» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
74
19
13
20
13
10
23
11
1
5
5
5
27
226
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

domus amica domus optima
Yesterday at 22:58
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Házpontok
Yesterday at 22:32
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Teenagers
Yesterday at 20:50
• • • • • • • • • • • • • •
April Svenson
dungie & mari
Yesterday at 19:11
• • • • • • • • • • • • • •
Marius Flint
Be careful of your thoughts
Yesterday at 13:06
• • • • • • • • • • • • • •
Cataleya Nazario
Angina pectoris
Yesterday at 10:00
• • • • • • • • • • • • • •
Apolinariya Koldovstoretz
Elkészültem!
Yesterday at 8:59
• • • • • • • • • • • • • •
Nerissa Breckenridge
megbicsaklik elefántcsont ujja
Yesterday at 8:46
• • • • • • • • • • • • • •
Alastor Moody
Arcturus Higgs
Yesterday at 7:01
• • • • • • • • • • • • • •
Arcturus Higgs
Svetlana Dolohov
Szer. 25 Ápr. - 22:29
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
127
▽ Reagok :
100



»
» Kedd 14 Nov. - 23:16
green like money



Fejfájással ébredt, és ezt nem mulasztotta el semmilyen praktika: állt a konyha ablakában, bámulta a kinti gomolygó ködöt, azt a bizarr, szürreális vonalat, ami mentén az ég elsárgul hajnalban, de lényegében mindegy volt, a teste az ébredésnél előbb is jelezni kívánta, mennyire rossz ötletnek tartja az egészet.
El fogom venni a szemét.
Erre gondolt a reggeli sokadik kávéja után, ezzel a lendülettel írta alá azt a kevés papírt, ami aznapra jutott - mert akkor soha nem temeti maga alá semmi a borongó gondolatait, amikor szüksége lenne rá, akkor soha sehol egy kivégzendő eset, sehol egy lelkileg fárasztó hatórázás kizárólag iktatással. Úgy telt el az egész nap, mintha bármelyik másik lenne, és ez a látszólagos ártatlanság, ártalmatlanság nyugtalanította. Selwyn nem üzent semmit, Selwyn bizonyára annyira tanácstalan lehet a dolgok kimenetelét illetően, mint ő maga, de most az is idegesíti, hogy a másikba nem lehet kapaszkodni, nem lehet valami kényszeresen kényelmetlennel mégis odasomfordálni, hogy mutasson utat, még ha azzal a mellé kéretlen feneketlen tekintetével is.. Mafaldának pedig természetesen nem mondhatja el, mire készülnek. Tulajdonképpen nem változott semmi igazán a hídnál történtek óta, még benne sem, mert olyan eredményesen fojtotta vissza Jr létezésének ízlelgetését is..
El fogom venni a szemét.
Hoppanál Roxmorts utcáira, és nem kérdezik meg, mit keres itt ezen az órán - ő sem fogja megkérdezni a fiútól, hogyan találta meg ezt a gyógyítót, vagy hogyan jut ki a kastélyból, esetleg hogyan magyarázza majd a későbbiekben a fél szeme hiányát. Pedig racionális lenne ilyesmin merengeni, még tovább gyújthatná az elkerülhetetlent: mikor szembe kell néznie azzal, hogy valahol élvezi ezt az egészet. Nem magát a csonkítást, és nem szennyezi az élményt az elégtétel bűze sem, de az, hogy a fiú odaad magából valamit, ami szerves részét képezte a lényének, izgalommal tölti el. Undorító, még maga által is megvetett izgalommal, amit szeretne kikaparni pusztakézzel a mellkasából, mert hányingerkeltő ez a ragaszkodása, már nem is csak simán szánalmas, ahogy működnek benne ezek a benyomások, a fiú félig mindig dacoló arckifejezése, és az, hogy nem csak a világot kívánja elherdálni maga körül, de saját magát is boldogan odavetné.. Önmagukon túlmutató célok a mérhetetlen öncélúságban. A kurva szájnyalogatás.
El fogom venni a szemét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
307
▽ Reagok :
272
▽ Avatar :
Dominic Sherwood



