» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
40
11
3
6
3
7
17
8
1
3
5
5
52
161
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans

FRPG.hu toplista
Friss posztok
pergamentekercseink

beneath your sky
Today at 12:21
• • • • • • • • • • • • • •
Andromeda D. Black
Párisba tegnap beszökött az Ősz
Today at 11:51
• • • • • • • • • • • • • •
Élodie Lestrange
Végeztünk!
Today at 11:02
• • • • • • • • • • • • • •
Andromeda D. Black
Mistakes are the portals of discovery
Today at 10:08
• • • • • • • • • • • • • •
Julianne Vance
Évfolyam- és csoportváltás
Today at 8:33
• • • • • • • • • • • • • •
George Shacklebolt
Clive & Richard
Today at 2:25
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
Smoke weed every day
Today at 1:42
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
I tried to be perfect
Today at 1:04
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
Elveszett paradicsom
Yesterday at 19:52
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
Sycophants on velvet sofas
Yesterday at 18:42
• • • • • • • • • • • • • •
Julianne Vance
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Rodney Lestrange - Kadie



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
52
▽ Reagok :
38
▽ Avatar :
Kristina Pimenova



»
» Vas. 26 Nov. - 23:15
Szép manőver mondhatom... Miért nem tudtam figyelni?! Elmémben még mindig visszhangzik csapatkapitányunk éktelen ordítása amiért el elvétett kanyar miatt veszítettünk... A szobámba rohantam hogy kibőgjem magam, sajnos mai napig nem dolgoztam fel, hogy nevelőanyát kaptam ajándékba... Ennek már elég sok ideje, megkezdődött a második évem a Roxfortban, de olyan vagyok, mint egy leeresztett pukipárna. Tavaly tök flottul ment minden, de most a legtöbb mozdulatom ideges, görcsös, és sokszor a sírás kerülget. Az pedig hogy a tesómmal nem egy házban vagyunk csak ront a helyzeten! Már beesteledett, én mégis a tanulás után felöltöztem és a seprű tárolóhoz indultam, ahogy megszereztem a járgányom a bejárati ajtón át a pálya felé igyekeztem, kis gyakorló felszerelésemmel együtt, ami a kis bunkósbotomból állt. A szél hófelhők illatát hordozta magával, hamarosan jön egy újabb családi program, a karácsony... Még a pályára sem léptem be, kívül szálltam fel és fentről közelítettem meg a tornyokat. Taláromba bele-belekapott a szél, hajamat lófarokba kötöttem és betájoltam a pálya közepét, majd megkerestem a helyem és erősen megmarkoltam a seprűmet, hogy aztán egy hajrát imitálva elinduljak, mintha a meccsen lennék. Tavaly év végén megfogadtam, hogy az első meccsig keményen fogok gyakorolni. Nem szeretnék kiesni a csapatból. A közös edzések viszont nem sokat javítottak a tudásomon. Egy profi tanácsaira lett volna szükségem, de inkább magamra hallgattam. Rossz szokásom. Pár percig csak köröztem a levegőben és igyekeztem a helyzeteket magam elé képzelni. Aztán reményeim szerint élesen balra kanyarodtam, de mikor éreztem az ütést, amit a toronyponyva okozott tudtam, hogy megint elbaltáztam. Legurultam a ponyva és a fa között, a homokon felálltam és megráztam magam.
-Büdös l0sz@rt!-káromkodtam el magam a sírás határán és belerúgok a porba, ekkor hatalmasat villámlik én meg ijedten sikítok egy nagyot.
-Ennyit a hó ígéretéről is...-morranok fel, ahogy a seprűm és a botom után bóklászok a sötétben. Végül előhúzom csizmám szárából a pálcám és elsuttogva a Lumos igét csak hamar meglettek a dolgaim. Vissza is pattantam a seprűre, nem gondolván az érkező viharra és ahogy felrepültem az adott magasságba szemem sarkából mintha árnyat láttam volna mozdulni a pálya bejáratánál. Még meg is álltam egy pillanatra, szívem a torkomban dobogott... Valaki figyel... A jeges rémület úrrá lett a testemen... Hol van most egy gurkó ilyenkor?!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
93
▽ Reagok :
78
▽ Kor :
36
▽ Avatar :
Pedro Pascal



