» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
88
25
19
25
20
18
31
17
3
3
5
5
5
264
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

Dorcas & Avery prof.
Today at 10:39
• • • • • • • • • • • • • •
Dorcas M. Meadowes
fucked up night - jo & jim
Today at 0:14
• • • • • • • • • • • • • •
Jim L. Gallagher
Nem olyan biztos hogy követned kellene!
Today at 0:13
• • • • • • • • • • • • • •
Charlotte Avery
Charlotte & Richard
Yesterday at 23:55
• • • • • • • • • • • • • •
Charlotte Avery
Cataleya & Eric
Yesterday at 23:05
• • • • • • • • • • • • • •
Cataleya Nazario
Játszótárs kereső
Yesterday at 22:10
• • • • • • • • • • • • • •
Alistair Crannach
Running up that hill
Yesterday at 21:39
• • • • • • • • • • • • • •
Deena Shacklebolt
Hiányzásnapló
Yesterday at 20:41
• • • • • • • • • • • • • •
Marie A. Marlowe
Mr. Avery && Marie
Yesterday at 20:36
• • • • • • • • • • • • • •
Marie A. Marlowe
we're blood brothers
Yesterday at 20:22
• • • • • • • • • • • • • •
Jim L. Gallagher
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
14
▽ Reagok :
11
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Ruth Negga



»
» Vas. 22 Okt. - 20:30

I fear real danger

El se kellett volna hoznom, sok szülőhöz hasonlóan nekem is kézen kellett volna fognom, és hazarángatnom, amíg még nem késő. Az emberek pánikba estek. Nyolc éve járok már ki a King’s Crossra de még soha, az elmúlt években sem, volt ekkora a fejetlenség. A pánik, ami kiült az arcokra, a sok értetlenkedő kérdés, amivel a kalauzt és engem elárasztottak. Mintha csak elfelejtették volna, hogy az átkozott Vérfarkas Nyilvántartó irodában dolgozom és ha valakinek, hát nekem biztos nincsenek információim. Az ég szerelmére, én is csak egy aggódó anya vagyok a sok közül, még akkor is, ha semmiféle érzelem nem ül ki az arcomra. Mégis gondolkodás nélkül fogadtam el a Minisztérium ajánlatát és beültem George meg még egy veres hajú anyuka és három porontya mellé a kocsiba, de az út nem volt megfelelő arra, hogy akár egy értelmes szót is váltsak a lányommal. Csak hallgattam az eszementnél eszementebb teóriákat a felrobbantott hidakról, s hogy egész biztos a halálfalók állnak a dolog mögött. De én csak a szememet forgattam szkeptikusan.
- Ostobaság bármiféle elhamarkodott következtetést levonni, amíg nem tudjuk a hivatalos szervek álláspontját – zártam rövidre a beszélgetést, amikor a kocsiban minden kíváncsi tekintet felém fordult. Arra viszont már indulatosabban reagáltam, amikor az egészbe bele akarták keverni a vérfarkasokat. De most komolyan, ki hallott már olyat, hogy a vérfarkasok nekiállnak hidakat robbantgatni?
Látványosan fellélegzek, mikor végre kiszállunk a kocsiból, de még akkor sem vagyok képes értelmes mondatokat összehozni. Nekidőlök a motorháztetőnek, rágyújtok, és a kieregetett füstfelhőn keresztül nézem az alkonyba borult, robosztus kastélyt. Sokkal nagyobb, mint ahogy azt valaha is képzeltem. Kingsley, Gerge és Seymour meséiből. Nem is tudom, olyan biztonságosnak tűnik, de ha valóban az volna, tavalyelőtt nem törtek volna be a halálfalók. Hátam mögött hallom a vörös nő zokogását, talán nem kellett volna idejönni, vagy tudja a fene. Csak meg kellett volna kérdeznem Seymourt. Nevelési kérdésekben mindig hozzá fordulok, hiszen nem csak a gyerekeket, hanem engem is felnevelt. Tudja, hogy mit kell tenni. De minden olyan gyorsan történt. Minden olyan átkozottul gyorsan. Most először, mióta kiszálltunk, a tekintetemet a lányom felé fordítom.
- Tudod, nem kell oda bemenned, ha nem akarsz. Hazamegyünk, és apád majd tudni fogja a megoldást. A Roxfortnak most már remek ajánlatai vannak távoktatásra is.
This world ain't simple
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
20
▽ Reagok :
15
▽ Kor :
16
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Zendaya



