Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Rönkház a tölgyesben
Today at 15:29
• • • • • • • • • • • • • •
Dawn Colton
Random partner
Today at 9:38
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Leo & Moira, szép dolog a házasélet, na meg a terhesség
Today at 1:55
• • • • • • • • • • • • • •
Moira G. McGonagall
Kapcsolat kereső
Yesterday at 22:37
• • • • • • • • • • • • • •
Lemon Drake
Szemed kékje olyan, mint a legmélyebb tavak vize..
Yesterday at 22:32
• • • • • • • • • • • • • •
Lemon Drake
Wake at dawn with a winged heart
Yesterday at 22:12
• • • • • • • • • • • • • •
Lemon Drake
Nyilván tartok
Yesterday at 21:06
• • • • • • • • • • • • • •
Rose Briar Drake
Lucifer kötélgyűrűje
Yesterday at 20:41
• • • • • • • • • • • • • •
Rose Briar Drake
But shun that house in New Orleans they call The Rising Sun
Yesterday at 20:13
• • • • • • • • • • • • • •
Petunia Evans
Avatar foglaló
Yesterday at 20:13
• • • • • • • • • • • • • •
Sebastian Addington
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (53 fő) Vas. 25 Nov. - 16:49-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
43
Értékelés :
0
▽ Avatar :
Deryck Whibley

»
» Hétf. 20 Nov. - 19:23

Dung & Myron


Szerelmi bánatom volt. A héten már harmadszor.
Először kihajított az aktuális barátnőm, egyszerűen azzal az indokkal, hogy szerinte kezeltetnem kéne magam - ez különben nagyon aljas megszólalás volt részéről, mert én kiöntöttem neki a szívem, erre meg ahelyett, hogy dédelgetné azt az érzékeny lelkemet, inkább megszabadult tőlem és javasolta, hogy keressek fel egy szakembert. Ez hétfőn volt. Szerdán megismertem egy másik lányt, aki fejből tudott Baudelaire-t idézni, úgyhogy azonnal beleszerettem, de ő meg azt mondta, hogy ilyen "zűrös" pasival nem áll szóba. Most péntek volt, én meg azon emésztettem magam, hogy engem senki sem képes szeretni és hetven macskával fogok meghalni, miközben fiktív nőkről írok szerelmes számokat. Yoyónak legalább tízszer elsírtam a bánatomat, mire ő azzal vigasztalt, hogy nézzek rá, neki sincs senkije és ő egy teljesen kiegyensúlyozott, hihetetlenül jóképű pasi. Egyik sem volt, már amennyiben valaki nem bukik a magasan funkcionáló fóbiákra és a megtépett mosómedvékre.
Nem vidított fel a koncert gondolata, pedig Yoyo szerzett valami gagyi mugli kisboltból hatalmas vízipisztolyokat, hogy szarrá fröcsköljük vele a közönséget. Egyedül a Dung Fletcherrel való találkozóm javított a hangulatomon. Nem a személye miatt, azért túlzásokba ne essünk, ennyire még alkoholmérgezés mellett sem lettem volna szociális. De Dung megjelenése egyenlő volt valami izgalmas szállítmánnyal, néhány hasznos infóval és a legjobb ivócimborával (az egyetlen dolog, amiben szerepelt a barát valamilyen szinonimája és nem Yoyo Bradley töltötte be a posztot).
A koncert az Abszol út egyik jól menő kocsmájában volt, viszonylag nagy befogadóképességgel, túlárazott piával és egy ritka tahó tulajdonossal, aki úgy beszélt velünk, mint a szellemi fogyatékosokkal. Tehát tipikusan az a hely volt, amit az ember a piszkos anyagiak miatt vállal el és nem a saját szórakoztatására.
Kaptunk egy üres helyiséget öltözőnek, ahol most egyedül vártam Dungot. A többiek leléptek kipakolni és inni, én viszont kimentettem magam és ott maradtam. Egy gitárt húroztam át, már vagy negyedszer csapódott a képembe a magas E húr, miután túlfeszítettem. Mindenre koncentráltam, csak éppen arra nem. Mint már említettem, hihetetlen letargiába süllyedtem az elmúlt napokban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
128
Értékelés :
0
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Cole Mohr