»
» Kedd 28 Nov. - 22:19
Kadie & Rody

Richard éjszakába nyúlóan dolgozott, legalábbis biztos voltam benne, hogy ez lesz a vége. Ma hamar végeztünk mindketten, péntek volt, ilyenkor szerettük együtt tölteni a délutánt, azzal a tudattal, hogy semmi dolgunk nincsen a hétvégén néhány feladat kijavításán és esetleges korrepetáláson kívül. Ma is végtelen vidámsággal mentem fel a szobánkba az óráim után, már rengeteg tervem volt esti elfoglaltságnak. Aztán, amikor beléptem a szobába és megláttam, hogy Richie felhőkarcolókat épített papírokból és könyvekből, különböző értelmezhetetlen ábrákkal és miegymással, az írógép meg volt töltve papírral, a szemetes kosár tele összegyűrt galacsinokkal... akkor már tudtam, hogy bármilyen terveim is voltak, azokról egész biztosan lemondhattam. Megkérdeztem, mit csinál, sietve válaszolt, szerintem nem is igazán fogta fel, hogy hozzá beszélek, annyira belemerült a munkába. Utána még hozzátette, hogy várjak egy kicsit, még valamit befejez, aztán utána csak velem fog foglalkozni. Én pedig, hiába ismertem már bő tizenöt éve jobban mint saját magamat, naivan beleegyeztem. Egy teljes órát vártam rá, amikor még mindig szinte ugyanott tartott, legalábbis az írógép billentyűi nem igazán csattogtak, én pedig meguntam. Inkább átöltöztem valami sportosabba, a szekrény mélyéről előkotortam a seprűmet és egy ősrégi kvaffot is, majd közöltem Richarddal, hogy kimegyek kicsit a pályára. Késleltetett választ kaptam, így már a fél lábam kint volt a szobából, amikor utánam szólt, hogy óvatos legyek, mert elvileg jön a vihar. Engem persze ez nem lelombozott, hanem még inkább fellelkesített, mert voltam olyan bolond, hogy imádtam viharban játszani. Roxfortos koromban is így szerettem a legjobban.
Mire lesétáltam a pályához, már dörgött és villámlott, a szél pedig kezdett felerősödni, ezzel felkorbácsolva az én lelkesedésemet is. Ha Richard ezt látná, lehet, már elájult volna, úgyhogy örültem neki, hogy inkább a jelenlegi tanulmányával foglalkozik ilyen lelkesen az én testi épségem helyett.
Azonnal észrevettem, hogy nem vagyok egyedül, amint beléptem a pálya bejáratán. Nem lepett meg igazán, biztos voltam benne, hogy valamelyik játékos van kint, esetleg az egyik kollégám gondolta úgy, hogy hozzám hasonlóan ítéletidőben megy ki gyakorolni. Habár erre kevés esélyt láttam. Hunyorogva próbáltam felismerni az alakot, fogalmam sem volt, ki lehet az. Nem hoztam magammal a szemüvegem, mert esős időben nem sokra mentem volna vele, meg amúgy is csak zavart volna, így nem láttam pontosan, hogy ki az, meg egyébként is sötét volt a viharfelhőknek hála.
- Ilyen időben gyakorolni? -szólaltam meg elég hangosan ahhoz, hogy biztosan meghalljon. A hangomban persze nem volt semmi rossz, hiszen én is éppen ugyanezt tettem, furcsa is lett volna, ha én szidom le. -Úgy fest, nem csak nekem vannak ilyen csodás ötleteim.
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
52
▽ Reagok :
38
▽ Avatar :
Kristina Pimenova



