» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1978. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

• • • • • • • • • • • •
A házkupa nyertese a Mardekár!
Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
50
18
17
21
15
4
28
12
2
3
5
5
9
199
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

Kapcsolat kereső
Yesterday at 22:14
• • • • • • • • • • • • • •
Marcus Cartwright
Elkészültem!
Yesterday at 22:00
• • • • • • • • • • • • • •
Algol J. Sterling
hanincssötétsosemlátjukacsillagokat
Yesterday at 21:57
• • • • • • • • • • • • • •
Algol J. Sterling
#segítsdaparasztot
Yesterday at 21:35
• • • • • • • • • • • • • •
Caliban Malachy
aspirin & jumper
Yesterday at 20:20
• • • • • • • • • • • • • •
Rhystar Morhange
Nadia & Preston
Yesterday at 20:03
• • • • • • • • • • • • • •
Nadia V. Karkarov
Marcus & Soraya
Yesterday at 18:51
• • • • • • • • • • • • • •
Marcus Cartwright
Családi üzelmek
Yesterday at 17:08
• • • • • • • • • • • • • •
Mirabella Morhange
Adrian & Liana
Yesterday at 16:48
• • • • • • • • • • • • • •
Liana Conrad
Jó reggelt! - Ian & Karen
Yesterday at 16:16
• • • • • • • • • • • • • •
Karen Sullivan
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 11 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
10
▽ Reagok :
7
▽ Avatar :
Aaron Taylor-Johnson



»
» Pént. 15 Szept. - 0:11
Hűvös, nyákos az erdő. Az este támogatója nem más, mint a tipikus angol időjárás. A földet annyira eláztatta az előző órákban lehulló csapadék, hogy tisztán kivehető az illata és a lerakódott anyagok meg ürülék szaga ahogy a tűlevelűekével keveredik. A levegő szabályosan metszi a tüdőt, általa felpörög az agy, továbbnövekszik az ember ébersége.
Mélyet szippantottam belőle az első métereknél, ahogy betettem ide a lábamat. Azóta is bizonyos időközönként alaposan megtelítem vele a két tüdőfelemet, olykor párapamacsokat eregetek a levegőbe. Mikor épp élettani okokból, mikor épp kedvtelésből. Idebent nem a szórakoztató tehetségéről híres a társaság, sokkal inkább a vérfagyasztásáról vagy húsfogyasztásáról, ha épp nem a lélekből kezdenek csemegézni... A juharpálcát látszólag lazán fogom: felkészült vagyok, mint mindig, de nem feszült. A figyelmem nem lankad. A kezdetek óta nem és nagyon is figyelek minden rezdülést a környezetemben, akárcsak az előttem lévő, természetes akadályokat. Kikerülöm a nagyobb gallyakat, melyeknek gerince hangos reccsenéssel adná meg magát a súlyom alatt. A köves területeket, hol egymáson karistolva csapnék zajt. Tudatosan haladok egy ismert ösvényhez, elkerülöm a kényes részeket és talán még azt is mondhatnánk, hogy kerülőt teszek annak tekintetében lenne ennél rövidebb útvonal is a célom eléréséhez, amitől még azért odébb leledzek. A fák ritkulnak, különösen a lombozatuk és a növények kikoptak az aljzatból, az esőzés miatt most csúszóssá vált a terep a bakancstalpam alatt a lankás s dombos vonulatok váltakozásával. Kopár, kihalt, igen, ezek a jelzők remekül jellemzik a környéket és az erdő legjavát is, ha épp nem hűvös pillantást vagy lehelet lenyomatát érzed a tarkódon lecsapódni.
Emlékszem mit mondott Holls, hogy hova tette a megszerzett tárgyat és ha minden igaz, akkor nem messze vagyok azt az körülvevő védőbűbáj mezsgyétől. Hátulról fog támadni az undorító bizsergés, az ösztönös távozni vágyás, ami közel sem olyan finomhangolt tudásra enged következtetni a mágia létrehozóját illetően, de ez mellékes. Sosem a finom cicázása mentette ki a bajból és tudván mit, merre keresek kifejezetten kedvező irányadóként szolgál a modora. Több, mint egy hónapja történt meg a jelzés utasítás a magasabb, befolyásosabb körből, az igény a fekete piaci kapcsolatainak felkutatására, hogy beszerezze a nyakláncot. A részletekről magam sem tudok vajmi sokat, már-már semmi érdemit azon felül, hogy lazítanom kellett a vizsgálati ellenőrzésen az átengedő szakaszon. A nyelvére szószerint csomó kerülne, ha olyannal beszélne a tárgyról, aki nincs beavatva, mint például a mellékelt ábra is mutatja...
Az egyenetlen talaj felszínén messzebb, ahová még erőlködve elér a hold hóka fénye egy száj elhúzásra sarkalló nyomot veszek észre. Patanyomokat. A mennyiséget tekintve nem beszélhetünk sok négylábúról, legfeljebb kettőről, amelyik erre kódorog, de eladdig nem hallottam hangjukat. Nem is szeretném. Ocsmány lényeknek tartom a kentaurokat. Büdösek, mint egy ló és nem mindegyik van legalább olyan okos is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
20
▽ Reagok :
11
▽ Avatar :
Gal Gadot



»
» Pént. 15 Szept. - 7:33
Úgy érzem, fanatizmusom elért egy olyan pontra, mikor már komoly segítségre lenne szükségem. A fiút követni izgalommal töltött el. Szemeim előtt lebegett már a kép, a tárgyalásának eseményei. A vágy, hogy rács mögé juttassam olyan élénken élt bennem, mint egyik halálfaló társával sem azelőtt, ez pedig aggodalom helyett kifejezetten jól esett.
Hosszú úton követtem őt, megbújva a sötétben, ami kevésbé vált előnyömre, mert Ő benne él, magáénak érzi, még is sikerült elérnem, hogy észre se vegyen. A tiltott rengeteg sötétjében pár perce tűnt el, én pedig megtorpanok, mielőtt követném. A sűrű fák takarásában nem volna okos dolog elveszítenem a nyomát, főleg most, hogy ilyen közel járok. Még is tekintetem a sötét fákat pásztázza és azon merengek, talán nem ez a fiú a legszörnyűbb dolog, amivel odabent összefuthatok. Félelemnek nyoma sincs bennem, sőt, az adrenalin olyan szinten megdobja vérnyomásomat, szinte érzem dobhártyámon át szívem rendezetlen zakatolását. Sötét színű kabátom és ébenfekete hajam elrejt majd odabent, ha csak nem a hold fénye vet rám képet.
Utána indulok, torkomban lenyelhetetlennek érződő gombóccal. Figyelem az utamba akadó gallyakat, minden neszt, mit állat vagy Ő maga okozhat és ügyelek arra, hogy én ne tegyem. A meglepetés erejével akarok rajta ütni, ahogy nem egyszer Ő tette ezt velem. Egy év hosszú idő, semmivel sem érezzük kevesebbnek, mint mondjuk a muglik és erre a gondolatra az izgalom mellett nem kevés harag is elönti tudatomat. Ma este pontot akarok tenni ennek a végére. Hogy mennyire minősül ez személyes vendettának, nos... Egyedül követtem, ez sok mindent elárulhat.
Az egyik fa mögül kitekintve látom is alakját. Figyelem néhány pillanatig, határozottan, célirányosan halad mélyen az erdőbe. Érzem, ahogy a páratartalom miatt sikamlósan szorítom pálcámat, ha ennél erősebben tenném, egyszerűen kicsúszna a cédrusfa a kezemből. Nedves minden és hideg van, leheletem apró bolyhokat fest arcom köré, ahogy kifújom. Az enyhe ködöt akkor veszem észre, ahogy a fiú halványodni kezd előttem. Kilépek a fa takarásából és behozom a távolságot, amit közénk lopott lépteivel. Néhány méterre lehetek tőle, mikor pálcámat rá szegezem és felhívom eddig bujkáló lényemre a figyelmet.
- Vajon mi céllal érkezhet egy kölyök takarodó után a Tiltott Rengetegbe? - Nem titok hát, hogy személyes okaimon kívül az is érdekel, miért érkezett ide. Annyira azért nem vagyok ostoba, hogy hagytam volna céljához érni, még a végén egyetlen hopponálás és nyomát vesztem. De mivel nem úgy érkezett, ahogyan gondoltam, hogy távozni fog, nem tudja, pontosan hova is tart. Ahhoz pontosan látnia kellett volna a célt, ahova érkezik.
Forduljon meg, vagy sem, nem zavar, pálcámat mereven, szorítva szegezem rá és kissé zavar, mennyire csúszik kezemben, mintha nem tudnám biztosan tartani. Érdemes ezt a nedvességre, az esőzésre fogni, mintsem esetleg arra, hogy bizonytalan lennék vele szemben. Tisztán emlékszem első találkánkra, ahol a pályaudvar egy részét szétromboltuk és francnak sem akart leszállni rólam. Először úgy tűnt elvetemült arcának láttán, hogy csak játszadozik, de azóta úgy érzem, célja van velem. Túl hosszan nyúlt már el kettőnk játéka. De élve kell nekem, a Wizengamot fog dönteni sorsáról, nekem pedig elég sok mondanivalóm lesz majd azon a bizonyos tárgyaláson, hogy az Azkabanban tudhassam.
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
10
▽ Reagok :
7
▽ Avatar :
Aaron Taylor-Johnson



