Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Rönkház a tölgyesben
Today at 15:29
• • • • • • • • • • • • • •
Dawn Colton
Random partner
Today at 9:38
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Leo & Moira, szép dolog a házasélet, na meg a terhesség
Today at 1:55
• • • • • • • • • • • • • •
Moira G. McGonagall
Kapcsolat kereső
Yesterday at 22:37
• • • • • • • • • • • • • •
Lemon Drake
Szemed kékje olyan, mint a legmélyebb tavak vize..
Yesterday at 22:32
• • • • • • • • • • • • • •
Lemon Drake
Wake at dawn with a winged heart
Yesterday at 22:12
• • • • • • • • • • • • • •
Lemon Drake
Nyilván tartok
Yesterday at 21:06
• • • • • • • • • • • • • •
Rose Briar Drake
Lucifer kötélgyűrűje
Yesterday at 20:41
• • • • • • • • • • • • • •
Rose Briar Drake
But shun that house in New Orleans they call The Rising Sun
Yesterday at 20:13
• • • • • • • • • • • • • •
Petunia Evans
Avatar foglaló
Yesterday at 20:13
• • • • • • • • • • • • • •
Sebastian Addington
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (53 fő) Vas. 25 Nov. - 16:49-kor volt itt.


Share|

Who's gonna make it out alive?



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
22
Értékelés :
0
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Ruth Negga

»
» Pént. 15 Dec. - 16:38

we're here in the jungle

Megengedem a csapot, bő vízsugár  alá teszem a kezemet, és nézem ahogy a sűrű, ragacsos vér összemosódik a vízzel. Felhígul és a fodrozódó alakozatokban csurog bele a kagylóba. A nagyja ugyan lejön könnyedén, de csak makacs dörzsölés segíthet, hogy végleg megszabaduljak a ma éjszaka látható nyomaitól. A körmöm alatti részre különösebb figyelmet fordítok, ahova befészkelte magát, kitartóan ragszkodik hozzám, mintha azt akarná, hogy ne felejtsem el egyhamar, hogy mi történt abban az átkozott lakókocsiparkban.
A zsebembe nyúlok, és előveszem azt a sót, amit a cigányasszony nyomott a kezembe, mikor rajtunk ütöttek a Minisztérium emberei. Azt mondta, segít feledtetni az ilyen rossz éjszakákat. Csakhogy ő már valahol ott ül két dementor társaságában a Minisztérium fogdájában, és ha én csakugyan elfelejtem mindazt, ami történt, akkor nem marad senki, hogy emlékezzen. És ezt nem szabad csak úgy kitörölni az emlékeimből, bármennyire is csábító, hogy rémálmoktól tiszta fejjel vészeljem át a következő napokat, mi lesz majd utána? Ha a készlet kifogy és én még mindig nem akarok szembenézni a valósággal?
Hisztérikusan kapok az arcomhoz, azt is próbálom lesikálni fél kézzel, de nincsenek látható jelei az ütközetnek, vagy inkább nevezzük véres mészárlásnak? Csak a karikák a szemem alatt, csak az egyre mélyebben barázdált szarkalábak adják hírül, hogy mennyire kisiklott minden a kezemből.
Elzárom a csapot, és a wc csésze fölé hajolok, kétrét görnyedve, nem evilági hangokat hallatva, mikor az utolsó uzsonnám maradványai távoznak a nyelőcsövemen keresztül, és én mégsem érzem a megkönnyebbülést. Egy hosszú, elcsigázott pillanatig csak examinálom legbensőbb lényem szegényes tartalmát, aztán remegő kézzel kinyitom a csoda-felejtő só kupakját és beleszórom a tartalmát. Kezemet beletörölném egy papírtörlőbe, ha lenne, mikor kiegyenesedem, így viszont újra a csap fölé hajolok, leöblítem a kezemet, beletörlöm a nedvességet a nadrágom szárába, majd a kabátom zsebéből előveszek egy különösen hosszú szálú cigarettát és rágyújtok. Nem fog senki rámszólni, ebben az eldugott csehóban senki sem törődik semmivel, éppen azért választottam.
Lehúzom a wc-t, lehajtom a fedelét és az ülőkén ülve figyelem a saját elborzasztó tükörképemet. Még csak abban sem lehetek egészen biztos, hogy ez a társaság tényleg létezik. Hogy az egész nem egy csapda, és kiderül, hogy kiskorú vérfarkasok illegális szöktetésében veszek részt. És mit mondok Seymournak? Hogy adok számot az óriási hiányról a családi kasszában? Vajon megérti-e, ha elmesélek mindent töviről hegyire, vagy inkább egy titok lesz majd, amit mindenáron meg kell tartanom? Nem keverhetem bele a családomat.
Emlékszem rájuk gyermekként, sosem láttam még ilyen elesettt árvákat. Senkijük sem volt, egymáson kívül, ott ténferegtek egymás kezét fogva a cigányputri kellős közepén és nem tudták, mihez kezdjenek, de én otthont találtam nekik. Legalábbis mostanáig volt egy hely, amit otthonuknak hívhattak, ahol elfogadták őket, kérdezés nélkül, némi szegényes szociális juttatás ellenében, amit a Minisztérium évről-évre észrevétlenül megcsapolt.
Ránézek az órámra, felpattanok, a hamut a kagylóba szórom, aztán kilépek az ajtón a fülledt kocsma homályába, ahol az olcsó whisky gőze keveredik az izzadság- és húgyszaggal. Mélyet szippantok ebből az émelyítő bűzből és határozott léptekkel, felszegett fejjel indulok meg a pult felé, de félúton habozni kezdek. A pultnál ülő szemtelenül fiatal fiú alig lehet idősebb az én vérfarkas testvérpáromnál. Jaj, Deena, mibe keveredtél már megint?
Erőt veszek magamon és rövidre zárom a közöttünk ékelődő távolságot.
- Mr. Wellinton, ha nem tévedek – megérintem az idegen vállát szelíden, és megpróbálok ma éjszaka először újra profi lenni. – Azt hiszem, ma este önnel van találkozóm.
running right into the fire
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
55
Értékelés :
0
▽ Avatar :
Andrew Westermann

