» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1978. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

• • • • • • • • • • • •
A házkupa nyertese a Mardekár!
Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
50
18
17
21
15
4
28
12
2
3
5
5
9
199
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

Kapcsolat kereső
Yesterday at 22:14
• • • • • • • • • • • • • •
Marcus Cartwright
Elkészültem!
Yesterday at 22:00
• • • • • • • • • • • • • •
Algol J. Sterling
hanincssötétsosemlátjukacsillagokat
Yesterday at 21:57
• • • • • • • • • • • • • •
Algol J. Sterling
#segítsdaparasztot
Yesterday at 21:35
• • • • • • • • • • • • • •
Caliban Malachy
aspirin & jumper
Yesterday at 20:20
• • • • • • • • • • • • • •
Rhystar Morhange
Nadia & Preston
Yesterday at 20:03
• • • • • • • • • • • • • •
Nadia V. Karkarov
Marcus & Soraya
Yesterday at 18:51
• • • • • • • • • • • • • •
Marcus Cartwright
Családi üzelmek
Yesterday at 17:08
• • • • • • • • • • • • • •
Mirabella Morhange
Adrian & Liana
Yesterday at 16:48
• • • • • • • • • • • • • •
Liana Conrad
Jó reggelt! - Ian & Karen
Yesterday at 16:16
• • • • • • • • • • • • • •
Karen Sullivan
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hugrabug
Oda mész, ha türelmes vagy
▽ Hozzászólások :
30
▽ Reagok :
21



»
» Pént. 8 Szept. - 10:56

Too late to die young

Sikerült annyit innom, hogy már az egész busz forog körülöttem, a körvonalak elhomályosodnak, a fénnyalábok táncot járnak a szemem előtt és annyira eltompul az agyam, hogy érzem, le kell ülnöm, pedig ellenálhatatlan késztetést érzek, hogy megigyam még azt az egy kör lángnyelv whiskyt, amire az a bekötött szemű varázsló meghívott, aki állítása szerint a Kanári Szigeteken csinálta meg a szerencséjét, és egész este fizette a piánkat, miután elkotyogtam, tragikus és kellőképpen drámai felvezetéssel, hogy ez az utolsó napunk az utunkból, és holnap Philip bevonul – itt elejtettem pár könnycseppet a hatás kedvéért, de nem is esett olyan nehezemre mint gondoltam volna. Nem biztos, hogy el tudom viselni a holnapot, ha már nem lesz mellettem és elmegy meghalni az az idióta, ahelyett, hogy ő is lelépne, amíg még nem túl forró a talaj a lába alatt. Elvégre van akiknek ez egész könnyen megy. Hátat fordítani mindennek, ami szent azért, hogy a saját segged mentsd. Dexter, te barom.
Nem bírom tovább, muszáj felállnom és elindulok az emelet fele, amely a Kóbor Grimbusz hagyományaihoz híven éjszakára egy hatalmas háló részleggé változik. Menetközben még elveszek egy pohár szódát, aminek a fele ki is ömlik, ahogy próbálok átbotorkálni az embereken. Aztán megragadom azt a feltűnően széles vállat, és már rángatom is magammal a kezénél fogva. Nekiindulok a lépcsőnek, háromszor egymás után, de végül inkább leülök a a harmadik fokra, terpeszbe rakott lábakkal, hogy még véletlenül is elálljam az utat, és kótyagos tekintettel próbálom befókuszálni Philip arcát.
Nem gondoltam volna, hogy ittmarad velem, az idióta felejtsük el Dextert, menjen a francba tematikus Kóbor Grimbuszos  roadtripemen, miután gyakorlatilag az éj leple alatt kellett elrabolnom a házimanójuk közbenjárásával, hogy nehogy otthon vagdossa az ereit.
- Gyerünk, Philip, legalább te ne hagyj cserben. Felejtsd már el végre azt a hülyeséget, amit a fejedbe vettél. Gyakorlatilag egyenlő az öngyilkossággal, ugye tudod? – kérlelő a hangom, most végre nem áll a józan ész az érzelmeim útjába. Éppen elég ideig éreztem, hogy felrobbanok, amíg vissza kellet fognom magamat, hogy nehogy elmondjam neki, mekkora ostobaság ezekben az időkben aurornak állni. Megragadom a vádliját, mert éppen az akad a kezem ügyébe, és próbálom elővenni a legmegyőzőbb-kérlelő szempárt, amivel talán valah illettem őt, de meggyőződésem, hogy ez éppen olyan groteszknek hat, hogy itthagyjon a picsába.
And too young to burn out
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
48
▽ Reagok :
30



