» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1978. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
82
23
16
22
19
17
31
16
2
3
5
5
5
246
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

Faith & Rowan
Yesterday at 23:54
• • • • • • • • • • • • • •
Faith Caughlin
Félvér Tábor - FRPG
Yesterday at 23:01
• • • • • • • • • • • • • •
Vendég
Zászlóslovag, vagy amit akartok
Yesterday at 16:50
• • • • • • • • • • • • • •
Morgana Walsh
#segítsdaparasztot
Yesterday at 13:33
• • • • • • • • • • • • • •
Dorcas M. Meadowes
There is no sweeter innocence than our gentle sin
Yesterday at 12:48
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
Underneath the mistletoe
Szomb. 9 Dec. - 23:31
• • • • • • • • • • • • • •
Dung Fletcher
Ian & Karen
Szomb. 9 Dec. - 17:22
• • • • • • • • • • • • • •
Ian Sullivan
I should try and get a life
Szomb. 9 Dec. - 14:30
• • • • • • • • • • • • • •
Dorcas M. Meadowes
Charlotte & Richard
Szomb. 9 Dec. - 14:27
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
grenade pin
Szomb. 9 Dec. - 12:01
• • • • • • • • • • • • • •
Lou Huntington
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Rodney Lestrange - Kadie



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
49
▽ Reagok :
34
▽ Avatar :
Kristina Pimenova



»
» Vas. 26 Nov. - 23:15
Szép manőver mondhatom... Miért nem tudtam figyelni?! Elmémben még mindig visszhangzik csapatkapitányunk éktelen ordítása amiért el elvétett kanyar miatt veszítettünk... A szobámba rohantam hogy kibőgjem magam, sajnos mai napig nem dolgoztam fel, hogy nevelőanyát kaptam ajándékba... Ennek már elég sok ideje, megkezdődött a második évem a Roxfortban, de olyan vagyok, mint egy leeresztett pukipárna. Tavaly tök flottul ment minden, de most a legtöbb mozdulatom ideges, görcsös, és sokszor a sírás kerülget. Az pedig hogy a tesómmal nem egy házban vagyunk csak ront a helyzeten! Már beesteledett, én mégis a tanulás után felöltöztem és a seprű tárolóhoz indultam, ahogy megszereztem a járgányom a bejárati ajtón át a pálya felé igyekeztem, kis gyakorló felszerelésemmel együtt, ami a kis bunkósbotomból állt. A szél hófelhők illatát hordozta magával, hamarosan jön egy újabb családi program, a karácsony... Még a pályára sem léptem be, kívül szálltam fel és fentről közelítettem meg a tornyokat. Taláromba bele-belekapott a szél, hajamat lófarokba kötöttem és betájoltam a pálya közepét, majd megkerestem a helyem és erősen megmarkoltam a seprűmet, hogy aztán egy hajrát imitálva elinduljak, mintha a meccsen lennék. Tavaly év végén megfogadtam, hogy az első meccsig keményen fogok gyakorolni. Nem szeretnék kiesni a csapatból. A közös edzések viszont nem sokat javítottak a tudásomon. Egy profi tanácsaira lett volna szükségem, de inkább magamra hallgattam. Rossz szokásom. Pár percig csak köröztem a levegőben és igyekeztem a helyzeteket magam elé képzelni. Aztán reményeim szerint élesen balra kanyarodtam, de mikor éreztem az ütést, amit a toronyponyva okozott tudtam, hogy megint elbaltáztam. Legurultam a ponyva és a fa között, a homokon felálltam és megráztam magam.
-Büdös l0sz@rt!-káromkodtam el magam a sírás határán és belerúgok a porba, ekkor hatalmasat villámlik én meg ijedten sikítok egy nagyot.
-Ennyit a hó ígéretéről is...-morranok fel, ahogy a seprűm és a botom után bóklászok a sötétben. Végül előhúzom csizmám szárából a pálcám és elsuttogva a Lumos igét csak hamar meglettek a dolgaim. Vissza is pattantam a seprűre, nem gondolván az érkező viharra és ahogy felrepültem az adott magasságba szemem sarkából mintha árnyat láttam volna mozdulni a pálya bejáratánál. Még meg is álltam egy pillanatra, szívem a torkomban dobogott... Valaki figyel... A jeges rémület úrrá lett a testemen... Hol van most egy gurkó ilyenkor?!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
26
▽ Reagok :
21
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Pedro Pascal



