» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1978. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
82
23
16
22
19
17
31
16
2
3
5
5
5
246
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

Faith & Rowan
Yesterday at 23:54
• • • • • • • • • • • • • •
Faith Caughlin
Félvér Tábor - FRPG
Yesterday at 23:01
• • • • • • • • • • • • • •
Vendég
Zászlóslovag, vagy amit akartok
Yesterday at 16:50
• • • • • • • • • • • • • •
Morgana Walsh
#segítsdaparasztot
Yesterday at 13:33
• • • • • • • • • • • • • •
Dorcas M. Meadowes
There is no sweeter innocence than our gentle sin
Yesterday at 12:48
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
Underneath the mistletoe
Szomb. 9 Dec. - 23:31
• • • • • • • • • • • • • •
Dung Fletcher
Ian & Karen
Szomb. 9 Dec. - 17:22
• • • • • • • • • • • • • •
Ian Sullivan
I should try and get a life
Szomb. 9 Dec. - 14:30
• • • • • • • • • • • • • •
Dorcas M. Meadowes
Charlotte & Richard
Szomb. 9 Dec. - 14:27
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
grenade pin
Szomb. 9 Dec. - 12:01
• • • • • • • • • • • • • •
Lou Huntington
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
34
▽ Reagok :
22
▽ Avatar :
Vincent Gallo



»
» Szer. 8 Nov. - 23:48

I’m half way to my knees

Magamba fojtom a lélegzetemet, hagyom, hogy frissen serkent szakállamra dér telepedjen. Körülöttünk csak a süket csend, a kegyetlen fogcsikorgató orosz tél. Merően bámulom a célpontot, az meg visszanéz rám és tekintetünk összefonódik. A pillanat törtrészéig csak ketten vagyunk, nem létezik semmi más. A szélcsend idején is nyikorgó fák, amiket a hó lehúzott és megtört, a mellettem csendben figyelő alak, mind bizonytalan homályba borulnak. Aztán mire felfogja, hogy mi történik, már dörren is a lövés. A puska, amit a dédapám még a Napóleon elleni háborúban kapott, amikor még azt hittük, hogy bármi közünk is van a muglikhoz. De azok az idők másak voltak, akkor még valami szánalmas hűséggel viseltettünk a Cár és az egész holdudvara iránt. Valahogy éreztük, hogy ha nagyon távolról is, de közülünk valók, nem úgy mint ezek a hitvány, proletár vörösek, akik még azt sem érdemlik meg, hogy a lábuk elé köpjek, vagy beléjük töröljem a csizmámat, pedig pontosan ezt tettem azzal a már félig halálra kínzott muglival a minap. Romochka nyilván adta alám a lovat, és a megfelelő mennyiségű családi szignóval ellátott vodkát. Fiatalabb nálam, felnéz rám valamiért, a kutya sem érti, pedig nem is akartam lenyűgözni, csak abból a redves csúszómászóból próbáltam kiátkozni azt a gőgöt, ami a muglik sajátja, amit Nyina óta tudok, hogy milyen kegyetlen és alattomos. Nem, Romochkát nem akartam lenyűgözni, ellentétben a lánnyal, aki hatalmas kötött sálját az arca köré tekerte, éppen csak az orra, a szeme és a homloka látszik ki, de így is éppen elégtétel, ahogy összerezzen a lövés hangjától, egészen megroggyan a lába, mint a szarvasé, csak aztán a végső, döntő pillanatban mégis az esik össze.
Forró, párás lehelletét dühösen prüszköli, feszülnek az izmok, rángatózik a nyaka, a lábak széttárulnak valami egészen valószerűtlen pózba, és vergődik istentelenül. Ha csak magam vagyok, egyből halálos lövést mérek rá, túpontosan célzok, de most akartam, hogy Olga lássa. Hogy lássa a saját szemével, hogy honnét jön a pihe puha meleg ágyelője, amire fázós lábait melengeti a hideg estéken, hogy honnan kerül a vadkan a hatalmas agyarral a kandalló fölé, a fogas, amire a ruháit akasztja, a toalett szekrény tükrének kerete, ahol egyre többet figyeli magát meztelenül, ő is meglepődve, hogy mennyire megváltozott a teste, de egyáltalán nem akkora elégtétellel, mint én.
Visszafordulok a vergődő állathoz, vállamra veszem a puskát, és ezúttal pontosan célzok, úgy ontom ki az életét. És végre kifújom a levegőt, mellkasom most hullámzik, lüktet az ér a nyakamon, mindjárt szétfeszít. – Nyugodtan menj közelebb, Olga, már nem fog többé mozdulni – tekintetemmel meglepő gyengédséggel simítok végig a testén, kezemmel hátraseperek egy kósza hajtincset az arcából, aztán a bőrkesztyűs kezemmel két tenyerem közé veszem az arcát és lehajolok hozzá. – De anyánknak egy szót se – bizalmas hangom, félrehúzom a sálat, és mutató ujjamat a szája elé emelem. Persze nagyon is jól tudja, hogy mik az átkozott szabályok ebben a házban. Az öregasszony szabályai, amelyekkel Olgát rabként tartja a ház fogságában. A szabályok, amiket lábbal tiporok a sárba, amikor csak tehetem, de nyíltan soha nem mertem ellent mondani.
Am I too close for comfort?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Kvibli
Varázstalanul a varázsvilágban
▽ Hozzászólások :
22
▽ Reagok :
14



