» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1978. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
82
23
16
22
19
17
31
16
2
3
5
5
5
246
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

Faith & Rowan
Yesterday at 23:54
• • • • • • • • • • • • • •
Faith Caughlin
Félvér Tábor - FRPG
Yesterday at 23:01
• • • • • • • • • • • • • •
Vendég
Zászlóslovag, vagy amit akartok
Yesterday at 16:50
• • • • • • • • • • • • • •
Morgana Walsh
#segítsdaparasztot
Yesterday at 13:33
• • • • • • • • • • • • • •
Dorcas M. Meadowes
There is no sweeter innocence than our gentle sin
Yesterday at 12:48
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
Underneath the mistletoe
Szomb. 9 Dec. - 23:31
• • • • • • • • • • • • • •
Dung Fletcher
Ian & Karen
Szomb. 9 Dec. - 17:22
• • • • • • • • • • • • • •
Ian Sullivan
I should try and get a life
Szomb. 9 Dec. - 14:30
• • • • • • • • • • • • • •
Dorcas M. Meadowes
Charlotte & Richard
Szomb. 9 Dec. - 14:27
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
grenade pin
Szomb. 9 Dec. - 12:01
• • • • • • • • • • • • • •
Lou Huntington
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
6
▽ Reagok :
3



»
» Szomb. 30 Szept. - 1:30

Maurice Morhange

captain whogivesabloodyshitchild


rakétakölyök; morris

kereken 25

aranyvérű

mikor mit/kit

még tudok varázsolni

mágiahasználó, kinda

boyd holbrook

wanted gun





A legkisebb húgom pont annyira lényeges meg számottevő, mint egy másnapos reggelen a hasmenés, és hát én annak sajnos szakértője vagyok: még nem tudhatod, hogy mennyire lesz fos a végeredmény.
A szüleink nyilván úgy képzelik, négy érméből legalább az egyik nyertes lesz, ekkora pakliból illik kihúzni a szerencsést, még ha tizenkilencre is - ha engem kérdeznének, én megmondhatnám, hogy feleslegesen várnak valami istenverte kegyelemre, ha menni kell, hát menni kell.
Megan szerint gonosz vagyok, velejéig romlott, és én meghagyom ebben a nagyszerű hitében, vadássza csak a magamfajtát, húzza magasra az erényövét, lobogtassa a trikolórt - aztán menjen szép halkan hozzá egyikünkhöz, cserélje a szép elveket csipkére és törölje ki a seggét a képességeivel. Kezdem belátni, miért nem kedvel, de hát nem úgy volt, hogy az igazság, testvériség, örökélet plusz húsz év? Az élet nem így működik, Buttercup, de majd rájössz.
A kedvencem Mabel, a joker a mi különben varázslatos lapjaink között, de ő még nem döntötte el, hogy inkább kettes akar-e lenni? Francba a kurva kis metaforákkal, mindig rajtavesztek a szerencsejátékon, biztos az ő csodapuncija nyelte el az összeset a születésekor, mert máshogy nem lehetséges, hogy még életben legyen - és mi szerető iszonyatként szarjuk le, hogy csúszik egyre mélyebbre helyettünk. Szegény ördög megérdemel minden cinkelt kézmozdulatot, sokkal inkább, mint bármelyikünk.
Tiszteltem apámat. Komolyan, kiscserkész becsszavamra - és ne köpj szemen azzal, hogy nekem olyanom nincs, amíg volt, apámé volt. Szar volt beismerni, hogy nem az, akinek hittem, hősök pedig nem teremnek csak úgy: nézz rám, én vagyok a saját apám, arra verem a farkam, ami ő lehetett volna, de nem lett. Szívből sajnálom, de a képével fel tudnám szántani a rohadt kertjét, ahová visszamenekülhet a csalódottságom elől.
De a legjobb anyám. Az osztó, aki azt hitte, mindig a ház nyer, csak elfelejtette, hogy valaki számolhatja a lapokat, és lehet okosabb nála. Az amerikai álom angol kivitelben, még mindig úgy kapkodja a lábait felfelé a ranglétrán, mintha követnénk, mintha nem kurvára halott lenne lényegében az egész terem, mintha nem hunytak volna ki a fények. Most sajnáljalak, anya?Már azt sem hiszem el neked, amit kérdezel: tudom, tőled örököltem. Milyen egy elbaszott család vagyunk mi..
Ami meg a politikát illeti, okosabb vagyok annál, hogy gondolkozzam. Nézd, itt a kezem, jobbra tőle a langymeleg húgyban tapicskoló muglisimogatók, balra a szarfaszú egóhuszárok. Mi van, ha én mindkettő vagyok?
Én a kibaszott Rakétakölyök vagyok.