»
» Kedd 28 Nov. - 22:19
Kadie & Rody

Richard éjszakába nyúlóan dolgozott, legalábbis biztos voltam benne, hogy ez lesz a vége. Ma hamar végeztünk mindketten, péntek volt, ilyenkor szerettük együtt tölteni a délutánt, azzal a tudattal, hogy semmi dolgunk nincsen a hétvégén néhány feladat kijavításán és esetleges korrepetáláson kívül. Ma is végtelen vidámsággal mentem fel a szobánkba az óráim után, már rengeteg tervem volt esti elfoglaltságnak. Aztán, amikor beléptem a szobába és megláttam, hogy Richie felhőkarcolókat épített papírokból és könyvekből, különböző értelmezhetetlen ábrákkal és miegymással, az írógép meg volt töltve papírral, a szemetes kosár tele összegyűrt galacsinokkal... akkor már tudtam, hogy bármilyen terveim is voltak, azokról egész biztosan lemondhattam. Megkérdeztem, mit csinál, sietve válaszolt, szerintem nem is igazán fogta fel, hogy hozzá beszélek, annyira belemerült a munkába. Utána még hozzátette, hogy várjak egy kicsit, még valamit befejez, aztán utána csak velem fog foglalkozni. Én pedig, hiába ismertem már bő tizenöt éve jobban mint saját magamat, naivan beleegyeztem. Egy teljes órát vártam rá, amikor még mindig szinte ugyanott tartott, legalábbis az írógép billentyűi nem igazán csattogtak, én pedig meguntam. Inkább átöltöztem valami sportosabba, a szekrény mélyéről előkotortam a seprűmet és egy ősrégi kvaffot is, majd közöltem Richarddal, hogy kimegyek kicsit a pályára. Késleltetett választ kaptam, így már a fél lábam kint volt a szobából, amikor utánam szólt, hogy óvatos legyek, mert elvileg jön a vihar. Engem persze ez nem lelombozott, hanem még inkább fellelkesített, mert voltam olyan bolond, hogy imádtam viharban játszani. Roxfortos koromban is így szerettem a legjobban.
Mire lesétáltam a pályához, már dörgött és villámlott, a szél pedig kezdett felerősödni, ezzel felkorbácsolva az én lelkesedésemet is. Ha Richard ezt látná, lehet, már elájult volna, úgyhogy örültem neki, hogy inkább a jelenlegi tanulmányával foglalkozik ilyen lelkesen az én testi épségem helyett.
Azonnal észrevettem, hogy nem vagyok egyedül, amint beléptem a pálya bejáratán. Nem lepett meg igazán, biztos voltam benne, hogy valamelyik játékos van kint, esetleg az egyik kollégám gondolta úgy, hogy hozzám hasonlóan ítéletidőben megy ki gyakorolni. Habár erre kevés esélyt láttam. Hunyorogva próbáltam felismerni az alakot, fogalmam sem volt, ki lehet az. Nem hoztam magammal a szemüvegem, mert esős időben nem sokra mentem volna vele, meg amúgy is csak zavart volna, így nem láttam pontosan, hogy ki az, meg egyébként is sötét volt a viharfelhőknek hála.
- Ilyen időben gyakorolni? -szólaltam meg elég hangosan ahhoz, hogy biztosan meghalljon. A hangomban persze nem volt semmi rossz, hiszen én is éppen ugyanezt tettem, furcsa is lett volna, ha én szidom le. -Úgy fest, nem csak nekem vannak ilyen csodás ötleteim.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
49
▽ Reagok :
34
▽ Avatar :
Kristina Pimenova