»
» Pént. 8 Szept. - 15:53

Megsimogatom Doe haját, olyan kedvesen, mintha mi ketten egy párt alkotnánk. Kisimítom az apró hajtincseket kótyagos szeme elől, aztán újra végighúzom tenyeremet a szőke hajzuhatagon, s nem akarom abbahagyni. Tulajdonképpen jól esik ilyen interakciót folytatnom vele, jól esik érezni, hogy itt van velem, vékony karjai úgy ölelik a lábamat, hogy elég a sofőr egy hirtelen kanyara, és hátravágódom. Tulajdonképpen hihetném azt, hogy Dorcas célja ez, látni elbukni aztán meg jót nevetni. Ha mondjuk hónapokkal ezelőtt találnám itt magunkat a Kóbor Gruimbuszon, ez így is történne. Marnánk egymást, mint csonton veszekedő kölyökkutyák, s biztosan kiraknák a szűrünket napok alatt.
De azok a hónapok elteltek, hosszan, tele fájdalommal és magánnyal.
Így hát biztos vagyok benne, hogy Doe most igazán más miatt szorongatja így a lábamat, és annyira aranyos, annyira szeretni való, hogy nem is szeretnék szabadulni. Ölelgessen egész életében, ragadjon a lábamhoz, csak sohase hagyjon el.
Ma nem ittam. Hagytam kitisztulni az agyamat, hiszen holnap bevonulok.
- Kézzel ásd majd a sírom kérlek! -
Próbálom elviccelni miközben szüntelen simogatom a haját, hogy magamat nyugtassam.
- Ne legyél már ilyen búval baszott! Nem a világ végére megyek..
Igazából magam sem tudom hogy merre tartok vagy mi a célom az életben, és ez. Igaza van öngyilkossági kísérlet, Dexter felejtő hadművelet, lázadás a rendszer ellen, lázadás az élet ellen, lázadás minden ellen amit érzek.
- Hiányzik, igaz? -
Dexter. Ki más? Az életünk középpontja hirtelen gondolt egyet és lelépett.
Bassza meg! Kicseszettül bassza meg! Öntelt, önző faszkalap..

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hugrabug
Oda mész, ha türelmes vagy
▽ Hozzászólások :
30
▽ Reagok :
21