»
» Pént. 15 Szept. - 18:27
Szeretem az életem. Azt mindenképp, hogy rendelkezem vele és ennek okán nagyon is éber léptekkel közlekedem az erdőben, ahol az volna szokatlan, ha nem érezném magamon akárcsak a fák pillantását is. Vagy azon lényekét, amelyek csendben leskelődnek az ágairól és akkor még szót sem tettünk azokéról, akik a törzsek között járnak...
A levegő tolakodóbban simít a kabátom gallérja alá, fagyosan érinti a nyakamat, aminek hatására hosszan eresztem ki a tüdőmben rekedt, elhasznált mennyiséget és megtorpanok. Már-már nyújtóztató mozdulattal döntöm oldalra az üstökömet, kissé hátrafelé is és mielőtt bármi egyebet tehetnék megneszelem az igyekvést a hátam mögül. Halk, mint amikor a macska a körmeit behúzva, puha talppárnáin közeledik, de egy ponton a magabiztosnak érzett táv miatt óhatatlanul is hangosabbá válik. A mutatóujjammal biztosabban támasztom a pálca oldalát, szavatolva magamnak, hogy azonnal védekezésbe kezdhessek, ha a szenzoraim jelezni kezdenek.  A reakciómat mindaddig odázom, amíg nem tudatosítja a jelenlétét a mögöttem osonó, akinek hangját hallva lomhán húzódik egy széles vigyor a képemre és hátranézek a vállam felett, hogy lássam a kérdésének feltevése alatt. A végéhez érve megszelidül az ív. Már a méretét tekintve. A jellege változatlan, tükrözi mennyire szórakoztatónak találom az auror felbukkanását. Nem, valójában nem kellene így lennie. Nem úgy, mint azt az arcomra kanyarítanám látszatként.
- Minek okán csak kétes helyeken találkozhatok a leghűségesebb rajongómmal... - A levegőben hagyom a mondat végét, amíg egy kicsit széjjelebb tártom a karjaimat. Amennyiben hajlandóságot látok részéről, önfegyelmet arra, hogy ne ugorja át az előjátékot, lassú tempóban fordulok meg. Szemtől szemben szeretnék állni vele. Mi több: nem ebben a távolságban. Nem ennyire közel a bűbáj határához.
- Gondoltam ez alkalommal valami különleges helyre viszem el. Jutalmául a kitartó követésért. - A tekintetem a lefegyverkezésre bármikor kész kezére siklik, elnézem egy másodpercig, ha kegyesen bánik az idővel és nem siettet. Az eddigi találkozóink során elég heves volt, nehéz lenne megmondani melyik most-nál következik el a nagy közben lépés ideje. Apropó lépés... Egyet megteszek felé, ha nem tartja feljebb, támadó szándékkal a saját pálcáját, figyelmeztetésül milyen tettem van ínyére és milyen nincs.
- Viszont nekem is lenne kérdésem: ennyire hiányoztam, hogy az erdőbe is utánam jöttél? - Komolyan kezdek bele a mondandómba, de a végét pimasz hanglejtéssel színezem meg. Elmondani milyen céllal érkeztem ide? Teljességgel kizárt. Előszeretettel kezdek bele a játszmába a saját módszeremmel: tématereléssel, szavakkal, hátulsó kerülővel.
Nem egyenesen közelítem meg a dolgot, de valóban érdeklődéssel mérem végig a saját szájíze szerint miként fogalmazza meg a választ. Az állás, pedig nem változik közben: leeresztett karokkal, pálcával hallgatom. Végtelennek tetsző türelemmel és idővel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
20
▽ Reagok :
11
▽ Avatar :
Gal Gadot



»
» Pént. 15 Szept. - 19:14
A fiú elégedett, szórakozott vigyorral néz rám hátra. Pálcámat nyíl egyenesen rá szegezem, arcomon pedig nem szaladgálnak az érzelmek. A munkámat jöttem végezni és semmi más. Elkapom, beviszem őt és a Wizengamot ítéletet mond felette. Fiatal kora miatt talán kissé sajnálom, még ha egyelőre dementor-csókot nem is érdemel. Egyelőre.
Kedélyes, már-már csevegő hangja kifejezetten bántja a fülemet. Eszembe juttatja összes találkozásunkat, a gondolat pedig egy nagy csokorként ültet dühöt szemeim csillogásába. Ez az a hang, ami álmaimban kísért engem. Ez az öntelt, idegesítő vigyor les rám vissza a tükörből, mikor bambán önmagamat bámulom. Egyetlen percig sem vesz komolyan, sohasem tette. Talán ez bőszít leginkább. Hiszen csak egy kölyök. Hiába az arcszőrzet, minden mozdulatából visszacseng az elvetemült komolytalanság.
Szívem hevesen zakatol, ahogyan minden alkalommal. Az adrenalin elborítja elmémet és ha kívülről nem is látszik, vihart kavar legbelül. Dühömet az elmúlt évben orkánná formálta és ha nem lenne elég lelki erőm, undorodó grimasz torzítaná arcomat.
Közelebb lép, én pedig nem teszek felesleges, hirtelen mozdulatot. Nincs szükség rá, mert figyelem őt. Volt rá példa, hogy lelki erőmet elvesztve rontottam rá varázslatokkal... mindet kivédte. Elképesztően jó duelista és valahol tudni szeretném, honnan tanulta. De az, hogy kérdések merülnek fel bennem vele kapcsolatban, már egy rossz ómen. Nem kellene foglalkoznom vele egyáltalán, csak végezni végre a munkámat. Túl sok időmet pazarolta el így is.
- Fogd be a szád. - Kezem továbbra sem remeg, ahogy határozottan szegezem rá pálcámat. Arcom beton biztosan közvetíti felé a semmit. Nem mondanám, hogy közömbösnek látszom, inkább szigort sugárzom, mikor dolgozom.
- A munkámat végzem. A fajdát felkutatása és rács mögé juttatása a dolgom. - Hangom most közömbösnek hat és ha elég szemfüles, valódi érzéseim egy leheletnyi pillanatra megmutatkoznak, ahogy rászorítok pálcámra. Nem csúszik ki a nedvességtől a kezemből, bár nem sok híja van. Tekintetem rá szegezem. Egy rossz mozdulat és nem fogok habozni.
- Választhatsz, kölyök. A könnyebb, vagy a nehezebbik út. - Nem mondom neki, hogy ezúttal nem menekül, mert ha megrögzött célom is elkapni őt, sosem tudom, találkozásainknak mi lesz a vége. Sérültem már meg komolyabban miatta, de sosem túlságosan. Talán ez fordítva is így van, nem emlékszem. A hideg segít benne, hogy gondolataim viszonylag rendezettek maradjanak, de vehemens személyiségemnél fogva nem kizárt, hogy egyetlen rossz szó és elborul az agyam.
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
10
▽ Reagok :
7
▽ Avatar :
Aaron Taylor-Johnson