»
» Szer. 29 Nov. - 13:33
Nos, amilyen lelki állapotban vagyok egy barátnő kellene és nem a kviddics, főleg nem ilyen időben. Mégsem érek rá a lélek pátyolgatásra, pedig esküszöm nagy szükségem lenne rá. Az esés nem is fájt annyira, semmint a tudat, hogy megint csak rontottam. Morogva ültem ismét seprűre, hogy újra magasba emelkedjek, ám ekkor meglátom az árnyat. Meg is ijedek, hiszen kicsi és tapasztalatlan vagyok, így ez teljesen érthető, ám mikor az idegen megszólal idegesen visszatartott lélegzetem hatalmas ködgomolyagként hagyja el a számat.
-Az idő nem számít.-bököm ki meghökkenten és lejjebb ereszkedek a magasságból, egészen a tanár elé. Meglepetten vakarom meg a fejem ahogy leszállok a seprűről.
-Mióta elkezdődött a tanév sokszor csinálom ezt.-motyogom és azon agyalok voltam-e már a pasas óráján... Pedig nem vagyok egy lógós típus főleg hogy a csínyek mellett szeretek tanulni. Sok fakultatív órát is meglátogatok, hiszen nagyra törő céljaimhoz elengedhetetlen a tanulás. Cipőm orrát belefúrom a homokba, fejemet lehajtom, majd felsandítok a mágusra.
-Ugye nem küld büntető munkára?-hivatalosan én ki se jöhetnék a tanulószoba után, mégis mindig megteszem amikor van rá lehetőségem. Végig nézek a férfin és elcsodálkozom, ő is gyakorolni jött ki, vagy csak kiengedi a fáradt gőzt egy hosszú tanítási nap után? Fogalmam sincs. És bárhogy próbálok rájönni nem ugrik be mit tanít a pacek. Talán csak a szerteszéjjel ágazó gondolataim a ludasak ebben. Nagyot sóhajtok, majd reménykedem abban, hogy nem lesz ennek ágyba küldés a vége. Lassan apának is írnom kellene, hogy mi a helyzet, mióta bejöttünk nem sűrűn fogtam pennát hogy baglyot küldjek. Pedig otthonról érkezett levél. Haragszom is magamra és nem is.
-Öhm, Kaderie vagyok.-nem mondom ki a teljes nevem, ha tanár akkor meg amúgy is tudja, tehát nem szorulok nagyon magyarázatra remélem, főleg ha már órát is tart a másodéveseknek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
93
▽ Reagok :
78
▽ Kor :
36
▽ Avatar :
Pedro Pascal



»
» Vas. 3 Dec. - 0:23
Kadie & Rody

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lepett meg, hogy az egyik kisebb diákot találtam kint a pályán, ráadásul az egyik kicsi leányt. Arra számítottam, hogy valamelyik hat-hetedikes fiú lehet, aki kviddicskarriert szeretne építeni a Roxfort után, hiszen ilyenekkel nem egyszer találkoztam már, amikor kijöttem az üres pályára egy kicsit kiereszteni a gőzt. Ez az eset viszont meglepett, némi aggodalommal töltött el az egészségére gondolva - apa voltam, nem tudtam nem gondolni erre -, mellette pedig elismerést is éreztem, hogy mennyi akarás lehet benne, ha ilyen időben képes volt kijönni gyakorolni. Nem hittem, hogy hozzám hasonlóan szeret ítéletidőben egy seprűn kergetni a labdát.
- Pedig számítania kellene. Nem hiszem, hogy az a pulóver megvédene a megfázástól -mutattam a felsőjére. Nem szidtam le, még csak szigorú sem voltam, az valahogy sosem ment. Azt viszont hallhatta a hangomból, hogy komolyan aggaszt kissé az egészsége. Nem szerettem volna, ha megfázik.
Láttam, mennyire megilletődött és milyen kényelmetlenül érzi magát. Nem voltam ehhez hozzászokva, engem a legtöbb diákom szeretett és a tiszteletük sosem keveredett félelemmel. Persze, biztosan még nem ismer. Olyan hamar kezdtem otthonosan érezni magam a Roxfort falai között, hogy már szinte éveknek tűnt, amióta itt tanítottam. Néha rá kellett döbbennem, hogy még csak idén kezdtem és a diákság fele nem is ismer.
- Nem, nem küldelek. Felesleges lenne megbüntetni valakit azért, mert küzd valamiért. -Leraktam a seprűm végét a földre és kényelmesen rátámaszkodtam. -Mi nem megy? Hátha tudok segíteni. Én is játszottam még annak idején a Griffendél csapatában és két évig kapitány voltam, hajtó poszton. Ahogy elnézem, te terelő vagy, de nem hiszem, hogy ez nagy akadály lenne. -Szívesen segítettem neki ilyesmiben, úgyis régen esett meg utoljára, hogy nem egyedül szálltam fel seprűvel és egy labdával. Richie szerintem elájult volna már másfél méteres magasságban, úgyhogy ő volt az utolsó, aki hajlandó lett volna játszani velem. Így pedig még segíteni is tudok valakinek, aki szeretné a kviddicstehetségét fényesíteni.
- Rodney Lestrange. Professzor. -Megint elfelejtettem hozzátenni, ahogy mindig. Ezt még csak nem sikerült megszoknom.
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
52
▽ Reagok :
38
▽ Avatar :
Kristina Pimenova



