Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Random tréfák
Today at 10:29
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Cukoralma
Today at 2:43
• • • • • • • • • • • • • •
Victor Lannstark
Coriolis
Today at 2:01
• • • • • • • • • • • • • •
Poppy Pomfrey
1979, Július, New Orleans - Destiny & Aiden
Yesterday at 22:45
• • • • • • • • • • • • • •
Aiden Wright
Perzselő augusztus
Yesterday at 20:20
• • • • • • • • • • • • • •
Clive Staples McGonagall
Sűrű erdő rejtekén
Yesterday at 19:25
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Flora × Jim
Yesterday at 16:54
• • • • • • • • • • • • • •
Flora C. Avery-Lestrange
Naplemente Coruscanton
Yesterday at 16:19
• • • • • • • • • • • • • •
Barty Crouch Sr.
Reggeli Próféta
Yesterday at 15:57
• • • • • • • • • • • • • •
Barty Crouch Sr.
"A Tündérkirály hív, suttog, csalogat..."
Yesterday at 15:24
• • • • • • • • • • • • • •
Rhea Avery
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (53 fő) Vas. 25 Nov. - 16:49-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
129
Értékelés :
0
▽ Kor :
20
▽ Avatar :
Matthew Hitt

»
» Kedd 23 Jan. - 19:55

In an endless sea with you

Összébb húzom magamon a vastag bundát, és feljebbtolom a homlokomon a sapkát, hogy a gyertyafénynél legalább lássam, mit csinálok. Ki gondolta volna, hogy ha mugliktól bérel az ember lakást, és többrendben elmulasztja befizetni a számlákat, nos, akkor csak úgy levágják a fűtést és az elektromosságot? Ki gondolta volna, hogy ilyen nyomorúságos következményei vannak a felnőttéválásnak? És persze megtehetném, hogy varázslattal megoldom az egészet, de az elmúlt pár napban, olyan gyenge voltam, hogy szó szerint az életben maradásért küzdő alapfuncióim is leálltak, mintha oda is elfelejtettem volna befizetni.
A vérszegény lángocska, ami a bádogedény alatt ég, nem túl bizalomgerjesztő, még legalább tíz percet kell várnom, hogy a víz elérje a megfelelő hőmérsékletet, addig meg paranoiásan kapkodom körül a tekintetemet, kezemben egy aprócska porcelánkannával és próbálok nem tudomást venni arról, hogy valaki már percek óta az ajtóm előtt motoz, de nem akar bekopogni. Végül is a postás is lehetne, vagy a dühödt tulaj, de nem, nekem csak egyetlen gondolat jár a fejemben, mert Nikolai falkájából az a köpcös vén vérfarkas többrendben is figyelmeztetett, hogy a Rend utánam szaglászik és jó lenne, ha elkotródnék, mielőtt rájuk úszitanám az egész elit Főnix delegációt, de én mégsem tettem meg, helyette napokig begubóztam és vártam a sorsomat, mert ugyan mégis ki lenne az egyetlen Rendtag, aki van annyira megszállot, hogy minden szabad idejét rámfecsérelje? Főleg, hogy egy gyenge olcsó whiskytől mámoros pillanatomban megeshet, hogy talán hagytam némi nyomot magam után, amivel Sirius, ha kicsit használja az eszét, könnyűszerrel megtalálhat. Józanon persze ezt letagadtam magam előtt több rendben is. Most viszont kezd nyilvánvalóvá válni, hogy nem csak egy álom volt, tényleg megtörtént.
Mert az ajtón kopognak, meglehetősen erőszakosan, és én hiába akartam észrevétlen maradni, összerezzenek és a porcelán kanna, amit éppen teafüvekkel tömködtem, kicsúszik gyenge ujjaim közül és hangos csörömpölés után apró darabokra törik a földön.
Tetrálisan sóhajtok fel valami nyomdafestéket nem tűrő káromkodással, közben a döröbölés sokkal rámenősebbé válik, én meg kétségbeesésemben elhaló rekedtes hangon kiabálok. – Sajnálom, de most nem alkalmas, kérem, jöjjön vissza holnap – mintha nem tudnám, hogy ő áll az ajtó elől, mintha ezzel bármit is elérnék nála. Elcsigázottan dörzsölöm meg a szememet és feszülten fixírozom az ajtót, nincs szükségem arra, hogy rátapasszam a fülemet, így is hallom a ziháló lélegzetét, így is érzem az illatát kesernyés izzadságszaggal vegyülve és a szívem egészen összeszorul, apró kis mazsolává, ahogy erőt veszek magamon és nem rohanok rögtön az ajtóhoz.  
Sailing under the rain
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
23
Értékelés :
1