»
» Pént. 15 Szept. - 20:23
Ráérősen időzök el az én perspektívámból márványosan hidegfényű arcvonásain. A faragott szigorán, ami mellett kivilágolnak a szempárjában fortyogó érzelmek és máris nem lesz olyan hideg az éjszaka, mint az ezelőtti időben. Érdekes kontrasztot képeznénk egymás mellé állítva. A két lábon járó hedonizmus és vérkomolyság. Jelenleg ezt az arcát mutatja, erre a maszkra esett a választása, míg én a jól beváltnál maradva egy lusta mosollyal vértezem fel magamat két párbeszéd rész között. Szükségtelen, hogy kívülről is látszódjon nem veszem fél vállról a nőt. Ügyesen használja a mágikus képességeit, ostoba lennék semmibe venni ennek a tényét, de ez nem jelenti azt ne szívhatnám a vérét ennek tökéletesen az ellenkezőjét mutatva. A változatlanul lent tartott karommal, a laza testtartásommal, a mimikámmal, hangjátékommal, a hanyag eleganciájú megfordulásommal, a szemérmetlen mustrálásával vagy azzal a szimpla lépéssel, amivel lerovom a közöttünk húzódó táv egy részét.
Rezzenéstelenül fogadom a felszólítását, helyben maradok és úgy állok ott, mint aki eleresztette a füle mellett a mondatot. A sejtelem viszont a gondolatai közé ihatja magát, mi szerint nagyon is eljutott a hallójáratomig, ami elhangzott, csak éppenséggel nem törődöm vele. Kérlek, egy beszélgetés mindig két fél között zajlik. Nem csak az egyik hallatja a hangját... Egy szusszanás múlva szelídülten pislogok rá, félelem, a nyomás érzetét nélkülözve, egy Valóban ezt szeretnéd? közleménnyel a szembogaraimban. Megint megteszek egy lépést felé,  ha hagyja.
- Egyből a közepébe, huh? Eddig azt hittem a lassú felvezetést szereted. - Félreérthetetlenül szúrom oda az ezüst tálcán hordozott célzást a munkáját és annak sikerrátáját illetően. A fejemet nem mozdítom, de végignézek magamon: igen, egészen szabadnak érzem magam a felvázolt elképzelésével ellentétben. Rács mögött? Reggel olyan ruhába búvok amilyenbe kívánok, ha nem dolgozom és nem szólít a kötelesség abban az órában hagyom el az ágyamat, amelyikben akarom s nem kötnek béklyók, szabályok azzal kapcsolatban hova mehetek. Lehet a jelenlegi egy kicsit másabb helyzet, egy kicsit szorosabban vannak a mindenkire vonatkozó, láthatatlan láncok, de a saját akaratomnak megfelelve veszem fel a várakozó testtartást mindenféle fenyegető mozdulattétel híján.
Megvívhatnánk. Lerendezhetnénk gyorsan is, nem fér hozzá kétség, de előtte előszeretettel puhítom, bosszantom, mert eddig is működött a módszerem: miért lenne ezúttal másként? Ha annyira magabiztos lenne, megingathatatlan nem javított volna a fogásán sem az előbbi szekundumban, amiből következik: sínen vagyok.
- Helyetted válasszak vagy inkább: neked? - Megdobom a szemöldökeimet is a kérdés mellé. Provokáció, piszkálódás nem hallatszódik ki a kérdés mögül, nem  befolyásolom a szájának ízét. Mankóként szolgálhat a megoldás kiötléséhez, hogy aligha festek úgy, mint aki egy pillanat erejéig is elmerengett azon a két lehetőség közül melyikkel lenne ildomosabb kacérkodnia. Nem, nézőpont kérdése kinek könnyebb vagy nehezebb az út.
- Azt hittem olyan nő vagy, aki tudja mit akar. - A bedobott kártyalappal ellentétben már nagyon is nyíltan húzogatom az oroszlán bajszát és leplezetlenül szórakozom kettőnk játékán. Ha annyira komolyan végezné ezt a lehetőséget nem kellett volna felajánlania, a lépés esélyétől is meg kellett volna fosztania a régóta húzódó múltunk okán.
Talán robbanni fog? Robbanjon.
Az előttünk elterülő földes rész felére eresztem a pillantásomat. Kifejezetten gyorsan, röpke megfigyelés erejéig. Ha elveszti a türelmét vagy keményebb döntések meghozatalára adja a fejét: pontosan tudom mivel fogok reagálni rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
20
▽ Reagok :
11
▽ Avatar :
Gal Gadot



»
» Pént. 15 Szept. - 20:52
Mély levegőt veszek és kifújom, a hűvös levegő fehéresen tűnik el arcvonásaim mellett. És még egyszer.. talán harmadjára is. A bőröm alá mászik és kár volna tagadni, sikerül neki. Rávilágít mindenre, amire nem szeretném, de leginkább az zavar, amit utoljára hozzám intéz: Azt hitte olyan nő vagyok, aki tudja, mit akar.
Zavar, ahogy lopja a távolságot. Zavar csilingelő, már-már túlontúl mézesmázos hangja, ahogy mondandóját visszhangként ismétlődik a fejemben. Zavar, hogy már régen le kellett volna fegyvereznem. Csak ki kellene mondanom: Expelliarmus. Pálcája elrepülne, védtelenül állna előttem és ez a roppant idegesítő hang is megszűnne zakatolni a fejemben.
Nem teszem, egyelőre nem. Arcomon még mindig ott ül a szigor, magamra erőltetem, minden porcikámat arra ösztönzöm, hogy legalább kívülről ne lássa rajtam, eléri a célját. Olyan szinten idegesít, majd felrobbanok tőle. Expelliarmus, Amelia. Formáld meg a szavakat. A munkád, a kötelességed megkívánja tőled. Újabb mély levegő, meg sem szólalok. Muszáj nyugodtnak maradnom, csak egy pimasz kölyök, semmi más. Csak egy kölyök... csak egy...
Mint aki hirtelen megunja, pálcámat lendítem és erős varázslat, tűz formájában, lángcsóva képében lendül felé, szavak nélkül. Kivédi majd, kétség sem fér hozzá, ezért ismét lendítem a pálcát, ezúttal kékes fény szalad felé szaporán és tudom, ki fogja védeni. Némán folytatom ezt néhány percig és hagyom, hogy dühöm szavak nélkül rohamozza meg. Erősebb bűbájok ezek, mint amikkel eddig szórakoztunk és van még a tarsolyomban egy-kettő. A türelmemmel játszadozik és ez egyáltalán nem tetszik.
Az utolsó bűbáj után leengedem a pálcámat és rá meredek. Habozok, nem tudom, mit mondhatnék pontosan, amivel nem árulom el magam előtte. A felismerés, hogy már régen megtettem még dühösebbé tesz.
Mi a franc van velem?
A pillanat, ahogy látnám, szavakat akar formálni, azonnal ismét erős bűbájt küldök felé. Ezeket annyiszor használtam már a gyakorlatban, hogy nem kell szavakkal előhívnom. Kissé úgy tetszik, mintha pálcámból ráznám ki az energiát. Ostromolom őt vele, némán, talán kissé eszelősen is. Nem akarom hallani a hangját. Nem akarom, hogy szívja a vérem és szembesítsen azzal, ami a valóság. Amit sosem fogok beismerni.
Nem egy pálcalendítés után ismét leeresztem a pálcámat. Nem is köd, de forró levegő leng körbe minket a sok energiától és ezúttal olyan dühös, megvető pillantást vetek felé, mint azelőtt sohasem. Elegem van belőle.
- Ez neked csak egy játék. - Sziszegem felé, pálcámat markolva. Hogyne lenne az. Minden arcvonása arról uralkodik, baromi jól szórakozik rajtam. Fene se tudja, mit lát belőlem, vagy mire gondol, miért van ez. Én pedig továbbra is tagadok magamban mindent. Egyre nevetségesebb ez az egész.
- Expelliarmus! - Kiáltom a sötétségbe, mi minket övez és egyenesen pálcája felé bökök. Mintha lassított felvételben látnám, ami történik, még csak jut el tudatomig a dolog. Vajon sikerült?
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
10
▽ Reagok :
7
▽ Avatar :
Aaron Taylor-Johnson



