» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
88
25
19
25
20
18
31
17
3
3
5
5
5
264
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

porcukor, az élet megrontója
Today at 1:48
• • • • • • • • • • • • • •
Rufus Scrimgeour
Cveta & Regulus
Today at 1:34
• • • • • • • • • • • • • •
Cveta Dolohov
Cataleya & Evan
Today at 1:18
• • • • • • • • • • • • • •
Evan Hayes
Regulus & Cveta - Don't touch me..
Today at 1:02
• • • • • • • • • • • • • •
Cveta Dolohov
Agatha & Cygnus
Today at 0:29
• • • • • • • • • • • • • •
Cygnus F. Lestrange
Tilos? Az jó.
Yesterday at 23:47
• • • • • • • • • • • • • •
Cygnus F. Lestrange
Egy kelyhet! - melyben délszak lángja forr
Yesterday at 23:43
• • • • • • • • • • • • • •
Anton Betranche
Élodie Lestrange
Yesterday at 23:35
• • • • • • • • • • • • • •
Inès Delacour
i quit drinking for good, i drink for evil
Yesterday at 22:58
• • • • • • • • • • • • • •
Egerton Travers
lágyan síró panasz, fölötte kupola
Yesterday at 22:19
• • • • • • • • • • • • • •
Anton Betranche
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
3
▽ Reagok :
1



»
» Pént. 17 Nov. - 3:10

Arthur Roman Pike

„Nem tudsz repülni. Csak felemel valaki, hogy magasabbról dobhasson le.”


Becenév:

"Rhoman"

Kor:

17

Származás:

Ezüstvér

Lojalitás:

Ő, aki még veszélyesebben kiáltja a kínzás átkát

Képesség:

Remek logika

Csoport:

Halálfaló

Play by:

Ezra Miller

Karakter típus:

Saját keresett





A testvér, aki sírva öleli magához a kövér varangyot, miközben értetlenül néz fel rád. Az anya, aki átölel, aki utoljára megigazítja rajtad a páncélinget. Az apa, aki kezedbe nyomja a kardot és tanácsot ad, ahogy évezredek óta teszik újra és újra az öregedő atyák. A másik élet, akit nem ismersz, de bele kell vágnod azt a kardot, hogy a másik három éljen. Ők a családom.
Atyám az első, aki az ezüst alabárdos címert viseli. Nem arany: anyám családját már három generációval ezelőtt muglik szennyezték be, ahogy arra többen is felhívták a figyelmemet Roxfortos éveim alatt. Apám megelégedett vele; azt szokta mondani, hogy azért, mert szerette őt, az első felesége után már nem érdekelte az egész tisztaság, de egyre kevésbé hiszek neki. Apám egyszerűen csak gyáva. Nincs más rejtély a háttérben. Apám mindent megtenne, hogy mentse magát, ha bármi nehéz, kellemetlen, veszélyes vagy kínos dolog kerül az útjába.
Anyám a legkedvesebb ember, akit valaha ismertem. Mindig mosolyog, mindig pozitív, ugyanakkor nem naiv vagy túl engedékeny: mindig, ha kell, megállít minket, ha rossz irányba indulunk. Sokáig nem jöttem rá, de talán ő a legokosabb is: velem és apámmal ellentétben ő megtanulta lehajtani a fejét, amikor szükséges.
Sokan nem hiszik el az öcsémről, hogy az öcsém: én komoly vagyok és zárkózott, ő naiv és nyílt, én nagy dolgokkal foglalkozok, ő a mindennapi élettel és a művészettel, én melankolikus vagyok, ő boldog. Sokáig ostoba voltam, hogy elhanyagoltam őt: ma már nem mulasztok el egy pillanatot sem, amit vele tölthetek. Már nincs sok időm, és neki sincs sok: bármelyik pillanatban rájöhet, hogy milyen ember vagyok.
A mészáros, az áruló, a hős, a bátyám, aki nem a testvérem. Az ember, akiről nem tudok semmit, az ember, akit nem akartam megismerni sem, és akit most meg kell ölnöm, hogy a családom többi része élhessen. Nevetséges persze belegondolni az esélyeimbe sem: a végzetem, hogy elbukjak. Ironikus az egész.


