» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1978. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

• • • • • • • • • • • •
A házkupa nyertese a Mardekár!
Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
50
18
17
21
15
4
28
12
2
3
5
5
9
199
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

Kapcsolat kereső
Yesterday at 22:14
• • • • • • • • • • • • • •
Marcus Cartwright
Elkészültem!
Yesterday at 22:00
• • • • • • • • • • • • • •
Algol J. Sterling
hanincssötétsosemlátjukacsillagokat
Yesterday at 21:57
• • • • • • • • • • • • • •
Algol J. Sterling
#segítsdaparasztot
Yesterday at 21:35
• • • • • • • • • • • • • •
Caliban Malachy
aspirin & jumper
Yesterday at 20:20
• • • • • • • • • • • • • •
Rhystar Morhange
Nadia & Preston
Yesterday at 20:03
• • • • • • • • • • • • • •
Nadia V. Karkarov
Marcus & Soraya
Yesterday at 18:51
• • • • • • • • • • • • • •
Marcus Cartwright
Családi üzelmek
Yesterday at 17:08
• • • • • • • • • • • • • •
Mirabella Morhange
Adrian & Liana
Yesterday at 16:48
• • • • • • • • • • • • • •
Liana Conrad
Jó reggelt! - Ian & Karen
Yesterday at 16:16
• • • • • • • • • • • • • •
Karen Sullivan
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
79
▽ Reagok :
74



»
» Kedd 12 Szept. - 1:12
pax aurora



Nem tudja, miért hívják Cseresznyéskertnek maguk között, de ez volt az első kifejezés, amit a szigeten megtanult: pont ilyen derekán jártak az évnek, friss volt a jelvénye, de már akkor sem hitte, hogy gáncstalan lovag lesz. Nehéz lenne most akár kapaszkodnia abba a gondolatmenetbe, ami idáig hozta, az Azkaban hátuljában eldugott sírkertbe, a szinte jelöletlen sírok közé, ahol nem jár az emlékezet, az övé sem. Emlegettek valamit rossz humorérzékről, vagy arról, hogy régen talán mostanra halott fák gyümölcsöt hoztak, de őszintén szólva nem érdekli a magyarázat, erőtlen mosolyra húzódik a szája, ha kollégáitól elhangzik, hogy új lakója lett a Cseresznyéskertnek - aztán mindig menetrendszerűen követi az ő neve, mert több bűnöző haláláért volt felelős, mint ők együtt.
A kora nyári szél felborzolja a rég rezzenéstelen növényeket, kevesen vannak, ez egy zárt világ és csak nagyon indokolt esetben hívnak meg bárkit a hozzátartozók közül - az idősebb Selwyn elhurcoltatása óta nem látta viszont a családtagjait, és most is csak a legfiatalabb lányát fogja, a feleség nem kapott engedélyt. Nem vitatta, bőven elég port vert fel az eset enélkül is, és ahogy kilép az ajtón, eszébe jut a lány vallomása - nem az, ami a lapokon szerepel, hanem az, ami megásta az apja sírját. A lány most messze jár, aki eljöhetett, a másikuk, vele még nem találkozott, de nem kifejezetten vár rá, főleg mert az arca ismerős neki a fiú emlékéből. Olyan ez, mint szereplőnek lenni egy drámában, ami nem érdekli és nem is akarja, hogy köze legyen hozzá, ő csak egy fekete öltönyös statiszta a jelenetben, reméli, hogy szövege nem lesz.
A fiú már enélkül is túl közel került hozzá, kurvára nincs szükség még egy lépésre a személyes terébe bele.

A férfi holmija precízen összekészítve várakozik egy kompakt kis csomagban, súlyra meg érzelmi tartalomra is könnyű, csak egy talár, a pálcája darabjai, egy elromlott óra láncon, még az utolsó szavait sem jegyezte le senki, ő is csak a látványra koncentrált és a hatékonyságra. Mrs. Dolohov engedélyt kapott hát, hogy kiadják neki néhai apja tárgyait, és ha akar, maradhat a gyors elföldelésre is: belépést nyert a Cseresznyéskertbe. Kurva nagy kegy.
Megáll a kert elejében, ott várakozik - ha a lány úgy dönt, hogy csatlakozik, hamarosan hallja majd a lépteit, és túleshetnek ezen. Nem kétli, hogy egyikük sem kifejezetten várja ezt az alkalmat, neki mostanában amúgy is több Selwyn jutott, mint szerette volna, de.. egy halál mindig kötelességeket ró a maradók nyakába, még ha ők is ölték meg.
Nem tudja, miért hívják Cseresznyéskertnek: de őszintén reméli, hogy a lány nem fog rákérdezni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
122
▽ Reagok :
112
▽ Avatar :
Ella Purnell