»
» Vas. 22 Okt. - 21:40
even when we’re smiling out of fear


Úgy kapaszkodom a kocsimba, mintha muszáj lenne. Talán az is, szerintem ez a sok rohangáló őrült simán magával sodorhatná, vagy lenyúlhatná a bőröndömet – jó, mondjuk ettől konkrétan nem félek, de azért, még ha egyébként sem félnék, a gyenge tömeghisztériára hajazó hangulattól akkor is az égnek akarna meredezni minden pihen a tarkómon, és azon gondolkodom, hogy ha anya nem jött volna ki velem, most mi a bánatot csinálnék…?
Szeretném azt gondolni, hogy valahogy csak megoldanám, és valahogy csak megoldanák, ha Dumbledore-on múlik, még ma az iskolában lesz minden diák, aki ott akar lenni, tudom, de azért mégis csak jobb így. Nyilván nem reklámozom, hogy így gondolom, de azért így gondolom, megnyugtató a döntéseket anyára hárítani, aki most is, mint mindig, olyan mint maga a megtestesült higgadtság, amit mindig próbálok utána csinálni, de ritkán sikerül, amitől aztán persze csak még kevésbé szoktam higgadt lenni. De a kisujjamat sem kell megemelnem, és máris egy minisztériumi kocsiban nyomorgunk A Vörösökkel – igen, én csak így – és más körülmények között ez lehetne egy elég menő út Roxmortsba, most nyilván nem az. Nincs vitatkozás a rádiónál, nincs sztorizás, nincsen semmi, legalábbis részünkről, semmi, csak a tipikus, okosságot sugalló Shacklebolt csend, még akkor is, amikor csak hülyeségeket hallunk magunk körül. Főleg akkor.
Anya azért egyet, ötöt odaszúr, én meg hallgatok. Próbálok nem tudomást venni a gyomromban tekergő idegről, egy ízben, amikor odajut a társalgás, hogy már név szerint felemlegetjük a Halálfalókat, rágni kezdem a körmömet, és bár anya eddig szerintem rám sem nézett, rögtön az az érzésem támad, hogy most figyel, úgyhogy gyorsan abba is hagyom. Nem tudom, hogy érzem magam, hogy őszinte legyek. Sosem fordult még elő ilyesmi, amióta a Roxfortba járok legalábbis nem, hogy ilyen akadályokba ütközzön a tanévet megkezdeni akaró diákság. Az egész kicsit céltalannak, értelmetlennek tűnik, mintha semmi egyéb célja nem lett volna, mint káoszt okozni. Ez önmagában érthetetlen, és rémítő gondolat számomra, de azért rettegéssel karöltve motoszkál bennem, hogy talán többről is szó van.
Anyával együtt fellélegzek, szó szerint nagyot harapok a levegőből, amikor kiszállhatunk a kocsiból, és nem indulok a csomagomért, mert az enyém az alján van úgyis, meg indul helyettünk a sofőr. Követem anya tekintetét a kastélyig, bámulom én is, épp csak nem dőlök a motorháztetőnek, és nem gyújtok rá. Értetlenül hagyom, hogy a néma kérdés előbb kiüljön az arcomra, semhogy ténylegesen feltenném - Nem akarod, hogy visszamenjek?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
14
▽ Reagok :
11
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Ruth Negga