»
» Csüt. 22 Feb. - 10:18

Igazából fel sem fogtuk, hogy az egésznek mekkora súlya van. Mármint a társaim és én, tényleg nem voltunk tisztában azzal, hogy milyen következményei lehetnek a kis ügyködéseinknek, mármint egyértelmű nem? Ez törvényellenes: embercsempészet, hamis okiratok előállítása és terjesztése, s ha ezért nem járna Azkaban, akkor talán semmiért. Egy egész életnyi üldöztetés, és kínzás várhatna ránk emiatt, hiszen olyanokat szöktetünk, akiket keresnek, s habár eleinte olyan mugliszületésűeken segítettünk, akiket Tudjukki kerestetett, mára ez az egész hatalmas dagállyá érett, s olyan szinten nőtt a fejünk fölé, ami már szinte kezelhetetlen. Már nem csak szerencsétlen üldözötteken segítünk, már ott van mindenki más: az illegális be és kivándorlók, a csalók, a hamiskártyások, és tulajdonképpen mindenki aki bejön a boltba, felkeres minket és elég szánalmas fejet tud vágni ahhoz, hogy valaki megsajnálja.
Szóval ezért vagyok most itt, mert volt valaki, aki egészen sajnálni valóan jelzett nekünk, s ez az egészen sajnálni való jelzés, annyira jól sikeredett,hogy mi, fiatalok, képtelenek voltunk ennek ellenállni.
Szóval itt vagyok, de pontosan meg nem mondanám, hogy hol. Az emberek között ülök, de lényegében senkit sem ismerek, csak a csapost, akinek roppant jól esett kiöntenie a szívét egy idegennek, egy olyan szépfiúnak , mint én, egy olyannak aki már biztosan csalódott - kössz szépen még egyszer -, s ez a csapos annyira jól értett a dolgokhoz, annyira jól mesélt, annyira meggyalázott, hogy tulajdonképpen borzalmasan kínosan éreztem magamat, nem mertem kinyögni egy nemet sem bármelyik feltételezésre, csak bólogattam, mert hát az ember mi más tudna csinálni olyankor, s csak helyeseltem, néha mondtam egy hát igen -t, és tulajdonképpen úgy éreztem magamat, mint mikor Philip mesél: hallgattam, de az egészből semmit sem fogtam föl, s csak reménykedtem, hogy soha nem kérdez. Az ilyen tagoknak általában soha sem volt kérdésük, csak ömlött belőlük minden, mint úgy általában Doeból. Ő tud ennyit beszélni, csak rá egyszerűbb figyelni. Ő néha kérdez is valamit, s egészen hamar lebuknék ha arra is azt válaszolnám, hogy [/i] hát igen, van ez így [/i].
Szóval tulajdonképpen szerencsés vagyok, van aki szórakoztat, van mit innom, van kire várnom, és egy olyan helyen ülök, ahol senki sem ismer. A csapos életén merengve piszkálom egy kicsit a poharam szélt, s tulajdonképpen tökéletesen elfelejtem, hogy miért is vagyok itt. De ekkor valaki hozzám ér, s én majdnem rákérdezek, hogy : anya?, hiszen az érintés annyira szelíd, annyira otthoni, hogy megilletődöm,s csak bambán, majdhogynem értetlenül nézek fel az idegenre, mert hát ő nem anya
- Igen. Ön pedig ha nem tévedek....? -
Borzalmas a névmemóriám.
- Meghívhatom egy italra? -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
22
Értékelés :
0
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Ruth Negga

