Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Családi üzelmek EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Családi üzelmek EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Családi üzelmek EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Családi üzelmek EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Családi üzelmek EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Családi üzelmek EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Családi üzelmek EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Családi üzelmek EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Családi üzelmek EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 29 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 29 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Csüt. 7 Szept. - 13:02


Azt hinné az ember, hogy kikapcsol mikor a családjával van, hogy kizárja a külvilágot és örül, hogy végre együtt lehetnek. Egy normális családban ez biztos így történik, de a miénk cseppet sem mondható normálisnak. Ilyenkor kiélezettebbek a helyzetek, feszülten figyeli mindenki a másik rezdülését és várjuk, hogy valaki kiboruljon. Ez általában a bátyám volt, most én vagyok az ügyeletes fekete bárány.
Loptam pár piskótát, hogy valamivel elüssem az időt amíg várom, hogy a  nővérem felkeljen. Anyámék elvitték az Abszol útra a húgomat, mi meg rettentő kreatívan kitaláltuk, hogy addig tortát sütünk neki születésnapja alkalmából. Egy bögre tej társaságában nézem a szemerkélő esőt és két pofára tömöm magamba a piskótát, hogy akármikor le tudjam nyelni és Mabel ne kapjon rajta, hogy megeszem a hozzávalókat. Törökülésbe vonom lábaimat a fa székben ami halk nyikorgással jelzi, hogy nem kéne túlzottan erőltetnem a ficánkolást. Magamhoz mérten is kifejezetten lezser öltözékbe bújtam és napok óta nem néztem bele tükörbe, ahogy azt sem tudom már pontosan, hogy mikor is látott utoljára fésűt a hajam. Gyűrött pizsama felsőm ujja már nyomokban anyaghiányt tartalmaz, minimum háromszor beleférnék még, ezért térdemre húzom kinyúlt felsőm alját, ezzel szórakoztatom magam két zabálás között. A nadrágom színben teljesen elüt a felsőrésztől, kissé papagájként érzem magamat. A melegítőnadrágom lehet a húgomé vagy talán az enyém volt valamikor, de már rég kinőttem így a bokám fölött pár centivel lebeg, csiklandozza a vádlim alját. S noss a hajam, a fejem tetejére van felkontyolva, szénakazalhoz tudnám legjobban hasonlítani kinézetét, ahogy a plafon felé meredezik jó pár kósza tincs.
A visszatükröződő ablakban meglátom arcom körvonalát, pár rezdülését és konstatálom magamban, hogy rég néztem ki ilyen szarul. Szemeim alatt élénk lila karikák meredeznek, felpüffedt orcám izzik a vörösségtől, s ha most kéne egy puccos helyre mennem biztos, hogy kitessékelnének, hogy hajléktalanokat nem hívtak a rendezvényre. Próbálom magam nyugtatni azzal, hogy ez mind a fáradtságnak tudható be de hazudnék ha azt mondanám, hogy nem így nézek ki hónapok óta.
Hallom, ahogy megreccsen a lépcső, magamba tuszkolom az utolsó falat piskótát is amit leöblítek a maradék tejjel, és úgy meredek a hang irányába mint egy jól megtömött hörcsög. Pofazacskóimban áztatom a tejes piskótát és imádkozom, hogy addig elolvadjon legalább a fele, amíg Mabel lekászálódik. A tervem azonban hamar fuccsba dőlt, az asztalra szórt és a szám szélére tapadt morzsák árulkodó jeleket hagytak maguk után.
Felhúzom térdemet, arra helyezem rá államat és nézeltem, ahogy a nővérem még kócosan, korán reggel is sokkal jobban néz ki mint én aki már több órája virraszt. Bíztató.
- Ha a krémet kikeverted volna is későn lenne. - szúrok oda rögtön, szegénynek még ki sem nyílt a szeme de már morcogok. Bánnám is egy másodpercig ha nem tudnám, hogy lóhalálában kell majd megcsinálnunk a tortát az ő délig alvása miatt.
- Egyébként jó reggelt! -


Mabel & Megan



örülőőő  | ©️



A hozzászólást Megan Morhange összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 13 Szept. - 10:16-kor.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Mabel Morhange