»
» Szomb. 4 Nov. - 14:21

I fear real danger

Slukkolok egyet a cigarettámból, míg várom George válaszát, mert igen, tőle várom most a megoldást, mert hogyan is tudnék én dönteni helyette? Seymourral volt egy egyeszségünk, hogy nem nyomorítjuk a gyermekeinket, és csak a legfontosabb dolgokban lépünk fel erélyesen. Hagyjuk, hogy meghozzák a maguk döntéseiket, ha kell hibázzanak, mert csak abból tanulnak igazán, és én ehhez mindig nagyon jól igazodtam. Sosem gondoltam volna, főleg nem, amikor egy egész éjszkás fárasztó műszak után végül délben kikeltem az ágyból, hogy pár óra múlva mindez a káosz a nyakunkba szakad, és én itt állok majd a Roxfort bejáratától alig pár méterre. Csakhogy George most felém tekint, komoly, higgadt arccal, pedig tudom, hogy csak álca az egész és a fegyelmezett arcvonások mögött egy ijedt kislány várakozik. Az én útmutatásomra.
Nagyot sóhajtok, a füst felszabadul a tüdőmből. Tudom, hogy nem kellene előtte dohányoznom, Seymour dorgáló tekintetét érzem a hátamon, és késztetést érzek, hogy megfeleljek, úgyhog eldobom végül a cigarettát és elnymom a sárban.
- Azt akarom, hogy biztonságban légy – szólalok meg végül, és tudom, hogy valamit mondanom kéne, de nem jönnek a szavak. Bármit is mondok, annak visszafordíthatatlan kövtkezményei lesznek. – Próbáltam patrónust küldeni az apádnak, de biztosan óriási a fejetlenség most a Minisztériumban – teszem hozá mintegy magyarázatként, aztán ellököm magam a kocsi oldalától és kezemet George vállára teszem, úgy nézek a szemébe. – De tudom, mennyire bízik az igazatóban, ha kell az életélt is feltenné rá. És őszintén szólva, most talán London sokkal kevésbé biztonságosabb, mint ez a Kastély. Elvégre felrobbantotték a hidakat, mert az iskolát képtelenek voltak megközelíteni – azon kapom magam, hogy hangosan gondolkozok, mindent lépésről lépésre megfontolva, latolgatva az esélyeket. – De tudnod kell, talán neked a legjobban, hogy odabent, a falak között is ott vannak. Mindent megtesznek majd, hogy provokáljanak, hogy megfélemlítsenek. De neked nem szabad hagynod magad. Figyelsz rám, George? – biztosnak kell lennem, hogy nem falrahányt borsók a szavaim, és hogy a szülői kontroll még egyelőre az én kezemben van. Hogy felelős vagyok ezért a lányért itt, aki ugyanolyan tanácstalan és elveszett, min én. – Meg kell ígérned, hogy kerülöd a bajt. Tudom, hogy nehezedre esik, de most a tét komolyabb, mint bármikor.
This world ain't simple
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
20
▽ Reagok :
15
▽ Kor :
16
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Zendaya