»
» Szer. 29 Nov. - 13:33
Nos, amilyen lelki állapotban vagyok egy barátnő kellene és nem a kviddics, főleg nem ilyen időben. Mégsem érek rá a lélek pátyolgatásra, pedig esküszöm nagy szükségem lenne rá. Az esés nem is fájt annyira, semmint a tudat, hogy megint csak rontottam. Morogva ültem ismét seprűre, hogy újra magasba emelkedjek, ám ekkor meglátom az árnyat. Meg is ijedek, hiszen kicsi és tapasztalatlan vagyok, így ez teljesen érthető, ám mikor az idegen megszólal idegesen visszatartott lélegzetem hatalmas ködgomolyagként hagyja el a számat.
-Az idő nem számít.-bököm ki meghökkenten és lejjebb ereszkedek a magasságból, egészen a tanár elé. Meglepetten vakarom meg a fejem ahogy leszállok a seprűről.
-Mióta elkezdődött a tanév sokszor csinálom ezt.-motyogom és azon agyalok voltam-e már a pasas óráján... Pedig nem vagyok egy lógós típus főleg hogy a csínyek mellett szeretek tanulni. Sok fakultatív órát is meglátogatok, hiszen nagyra törő céljaimhoz elengedhetetlen a tanulás. Cipőm orrát belefúrom a homokba, fejemet lehajtom, majd felsandítok a mágusra.
-Ugye nem küld büntető munkára?-hivatalosan én ki se jöhetnék a tanulószoba után, mégis mindig megteszem amikor van rá lehetőségem. Végig nézek a férfin és elcsodálkozom, ő is gyakorolni jött ki, vagy csak kiengedi a fáradt gőzt egy hosszú tanítási nap után? Fogalmam sincs. És bárhogy próbálok rájönni nem ugrik be mit tanít a pacek. Talán csak a szerteszéjjel ágazó gondolataim a ludasak ebben. Nagyot sóhajtok, majd reménykedem abban, hogy nem lesz ennek ágyba küldés a vége. Lassan apának is írnom kellene, hogy mi a helyzet, mióta bejöttünk nem sűrűn fogtam pennát hogy baglyot küldjek. Pedig otthonról érkezett levél. Haragszom is magamra és nem is.
-Öhm, Kaderie vagyok.-nem mondom ki a teljes nevem, ha tanár akkor meg amúgy is tudja, tehát nem szorulok nagyon magyarázatra remélem, főleg ha már órát is tart a másodéveseknek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
26
▽ Reagok :
21
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Pedro Pascal