»
» Pént. 15 Dec. - 19:09

Long nights,

Az egész olyan, mint egy soha végetnemérő acid trip. Vagy tudja a franc, talán pontosan az. Vegyük csak azokat a mindenre elszánt vélafiúkat, akik pár mágikus tablettáért egész éjszakára odaadó kiskutyák lesznek. Mármint tényleg. Folyton az arcodat nyalogatják, alig bírod őket levakarni magadról, aztán azon kapod magad, hogy nem csak az arcodat nyalogatják, és te már nem is akarod levakarni őket magadról. Éjfélkor megjön az utolsó pizzarendelés, kifacsarod a lelket is a barbecue szószból és az édes kesernyés íz elsorvasztja a nyelvedet, a fények táncolnak körülötted, valaki bevágtat szivárványszínű unikornison, teljesen pucéran és még csak eszedbe sem jut megkérdezni, hogy mi a faszt keres ott. Aztán jön egy újabb tabi, stílusosan a nyelv alá, egy pohár víz, majd mégegy, aztán arccal a wc csészében találod magad, üresen kongó fejjel. Valaki a sarokban végzi a dolgát, orrodat megcsapja a fanyar húgyszag, a görbe, valószerűtlen sziluettek kiegyenesednek, valaki nyitva hagyta a kurva ablakot és tudod, hogy csak fel kéne állni, összeszedni a ruháidat és hátra sem nézni, és nem venni tudomást arról, hogy a laza erkölcsű vélafiúk tulajdonképpen egytől egyig hatvanas családapák, akik félálomban horkolnak a padlón. Hányni akarsz, de már nem jön vissza semmi, és csak futólag öklendezést mímelsz, ahogy kisurransz az ajtón.
A jó kurva életbe, ha Wagtailnek elmesélem, biztos elküld a zártosztályra, de csak miután lelejmolt a maradék készlettel. A kurva életbe.
Sietve szeded a lábad a kurva hidegben, hiába húzod össze kabátot, a lyukakon befütyül a szél és hiába kiabálsz, a félkegyelmű pincer csak azután vezet be a backstage miután lehúzott a maradék galleonjaiddal, de persze ragaszkodsz hozzá, hogy mindez megéri, mert legalább a Weird Sisters fog zenélni, és a te kábszereidre őrülnek majd meg a színpadon, vagy ki tudja, azt sem tudom, hogy Wagtail mit is értett pontosan szállítmány alatt, így az összes szart elhoztam magammal, amim volt, takarosan elrendezve egy leltár után a budin ülve a tértágító bűbájjal ellátott zsebeimben.
Nem tudom, hogy hol lehet mindenki, és hogy miért néz ki úgy ez a csehó fényes nappal is, mintha varázslénypornó forgatás kellős közepére csöppentem volna. Talán a színes faszom girlandok teszik, vagy az a pincer, aki történetesen kentaur, de lehet, hogy ez még mindig a tabletták hatása.
- Bazd meg, Wagtail, téged aztán nehezebb megtalálni, mintha a kibaszott pápával akarnék találkozni. Mégis mi a francot csinálsz éppen és miért nézel ki úgy, mintha átment volna rajtad egy növendék vérfarkasfalka? – hunyorítanom kell, hogy a félhomályban ki tudjam venni az alakját, és minden nehézség nélkül ne basszam le az egész dobfelszerelést a picsába, amikor próbálom megközelíteni. – Csak azt nem mond, hogy rám vársz itt, mint egy ájtatatos szűz elsőáldozás előtt? – összeszedem minden maradék józanságomat, és leguggolok elé, de biztonság esetére belekapaszkodok a bőrdzsekijébe. – Te is láttad, hogy a pincér egy kibaszott kentaur? Most komolyan? Mennyire lehet szar a helyzet, ha még ők is bekeverednek közénk? – hangomat lehalkítom, amennyire csak a helyzet megkívánja, nem mintha egyébként nem szarnék a PC minden egyes megnyivánulási formájára, de ha az a csávó egyszer elkap a bazi nagy patáival... Nem kösz, nem kísérteném a sorsot. Inkább csak erőltetetten belevigyorgok Wagtail mélabús ábrázatába és igyekszem úgy tenni, mintha a májam nem most próbálná felmondani a szolgálatot.
no peace
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
43
Értékelés :
0
▽ Avatar :
Deryck Whibley

