Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Under the creepy moon
Today at 11:21
• • • • • • • • • • • • • •
Augusta Quinlan
Lángnyelv ' n Acpirító
Yesterday at 23:04
• • • • • • • • • • • • • •
Merel Everfen
Avatar foglaló
Yesterday at 22:59
• • • • • • • • • • • • • •
Nils Rowle
To Russia with love
Yesterday at 22:48
• • • • • • • • • • • • • •
Nils Rowle
Professzorok és Prefektusok
Yesterday at 19:38
• • • • • • • • • • • • • •
Septimus Blynberch
Shane & Doris - I don't need for your help...
Yesterday at 19:33
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
Apa & Fia
Yesterday at 19:18
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
Septimus Blynberch
Yesterday at 18:46
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Shane & Doris
Yesterday at 18:23
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
Antigone Macnair
Yesterday at 16:48
• • • • • • • • • • • • • •
Antigone Macnair
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
4
Értékelés :
0

»
» Hétf. 20 Nov. - 18:31

Valeria Thelma Ray

oops i did it again i forgot what i was losing my mind about


Becenév:

Valerie

Kor:

13

Származás:

félvér

Lojalitás:

Papa Ray

Képesség:

-

Csoport:

griffendél!!!

Play by:

Millie Bobby Brown

Karakter típus:

saját





Egy amerikai varázslócsalád egyetlen, de még így sem legkedvesebb sarja. Félvérek, a helyi varázslótársadalomban nem igazán választottak oldalt – még – ám, mint a világ legtöbb tizenhárom évesének, neki jóval nagyobb és fontosabb problémái vannak, minthogy a brit máguspolitikát kiismerje. Sőt, amit azt illeti, már az amerikai is elég nagy galibát okoz neki. Van egy anyja, aki valamiféle politikai susmusnak köszönhetően börtönbe került. Ő ennyit tud róla legalábbis, valójában puccsot szervezett egy nagyobb kormányerő ellen, ami végsősoron balul sült el, és hogy a család többi része, tehát ő és az apja, ép bőrrel megúszhassa a dolgot, menekülni kényszerültek.
Az apja London egy mocskosabb környékén építi egzisztenciájukat, tíz körme beleszakad, hogy a várt biztonságot megtalálja, ha nem is pont legális úton, közben Valerie sóvárog a családi biztonság iránt, meg egy olyan világ után, ahol nem beszélnek hülye akcentussal és kényszerítik teaivásra. Ezek a Roxfortban nem adottak, szóval kétséges, hogy sokáig meg bírna maradni önszántából azon a helyen.



Amolyan lázadó kamaszfajta, akire erős hatást gyakoroltak az amerikai muglikultúrák, de főleg a korhatáros filmek, amiket Merlin se tudja, hogy láthatott. Szabadszájú, bajkeverő, dörzsölt és a korához képest pont megfelelő módon dörzsölt, csak azért nem hívod csibésznek, mert csibész az hét évesen volt, azóta szintet lépett és mindenkinek kínzó fejfájást okoz. Sokat énekel, tündérien mosolyog, de sohasem olyan dolgokon mosolyog, amit te tündérinek neveznél. Szófogadatlan, agresszív, hetente vagy három szál cigit elszív (amit tőled lop) (meg egyébként mást is gátlástalanul ellop tőled), rossz vicceket mond, és visszatámad, ha bántod őt. Néha verseket ír, mert amúgy meggyőződése, hogy ő kora zseni költője lesz, de az írásait nem mutatja meg senkinek. Van benne spiritusz, ha nem fejjel rohanna a potenciális fiatalkori öngyilkosság felé, talán még sokra is vihetné.






Futás, futás, futás, futás, végig a folyosón. És nevetek, és pont előttem egy macska rohan (nem nevet), és mögöttem Bailey (vörös, váratlanul kevés szeplővel, és kimondottan zavarja, hogy öt centivel magasabb vagyok nála). A Wampus házsál fojtogatni kezd, mikor a szélére lépek, de az efeletti meglepődésem semmi ahhoz képest az éles, semmihez sem hasonlítható fájdalomhoz képest, mikor elvágódok a földön, és felhorzsolom a térdem.
Persze, hogy felvisítok.
- Jól vagy?
Persze, hogy még hangosabban felvisítok.
Aztán jött valami felsőbb éves, aztán mondott az egész jelenetre valami gorombaságot, ami nem segített. Talán, lehetséges, elképzelhető, hogy amint egy pillanatra befogta a száját, a pokolra kívántam, közben MINDENNÉL AGGODALMASABBAN a vérző térdemet mustráltam, majd könnyfátyolos szemekkel a folyosó végén egyre távolodó macskámat. Aztán az befordult egy sarkon, aztán az a felsőbb éves megint ordított valamit, miközben röhögött, én pedig összeszorított fogakkal lassan feltápászkodtam, és nagyjából még el tudtam kapni a látványt, ahogy Bailey előveszi a pálcáját, és még nyekkentem egyet, hogy „hülye vagy” vagy „ne már” vagy „uh”, de aztán felvillant valami sárgás fény, ami persze nem ért célba, miért is ért volna célba, de ahogy az lenni szokott, mert ilyenkor mindig ez szokott lenni, pontosan ekkor pontosan ott, ahol a macska az előbb befordult, megjelent Mrs. Denton. Szemében harag és elszántság, száguldott felénk, lobogó, bordó talár nála, remegő térdek nálunk – kivéve annál a felsőbb évesnél, az tovább nevetett, és valami olyasmit motyogott, hogy „haha, ezt most megszívtad” vagy „rábasztál” vagy ilyesmi. Bailey elfehéredett, és másodpercekre volt attól, hogy annak a felsőbb évesnek ugorjon, egyenesen a torkának, de aztán odaért Mrs. Denton, és ügyet sem vetve a két fiúra, rám nézett, és a haragból meg abból az elszántságból hirtelen valami sokezeréves fáradtság és szomorúság lett, egyszer láttam egy sárkányt, nyolcéves voltam, és amennyire emlékszem, pont, pontosan így nézett rám.
- Miss Ray, az irodámba!
- De…
- Most.