Mabel Morhange

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Margot Robbie

»
» Csüt. 7 Szept. - 13:33
Itthon aludni - felér egy időutazással, plüssállatok, menzaízű fekete teák és szobába felcsempészett, zacskónyi gumicukrok között. A szezon vége felé olyan vagyok, mint egy macska, amin áthajtott egy családi varázsszőnyeg, és nem szerepelt a terveim közt, hogy a jól megérdemelt pihenést a szüleimnél töltsem, de jobb a semminél. Dél körül legalábbis még ezt érzem, mikor feltápászkodom az ágyból, amit életem első tizenhét évében használtam, és a pizsamának kinevezett tréningnadrágban és gyűrött, régi pólóban elindulok lefelé. Még azzal se fáradok, hogy megfésülködjek, a hajamat madárfészek szerűen a fejem tetejére ékelem - a napnak ebben a szakaszában kivel futhatnék össze egyébként is? Valószínűleg csak Megan ücsörög odalent, reggelizik, ebédel, vagy csak mereszti a fenekét, és vár engem, mert ő egyedül nem tud hozzálátni egy torta elkészítéséhez. Pedig ez a harci feladat. A húgunk pedig a legjobbat érdemli.
Hangos ásítással érek földet, és egyenesen a konyhába megyek, ahol, lám, milyen jól ismerem ezt a léhűtőt! - Neked is jó reggelt! Látom, sosincs túl korán ahhoz, hogy havibajos kiscsaj legyél.
A kávégéphez megyek, lefőzök magamnak egy adagot, és míg a kotyogást hallgatom, Megan morzsás arcát tanulmányozom.
- Letört volna a kezed, ha nekiállsz kikeverni a krémet egyedül? - kérdezem, az odaszúrogatás, piszkálódás pedig szinte nosztalgikus érzéssel tölt el. Mint a régi szép időkben, amikor még itthon éltem, és folyton egymás agyára mentünk. A bátyánk, ő mindig közelebb állt hozzám, vele nem versengtem annyit, de ő megoldotta magának az életet, a seggfej.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Pént. 8 Szept. - 11:25


A morcos reggeli kelése, üvöltözések, lökdösődések jutnak eszembe mikor még mindeni egy helyen volt, a családi házban. Anyám reggelente teát főzött, reggelit készített, apám ilyenkor is vagy az iskolában volt vagy a növényeivel foglalkozott. Mabellel rendszerint hatalmas harcokat vívtunk a fürdőszoba használatról, lopkodtuk egymás ruháit és sminkjeit ahogy azt a rendes testvérek szokták. Közöttünk csak 2 év volt, így viszonylag kiélezett volt a viszony mindig is közöttünk. Én szerettem a nővéremet, bár ezt valószínűleg sosem kötném az orrára. A bátyám napokat tudott átaludni így nem sok vizet zavart, épp úgy ahogy a húgom sem ugyanis ő védőburában élt mindig is anyám vagy apám oldalán. Ezek fényében nem is csoda, hogy a nővéremhez ragaszkodom a legjobban, mert vele töltöttem a legtöbb időt. Szerettem a húgomat is de a korkülönbség és a másfajta neveltetés miatt kicsit eltérőek a világról alkotott képeink.
Mabel megjegyzésére szemet forgatok és egy apró fintor is kiül a szám sarkába. Kezdődik. Igazából mosolyognék ezen az egészen, ha nem az én hisztériámon viccelődne. Ez akkor volt különösen izgalmas mikor az iskolában másokat szekált. Még gyerek fejjel akkor büszke voltam az én nagyon menő nővéremre, ilyenkor még azt is elfelejtettem, hogy otthon velem is ugyanezt csinálja.
A kérdésére kellemetlenül feszengeni kezdek, mocorgok a székemben, előre dőlök majd vissza, lerángatom a térdemről a kinyúlt pólót és olyan pótcselekvéseket kezdek végezni amit amúgy sosem tennék. Ennek egyetlen csöppnyi oka van.
- Nem, csak nem tudom milyet szeret. – kezdem el normál hangon a mondatot majd egyre csöndesebbre veszem magamat. Szomorú, de tényleg így van. Szinte egyáltalán nem ismerem a húgomat. Néha még azon is elgondolkodom, hogy melyik házba osztotta be a Teszlek Süveg, vagy épp azon, hogy most hányadik születésnapját is ünnepli, nem, hogy azt tartsam számon, hogy a csokis tortát vagy a gyümölcsöset szereti.
- Szóval úgy gondoltam megvárlak vele. – pattanok fel gyorsan, mintha ezzel el tudnám fedni a hiányosságomat a családom iránt. Na de könyörgöm, aki annyira szétszórt, mint én, hogy a saját születésnapjával sincs néha tisztában attól nem várhatunk el csodákat.
- Azt találtam ki, hogy te elmondod mit csináljak én meg megcsinálom. És akkor mindenki boldog. Mit szólsz? – erőltetek magamra egy mosolyt. Kéz alá dolgozni nagyon szuperül tudok de ha nekem kéne ezt most mind egyedül megcsinálni valószínűleg másodpercek alatt robbanna fel a konyha. Talán annyit nem ér az egész. Jobb ha mindenki biztonságban van és ezt a biztonságot most Mabel tudja garantálni.