»
» Szer. 24 Jan. - 23:06
közeli helyeken: most is visszhangzik a léptem


Mélyeket sóhajtok - szükségem van rá, mert különben Merlin engem úgy segéljen, kikapom a helyéről ezt a nyomorult ajtót némi férfias üvöltés közepette. Azt talán mégsem kellene: de elöntötte az agyam a kangörcs, mondaná anyám, bár kétlem, hogy ezt a kifejezést használná, de valami hasonlóval illetné elsőszülött, kitagadott gyermekét..
Nem csak nekem van szükségem rá - hallom, hogy káromkodik az ajtó mögött, de hallaná csak, az én fejemben milyen hangzatos cirádák fogalmazódnak meg, olyanok, hogy ha McGali szemtanúja lenne, utólag is levonná azt a kellemes háromjegyű összeget a pontjaik közül - de milyen könnyű is volt, mikor Holdsáp nem menekülhetett egy ágynál messzebb. Előhúzom a pálcám, és egy elegáns mozdulattal berobbantom az ajtót, aztán berontok rajta - heves köhögés és könnyezés közepette, mindennemű hősiességet mellőzve. Igenis rohadjon keresztbe Holdsáp, hogy idáig hagyta magát űzetni a depresszió és a hőskomplexus orrcsiklandó kettőse által, mint valami elbaszott romantikus regény főhősnője. A franc vágja ketté őt, de főleg engem, hogy ebben a koszfészekben tombolom ki a dühöm, az elkeseredettségem, a mindent, ami ezekben a hónapokban felgyűlt: legyen bármilyen rozzant is a szobabelső, nem ezt érdemli. És mi kurvára főleg nem ezt érdemeljük.
- ...most nagyon csalódott vagyok, Remus Lupin. - nyögöm ki nagyon nehézkesen, nagyon fáradtan, persze közben könnyek folynak a portól, és valami férfias fájdalomtól az arcomon, cserepes a szám, és lásd csak, rám nem úgy hat a búbánat, mint valami tisztességes lovagra, aki most megérkezett, hogy megmentsen magadtól: nem, én nem éhezem, én zabálok, de úgy, mintha kettő helyett tenném. Helyetted is, mert ott kellene ülnöd velem szemben, korholóan nézni, oktatni valamiféle jómodorra megkésve, és nagyokat szeretkeznénk a konyhapulton, és bazdmeg, de tényleg. -Úgyhogy összepakolsz, hazajössz velem, és úgy teszünk, mint a normális emberek szoktak, és megoldjuk, bármi is szakadt a nyakadba, megértetted, Remus Lupin?
Nem mintha fogalmam lenne a normális emberekről, neked sincs több, főleg mert sosem voltunk azok - az egyenruha, az elitiskola dacára sem. Rám van írva, hogy nem lettem egész a távollétedben, nem a magány kovácsolt belőlem fegyvert a sötét oldal ellen.. ugyanaz vagyok, néhány kilóval és borostával gazdagabban, de nem megyek el nélküled.
- Nem érdekel, ha az egész falka szentként tisztel azóta, az sem, ha Dumbó téged bízott meg azzal, hogy itt ezen a szent helyen szüld meg a Szent Grált, ami majd legyőzi a Nagyurat: nem érdekel semmi, csak gyere haza velem.. kérlek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
129
Értékelés :
0
▽ Kor :
20
▽ Avatar :
Matthew Hitt

