Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Under the creepy moon
Today at 11:21
• • • • • • • • • • • • • •
Augusta Quinlan
Lángnyelv ' n Acpirító
Yesterday at 23:04
• • • • • • • • • • • • • •
Merel Everfen
Avatar foglaló
Yesterday at 22:59
• • • • • • • • • • • • • •
Nils Rowle
To Russia with love
Yesterday at 22:48
• • • • • • • • • • • • • •
Nils Rowle
Professzorok és Prefektusok
Yesterday at 19:38
• • • • • • • • • • • • • •
Septimus Blynberch
Shane & Doris - I don't need for your help...
Yesterday at 19:33
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
Apa & Fia
Yesterday at 19:18
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
Septimus Blynberch
Yesterday at 18:46
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Shane & Doris
Yesterday at 18:23
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
Antigone Macnair
Yesterday at 16:48
• • • • • • • • • • • • • •
Antigone Macnair
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.


Share|

csak csönd, mely égig ér



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Törvényen kívüli
Megyünk illegalitásba
▽ Hozzászólások :
57
Értékelés :
6

»
» Kedd 24 Okt. - 22:34

Fénypászmák öltöztetik a testem - nyűgös mozdulattal állok fel a helyemről, a már rég kihűlt lepedőn nem marad meg az alakom, csak a szilárddá aszott vérfoltok. Nem pillantok hátra, eleget néztem már, megérintem az ablakot, ráfektetem a tenyerem, arra a homlokom. Odakint hűvös lehet..
Dühös vagyok magamra, jövök rá, és nem az ágyban fekvő alakra, aki nyilván alszik már, különben kísérne télszerű tekintete végig a szobán, ahogy távozom, némán csukom az ajtót magam mögött. Odakint hűvös van, de még meg sem közelíti Murmanszk jegét, vagy mikor egyszer gyermekkoromban olyan tél volt, hogy a varázstalan gyermekek nem mehettek iskolába, elfogyott a szén.
Kesztyűt kellene viselnem most is - annyi itt a recés korlátlap, éles könyvek borítói, porcelán és érdes fa - de megrészegít a pillanatnyi egyedüllét. Alszik, a nagy ember alszik, az is egészen olyan, mintha nem is lenne, mintha máshol járna: akkor én is járhatok máshol, ha nem is messzire, nem igaz?
Még mindig dühös vagyok, de nem teszek semmit ellene, nagy kortyokban nyelek, meglátszik a leheletem, épp úgy, mint azon a télen. Futottam egy trojka után, már nem tudom, talán játékból, mert akkor még lehetett, és elestem. Szétterjedt kirojtosodott harisnyámon a vérfolt, és sírtam - de nem mertem szólni a szüleimnek, nem mertem szólni, hogy meg fogok halni és csak én tehetek róla, senki más. Megérdemlem, nem? Ki figyelhet az ilyesmire, mikor mások éheznek és otthonaikban fagynak meg? Hát nem vagyok önző...?
És most éppoly önző gyermek vagyok, van egy szép köntösöm, nyakam körül ujjnyomok, didergek a lépcsőkorlátnak dőlve, és dühös vagyok, amiért nem tudok mást érezni, nem tudok megbecsülni, elfogadni, elcsitulni. Aludnom kellene, nem vágyom már olyan dolgok után, amelyek nem lehetnek az enyémek: de a fal színe az ő hátát idézi, ahogy meghajlik, beköti a cipőjét, istenem, Istenem, hallasz engem? - mert ha hallasz, innen elhallik már a hangom hozzád, onnan még nem, de ha velem vagy, legyél vele is, nézd, hogy hajol le, köti az ócska cipőfűzőit, feláll, köti a nadrágját, csupa mosoly a szeme. A nagy ember orgazmus közben sem mosolyog.
Lassan veszem csak észre, mintha motozna valami, nem szoktam hozzá a ház hangjához, nem tudom, fentről vagy lentről jön, esetleg csak innen bentről..
De mit számít? Fentről és lentről, belülről és kívülről is betolakodó vagyok. De mit számít, ha ebben vagyok igazán jó?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
45
Értékelés :
1
▽ Avatar :
Lyndsy Fonseca