»
» Csüt. 9 Nov. - 17:29
even when we’re smiling out of fear


Megvárom, amíg mond valamit. Akármit. Bizseregnek az ujjbegyeim, dobol a fülemben a saját zsizsegő vérem, de azért kivárom, még ha nehezemre is esik. Mert nálunk minden tetves döntéshozatal olyan, mint egy sajátos dinamikájú háború. Ha például mindkét szülőm ott ül velem szemben, könnyen lehet, hogy előbb-utóbb ordítozni kezdek, aztán végül kurvára rájövök, hogy nem is velük harcolok, hanem saját magammal. Ha mondjuk Kinsgley-ről van szó, váltakozva nyerjük a hódító hadjáratokat. Ha csak apa van ott, akkor aprónak érzem magam, és hülyének, és talán el sem indulok sehova, semmiért. És ha anya van ott…? Hát, akkor attól függ, miről van szó. Nyilván arra gondol, hogy apa bár itt lenne. Mert apa mellett ő is kicsinek érzi magát, és akkor csak feldobhatjuk a kezünket a magasba, hogy nosza, oldja meg ő, de míg neki nem, addig nekem állandóan emlékeztetnem kell magamat arra, hogy de én nem így akarok játszani. Anyának jól áll. Nem értem, sosem értettem, hogy csinálja, de jól áll neki, én viszont más vagyok.
Pedig gyűlölöm, amikor ezt csinálja. Bizonyára van véleménye neki is, bizonyára akar valamit ő is, bizonyára képes arra, hogy apám nélkül döntéseket hozzon, és én sosem tudom eldönteni, hogy tényleg csak nem mer, vagy igazából nem is akar, és egy pillanatra dühös leszek rá, de aztán persze ez mindig könnyen jön, és könnyen megy, mint az én haragom sokszor, és csak piszkálni kezdem az eldobott cigarettáját a sárban, és kényszerítem magam, hogy ne nézzek fel az iskola világító ablakaira. Meg arra, hogy ne azon gondolkodjak, anya volt-e már itt egyáltalán, nézett-e fel a kastélyra úgy, ahogy én sokszor, és érezte-e azt, hogy milyen jó lenne egy olyan helyre tartozni, ami mindig tárt karokkal vár.
Attól félek, már meg is van a válaszom, pedig nem lenne sokkal egyszerűbb feladni…? A vállamra teszi a kezét, én pedig engedelmesen felnézek rá, kicsit hunyorogva, pedig köd van, én mégis arra gondolok, hogy nem tudok a jövőbe látni. Nem csak nem tudok, de nem tudom igazán elképzelni sem, vajon most mi jön. Nem úgy, hogy én itt maradok, ő pedig hazamegy. Hanem úgy… egyáltalán. Mi lesz velünk mind? - Tudom, anya – szisszen belőlem a levegő, tudom, tudom, a fenébe is, hát hogyne tudnám? Néha szeretnék sokkal hülyébb lenni, mint ami vagyok – hogy ha már a jövőt nem látom, bár ne látnám ilyen tisztán a jelent sem - Figyelek.
Félek, de nem rettegek tőlük. Nem attól félek, mi lesz velem, mások valahogy mindig jobban aggasztanak, de még csak nem is másokat féltek, inkább a világot féltem, a lángoktól, a rossztól, attól, hogy egyszerűen minden csak lecsúszhat a lejtőn, és belesüllyed valamibe, amiből az emberiségnek szerintem már rég ki kellett volna nőnie… de hogy képes leszek-e ezt szó nélkül hagyni? A nyelvemre harapok, zsigerileg ellenkezni akarok, mert nem fogok hazudni, ritkán hazudok neki, inkább csak nem mondok el dolgokat, de erre most mit mondhatnék? - Megpróbálom – mert megígérni… ezt nem tudom.

[/i]


A hozzászólást George Shacklebolt összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 25 Nov. - 18:16-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
14
▽ Reagok :
11
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Ruth Negga



»
» Szer. 22 Nov. - 13:13

I fear real danger

Látom rajta, hogy kényszerítenie kell magát, hogy ne nézzen fel  a kastélyra, mintha ezzel akarná elejét venni, hogy befojásolja a döntésben. Míg a válaszát várom, így én nézek fel helyette, a kivilágított ablakokra, a hívogató atmoszférája engem is a hatalmába kerít, és őszintén szólva, elönt az irigység. Sosem tudtam ilyen rajongással nézni az Ilvermornyra. Az a szűk négy év, amíg odajártam, nem vált a szívem csücskévé. Sőt, a maga módján barátságtalan egy hely volt. Persze akkoriban a vezetőség nagyon büszke volt magára, hogy a magnixekkel ellentétben, a társadalmi egyenlőség jegyében, kvótákat szabtak ki a feketéknek, így kerültem én is oda, pedig nem mondanám, hogy valami különleges tehetség lettem volna. De ezzel  a döntésükkel éppen hogy a szegregációt erősítették, képtelenség volt beilleszkedni, az Ilvermorny társadalom perifériájára kerülve meg olyan végtelenül egyszerű volt lemorzsolódni. Alig páran végezték el közülünk az iskolát. Meg aztán a közbiztonságról nem is beszéltem, a négy év alatt összesen hat haláleset történt az iskolán belül, amelyeket persze egytől-egyig eltussoltak. Ezért is gondolok vissza olyan keserű szájízzel, ezért vagyok irigy Seymourra és a gyermekeimre, akiknek pofon egyszerű volt otthonra találni a Roxfortban. Főleg Kingsleynek, de valójában Georgért sem kellett igazán aggódnom, egészen mostanáig. S most bármit megadnék, ha Kingsley még mindig roxfortos lenne, hogy legalább szemmel tartsa. Csak akkor pillantok a lányomra újra, amikor végre megszólal.
Most minden rendben. Meg kéne nyugodnom, nem? Azt mondja, megpróbálom. És én pontosan tisztában vagyok azzal, hogy a megpróbálom és a kerülöm a bajt között ég és fold a különbség. Jól tudom, mert ez a Shackleboltok dimplomatikus álláspontja, ha éppen válaszút elé vagy krízishelyzetbe érkezünk. Inkább a tekintetéből próbálok olvasni így, mint a szavaiból és ilyenkor áldom azokat az anyai ösztönöket, mert csak így lehetek biztos benne, hogy felméri a helyzetet. Tudom, vagy legalábbis remélem, hogy Seymour is egyetértene ezzel a döntéssel, amit meghoztunk. Kifújom a levegőt.
- Tehát akkor miben is egyeztünk? Visszamehetsz a kastélyba, de kerülöd a bajt. Mindent kétszer, de ha kell, háromszor gondolsz meg. Renszeresen tájékoztratsz levélben, mindenről. Nem csak a furcsaságokról. Meg kell értened, hogy nem azt várom el, hogy az iskolatársaiddal szemben spicliskedj, de ez most nagyon fontos – tartok egy szusszanásnyi szünetet, csak hogy meggyőződjek róla, hogy nem vittem túlzásba, de most képtelen vagyok felmérni a helyzetet. – Szeretném, ha megértenéd, hogy mennyire fontos ez. Mintha azzal, hogy sokszor nyomatékosítom, mennyire fontos ez, legitimmé tenném az egészet.
This world ain't simple
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
20
▽ Reagok :
15
▽ Kor :
16
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Zendaya