»
» Szer. 31 Jan. - 19:22

In an endless sea with you

Szerencsére volt eszem annyira távol állni, hogy a detonáció éppen csak meglibbentse a sapka alól kilógó, hosszúra lenőtt tincseimet és a kabátom sűrű bundáját, egyébként köszönöm, Sirius kérdésed, megúsztam egy karcolás nélkül az ellenem elkövetett merényletet, de nem rajtad múlt. Aprókat köhécselek, és próbálok a szemem elé tartott tenyeremmel  védekezni, de ujjaim között átlesek. Főleg, mert így premier plánban láthatom Sirius sudár és meglehetősen szőrös alakját még a porfelhőn keresztül is.
Csalódott? De hiszen én vagyok, akinek az ajtaját éppen alattomosan kirobbantották! Hirtelen beszélni is elfelejtek és rájövök, hogy nem mozog a szám, így csak magamat szórakoztatom szarkasztikus sziporkáimmal. A valóságban csak állok tétován, elnyíló ajkakkal.
- Most már tuti biztos, hogy a szomszédok kihívják a terrorelhárítást, gratulálok, Sirius, sikerült két pillanat alatt felhívnod rám a figyelmet – most mesélhetnék, hogy mi is az a terrorelhárítás, ugyanis én is csak nem rég tudtam meg, mikor kicsit belefolytam a mugli aktuálpolitikába a szemközti szomszédokkal, de talán most nem ez a legfontosabb problémánk, ha valaki feljön kellemetlenkedni, Sirius kitörli az emlékeiket mielőtt távozna.
- Honnan tudod, hogy hogy csinálják ezt a normális emberek? Elolvastál egy kézikönyvet? – megütközve nézek rá és még csak nem is azért, mert ha arra gondolok, hogy talán a távollétemben kézbe kapott volna valami könnyed téli olvasmányt, akkor megmagyarázhatatlan módon beindulok, hanem mert tényleg itt az ideje, hogy elismerjük, nem vagyunk még csak megközelítőleg sem hasonlatosak a normális emberekhez. Hogy is lehetnénk, hiszen én félig farkas vagyok, ő meg teljes egészében egy hűséges eb, és a kelleténél jobban vágyok rá, mondjuk mint ahogy a helyzet megengedné, hogy bárcsak finoman megnyalogatná a tenyeremet, és megemelengetné a szétfagyott ujjaimat.
Sok-sok ide nem illő gondolat.
Mármint nem ezekkel várod a rég nem látott barátodat, nem igaz?
Talán csak a vérfarkasokkal eltöltött idők tehetnek róla. Túlságosan belém költözött az az ösztönlény, amely mintha folyamatosan suttogna a fülembe, mindenféle olyan dolgot, amit egyébként arcpirítónak és gusztustalannak tartanék. Talán mert annyi mesztelen férfitestet láttam az utóbbi hónapokban, hogy az sem zavarna, ha Sirius levenné menten itt a ruháit. Mert hát mégis miért ne tehetné, ha már egyszer úgyis ajtóstul rontott a házba? És az eddigi magányos fantáziáimban pont így festett egyébként is. Talán csak kevesebb arcszőrzettel, de valljuk be, így sokkal jobb.
És tényleg megtettem, tényleg voltam annyira elvetemült üres semmittevő óráimon, hogy ezeket a fantáziákat le is írtam, aztán már azon kaptam magam, hogy az összes barátomról írogatok, hogy mit tenne Peter, ha kapna egy kecskét a pakisztánitól, vagy mi történne, ha Lily és James egyszer az életben kommunikálnának egymással, sőt, egyszer még Lucius Malfoyt is beleírtam, de arról INKÁBB ne beszéljünk. Szóval a magány igen is az ember agyára tud menni, főleg mióta eldöntöttem, hogy nem mehetek vissza Nikolai falkájához. De hát akkor mégis hova mehetnék?
- Haza? Mármint úgy érted James szüleihez? – tanácstalanul vakarom meg a tarkómat, a sapkát féloldalra tolva a fejemen és hunyorogva koncentrálok minden szavára, de esküszöm, a felét sem értem, hogy mit hadovál össze. Így végül már képtelen vagyok türtőztetni magam és előbukik az aggodalmas kérdés, amit legalább kismilliószor feltettem Jamesnek bagolyban, de mindig hárított.
- Baj van?
Sailing under the rain
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
23
Értékelés :
1