»
» Csüt. 7 Dec. - 22:46
Tényleg elég kellemetlenül éreztem magam, egyik lábamról a másikra helyeztem a test súlyom, nem tudván mit tegyek, ha már rajta kapott egy tanár hogy kint járok. Bőszen fohászkodtam Merlinhez, hogy ne kapjak büntető munkát. Egy pillanatra nem is tudom hová tenni, hogy megemlíti a pulcsimat, tényleg nem fázom, ám végül lenézek magamra.
-Ennyire volt időm.-vonok vállat még mindig tétován, ugyan miért foglalkozik ő ezzel, most találkoztunk először. Éppen hogy sikerül visszafognom a hümmögésem hangját és inkább témát terelni, ám mikor meghallom hogy nem küldenek büntető munkára, visszatartott levegőm azonnal kifújom megkönnyebbülve. Csak figyelem ahogy a seprűjére támaszkodik és kérdése felét elnyomja a következő égzengés. Össze is rezzenek, de tudom hogy ezzel semmire sem megyek, az ott van én meg lent a földön, nem bánt! Végül a professzorra emelem a tekintetem.
-Az éles kanyarokkal vagyok gondban. Nem mindig érem így el a gurkókat.-motyogom kissé letörten és meglóbálom a kis bunkómat, jelezvén hogy mi a helyzet. Majd érdeklődő arckifejezéssel nézek Rodney-ra.
-Maga biztosan sokkal ügyesebb volt mint én... Erős a gyanúm hogy csak azért lehetek a csapat tagja mert apám a miniszter...-hajtom le a fejem és kényszeredetten vállat vonok. Bemutatkozására végül kezet nyújtok neki, majd félszegen elmosolyodom.
-Hogyan tudnánk kiküszöbölni a problémám?-kérdezek rá kétségbeesett hangon, majd megmarkolom a seprűmet és a lábam közé kapom, tekintetem arra a helyre esik ahol az előbb elterültem, majd kínos mosolyt villantok a proff felé.
-Akkor kalandra fel?!-kérdezek rá és elrúgom magam a talajról.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
93
▽ Reagok :
78
▽ Kor :
36
▽ Avatar :
Pedro Pascal