»
» Szomb. 25 Nov. - 18:29
even when we’re smiling out of fear


Tényleg? Tényleg olyan fontos?
Elhúzom a számat, ahogy ezen gondolkodom az egész egyszerre tűnik felfoghatatlanul súlyosnak, de valahol súlytalannak is, mert ez még mindig a Roxfort, ez még mindig „csak” egy iskola, és nem fog itt semmi eldőlni. Nem azt mondom, hogy ne történhetnének itt dolgok, jók, vagy rosszak, hogy ne lehetnénk egyfajta tényező, egy sakkjátszmában, de nekünk, diákoknak voltaképpen nincs jogunk játszani ebben a meccsben, mi csak ülünk, és nézzük, és ez az, amitől egyszer csak be fogok csavarodni szerintem. Ettől a tétlenségtől, ettől a ténytől, hogy nincs a kezemben semmi, semmilyen eszköz, amivel igazán tehetnék valamit, amitől számítana, mit gondolok, mert bár sokan tesznek úgy, mintha kíváncsiak lennének a véleményünkre, igazából nem foglalkoznak velünk túl sokat.
Így elég nehéz igazán komolyan venni ezt az egészet. Valahol persze komolyan veszem, mert elfogadom mindazt, ami történik, látni vélem a felhúzott erővonalakat, ismerem az álláspontokat, érzékelem, hogy mi, különösen mi, milyen fonák helyzetben vagyunk, ahonnan leeshetünk egyik vagy másik irányba, és bárhova is esünk, annak lesznek következményei. De mindez valószínűleg nem miattam fog megtörténni.
Van bennem valami ingerültség. Nem igazán anyám irányába, de hát csak ő van itt, hogy ezt esetleg érzékelje, mindazok, akik irányába igazán dühös, igazán ellenséges, igazán szkeptikus vagyok, azok a sötétségbe rejtőznek, csuklyák mögé, kutyák, utolsó rohadék, gyáva kutyák, és… áh. Hagyjuk is.
- Anya, nem kell ennyire aggódnod – és ezt még komolyan is gondolom, tudom persze, hogy ez falra hányt borsó, ugyanakkor hiszem azt is, hogy kettőnk közül nekem kellene inkább aggódnom érte. Érte, és apáért, mert ők a nagyok között játszanak, velük bármi történhet, én meg itt leszek, a négy fal között, és talán nem is fogok tudni róla, csak amikor már túl késő. De hogy is mondhatnám ezt el neki? - Ez még mindig a Roxfort. A legtöbb tanár vigyáz ránk, és… hát, ez még mindig „csak” egy iskola, kétszer betörni ide bárki hülye lenne. Nem számítunk – legalábbis, nem eléggé, és szeretném, ha ezt nem keserűen mondanám, de nem sikerül.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
14
▽ Reagok :
11
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Ruth Negga



