» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
88
25
19
25
20
18
31
17
3
3
5
5
5
264
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

Dorcas & Avery prof.
Today at 10:39
• • • • • • • • • • • • • •
Dorcas M. Meadowes
fucked up night - jo & jim
Today at 0:14
• • • • • • • • • • • • • •
Jim L. Gallagher
Nem olyan biztos hogy követned kellene!
Today at 0:13
• • • • • • • • • • • • • •
Charlotte Avery
Charlotte & Richard
Yesterday at 23:55
• • • • • • • • • • • • • •
Charlotte Avery
Cataleya & Eric
Yesterday at 23:05
• • • • • • • • • • • • • •
Cataleya Nazario
Játszótárs kereső
Yesterday at 22:10
• • • • • • • • • • • • • •
Alistair Crannach
Running up that hill
Yesterday at 21:39
• • • • • • • • • • • • • •
Deena Shacklebolt
Hiányzásnapló
Yesterday at 20:41
• • • • • • • • • • • • • •
Marie A. Marlowe
Mr. Avery && Marie
Yesterday at 20:36
• • • • • • • • • • • • • •
Marie A. Marlowe
we're blood brothers
Yesterday at 20:22
• • • • • • • • • • • • • •
Jim L. Gallagher
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hugrabug
Oda mész, ha türelmes vagy
▽ Hozzászólások :
12
▽ Reagok :
9
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Suki Waterhouse



»
» Hétf. 23 Okt. - 18:28
but you're not what you thought you were


- Momo, hééé!
Halloween hétvégéje Roxmortsban. A diáksereg a szokásosnál is sűrűbb tömeget alkot, nekem olybá tűnik, hangosabbat is, és még az is lehet, hogy csak káprázik a szemem, mert Maurice bátyám tarkójából nem lesz egy hangom felé fordulás következtében Maurice bátyám arca. Feltolom a homlokomra, majd a hajamra a bénán kivágott karton töklámpás maszkomat – a gumi, amire felkötöttük, bántja így a fülemet – és úgy hunyorgok utána, mintha távolodtában csak jobban meg tudnám nézni a hátát, nem pedig azon kéne gondolkodnom, vajon nem lenne-e szükségem egy távollátó szemüvegre…?
Juj. Azért mégsem lehet, hogy ne eredjek utána
- Rhea, ne haragudj, a Seprűben… a Seprűben találkozunk!
És nekilódulok. A mályvaszínű szövetkabátom világosan feltűnő a sok sötét szín között, a Hugrabug színeiben pompázó sálam szemet bántóan rikít felette, szőke lófarkam mintha mögöttem ügetne, ahogy próbálom nem szem elől téveszteni őt, és próbálok utat is törni magamnak. Lehetőleg úgy, hogy ne tapossak rá senkire, ne könyököljek meg senkit, mert én igazán, igazán nem akarok, de ahogy óvatoskodom, Maurice csak egyre távolabb kerül tőlem – olyan ez, mint bármelyik rémes rémálmom, épp csak most olyan nagyon ébren vagyok – az ujjaim pedig minduntalan csak a levegőt markolják, vagy bocsánatkérően markolnak rá idegen, hol ismerős arcok karjába.
Merlinre már!

- Momooo!
Talán nem meglepő, hogy erre a megszólításra nem reagál. Otthon már senki sem hívja Momónak, én persze mindig így hívtam – amíg hívtam valahogy – mert amíg kicsi voltam, nem tudtam kimondani rendesen a nevét. (Meghan és csak Meg volt, Mabel pedig szinte inkább Mama.) Mostanában inkább elkerülöm, hogy hívjam valahogy, mert idegen az ajkaimon minden név, és felbosszantani sem akarom. Valahogy azonban mégis csak fel kell hívnom magamra a figyelmét, mielőtt befordulna azon a sarkon, és nem azzal, hogy kis híján átesek valakinek a lábán, úgyhogy képtelen vagyok rákapcsolni, aztán meg a rendes nevén, jó hangosan utána kiáltani - Mondom, Maurice Morhange!! Várj meg!