Átkozottul jól játszom hegedűn: egyszer megmentette az életem egy kurva kis kocsmában még Texasban, ahol szar a kaja, de még rosszabbak a nők. A Roxfort után elegem lett az egész szaros országból, szükségem volt valami másra, akármire, még ha az épp ennyire déli és konzervatív - jó vagyok, mi? Nem okozott gondot, szeretek bámulni ki a fejemből, az amerikai álom sosem állt távol tőlem, remekül tudok szotyit köpködni, inni még annál is jobban, nem volt ebben semmi hiba, csak aztán.. hát aztán itt is becsapott a geci az én öntagadó ablakomon.
Egy másnapos reggelen egy kiadós hányás után, mikor már minden pénzemet elittam, egykedvűen kiálltam dohányozni az utcára, bámultam a kölyköket meg a szüleiket, azok egyetlen tekintetet sem pazaroltak rám. Idegen vagyok, faszfej vagyok, és főleg lecsúszott vagyok: mintha nem lenne rá néhány baszott jó okom. Láttam apámat abban a fogatlan fazonban, aki terelgette a csálé fülű fiát végig a főúton, és elbőgtem magam - ott állok, és törlöm a taknyom az ingem ujjába, látom anyámat felbukkanni egy erős déli dialektusban magyarázó asszonyban, mögötte a húgaim, és zokogok, mint egy kis pulya. Szar az egész,
úgy szar az egész még Texasban, de akárhol máshol is - képzeld el, hogy milyen rájönni, hogy nem az a családod, akinek hitted őket, és akkor te ki a fasz vagy, aki rájuk épültél? Én nem szégyellem a könnyeimet vagy a hibáimat,
azt szégyellem, hogy olyan kurva vak voltam...
De aztán felépítettem magam, és csak egyetlen dolgot tartottam meg: még mindig átkozottul jól játszom a hegedűn, még ha átkozott is vagyok.
Itt ez a kéz, a jobb, nem a bal, annak külön sztorija van, és tudom, hogy majd összehugyozod magad, hogy megtudd, hová lett - honnan jött Rakétakölyök és miért jöttem egyáltalán haza ebbe a pöcegödörbe? Légy jó, fizess nekem még egy kört, és beavatlak a kurva nagy okosságba.



Maurice Morhange úgy fordult le az ágyról, hogy azt még az alatta lakó is megérezte volna, ha éppen otthon tartózkodik: a lerobbant bérház koszlott sikátorra néző ablakai többnyire kitört állapota árulkodott róla, milyen csendes a környék. New York a rekkenő hőségben párolgott a maga teljességében: Chinatown csatornái ontották az állóvíz balzsamosságát, és ahogy a szag elért a metrókig, már annyira megszokottá vált, hogy még Maurice Morhange kifinomult orra sem tiltakozott volna ellene.
Felkelt az amúgy is hevenyészett fekvőhelyről, megvakarta a hátát, egykedvűen belebámult a tükörbe, és rögtön megállapította, hogy a múltheti lelkesedéséből még egy kurva borosta sem maradt: bánatában meghúzta a pultra felejtett üveget, aztán letörölte a száját, és jólesőt köpött a felületre.
A köpet színe és állaga úgy tűnik, megfelelő volt számára, mert hamarosan valami himnusznak tűnőt dúdolgatva öltözködni kezdett a tegnap esti levetett halmot gondosan elkerülve. Egyedül volt: az üres pizzásdobozok felett csak néhány légy keringett bánatosan, ők is gondosan elkerülték a pecsétes, mára inkább halványbarnára fakult inget és a jellegzetes, bárki által azonnal kiszúrt bakancsokat. Felhúzta őket, és miután végigtekintett a birodalmán, elindult, hogy valami ehető után nézzen.