»
» Vas. 21 Jan. - 17:16

I fear real danger

Ha kaptam volna egy knútot, mindahányszor aprónak és jelentéktelennek éreztem magam az engem körül vevő férfiak mellett, legyen szó Seymourról, Crowleyról, az apámról vagy akár Nikolairól – aki még csak nem is veszi magát férfi számba – nos, biztos kacsalábon forgó palotára válthattam volna már. És kezdetben talán még elhittem, hogy tényleg apró és jelentéktelen vagyok, hogy a nagy sakkjátszmában még csak esélyem sincs lépni. Én szerencsétlen paraszt, már azelőtt kiütnek, hogy egyáltalán eldönthetném, előre akarok-e lépni vagy oldalra. És hosszú évek kemény munkája, keserű, de valahol elégtételt hozó tapasztalata megtanított, hogy még csak köszönőviszonyban sem lehetek a félrerúgott paraszttal, hanem a királynő voltam mindvégig, csak hagytam, hogy a saját félelmeim és kicsinyes érzéseim diktáljanak. Szeretném, ha George hamar rájönne, hogy mennyit számít, hogy ő is királynő, és hogy ez az egész iskola nem hogy nem számít, de a legfontosabb stratégiai pont,  átkozott alfája az egész történetnek. Ezen állhat vagy bukik minden. Voldemort soha nem lett volna képes összetoborozni a seregét, ha nincs az a sok frusztrált, megalomán kamasz, akik bizonyítani akarnak, akik társadalmi nyomás hatására olyan könnyen mozgathatók, mint dróton rángatott kis marionette bábuk és tulajdonképpen még az aurorok is az ilyen forrófejű, tüzes kamaszokból kapják az utánpótlást. De George nem érti, nem hiszi el, és ezt látva kínosan nevetek fel, aztán a fejemet ingatom és úgy nézek rá, csillogó szemmekkel, mintha csakugyan valami különösen mulatságos viccekkel szórakoztatna.
- Már hogyne számítanátok – valahogy szükségét érzem, hogy közelebb hajoljak hozzá, hogy az ujjaimmal megmarkoljam a vállát, jó szorosan. – Alábecsülöd persze a poziciótokat, de az ő szemében a Roxfort egy kiapadhatatlan forrás, mindig lesznek követők, mindig lesznek fiatalok, akik hevesek és könnyen fegyverré alakíthatók. De nehogy azt hidd, hogy csak Ő gondolkozik így. A sötét oldalt egyszerű elítélni, a világossal meg szimpatizálni, de semmi sem fekete fehér. Ugyanolyan kegyetlen, ugyanolyan szélsőséges lehet a híres védelmező oldal is – nem igazán mesélek a gyermekeimnek a Minisztériumban látottakról és hallottakról, nem akarom sem Seymour tekintélyét aláásni, sem fölösleges paranoiát kelteni bennük, de láttam már jó pár példát az aurorok abszurd ámokfutására. Magukkal szemben nagyon elnézőek, de közben a nagyobb jó érdekében a saját anyjukat is vérpadra küldenék.
- Valóban hülye lenne bárki is újra betörni, de nem is erről beszélek. Ami igazán veszélyes, az a színfalak mögött történik. Ártatlan csevely az ötórai tea mellett, agytágító diákszakkör, tudom is én, mi formájában. Sokszor a szavak sokkal veszélyesebbek, mintha állandóan kivont pálcával járnának – nem tudom, hogy még mennyit kell beszélnem ahhoz, hogy egy kis hitelt vagy komoly figyelmet csikarjak ki magamnak, de most hirtelen elharapom a mondatot és terelek.
- Már hogyne aggódnék? Hiszen az anyád vagyok – ez egy jól begyakorolt frázis, talán még sohasem használtam, de hallottam már más anyáktól, akik ezzel akarták rövidre zárni a vitáikat a gyermekeikkel. Én magam olcsónak találom és tisztességtelennek, most mégis ehhez folyamodok. Habár ezt kell mondanom, hiszen ezt mondja egy anya, valójában nem csupán érte aggódom, hanem az összes gyermekért, aki most elengedi az anyja kezét vagy már rég elengedte azt.
This world ain't simple
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

the sun comes down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Roxmorts-