A hozzászólást Mimi Morhange összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 16 Nov. - 20:51-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
6
▽ Reagok :
3



»
» Szer. 15 Nov. - 10:34
Anglia egy kibaszott csalódás - mármint valószínűleg mindenkinek az lehet, aki elvárásokkal érkezik ide, olyan nagyravágyó elvárásokkal, mint a lekpefingnyi napsütés, tiszta levegő, órák és teák, meg a többi szar, amivel tele lehet tömködni az utazási prospektusokat, mintha mind olyan kifinomultak lennénk, és nem okádnánk szombat hajnalonta tele a nagyon angol vécénket. Itt nőttem fel, ez igaz, lehetnék elnézőbb, beburkolhatnám az egészet nyálas-langyos nosztalgiába, hogy nézd csak, abban a kávézóban ittam először lángnyelvet, ott a sarkon futottam bele rögtön utána apámba, és miközben egyenesen nem bírtam menni, állítottam neki, hogy valami fáradtság vett erőt rajtam, és azonnal mennem kell lefeküdni..
Vagy itt a Szellemszállás, aminek a falának dőlve olyan jól esik a cigarettázás, mint a jól és helyesen viselkedés amúgy soha - beszarás, végül is mi vagyunk a fish & chips nagyhatalma, a yorkshire puding lelőhelye, lehetne bennünk annyi, hogy valaha egyszer feltaláltunk bármi ehetőt is, nem? De visszatérve a Szellemszállásra - még mindig érzem Elise ízét a számban, és ez azért átkozottul boldoggá tesz. Ebben a birkaszaros világban nincs semmi igazán szép vagy érdekes rajta kívül, és ezt mondom úgy, hogy néhány hölgy és lány szoknyája alá már beköszöntem, általában le is ültem egy italra, néha kettőre, szóval egy szakértő kurva életbölcsességével tudom megállapítani.
Épp azon járatom magam, hogy beköszönök a faternek, hátha esetleg kiheverte már a múltkori csodálatosan fos családi drámánkat - amit ezúttal nem én generáltam, bassza telibe őket a jódolguk, az én szándékaim teljesen tiszták és érthetőek voltak - de amikor egy ilyen csinos hang kiabál utánam, muszáj, lovagi kötelességem megállni. Végül is én vagyok a francos Rakétakölyök, nem szököm én meg senki elől.
Mimire viszont nem számítok. Miért nem? Fasz se tudja, de olyan rég láttam és annyira kimaradt a legutóbbi szardobálásból, hogy valahogy megfeledkeztem a létezéséről, és neki valószínűleg így a jobb. Nem mintha megkérdeztem volna, de gondolom hallgatólagosan el is van tiltva tőlem: vigyorgok a rúzsfoltos fejemmel, mert ez még annál is jobb módja a tiszteletem lerovásának a fater felé, mint eredetileg hittem.
- Parancsára hölgyem! - széles kabátlengető mozdulattal meghajolok, aztán érdeklődve figyelem, hogy bukdácsol felém. - "York napsütése rosszkedvünk telét/Tündöklő nyárrá változtatta át./Családunkról már elvonult a köd/S alámerült az óceán szivébe./Most homlokunkon győztes koszorú,/Diadalemlék csorba fegyverünk,/Vad riadónkból víg vacsora lett/És édes dallam szörnyű indulónkból./Szelíden mosolyog a háború,/Nem lovagol páncélos paripán,/Hogy félénk ellenség szivét ijessze./Ehelyett fürge lábakkal szökell/A hölgy-szobákban léha lantzenére."
Felkapom, amikor elér, és megpörgetem a levegőben, aztán magamhoz szorítom - azt meg pont leszarom, hányan figyeltek fel erre. Én vagyok a Rakétakölyök, még simogatja is a kis lelkem a tekintetük, a rosszallásuk, a suttogásuk arról, hogy nem illik ilyet. Hogyne illene, illik még ilyenebbet is...!
- Hát ezer meg egy kikúrt éve, Mimi, ezer és még egy kikúrt kurva éve nem láttalak! Gyere, megvendégellek, aztán elmondod, merre, kivel és mit.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hugrabug
Oda mész, ha türelmes vagy
▽ Hozzászólások :
12
▽ Reagok :
9
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Suki Waterhouse