♣️♣️♣️




A férfi nem akart bajt: a falnak lapulva pislogott, kezeit a tégláknak nyomta, és valami elképesztően bátor módon abban reménykedett, hogy mások sem akarnak azt neki. A tüntetés már megkezdődött az utcákon, mellette úgy soroltak el a különös ruhákba bújt fiatalok, hogy egyik sem vetett egyetlen kósza pillantást sem a szorult helyzetére, és hiába meredt egy pisztoly a mellkasának, még ennek ellenére kegyetlenül kellett vizelnie is. Kék ingét már teljesen átizzadta, szeme tétován járt a két támadó között, és nem tudta volna megmondani, mit szeretne kevésbé: előttük bevizelni, vagy inkább meghalni.
Tudta, hogy egyszer az átkozott hobbija okozza majd a vesztét, és erről a felesége sem feledkezett meg soha - mostanra inkább beletörődéssel tette hozzá a búcsúzkodáshoz, hogy nézzen a háta mögé. A férfi szeretett volna most mellette lenni, fejét a nyaka köré fonni, és elismerni, milyen igaza volt a nőnek, de késő - amikor közös fiuk két éve eltűnt ebben a sikátorban, miután azt mondta, mágus, nem ülhetett otthon. Mindenki azt mondta, az átkozott kölyöknek agyára ment valami, de ő nem úgy ismerte a fiát, és biztos volt benne, hogy egyszer viszontlátja, még ha valami kukában matatva is: hát a kurva életbe, akkor is a fia! De most úgy nézett ki a helyzet, hogy ez mégsem valósul meg.
Alig pár lépésre zajlott a tüntetés: Amerika ifjúsága szabad akart lenni.




♠️♠️♠️




Maurice végigjárta a szokásos körútját, és még egy felesre is megállt néhány cimborájával, hátha addig elvonulnak az unatkozó diákok. Ez a környék híres volt a hasonlókról, sok népcsoport és kultúra keveredett itt - talán ezért hozta ide a honvágya, ha már haza nem akart menni. Itt kinek tűnne fel egy hülyén vigyorgó angol a kisebbségek között, még ha varázsolni is tud? Ez az ország egyébként sem szereti a magafajtákat, de hát őket senki igazán: mi a fasz történt azzal a kölyökkel, aki imádta a képregényeket, és felnézett az apjára?
Cigire gyújtott és egy pár utcára csatlakozott a tüntetőkhöz, valami hülye nosztalgia lehetett az oka. Írnia kellene nekik egy baglyot, vagy hát a francba, küldeni valami ajándékot, élek még ti szukkubuszok, élek még. Felborzolja sápadt haját, szinte önkéntelenül is balra néz, és végignézi azt a jelenetet, ami gyanúsan emlékeztet egy kizsebelésre - hogyne ismerné a szép szakma rejtelmeit?
Sóhajt egyet, és már menne is tovább, de hát az a fazon épp lehetne az ő apja is: errefelé mindenki keres valakit vagy valamit, ha épp unatkoznának otthon, ő is lehetne ennek az alanya. Belép közéjük, dulakodás kezdődik, fegyver ropog: hát a kurva életbe, azért mindennek van határa! Előrántja a pálcáját az oldalzsebből, indulatból lő közéjük, élvezettel figyeli, ahogy kiszorul belőlük a levegő. Aztán ott állnak ketten, jönne a magyarázkodás, jönne a feljelentés, a hisztéria, a fejek tisztára mosása. A nagy 'murica nem szereti a szabadságot.
De végigbeszélgetik a délutánt. Még a végén volt értelme felkelni ma is.




♦️♦️♦️




A férfi egyre később jár haza: először csak öt perc, tíz, mi az? Aztán kimarad, órák lesznek a percekből, és úgy fekszik be a felesége mellé, hogy úgy érzi, tart valahová. Lehetne rosszabb magyarázata is, mint az a lecsúszott angol, aki maga is mágus, és aki megígérte neki, hogy segít a keresésben: azóta felkutatták már Chinatown minden kocsmáját, kikérdeztek mindenkit, aki láthatta a fiát, és ugyan kevés az esély, de nem adják fel.
Ma is ott állnak a tüntetők serege mellett, napszemüvegeik mögül bámulnak a gyülekezőkre: vajon miért tüntetnek megint ezek a gyerekek, miért nincs jobb dolguk? Neki mennyit kellett tanulnia, és az idegen - a nevét nem árulta el, ő meg nem kérdezte - is mindig felemlegette az elvárásokat. Fura apa-fiú dolog lehet odaát is, de nem érdekli, amíg megkeresik a fiát.
Néhányukat felismeri: ezek a gyerekek is 'mágusok', de nem olyanok, mint a tengerentúlon - legalábbis az idegen szerint, ezek itt feltűnősködnek és feszegetik a határaikat. Annak a lánynak például biztos nem festéktől rózsaszín a haja, és mintha észrevett volna néhányuknál olyan eszközt is, mint az a pálca, és annak ott farka van? Vajon az ő fia is belekeveredett valamibe? Már az sem érdekli, ha igen, csak vissza akarja kapni. Kegyetlenül izzad a piros ingében.
Lövések harsannak, az utca végén állók rémülten menekülnének, de a sorfal előrenyomja őket, neki a kordonnak, és kitör a pánik. Ijedten emeli le a szemüveget, és épp szólni akarna az idegennek, hogy tűnjenek el, amíg lehet, de már egyedül áll a tömeg szélén.




