» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
74
19
13
20
13
10
23
11
1
5
5
5
27
226
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans

FRPG.hu toplista
Friss posztok
pergamentekercseink

Magasröptű beszélgetés...
Today at 21:42
• • • • • • • • • • • • • •
Angus Belby
'Cause my boss said...
Today at 18:32
• • • • • • • • • • • • • •
Agatha V. Greewy
stars cannot shine without darkness
Today at 17:49
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Brysen
Nem igaz George?
Today at 16:01
• • • • • • • • • • • • • •
George Shacklebolt
Homecoming
Today at 15:49
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
Vattacukor
Today at 14:57
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
I'm gonna party like it's my civil right
Today at 14:14
• • • • • • • • • • • • • •
Myron Wagtail
Avatar foglaló
Today at 0:17
• • • • • • • • • • • • • •
Beatrice Bell
Beatrice Bell
Yesterday at 23:58
• • • • • • • • • • • • • •
Beatrice Bell
that bridge is on fire
Yesterday at 21:49
• • • • • • • • • • • • • •
Theia Belby
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Benne fekszünk ketten sírva



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
14
▽ Reagok :
11



»
» Vas. 22 Okt. - 23:30

Hallgat a táj, és én is hallgatok: még a tengerpart is némának tetszik, az eső sem csitítja a bent tomboló csendet, az tombol és megfeszül köztünk. Hideg kezeim a nadrágszáramba törlöm, a kandallóhoz hajolok, figyelem a fa ropogását, és eszembe jut, vajon milyen sorsra juthattak a makettek a műhelyemben. Gyerekes gondolat, el kell ismernem, bagatell és súlytalan, értéktelen annak fényében, amiért itt vagyunk. Felpillantok, szemem szinte átadva magát a pániknak, felzavart vadként rebben a falak között a nővéremet keresvén.
Hallgatunk tovább, csak a pulzusom kér nagyobb figyelmet a mellkasomban, a kinyúlt, korábban sosem elfogadható pulóver alatt. Muglinak látszunk, mondaná anyánk, egy Greengrass nem tenne ilyet. Anyánk halott, apánk szintén: kivágták a fát, amelyről azt képzeltem, hogy ha koronája nem is nyúlik felsőbb szintekig, de törzse szilárdan tartja a sikertelenség súlyát, ahogy eddig is tette. Megnyalom cserepes ajkam, és lenyelem mögötte a kikívánkozó üvöltést: elrontottuk, Vada, mondd, mit tettünk? De nem mi tettük, a nyugalom helyezi az enyémnél is hűsebb tenyerét a homlokomra, nem mi kértük, hogy hidegvérrel gyilkolja meg őket ártatlanságukban, értetlenségükben. Mi csak.. mi csak szabadulni akartunk? Egy percre talán megállítani a körforgást, ami soha nem osztott szerencsés lapokat egyikünknek sem, legfeljebb időnkénti lassulása hitette el, hogy van tovább, van értelme. Pedig nincs.

- ...tudom, hogy nem akarsz beszélni róla. Én sem. De ha visszatérünk.. mert vissza kell egy nap, arra gondoltam, hogy.. - átvillan rajtam, hogy parancsolnom kellene, közölni és meghatározni, ahogy apánk tenné, és ahogy tőlem is elvárná: de nem ez űzött bennünket idáig? Nem ez lökte oda Albát a hamarosan bekövetkező tragédiának? Nem ebből származott minden önbakó mozdulat, amellyel kötelet kötöttünk a nyakunkba, majd lettünk éke a családi fának, az öngyilkosság dicső szobrának? Nem parancsolok. A hangom szétszóródik a deszkapadlón, a viseltes bakancsom alatt terül el, és mire megint megtalálom, elillant a parancs vágya is.. de mégis undorodom attól, amire kényszerítem magam. Helyette. Helyettük. Nem.. értük. Értünk. - Megházasodom. Szükségünk van egy szövetségre.
Megdörzsölöm fáradt tekintetem, melynek maradék fényét a türelmetlen rettegés egyre lopja, egyre szorítja: mikor érnek utol, mikor tesznek valamit, amiből nem húzhatjuk ki magunkat? Alba odahaza, mint az utolsó bástyánk, mi itt, mint két menekült a tengeren túl egymás kezét fogva, és én már tudom, hogy nincs igazi ébredés a rémálomból. Hányinger kerülget, ha tudom, hogy most vészes közelségbe került az, aminek amúgy is meg kellene lennie a szüleink kívánságából: az én rabságom megkezdődik, de Vadát.. Vadát még megmenthetem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
33
▽ Reagok :
23
▽ Avatar :
Amber Heard