»
» Hétf. 13 Nov. - 22:45
Apol & Nadia



Nem nyújthat szebb látványt az anyatermészet annál, mint amikor egy felhő telepszik a völgy ölébe, s lágyan körülöleli a hajnali erdőt, melyet az ősz piktora ezerszínre festett. Mily gyönyörűség van odakint és mily nyomasztó ez a gazdagság itt bent. Haldoklom, érzem. Lassan, némán öli ki belőlem az ellenkezés bármily formáját az, aki miatt már életem hatodik esztendejében megfogadtam, hogy sosem hagyom, hogy megtörjenek. Lassú gyilkos ő, türelmes manipulátor... Nem! Elmegyek. Elszökök. Még pár hónap és lesz elég pénzem hozzá. Csak meg ne tudja... Vagy már sejti is mi forog megvetett sarja fejében?

Szaladnom kell. Kiűz egy ősi érzés a dérgyöngyös tájra. Éreznem kell meztelen talpam alatt a csípős reggel frissességét, lenge hálóingem alatt a hideg fuvallatot. Fel kell ébrednem, józannak kell lennem.
Lábam utat tör magának a sötét folyosón, tekintetem kizár mindent maga körül úgy, akárcsak egy drága versenyló díszes szemellenzője. Csakis a célra fókuszálok: a lépcső alatti nagy faajtóra. Mennék is felé futva szabadságomért, de elmém megálljt parancsol a lépcsőfordulón. Rettegett ajtó előtt toporgó manó áll kezét tördelve, néha-néha kopogásra nyújtva, majd újra elkapva. Hát csodálkozik ezen még bárki is?
- Marlov! – szólítom meg számonkérőn, mire ő még az eddiginél is ijedtebben pillant felém. – Mit kívánsz atyámtól? – vonom fel bal szemöldököm lévén, hogy a jobbat sosem tudtam annyira, hogy kellőképpen hatásosnak bizonyuljon.
- Marlov nem tudja, hogy... Kisasszonyom, mi... Az történt, hogy... Csak az úr tudja megmondani! – böki ki végül és újra az ajtó felé nyújtja apró kezét. Csend. Nem mer kopogni.
- Bátorság, manó! – szólok ösztönzőleg és célomat felejtve libbenek mellé az ajtót bűvölve. – Mi bajod van? Haragos lesz? Mikor nem az? Megszíd? Megüt? Mikor nem teszi azt? Semmi okod a reményre... – intek nemet hideg állammal és elmerengve X-et rajzol mutatóujjam az erős tölgyfára.
- Az mondta Marlovnak, hogy senki nem zavarhatja, amíg a kisasszony vele van. – morzsolja tovább szánalmas kis rongy ruháját. A kisasszony szóra összerezzenek. Sofia bent van nála? Ebben az órában? Baljósan összevonom szemöldökeim (ez még megy mindkettővel).
- Mit akar Sofiatól? És az a szipirtyó mit akar tőle? – kérdezem ingerülten. A manó eszeveszett tagadásba kezd, hogy semmi köze a kisasszonynak a nővéremhez és jobbnak látja, ha most azonnal távozik, még a vihar előtti csendben.
- Milyen kisasszony? – kiáltok utána kérdőn, de egy pukkanással tovafoszlik. Hisz anyám még csak nemrég került a föld alá, s bár ezért életem végéig hálás leszek Merlinnek, mégiscsak úgy diktálja az illem, hogy özvegy ne hancúrozzon új nővel legalább egy esztendeig. De hát Vladimir Karkarovnak mindent szabad, nemde?
Idegesen bekopogok... aztán egyből meg is bánom esztelen tettemet.


credit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Törvényen kívüli
Megyünk illegalitásba
▽ Hozzászólások :
57
Értékelés :
6