♥️♥️♥️




Utólag azt mondaná: faszjankó voltam.
Akkor nem gondolkodott, egyszerűen feltűrte a kanárisárga inge ujját - a pálcája rejtve marad majd, mikor a levitáló-bűbáj következtében mégis visszacsúszik a helyére - és a tömeg fölé emelkedett. A reflexei, amelyeket újabban csak az ivásra szeretett használni, éljenezve ébredtek újra: és ott volt megint a kurva Roxfortban, és nem akart besülni. Látta a rendőröket, és látta az őt bámuló diákokat - még a pánik is alábbhagyott, ahogy megpillantották az alakját, és a vigyorát, mert átkozottul élvezte, hogy vele foglalkoznak.
Felemelte a karját, és szétrobbantotta a rendőrök sorfalát: nevetett, őszintén és örömmel úgy, mint évek óta nem.
Sápadt haját fújta a szél, ahogy szétverte az egész ellenállást, és éljeneztek, imádták, istennek látták: RAKÉTAKÖLYÖK, Ő RAKÉTAKÖLYÖK, PUSZTULJON A KURVA REZSIM, ÉLJEN A SZABADSÁG, ÉLJEN AMERIKA, ÉLJEN RAKÉTAKÖLYÖK!
És Rakétakölyök viszontimádta őket: még nyolc-kilenc tüntetést mentett meg, politikusokat trollkodott, és ráérő idejében rótta Chinatownt, hogy kitakarítsa. Megállíthatatlan volt, és életében először tényleg úgy érezte, hogy megértette azokat a rajongott képregényhősöket: az vesse az első követ, aki nem szeretne jó lenni és nem szeretné, ha szeretik. Rakétakölyök azonban törvényeket szegett, nem is egyet és nem is egy országban, úgyhogy egy ponton túl jobbnak látta, ha egy időre elhagyja Amerika zsúfolt légterét.
Az azért kurvára fájt, amikor előtték a kezét búcsúzóul: a másikkal kellett bemutatnia, de Rakétakölyök nem az a fajta, aki csak úgy csendesen elmúlna. Az lehetett Maurice Morhange, de nem Rakétakölyök.
Rakétakölyök maga a szabadság.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
351
▽ Reagok :
235
▽ Avatar :
Luca Hollestelle



»
» Szomb. 30 Szept. - 13:59


Gratulálunk, elfogadva!

Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk.


Kedves Momó!

Az előtörténetedben semmi kivetnivalót nem találtam  - pedig hidd el, kerestem négy szemmel és nagyítóval -, összeszedett egész volt, tetszett. A fogalmazásmódod remek, azt hiszem, gyorsan találsz majd magadnak játszótársakat. Nem is tartalak fel tovább, menj utadra és játssz sokat itt nálunk!




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
19
▽ Reagok :
15
▽ Avatar :
Margot Robbie



»
» Szomb. 30 Szept. - 14:11


   
Drága Momó!

   
Francba a kurva kis metaforákkal.

Szerencsére egy percre se tévesztettelek meg, ugye? Ugye, hogy ugye! Nekem meg te vagy a kedvencem, te kis trágár barom, aki még éppen hogy túlestél az ágybavizelés kritikus évein, és lám, mindenféle tüntetésekben veszel részt, a rezsim arcába röhögsz, majd - amikor senki nem lát - az orrodat a pulcsid ujjába törlöd, és sírsz, mert hiányzik apuci, hiányzik anyuci.

Te is hiányzol, hogy csókoljon szájon a kettőhúsz gyökszázzal! És hiányzott már ide egy Rakétakölyök típusú gazember, aki nem tartozik tulajdonképpen sehová, de valamiért mindent a magáénak hisz - talán ezek a Morhange-gyerekek az anyatejjel szívták magukba a szarságokat, amikkel most önmagukat szórakoztatják? Hé, én mondhatok ilyet! Én megtehetem.

Talán ez közös életünk legszebb tételmondata: mert én megtehetem. Én megadhatom neked azt az elegáns ujjmozdulatot - tudod, amihez csak egy ujjra van szükség a tízből -, amire úgy szomjazol, amiről talán ez az egész őrület szól, és egy percig nem ígérem, hogy kedves leszek, mint ahogyan te sem ígéred, hogy elviselhető leszel, de komolyan, ha visszajössz hozzám - és csak hozzám, mert többé nem osztozom a bátyám szeretetén -, sírni fogunk a boldogságtól. Mondjuk, két percig.
Na, elég fair ajánlat?

   

   
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Ace In The Hole

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Alkoss karaktert! :: Elfogadott életrajzok :: Mágiahasználók-