»
» Pént. 15 Szept. - 23:45
Csendbe burkolózik és nem kell kettőt se találgatnom, hogy rájöjjek miért is. A vonásai közel sem kisimultak, nem lazán, puhán gördülőek. A feszültségből építkező szigor foglalja el legtöbbjüket és nem az érdektelenség, amiből arra következtethetnék mennyire mellé lőttem minden egyes szegmensével a mondani valómnak, hanem pont az ellenkezőjére. Az egyetlen, az oldalamat nagyon is információ után kaparó kérdés: miért? Sandán kutakodom a válasz után a tekintetében, de kevés felhasználható anyagot találok, tippeket tudnék egyedül építeni belőlük. Utána néztem az életelőzményeinek. A tárgyalás után prioritást élvezett a feladataim között. Egy senki vagyok a számára, csak egy kölyök, miként rendre él a kifejezéssel. Az utaink nem keresztezték egymást a pályaudvaron történteket megelőzően, az ügyeihez, a körülötte forgó eseményekhez egyszer sem volt közöm. A kézenfekvő megoldás ekkor üt be, már-már egy időben a pálcájának lendítésével: rajtam vezeti le a magánéleti gondait... Hiányoznak neki az esti összebújások Mr. Hopkins-szal? Újból színre lépő apa-problémák? Sok a kulimunka? Ezer hasonló, elnyűtt oka lehet, amire nem vagyok kíváncsi. Nem az én dolgom, de kapóra jön mind az érzelmeinek túlfűtéséhez.
Berobban? De még hogy...
A tűzzel tüzet elvet vallom, ami a legtöbbször a mágiahasználatomat is tükrözi, most mégis rögtönzött pajzsbűbájt vonok fel magam elé a záporként felém küldött armada kivédésére. Ha nem is ismerném valamennyiőjüket, a pajzsnak feszülő erejükből könnyen levonom a következtetést: célszerűbb a varázslatot mindössze az eltérítésükre, nem a teljes erejük hatástalanítására használnom. Energiát, erőt spórolok vele többek között és nem utolsó szempontként tekintek arra is, hogy ismételten a nyakába öntöm a választásommal az olajat, ami a mérgét gazdagon táplálhatja. A lövetszerű csóvákat oldalirányba küldöm el, míg a folyamatos ostrom alatt tartóakat ellenpárjukkal oltom el, ide-oda táncoltatva az erő kiegyenlítődést, hol az ő, hol az én térfelemre. Eszem ágában sincs minden erőmet beleadni, pazarolni, mint ahogyan azt ő teszi a nyilvánvalóan elszabadult indulatainál fogva. Szapul, rajtam vezeti le a problémáit és ehhez megszólalnia sem kell. Tipikus. Hihetetlenkedve köpök egy adag levegőt felé azzal az elmaradhatatlan Nyugalom kislány. mosolykezdeménnyel a bal profilomon, amikor még tétovának is beillően szakítja meg támadásainak sorozatát.
- H... - Az első betűig jutok, mire viperaként csap le a megismételt bűbájokkal. Mérleg tárgyát képezi mind, hogy az egyszerű taszítás elengedő-e a pár méterrel odébbi félrelökésükhöz vagy a belőtt szög miatt a teljes elengedésüknek. A legközelebbit egyenesen a platánnak, aminek törzse apró darabokra robban és halott koronája a földre vetődik, a párharcunk közepébe, a mostanra szárazra repedezett földre. A hőmérséklet fullasztó méreteket ölt, a nedvesség páraként gőzölög, nyújtózkodik az ég felé.
A levegőt kissé szaporábban kapkodom, elismerő ívvel adózok a szemeim láttára vérvörös ködbe boruló nőszemélynek. Ilyen hevességet nem tapasztaltam tőle. Kedvemre való, nem tagadom. Ellenben nem a legalkalmasabb az időzítése... Nyelvem hegyére tolult a reflektálásom, de több sütni valóm akad annál, hogy hagyjam dühből csapja felém az átkot és a tervének gáncsot vetve előzöm meg az igeszórásban:
- Reducto! - Előzőleg belém fojtotta a szót. Nem szeretem, ha így tesznek azon a ponton, ahol még nem lehet eldönteni utálni vagy épp imádni fogod-e a megszólaló felet. Kitér-e és tesz egy próbát mindevvel egy időben a pálca kirepítésére a kezemből vagy telibe találja a varázslat, ami méterekkel hátrébb fogja dobni...
Előbbi esetén nem lesz pontos a találata, a karomba csapódik az ereje és a hátamra kényszerít, két méterrel odébb a megkeményedett földön. Ha az utóbbi következik be viszont nem fogom hagyni, hogy az övé legyen a következő kör kezdési joga és bénító varázslattal lépek fel ellene.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
20
▽ Reagok :
11
▽ Avatar :
Gal Gadot