»
» Szer. 15 Nov. - 10:04
Olyan ez a ház, mint maga a szocializmus: ajtó, átjáró, folyosó mindig vezet belőle tovább, mindig tovább, egyik ébenfa dobozból a másikba, mint egy mesében - de magamtól sosem találnék ki belőle. Mintha mindig hideg lenne, mindenütt ott lenne a nagy ember lenyomata, a falból sugárzik a tekintete, és ha a falhoz érintem óvatosan a tenyerem, hallom odabent dobbanni a szívét - mert köztünk jár és ember ő is, de több, néha kevesebb, és mindig előttem, mindig vezetve.. el kell ismernem neki, hogy néha direkt, udvariasságból teszi. A nagy ember nem gonosz, úgy könnyebb lenne elmenekülni érintése elől, ő csak maga a tél, zord felhők közé emelkedett érinthetetlenség, még ha az ajkával a nyakam is szántja fel..
De ez biztosan kopogás. Vajon melyik az ijesztőbb: szembenézni azzal, aki fel meri ébreszteni, vagy ezt a szerepet helyette betölteni? De mitől is kellene félnem nekem, akinek nincs mit veszítenem?
Lelépek a lépcsőkön, a jegesnek tetsző kilincsre teszem a kezem, és halkan lenyomom.

A gyermekei nem sokkal idősebbek, mint Konstya és én - vagy Zina, akinek a vonásaiban még mintha fel is lehetne fedezni valamit belőlük. Azt mondják, az oroszok mind egyformák, mert a szocializmus gyermekei mind megtanultak fejet hajtani, mindünk pontosan tudja, hogyan kell úgy tartania a nyakát, hogy az a legélesebb szemet se sértse. Talán azért is lehet, hogy olyan kegyetlenek vagyunk egyébként, és ha gyengeséget szimatolunk, fel akarjuk zabálni a törékeny szépséget, mindent, ott van bennünk ez a zsebben álmosan cigarettát kereső alig tinédzser is, és annak minden eleven kegyetlensége.
Még nem találkoztam velük szemtől szemben, de hivatalos körülmények között, állig felöltözve sem lenne kellemesebb az első pillantás. Olyan lehet ez, mint amikor a múlt kezet fog a jövővel, de félreértés ne essék, lehet, hogy a ház új lakója vagyok, de véletlenül sem a jövője - nincs szabadabb, mint a megláncolt zsarnokoknak született gyermek, mert nála jobban senki nem érti, mit vehetnek el tőle. Rólam üvölt, hogy csak egy kis csendet szeretnék: a leendő Madame Karkarov helye a férje árnyékában van.
- Jó reggelt kívánok, Nadia, az apja még alszik. Tudok segíteni valamiben? - vele szemben legalább nem úgy kell megszólalnom, mint akinek a szavai is mankóért kiáltanak. Nem mintha nem hagynám, hogy átgázoljon rajtam, ha épp erre vágyik, ezeket a csatákat semmi értelme megvívnom - nekik mindig betolakodó leszek, lényegtelen a személyem. Az apjuk felesége leszek, nem az ő anyjuk, és egy percig sem akarok úgy tenni, mint aki ilyen elképzeléseket dédelget. - Valami baj van? Nem fog megfázni a hidegben?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
45
Értékelés :
1
▽ Avatar :
Lyndsy Fonseca