»
» Csüt. 28 Dec. - 13:54

Dung & Myron


Fletcher szokás szerint szarul nézett ki és még ennek ellenére is volt pofája megjegyezni, hogy átment rajtam egy vérfarkas falka. Teljesen jogos megállapítás lett volna bárki mástól, aki mondjuk nem úgy fest napi huszonnégy órában, mint akitől a konzervatív anyukák imáikban próbálják megóvni a gyerekeiket. Ha én történetesen egy konzervatív anyuka lettem volna, biztosan megjegyeztem volna a férjemnek és a kölykeimnek, hogy "ezért kell jól tanulnotok, mert különben ilyenek lesztek". Rám már elég sokszor mutogattak így, szóval tudtam hogyan is megy ez.
- Még szerencse, hogy te ma is remekül nézel ki. Totál beléd zúgtam. - A sorozatos sikertelenségeim után már kezdtem arra az álláspontra jutni, hogy nekem még Dung sem jönne össze, na, nem mintha éppen rá vágytam volna. - Inkább örülhetnél, hogy végre valaki várt rád. Biztos nem történik meg túl gyakran.
A kentaur említésére azonnal kapkodni kezdtem a fejem, akárcsak egy rémült tyúk, mintha a pincér bármelyik sarokból előugorhatott volna. Pedig azokkal a patákkal osonni azt éppen nem tudott... De fő az elővigyázatosság, amennyiben az ember meg akarja óvni a bordái és a belső szervei épségét. Tartottam tőle, hogy az este végére néhány belet és vesét ki fog taposni a helyéről. Mondjuk Dungét, ha így folytatja.
- Kussoljál már be, ha meghallja a kentaur csávó, lerúgja mindkettőnk fejét - ráztam meg a vállát, ami talán nem volt jó ötlet. Akár le is hányhatott volna, mert eléggé úgy nézett ki, mint aki közel áll hozzá. De a fejemnek csapódó kentaurpatánál még az is jobb végkifejletnek tűnt. - Mikor ideértünk, épp kihajított valami részeg fazont, a kibaszott kviddics világkupán nem dobnak ilyeneket.
Különben nem is voltam még a világkupán és gyűlöltem a kviddicset, különösen amióta egy éjszakára bezártak néhány ezeréves seprű és a mosatlan kviddicsmezek közé éjszakára harmadikban. Gondolom, azok jót röhögtek rajta, akiknek ez eszébe jutott, nekem viszont azóta tikkelt a szemem, akárhányszor megéreztem azt a szagot.
- Na, mit hoztál? Kell valami, ami helyrerakja a lelki békémet. Már gondolkodtam rajta, hogy felkötöm magam azokkal a rózsaszín szarokkal - mutattam az egyik csillámos girlandra.
Nekem történetesen mindegy volt, mit hozott magával. Fletcher úgyis bármit elő tudott rántani azokból a varázszsebeiből, legalábbis nekem még egyszer sem okozott csalódást. Nyilván, mivel nem voltam valami válogatós, ami a dekadenciának már valami olyan foka lehetett, ahonnan nincs visszaút és ahol rohadtul aggódnom kéne magamért. Az aggódás elmaradt, helyett csak kurvára sajnáltam magam, ami egyenes út volt még lejjebb.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
128
Értékelés :
0
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Cole Mohr