»
» Hétf. 25 Dec. - 2:41
Kadie & Rody

Nem tetszett nekem, hogy ennyire lengén van felöltözve. Szomorú lett volna, ha másnap reggel a gyengélekedőn találok rá, magas lázzal, fájó torokkal és borzalmas köhögéssel. Nem bírtam volna élni a tudattal, hogy én ezt engedtem megtörténni, ahhoz túl sokat foglalkoztam a gyerekek jólétével, legyen szó a saját lányomról vagy bármelyik másik diákról. Úgyhogy végül kicipzároztam a pulóveremet, amin az egyik híres kviddicscsapat logója virított és Kaderie felé nyújtottam.
- Tessék, vedd fel. Nem szeretném, ha beteg lennél. -A hangomból hallhatta, hogy hiába ellenkezne, akkor sem hagynám neki, hogy visszautasítsa a segítséget. Magamat nem féltettem. Ugyan kissé kirázott a hideg, ahogy megcsapott az erős szél, de különösebben nem zavart. Talán a betegséget is megúszom, elvégre sosem volt ilyen problémám még. Mármint voltam megfázva, persze, de nagyon ritkán fordult elő és általában a legindokolatlanabb időpontokban. Úgyhogy talán most sem kell ezen aggódnom.
- Azon könnyen lehet segíteni. Ha egyszer ráérzel a techinkájára, akkor utána hamar belerázódsz és nem fog többet gondot okozni. Nem te vagy az egyetlen, akinek ez nehézséget okoz, amikor én voltam csapatkapitány, sok újoncot kellett megtanítanom rá, hogy hogyan is kell ezt tökéletesíteni. Nem is értem, a te kapitányod miért nem fordít rá időt... Mindegy, ez már nem az én dolgom. -Nem én voltam a kapitánya, sem pedig az edzője, meg a ház feje sem. Nem volt sok közöm hozzá, úgyhogy nem is foglalkoztam vele. De ha már egyszer itt voltam, akkor egy kis segítség igazán nem fog nagy gondot okozni.
- Ha így is lenne, legalább van mit felhasználnod. Biztosan a többi csapat is ebben a hitben él és nem tart igazi ellenfélnek, ami azt jelenti, hogy ezzel a figyelmük is lankad. Lepd meg őket azzal, hogy jobb vagy, mint amire számítanak tőled. Hidd el, nem lesz nekik elég a meccs ideje, hogy felocsúdjanak és még új stratégiát is találjanak ki. Húzd keresztbe a számításaikat. -Én nem voltam mardekáros, akik az ilyen trükköket nagyon sokszor bevetették még amikor én diák voltam (bár minden bizonnyal most is ezt teszik), ennek ellenére nagyon jó stratégiának találtam. Ha már így alakult a helyzet, hozza ki belőle a legjobbat.
- Nem lesz olyan nehéz mint gondolod. Majd segítek, hidd el. -Elmosolyodtam, ahogy egy kis akarást láttam megcsillanni a szemeiben. Biztos voltam benne, hogy nagyon hamar megtanul mindent. -Ez a beszéd, kisasszony.
Felültem a seprűmre és elrugaszkodtam a földről. Ó, igen... még mindig imádok repülni.
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
52
▽ Reagok :
38
▽ Avatar :
Kristina Pimenova



»
» Szomb. 6 Jan. - 23:04
Eléggé ki voltam feszülve, hogy most mi lesz, de hamar megoldódott, a professzor szinte úgy viselkedett, mintha nem is tanár-diák kapcsolat lenne... Mikor felajánlja a pulóverét majd leesik az állam, de természetesen elfogadom. Bele bújok de hát az ujját háromszor fel kell hajtanom. Egy kicsit tétovázok, majd elvigyorodom.
-Köszönöm szépen.-somolygok, végül kitérünk a problémámra is, ami az éles kanyarok. Rodney válasza frappáns, de nekem kicsit nyakatekert, így kérdőn nézek rá.
-Nem lehetne kicsit egyszerűbben megfogalmazni?-húzom el a számat, majd beletúrok szélfútta loboncomba. Nem olyan biztos hogy jó ötlet ez a korrepetálás, ám a második monológ féleség ráébreszt, hogy a professzornak igaza van. Ki kell használnom, hogy a többiek ebben a hitben élnek, hogy csak a "rang" emelt a csapatba... Pedig tényleg bizonyítottam, csak hát még nem minden tökéletes. Percekkel később már a levegőben vagyunk, meglengetem párszor a terelőt tartó kezem, majd letörlöm az első esőcseppeket az arcomról. A férfi pulcsi méretekkel nagyobb rám és előre látom sanyarú sorsom, hogy nem sokat fog segíteni a mozgásban, főleg ha átázik... De hát hajrá kihívások! Ezzel a gondolatmenettel indítok támadást a férfi ellen, hogy elvehessem tőle a kvaffot. Nem szeretnék trükközni, csak nyíl egyenesen felé tartok, hogy kiüthessem kezéből a labdát. Aztán vagy sikerül, vagy nem. De nyilván nem fog, mert Rodney tapasztalt, férfi, én meg zöldfülű kezdő vagyok! De kezdetnek megteszi. Nem is baj ha nem kell sokat beszélni, torokgyulladást nem akarok kapni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
93
▽ Reagok :
78
▽ Kor :
36
▽ Avatar :
Pedro Pascal