Mabel & Megan



örülőőő  | ©️

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Mabel Morhange

Mabel Morhange

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Margot Robbie

»
» Pént. 8 Szept. - 15:00
Nem tudja, milyet szeret, Megan ezt úgy ismeri be, mintha a húgunk nevére nem emlékezne, nekem pedig nem akaródzik beismerni, hogy a tortaízlését tekintve én sem voltam olyan jártas, míg meg nem kérdeztem anyut. Amilyen ritkán ülök le az édesanyánkkal bármiről is beszélni, szerintem azt hitte, komoly dologról lesz szó, mire én előálltam a torta-biznisszel, és láthatóan csappant a lelkesedése. Persze, azt mondta, milyen kedvesek vagytok lányok, és mutatott pár receptet a húgom kedvenc túrótortájához, de őszintén? Mindketten tudtuk, sokkal többet kellene mondanom, és neki sokkal megértőbbnek kellene lennie. Ezt a szálat elvágtuk, elvarrtuk, és ha lüktet is a seb, hát, majd beheged. Vagy nem. Ez nem a mai nap témája.
A kávémba kortyolok, miközben hallgatom Megant, és nem tudom elrejteni meglepett homlokráncolásomat. Nocsak, a kezem alá szeretne dolgozni? Ez egész hízelgő! Azt hittem, a mai nap abból fog állni, hogy egymásra licitálva igyekszünk irányítani a másikat, ki-kikapkodjuk a másik kezéből a keverőtálat, és elszórjuk a cukordrazsét, miközben egyidőben próbáljuk feldíszíteni a tortát, de két különböző módon. A kávéscsészémbe kapaszkodva lépek a konyhaszekrényhez, kihúzok a sok közül egy szakácskönyvet, amik az alsó fiúkban sorakoznak, és kinyitva Megan felé fordítom. A kérdéses oldalt már anyu megjelölte, remek, nekem nem lenne türelmem most a kereséssel törődni.
- Ezt fogjuk megsütni. Ha gondolod, elkezdheted kikeverni a krémet, van túró és citrom a hűtőben - javaslom, miközben felnyúlva leveszem a cukortartót, arra is biztosan szüksége lesz.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szer. 13 Szept. - 8:34
Ez a nap nem is indulhatott volna szebben, mint, hogy a legkisebb lányomnak születésnapja van! Olyan gyorsan eltelt ez a pár év, mintha tegnap lett volna, amikor apró, törékeny kisdedként hoztuk haza az ispotályból. Most is ilyennek tartok. Kicsi és törékeny, jóravaló lányka, akiért foggal-körömmel próbálok küzdeni, más módszereket alkalmazni, hogy ne vegyen példát a másik három gyermekünkről, akik viszont nem mondhatnám, hogy túl jó úton viszik tovább az életüket.
És nem azért, mert nem bízom meg a két legidősebb lányomban, de mindennek tökéletesnek kell lennie ezen a mai napon. Jól éreztem magamat az Abszol úton velük, hármasban, viszont minden késztetésem arra ösztönzött, hogy irány haza! Rhystar azt hiszem megértette, miért is kell ez nekem, ezért szó nélkül beleegyezett, én pedig egy nagy csomag Abszol úton szerzett édességgel és aprósüteménnyel, valamint némi töklével tértem vissza a szeretett házunkba. Az ajtó előtt pár másodpercig megálltam mélázni. Régen mikor benyitottam, gyermekzsivaj fogadott, felém futó, vidám arcok, bűnözésről árulkodó apró kezecskék. Igaz, a bűnözés akkoriban még csak némi csokoládé kutatás és elcsenésnek számított, ma már azt hiszem kissé több ennél. Sóhajtok, majd határozottan benyitok. Nem tudom, mire kellene számítanom. Talán a konyhám még életben van. Meglepődésre számítok, a konyhából szűrődő hangok már jó jelnek számítanak. Megállok az ajtóban, végignézek rajtuk, majd a táskából elkezdem kipakolni az egyik szabad pultra a vásárolt dolgokat.
- Azt hittem már rég elkészültetek vele. Mondjuk a morzsákból ítélve, még jó hogy vettem tartalék piskótát is. - Felvont szemöldökkel tekintek Meganra, majd Mabelre is. Persze örülök neki, hogy együtt vannak és itthon, a régi időkre emlékeztet, persze egy-két változással, ami azóta történt az életünkben. Visszafordulok a táska tartalmához, és közben kénytelen vagyok megjegyezni, azt ami böki a csőrömet. - Remélem azért mire visszaérnek rendbe szeditek magatokat.