»
» Szer. 7 Feb. - 18:34
Apol & Nadia



Bordáim ketrecéből szökni akaró szívem eszeveszett ritmusban kopogtat a dobhártyám kifeszített, lehelletvékony leplén. Tüdőmet ijedten hagyja el az éltető gáz és már-már légszomjjal kűzdök, amikor léptek zaját hallom közeledni a vastag faajtó mögött. Gyűlölöm! Gyűlölöm a tudatot, hogy még most, ennyi év után is rettegek Tőle! Igen, bevallom így, csöndes egymagamnak, hogy minden egyes alkalommal végigfut a hideg a hátamon, megtelepszik a nyakam lüktető bőrén és jeges markával szorítja össze a torkomat. Gyűlölöm, amiért egyik kezével ad, mint egy rideg, bár hangtalanul szerető apa, a másik kezével viszont kegyetlen zsarnokként kaparja ki belőlem az érzést, hogy otthonom van, ahol a legsötétebb óráimon nyugodt szívvel sírhatom ki bánatom, hogy van aki megvígasztal és nem korlátoz szabad akaratomban. Itt soha semmi nem volt az enyém, idegen vagyok e házban, figyelő és szigorúan ítélő szemekkel körülvéve.
Felkészültem a gyilkos pillantásra, amellyel illetni fog, ha végre kínzó lassúsággal kinyílik az az ajtó és felkészültem a fájdalomra is, amit egy manó miatt kell elszenvednem. FUSS! Mozdulatlan minden porcikám. Jön. Érkezik. Reccsen a padló, nyikorog a kilincs és...
Koldovstoretz? Megdöbbenek, amint meglátom az ajtó kinyílt zugában a „kisasszonyt”, egy szál hálóingében. Még érezni lehet rajta apám szagát. Távolról láttam már a lányt, aki ugyanazon korszak szülötte, mint én, de sosem volt alkalmam megismerni. Anyám mindig azt hangoztatta, hogy a családja elmeháborodott, veszélyes, tanácsosabb hát távol maradni tőlük, még csak szólni se szóljunk hozzájuk. Remélem most rendesen forogsz a sírodban, anyám, mert ezt az árulást még belőlem sem nézted volna ki, ugye?
- Üdvözlöm a kúriában! – nyögöm ki az első szavakat, amik a döbbenet után kitisztulni igyekvő elmémben a felszínre törnek. A pulzusom apám mellőzése hallatán azon nyomban csillapodni kezd, s kezdek újra ura lenni önmagamnak.
- Öhmm... kedves, hogy aggódik értem, de a hideg a lételemem, nem lesz bajom. – mondom kissé zavartan. Reménykedem benne, hogy nem veszi észre a pillanatnyi szám széli izomrángást, ahogy ráeszmélek alulöltözöttségem voltára, amit oly készségesen űzött ki a tudatomból atyám sötét gondolata. Megnyugtat azonban az a tény, hogy a lány sincs éppen legüdébb formájában, amin egy percig sem lepődök meg, lévén hogy a rém úr ment át rajta.
- Egyáltalán nincs baj... Csak egy manó említette, hogy itt van és arra gondoltam, hogy esetleg megosztaná velem becses társaságát a reggeli sétámon! Gyönyörű a hajnal, pazarlás lenne idebenn tölteni. – kapom össze magam és próbálom menteni a menthetőt. Annyi szent, hogy elég abszurdra sikeredik ittlétem indoka, de ha atyám mesélt is rólam – és gondolom megtette, ha már a lány a nevemen szólít – biztosan nem a méltatásommal ütötte el az időt, így talán mégsem meglepő számára, hogy veszendő lélekként viselkedem. Ilyen lelki terror mellett, amit Ő és a testvéreim alkalmaznak, hát csoda lenne, ha megpattant volna bennem valami?
- Ismeri a birtokot? – vagy csak Vladimir ágyának mélyedéseit és fagyos szemeinek kielégülését, ahogy végignéz egy új asszonyon tárgyon, amit birtokolhat? – Örömmel körbevezetem, öhm... Apolinarya, ugye?



credit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Törvényen kívüli
Megyünk illegalitásba
▽ Hozzászólások :
57
Értékelés :
6

»
» Pént. 2 Márc. - 20:49
Az, ahogy a hidegről és télről beszél, csak azt mutatja, az apja a leghidegebb dolog, amellyel valaha találkozott - kötve hiszem, hogy megjárta Szibériát, meg a nagy Szocialista Csodát, csak így csupa nagy betűvel, vörössel és arannyal, elvtársak. Nem elvtárs ő, de kétségtelenül Oroszország virága: nem hálás, mert nem tudja, hogy annak kellene lennie, nem hálás, mert ő a téllel magával költözött egy fedél alá, az is nemzette. Az ilyen gyermekek nem ismernek hálát, és ne adja Isten, hogy meg kelljen tanulnia a kifejezést. Nem kívánom sem neki, sem a családja többi tagjának, hogy megtanuljanak fázni igazán.
Meglep, de jól esik az udvariassága, még ha esetleg csak puszta fal is, vakolat semmi - a legrosszabbra készültem.
- Természetesen szívesen csatlakozom önhöz.. köszönöm, hogy gondolt rám. - kilépek az ajtón, menjünk hát. A nagy embert bizonyára nem zavarja, ha megismerkedünk, kapcsolatunk nem jelent számára semmit, akár pozitívra fordítja az idő, akár ennyiben marad. Nem azért használ felettük fegyverként, hogy ilyesmikkel foglalkozzon.
Ebbe a kötelességembe nem igazán gondoltam még bele: egyelőre szép gyermek vagyok, egy jövő ígérete, nem fogant meg bennem a gyermeke. Egy gyermeknek nem adnak még gyermeket a kezébe - de napok kérdése, és a lehetőségből bilincs lesz, örökre a kúria ajtajához láncol vele, és innen nem vezet többé el az út. Igaz, hogy rokonaimnak sem lefelé.. tisztes ajánlat volt, és én helyettük is elfogadtam, akárhogy rémüldöztek.
- Az édesapja körbevezetett az érkezésem napján, de szeretném látni az ön szemével is. Mutasson meg mindent, mi szívének kedves: odaadón figyelő híve vagyok. Azt nem ígérem, hogy partnere is, ha le kívánna csúszni a lépcsőn, de.. minden másban követem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
45
Értékelés :
1
▽ Avatar :
Lyndsy Fonseca