Próbáltam felfogni, amit mondott, de azt hiszem, annyira mégsem sikerült.
Anyádat börtönbe zárták.
Bámultam a tintatartóját az asztalon. Most sírnom kéne, ugye?
Próbáljuk kis lépésenként. Anyámat évekre elzárták tőlem. Mit jelent ez? Most még semmit.
Nem főz többé nekem kakaót. Nem a következő húsz évben.
Egy kicsit megremegett a gyomrom.
Nem, nem, nem, ez nem történhet meg.
A rúzs, amit apa vett neki a szülinapjára, ami nyáron volt, augusztusban, jóval a tanév kezdete előtt, és én választottam neki a színt, azt… azt se hordja többé? Húsz év alatt lejár egy rúzs.
Most már nem csak a gyomrom remegett.
Anya börtönben van.
Semmi.

- Értetted, amit mondtam?

Semmi.

- Valerie?

Semmi.

Egy zsebkendő nyúl felém, meg valami szörnyen torz mosoly. Aztán eltűnik a torz mosoly. Aztán összemosódik a kép. Aztán nem is értem, hogy miért mosódik össze a kép. Aztán rájövök, hogy sírok.


fél évvel később

Futás, futás, futás, végig az utcán. És ordítok, és apa fut utánam, és tudom, hogy amúgy gyorsabban fut nálam, és nem értem, hogy miért nem ért még utol.
- NE ÉRJ HOZZÁM! - Ordítom ezt, aztán még egy csomó minden mást is.
Esik az eső, és az egyetlen dolog, amiben biztos vagyok, hogy Angliában nem kéne meglepő legyen, hogy esik az eső. A Wampus sál a nyakam körül, még mindig, pedig nyár vége van, és az eső ellenére is egész meleg, átizzadtam miatta már réges-rég a pólóm, de nem is ez a lényeg, hanem hogy lelóg a vége a földre, én pedig rálépek és hasra esek, ki se tudom tenni a térdem, hogy tompítsa a becsapódást.  
Aztán felnézek, és apa ott áll, és néz rám, és az ordításom sírássá szelídül, és csak nyökögök, hogy hagyjon, hagyjon, hagyjon már, és hogy én biztos nem megyek a Roxfortba, és hogy ez amúgy is anya szülinapja, mert hát nyár van, augusztus, az egész hülye hónap anya szülinapja, és őt kéne ünnepelnünk, és semmi keresni valónk Angliában, és menjünk haza, és az egészet utálom, és akkor is menjünk haza, de ezt nem érti, mert apa amúgy soha semmit sem ért, vagy mert a sírással egybeolvad minden magán- és mássalhangzó.
Miért vagyunk mi itt?
Ezerszer elmondta, miért vagyunk mi itt.
De meddig?
Egyszer sem válaszolt.



két héttel később

Biztos vagyok benne, hogy előbb hazamegyünk, minthogy én eljussak a Roxfortba.



még két héttel később

Biztos vagyok benne, hogy két hétnél tovább nem fogok a Roxfortban maradni.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
412
Értékelés :
0
▽ Avatar :
Daria Sidorchuk

»
» Hétf. 27 Nov. - 18:30


Gratulálunk, elfogadva!

Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk.


Nem tudok mást tenni, mert látom magam előtt, látom a kislányt, aki már szinte nagylány, de biztosan szívesebben lenne még egy a kicsik közül, mert a kicsik anya ölébe bújhatnak, mert a kicsik kakaót kapnak. Mert a kicsiket nem éri fájdalom, a kislányok tündérkertben nőnek fel. De nem a mi Valerie-nk. Nem ő, ez az ártatlan kamasz, aki semmiről nem tehet, aki mások döntéseinek áldozata, aki kemény, bátor és minden leheletét érzem a bőrömön, hallom, ahogy fel-felcsuklik sírás közben, mert a sírás már csak ilyen. Hallom, látom, érzem őt, bár azt nem állíthatom, hogy értem. Ráadásul ez a szó olyan hamis - megértelek, mintha megérthetnénk egy anya elvesztésének fájdalmát. Meg nem érthetem. El nem mulaszthatom. De most kézen foghatom ezt a lányt, ez az elveszett bakfist, aki nem is olyan magányos, mint amilyennek magát érzi, igaz? Legszívesebben örökbe fogadnám. Örökbe fogadnálak. Még kakaót is tudok készíteni. Mit szólsz? Ehhez pedig első lépésként színt kapsz, csoportot, futás, futás, futás.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Valerie Thelma Ray

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Valerie Tulle

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Alkoss karaktert! :: Elfogadott életrajzok :: Diákok :: Griffendél-