, abban sem vagyok egészen biztos, hogy hallottam és értettem, miről hadovál, úgyhogy egy jól artikulált mozdulattal leintem.
- Hagyjuk, nem akarok úgy csinálni, mintha érdekelne, de.... most szükségem van rád – még magam sem fogom fel szavaim súlyát, de annyira buzisnak hangzik az egész, én meg nem vagyok abban az állapotban, hogy épkézláb mondatokat összerakjak, úgyhogy egy lépéssel, majdhogynem átszökkennve az aranytornyokon a beépített ruhásszekrény előtt termek, és gondolkodás nélkül nyitom ki az ajtaját, mintha csak a tisztítóba akarnám leküldetni a taláromat. Talán egy rövid pillanatig megtéveszthetem, de aztán fájdalmasan egyértelművé válik, hogy abban a rohadt szekrényben nincs semmi más, csak egy határozottan halottnak kinéző, százötven centis ürge.
- Volt képe azt mondani, hogy Alecto halott. Újra meg újra belehazudott a szememebe, Crouch – a hangom már hisztérikus a végére, igaz, nem szokatlan tőlem az ilyesféle kirohanás. Hasonlóképpen szoktam reagálni akkor is, ha Beck megint megfeledkezik magáról és pucéran grasszál a házban, vagy ha Fletcher gyanúsan sok időt tölt a tyúkjaimmal, aztán a lepedőmet is összekoszolja még a tetejébe. - De az lehetetlen. Annak semmi értelme. Idáig követtem az átkozott nyomokat. Életben kell lennie, érzem - még csak meg sem inog a hangom, nagyon is határozottan mantrázom a bevett sorokat, amiket már hónapok óta ismételek, akárhányszor egy nyom elévül.
 I forgot what I was losing my mind about
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
242
▽ Reagok :
210
▽ Avatar :
Dominic Sherwood



»
» Hétf. 11 Szept. - 22:48
Carrow olyan szarul néz ki, hogy mikor végre megpördül, és találkozik a tekintetük, egy kicsit azt kívánja, hogy bár inkább nővel találta volna. Az elmúlik. Ez az agitált vibrálás körülötte és a szoba által sugallt nihil kevésbé tűnik múlékonynak.
A nagyjából Carrow vonásait viselő, sápadt kísértet a karikás szemeivel úgy néz rá, mintha legalábbis egy tucat aurorral jött volna, és az arca (ami nyilvánvalóan arra készült, hogy azt a mérhetetlen melankóliát fejezze ki méltóan hanyag, unott eleganciával, amit az vált ki az emberből, ha a porcelánkészlethez nem teljesen illő ezüstkanállal kénytelen elfogyasztani a kelleténél egy-két fokkal hűvösebb ráklevest) ezúttal valami olyan sötét, súlyos nyomorúságot sugároz, ami van elég nyers ahhoz, hogy tökéletesen idegennek tűnjön.
- Téged – förmed rá, vagy legalábbis akar ráförmedni, de inkább csak irritáltnak és zavartnak hallja a saját hangját. És kicsit zavarba jön, mintha meztelenül találta volna. Illetve nem, nem úgy, mert attól nem jönne zavarba, ettől meg igen. Annyira, hogy nem tudja folytatni, pedig lenne néhány keresetlen szava még Carrow-hoz, amiért volt pofája eltűnni és még a kurva baglyait is ignorálni, meg egyébként is, mi a francot képzel.
Na, és most már főleg mi a francot képzel.
Majd még ő fog segíteni Carrow-nak!
- Remélem, arra gondoltál, hogy a csomagoláshoz van szükséged segítségre – mordul türelmetlenül, de még mindig nem igazán önmaga, mert ez a szöveg nem igazán győzte meg arról, hogy Carrow nincs valamilyen extrabrutál helyi tudatmódosító bájital hatása alatt, sőt, de legalább megtalálta a szekrényt, úgyhogy végül is van remény, hogy hamarosan szépen elkezdi beparancsolni a talárjait az utazóládájába –, hát akkor most már jattolj te a háziúrnak, hogy hajtogassa a zoknijaidat, én teljesen le vagyok égve miattad, te meg úgy látom – vet egy sötét pillantást a galleonhalomra –, nagyon is jól
Bassza meg. A büdös picsába. A rohadt kurva életbe. Mi a fasz?!
- állsz – fejezi be önkéntelenül, magasabb hangon.
A leglogikusabb az lenne, ha most hátrahőkölne és itt hagyná a picsába ezt a faszt, ehelyett viszont habozás nélkül, sietve odalép a szekrényhez, arrébb tolja Carrow-t, hogy odaférjen – de hiába szegezi rá a pálcáját a testre, a bűbáj sem talál életjeleket.
Néhány másodpercig csak áll, a kezében megremeg a pálca, Carrow meg csak mondja a magáét, Alecto, már a puszta névtől is felmegy benne a pumpa.
Ez az idióta tényleg bekattant.
És ha segít neki, még képes, és magával rántja.
De hát megteheti-e egyáltalán, hogy nem segít neki?
Csupa indulattal ragadja meg Carrow talárját, és rázza meg a talárjánál fogva tiszta erőből, amíg nem képes végre ráfigyelni a saját hagymázas szövegelése helyett. Egyenesen a másik szemébe fúrja a pillantását.
- Alecto? Ő nyilván életben van, és TELIBE SE SZARJA a létezésedet, te nyomorult seggfej – közli kegyetlenül, a mozdulattal ellentétben abszolút higgadt és fagyos a hangja. – Ez a pöcs viszont nagyon is halott. Carrow, te eszednél vagy? Itt vagy egy Merlin háta mögötti disznóólban, a kutyát se érdekelte volna, ha belelököd a folyóba vagy ott hagyod az utcán, de neked ide kellett hoznod? Az Azkabanba akarsz kerülni, mi? Azt akarod, hogy kihallgassanak, és magaddal rántsd az összes barátodat? Alectót? Tényleg elvesztetted minden ítélőképességedet?
Elereszti. Néhányat szusszan, aztán újra a holttestre pillant. Tökéletes program. Tökéletes.
Végighúzza a kézfejét a homlokán.
- Csomagold össze a holmidat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Summertime sadness

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: A nagyvilágban-