»
» Hétf. 20 Nov. - 22:20
Arcmosás után megint megakad rajta a pillantása. Egyszerűen oda nem illőnek tűnik, mintha már most sem lenne a teste része, ahogy az elmúlt két hónapban fokozatosan eltávolodott az identitásától és mostanra már végképp elszakadt. Túl sokszor képzelte el Moody szemgödrében, miközben gondosan adagolta az előírt szemcseppeket, és próbálta felfedezni annak a jeleit rajta, hogy megfelelően fejlődik-e a koponyájában hordozott vágóállat. Az ember nem méregeti ilyen aprólékosan a saját magától értetődő részeit – talán ha elkezdené boncolgatni őket, mindegyikről kiderülne, mennyire idegenek, újak, riasztóak a részletek. Hogy az írisze mellett öt és nyolc óra között fokozott az érrajzolat és hogy milyen hosszúak is a kráterek a szivárványhártyán. Hogy két szál szempillája alig felfedezhetően fehér a seszínű sorban, és hogy a bal szemén kicsit mindig tágabb a pupillája.
Nem, nem tűnik odaillőnek.
Nyilván már soha nem is fog igazán, még akkor sem, ha bejön az a hetvenöt-nyolcvankét százalék.
Igazából nem drukkol különöseben se a hetvenötnek, se a tizennyolcnak. Kurvamindegy – az arcán a mesterséges kipihentség arrogáns nyugalma, van valami jellegzetes a vonásaiban ilyenkor, állapítja meg, de nem zavarja. De azért így is szarul néz ki. Ezt meg már tényleg egy az egyben leszarja.
Pedig az utolsó pár napban már nem szarozott. Meg előtte se, már nem igazán. Aludni akart. A biztonság kedvéért persze megkérdezte a gyógyítót, hogy befolyásolhatja-e a dolgok kimenetelét az álomtalan álom, de ahogy azt az ember egy bukott gyógyítótól várja, nem hegyibeszédet, hanem világos választ kapott három szálkás sorban. Úgyhogy, bassza meg, okád az alkoholtól és rá se nézne a többire, több ép idegsejtje maradt, mint bárkinek az ő korában, és egyébként is rohadt mindegy, most egy nyamvadt hiperaddiktív álomitalra már tényleg nyugodtan rácsúszhat, az kurva isten.
Sok-sok egymás utáni éjszaka Moody nélkül, az apja nélkül, az Azkaban nélkül, Selwyn bántalmazása nélkül, kudarcok és gyengeség nélkül – ha ez nem éri meg a teljes testi-lelki leépülést, akkor semmi sem.
Persze nyilvánvalóan ugyanezt gondolják az élve rothadó mugli meth-headek meg a Rabastan Lestrange-féle rekreációs célú önpusztítók meg Fletcher ki tudja, épp most milyen divatos bájitalt szívogató drogosai is.
Nem lepi meg különösebben, hogy nem ő ért oda hamarabb. Biccent neki, talán még egy automatikus sziára is futja, de nem tudatosul, mert közben kicsit csodálkozva fut végig rajta a pillantása, mint azelőtt, amikor minden alkalommal megrökönyödött azon, hogy Moody egy hús-vér teremtmény, nem valami az apja által teremtett vagy összehazudott félisten – most meg majdnem három hónapja nem látta tényleg, valós valójában, és nem tudná megmondani, hogy ébren vagy a rémálmaiban lett-e gyűlöletesebb.
Összerázkódik a vastag szövetkabát alatt, és összefonja maga előtt a karját. Kurva hideg van.
Egy darabig, valószínűleg órák hosszúnak tűnő fél percig várja, hogy Moody mondjon valamit, hogy most mégis visszatáncoljon, vagy legalább kérdezzen, vagy egyszerűen közölje, hogy a minisztérium nevében illegális tevékenység kísérletéért… igen, erre is felkészült. Vagy leginkább erre.
Aztán szólásra készülve megnyalja száját, fontolgatja az előfőzött mondatokat a gyógyító referenciáiról és az etikai megfontolgásokról meg a statisztikai esélyekről, melyiket borítsa elé előbb.
- Mehetünk? – Ennyit kérdez csak végül, és kinyújtja felé a puha bőrkesztyűbe burkolt, nem pálcás kezét, jelezve: most nem ő szorul rá arra, hogy a másik vele hoppanáljon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
127
▽ Reagok :
100