 Azt hiszem, hogy megérdemlem a jelenlegi sorsomat. Mielőtt rákényszerültem arra, hogy a Nagyúr szolgája legyek, hogy megjelölve tegyem, amit mond, igazából tiszteltem őt és az eszméit. Hasonlóan gondoltam a sárvérűekre és a muglikra, mint a halálfalók- ez pedig ironikus módon most  változott meg, hogy halálfaló lettem. Már nem nézem le őket.
Mindig sokat olvastam, sok információt elraktároztam, és jók voltak a logikai képességeim is, de soha nem voltam olyan okos, mint ahogyan azt képzeltem magamról. Az arrogancia és az előítéletek vakká tettek, és most már azt hiszem, hogy késő: soha nem lesz már semmilyen karrierem- na nem mintha nem érdemelne a világ nálam jobb tudósokat. Azért éjjelente így is gyakran álmodok egy ilyen, normális, politika és háborúmentes életről, ami soha nem fog eljönni már.
Kifejezetten pocsék vagyok a szociális kapcsolatok terén: nem vagyok képes hosszabb barátságokat kialakítani, fesztelenül beszélgetni a semmiről, de még az sem szokott menni, hogy észrevétlen maradjak. Mindig felhívom magamra a figyelmet, de soha nem a jó értelemben, emiatt pedig rengetegen utálnak, bármennyire próbálom ezt elkerülni. Azt hiszem, hogy a modorosságom és a még mindig meglévő beképzeltségem sok embert idegesít.
Talán az egyetlen pozitív tulajdonságom, hogy fontos számomra a családom. Sokan nem tudják értékelni, hogy mennyire fontos a családjuk, amíg áldozniuk nem kell értük: abban a pillanatban derül ki, hogy mennyire fontosak valójában. Én pedig feláldozok értük mindent, amim csak van. Feláldozok mindent az életükért és a boldogságukért.



  Kedves Alastor,

Talán nem tudsz a létezésemről. Sokáig én sem tudtam a tiédről. Legalábbis nem tudtam, hogy ki vagy számomra. Talán jobb is lett volna, ha ez így marad, ha függetlenül azt tesszük, amiben jók vagyunk: te bűnözőkre vadászol, én pedig igyekszem kiolvasni a Roxfort könyvtárát, hogy tudós legyen belőlem. Szeretem azt hinni, hogy tudós lehetett volna belőlem.
Soha nem fogjuk ezt megbeszélni, de szeretném, ha tudnád, hogy nincsenek rossz szándékaim feléd. Nem tekintelek testvéremnek, de nem is gyűlöllek: szeretném, ha az életünk külön mederben folytatódhatna, ahogy folytatódnia kellene. A sors kegyetlen fintora, hogy testvérként az hoz engem közelebb hozzád, hogy megöljelek. Nem hiszem, hogy sikerülni fog, de tényleg meg fogom próbálni. Tényleg meg akarlak ölni. Te auror vagy, én halálfaló.
Nem vagyok rossz ember. Az voltam régen: önző, ostoba gyermek, az a fajta, aki mindent megkap, ami hiányzik másoknak, de többet és többet akar, miközben ostoba módon nem értékeli azt, amije van. Apánk mindent megadott nekem és az öcsénknek, anyámmal együtt remek szülők voltak- tudom, hogy ez nem teszi jóvá azt, ahogy veled bánt apaként, de úgy érzem, hogy tényleg igyekezett jóvá tenni mindent. Tényleg nem akarta ezt az egészet ő sem. Ez az Ő játéka.
Alig múltam tizenhét, amikor a Nagyúr megjelölt, még októberben. Apánk elmagyarázta később, hogy választania kellett köztem és az öcsénk közt, egyet oda kellett adnia neki a két meglévő fia közül. Ő is szolgálta már, de a Nagyúr akart még egyet a családunkból. Nem vagyunk aranyvérűek, már nem, de mégis figyel ránk miattad. Azután jött, hogy te és a társaid végeztetek hattal a halálfalói közül, köztük azt hiszem az egyik kedvenc pszichopatájával is. Úgy döntött, hogy ez apánk hibája, és apánk egyik fiának kell helyre hoznia a megöléseddel. Ő engem választott: a kisöcsénk nem élne túl ilyesmit, úgyhogy megértem.
Azóta az a küldetésem, hogy megszeress, hogy bizalmadba fogadj, hogy leengedd a védelmed, azután meghalj. Vagy én haljak meg. Bárhogy is legyen, egyikünknek meg kell halnia, hogy a családom élhessen, Alastor. Sajnálom, de nem fogom hagyni, hogy bajuk essen, és csak akkor menekülnek meg, ha tényleg megpróbálom. Te egy legenda vagy, de félek, hogy végül sikerülni fog. Nem igazán vallottam soha semmiben kudarcot...



