Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Őrült pillanat gyermeke: ember EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Őrült pillanat gyermeke: ember EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Őrült pillanat gyermeke: ember EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Őrült pillanat gyermeke: ember EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Őrült pillanat gyermeke: ember EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Őrült pillanat gyermeke: ember EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Őrült pillanat gyermeke: ember EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Őrült pillanat gyermeke: ember EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Őrült pillanat gyermeke: ember EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 28 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Őrült pillanat gyermeke: ember



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Blair Ollivander

Blair Ollivander

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Bryana Holly

»
» Pént. 25 Aug. - 17:51


"Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. (…)
A Fénynek földi hang még nem felelt."

Határozott mozdulattal repült ki falatozója kezéből egy vérvörös alma. A lány torkán akadt az utolsó falat, amikor tudatosult benne az, hogy nem csak a légvételhez való jogát vették el tőle, hanem szeme világát is. Alig két másodperce még látta az Abszol út díszes kirakatainak komótos ébredését, a még alvó utca ódon macskaköveinek pepita voltát és a közeledő hajnal vörös fátylának lebegését az augusztusi égbolton.

Valaki megvakította. Hatalmába kerítette a belső sötétség, akár egy rémálomban, amelyből nem tudott felébredni. Ujjai riadtan szorultak rá a kezében lévő bőrkötéses könyv kopott gerincére. Hatalmába kerítette a pánik. Hívatlan, durva kezek értek csupasz bőréhez a karján, vállán, nyakán és legalább három férfi hörgött, nyögött és a legkülönfélébb szítkokkal becézve a lányt, viaskodtak a kezdeti sokkból gyorsan magához térő, cseppet sem készséges áldozatukkal. Blair ütött, rúgott, könyökölt, harapott, akár egy sarokba szorított vadállat, de az ellenfél túlerejét vakon és pálcafosztottan, ha belegebedett volna, akkor sem tudta volna felülmúlni.
Síkított. Segítségért kiáltott, holott tudta, kicsi az esély arra, hogy bárki is meghallja. Túl messze volt már a nagyapja boltjától. Aztán kiáltani sem tudott többé, a hangját is elorozták tőle.

Vonszolni kezdték. A szagokból ítélve már nem az Abszol úton voltak... talán a Zsebpiszok közben. Igen! A vizelet csípős szagából és az útszéli ürüléket dongó döglegyek zümmögéséből ítélve biztosan ott voltak. Blair ezelőtt csak kétszer járt itt, akkor is szabad akaratából.
Elrabolták. Így tettek a bátyjával is fél évvel ezelőtt? Ezért tűnt el nyomtalan? Vajon megölték és most rajta a sor? Mit tesznek vele? Hová viszik?
- Miért? – kiáltotta volna, ha ajkait elhagyhatta volna hang, de így csak üres tátogás volt az egész. Ha már meg kell halnia, legalább az okával szeretett volna tisztában lenni.
Érezte a világtalan szeméből legördülő forró könnyeket, amelyeket el akart rejteni elrablói elől. Nem akarta, hogy lássák, uralkodhatnak fölötte, hogy ő retteg a sorstól, ami vár rá az ő kezükben... Ha megerőszakolni akarták volna, már megtették volna. Nem! Ez valami többről szól. Olyan dologról, amellyel a családját akarja bűntetni valaki, aki lassan, egyenként vadássza le őket, ártatlanokat. Csak Merlin add, hogy ne Voldemort legyen az a valaki!

Egy nedves falnak lökték. Beverte a fejét és érezte, ahogy könnyei mellett más is végigfolyik a fájdalomtól torz arcán.
- Elég! Hagyjanak! – sikított volna megint, de hang ezúttal sem jött ki a torkán. A férfiak végre levették róla a kezeiket és mint akik végrehajtották a rájuk rótt feladatot, messzebb sétáltak a lánytól. Blair jól hallotta távolodó, de el nem tűnő lépteik hangját. Ekkor egy addig ismeretlen férfihang, egy pszichopata őrült orgánumával felkacagott és mint aki csak egy kedélyes „Isten hozott”-tat mond várva várt vendégének, úgy köszöntötte Blairt is egy jól begyakorolt Crucioval.


A hozzászólást Blair Ollivander összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 5 Nov. - 18:29-kor.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Matheo Arpoline