»
» Vas. 3 Dec. - 0:23
Kadie & Rody

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lepett meg, hogy az egyik kisebb diákot találtam kint a pályán, ráadásul az egyik kicsi leányt. Arra számítottam, hogy valamelyik hat-hetedikes fiú lehet, aki kviddicskarriert szeretne építeni a Roxfort után, hiszen ilyenekkel nem egyszer találkoztam már, amikor kijöttem az üres pályára egy kicsit kiereszteni a gőzt. Ez az eset viszont meglepett, némi aggodalommal töltött el az egészségére gondolva - apa voltam, nem tudtam nem gondolni erre -, mellette pedig elismerést is éreztem, hogy mennyi akarás lehet benne, ha ilyen időben képes volt kijönni gyakorolni. Nem hittem, hogy hozzám hasonlóan szeret ítéletidőben egy seprűn kergetni a labdát.
- Pedig számítania kellene. Nem hiszem, hogy az a pulóver megvédene a megfázástól -mutattam a felsőjére. Nem szidtam le, még csak szigorú sem voltam, az valahogy sosem ment. Azt viszont hallhatta a hangomból, hogy komolyan aggaszt kissé az egészsége. Nem szerettem volna, ha megfázik.
Láttam, mennyire megilletődött és milyen kényelmetlenül érzi magát. Nem voltam ehhez hozzászokva, engem a legtöbb diákom szeretett és a tiszteletük sosem keveredett félelemmel. Persze, biztosan még nem ismer. Olyan hamar kezdtem otthonosan érezni magam a Roxfort falai között, hogy már szinte éveknek tűnt, amióta itt tanítottam. Néha rá kellett döbbennem, hogy még csak idén kezdtem és a diákság fele nem is ismer.
- Nem, nem küldelek. Felesleges lenne megbüntetni valakit azért, mert küzd valamiért. -Leraktam a seprűm végét a földre és kényelmesen rátámaszkodtam. -Mi nem megy? Hátha tudok segíteni. Én is játszottam még annak idején a Griffendél csapatában és két évig kapitány voltam, hajtó poszton. Ahogy elnézem, te terelő vagy, de nem hiszem, hogy ez nagy akadály lenne. -Szívesen segítettem neki ilyesmiben, úgyis régen esett meg utoljára, hogy nem egyedül szálltam fel seprűvel és egy labdával. Richie szerintem elájult volna már másfél méteres magasságban, úgyhogy ő volt az utolsó, aki hajlandó lett volna játszani velem. Így pedig még segíteni is tudok valakinek, aki szeretné a kviddicstehetségét fényesíteni.
- Rodney Lestrange. Professzor. -Megint elfelejtettem hozzátenni, ahogy mindig. Ezt még csak nem sikerült megszoknom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
49
▽ Reagok :
34
▽ Avatar :
Kristina Pimenova



»
» Csüt. 7 Dec. - 22:46
Tényleg elég kellemetlenül éreztem magam, egyik lábamról a másikra helyeztem a test súlyom, nem tudván mit tegyek, ha már rajta kapott egy tanár hogy kint járok. Bőszen fohászkodtam Merlinhez, hogy ne kapjak büntető munkát. Egy pillanatra nem is tudom hová tenni, hogy megemlíti a pulcsimat, tényleg nem fázom, ám végül lenézek magamra.
-Ennyire volt időm.-vonok vállat még mindig tétován, ugyan miért foglalkozik ő ezzel, most találkoztunk először. Éppen hogy sikerül visszafognom a hümmögésem hangját és inkább témát terelni, ám mikor meghallom hogy nem küldenek büntető munkára, visszatartott levegőm azonnal kifújom megkönnyebbülve. Csak figyelem ahogy a seprűjére támaszkodik és kérdése felét elnyomja a következő égzengés. Össze is rezzenek, de tudom hogy ezzel semmire sem megyek, az ott van én meg lent a földön, nem bánt! Végül a professzorra emelem a tekintetem.
-Az éles kanyarokkal vagyok gondban. Nem mindig érem így el a gurkókat.-motyogom kissé letörten és meglóbálom a kis bunkómat, jelezvén hogy mi a helyzet. Majd érdeklődő arckifejezéssel nézek Rodney-ra.
-Maga biztosan sokkal ügyesebb volt mint én... Erős a gyanúm hogy csak azért lehetek a csapat tagja mert apám a miniszter...-hajtom le a fejem és kényszeredetten vállat vonok. Bemutatkozására végül kezet nyújtok neki, majd félszegen elmosolyodom.
-Hogyan tudnánk kiküszöbölni a problémám?-kérdezek rá kétségbeesett hangon, majd megmarkolom a seprűmet és a lábam közé kapom, tekintetem arra a helyre esik ahol az előbb elterültem, majd kínos mosolyt villantok a proff felé.
-Akkor kalandra fel?!-kérdezek rá és elrúgom magam a talajról.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Rodney Lestrange - Kadie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Rodolphus Lestrange

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Roxfort :: Birtok :: Kviddics :: Pálya-