»
» Szomb. 3 Márc. - 19:08
közeli helyeken: most is visszhangzik a léptem


Mindig volt valami velem született, kendőzetlen bájom, aminek anyám sem tudott ellenállni - mármint persze üvöltött, kikelt magából, és felemlegette a legősibb rokonságunk utolsó perzsamacskáját is, de végül mindig dühödt kaffogással megsimogatta a fejem, és elnézte csimotája devianciáját. Megúsztam számtalan büntetőmunkát - még magánál a nagy McGalinál is, ezt még az unokáimnak is mesélném, látod, Holdsáp, lehetnének unokáink is akár, de nem, neked remetét kell játszanod itt, a kietlen kies kurva segglyukában. Vajon mikor fajultak odáig a dolgok, hogy én fogok megszólalni a racionalitás hangján? Kiráz a hideg erre a gondolatra.
Szóval az a bizonyos kendőzetlen bájom rád nemhogy nem hat, de mintha az ellenkezőjére fordulna - gondolom ez történik, ha nagyobb erővel találkozik, és nehéz hatásosabb cukiságfaktort felemlegetni, mint az ábrázatod, mikor meglengetek előtted egy tábla csokoládét. A másik kedvenc arckifejezésem a nézdcsakremusténylegmegcsináltamaházittökegyedüldeténylegnézdittvan kezdetű, egészen addig a pontig, míg rá nem jössz, kitől loptam el. De addig minden mindig csodálatos, és a franc egyen ki téged, hogy most nem az. Nagyon nem az.
- Kérlek alássan, igazán nincs mit, máskor is. - most fel kellene kapnom a vállamra, és nem törődni azzal a nyilvánvaló ténnyel, hogy azt országunk törvényei emberrablásnak minősítik, és egyszerűen magammal vinnem valami biztonságos helyre. Rendben, egy helyre, ahol nem fenyeget azzal a szituáció, hogy vérfarkasok délutáni teájába fullad majd: ha tudnék még racionálisan gondolkodni a hiányod ellenére, biztosan megfontoltam volna, de nem. Ez nem az a pont. - Ugyan kérlek, nyugodtan taposs a hablelkembe, alázz itt porrá, bőven elég időnk van, és hát egyébként is, ez a bevett szokás a problémák megoldására, ősi népi gyógymód az álmatlanságra, vakarózásra és bármiféle nyavalyára egyszerűen kereket oldani. Kisztihand, kisasszony, üssön csak, ahogy jól esik, épp ezt érdemlem.
Mindig élveztem a párbeszédeinket - Ágassal a tóparton, mikor el kellett magyaráznom Féregfarknak a maszturbáció lényegét - itt halkan jegyzem meg, hogy utólag én lepődtem meg inkább, mint ő - és főleg ezeket az évődéseket, amelyek során nekem azért le kellett nyelnem a kikívánkozó bókjaimat, meg azokat a gondolatokat, amelyekben egy csókkal hallgattatom el. Most viszont minden tökéletesen tönkrement, fogalmam sincs, az imént említett két barátunk hol lehet pontosan, vagy hogy éppen mi hol vagyunk földrajzilag meghatározhatóan: igyekszem lenyelni most azt, mennyire rettegek tőle, hogy késő van mindenhez.
- Igen, meghatározhatod így is. Evans eltűnt, Peter főleg eltűnt, James meg annyira eltűnt, mint még semmi az ismert történelem folyamán. Luci és a kis pajtásai odakint tombolnak, te idebent siratod a.. jövőt, ami valószínűleg azóta rég kimúlt, megdöglött és eltemettük, és pedig szeretlek, és bazdmeg magad, Remus, igen, baj van. Állíts prioritást, és aztán indulunk: hozzám.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
129
Értékelés :
0
▽ Kor :
20
▽ Avatar :
Matthew Hitt

