» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1978. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
82
23
16
22
19
17
31
16
2
3
5
5
5
246
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

Faith & Rowan
Yesterday at 23:54
• • • • • • • • • • • • • •
Faith Caughlin
Félvér Tábor - FRPG
Yesterday at 23:01
• • • • • • • • • • • • • •
Vendég
Zászlóslovag, vagy amit akartok
Yesterday at 16:50
• • • • • • • • • • • • • •
Morgana Walsh
#segítsdaparasztot
Yesterday at 13:33
• • • • • • • • • • • • • •
Dorcas M. Meadowes
There is no sweeter innocence than our gentle sin
Yesterday at 12:48
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
Underneath the mistletoe
Szomb. 9 Dec. - 23:31
• • • • • • • • • • • • • •
Dung Fletcher
Ian & Karen
Szomb. 9 Dec. - 17:22
• • • • • • • • • • • • • •
Ian Sullivan
I should try and get a life
Szomb. 9 Dec. - 14:30
• • • • • • • • • • • • • •
Dorcas M. Meadowes
Charlotte & Richard
Szomb. 9 Dec. - 14:27
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
grenade pin
Szomb. 9 Dec. - 12:01
• • • • • • • • • • • • • •
Lou Huntington
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
74
▽ Reagok :
69



»
» Csüt. 16 Nov. - 2:09
Azt mondják, a karácsony a legideálisabb alkalom az öngyilkosságra - mostanában ilyesmi is megragadja a figyelmem, hiába képzelem, hogy a tudaton nekilódul, kiveti magát az ablakon, rohan, és a lendület a sosemvolt legvégén egy billenéssel dől önmagába: csak képzelem. Jelen vagyok, minden erőfeszítés nélkül, jelen a fehér ruhában, aminek szabása legfeljebb suttog, de nem kiabál arról, hogy hamarosan megérkezik, hogy a tudatának apró fodraiba az apja már belemárthatná tenyerét vigyázva, hogy már mesélhetnénk neki: mesélhetnénk, hogy édesapád épp úgy áruló, ahogy édesanyád, de áruló a nagybátyád, nagynénéd, árulóknak születsz, de minden árulásnak más íze van, mind máshogy érződik a nyelven.
Ez itt most némán csak, mint mikor hirtelen kapom be a vérző ujjamat: egészen el is feledkeztem róla, milyen egyik szememben a szomorúságot dajkálni, míg a másikban a kérlelhetetlenséget. Végül is a két érzés nem fakad oly messze egymástól, és mindkettő csak azért nőhet olyan magasra, mert valaki valahol nem vágta vissza elvárásait. Látlak téged, jobban látom a nagy üveggolyókat a szemeid helyén, látom, hogy tartod magad, és ha felém tartasz, azt is látom - talán tartanod kellene tőlem. Nem talán én öltem meg az apánkat, mert olyan önző vagyok épp, mint te, csak az ÉN egy hatalmas világ, amelynek te is része vagy, nem kizárólag önmagam, nem az, amit a tükörben látok, aminek nekilapulhatok meztelen felsőtesttel, hogy igen, ez megvéd, majd erős férfiak és nők megvédenek, a kurva isten basszon meg téged, majd valaki megvéd, aki épp beszél hozzád, majd az megvéd.

De Mrs. Rowle már egészen északi - így jár az, aki hagyja az északi kezek kötélhez hasonlatos merevségét beleköltözni a haja fonataiba. Talán szenvedek attól, hogy nem látok, hogy a lelkem nem lobbanhat minden lélegzetre jéggé, hogy itt ragadtam köztetek, közted, aki ezt a posztot is úgy olvasod, mintha soha nem értetted volna a szürrealizmus mellét a szádba véve, hogy vannak dolgok, amelyeket anélkül is értünk, hogy megneveznénk.
Tudom, hogy milyen nehéz most nekem: ezer kapoccsal tart maga felett megfeszítve a föld, de ha bárki meg merné kérdezni, ha csak gondolni merne rá: ezt nem láttad előre, Satchel elvtárs? Hogy lehet, hogy minden mást igen,
de a sérülésed nem...?
Magunkkal kapcsolatban mind olyan vakok vagyunk, mint a húgom.
Vagy nem.
Bármi lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
142
▽ Reagok :
130
▽ Avatar :
Ella Purnell