»
» Szomb. 7 Ápr. - 21:02
Apol & Nadia



Hajdanán írtóan mart belülről az a tény, hogy senkinek sem mondhattam el igazán, ki is vagyok valójában. Senkit nem is érdekelt. A szüleim a család selejtjeként kezeltek, akit csak azért tartottak többre egy manónál, mert az a vér folyt az ereimben, amit oly nagy előszeretettel szipolyoztak az évek során, a nővérem gyűlölt, mert ezt tanították neki, s mert a létem akarva-akaratlanul gátolta őt megálmodott kiteljesedésében, Dim pedig... ő szeretett, de vajon igazán vagy csak azért, mert Sofiát akarta ezzel távol tartani magától... fene tudja.
A külvilág azonban Karkarovnak látott, a nagy Vladimir sarjának, díszes palotában élő elkényesztetett királylánynak, akinek megvan mindene, amit csak valaha akart, aki sosem nélkülözött, sosem sírta álomba magát, mert nehéznek érezte a létet, amit élnie kellett. Apolinariya is így néz rám, ismerem ezt a tekintetet, de tudod, kislány... sosem ismerhetjük meg igazán egymás keresztjét, mert az enyémet nem a te válladra teremtették, s a tiédet talán senki más emberfia nem lenne képes elviselni.
- Ez csak természetes! Ha atyám ilyen közvetlen és kedves módon viszonyul Önhöz, annak bizonyára oka van. – mosolygok olyan őszíntén, amennyire csak bírok. Sejtem mit tervez az apám, de vajon jól járunk-e vele? Mi oka lehet arra, hogy egy Koldovstoretz ágyékát keresse?
- Sosem csúsztam még le a lépcsőn. – nézek rá megbotránkozva. Ebből is látszik, hogy nem ismeri őket. Nem ismeri a Karkarovokat úgy, ahogy én. – Nálunk ez nem volt megengedett. Nem illő egy ifjú hölgyhöz, de még egy gyerekhez sem. Ez a ház a katonás rendet szereti és minden olyan dolgot elítél, ami egy átlagos család arcára mosolyt csalna. – közlöm tényszerűen. Belefáradtam már abba, hogy bármi ellen is lázadozzak, ami ehhez a házhoz köt és remélem óvó intésnek veszi ezt a közönyösséget ő is.
- Ha az én szememmel szeretné látni a birtokot, akkor mindenképpen odakint kell kezdenünk a sétát. – intek kezemmel invitálóan, s biztos léptekkel indulok el a kijárat felé.
- Ha jól emlékszem Önnek van egy bátyja is... – nem jut eszembe a neve, K-val kezdődik talán – Ő hogy van? Ha jól sejtem vele is találkozunk majd hamarosan. – mármint mi, Vladimir porontyai, akiknek jobb lesz félniük, ha ez valóban bekövetkezik. Apám nem az a kurvázós fajta, érzem, hogy ez a lány több neki, mint egy puszta fehérnép, akin kiélheti kéj- és egyéb, inkább meg nem nevezendő vágyait.
- Ez pedig az északi erdő. – tárom ki a karjaimat, ahogy beérünk a fenyők tekintetektől védő strázsái közé. – Tökéletes arra a célra, ha egy kicsit ki akar szakadni a kőfalak közül. Apám nem szeret sétálni, kiváltképp nem errefelé, legalábbis sosem láttam még, hogy ezt tette volna. Ha követi ezt az ösvényt, előbb-utóbb egy kis tisztásra fog érni, ahol találni fog egy vadászházat. Aprócska, kissé kopott, de éppen megfelelő egy zongora tárolására, amelynek hangját a kastély természetesen nem tolerálja.
Magam sem tudom miért éppen itt kezdem a birtok bemutatását. Ez a vadászház az én menedékem, a szentélyem, amely nem tűr meg betolakodókat... s én mégis egy olyan lánynak mutogatom, aki egyetlen jól irányzott szavával is ellophatja tőlem ezt. Azt hiszem tényleg kezdek megőrűlni.
- Volt egy ugyanilyen kunyhónk otthon is. Az összes oroszhoni jó emlékem ahhoz a kis tákolmányhoz fűződik... megalkottam hát itt is. Önnek is volt ehhez hasonló kedvenc helye?