»
» Pént. 17 Nov. - 14:26

Fázósan rezzenek össze ahogy a szél a hosszú szőrmekabát alá osonva kúszik egyre feljebb és feljebb a harisnyás lábamon, s ott bent a melegségben illetlenül libbenti meg a szoknyámat. A fogaim egy pillanatra összekoccannak, s én már úgy nyafognék feléd, neked, úgy fonnám az ujjaimat a karod köré s vonnálak magammal be a kastélyba, be a hideg falak közé, a kandalló elé ahol addig ülnék nagykabátban míg a fürdővíz el nem készül ahova aztán szaladnék, s tudom te jönnél utánam, az ajtóban állnál meg onnan néznél engem míg vetkőzöm, aztán beóvakodnál és a kádhoz lépkednél a szemed pedig enné a habokat amik játékosan takargatnak majd pedig benyúlnál a vízbe vagy mellém másznál ahogy mindig is szoktál s játékra invitálnál: a kettőnk játékára ami titkos és bensőséges, és játék, hiába nyögsz fel, hiába rezzen össze a testem, játék az de furcsa, családi játék amit apám nem űz, csak te, te kedvesen, egészen szeretetteljesen, s én szeretem, szeretem a játékot veled.
De olyan magabiztosan állsz a kavargó hópihékben, olyan erő sugárzik belőled, hogy én félek neked szólni, félek kirángatni téged ebből a nyugodtságból, hiszen ezt nekem adod, csak nekem, és te vagy az egyetlen aki ilyen velem: játékos és kedves. Így hát habár hátrapillantok a kastélyra vágyakozva, nem szólok egy szót sem, csak ijedten rezzenek össze mikor hangosan dördül el a puska kezedben. Istent játszol, én pedig riadtan kapom feléd a fejemet, majd az állat felé aki fájdalmasan vonaglik a seb miatt, a hóba bukik és szenved, de tehetetlen. Magamra emlékeztet, s ettől csak még fájdalmasabb a szenvedése.
Újabb dördülés és a kemény szűz hó vörössé színeződik az állat forró vérétől. Egyszerre gyönyörű és visszataszító a gőzölgő test látványa, de látom rajtad, hogy neked is úgy tetszik, mint énnekem, falod a szemeddel.
Félénken követem a mozdulataid, s én úgy szeretnék most hozzád simulni testvérbátyám, bebújni a kabátod alá.
Szeretném megsimogatni a frissen serkent arcszőrzeted amiről tudom, hogy olyan kedvesen szúr majd a játékunk során, de annyira otthoni, annyira felüdülés.
- Most mi lesz majd vele? -
Kipillantok mellőled. el az állat felé, majd vissza rád, mikor az arcomat a kezed érinti.
Elmosolyodom büszkén és bizalmasan, hiszen a cinkostársad lehetek.
- A kettőnk titka marad, ígérem! -
Suttogom feléd és újra elmosolyodva, megbátorodva szavaid által, hogy ez a miénk a közös titkunk. Ellépek mellőled és óvatos léptekkel - még így is ropog a hó a lábam alatt - indulok az állathoz s mellé térdelve, a kesztyűm lehúzva, szinte félve érintem a még meleg testet, ujjaim a szőrt simítják félve, mintha fájhatna neki még bármi ezen a világon, utána a kezemet pedig  a még mindig serkenő vérhez csúsztatom,hagyom hogy ujjhegyemre folyjon. Forró, annyira életerősen forró, felmelegít s valami  egészen furcsa érzéssel tölt el. Mintha érthetetlen, elfogadhatatlan dolgot követnék el.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Siberian Nights

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Idõnyerõ-