»
» Csüt. 7 Dec. - 9:19

you look like yourself

Hosszú, fehér ruhájában olyan, mint valami jelenés. A huzat meglebbenti ruháját, s úgy lépked végig a báltermen, mintha üvegcserepeken egyensúlyozna, óvatosan de kecsesen. Minden fej felé fordul, nyakak roppannak, inak feszülnek, összesúgnak a háta mögött, de a szeme előtt is, nem igazán érdekel senkit a jómodor, csak hallom az egyre erősödő morajlást. Olyan a felbukkanása, mint az eltűnése, egy újabb felvonás a Selwyn színdarabban, amelyet Neo kezdett el, de neki kell befejezni, ügyel rá, ha nem nézik elegen, akkor nem is méltóztatik megjelenni.
Felszisszenek, ahogy a vizespohár szétpattan ujjaim szorításában, két vékony csermely buggyan fel és folyik le a markomban egyesülve újra, mint két nővér, akik évek múltán újra találkoznak.  És a tekintetem segélykérően keresi az Antoninét. Pontosan tudom, hogy mi jár a fejében, ő is kitalálja könnyűszerrel a gondolataimat, de most először nem zavar, hogy nem kell magyarázkodnom. Mindketten bűnösnek érzetük magunkat, amiért Aurorának nyoma veszett, hiszen ha akkor megszökök vele, ígéretemhez híven, minden egész másképp alakult volna. De biztosan tudta, látta, hogy miért is nem tartottam végül vele, és mint apró nyilacska, betalált, elvetette a keserűség magját.  Mi, Selwynek, könnyűszerrel áruljuk el a másikat. Mi, Selwynek – milyen ostoba gondolat, hiszen már csak ketten maradtak. Mindkettő a föld alá rejtőzve, vagy egy egy magas toronyba, ugyan, mi a különsbég? Távol a szemek elől, mi pedig már nem vagyunk Selwynek, van-e okunk haragudni a másikra, bűntetni a másikat olyan hibákért, amelyek már jelentéktelenné váltak az idő múlásával?
Antonin a szemével szuggerál, türelemre int, és inkább csak kiveszi a poharat a kezemből, a zsebkendőjével itatja a vért, és én csak az öklömet bámulom, azt az öklöt, amivel napokig a Rowle erőd falait kopoltam, és hiába voltam elkseredett elszánt és bűnbánó egyszerre, nem nyertem bebocsátást. Ugyanezzel a kézzel írtam a levleimet, míg a tinta befolyt a körmeim alá, szinte levakarhatatlanul. Egyre sem válaszolt.
Nem is kellene odamennenm, mégis lábaim automatikusan megindulnak felé, sokkal kevésbé kecsesebben, feszengve, de mégis ott állok előtte, és megszokott üveges tekintet helyett most érzem, hogy jelen van, köztünk, mit is tehetne mást egy átkozott újévi ünnepségen, de egyáltalán miért van itt?
- Ödvözletem, Mrs Rowle. Küldtem volna gratulációt, de sajnos a bagalyim nem találtak célt. Minek köszönhetjük, hogy most leszállt közénk, halandók közé? – hangom iróniától csöpög, de hát még mindig jobb, mintha kiabálnék és jelenetet rendeznék, így is túl sok kíváncsi szempár szegeződik ránk. Mintha nem szoktam volna meg, mintha nem lenne úgyis teljesen mindegy. Legyűröm az indulatot, mikor szolidan gömbölyödő testét végigpásztázom, amely avatatlan szemek előtt rejtve marad, de én ismerem. Még mindig szorongatom Antonin véres zsebkendőjét. Visszafogom magamat, hogy ne essek neki, s ne öleljem meg szorosan, kiszorítva belőle a szuszt, mert ezt mind egyszerre szeretném, ugyanabban az időben.
But you're somebody else
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Senbonzakura

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Idõnyerõ-