»
» Hétf. 23 Okt. - 20:10
Éles kontrasztot képez a síri csend, amely körbeölel és a tébolyult sikoly, ami bensőmben sivít. Lelki szemeim előtt édesanyám vehemens arctekintete lebeg, olyan valóságosan, hogy kevés választ el attól, hogy elhiggyem, nem végzet vele az a rettenetes átok. Önkéntelenül elmosolyodom, miközben csontos ujjaimmal a rég kihűlt porcelánt szorongatom. El is hinném, ha azt állítaná valaki, hogy Greengrassné még a halálos átkot is túlélte. És apám… akiről édesanyám azt szajkózta, móresre tanít, ha a fülébe jut, hogy legkisebb lánya más talárjába akar bújni? Eközben maga kényszerített rá, hogy eldobjam a sajátom és az általa elképzelt személyébe bújjak. Lehet, büszke lenne rám, ha élne, hisz élete céljának tűzte ki, hogy erős varázslókat neveljen az utódjaiból és lám… hiba volt azt hinni, hogy okos dolog akaratos nőt képezni egy lányból, nemde apám?
Bús kékjeim néhol öcsém alakját veszik célba, hogy nyugtatásképpen bebizonyosodjam, itt van, épségben és velem. Társasága azonban sziklaszilárd bizonyíték meggondolatlanságomról és ostobaságomról. Nem én öltem és mégis az én kezemen szárad a Greengrass ősök vére. Akárcsak egy családáruló, megszegtem apám által kikényszerített szavam és meghazudtoltam hűségemet a családnevem iránt. Áruló!
És mégis mit tettem veled, drága öcsém? Egy olyan harcba rángattalak bele, amit egyedül kellett megvívnom. És most a kezedet szorongatva, összekenlek ártatlan, megboldogult szüleink vérével. Keserű még a gondolat is, hogy a bűn foltját hagyom rajtad.
A visszatérésünk tervezése túl korai a számomra, ennek ellenére nem szakítom félbe Theseust, amikor hangjával elveszi a ropogó tűz, csendet háborgató neszének szerepét, annál inkább kíváncsian hallgatom, mik azok a gondolatok, amik oly sürgetővé tették, hogy előbújjunk a komfortos homályból.
A megházasodása felvetése szerfelett felkelti a figyelmem, de nem azért, mert egyetértek vele, hanem azért, mert ezek a szavak idegeneké, még csak a kötelező házasság csírája sem az övé.
- De nem akarod. – állapítom meg könnyű szerrel abból a küszködő hangszínezetéből, amivel kipréselte magából rövid ideig a nyelvén érlelt elképzelését. A hangom kimértsége olyan határozottsággal szeli ketté az ideát, ahogy a hóhér köteles az áldozatait. További ellenkező szavaimat a melegségét vesztette gyógynövény löttybe fullasztom, mielőtt túl ellenségessé tennének. – Szövetségeket házasság nélkül is lehet kötni, a frigy nem követelmény a megszeghetetlen eskühöz. - egyszer már hagytam, hogy esztelenséget kövessen el, de még egyszer nem engedem, mert bárgyú az, aki céljáért harcolva fittyet hány még a gyökereire és a vénáiban száguldó, vele együtt született törvényekre, hogy aztán elkövesse azt, amit a földfelszínéről szeretett volna eltörölni. Hiú lehetek, akár áruló és arrogáns, ripők is, de a döntésem nem egy múló, önző hóbort volt, hanem forrongás az aranyvérű, a létet blamáló, íratlan törvények ellen. – Céltáblát ragasztottam a homlokainkra, amikor elfogadtam az ajánlatod, Thes. Gondolod, hogy van olyan aranyvérű család, aki a Greengrassba házasítaná ki a lányát annak tudatában, hogy ha nem is a halálfalók, de Macnair örök célpontjává váltak? – a beceneve olyan idegenül, és mégis olyan bársonyosan cseng hangommal, ahogy a hárfa, ha egy hozzá nem értő gyengéden megérinti húrjait: nyugalmat áraszt, készen állva arra, hogy akár jelentékeny komolyságot is meséljen.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
14
▽ Reagok :
11



»
» Vas. 4 Márc. - 9:48
Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a sorsunk mostantól elválaszthatatlan - hatalmas lépés ez azok után, amit akkor mondtam neki. Hogy ő a következő, hogy feleség lesz egyetlen pillantás alatt, és ez jól van így: hányszor megbántam, és nem ittlétünk-e legnagyobb vezeklésem? És tessék, szinte tapinthatom a szálakat, amelyek összefűznek, nem eresztenek, örökre összetartozunk, bárhogy rángat majd az élet, ennél fogva teszi majd, erre köt fel, ezzel fojt majd. Mintha szeretőm, gyermekem, feleségem, másik felem lenne, nem szabadulhatunk attól, amit együtt elkövettünk, azonos a kéz, azonosnak kell hát lennie az akaratnak is, ami mozdítja. Nem tehetek Vada ellenére, még a legkisebb ügyben sem, mert fájni fog, elviselhetetlen.
Igaza van, nem akarom, így pedig főleg nem. Már majdnem el is engedem, maradjon hát meg a holnapnak, vagy a még továbbnak, esetleg a sohának, de folytatja a megkezdett gondolatot, nem kell hát lemondanom róla.

- Hiszem, hogy vannak még hozzánk hasonlók, és nem lett mindenki az őrültség martaléka. Nyíltan sosem állhatnak Macnair mellé, megengedhetetlen: nem csak egy családfőt és feleségét veszejtette el, de a Miniszter apósát és anyósát is. Félhetnek a sorsunktól, de hiszem, hogy nem vagyunk egyedül, és hogy össze kell fognunk. - megpiszkálom az illatos tüzet, beszívom mélyen az uszadékfa sós aromáját, pillanatokra megállva a mondandómban. Járjon át a melegség, mert ami ezután szökken ki az ajkamon, nem lesz az kevéssé sem, és már előre fázom. - Nem választanék kényszerből vagy akaratunk ellenére.. de a hozzánk hasonlók még mindig elvitathatatlan szövetségnek tartanak egy megkötött házasságot. Ennél nincs erősebb kötés - és bármi történt is, a Macnair szó sosem lehet akkora szó, mint a Greengrass. Ez pedig megvédhet bennünket.. megvédheti azt, ami maradtunk.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Benne fekszünk ketten sírva

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Idõnyerõ-