credit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Törvényen kívüli
Megyünk illegalitásba
▽ Hozzászólások :
57
Értékelés :
6

»
» Kedd 10 Ápr. - 1:23
Oka van? A megérthetőeken kívül, amelyek szinte harmadik félként alakot öltve kísérnek kettőnket, mintha a figyelme ragadós lenne? Nyomorúságos gondolat, hogy ezen felül erőnket pazaroljuk rá, hogy megsejtsük a szándékot, fejtegessük azt, és aztán kikérjük magunknak, hogy ellopják az életünket közvetlenül az ujjainkból - talán az különböztet meg minket kettőnket, hogy én hálás voltam azért, ha nem kellett azzal foglalkoznom, ugyan velem miért nem foglalkoznak. Itt, a Karkarov ház fényében minden kommunizmus megtekeredik kissé, fonákja is, színe is az eredetinek, mint egy átokban ragadt nemzedék sóvárgása a szabadság után.. de ezek a gyerekek ragaszkodnak a szüleik palástjához is.
- Én gyakran lecsúsztam az öcsémmel a korláton.. amíg nem derült ki a betegségem. Utána minden egyes nap. - nem hiszem el, hogy ha most ennyi düh fodrozódik a felszín alatt, soha nem találtak neki szelepet, soha nem találtak semmit, amelybe beleölhették az apjuk és anyjuk iránti tehetetlen gyűlöletüket. Ha nem is keresték.. nem tudom, igazán kit kellene sajnálnom a kastély lakói közül. Ha egy csöpp eszem lenne, magamat. - Igen, Konstya a Mungóban vállalt munkát. Ott hamarabb találkozhat vele, ellenzi a házasságom az édesapjával.
Talán még osztoznak is a véleményében, nem kifejezetten lenne meglepő. Bár egyik gyermeket sem köti forró szeretet az elhunyt anyjukhoz - ezt hamar hallhattam az apjuktól - akkor is elvágja a jelenlétem a sok száz éve kipróbált Karkarov-öröklést, amely szerint házasodni csak a családon belül lehetséges. Meg sem kísérlem a legalapvetőbb fejtegetésen túl megsejteni, mi lehet a Nagy ember célja ezzel, de bármelyiket mondanám ki, felérne egy hadüzenettel, és én annak csak eszköze vagyok, hadvezére egészen biztosan nem.
- A héten elhozott ide.. azt mondta, szeretné, ha mindig jutna időnk itt sétálni. - a végére egészen elhalkulok, egészen megsimulok a két állítás ellentétességével. Lidérces rémálom a birtok, annak lopott nyugalma, amit most megoszt velem, arról árulkodik, hogy legjobb megítélésem ellenére is csapdába csaltam magam, ugyanakkor rögtön élesen kirajzolódik valami gyanú is, miszerint az apjuk nem csak a kiválasztásommal kívánta lezárni a váratlanságok tárházát, ehelyett arra kormányozta a sorsát - és ezáltal mindhármunkét - amerre még a képzeletünk sem igazán járt. - Az iskola, a Koldovstoretz. Ott nőttünk fel mindhárman, minden helyiségét és titkát úgy ismertük, mintha a negyedik testvér lenne.. néha egészen úgy tűnt, a szüleink kedvenc gyermeke. Én osztoztam rajta a diákokkal, a tanárokkal... de ön miért osztozik ezen a titkon velem? Nem fél tőlem, Nadia?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

csak csönd, mely égig ér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» [Miniboss] Hanna
» Egy tökéletesen semleges szituáció, ami már minden, csak nem semleges...
» Kártyánkat a sors keveri meg, mi magunk csak játszunk

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London :: Lakhelyek :: Karkarov kúria-