»
» Szomb. 16 Szept. - 11:20
Gyorsan történik minden és nagyon úgy tűnik, hogy az elmémben gyűlő, már-már kibogozhatatlan zűrzavar miatt elvesztem a fonalat. A platán bedől kettőnk közé, mintha csak a természet akarná szétválasztani a két párbajozót, megelőzvén egy esetleges katasztrófát. Hangomat elnyeli a köd, a sötétség, fogalmam sincs. Átkom nem látom, hol ér célba, ha egyáltalán megtörténik, de szavait olyan tisztán hallom, mintha az elmémben csengene.
Reducto!
Még hallom, ahogy az átok lábaim előtt érkezik meg a hűvös talajba, aztán megszakad a kép. Nem tudom megállapítani, hány méter repülhettem hátra, vagy milyen magas ívben tettem mindezt. Mikor legközelebb képes vagyok felmérni helyzetemet, hangosan, oldalamon landolok a nyálkás, saras talajban és néhányszor átgurulok magamon, mire hasamon végre megállok. Kinyitva szemeimet csillagokat látok és kell néhány pislogás, míg képes vagyok tisztán látni az előttem terülő erdő kihaltságát. Valami érzem, hogy folyik homlokomból. Forró és enyhén csiklandoz, ahogy szemöldökömben kissé fennakad, de aztán tovább folyik, kihagyva szemeimet, le egészen az államig. Odanyúlok, hátha színéből rá tudok jönni, hogy a vérem-e, vagy csak sár, de a sötétben nem látom többnek sűrű folyadéknál. Fájdalmat az adrenalin miatt nem érzek, de elég nyilvánvaló, hogy valamibe csúnyán bevertem a fejemet.
Mindezt lassított felvételben élek meg és mikor ellenségemre terelem tekintetem, pálcáját lendítve messzebbről, újabb átokra készül. Talán miattam, nem tudnám megmondani, de egészen máshogy alakul a mai este, mint a korábbi találkozások. Kevesebb játékosság szorult most közénk, mintha megrögzött, fanatikus célomnak ma ténylegesen eleget tudnék tenni.
Épp csak felállok, hogy bénító bűbáját pálcámmal a semmibe vezessem és érzem, hogy az adrenalin mellett a düh forr a véremben. Nem úgy, ahogyan eddig tette, most elértem arra a pontra, hogy ezt befejezzem. Mindketten könnyedén bántunk eddig a másikkal és az öröm, amit eddig okozott a vele való harc, most egészen más formában mutatkozik meg. Méltó ellenfélnek bizonyul, annak ellenére, hogy látszólag is fiatalabb, bár korát nem tudom, ahogy nagyon semmit róla. Nem kutattam úgy utána, ahogy Ő tette irántam, nem érdekelt a személye, a háttere, még ha fel is merülnek bennem kérdések vele kapcsolatban. Ó, nem is egy. De Ő is csak egy halálfaló, egy feladat, amit teljesítenem kell. Mert muszáj.
- Confringo! - Kiáltom kissé még kótyagosan a bűbájt, ami egy fába érkezik meg, nem messze tőle, ahogy halad felém. A fa szétrobban, remélhetőleg elvonja a figyelmét addig, míg összekapom magam, mert forog velem a világ. Ennek érdekében, míg figyelmét a fa köti le, én megindulok beljebb az erdőben, eltűnve szemei elől, ha nem reagál elég gyorsan.
Taktikát kell váltanom. Ha lenne most egy biztos pont az életemben, vagy örömteli emlék, amibe kapaszkodhatnék, meg tudnám őrizni nyugalmamat. Akár csak a dementoroknál, harcban is igaz ez, hogy amint hagyod a másikat a bőröd alá mászni, sokkal kevesebb esélyed lesz arra, hogy győztesként kerülj ki a találkozásból. A fiú nem egy dementor, de nem kizárt, hogy mumusként Ő jelenne meg előttem. Nem azért, mert félek tőle, hanem mert akadályt jelent az életemben. Hogy pontosan miért van ez, azt nem fogom fejtegetni magamban. Olyan kérdések ezek, amikre nem akarok választ kapni.
Hamar ismét szemei elé kerülök és habozás nélkül bűbájokkal ostromolom őt, ahogyan majdnem egészen mellette előkerülök a fa takarásából. Arcomon határozottság csücsül, vadul támadom, erős bűbájokkal, nem úgy mint eddig. Nem hagyom levegőhöz sem jutni, bár néhány varázslat nem őt célozza, kissé mellé találok, mert szédülök a fejemet ért ütéstől. Ha arra van szükség, egy fa takarásában védekezem az Ő varázslatai ellen és ismét előkerülök takarásukból, mikor jónak találom.
Így történik, hogy mikor neki háttal egy fának döntöm a hátam és mellettem záporoznak a bűbájok, kiszólok a fa mögül.
- Ennyit tudsz kölyök? - Kérdem vigyorogva, talán magamtól is és a kezdeti zavartságom kezd elpárologni, ahogy az előző kis baleset után kezdek magamhoz térni és belelendülni a küzdelembe. Most már sokkal izgalmasabb és kevésbé hajt a düh. Egészen javamra válik a fájdalom, amit a fejemen érzek. Amennyire felidegesített először, most annyira józanítóan hat rám. Ismét elveszek a fák között, hogy hátába kerülhessek.
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
10
▽ Reagok :
7
▽ Avatar :
Aaron Taylor-Johnson



»
» Vas. 17 Szept. - 14:55
Némi por száll fel a fa bedőltekor és kisebb méretű földdarabokat tép ki a helyéről a közvetlen a lábam mellett találatot érő varázslat. Oldalvást kellett kitáncolnom a helyzetből az utolsó pillanatban, ami csak azt igazolja, hogy ha egy fél szusszanással később teszek meg az iménti óvintézkedést, akkor nagy valószínűséggel fegyvertelen lennék mostanra. Az előre nem egyeztetett randevúnkat, pedig már jóval kevésbé tartanám élvezetesnek akkora hátránnyal a térfelemen...
Aurori hivatásának eleget téve van itt, a munkáját végzi (hogyne, kétségtelen), aminek prioritást élvező alanyának érzem magamat. A bűnlajstromaim listája nem olyan hosszú, főként nem tartalmaz akkora súllyal bíró tetteket, amikről a Minisztérium arcomhoz vagy nevemhez köthetne, így nagyon is érdekesnek vélem a játékot. Nekem ez csak játék? Miért, neki nem? A bögyébe kerültem, nagyon is ott érzem magam, miközben neki fogalma sincs róla őt milyen régóta dédelgetem a sajátoméban és ennek ellenére mégsem kezdeményezem annyit a felkutatását, mint amennyit ő az enyémet. Hiszek a véletlenekben, de nem ennyire. Várok, hagyok neki éppen annyi időt, hogy realizálja hova érkezett, pontosan mi történt vele néhány másodperccel ezelőtt és csak ezután, a kabátom szegélyét egy rándítással megigazítva lépek előre. A kidőlt fát lendületből ugrom át, a jobb kezemmel támaszt lelve annak törzsén. Nem kapkodok, nem kezdek lélekszakasztó átokzáporba, a kényelmes irammal viszont túlzás lenne a soron következő léptemet illetni.
- Obstructo! – Az átok a gyengébbek közé sorolható, nem tartom indokoltnak sóbálvánnyá változtatni vagy hosszú időre mozgásképtelenné tenni és nem is számolok sikerrel. Szükségtelen, a célom a lefoglalása, nem a kiiktatása. Még nem. Az arcomon már nem látható az eddig rajta dédelgetett mosoly, nyílt érdeklődéssel tekintek rá, vizsgálódón. A kedvemet nem szegte, ha a látása nem zavarodott ezt tisztán leolvashatja rólam, a sápatag holdfény biztosítja a megvilágításomat hozzá, ahogy a csupasz ágak közül sávban leereszkedik közénk.
Az övével egy időben emelem a pálcát, ha hárítást igényelne a próbálkozása, de nem szükséges. A szilánkosra robbant fából felém repkedő darabok miatt behunyom a szemem, félárbocra eresztem, mialatt oldalra döntöm a fejemet és fújtatok egyet a legkisebbek miatt, amiket nem kívánok beszippantani. Arra viszont egyáltalán nem marad ideje, hogy meglógjon. Szeretné, elhiszem szeretné, de kiszúrom az elfelé tartó igyekezetét…
- Locomotor mortis! – Kivágom, egyenest a lábát, a bokáit célozva, hogy azokat csomóba rántsam össze. Ez nem úgy működik, hogy itt hagy, mikor épp kedve tartja. A gáncs irányát magam felé terelem, a hasra esés a célom, nem a fejének újbóli beveretése a hátra esés következtében. Ezt az ártást, pedig legközelebb újra és újra igemondás nélkül fogom rászórni, ami ugyan kisebb sikert biztosít, kisebb erőt a juharból előtörő mágiának, de ahhoz pont eleget kikészítsem az idegeit az ismétléssel, míg a felállással vagy az ártalmatlanításommal bajlódik. Már amíg van rá lehetőségem ezzel szívni a vérét szavak nélkül is...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
20
▽ Reagok :
11
▽ Avatar :
Gal Gadot