»
» Szer. 14 Márc. - 19:43

In an endless sea with you

Volt egy, talán túl sokak számára is ostoba koncepcióm (utólag is kiderült, hogy az egyetlen támogatóm gyakorlatilag Peter és Nikolai voltak), miszerint a nyom nélküli felszívódás majd hosszú távon megoldás lehet a problémákra. Van egy házi vérfarkasod, aki túl sok gondot okoz? Tedd ki a szűrét. Mindig is ez volt a főszabály és ha James túl gyáva volt ahhoz, hogy lepattintson, akkor nekem kellett lépnem, hiszen Peter is éppen erre bátorított. Túl sok gondot okoztam volna, ez egész biztos, de hogy milyen áldozatokkal jár, ha valóban elmegyek, azzal nem számoltam reálisan.
Mert ugyan ki is lenne képes reálisan számolni ezzel? Elolvashattam volni ezer meg ezer kézikönyvet, akkor is képtelenség mindenre felkészülni. És valójában még csak nem is a farkasokkal töltött hónapok voltak kínosak, hanem az az három hét, ami utána jött. Nélkülük. Mert egyedül piszkosul nehéz, főleg, ha azt sem tudod, mi a célod a világban és ezerszer elképzeled, hogy inkább feladod magad önként, besétálsz a minisztériumba és hagyod, hogy rád égessék a billogoit, hogy aztán a következő balhénál rögtön elővegyenek fő gyanúsítottként. Addig persze nem járhatsz iskolába, nem dolgozhatsz, mert vérfarlasokat ugyan ki alkalmazna? Persze közben rájöttem (erre kicsit James is rásegített), hogy ez volt a legbénább kifogásom a munka ellen. És hogy valójában a naplopás olyan elemi erővel fészkelte belém magát, hogy minden porcikám tiltakozik, ha valamit tenni kell. Ezért én, a várba zárt úrhölgy, ölbe tett kézzel várom, hogy mikor bukkan fel Sirius, és mikor végre ez megtörténik, úgy teszek, mintha most a világ a feje tetejére állt volna. De nem számítottam arra, hogy mind szétszéledünk, a szélrózsa minden irányába. Nem igazságos. Az pláne nem, hogy emiatt engem gyötör a bűntudat.
- De hát hova tűntek? Miért tűntek volna el? Ennek nincs semmi értelme, Sirius. Nem lehet, hogy te tűntél el és most azt hiszed, hogy... mert hogy James válaszol a leveleimre, amiket néha-néha váltunk, mondjuk Lily Evans is válaszolt az elején, de aztán... én azt hittem, hogy csak ennyire gyűlölnek és nem akarnak többé szóba állni velem.
Elhallgatok, és csak kémlelem Sirius arcát, magmban nagyokat sóhajtva, hálát adva Merlinnek, hogy itt van, épségben és hogy nem kell úgy leélnem a nyomorult életemet, hogy többé már sohasem láthatom.
- Dehogy is érdemled ezt. Senki sem érdemli ezt. Pláne nem a te habkönnyű lelked – kérlelhetetlen vagyok, ha a saját magam ostorozásáról van szó, és úgy érzem, nagyon is finom vagyok magamhoz. És ezek szerint nem én vagyok az egyetlen. Mert Sirius haza akar vinni. Hozzá. És ez mindent kitöröl az agyamból, az irracionális és racionális kifogásokat egyaránt. Megyünk. Hozzá.
Aztán teszek egy tétova lépést felé, de aztán ahelyett, hogy lelkesen bólogatnék és megragadnám a  kezét, kicsúszik a számon az évszázad baromsága.
- Te nem gyűlölsz, Sirius? Biztos nagyon dühös vagy rám. Én az lennék magamra a helyedben.  Miért akarnál haza vinni? Hozzád.
Sailing under the rain
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
23
Értékelés :
1