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szer. 13 Szept. - 9:50






Máskor nem vallanám be, hogy béna vagyok valamiben, még akkor is megpróbálkoznék vele ha tudom, hogy ez így van. Lehet, hogy végzetes következménye lenne az ilyen próbálkozásoknak, de akkor is megcsinálnám, vagy legalábbis próbálkoznék vele. Na de most más a helyzet. Azért bízom inkább a nővéremre magamat, mert a húgomról van szó és bármennyire nem ismerem az ízlésvilágát Ő mindenki rózsaszála akit próbálunk óvni, védeni és a legjobbat adni. Ma a születésnapján pedig a legeslegjobbat érdemli. Így inkább Mabelre hagyom ezt az akciót, én meg majd kiveszem a részemet a magam módján a tortadíszítésben, vagy ha mást nem…az evésben.
A könyvet nézem, próbálom értelmezni, de olyan mintha teljesen más nyelven írták volna, mint amit én értelmezni tudok. A mértékegységek olyan cirádás betűvel vannak levezetve, hogy kiolvasni sem tudom és ennek az értetlenségnek hangot is adnék, ha nem szólalna meg közben Mabel, hogy ha gondolom elkezdhetek krémet csinálni. Felpillantok rá, keresem arcában a poént, de nem találok egy ráncot se amely arra utalna, hogy ő most viccelne velem. Így hát a hűtőhöz tipegek, hogy kivegyem belőle az említett termékeket majd a konyhapultra helyezzem.
- Merlinre mondom, semmit nem értek abból, amit ebben a könyvben írnak. – csúszik, ki a számon mikor már harmadjára olvasom el ugyanazt a mondatot és még mindig nem ér el a tudatomig. Önhatalmúlag mindeközben Mabel kávéjáért nyúlok, hogy belekortyoljak egyet, majd visszanyomom a kezébe, épp végszóra, ahogy hallom. Az ajtó nyílik én pedig pánikkal teli pillantást vetek a nővéremre.
- Nem jöhettek még meg. – Megtörlöm kézfejemmel a számat a maradék piskótamorzsától és az esetleges kávéfolttól, mint egy rossz kisgyerek, akit valami csínytevésen kaptak. Ahogy meglátom belépő anyám arcát, a szívem hevesebben kezd verni és várom, hogy megjelenik szoknyája alatt a húgom is és oda a meglepetésnek, de akárhogy nyújtogatom a nyakamat, mint egy zsiráf nem látom angyali testvéremet sehol. Hatalmas kő esik le a szívemről, nem akarnék szégyenben maradni, bár anyám azért szúrósan szól ránk, hogy még sehol sem tartunk. Mondhatnám, hogy ez bizony Mabel hibája de inkább csöndben maradok. Jobb a békesség.
- A piskóta csak úgy… eltűnt. – mentegetem magamat, és hihetetlen, hogy mennyire gyermeteg lesz az ember, ha meglátja anyja arcát. Azt a csodaszép ezernyi ráncot, amit mi ültettünk az arcára, és hogy Ő még ezek hatására is csodaszép.
- Hogy-hogy hazajöttél? Apáék? – kérdezem meg a legkézenfekvőbb dolgot, hogy hova passzolta le apát és a húgomat csak, hogy ő haza tudjon jönni minket ellenőrizni. Igazából csodálkoztam is volna ha anyám szó nélkül engedi, hogy az ő konyhájában garázdálkodjunk. De így legalább biztos jó lesz a torta.