»
» Pént. 6 Ápr. - 14:07

we're here in the jungle

- Kolibri – bólintok kimérten. Nem voltam biztos benne, hogy szükséges a kódnév, de ártani nem árthat. Valahogy a gyermekkori játékaintkat juttatja eszembe, ahogy kuporogtunk Isiah-val a a pult alatt, apám csehójában és kihallgattuk a gengszterek nagyon bizalmas beszélgetéseit, amik akkori fejjel inkább viccesebbnek tűntek, mint halál komolynak, és magunk is sokat utánoztuk őket, míg az egyik leszámolás a sziciliaiak ellen éppen a velünk szomszédos utcán történt. Azután valahogy megtört bennünk valami. Azóta nem használtam ezt a kódnevet, igaz Isiah-t sem láttam vagy húsz éve.
Aggodalmasan pislogok a fiú felé, aki ebben a közelségben csak még fiatalabbnak tűnik. Lebiggyesztem akaratlanul is az ajkamat de próbálom nem elárulni a csalódottságomat. Karba tett kézzel állok, és hagyom, hogy itallal kínáljon. De közben ide-oda tekergetem a nyakamat, hátha megjelenik az igazi Brutus Wellington, a kétajtós szekrény, tele harci sérüléssel és gusztustalan tetoválásokkal, egy alvilági banda vezére, akiről már annyit hallottam.
- Egy konyakot kérek – bólintok és amikor a pincér kitölti az italokat a koszos pohárba, habozás nélkül elindulok egy eldugodtabb sarokig. Nem igazán fogalkozik velünk senki. Az ilyen helyekre azért járnak az emberek, mert nyilvánvalóan gyanús ügyleteket akarnak lebonyolítani. Mindenki sáros valamiben, és mindenkinek megvan a magához való esze, hogy ne kössön bele a másikba.
Amikor már egymással szemben ülünk egy távoli boxban, a kezemet tördelnem kell, hogy ne remegjen, de a lábaimat képeteln vagyok féken tartani, úgy remegnek, hogy az asztal is belerezeg, s rajta a poharak. Hogy leplezzem, kézbe veszem inkább a poharat, aztán egymás után két kortyot is lehajtok a meleg italból, miközben a körmöm alatti sötét ragacsot figyelem. A fenébe, hát ettől sohasem lehet megszabadulni?
- Feltételezem, igaz a szóbeszéd, amit rólad és a titkos társaságodról hallottam és akkor megspórolhatunk egy hosszú és kellemetlen kört – először is, nem zavartatom magam amiatt, hogy tegezem. Valahogy a munkámból adódóan, mindig ez tűnt a legkézenfekvőbbnek, másrészt, talán ez az egész megkövetel némi bizalmasabb formulát, harmadrészt még iszonyatosan fiatal, de ha valaki hát én igazán megérthetem, hogy milyen érzés, ha a borítóról ítélnek. sűrgető a hangom és a gesztusaim. Legszívesebben most odahopponálnék a putriba, mégis meg akarok győződni róla, mert meg kell győződnöm arról, hogy biztonságos.
- Rátérek a tárgyra. Mennyiért lenne hajlandó különös kockázatú egyének deportálására? Mondjuk, ha azok az egyének vérfarkasok és történetesen nagy bajban vannak? Éppen csak egy pár centire hajolok közel, még egy kortyot iszok, de most egy apróbbat. Így is próbálom türtőztetni magamat, hogy ne ürítsem fenékig még mielőtt ő egyáltalán hozzáláthatna az italához. Szándékosan nem árulom el egyelőre, hogy mennyire nagy a baj, ha majd oadérünk úgyis tudni fogja. S ha lenne más választásom, nem kevernék bele kamaszokat.
running right into the fire
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Who's gonna make it out alive?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» [Küldetés] WANTED - Dead or alive

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-