»
» Kedd 21 Nov. - 9:26
green like money



Mintha meg akarná könnyíteni, hogy szép lassan megutálja - és itt van a kurva szájnyalogatás, feltartóztathatatlanul, de most tényleg, vajon honnan tanulhatta a kényszeresen kimért gesztusok között otthon? - és mindketten megfeledkezhessenek azokról a kényelmetlenül intim másodpercekről a lehető leghamarabb. Akár hálás is lehetne érte, hagyhatná a dolgokat a maguk módján haladni, csakhogy épp arra készülnek, hogy az egyikük hiányzó szemét a másikéval pótolják. Nem nehéz kikövetkeztetnie, hogy a fiú bűnhődni akar, de annak az ő személyéhez nem sok köze van, valódi célja inkább a saját hite alapján a természet törvényeinek helyrebillentése lehet, ezúttal a szó klasszikus értelmében a szemet szemért. Ha az apja tudna róla, valószínűleg még helyeselné is - van ebben valami bántóan nevetséges, hogy leszünk az, amitől annyira undorodunk. Nem ismeri a főnöke családi hátterét, eleve könnyebb úgy képzelnie, hogy csak úgy megszületett mostani helyére, de abban teljesen biztos, hogy ha a saját céljain kívül foglalkoztatná igazán bármi - ahogy bármi, ami foglalkoztatja, tulajdonképpen az övé, vagy az övé lesz - ő is úgy döntene, ahogy a fia.
Kicsit úgy érzi magát, mintha ő lenne a szülő, és csak asszisztálna a gyerek fajsúlyos döntéséhez, kis szkeptikus homlokráncolásokkal a háttérben: csakhogy ez a gondolatmenet ott azonnal semmissé válik, hogy elfogadja az áldozatot, amit hoz. Azt a kevés felelősséget is leveti magáról, amit eddig vállalt érte, lényegében önként dobja le a mester szerepét, és fogalma sincs, mi történik majd utána. Valószínűleg kurvára semmi, a fiú olyan rosszul néz ki, mintha halni menne. Valami bizarr módon még sajnálja is érte, de ez meg teljesen felesleges, mert nem tart rá igényt, sőt, vérig sértődne, ha megemlítené.
Jr. időnként rosszabb, mint az anyja..
Megfogja a kezét.

Ahogy hozzáér a kesztyűhöz, elfogja az érzés, hogy megtörtént már ez vele, nem is olyan régen: kezet fogott egy szoboravatás alkalmával az apjával, és még ha semmi személyes nem is volt a gesztusban, eszébe jut, hogy szegeződött a tekintete a szobortestre, hogy nézett teljes közönnyel, mikor valaki a háttérből megkérdezte, hogy van a fia, hogy telt el két egész másodperc ezzel a csenddel, mintha Jr. nem is létezne, és az idősebb Crouch tekintete bántóan, üvöltő némasággal ráfordult abban a két másodpercben.
Akár el is szégyellhette volna magát, mert ha nem is volt vele napi kapcsolatban, akár feltételezhette volna, hogy az apa most szavak nélkül, de értésére adja, hogy tud a benne munkálkodó.. nevezzük helyzetnek, tehát a helyzetről. De Crouch a fiát nem tekintette saját magának, az kívül esett mindenen, ami megérte az idejét és a fáradtságát. Nem azért nézett rá..
Azért nézett rá, mert tudat alatt vele azonosította.
Önkéntelenül megszorítja a bőrkesztyűs ujjakat.
Bazdmeg, Jr, te szerencsétlen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
307
▽ Reagok :
272
▽ Avatar :
Dominic Sherwood