Leteszem a pennát, mielőtt befejezném a levelet, ami a továbbiakban úgyis önfényezésből állna: milyen remek vagyok a varázslósakkban, és rengeteg hasonlatot írnék a centrum fontosságáról, arról, hogy tudjuk, mi az ellenfél terve. Ez persze nem igaz: ha jó vagy, látod az objektíven legjobb tervet, és ha felkészülsz rá, a kevésbé jó tervek nem fognak működni. Írnék a rengeteg K-ról, ami bizonyára megrettentené, ha olvasná: bizonyosan esélyem lenne legyőzni egy legendát tisztességes küzdelemben. Írnék talán a logikámról is, amit ez a levél olyan szépen megcáfol. Ha valaki elvenné tőlem, az életemnek vége lenne. Kizárólag a lelki békémért írtam a testvéremnek a levelet, amit soha nem olvashat el. Csak abban a pillanatban lehetek vele őszinte, amelyikben egyikünk meghal. Felállok, és a kandallóba vetem a pergament.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
108
▽ Reagok :
92



»
» Pént. 17 Nov. - 6:02


Gratulálunk, elfogadva!

Alea iacta est.


Mr. Pike,

Sokat gondolkoztam a helyzet iróniáján: mit írunk leendő gyilkosunknak? Eláruljuk, hogy mennyivel több van ott, ahol sovány eredményeket sejtenek, hogy valódi ember hangján sír a fájdalom a beteljesületlenség után, egy fiatal ember hangján, akinek azelőtt törték ketté az életét, hogy valóban felelős lehetne érte - de akinek sorai őszintén megérhetőek, közelivé teszik a felfoghatatlant? Írjak jellemének kidolgozottságáról, az arcról, ami összeáll a leírások szótagjaiból, amit mi mind ismerünk, időnként viszontlátunk saját tükrünkben - szeretne inkább arról hallani, mennyire elragadott a részletgazdagság, amivel kiegészült a történetem? Nagy dologra vállalkozott mindkét esetben, Mr. Pike, elképzelhetetlenül nagy dologra: ebben látványos sikert ért el. Még a végén a másikban is rácáfol azokra, akik nem hisznek képességeiben - köztük a saját hitetlenségére.
Csak így halkan, lopva: szeretem magát olvasni. Ha arra a bizonyos jelre van szüksége, hogy folytassa és véletlenül se hagyja abba, ez az.
A. M.


Foglalók Hírek Kapcsolatkereső Halálfaló lista A Rend



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Arthur Pike

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Alkoss karaktert! :: Elfogadott életrajzok :: Diákok :: Mardekár-