»
» Vas. 17 Szept. - 19:45
Szeretném, ha csönd volna. Ha a fejemben cikázó gondolatok ezrei kivételesen nyugtot hagynának nekem. Szeretnék tisztán gondolkozni, érzelmek nélkül végezni a munkámat. És, ha már itt tartunk, válaszokat kapni néhány kérdésre. Kérdésekre, amikkel nem merek szembenézni, mert még kiderülne, mennyire gyenge vagyok valójában. Az apám, Grayson, most ez a kölyök.
Mit csinálok rosszul?
Hátába szeretnék kerülni, de utánam iramodik és hirtelen vadászból áldozattá válok. Láttam az előbb, ahogyan az öntelt mosolyt sikerült letörölnöm képéről. Hogy pontosan milyen érzelem váltotta fel a szokásos jókedvét, nem tudnám megmondani, ahhoz nem tisztult még ki eléggé a fejem. Ahogy hangjának most már megváltozott csengése eléri fülemet, ösztönösen fordulok hátra, nehogy sóbálványként végezzem. A halálfalók nem a gyors halál kiosztásáról híresek, élvezik kínozni áldozataikat. Láttam már halálfaló szemeiben ezt a fajta sötét fényt csillogni. Talán ha szembefordulnék a fiúval, ugyan ezt látnám most is. De csak kivédem az átkot.
A következő bűbáj, mintha nem is hallottam volna hangját, ahogyan megidézi, telibe kapja a lábamat én pedig hasra vágódom. Nem csak vér, de sár is borítja már arcomat, hajamat és ruházatomat is. Pálcám ezúttal kiesik kezemből, nem repül messzire, de mire felállnék, hogy utána kússzam, a kölyök ismét a földre kényszerít. Kezeimet már teljes mértékben sár borítja, az avaron át próbálok elkúszni pálcámig, többször is sikertelenül.
Ismét a hasamon landolok, ezúttal viszont a pálcám nincsen lehetetlen távolságban. Utána kapok és megmarkolva fordulok a hátamra még a jéghideg földön feküdve.
- Trinus sursum! - Nyögöm elég hangosan ahhoz, hogy a varázslat célba érjen és ha minden igaz, a fiú hanyatt vágódjon. Ezúttal, ahogy felállok, nem teszek heves mozdulatot, nem török rá. Látni akarom, milyen fény csillog tekintetében. Tudni akarom, mire gondol most, ami bődületes marhaság, jól tudom.
Közelebb lépkedek hozzá, pálcámat ismét mereven rászegezem. Addig lépkedek, míg a hold fénye meg nem világítja fiatal arcát. Tekintete összezavar, mert nem azt látom benne, amire igazán számítok. Nem, ez valami más. Nem látom rajta, hogy kínozni akarna, vagy véglegesen eltenni láb alól. Egyfajta értetlenséget látok rajta, de nem túlságosan szembe ütköző.
Mély levegőt veszek és leengedem a pálcámat testem mellé, de vége még mindig a fiúra mutat, csak éppen nem szegezem eszelős módon rá. Ha akar, felállhat, ha varázsolni akar, felkészülten várom. Ahogy hagyok magamnak egy szusszanásnyi időt arra, hogy a hideg ismét kitisztítsa gondolataimat, arcvonásaim is rendeződnek.
Ez nem róla szól. Baromira nem.
- Tűnj el. - Sziszegem elégedetlenül. Csak remélni merem, nem tesz fel kérdéseket vagy támad ismét. Rá sem bírok nézni, hangját nem bírom elviselni. Kezdem úgy érezni, hamarosan elmegy a józan eszem és nem miatta fogom elveszíteni. Komolyan egy kölykön fogom levezetni a haragomat? Halálfaló, viseli a sötét jegyet és minden döntésével az ellen tesz, amiért én harcolok.
Mit művelsz, Amelia?
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
10
▽ Reagok :
7
▽ Avatar :
Aaron Taylor-Johnson



»
» Vas. 17 Szept. - 22:42
Halványkék szikrává bomlik a levegőben reá küldött bénításom, aminek sorsát mintegy leutánozva szórja szét nagyobb méretű szilánkjait a helyettem célpontjává váló fa. Felteszem nem szándékos volt, hogy nem azonnali viszonzással, adósságának lerovásával folytatja a körét a fájdalmasabb eredményért, melyből aligha kért volna önkéntes alapon. Megjegyzem: én se a pörkölési kísérleteiből. Ösztönösen húzom beljebb a nyakamat, tartom elfelé az arcomat, de rajta tartom a fél szememet, sikerül időben észrevennem a szökését ahhoz, hogy tegyek ellene. Újra s újra, amikor a földről feltápászkodni kívánna. A második esése után a homlokomra szalad a szemöldököm. Látom mit kíván elérni, csak azt nem értem miért nem nyugszik le egyetlen másodpercre és koncentrál a pálcájának markolatára, hogy amaz engedelmesen gazdájához repüljön. Az eset harmadjára is megtörténik, mire egy már-már sajnálkozó mosoly kezdi meg nyújtózkodását a szám sarkában és lejjebb engedem a pálcámat egy lankadó másodpercre. Az indíttatásomat nem tudnám megmagyarázni, egyelőre a furcsállásomnak tudnám be, ha a mozgása nem lett volna egy hajszállal fürgébb az eddigiekhez képest.
A mozdulatom befejezése, a lendület megindítása az ellenátok létrehozása lassabbnak bizonyul az övénél és mellkason talál az övé. Belém rekeszti a levegőt, aminek második pofonjáról maga a földre érkezésem gondoskodik. Feljebb húzott vállakkal, homorúba vágott gerinccel szívom meg a fogamat, miközben görcsösen markolom a tenyerembe fektetett juhart. Egy, talán másfél méterrel kerültem hátrébb az eddigi helyzetemhez képest és mindezt érzem a koponyám hátulsó felén, ami lüktetve hozza tudtomra, hogy alaposan összetalálkozott a földdel. Zsibbad, úgy érzem magam, mint a falról visszapattanó labda és az itt már sárosabb talaj miatt biztosra veszem nem nyílt fel a fejbőröm mindennek következményeként. Nem egy pontra összpontosul a fájdalom, eloszlik. A nyekkenés földön fekvésre kényszerít, annyi időre mindenképp, hogy később vegyem csak észre a nő közelgő alakját. Másabb hangulat lengi körbe. Lehiggadt volna? Kedélyesen kutakodom ennek jelei után, miközben a lélegzetvételeim megregulázásán dolgozom.
Nem fogja olyan feszesen a fegyverét, a tartása nem tükrözi mindazt a feszültséget, amit nem is oly’ sokkal ezelőtt még rajtam kívánt levezetni. Meg némelyik fán, amelyikekért néma csenddel adózunk. Kiszámíthatatlan volt a viselkedése, dühöngő, de most? Felkönyökölök fektemből, hogy jobban lássam és ne sajduljon bele a szemem az igyekezetbe vízszintes helyzetből. Kifejezetten várakozónak ítélem meg ebből az alulsó nézőpontból. Az értetlenség első ránca máris odakívánkozik az arcomra, miközben ülésbe tornázom magam a tőlem alig másfél méterre megállótól. Végül megmagyarázhatatlan oknál fogva elmosolyodom az egész jelenet abszurditásán: mit lép következőleg? Egyfajta izgalommal tölt el és nem állok fel. Innen is ugyanúgy tudok varázsolni, a karomnak semmi baja nem esett, szóval…
- Tessék? – Ő jön utánam, erre én tűnjek el? Ő az, akinek munkaköri leírásába bele van foglalva mit kell a hozzám hasonló alakokkal tennie és erre közli: tűnjek el? Ennyire beverte a fejét…?
- Nem kötözöl meg? Nem viszel be? Nem erre vágytál a legelejétől fogva? Hogy a többi között végezzem? Hm? – Ha pedig nem érkezik azonnali válasz rögtön hozzáteszem: - …Amelia. – Sosem szólítottam a nevén. Egy auror, akinek külseje kellően az agyamba égett ahhoz ne kelljen névvel illetnem és eleddig nem is kívántam ezt a húrt pedzegetni, de előbb utóbb mindennek eljön az ideje. Éberen figyelem és akárcsak ő, készen állok, ha újfent elöntené az agyát a vörös köd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
20
▽ Reagok :
11
▽ Avatar :
Gal Gadot