»
» Kedd 21 Nov. - 13:25
Lefojtja az ösztönös megrándulást, amikor Moody végre megfogja a kezét.
Hoppanáláshoz készül, de valahol még mindig várja, hogy mondjon vagy tegyen valamit, még mindig mindenre felkészülve vizslatja a szeme sarkából; annyira hihetetlennek tűnik, hogy tényleg elfogadta és nem csak blöffölt akkor. Aztán a pillantása a sebzett szemére siklik, és nem, tulajdonképpen nem is annyira hihetetlen. Ez a jól felfogott önérdek már nem játszik egy mezőnyben a korábbi megfontolásaikkal, és ezért még csak meg sem tudja vetni különösebben, ezért felesleges lenne gyűlölni. Az ő helyében nyilván ő is elfogadná ezt az ajánlatot. Korábban biztos lett volna benne, hogy kurvára nem. Pedig igen. Hiszen a porban csúszott előtte ennél kevesebbért is, nem csak egyszerűen elfogadta a kegyeit – elvette a figyelmét, az elbaszott, beteges törődését, a megbocsátását, amin egy szemnél valamivel több múlt, persze, ha az eleven húsára szorult volna rá, és Moody levágott volna neki egy pár unciát a sajátjából, nyilvánvalóan habozás nélkül élt volna azzal is.
És voltaképpen ezért van itt.
És ahogy Moody arcát bámulja fásult, türelmes egykedvűséggel, már újra ezért van itt, és nem azért, mert fizikailag képtelen visszavonni a saját megbánt felajánlását, noha az utóbbi kétségtelenül éppúgy igaz.
Értetlenül pillant fel a szorításra, de az automatikus rezzenés után viszonozza, erőből szorít rá a másik kezére, és nem várja meg, hogy válaszoljon a kérdő pillantására, vagy hogy egyáltalán bármi magyarázatot adjon, hanem egyszerűen csak dehoppanál, és udvariatlanul, figyelmeztetés nélkül rántja magával Moodyt is.
Aztán egyből elereszti a kezét, ahogy megérkeznek.
A helyiség szinte szembántóan tele van meleg fénnyel az utca után, és egyedül a levegőben úszó régi könyvszag, teagőz és nehéz dohányfüst elegyéből kiérezhető halovány fertőtlenítőillat emlékeztet arra, hogy miért vannak itt, egyébként viszont távolról sem hasonlít a Szent Mungo kezelőire vagy kórtermeire, inkább azokra a szalonokra, ahol annyi idegesítő órát, napot töltöttek már együtt és külön-külön is. Körülnéz, aztán elsétál Moody mellett, és helyet foglal az egyik smaragdzöld bársonyhuzatos kanapén, hátradönti a fejét, és úgy veszi szemügyre az intarziás mennyezetet, mintha most járna itt először.
Pedig nyilvánvalóan nem – akkor hogyan is hoppanált volna egyből ide?
Két vagy három perc múlva csontsovány varázsló kerül elő az egyik ajtó mögül. Megint elgondolkozik rajta, vajon hány éves lehet Restorff, de tipikusan az az arc, amiről bármit el lehet képzelni – és itt van például Moody, ugyan ki a fasz mondaná meg róla, hogy csak huszonöt vagy huszonhat?
A gyógyító Moodyhoz lép, és a foga közé szorított szivar mellett is vigyorogva kezet nyújt neki.
- Részemről a megtiszteltetés, Mr. Moody.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
127
▽ Reagok :
100