»
» Vas. 28 Jan. - 13:50
Kadie & Rody

Valószínűleg én voltam túl laza tanár, legalábbis jónéhány kollégámhoz mérten. Szerettem tanítani is és a gyerekeket is, és pontosan tudtam, mi lesz akkor, ha valaki túl szigorúan próbál nevelni vagy éppen tanítani. Nálam sem volt sikeres, biztos voltam benne, hogy más gyereknél sem lesz az. Úgyhogy egyértelműnek tartottam, hogy "laza tanár" módjára fogok viselkedni.
- Nem tesz semmit, az én lelkiismeretem bánná, ha lebetegednél. -Azt a legkevésbé sem akartam. A pulóverem valószínűleg nem fog olyan sokat érni, mint egy rendes kabát, bélelt bakancs, vastag nadrág és esetleg még egy sapka is adott volna, de ez volt minden, amit jelenleg tehettem érte. Hátha elég lesz és nem fog megfázni másnapra.
Láttam rajta, hogy nem igazán érti, mire gondolok, úgyhogy egy pillanatra elhallgattam. Muszáj volt valahogy úgy átfogalmaznom a mondanivalómat, hogy jobban megértse, mire célzok. Nem ostobának tartottam, szó sincs ilyesmiről, csak szerettem volna, ha tényleg eljut hozzá az, amit mondani szeretnék.
- A többi srác, aki kviddicsezik, mind azt hiszi, hogy te csak azért lehetsz a csapatban, mert apukád a miniszter, ugye? Ami azt jelenti, hogy alulbecsülnek téged. "Csak az apjának köszönheti", "biztos nem is tud játszani", "gond nélkül legyőzzük őket egy ilyen rossz csapattaggal", ilyesmik, gondolom, hallottál már nem egyet. Ezért az a feladatod, hogy megmutasd nekik, mennyire nem vagy olyan gyenge játékos, amilyennek tartanak. Az pedig, hogy ők ebben a hitben élnek, csak előnyt ad neked, mert meg tudod lepni őket a pályán. Képzeld csak el, ahogy repül feléd a gurkó, amivel ki tudnád ütni a másik csapat hajtója kezéből a kvaffot, ők pedig még csak oda sem figyelnek rád, mert úgyis el fogod rontani. Te erre mit csinálsz? Olyan könnyen ütöd ki a kezéből a labdát, hogy olyat ritkán él meg egy játékos. Csak hinned kell magadban. Az a kanyar a legkevesebb.
Repültem két kört bemelegítésként és párszor feldobtam magamnak a kvaffot. Ilyenkor mindig visszavágytam a csapatkapitányi pozíciómba és eszembe jutott, hogy milyen jó lett volna, ha auror helyett profi kviddicsjátékos leszek. Persze ez már veszett fejsze nyele volt, Richard pedig már belehalt volna az aggodalomba évekkel ezelőtt. Talán így kellett történnie.
Láttam, ahogy kilőtt felém és pár másodpercig nem is mozdultam, csak akkor rántottam oldalra a seprűmet, amikor már egészen közel ért hozzám, ezzel megvédve a labdát.
- Soha ne legyen egyértelmű, hogy mit szeretnél. Látszott rajtad, hogy mi az, amire készülsz, ezért gond nélkül ki tudtalak cselezni. Próbáld meg újra.
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
52
▽ Reagok :
38
▽ Avatar :
Kristina Pimenova