»
» Vas. 17 Szept. - 23:35
Épp csak feltűnik, mennyire rövidre vontam a távolságot kettőnk között, két méter, ha elválaszt most minket. Nézem őt, mintha vonásaiból választ kaphatnék gyötrő kérdéseimre. Arcom mozdulatnak, a szokásos komolyság övez, de belül...
Látom az értetlenségét fiatal arcán. Nem érti, ahogyan én sem. Kötelességem lenne elfogni őt és a Wizengamot elé vezetni. Annyiszor megpróbáltam, de sosem sikerült. Pedig nála erősebb, idősebb halálfalókat is elkaptam már. Furcsa érzés feszegeti mellkasomat és azt veszem észre, hogy nyelni szeretnék de sehogy sem vagyok rá képes. Egyenletesen lélegzek, de mintha meg akarnék fulladni. Némán nézem, ahogy fekszik előttem, de azért készen áll arra, ami még következhet.
Arcvonásaim továbbra is rendezetlenül maradnak, egészen addig, míg a nevemen nem szólít. Sejtettem, hogy többet tud rólam, mint én róla, ráadásul nagyon régóta nem szólított senki sem Ameliának. Aki ismer, Amynek szólít, így engem is meglep, mekkorát ugrik ettől a furcsa ténytől a gyomrom.
Buta lépés tőlem, de elvonom róla tekintetem. Átnézek felette, az erdőt kémlelem. Senki sincsen itt, csak mi, én még is mintha attól tartanék, hogy valaki látja, mit csinálok. Szégyen pirítja vörösre orcámat, állkapcsomat összeszorítva feszül kissé arcom. A munkámba kerülhet, ha tartom magam előbbi kijelentésemhez. Ha elengedem és erről a Minisztériumban tudomást szereznek, a végén én kerülök a Wizengamot elé, hogy ítéletet mondjanak felettem.
Őrültség ez az egész.
Megrázom a fejem, mielőtt hangokat tudnék formálni. Hitetlenségem és nemleges válaszom egyszerre tükrözöm ezzel az egyszerű gesztussal. Visszanézek rá, ha még mindig a földön csücsül és pálcám végét leengedem, hogy többé ne Őrá nézzen.
Egészen komikus volna, ha sírva fakadnék most, nem igaz? Könnyen leküzdöm a hirtelen hatalmába kerítő ingert, ennyire gyenge nem vagyok. De ha egyedül lennék, egy kád forró vízben elmerülve szívesen áztatnám arcomat könnyekkel, némán. Csak, hogy a bennem rejlő zűrzavaron könnyítsek, ezzel lelkemnek is adva pár percnyi megkönnyebbülést. Ez a kölyök éppen eléggé tisztán látja már a mostani helyzetet. Egy állítólag érett, felnőtt nő egy gyerek után szaladgál, megszállottan üldözi, majd már sokadjára, mikor célegyenesbe ér, hagyja elfutni. Ezúttal nem úgy alakítja a helyzetet, hanem konkrétan hagyja meglógni.
Egyáltalán miért érdekel, mit gondol rólam?
- Honnan tudod a nevemet kölyök? - Kérdem tőle, túlzottan fúrja már az oldalamat a kíváncsiság. Nem kellene, hogy érdekeljen egyetlen percig sem a dolog, mert elvileg a munkámat végezném. Nem akartam beszélgetésbe bonyolódni vele, de valami változik bennem. Még mindig nincsenek válaszaim a kérdéseimre és rá kell jönnöm, hogy magamtól sosem fogom ezeket megtalálni.
Nem fogom vissza magam, láthatóan sóhajtok és épp csak megállom, hogy valami nevetséges grimasz torzítsa vonásaim.
- Fogalmad sincs, mire vágyom. - Mondom neki komolyan. Nem ostoba, nyilván tudja, hogy ez az egész nem erről, nem róla szól. Így talán okosabb volna elengedni ezt az egész őrültséget. Nem keresni, nem üldözni, csak ha parancsot kapok minderre. Ha csak belegondolok, hány ügyemet szorítottam háttérbe miatta. Ezért érezhetek most szégyent. Tudom, hogy fanatizmusom már segítségre szorulna, de egészen eddig a pillanatig nem éreztem ennek súlyát. Most pedig mintha arcon csapott volna a felismerés.
Szánalmas vagy, Amy Hopkins.
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
10
▽ Reagok :
7
▽ Avatar :
Aaron Taylor-Johnson