»
» Kedd 6 Feb. - 15:02
green like money



Rég nem ringatja magát abba a hitbe, hogy valójában jobb, mint a főnöke - Sr. vegytiszta ambícióit az ember ösztönösen megérti, és ha rendelkezik a túléléshez szükséges akarattal, valami elfogadhatóvá hajlítja a fejében, mielőtt ki kell mondania, hogy ijesztő, sőt, már-már olyan megszállottságot takarhat, mint ami ellen fegyvert emel - de ez egy új szintje annak, amit éjszakánként, egy pohár bor mellett kellene, hogy feldolgozzon. Mert hogy nem dolgozza fel, már nem foglalkozik ezzel, másnap reggel is lesz, akit valószínűleg meg kell ölnie, és klisé lenne most leülni Mafalda mellé, megkérdezni, vajon az emberi lélek meddig terhelhető, hol húzódik a türelem rugalmasságának kvantumja...? Mafalda és az emberarcú irgalom, ami azért létezhet, mert ő ilyen, mert ez a fiú itt előtte ilyen.
Hozzászoktatta hát magát a gondolathoz, hogy véletlenül sem lesz több annál, amit képvisel, a mészáros felvehette a bárdját, és nem törölte le a vért róla, nem akart lovagnak tűnni, miközben belevájta másokba - féken tartotta az indulatait, a rettegését, mit rettegését, nem is érez ilyesmit, csak azokban a pillanatokban, és csak akkor, ha erre a névre emlékezteti magát. Fáj minden megmaradt szikrája a lelkének - és mert a humorát nem vesztette el, az valami természetellenes ragaszkodással az övé maradt, legalább ennyi, legalább van ereje röhögni a pusztulásán, a saját elrohadásán, haha, hát nem jó poén? - minden kurva másodpercben, amikor tudatosul benne a fiú létezése, az, hogy mit jelent számára. Őt bántani olyasmi élvezet, mint amikor az ember magát karistolja: fáj, fáj, de isteni érzés, mert a bűnhődni vágyónak gyönyörűség a kín, bármit is mondjon a pszichológia vagy Mafalda, ő ezt akarta, megdolgozott érte, és mindenki menjen a picsába, aki meg akarja menteni tőle..
Jr. is megdolgozott ezért, nem sajnálja hát, hogy ellopja a szeme világát, de attól még fájni fog, hogy élvezik mindketten.
- Jó estét... - nincs kedve köszönni, különösebben beszélgetni sem, de ez nyilván elég nyers lenne, a medimágussal, aki épp kivágni készül egyikük szemét - Kezdhetjük a.. műveletet?
Minden tönkrement már, amiben hitt: az erény, az a hit, amivel megéri magunkat a pokolba lerántani valami nagyobb célért, az elvek, ami alapján túlélhetjük ezek mellett a körülmények mellett. Nincs már az a királyság, aminek a lovagja kívánt lenni, lehet, hogy soha nem is volt - a lényegen nem változtat, elmúlt, és nem hozhatja vissza. Itt áll hát kiszolgáltatva, és tudja, kibaszottul jól tudja, hogy nem kellene, hiába megint, ez a szó régi ismerős, a fiú is régi ismerős, még ha nem is hízelegne magának azzal, hogy ismeri egyáltalán. Lesz egy pillanat, amikor ez az egész sem lesz már, visszatekintve pedig minden eddigi rémületnél rosszabb abban a lehetőségben, hogy talán nem is érte meg egyáltalán.

Tegye, amit tennie kell - annak idején megvetette azokat a történelmi alakokat, akik önnön szükségességük fényében öltek, aztán tetteiket mindenféle indokkal parentálták, olyasmikkel, hogy a vérontás Isten nevében rögtön elfogadható sportszerűséggé silányul. Undorodott attól, amikor nagyra nőtt gyermekek maszkot viselve szabadultak a világra, és a szüleiktől meg nem kapott figyelmet mások halálán hajtották be, miközben zsarnokságról beszéltek, de a koronájuk a helyi kisbüfé születésnapi papírkoronája - ő nem akart mentegetőzést, megölte azokat a halálfalókat, és tudta, hogy sokan gondolják, hogy ez csak olyan, mintha saját elvtársaik lőnék őket hátba.. És igazán jól teszi, ha ehhez itt most hozzászoktatja magát szintén, mert nincs már az a Mafalda, aki megváltást találna valaki számára, aki ellopta az ember szemét, akit talán egyedül szeretett ezen a kurva világon.
Nem ajánlja fel neki, hogy lépjen vissza: tegye, amit tennie kell.
Neki már úgyis kurvára mindegy.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Eyes on fire

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Fire meet gasoline -[QuakeRider]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezett játékok-