»
» Hétf. 19 Márc. - 1:54
közeli helyeken: most is visszhangzik a léptem



Egyre közelebb kerülök hozzá, hogy valami eszméletlen hülyeségre ragadtassam magam - lássuk be, ez azért nem lenne olyannyira karakteridegen tőlem az elmúlt évek tapasztalatai alapján. Sőt, mitöbb, az lenne az, ha esetleg lenyelném ezt a békát, és elegánsan hátravetett hajjal kisétálnék, talán még az ajtót is visszarakhatnám a helyére afféle békejobbként, és eloldalognék önnön szellemi fölényem teljes tudatában, és vígan integetne a seggemből kilógó merevítő, anyám meg zokogva ébredne az új hajnalra, amikor termése beérett, és további csodálatos, gyönyörű szóképek, meg a faszom.
Ha őszinte akarok lenni, a faszom nálam sokkal őszintébben mutat rá a helyzetben rejlő lehetőségekre, ő nem gondolja túl a lehetőségeit, és most tényleg, épp most ne hagyjam érvényesülni? De ám legyen, megelőlegezek Remusnak némi magyarázatot, mielőtt beláthatatlan dolgok kezdenek történni.
- Igen, épp azért vagyok itt, hogy csak úgy szórakoztassalak mindenféle elméletekkel meg feladványokkal tea mellé, az egyik szerint: odakint mindenféle halálfalók, akik diákéveink alatt sem kifejezetten rajongtak a szerintük nem kívánatos elemek társaságáért, és ó igen, Evans, aki még az én lelkembe is bele mert gázolni - igen, értem már, miért jöttetek ki olyan jól egymással - nem épp arról híresült el, hogy megüljön a fenekén, amikor ilyesmik zajlanak odakint. Neeeeem, elképzelésem sincs, miért tűnt volna el, vagy úgy általában miért tűnnek el az emberek EGY HÁBORÚ IDEJÉN. A. LEGHALVÁNYABB. ELKÉPZELÉSEM. SINCS.
Ha nem ő lenne az, aki, most tényleg kifordulnék innen, mert ugyan mi a fenének akarnék vitatkozni valakivel, aki annyira önző, hogy az egész világa középpontjává teszi a saját önutálatát? Hülye vagy Sirius, te nem foghatod fel, milyen szenvedni minden nap, kurva fogalmad sincs az igazi fájdalomról, ami a lelket marja.. megragadom Holdsáp vékony vállát, és a falnak taszítom. Nem tudom, mi következik, mit fogok csinálni, csak azt tudom, hogy akarom.
- ...de, nagyon dühös vagyok rád, el sem tudod képzelni. És szeretnélek megütni, meg kicsit éhes is vagyok: sok mindent érzek, képzeld, még azt is, amiért ide menekültél, és szeretnék az ágyam alatt zokogni, hogy anyám, miért dobtál ki, a fiad vagyok, azt hittem, hogy mindig megvédesz majd mindentől.. De azt hiszed, eljöttem volna érted, ha épp annyira gyűlölnélek? Nem hiszem, hogy tökéletes vagy, sőt, nagyon is irritáló tudsz lenni, de fogd már fel, hogy SZERETLEK, REMUS. Ha.. ha ez nem elég indok neked, ha nem elég jó, akkor... akkor elmegyek, és ígérem, tényleg nem látsz többet.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
129
Értékelés :
0
▽ Kor :
20
▽ Avatar :
Matthew Hitt