»
» Csüt. 16 Nov. - 21:07
but you're not what you thought you were


Valamiért rettegek attól, hogy nem fog megállni, hogy nem hall meg, hogy úgy csúszik ki az ujjaim közül, mintha soha meg sem fogtam volna, mintha soha nem csimpaszkodtam volna az ujjaiba, mintha soha nem könyörögtem volna neki, hogy naaa, lökje nekem a hintát! Mintha soha nem mondtam volna neki, hogy szeretem. Pedig nem azért nem küldtem utána ezernyi baglyot, mert ne szeretném, hanem azért, mert féltem, ő már nem szeret. Sem engem, sem a többieket. Minket, a családját. De ez a félelem, ez a mostani, ez sokkal erősebb, a szívem szűk börtönben ver hevesen, mert nem tudja, ki tud-e törni béklyójából.
Megáll.
Én talán ha akarnék sem tudnék azonban fékezni, a lendület, mi több az érzés ugyanúgy visz felé, mintha szárnyára kapna a szél, és segítene leküzdeni az utolsó métereket, de szerencse, hogy nem elutasítóan fonja maga elé a karjait, hanem kitárja azokat, mert így "csak" a mellkasának csapódom, hogy kiszalad belőlem a levegő is, halk, sírós kis nyikkanással, és úgy fonom a nyaka köré mindkét karomat, egy gyerek ragaszkodásának szorításával, hogy még észre sem veszem, hogy ő is nyúl értem, felemel, megpörget, felnevetek, de könnyes a szemem, és hiába fog talajt a talpam, nem engedem el, a kabátujjába szipogok.

- Azt sem tudtam, hogy hazajöttél...! - dacos szomorúsággal tör ki belőlem a vád, még a vállába bújva rejtőzöm előle, ahogy bizonyítékként végigtapogatom mind a két karját, a saját derekamig, végül azonban kelletlen grimasszal hagyom magunkat kicsit eltávolodni egymástól.
Mondhatnám, hogy már nem is emlékszem az arcára, a csibész vigyor-ráncaira, a tekintete éber villanására, a kócos hajára, mert olyan régen nem láttam, de pontosan ugyanilyenként emlékszem rá. Az egyetlen, amire nagyon távoliként emlékszem, az az, ahogy viselkedtünk egymással, és félek, ezekhez az emlékekhez már egyébként is felesleges lenne nyúlnom. Nem volt egy örökkévalóság, mégis sok idő eltelt. Történt velem egy csomó minden, amiről ő nem tud. És elképzelni sem tudom, vele mennyi minden történt, amiről fogalmam sincs, és talán soha nem is lesz...
Kicsit hitetlenül felnevetek, nagyokat pislogok, hogy elkergessem a párát a szemem sarkaiból. A bátyám. A bátyám tényleg itt van!!
- Hé, tiszta maszat vagy...! - mosolyra görbül a szám, amikor a jobb orcáját nyúlok megdörzsölni, és bár tizenhat vagyok, hülye azért nem, az ott eléggé rúzsnak tűnik, de nem teszem szóvá, végül is, felnőtt ember, hozzám képest legalábbis biztosan, szóval mit mondhatnék? - De persze, menjünk - egy pillanatra rosszul érzem magam Rhea miatt, de ezernyi kérdés tolul az ajkamra, azt sem tudom, melyikkel kezdjem, melyikkel folytassam, csak iszom a látványát, kicsit csodálkozó szemekkel, mintha soha többé abba se akarnám hagyni a bámulását.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Mimi & Momo

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Roxmorts-