»
» Szer. 31 Jan. - 14:41

Long nights,

Úgy érzem magam, mint egy kibaszott élőhalott. Talán már rég az is vagyok, de azért még jól hallok és általában csak akkor nem hallom meg Wagtail basztatásait, ha szándékosan nem akarom. Most mégis erőt veszek magamon, és egy ellenállhatatlanul csábosnak szánt vicsor terül el az arcomon, ahogy végignézek rajta.
- Már megint? Lassan kezdesz unalmas lenni, Wagtail. Tudod, hogy közöttünk soha nem működne. Nem tehetek róla, egyszerűen nem bírom a rinyáló srácokat.
Még a szemeimet is forgatom a hatás kedvéért, hogy lássa, mennyire is unalmas, hogy alkalomról alkalomra szerelmet vall nekem és a szegény ártatlan lelkem már nem bírná az ostromot. – Meglepődnél egyébként, de elég sokan és sokat képesek rám várni az emberek úgy általában. Ne kérdezd. Én sem értem. Biztos része a személyes vonzerőmnek – még az is fizikai kínnal jár, hogy tisztességesen megemeljem a szemöldökömet, amikor már ott guggolok előtte. De arcom hamar fájdalmas grimaszba torzul. Ami valószínűleg csak a kibaszott haldoklásnak a mellékhatása, ki tudná megmondani? Ahogy azt is nehéz lenne megsaccolni, az utóbbi három évben hányszor éreztem már, hogy fűbe harapok, aztán a legrosszabb az volt, hogy másnap felkeltem a földről, és mentem tovább. Kurvára semmi nem képes kicsinálni. És ez valahol elég szar érzés. És az sem segít túl sokat, hogy Wagtail úgy rángat, mint egy idegbeteg. Amitől csak hasogatni kezd a fejem, hangos nyögésekkel nyugtázom.
- Hagyd már abba, seggfej, különben rádhívom a kentaurt, akit a háta mögött épp most buziztál le – direkt fennhangon kiabálok, hogy hátha meghallja a többek által is értelmes lénynek könyvelt, mégis négy patán galoppozó tátottszájú idióta, és jól megtapodja Wagtailt, de nincs ekkora mákom. Miért is lenne? Csalódottan szegem hátra a fejem, csak hogy ne legyek megint kartávolságon belül, és a bejárat irányába pillantok, majd mikor nem látok semmiféle mozgást, a zsebeimbe kezdek el kutatni.
- Akkor jobban tesszük öregem, ha nem rúgunk be– megint ott a sokat sejtető vigyor az arcomon, amitől úgy általában az emberek vagy reménykedni kezdenek, izzadó tenyérrel felálló farokkal satöbbi, vagy pedig csak simán beakasztanak egyet jobbhoroggal. De Wagtail, tudom egyik skatulyába sem gyömöszölhető be és ezt nem szánom feltétlenül egy kibaszott bóknak, csak ténymegállapítás, hogy milyen szánalmas mimóza állapotban van és esélyes, hogy ha nem jöttem volna, már magzatpózba kuporodva bőgne, ahogy szokott.
- Na, idefigyelj, van itt egy kis ajzószer szerelmi bánatra, vagy van amitől órákig szivárnytszaró unikornisokat flesselsz. De ha nagyon akarod, hogy ez legyen életetek legemlékezetesebb haknija, ezt a kis szart ajánlanám ... – most, hogy végre üzletről van szó, mintha a halottaimból ébrednék fel. Térdre ereszkedve heves karmozdulatokkal gesztikulálok, és egy-egy, éppen csak a színében különböző apró pirulát tartok a tenyeremen, míg végül egy kisujjam méretű kapszulát veszek elő és tartom az egyik tangófényt árasztó lámpa elé. A heveny hányingerről és másnapi fejfájásról persze még csak említést sem teszek. - De előre figyelmeztetlek, kurvára semmit sem adok többé hitelbe
Szemem most látványosan összeszűkül, ahogy feléje pislogok és tenyerem összezárul a pirulák között, aztán ellentmondást nem tűrően felé biccentek. - Szóval előbb villants te.   
no peace
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
43
Értékelés :
0
▽ Avatar :
Deryck Whibley