»
» Hétf. 18 Szept. - 20:45
Az ujjaimat lazán összekulcsolom, míg olyan válaszra várok tőle, amit érdemben is elkönyvelhetek. Még egy hümmentést is küldök felé, amikor hosszúnak ítélem meg a levegővétellel töltött másodpercét és a fejemet is oldalra döntöm ehhez asszisztálva, akárcsak a kíváncsi ebek szokták. A végig tekintetébe fontam a sajátomat, amennyire csak lehetséges volt jelen helyzetemből. Megfordult a fejemből felállni, de nem sürgettem a szándékot, hiába éreztem egyre inkább mennyire hideg a föld és nem szőttem terveim közé egészen addig, míg óvatlanul másfelé nem kezdett nézni. Miről maradtam le…? A hátam mögé pislantok a vállam felett, az egyetlen logikus magyarázatnak azt találnám, ha a párbajunk fényeire, zajára idevonzottunk volna néhány nem kívánatos lényt, aminek otthonául szolgál az erdő. Csakhogy erről szó sincs, amit igazolnak az arcvonásai a gyors ellenőrző pillantásom alatt.
Felhúzom a térdeimet, hogy azokra támaszkodva hagyjam a hátam mögött a kényelmetlen ülőhelyemet és közvetlenül vele szemben strázsálok le, nem titkolt céllal: a figyelmét követelem. Az enyém lankadatlan, nem ringatom magam gyermekded álmok közé azáltal, hogy már nem vagyok közvetlenül célkeresztbe állítva. Nevetséges színjátékot űz a vizenyős íriszpárjával? Nem zárom ki azért ezt a lehetőséget se, a hátba támadást semmilyen formában sem szeretem, ha az áldozat képében nekem kell tetszelegnem. Azt hiszem ez egy felettébb jogos érvelés.
- Ha tisztában lennél az enyémmel ez nem lenne kérdés. – Immáron teljesen felegyenesedve felelek neki, kedvéért még a szemöldökömet is megdobom: tényleg ekkora szám lenne, ha az összefutásaink gyakorisága arra sarkallt volna kutassak utána? A lapjaimat nem játszom ki, eszem ágában sincs közölni vele miért vagyok tisztában a nevével – sőt, a leánykorival is. Összeszűkült, már-már sunyinak hatón teszek meg egy fél lépést az irányába. A nevem után, ha érdeklődik is, felesleges: az előző megnyilvánulásomba bele volt csomagolva, hogy nem kívánom megosztani. Ilyen könnyen, első kézből nem. Egyébiránt furcsállom nem tette még össze a képet, nem lapozta fel a Minisztériumban tárolt anyagokat varázsló családról varázsló családra járván… Kinéztem volna belőle ezt a fajta alaposságot és olybá tűnik nagyot tévedtem vele kapcsolatban.
A kijelentése egészen vallomáshoz hasonlatosan cseng.
- Valóban nem, mert szemmel láthatóan te sem tartozol azok közé, akik igen. – Mindenféle finomkodást nélkülözőn dobom vissza a labdát a térfelére és várom elkapja-e vagy se. Fél szemem eközben azért a leeresztett pálcáján pihen… Nem vagyok ostoba, ellenben nyíltan arcátlan igen, de az est hirtelen őszinteségtől válik terhessé – lényegtelen valóditól vagy megjátszottól – s nem szeretnék kimaradni belőle, az eddigi tapasztalatok alapján nagy kár lenne, mert ha előbb jövök rá mi is az, amire vágyik azt felhasználhatom ellene. A tudást nem véletlenül párosítják a hatalom fogalmához.
- Ha nem arra, hogy tömlöcbe vetve láss: mire? – Vigyorkezdemény húzódik a szám sarkában. - Vagy azt is bevallhatod, hogy valójában kedvelsz. Nem haragszom meg, ne aggódj. – Veszem csevegősre a hangnemet, ha már átváltottunk a szavak használatára a mágia helyett. Ez az egész szituáció kezd ismét olyan formát ölteni, ami abszurditásánál fogva felcsigáz. Árulja el Amelia nem is mit akar, hanem sokkal inkább: mit tud? Rólam semmit. Miért üldöz? Fogalmam sincs. Ő tudja-e? Hm…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
20
▽ Reagok :
11
▽ Avatar :
Gal Gadot



»
» Hétf. 18 Szept. - 21:35
Próbálom őt kizárni, hümmögését elengedni fülem mellett, tekintetem rajta időzik, ahogyan feláll és a távolság így, hogy felém magasodik rövidebbnek tűnik most, mint valójában. Zavar, hogy ennyire közel áll hozzám, párbajaink során mindig igyekeztem annyi távolságot lopni közénk, amennyi csak lehetséges volt. Kell néhány másodperc és egyenletes légzés és megállom, hogy tegyek egy lépést hátra. Most, hogy a holdfényben láthatom barna szemeit és arcának összetett vonásait, mintha egy teljesen másik fiú állna előttem. Fura mód nem égett minden vonása elmémbe és mikor hosszabb ideig nem bukkantam nyomára, szinte elfelejtettem, hogyan is néz ki. Mint mikor egy szó ott volt a nyelved végén, de sehogy sem jut eszedbe, mit is akarsz mondani. Az elmédben tudod, ködösen látod a körvonalait, de valahogy a konkrétum nem jut eszedbe.
És itt tartunk. Halálfalókra oly jellemző módon beszélgetésbe kezd, csűri-csavarja a szavakat én pedig rosszul vagyok tőle. Magam sem tudom eldönteni, miért nem sikerül egyszerűen ártalmatlanítanom és bevinnem. Mitől akarnám megkímélni? Kölyök képére a borzalom már fest néhány ráncot, amit főleg ostoba vigyorgásakor lehet megfigyelni. De ezt az utat Ő választotta, látszólag nagyon is élvezi, nekem pedig amúgy ehhez semmi közöm a világon. A miértekhez semmiképp.
Tekintetem megváltozik, szemeim kissé elkerekednek szavaira.
Ha tisztában lennél az enyémmel, ez nem lenne kérdés.
Nem válaszolok erre, nem vagyok hajlandó. Érzem, ahogy elkomorodok és szépen lassan belátom, hova is jutottam ezzel a fiúval. Itt állunk a Tiltott Rengeteg kellős közepén és egy túlfűtött párbajt követően cseverészni kezdünk. Pálcám minden igyekezetem ellenére lóg oldalam mellett, épp csak tartom, hogy ne essen ki markomból.
Kutatott volna utánam? Mi oka lett volna rá?
Még több kérdés, amire képtelen vagyok válaszolni. Mintha saját magamnak keresném a bajt azzal, hogy nem hagyom csak úgy itt. Tovább kuszálja bennem a már-már elviselhetetlen zűrzavart. Soha nem történt még velem ilyesmi. Minket aurorokat kiképeznek az ilyesfajta helyzetekre. Elménket megerősítik, technikákat tanítanak, tanácsokkal látnak el minket. Ezekkel tudunk védekezni ellenük és nem veszítjük el a fejünket. De ez a kölyök már annyiszor kihozott a sodromból, hogy megkérdőjelezem képességeimet nagyon sok oldalról.
- Mond csak... - Nézek rá kíváncsian, zsebre téve mindkét kezem sötét szövetkabátom mélyére. Nem szabadna szabadan, védtelenül állnom előtte, pálcámat továbbra is rá kellene szegeznem. Túl sok feltételes mondat fogalmazódik meg bennem, de kicsit mintha átmennék egyfajta nem törődöm státuszba. Nem értem cselekedeteim okát.
- ... Miért nem lépsz le, vagy ölsz meg? Mire ez a csevegés? - Azt, hogy miért teszem fel ezeket a kérdéseket, végképp nem értem, de ha már ennyire mélyre süllyedtem egy halálfalóval szemben, akkor tényleg teljesen mindegy. Nem félek tőle, sohasem tettem. Talán azért sem, mert magam vagyok, a családomat kellőképpen elmartam közelemből, hogy ne rázza meg őket annyira esetleges halálom. Attól sem félek, hogy megkínozna, mert egyszer minden véget ér. Az ép eszemet sem féltem, mert már nem sok maradt belőle. És nem, nem ez a kölyök váltja ki belőlem ezeket az érzéseket. Ez hosszú évek munkája volt a részemről.
- Megadtam a lehetőséget, hogy eltűnj innen. Te még is itt maradsz...? - Nézek rá ellenszenvesen, egyik szemöldököm kérdően felszökik homlokom közepéig. Már több perce annak, hogy leeresztettem pálcámat és sehol egy Crutio? Nem változtat sóbálvánnyá, nem visz el halálfaló kis barátaihoz és még kérdéseket is feltesz? Utolsó kijelentésére gúnyos vigyor ül ki arcomra és egy pillanatra lehunyom a szemem, mintha csak rossz helyen talált volna el. Nem, nem kedvelem.
- Szánlak, fiú. - Válaszolom végül és furcsa éle lesz hangomnak. Valahol undor és sajnálat keveréke, már ha létezik ilyesmi. Nem tudom, pontosan hány éves lehet, talán a húszas évei elején. Ritkán van dolgom ennyire képzett, még is ilyen fiatal halálfalóval. Így van, szánom az életét.
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Hopkins & Daubernon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Roxfort :: Tiltott Rengeteg-