»
» Pént. 8 Szept. - 16:56

Too late to die young

Normális esetben, ha mondjuk nem lennék ennyire illuminált, és nem érezném, hogy a fejem egy hatalmas földrajzlaborba illő, világító földgömb lenne, és mondjuk Dex tett volna egy szívességet és nem hagy minket a sorsunkra, akkor talán eltolnám a kezét, hogy hagyjon már a szarságaival, de helyette, lehunyom a szememet, és mint egy odaadó macska, belesimulok a tenyerébe, dörgölőzőm és ha meglennének hozzá a fizikai adottságaim, egész biztos, hogy dorombolnék is, de talán azok a fura hangok, amiket közben kiadok, megteszik a hatásukat.
Kényszerítem magam, hogy újra kinyissam a szememet és küldjek felé egy kabd be, Philip pillantást. Hihetetlen, hogy még ezt is el akarja viccelni. De talán igaza van. Ha nem tenné meg, abba mindketten belehalnánk.
- Szóval nem a világ végére mész, nagyokos? Köszönöm a felvilágosítást, Philip. Akkor most nyugodtan fellélegezhetek, mert a világ ugyanolyan lesz, mint eddig és nem készül kifordulni teljesen a sarkából? – mármint a világ, amit azóta ismerek, hogy felszálltunk a Kóbor Grimbuszra. A mi kis különbejáratú, összkomfortos fészkünk, távol minden bullshittől, a tagadás édes szaftjában dagonyázva. A kilométerekkel, amiket alattunk robogott ez a csotrogány, a reggeli dupla espressókkal tej és cukor nélkül, a fogkefével, amin felváltva megosztozunk - és ami Philipé, mert én nyilván azt hittem, hogy pár cserebugyin kívül az égvilágon nem lesz semmire szükségünk - a sok random arccal, akikkel megismerkedtünk, és akiket lehúztunk az utolsó sarlóval is a csapnivaló, rögtönzött jóslataimért cserébe.
- Nem vagyok búval...baszott – nehezemre esik már a beszéd, össze is akad a nyelven, nekifutok párszor, mire el tudom mondani, hogy mit is akarok. – Csak azt akartam mondani, hogy... hogy mindenkinek jobb lenne, ha még maradnánk egy hetet. Vagy beszélhetek Ernievel, biztos talál nekünk valami kulimelót a buszon – hihetetlen, hogy ideáig jutottam, de tényleg elképzeltem, hogy ez majd örökké tart. Meg annak az ellenkezőjét is. De arra biztos nem, hogy van annyira aljas, hogy megint előhozakodjon Dexterrel, mikor annyira jól kerültük a témát eddig. Döhösen meredek rá, elengedem a vádliját, és tüntetőleg húzódok el  akeze elől, hogy többé ne érjen el azokkal a csodatévő ujjaival.
- Nem tudom, miről beszélsz. Mindenem megvan, mi hiányozhatna?
– úgy döntök végül, hogy az egyetlen és legjobb módszer a tagadás. Mintha komolyan elhinném, hogy ez a játék itt és most nem ért véget.  
And too young to burn out
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
48
▽ Reagok :
30



»
» Pént. 8 Szept. - 17:26

Bólintok, valahogy úgy. De mégsem szóval elnézek róla, mert nem bírom nézni ahogy könyörög a szemével, szinte minden pillantása azt mondja, hogy : Philip, kérlek, kérlek ne menj el! , és ez kibaszott rossz érzés, mert úgy maradnék. Itt. Doeval, a hülye buszon, ezen a hülye kiránduláson, amire tulajdonképpen el sem szerettem volna jönni. De Doe kirángatott az önsajnálat mély bugyraival és képes volt hosszú percekig nézni, hogy halálra váltan, szinte mártírként mászom föl ide, erre a buszra, és ülök le. Mert eleinte azt terveztem, hogy nem fogom élvezni, Dexter távozása után soha semmit nem fogok már úgy élvezni, mint a Dexteres életemben.
Mennyire gáz már hogy az életem lebomlik a Dexterrel töltöttre és a nélküle töltött időre?
Sóhajtok, mert élveztem. Kicseszettül élveztem az utazás minden kis percét, minden váratlan fordulatát, a hülye történeteket amiket hallottunk, a közös hányást és a hánytatást, a horkolást, az éjszakai sétákat, a hot dog evést, Doe faszságait, a fogkrémért könyörgést, és úgy mindent egybevetve.
Tulajdonképpen hálás vagyok neki amiért kirángatott az unalmas, nyomott kis életemből.
- Amúgy sem mennék vissza idén a Roxfortba szóval nem is találkoznánk.. mennem kell, és te is tudod. -
Sóhajtok, mert amúgy úgy itt maradnék, elmenekülve a világ elől.
- Én megmentem a világot, és rád bízom Bunnyt, jó? Vigyázz a hülyegyerekre oké? -
Bunny a forró nyár, az exem exe és az én valakim. Bunny az exem exe, Doe kedvenc valamilye, az én valakim, és erről Doenak nem kell tudnia.
Elhúzódik, én pedig esetlenül ejtem le a tenyeremet, mintha már nem is lenne más célja a kezemnek, csak hogy Doe haját zsírosítsa.
- A meztelen csigáid? Vagy Bunny? Vagy a Hold? Mert ma nem látszik.. -
És egyértelmű, hogy nem Dexter. Ugye egyértelmű?
- Gyere, láttam egy részeges alakot, jósolj neki, ma még kell csinálnunk valami felejthetetlent.. -
Bármit, csak felejtsük el Dextert.
Bárcsak kitörölhetnénk az életünkből!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hugrabug
Oda mész, ha türelmes vagy
▽ Hozzászólások :
30
▽ Reagok :
21