»
» Szer. 31 Jan. - 23:44
Lényegében véve a pulcsi jól jön, tény és való hogy kicsit nagyon nagy, de véd. Csendben hallgatom a professzor kifejtését arról, hogy hogyan lehetne kicsit lefordítani az én nyelvemre azt, amit épp nem tudok felfogni. Egy kicsit emésztgetem a hosszú monológot, majd megvakarom az orrom és elvigyorodok.
-Ha tudná hány ilyet hallok, el sem hinné! Rosszul esik. Pedig én tényleg szeretek kviddicsezni! Apa pedig még egy meccsemen sem volt.-hajtom le kissé fejem, igen az apukám elfoglalt, de egyszer legalább ráérhetne. Mélyet sóhajtok, majd újra Rodney-ra pillantok.
-Azt hiszem értem amit mond Professzor.-mosolyodom el végül és lábaim közé kapva a seprűmet a magasba rúgom magam. Figyeltem ahogy a férfi bemelegít, majd egy egyszerű lépéssel próbálkoztam és egyenesen felé repültem. Nem értem miért ezt csináltam, de hát így jött ki a lépés. Ahogy kitér előlem gyermeki vigyor ül ki a számra és széttárom a kezem. Csendesen meghallgatom amit tanácsol, majd bólintok.
-A csúnya mardekáros húzások nem tartoznak a céljaim közé.-motyogom és törni kezdem a fejem, hogyan tudnám a professzort megkörnyékezni. Végül újra neki indulok, ismét nyíl egyenesen, majd mielőtt közel érnék hozzá seprűmet lefelé irányítom, hogy pár métert zuhanva ismét felfelé induljak, pont Rodney alatt, a végén kicsit félre kell húznom a seprűm ha nem akarok ütközni vele, de hogy ez sikerül-e? Még én sem tudom, a lényeg hogy nem hagyhatok időt se magamnak se a Professzornak. Ha még profi nem is lehetek, attól még próbálkozni lehet. Ahogy kicsit félre húzom a seprűm Rodney alatt, bal kezemmel nyúlok is a kvaffért, hátha sikerül elérnem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
93
▽ Reagok :
78
▽ Kor :
36
▽ Avatar :
Pedro Pascal