»
» Hétf. 5 Feb. - 23:01

Dung & Myron


Valami frappáns beszólással akartam visszavágni, ami után rohadtul jóarcnak érezhetem magam. De nem jutott eszembe semmi, csak sértetten meredtem Fletcher képébe és legalább háromszor szóra nyitottam a szám, kibaszott aranyhal módjára tátogva, hogy aztán a lehető legkínosabb választ adjam:
- Nem is szoktam rinyálni.
Duzzogva fintorogtam rá, nem is igazán a szavai miatt, hanem pusztán mert nem tudtam megcáfolni őket. Oké, tényleg sokat "rinyáltam" és nem ő volt az első, aki ezt szóvá is tette. Inkább értékelnem kellett volna a tényt, hogy ennek ellenére is eljött. Vagy csak  nagyon kellett neki a pénz, de ezt az opciót inkább elvetettem, mielőtt még inkább lelombozott volna.
- Ja, hogyne, személyes vonzerő... - forgattam a szemem.
Legszívesebben ott helyben megfojtottam volna, mikor elkezdett vonyítani annak a kurva kentaurnak. A patás kidobófiú pontosan annak a típusnak tűnt, aki módszeresen kitapossa az ember belét, ha lebuzizzák. Különben sosem értettem, miért csinált ebből a legtöbb pasi ekkora ügyet, én nap mint nap kaptam hasonló megjegyzéseket és tökéletesen hidegen hagyott a dolog. Sőt, néha még az is megfordult a fejemben, hogy amilyen szerencsétlen vagyok a nőkkel, kész áldás lenne, ha egy csapásra inkább a férfiak érdekelnének. Valószínűleg ők sem tartottak volna elviselhetőbbnek, de amíg ez nem bizonyosodott be, legalább ezzel a gondolattal is tudtam magam gyötörni.
- Hogy te mekkora egy faszkalap vagy, Fletcher... - morogtam, aggodalmasan az ajtó felé pislogva, hátha mégis megrohamozna minket a kentaur.
Egy pillanatra majdnem elcsábultam a szivárványok meg unikornisok gondolatától. Rám fért volna pár óra, amíg minden csillámporosan vidám és szarvas pónik ugrálnak fel-alá a színpad előtt, de hogy abból koncert nem lett volna, az egészen biztos. És kellett a pénz, mert azon túl, hogy Dungot is illett volna végre rendesen kifizetni, más alapvető szükségletekre sem ártott volna, ha marad. Az ember azt gondolná, hogy kifizetődő minden második este klubokban haknizni, de felosztva a banda között a kapott pénzt azért annyira nem álltam jól. Vagy csak nem tudtam spórolni és mindenféle szarra elszórtam a fizetésemet...
Úgy meredtem a pirulára, mintha minimum a sárkányhimlő ellenszerét tartotta volna a kezében. Azt valószínűleg nem gyógyította, de egy haldokló életminőségén is sokat dobhatott - már ha nem hazudott róla, hogy milyen jó cucc.
- Ez tökéletes lesz. És figyelj, a koncert után kifizetnek és akkor megkapod a pénzt. Eskü. Ezt olyan komolyan mondom, mintha Megszeghetetlen Eskü lenne. Csak azért inkább ne legyen az... - Meghalni nem szerettem volna egy balul elsült fellépés miatt és nagyon reméltem, hogy Fletcher sem ragaszkodik az ilyen drasztikus üzleteléshez.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
128
Értékelés :
0
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Cole Mohr

»
» Kedd 6 Márc. - 15:26

Long nights,

Valami horkanászszerű hangot hallatok, amikor próbálok nem hangosan felröhögni, de tulajdonképpen azt sem tudom, hogy minek erőlködök annyira.
- Persze, Myron Wagtail sohasem rinyál, az eső mindig felfele esik és kentaur alul szeret lenni – bizonygatom nagy meggyőződéssel, aztán már el is engedem az egészet. Ahogy aztán a következő mondatát is elegengedem a fülem mellett.  A duzzogása szemernyit sem hat meg.
- Igen, igen, ezt is hallottam már – most már egy vicsorra sem futja tőlem, csak bennem az az egész csalódott életérzés, hogy a kentaur nem baszta jól pofán Wagtailt. Még csak meg sem hallotta, amit mondtam. Talán hangosabban kellett volna, vagy csak elengedni ezt is szépen. Mert különben mi lenne az üzlettel, ha minden kibaszott kuncsaftom képét szétveretem, mielőtt egyáltalán fizetni tudnának? Csakhogy úgy fest Wagtail kúrvára nem akar fizetni, sőt, úgy tesz, mintha előre megegyeztünk volna, vagy lenne közöttünk egy hallgatólagos szövetség, amiben én egy kicseszett szeretetszolgálat vagyok, vagy mi a faszom. Úgy meredk rá, mintha ő húzott volna be nekem, kigúvadt szemekkel, az egyik még tikkel is és próbálom csitítani magam, hogy az egész rohadtul nem éri meg és tényleg nem kellne feltörölnöm vele a padlót. De már anniyra kikúrtúl elegem van abból, hogy mindenki azt hiszi, valamiféle jóságosa hitelező vagyok, nem tudok parancsolni magamnak és bármennyire is szar állapotban vagyok, nem riaszt vissza attól, hogy nekiessek és jó keményen megragadjam a pólójának nyakát és odaszorítsam a falhoz.
- A picsába is Wagtail, mindig ezt csinálod. Mindig rohadtul kihasználsz, de elegem van ebből. Mi van, ha megint összetöröd a fél berendezést és a tulaj lefújja a koncertet és ott maradtok egy kibaszott lyukas knút nélkül? ÉN maradok egy kibaszott lyukas knút nélkül? – a legvastagabb in megfeszül a nyakamon, mintha ki akarna pattanni a bőröm alól, szemeim valósággal szikrákat szórnak. Úgy nézek rá, mintha bele akarnám döngölni a földbe, mert basszameg, nagyon-nagyon szeretném. De végül elengedem, veszek egy mély levegőt, ahogy azon a jóga videón csinálja a csaj, amit múlt héten kölcsönöztem a mugli vhs kölcsönzőből.  – Nem kell a szaros megszeghetetlen eskü, a pénzem kell, vagy add vissza a tabit és már itt sem vagyok. Érdekel is engem.
no peace
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
43
Értékelés :
0
▽ Avatar :
Deryck Whibley