»
» Pént. 8 Szept. - 19:23

Too late to die young

- Jó persze, most jösz az fárasztó, te mész vissza a Roxfortba, én meg beírom magam a történelembe a valaha volt legrövidebb aurori pályafutással dumával – unott arckifejezés ül ki az arcomra, minth már ezerszer végig kellett volna ezt hallgatnom, pedig még csak egyszer sem merült fel, mert ugye éppen magasból leszartuk a világot. Aztán rákönyökölök a térdemre, hogy valamivel támasszam a fejemet, és úgy nézek fel rá, szemeimet forgatva. – Hihetetlen, máris úgy beszélsz mint egy jövendőbeli járulékos veszteség – mert hogy valamiért meg vagyok győződve, hogy nem húzná sokáig, és talán nem éppen jó barátra vall, hogy ennyire nem bízom a képességeiben, de maradjunk annyiban, hogy annál jobban ismerem Philipet. – Egyáltalán hogy feltételezed, hogy szükségem van emlékezteteőre? Még szép, hogy vigyázok a hülye fejére. Le sem tud majd vakarni magáról – nézek rá elszántan, és egyébként halál komolyan. Mind tisztában vagyunk a szuperképességemmel. Olyan vagyok, mint egy átkozott bummeráng.
- Jól van, jól van.. talán igazad van. Vannak dolgok, amik nélkül nem lenne teljes az életem, de legrosszabb esetben iderángatjuk Bunnycicát és az egész szapora csigacsaládot és bezárjuk őket egy ketrecbe a csomagtérben. Mármint, ha el akarnának csámborogni. De hát végül is, te sem csámborogtál el, pedig már előkészítettem a téged megillető helyet is – már nem is szédülök igazán, sőt, nagyon is éber vagyok. Részegségem átcsapott abba a fázisba, amikor ragasztóbűbájjal kell elhallgattatni.
- Egyébként most is hoztam volna, csak olyan gusztustalanul boldog volt Dunggal, hogy nem is mertem megzavarni a  nyári románcukat. Mármint nem úgy boldog, hogy láthatóan, de tudom, hogy mennyire szüksége volt erre. Még akkor is, ha esélyes, hogy a bátyja megint felülteti. Mert miért ne tenné? Nem először történne meg – még mindig fecsegek, pedig ez már nem az a téma, amit ma még megengedhetnénk magunknak, így kapva kapok az alkalmon, hogy bármi.. hangsúlyozom bármi elterelje a figyelmemet.
- Jaj ne, Philip, annyira unom  már ezt. Van fogalmad arról, hogy mennyire fárazstó? – nézek rá mártír arccal, amíg kellőképpen kinyafogom magam, és túlteszem magam a tényen, hogy valójában egyetlen egyszer sem használtam a mágikus képességemet, mindig csak kamuztam, mert általában az sokkal érdekesebb, és az emberek amúgy sem az igazságot akarják hallani. Ezt hosszú pályafutásom során már megtapasztaltam. Tekintetem azonban, anélkül, hogy észrevenné, már kutatóan a háta mögé siklik, és ahogy a kósza ötlet átfut az agyamon, szinte látom felvillani a villanykörtét a fejemben.
A következő pillanatban már azon kapom magam, hogy a válla fölött átnyúlva, meghúzom a vészféket.
A hirtelen csikorgó fékezéstől és a tehetetlenségi állapottól pedig egyenesen neki csapódok a vállának. De ahelyett, hogy megint nekiállnék nyafogni, kihasználva  a pillanatnyi zűrzavart, megint megragadom a kezét és húzom magam után. A ajtó egy varázsszóra kitárul előttünk, és mire észrevennénk már a hűvös nyári fuvallat az arcunkba csap.
- Viszlát, Ernie, köszönünk mindent, majd küldünk képeslapot, ígérjük – hangom fülsöketítő ricsajnak hat a süket csendben, mert amikor a busz tovább robog, csak akkor jövök rá, hogy milyen kietlen pusztán is sikerült magunkat leraknom. Fogkefe, cserebugyik és egy árva vas nélkül.
- Hopsz, remélem azért pálca és cigi legalább van nálad, te hős auror – pillantok rá mindeféle megbánás nélkül, de azért nem lenne rossz, ha legalább egy átkozott kabátot hoztam volna magammal.
And too young to burn out
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
48
▽ Reagok :
30