»
» Pént. 2 Feb. - 15:04
Kadie & Rody

Enyhén félrebillentett fejjel fürkésztem az arcát. Richard ilyenkor már rám szólt volna, hogy hagyjam abba, mert úgy nézek ki mint egy kiskutya, aki várja a jutalomfalatot. Milyen jó, hogy már ott van Kenyér, legalább ráfoghatom, hogy tőle tanultam. Nem mintha egy kicsit is elhitte volna, hogy így van, de így már le tudta rendezni egy egyszerű fejcsóválással vagy legyintéssel. Kezdte megszokni az ilyen hülyeségeimet, tizenöt év alatt furcsa lett volna, ha nem teszi.
- Tudom, hogy rosszul esik, az mindig ilyen. Idővel megtanulod majd kezelni, hidd el nekem. Addig nehéz lesz, de nem dől össze a világ. Apukád pedig... ne aggódj amiatt, hogy nem tud itt lenni, sokat dolgozik. Biztos lehetsz benne, hogy amikor neked meccsed van, ő mindig ott ül az irodájában, egy konferencián vagy akárhol és éppen neked szurkol gondolatban. -Korántsem voltam biztos benne, hogy így van. Nem ismertem Harold Minchumot személyesen, a Minisztériumban is alig egy-két alkalommal láttam, hiszen nem egy emeleten dolgoztunk, ő pedig ritkán tette ki a lábát a folyosóra. Így nem is ítélkezhettem felette, de azt pontosan jól tudtam, hogy nem minden apa olyan a gyermekeivel, amilyen én is vagyok, vagyis amilyen igyekszem lenni. Ha viszont mégis így van, az egy ok arra, hogy kedveljem Minchumot.
Örültem neki, hogy nem hangolta le, ahogy kicseleztem, de lehet, ő is sejtette, hogy ez lesz belőle. Elvégre nem próbálkozott semmi különössel, és noha biztattam mindenre és próbáltam segíteni neki, azért nem volt kérdéses, hogy egy ilyet gond nélkül kivédek.
- Azt nem is mondtam, hogy olyat tegyél. Nem lenne sportszerű tőled, én pedig mindig úgy voltam vele, hogy fontosabb a sportszerűség, mint a győzelem. Sajnos a mardekárosok legtöbbje nem így gondolja. Örülök, hogy te nem vagy egy közülük. -Ritka volt az ilyen. Alapvetően nem voltam jóban egy mardekárossal sem, mert mindegyik ugyanolyan problémás volt és elviselhetetlen, főleg a diákkjaim között, de azért nem ítéltem el őket pusztán a házuk miatt. Hiszen éppen most látszik, hogy nem ugyanolyan mindegyikük.
Néhány labdadobás és cselezgetés után elkezdtem neki elmagyarázni, hogy pontosan hogyan kell bevennie azt a kanyart, ami olyan nehezen megy neki. Többféle módon is megközelítettem a dolgot és nem egyszer be is mutattam neki, hogy hogyan kéne csinálnia. Reméltem, hogy néhány próba után menni is fog neki, ügyes lány volt.
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
52
▽ Reagok :
38
▽ Avatar :
Kristina Pimenova



»
» Vas. 8 Ápr. - 22:57
Nem voltam olyan biztos abban, hogy a professzornak igaza lehet. Apa el van a saját kis világában és elvett egy másik nőt most hogy anya nincs többé... Mai napig nagyon rosszul esik ez nekem. Aztán ott a tesóm, aki meg, isten tudja mit tesz, csinál... Biztos elvan a másik házban. Mikor nem sikerül az első cselem, jóformán csak megrántom a vállam, de már igyekszem a következővel, meg az azt követővel, de hát na, mégis csak egy felnőtt férfi.... Nem megy, hiába próbálkozom. Mély levegőt veszek a következő roham előtt és meghallgatom Rody tanácsait, ám valamiért sosem úgy sikerül, ahogy elképzelem a dolgokat. Kicsit kivesézzük "kedvenc" házam taktikáit, amin muszáj hogy mosolyogjak, de végül csak megrázom a fejem.
-Nem hiszem, hogy bárki is megváltozna onnan, nekem pedig kicsit más céljaim vannak.-magyarázom kicsit közelebb repülve a Professzorhoz, hiszen mégsem akarom hogy bárki meghalljon rajtunk kívül bármit is. Azután csendesen hallgatom, hogy szerinte mit kellene csinálnom, be is lesz mutatva, de az első pár próba alkalmával teljesen máshol járok fejben, így persze nem is sikerül.
-Bocsánat.-vakarom meg a fejem már ötödjére mellette elhaladva, nem akarom én rabolni az idejét. Kicsit megtáltosodom a végére, de még így sem lesz tökéletes az a bizonyos kanyar...
-Majdnem megvolt. Azt hiszem.-motyogom megállva egy pillanatra. Kifújom a vissza tartott levegőt, majd inkább a föld felé veszem az irányt és leszállok a seprűmről, legszívesebben lefeküdnék a fűre, de nem az én felsőm van rajta, így a köröket kezdem róni a pályán.
-Kicsi vagyok... Nem megy... Meg oda sem figyelek igazán.-dünnyögök magam elé és megkocogtatom az állam. Mit kellene megtennem még hogy végre jó legyek?

//Elnézést a késésért, de egyszerűen ötlet hiányban szenvedtem.//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Rodney Lestrange - Kadie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Rodolphus Lestrange

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Roxfort :: Birtok :: Kviddics :: Pálya-