»
» Pént. 4 Május - 16:23

In an endless sea with you

Siriusnak valahogy sikerült olyan idegállapotba kerülnie, amit én még AZOKON a napokon is nehezen tudnék überelni. És én a világon mindennél jobban szeretném, ha tudnék segíteni neki, ha meg lenne hozzá a képességem, hogy közelebb lépjek, és egy érintéssel egy pillantással segítsek neki. Csakhogy ha valamiben, hát ebben sosem voltam elég jó. Vagy legalábbis elhittem magamról, hogy nem vagyok jó. Mint sok más mindenben sem. Például, hogy felmérjem a tetteim és a szavaim következményeit, vagy azt, hogy nem én vagyok a világ középpontja, és hogy rajtam kívül még számtalan veszéllyel kell szembe nézniük a barátaimnak. Akiket magukra hagytam. Elkínzott arccal nézek vissza Siriusra, a kezem megindul felé, de egy félszeg mozdulattal inkább zsebre vágom, és egyik lábamról a másikra állok.
Háború van.
Amikor az ember fia hátat fordít a civilizációnak, megesik, hogy párhuzamossá válik a valósággal. És az én párhuzamos valóságom most egy szegényesen berendezett albérlet, ahol kaparnak az egerek a fal túloldalán, szinte hallani vélem a cincogásukat. Ahogy Peter cincogását is hallani véltem, amikor arra bátorított, hogy menjek.
- Meg kell találnunk – szólalok meg végül elhűlve. Nem vagyok benne biztos, hogy el tudnám viselni a létezést azzal a tudattal, hogy Lily Evansnek bármi baja esett és én nem tettem semmit. - Kell egy terv. Hol kerested eddig? Mik a lehetőségek, amiket kizárhatunk? Hol látták utoljára és ki? - úgy záporoznak belőlem a kérdések, mintha valami játék lennék, amit felhúztak. És nem is hallgatnék el egyhamar, ha Sirius belém nem fojtaná a szót. Mert most éppen arról beszél, hogy milyen szaralak vagyok, és annál jobban semmit sem szeretek hallani. Ha lenne erről egy külön mugli tv-műsor, biztos vennék egy tévét, csak azért, hogy mindig hallgathassam.
Szinte ellenállás nélkül, puhán csattanok a falhoz, és amikor már nincs hova hátrálni, Sirius szemébe nézek, megmártózom benne, mint egy puha, vajas croissant az éjfekete, erős kávéban, eggyé  válok a pillanatnyi őrületével, és úgy szívom magamba a fájdalmát a szemrehányásaival együtt, hogy attól egészen erőre kapok, olyannyira, hogy amikor kimondja, ahelyett hogy kétségbeesnék és elmenekülnék, mint olyan sokszor azelőtt, megérintem az eszelősen lüktető eret a nyakán, aztán hideg ujjaimmal végigsimítok a kulccsontján.
- Nem hiszem, hogy hosszú távon túlélném, ha nem látnálak többet – komolyan nézek rá, közelről vizsgálom bőrének apró pórusait és beleremeg az egész testem.  - És nem csak azért, mert valószínűleg feldobnám itt a talpam, hanem mert... Sok minden más miatt is szükségem van rád. Megszámlálhatatlanul sok minden miatt. De most csak egy jut eszembe, itt nagy zavaromban.  A vérfarkasok sajnos közelről sem olyan jóképűek, mint te. Sőt.
Talán nem a legjobb pillanat, hogy elvicceljem a dolgot. Mármint ez most egészen biztos, de ha nem teszem, lehet, hogy itt bőgöm el magam előtte, amíg szét nem folynék a padlón, és az nem lenne szép látvány. Még közelebb hajolok, míg az orrunk csaknem összeér, és már furán kancsalítanom kell.
- Nekem már az is bőven elég, hogy nem gyűlölsz – a szám teljesen kiszáradt, mintha vattával tömték volna tele. - Ez jóval több, mint amit érdemelnék. És jóval kevesebb, mint, amit te érdemelnél. De én is szeretlek.
Sailing under the rain
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

The wind may send me home

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: A nagyvilágban :: Egyesült Királyság-