Mabel & Mira & Megan



örülőőő  | ©️

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Mabel Morhange

Mabel Morhange

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Margot Robbie

»
» Szer. 13 Szept. - 17:12
Amint anya belép a konyhába, egyszerre érzem magam sértve, mert láthatóan nem bírta rám bízni ezt az egyszerű feladatot még felnőtt létemre sem, és valahol megkönnyebbült is vagyok, hiszen így lekerül a vállamról a gond. A kávémba kortyolok, Megan akár az egészet is megihatta volna, már a legkevésbé sem érdekel ez a lötty. Csak arra jó, hogy csendesen az asztalnak dőlve nézzem anyát, aki mint mindig, már megint átveszi az irányítást, pedig mennyi ideje érhetett haza, öt perce? Remélem azért mire visszaérnek rendbe szeditek magatokat. És tessék, már kezdi is, bazdmeg, genetikailag képtelen hagyni, hogy mi oldjunk meg bármit is, mert az ő kicsi angyalkája, ez az egyetlen elrontatlan gyerek, négyből egy, óvatos a becslés, na, ő csak a legjobbat érdemli. A kávé maradékát a mosogatóba öntöm.
- Már megyek is és rendbe szedem magam, édesanyám - biccentek felé, majd ellököm magam a konyhapulttól. Feltett szándékomban áll két órán keresztül ki se jönni a szobámból, mert a húgom csak a legjobbat érdemli. - Sok sikert a sütéshez, anya! Szerintem egyedül is remekül boldogultok.
Már mennék. Kit hülyítünk? Sose akarta igazán nekem adni ezt a megtisztelő feladatot. Megöltem az unokáját, hogyan lennék képes egy tortát hiba nélkül megsütni? Ki biztosíthatná, hogy nem kerül bele patkányméreg, vagy növényvédőszer? Nem, a húgom csak a legjobbat érdemli. Ezért húzok el közvetlenül a köszöntés után.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Csüt. 21 Szept. - 17:08
Ha az igazságot akarom kimondani, akkor pontosan azért jöttem, mert mindent meg akarok tenni azért, hogy ez a nap tökéletes legyen a legkisebb számára. Az utóbbi időben történt incidensek, problémák, őrületesen nagy bajok ellenére még mindig bizakodok, ám a két idősebb lányom nem mondhatnám, hogy túl sok okot ad mostanság a bizalomra. Ennek ellenére próbálok jó anyaként viselkedni, és még mindig terelgetni őket valamerre, valami jobb felé, de nem könnyű. Főleg, hogy igazából magasról tesznek rám. Megan kérdése egyáltalán nem lep meg, Tekintetem rá majd Mabelra szegeződik, aztán pedig kitöltöm magamnak a maradék kávét.
- Még vásárolnak, én pedig gondoltam hazajövök segíteni, hogy minden jól mennyen és időre. - Nekidőlök a pultnak, majd Mabel után tekintek, ahogy elindul ki a konyhából. Először ugyan megfordul a fejemben, hogy hagynom kellene, de ha mindig hagyom, sosem jutunk majd egyről kettőre. Lehajtom fejemet, kicsit beharapom alsó ajkam, miközben zavaromban utánaszólok:
- Ne menj még, elkél a segítséged! Majd miután kész a torta. Csak nem szeretnéd azzal lelombozni a húgodnak csak mi ketten készítettük Megannal a tortát. - Tudjuk jól, vannak olyan dolgok, amikre egyikünk sem tud nemet mondani ebben a családban. Leteszem a bögrét, majd lassan elkezdem előszedni a hozzávalókat. Igazából nem tudom, mit mondhatnék. Félek, hogy ismét valami összeveszésbe keverednénk velük, és azt ezen a napon nem szeretném. Bármennyire is nyomja a lelkemet a sok kimondatlan szó.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Hétf. 2 Okt. - 16:28






Csodálkoztam volna, ha kisebb vita nélkül elkészül a torta. Igazából én sem kívántam a hátam közepére sem ezt a programot mégis képes voltam csöndben tűrni az egész hajcihőt csak, hogy valami jót is tegyek a családomért. Mabel erre nem volt képes. Nem tudom megkövezni, ezért mert legszívesebben én is kulcsra zártam volna magam mögött a szobaajtón és ki sem jöttem volna. De a lelkem mélyén én is érzek, valamit a húgomért akármilyen mélyen próbálom is elnyomni ezt magamba. A nővéremmel rengeteg mindenben hasonlítunk egymásra, ő mégis sokkal hirtelenebb, mint én. Csak figyelem, ahogy Mabel cirkuszol és elindul a lépcső felé. Sóhajtok egyet, és próbálok a leglátványosabban kimaradni a drámából. A polchoz sétálok, kiveszem a maradék piskótát is, és visszaülve a helyemre kezdem el majszolni. Konstatálom, hogy ez még mindig finom, sőt talán finomabb, mint az előbb.