»
» Pént. 27 Ápr. - 15:15

Dung & Myron


Majdnem nekiálltam rinyálni, mert elég szarul esett amit mondott. Néha nem is értettem, miért álltam szóba Fletcherrel, mert mindig beletiport abba az érzékeny művészlelkembe - mert ez volt rá a pontos megnevezés, nem az, hogy szerettem rinyálni! -, gátlástalanul és megbánás nélkül. De hát szóba kellett állnom vele, a rohadt életbe, mert ki mástól szereztem volna a cuccot? A Zsebpiszok közben valami félszemű, totál para pasastól, ami után lehet feldobtam volna a talpam vagy valami állandó flashelésben ragadtam volna? Utóbbival még talán meg tudtam volna barátkozni, de meghalni azért nem akartam, és Dung legalább ezen a téren megbízható volt vagy mi. Na jó, kurvára nem bíztam meg benne, de eddig nem csalódtam a csodaszereiben és még házhoz is hozta őket, szóval kénytelen voltam elviselni a sértéseit.
Azért arra már nem számítottam, hogy képes lenne megverni. Pusztán bajtársiasságból nem, mert amúgy elég sokan meg akartak már verni. Apám szerint olyan ütnivaló volt mindig is a fejem, ezért szapultak már az oviban is a többiek. Még elég élénken élt bennem a kép, amikor a játszótéren homokozólapáttal ütlegelte a fejemet az a nehézsúlyú birkózó alkatú gyerek, tulajdonképpen az ösztönös reakcióm most is ugyanaz volt, mint akkor: leblokkoltam és akkora szemekkel bámultam Fletcherre, mint egy rémült bagoly, közben aranyhal módjára tátogva.
- Az egyszeri eset volt, mindig kifizetnek. - Nem egyszeri eset volt. Néha rám jött a rocksztár attitűd és jó ötletnek tűnt szétverni az egész színpadot. - Dung, semmi szükség erre, haverok vagyunk, tökre bírlak és te is engem, ne csináld már...
Aztán végül elengedett, én meg úgy fújtam ki a levegőt, mint egy leeresztett lufi. Úgy is éreztem magam.
- Hát... megnézem, talán maradt még annyim...
Áttúrtam a padra dobott kabátom zsebét és egyesével elkezdtem kipakolni belőle a pénzt és minden mást. Egy kupacba gyűjtöttem a galleonokat, majd még annál is kelletlenebbül megtoldottam a limitált szériás csokibéka kártyával, amin Newt Scamander volt.
- Elég ritka kártya, beszámíthatod azt is... - Reméltem, hogy inkább nem kéri. - Ha nem elég, a többit megadom a koncert után. Légyszi, Dung, légyszi...
Ha macska lettem volna, biztosan még doromboltam is volna neki, így viszont csak szuggesztíven bámultam rá, reménykedve benne, hogy megesik rajtam a szíve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Dung & Myron

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: A nagyvilágban-