»
» Kedd 12 Szept. - 16:13

Bunnynak éppen annyira jó most, mint az öregasszonynak mellettünk. Jónak jó, mert újra fiatalnak érezheti magát, de azért egy idő után mégiscsak képesek vagyunk őt idegesíteni. A magam részéről persze örülök, hogy Bunny nincs itt, hiszen a nyár egy egészen nagy szeletét töltötte nálam vagy velem - kinek hogy tetszik - és most ebben a kifejezetten furcsa környezetben és időben csak arra nincsen szükségem, hogy Dorcas kérdezősködjön. Mert addig jó neki, amíg nem tudja.
Szóval szusszanok egyet, és most az egyszer hálát adok Dungnak amiért próbálja játszani a bátyó szerepét, kínos pillanatoktól, csöpögős szemvillanásoktól és egy oltári nagy balhétól véd meg minket. Kösziköszi Dung innen is!
Botor módon elhittem, hogy ennyi volt. Utazunk még egy jót, nem alszunk vagy éppen igen, aztán reggel szépen leszállunk London ismertebb részén és megyünk amerre látunk. Bolond voltam, amiért elhittem, hogy Dorcas normális és tökéletesen megelégszik azzal amilye van.  
Nem kellett volna.
Tulajdonképpen ebbe az egészbe nem kellett volna belefognom.
Így mikor nyafogni fog, én csak legyintek. Kit érdekel, hogy unja? Legalább keres vele pénzt, és engem elszórakoztat.. ettől fogva nincs joga ellenkezni.
Azt hiszem, hogy beadja a derekát, és az, hogy rajtam keresztül borulva nyúl valamiért - eszembe sem jutott, hogy miért -  csak azért történik, hogy magunkra vonja az ipse figyelmét.
Persze nem ez történt. Sohasem egyszerű dolgok történnek velem ha Doe társaságában vagyok.
És minden annyira gyorsan történik, hogy egyszerűen nem tudok belenyúlni a fogaskerékbe, képtelen vagyok megállítani, és a busz nélkülünk robog tovább.
A szám is tátva marad, úgy meredek a távozó jármű után.
- Dorcas...-
Megtapintom a zsebeimet, pálca van, cigi nincs.
- Normális vagy? -
Kikerekedik a szemem. Nem hiszem el, hogy itt vagyunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Don't leave me alone

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: A nagyvilágban-