Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

I'll remain the prison EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

I'll remain the prison EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

I'll remain the prison EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

I'll remain the prison EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

I'll remain the prison EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

I'll remain the prison EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

I'll remain the prison EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

I'll remain the prison EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

I'll remain the prison EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Konstantin Koldovstoretz

Konstantin Koldovstoretz

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Cameron Monaghan

»
» Hétf. 31 Dec. - 0:16
Nem mondhatom, hogy szeretem Nagy Britanniát. Az időjárásától állandóan álmosnak érzem magam, ittlétem alatt pedig elkezdhettem felépíteni egy ígéretes karriert, hogy nevezhessenek csodagyereknek, generációja legnagyobb tehetségének szakmáján belül, ellenben mégis, végtelenül idegennek és magányosnak érzem magam, mióta csak átléptük a vonattal a Szovjetunió határát.
Félreértés ne essék – ugyan maga az otthon hiányzik, összes abominációjával együtt, igazán nem hiszi, hogy jövője és otthona lehet még ott. Elvégre kirekesztették, megalázták, megsemmisítették a családot, aminek a hajdani Anyaország annyi mindent köszönhetett. Az Ő őseik voltak, akik kiemelték a tehetséges gyermekeket még a legeldugottabb vadonokból is, ők voltak, akik pálcát adtak a kezükbe, fegyelemre, tiszteletre és méltóságra tanították őket. Esélyt adtak, hogy kiemelkedővé váljanak medvék és babonafélő muglik vacsorája helyett.
Nem, a Koldovstotetzek nem várnak hálát őseik tetteiért.
Csak egy kis tiszteletet.
Elképzelni sem tudom, mi minden változott. Tudom, hogy Apol, az Én Apolkám már szíve alatt hordott egy gyermeket, amikor nekem mennem kellett, azonban túlzottan korai volt, hogy mondani tudjak róla valamit, akár azt, hogy fiú vagy lány lesz. A gyomromból előugró görcs a torkomban duzzad össze egyetlen csomóvá. Szándékában áll kimondatlan szavaim útjába állni, amiért épp annyira gyűlölöm, hisz megfoszt attól, magyarázkodni tudjak, de szeretem is, mert mégis mit mondhatnék neki? Három nyelven szólalok meg, szavak mögé rejtőzni viszont épp olyan gyávaság volna, mint meg se jelenni az ajtajában. Karkarov ajtajában.
Pedig nem szeretem Nagy Britanniát. Nekem nincs itt senkim, csak egy idegen vagyok, jól festő címekkel, amiért több helyre beengednek.
Nekem csak Apol van itt.
Életem legnyomasztóbb két hónapját töltöttem Karkarovék kúriájában. Ha a házimanó nem igazítana ki, még mindig képes lennék eltévedni benne. Ittlétem alatt nem azzal foglalkoztam, hogy felfedezzem a helyet, utáltam, csak menekültem, a nappalokat, és néha az éjszakákat is abban az ispotályban töltöttem, ahol többé nem lenne etikus élőkkel foglalkoznom, hogy életben tartsam őket. Képzeletemben mindig egy gyerekszobába repítette, nekem háttal, bölcső előtt, kezében pedig azzal, akit bármennyire is utálni akarok, mert tudom, kiből sarjadt, mégis tudom, hogy képtelen leszek rá. Megannyiszor elképzeltem, hogy mit fogok mondani, a hosszú utak alatt felidéztem az arcát és az illatát, s míg más a szeretőjét várja ennyire haza, azok múlandóak, pótolhatóak.
A testvér nem az.
És minket erre tanítottak.
Bölcső helyett Karkarov dolgozószobájába igyekszem. Gyakorlatilag percekkel ezelőtt kötött ki a hajó, ami visszavitt a szigetre, amit a britek szeretnek kontinensnek nevezni, nemzeti büszkeség tárgya, pedig a Bajkál tó is nagyobb nála, ahová nyaranként fürdeni jártunk, ha csak tehettük. Hajam csapzott, vállamon tértágított batyum pihen lustán, mely külleme ellenére tele megannyi kinccsel, amit az utazás alatt felhalmoztam. Mögé osonok, a lépteim hangja viszont jól tudom, hogy már elég hozzá, hogy megismerjen. Tenyereimet arca elé teszem, hogy eltakarjam szemét.
- Meglepetés. – hajolok közel a fejéhez, a szemeit takarva, és akárhányszor képzeltem el ezt a napot, akárhányszor játszottam el magamban a képzeletbeli párbeszédet, hirtelen egyik sem számít, és közben mindegyik. A gombóc kitágul a torkomban, mintha békát nyeltem volna, és gátolja, szándékosan szabotál benne, hogy még többet mondhassak.
A szavak csak szavak. Nem számítanak.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Apolinariya Koldovstoretz

Apolinariya Koldovstoretz

C’est la vie
Törvényen kívüli
Megyünk illegalitásba
▽ Reagok :
12

»
» Szomb. 12 Jan. - 16:59
Konstya érkezése nem vált ki belőlem semmit - gondolom, amikor ismét felbukkan, olyan csak, mintha tejért állt volna sorba a téli szünet egyik utolsó napján, bosszankodott, hogy odakint hideg van, és egyébként is Zinára jutna a sor, ha ő nem lenne épp beteg - köhögése a végszó, engem természetesen nem akar magával vinni, még meghűlök, csukódik az ajtó, és hogy miért ez jut eszembe sok közül, rejtély marad a köszöntés okán.
észre fogja venni - gondolom a hangja után, ha valaki, hát ő bizonyára meg is érzi, ha valaki oly kínosan hiányzik a másikból, mint az emberi lélek. nyilván Aristides osztozott ebben a képességében, ő a szobából is kimenne, ha emlékezne rám, de nem kísérti a létezésem, Izland pedig megvédi majd a hozzám hasonlóktól is: meg kell említenem Konstyának régi mesterét, ha gyűlöli is, mióta tudja, mi volt közöttünk.
- tényleg az.. azt hittem, örökre elkerülsz majd bennünket. - nem mozdulok, a játék része, hogy hagyom magam általa hajtogatni, régen a vizsgálatokon sem szívesen vettem részt, ha ő nem állt az ágy mellett. az ő orosza otthonos, a kifejezései ugyanazok, amelyek mentén én is felnőttem, és mégsem tudom úgy fogadni, mintha ugyanazok lennénk: pedig ő utazott messzebb talán, ő tett nagyobb dolgokat. jobb dolgokat is, ismerem el csak magamban, egyelőre magamban, Konstya előtt úgysem maradnak rejtve a tünetek, ha nem is beszélek, hallani fog belőlem mindent előbb-utóbb. hogy hűtlen voltam, hogy nem bántam, hogy ott jártam, ahol az a nagymama, akit ő annyira bálványozott, hogy az útjára lépett a lázadásban, hogy mit tettem Vladimirral, hogy biológiailag anya lettem. épp csak érezni nem érzem majd, mikor mindenre rájön. - pedig azt ígértük, ott leszel az első gyermekem születésénél. végül merre jártál, Konstya?
Vissza az elejére Go down

I'll remain the prison

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Prison FRPG

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-