Csak a nevemre kapom fel a fejemet, ahogy anyám kiejti azt. Földöntúli. Mabelre nézek és kissé félrebiccentett fejjel kémlelem az arcát. Eldurran az agya és nehéz lesz visszahozni most a földre.
- Ha maradsz, adok a piskótámból. – nyújtom felé mint egy ártatlan kisgyerek akitől nagy szám, hogy hajlandó megosztani a sajátját máséval.


Mabel & Mira & Megan



örülőőő  | ©️

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Mabel Morhange

Mabel Morhange

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Margot Robbie

»
» Csüt. 5 Okt. - 10:31
Talán még semmit nem gondoltam ilyen komolyan a mai reggelben, még a kávét se, aminek a maradékát kiöntöttem, most azonban úgy állok itt, a senki földjén, mintha elfelejtettem volna, merre van a lépcső. Anyára nézek, a jól ismert vonások között ezúttal gyöngédséget sejtek, de basszus, ha maradok, tovább megy majd a zsarnokoskodás, a Csak nem szeretnéd azzal lelombozni a húgodnak csak mi ketten készítettük Megannal a tortát típusú megjegyzések, a presszió. Ahelyett, hogy azt mondaná, jól fogjuk magunkat érezni, inkább előadja nekem a hattyú halálát, mert mi a fene is lesz, ha nem szállok be a tortasütésbe? Megan és anya éppen eleget tesznek a dolog érdekében ketten is, nem?
Nem?
Meganra, a felém nyújtott piskótára nézek, ez most valami gyökér vicc?, legalább három ilyen típusú megjegyzés forog a fejemben, de végül mégis a maradás mellett döntök, franc se tudja, miért, kihúzom magamnak a másik széket, és leülök rá, karjaimat összefonva. Ha nem életbevágóan fontos, Isten látja lelkem, nem állok fel innen.
- Oké, anya, te vagy a főnök! - Még mindig, már megint, mintha frankón semmi se változott volna, mintha bennrekedtem volna a gyerekkoromban, a csokimaszatos kézzel összekent tapéta és a zsírkrétával összefirkált kárpit között.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szomb. 16 Dec. - 7:44
Tekintetem először Meganra vándorol a megjegyzése miatt. Össze kell szorítanom a számat, hogy ne szólaljak ismét fel a piskota majszolás végett, egy nagyot sóhajtok és tovább pakolászok. Az asztalra teszem a megfelelő hozzávalókat, két tálat is előszedek a pultból, majd a visszatért Mabelre esik tekintetem. Régen oly jól megvoltunk, régen minden más volt. Akármennyire is gonosz ezt hallani egy anyától, de mindenkinek jobb volt, mikor még kis pöttömök voltak. Mennyivel nyugodtabban éltük az életünket! Próbálok erre gondolni és nem a közeli múltra.
Felsóhajtok megkönnyebbülésemben. Szótlanok, nem tudom mivel bírjam őket szóra. Nem akarok hülye kérdéseket feltenni, de ha nincs mit tenni, akkor nincs mit tenni.
- Mivel készültetek a húgotok születésnapjára? - Közben az egyik tálat a két lány közé tolom. Minden hozzávaló az asztalon, két fajta krémet kell csinálnunk, így hát az egyiket ők fogják a másikat pedig én. Remélhetőleg. Elkezdem a hozzávalókat összerakni a sajátomba, de azért kiadom nekik is az instrukciókat.
- A csokoládés krémet ti csináljátok meg. Elvileg mindent megtaláltok itt hozzá - Egy pálcaintésre a keverőkanál elkezd forogni az én edényembe, és attól, hogy tökéletesen bele vagyok merülve a készítésébe, még fél szemmel tudok a másik kettőre is figyelni.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Családi üzelmek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Mr. Családi Barát
» családi fotóalbum
» Családi csendélet
» Celestine ×× Emeraude - Családi találkozó
» Családi nyaralás Crabbe módra

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-