Matheo Arpoline

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
~ Jon Kortajarena ~

»
» Vas. 5 Nov. - 18:12
Az érdekes játékot űz az emberekkel, kikkel kedves, kikkel kemény és fájdalommal telit. Éppen az elme nevezhető a leggyengébb játékszernek, melynek megbolygatása akár végzetes és maradandó lehet. A gyilkolásra nem elég a hajlam, valaki nem képes csak pálcát ragadni és kiengedni varázslat formájában lelkének sötétjét, akarat.. élvezet.. Mindezek szükségesek, hogy átlökjenek minket ebbe az állapotba, hogy képesek legyünk gyilkolni. Talán nem is éppen az elme gyengesége, hanem a szív gyengesége vezet ide embereket, bár mások erősnek gondolják a rothadó lelkeket, mégis éppoly gyengék, mint bármelyik más. Mindenkit képes valami vagy talán valaki egy olyan állapotba kényszeríteni, melyből nincs visszaút, Matheonak ehhez nem valaki és valami kellett, hanem az élet..
Lenyűgöző, hogy az emberi agy mi mindenre képes, mozgatja a test számtalan izmát, így pedig járást produkál, Matheo esetében ezek hangosak és határozottak. Mindig tudja, hogy merre megy vagy éppen mit fog csinálni, leginkább emberek életének kioltásával.. számolhatná, hogy ember eset már áldozatául és teljesen felesleges lenne számolgatni, akinek nincs bűntudata, annak nem is kell elszámolnia vele, talán a pokol legsötétebb bugyrában találja egy nap magát, de kicsit sem érdekli, büszke.. nagyon büszke arra, aki lett, akivé vált az évek alatt és soha, semmilyen körülmények között nem akarna megváltozni, huszonharmadik évében jár, már túl késő lenne megtérni, bár egyáltalán nem fordult meg még a fejében.
Az éjjeli lámpák gyenge fénye mellett sétál és próbálja feltalálni magát, semmilyen teendője nincs, mondhatni amolyan "szabadnapon" van, ha a halálfalóknak egyáltalán van ilyen. Az hajnali szelet elég csípősnek érezte, szinte már fázott, bár a felhangzó sikoly vagyis kiabálás eléggé elrontotta a halk idillt, melyben ballagott, máris a hang irányába vette az irányt és elképzelni sem tudta, hogy ki az a szerencsétlen, aki ilyen nyíltan és pofátlanul intézi a magánügyeit, már éppen fordult be a utolsó sarkon, amikor megpillantja a szőkéjét, ő már csak így emlegeti.. A harag úgy járta be a testét, ahogyan másokét az adrenalin, már éppen pálcát ragadt volna és az egészet elintézhette volna egy egyszerű halálátokkal, most mégis inkább mosolyogva lépett egyet közelebb. - Capitulatus! - hagyja el ajkait a szó, hangja karcosan mély, szinte dörmögő. - Még ha süket lennék, sem tudtam volna figyelmen kívül hagyni a dolgot, mi folyik itt? - szeme veszélyesen villan, talán felismeri a szerencsétlen a körözőplakátokról, talán nem, de ez már nem Matheo baja.. jelenleg egy felbőszített tigrisnek érzi magát, kinek a kedvesét bántották és az ilyenek nem igazán maradnak megtorlás nélkül. Automatikusa a férfira szegezi a pálcáját és lép egyet közelebb.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Blair Ollivander

Blair Ollivander

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Bryana Holly

»
» Szer. 7 Feb. - 17:45


"Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. (…)
A Fénynek földi hang még nem felelt."

A félelem jeges marokkal kúszott végig a lány gerincén, ahogy igazodni próbált a körülötte kialakult káoszhoz. Hangokat hallott innen-onnan, érdesebb, fenyegetőbb, idegenebb szájakból, amiket se nem láthatott, se megszelidíteni nem tudott volna néma szavaival.

Rettegett. Negatív gondolatok hada szállta meg frusztrált elméjét, az idegrendszere összes foszlánya az ősi törvényt sulykolta „Kűzdj vagy menekülj”. Harcolj vakon vagy menekülj némán, nincs csak a hallásod, az a tiéd és a remény, amelyet görcsösen lelki szemeid előtt tartasz, s el nem eresztesz még akkor sem, amikor a tiltott átok átvenni igyekszik az irányítást fölötted.

A nedves falhoz lapult, összegörnyedve, mintha ezzel elkerülhette volna támadói figyelmét és a fájalmat, ami végighasított a testén. Mikor már azt hitte, hogy elméje is felmondja a szolgálatot, a fájdalom megszűnt és zűrzavar hangjai kopogtattak bódulatán. Új ember érkezett, s az ismeretlen arrogáns hang kérdőre vonta az érdeset, a mézesmázast, s a fenyegetőt. Blair nem mert arra gondolni, hogy bosszúálló angyalt küldött neki Merlin, akinek füléhez eljutott egy szőke lány hangtalan fohásza. Ez csak újabb trükk, újabb fájdalom.
- Nem, nem, nem! – tátogta némán, karjait védelmezőn feje köré fonva, úgy temetve el világtalan, könnyes szemeit. Biztosan a bátyja is félt, amikor ezt tették vele, ha egyáltalán így történt. Kűzdj vagy menekülj! – Szedd össze magad, Blair és fuss! – mondogatta magában, míg körülötte átkok pálcából kilövő sercegését és azok gazdáinak vad parancsait hallgatta. Őt nem érte több átok, mintha megfeledkeztek volna róla. Eljött az idő...

Kűzdj vagy menekülj, de válassz jól. Blair szaladni kezdett. El a hangok örvényétől, el mindentől, követve a tapintását, mely nem tévesztette ujj elől a falat. Nem tudta merre rohan, sötét volt a világ előtte és túl sok volt a hiba benne.
- Fuss! – erősítette meg magát minden újabb bizonytalan lépésnél. Fuss és megvéd téged az ég, nem ma fogsz meghalni, nem lehet... de újabb akadályba ütközött, hatalmas izomtömeg fonta körbe testét, amely kegyesebb körülmények között akár még el is bűvölte volna, de így csak újabb pánikrohamot keltett benne. Nem gondolta volna, hogy a rettegést még ennél is tovább lehet fokozni. Hangtalan újfent kérlelő szavakat lehellt a kemény izmok bőrére, majd egy pillanatra elméje elhagyta e zord világot, ami alatt tudata megtörni látszott.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Őrült pillanat gyermeke: ember

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Őrült bájitalkészítő mester
» Egy anya csak annyira boldog, mint a legszomorúbb gyermeke.
» érte gyúltam őrült gerjelemben
» Egy ember több szerepben
» Mint minden ember, Felség

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-