»
» Csüt. 14 Szept. - 11:44

Sell your soul

Hányszor hallottam már, hogy nem leány gyermeknek való vidék ez, s mégis, mintha a hely mágnessel húzna magához, már így is túl sokszor tettem be a lábamat a szigetre, többször, mint az átlag emberek egész életük során. Legutóbb annyira átjárta a zsigereimet a félelem, hogy még beszélni sem tudtam, mégis csak volt valami haszna Antoninnak, aki elkísért, igaz, nem is volt más választása, ő volt felelős értem. És most vajon mi változott? A tény, hogy még mindig kiskorú vagyok, a tény, hogy gyakorlatilag a Sr. Parancsára eltiltottak ettől a helyről, most mégis ők hívnak ide, s bármennyire tiltakozik minden porcikám, bármennyire szeretnék sarkon fordulni és itthagyni mindent, mégis ittvagyok. A biztonsági beléptetés emlékeimt hozom magammal, ahogy a marcona aurorok végigmotoztak a testemen. Durva és minden mozdulatában megszégyenítő. Arcomra pír telepszik, ahogy habár szabad lényként lépem át a köszöböt, szabad akarattal mégsem úgy kezelnek már, mint egy pszichopata gyilkos szökevény húgát, hanem most már egy elbukott fanatista halálfaló gyermekét. Apám emléke olyan élesen él most bennem, mint még soha életében. Baljós árnyként telepszik a vállamra, amikor belépést nyerek a Cseresznyéskertbe. Önként húzom le a cipőmet újra, amikor meglátom, hogy nem női lábbelinek való terep a dimbes-dombos, sártól ragacsos földút, a megannyi jelöletlen sírral. Kezemben egy doboz, a néhai Selwyn öröksége, egy elronlott óra láncon, egy talár, törött pálcájának darabjai. Megállapodok a legszélesebb kiszögellésen, éppen a kapu mellett és beleborítom az egész tartalmát a tajtékzó hullámokba, és nézem egy darabig elnyeli őket a víz. Nem érdekel, hogy mit akarna anyám. Ő láthatólag nincs itt, senki sincs, csak az egyetlen elfelejtett, talán egykor jobb sorsra érdemes gyermeke, ő is csak mert nem hagytak neki más választást. Egy aprócska jele az engedetlenségnek, egy rossz gondolat, és a félszemű karvaly lecsap rá, nem kíméli.
Ügyet sem vetek a három aurorra, akik állig begombolkozva, merev tekintettel bámulnak, miközben én a tátongó gödör alját nézem, és erős késztetést kell legyőznöm, hogy bele ne köpjek, természetesen csak azért, hogy megtudjam, milyen mély is valójában.
De a félszemű annál inkább felkelti az érdeklődésemet, aki még mindig ott áll a kapuban, de hozzám jól hallható és látható távolságra. Jól ismerem ezt az arcot Reggeli, a Déli és az Esti Próféta hasábjairól, ahol szűkszavúan de annál hangzatosabb, ömlengő frázisokkal számolnak be hőstetteiről, legutóbb éppen arról, hogy majdnem sikerült megtörnie egy szegény bolond lányt. Próbálok minden kusza és túlságosan fájdalmas érzelmet egyetlen hosszú pillantásba összpontosítani, de a garatomból feltörő keserű íz csak gyűlik a számban, mintha  a világ összes fájdalma és epés megjegyzése egyetlen pontban összpontosulna. Aztán köpök egyet, és a vastag váladék szinte hangtalanul zuhan bele a mély gödörbe.
Kézfejemmel törlöm le az ügyetlenül felmázolódott maradékot, miközben még mindig Alastor Moodyt fürkészem, aztán mezitláb cuppogva a sárban közelebb lépek hozzá.
- Elragadó ez a hely, itt biztos megtalálja végre végső nyugalmát az apám – hangom felnőttes, visszafogott, hiszen kiköptem minden keserűséget, legalábbis egyelőre. – De gondolom tisztában van vele, Mr. Moody, hogy nem ezért jöttem ide ilyen messziről. Reméltem, meg tudja mondani, hogy hol lehet a nővérem.
not your whole self
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Cseresznyéskert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: A nagyvilágban-