» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
88
25
19
25
20
18
31
17
3
3
5
5
5
264
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

porcukor, az élet megrontója
Today at 1:48
• • • • • • • • • • • • • •
Rufus Scrimgeour
Cveta & Regulus
Today at 1:34
• • • • • • • • • • • • • •
Cveta Dolohov
Cataleya & Evan
Today at 1:18
• • • • • • • • • • • • • •
Evan Hayes
Regulus & Cveta - Don't touch me..
Today at 1:02
• • • • • • • • • • • • • •
Cveta Dolohov
Agatha & Cygnus
Today at 0:29
• • • • • • • • • • • • • •
Cygnus F. Lestrange
Tilos? Az jó.
Yesterday at 23:47
• • • • • • • • • • • • • •
Cygnus F. Lestrange
Egy kelyhet! - melyben délszak lángja forr
Yesterday at 23:43
• • • • • • • • • • • • • •
Anton Betranche
Élodie Lestrange
Yesterday at 23:35
• • • • • • • • • • • • • •
Inès Delacour
i quit drinking for good, i drink for evil
Yesterday at 22:58
• • • • • • • • • • • • • •
Egerton Travers
lágyan síró panasz, fölötte kupola
Yesterday at 22:19
• • • • • • • • • • • • • •
Anton Betranche
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Regulus & Cveta - Don't touch me..



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
17
▽ Reagok :
15
▽ Avatar :
Frida Gustavsson ▽



»
» Hétf. 29 Jan. - 18:49
Nem elég, hogy hozzá akarnak adni, még "kérkedni" is kell, mint ha valami trófea lennék, amit mutogatni kéne a világnak. Nem volt semmi kedvem megjelenni azon a bálon, amit a Black birtokon szerveztek, de mindenképpen meg kellett jelennem ott, mert tiszteletlenség lett volna a leendő férjemmel szemben. Bár nem igazán beszéltünk azóta, hogy megfenyegettem őt, igaz csak pár nap telt el azóta, aminek kifejezetten tudok még örülni az az, hogy nem küldött levelet. Legalább megértette, hogy nem akarok a felesége lenni és mindent elfogok követni annak érdekében, hogy ne is legyek. Apámmal sem tudtam beszélni a dologról, tudom hogy hajthatatlan és azt tudom, hogy mennyire beleélte most magát ebbe a házasságba. Remélem hamar meggondolja magát és egy másik aranyvérű család gyermekét válassza. Bár tudom, hogy nem leszek képes beleszeretni senkibe, minden férfi ugyanolyan, elég példának venni a bátyámat, szeretőt tart. Félreértés ne essék kedvelem Siljet és nincs vele semmi bajom, de engem senki senki sem fog megcsalni, tenyészkancaként meg pláne nem fognak tartani. Biztos vagyok, hogy engem senki sem fog megcsalni, mert megmérgezem a férjemet, nem fog mellettem egyetlen fattya sem lenni.
Fáé órával a kezdés előtt érkeztem, szeretek pontos lenni és utálok késni, szerintem tiszteletlenség megváratni valakit. Kopogok az ajtón, manók jelennek meg és vezetnek el a nappaliba. Nem most járok itt először, ismerem a járást, tudom hogy hol mit találok. Váltottam pár szót Mrs. Blackkel, majd megkért, hogy beszéljek Regulusszal még a bál előtt, így tehát elindultam a szobája felé. Szerintem nincs nekünk miről beszélnünk, ha csak meg nem gyilkoltatom, akkor a felesége lesz, egyre kevésebb reményt látok rá, hogy apám keresni fog egy másik aranyvérű fiút. Az ő szemében még ha csak egy pillanatra is, de boldogság csillant, amikor bejelentették a hírt, pedig harmadik óta elég érdekes a viszonyunk..
Kopogás nélkül engedem be magamat a szobájába, azt hittem már készen lesz, de igencsak tévedtem. Éppen az ingjét húzta fel. Teljes betekintést nyertem a felsőtestére. Talán a legtöbb lány nyálat csorgatva bámulná, talán kihasználnák a lehetőséget, de én nem ilyen lány vagyok, így tehát elfordulok. - Elnézést, kopognom kellett volna. - mondom neki. Ezt jobb ha megjegyzem, hisz még a szerencsés eset, hogy csak ing nem volt rajta, de ha teljesen meztelenül nyitottam volna rá, akkor Merlin nevére sem moshattam volna le a szégyent magamról. - Édesanyád szerette volna, ha beszélgetünk a bál előtt, bár én teljesen feleslegesnek tartottam, ő mégis erősködött. - mondom egy sóhaj keretében.


A hozzászólást Cveta Dolohov összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 31 Jan. - 19:21-kor.
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
113
▽ Reagok :
103
▽ Avatar :
Kevin Flamme



»
» Hétf. 29 Jan. - 19:33

Cveta & Regulus
○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○

A szokásokhoz híven minden évben megrendezzük ezt a bált, mielőtt még hazamegyünk a szünetről. A szüleim minden neves aranyvérűt, halálfalót meghívnak ide, ezzel tiszteletüket leróva és nagyságukat mutogatva a többieknek. Általában számomra nem jelent semmit egy ilyen esemény; az utóbbi években is csak egy-egy üveg piával félrevonultunk a korombeliekkel és mindig jól kimaradtunk a nagy beszélgetésekből és a világ megváltó gondolatokból. Az idei más lesz. Hiszen a bejelentett eljegyzésünk után Cveta Dolohovval, immáron együtt kell majd mutatkoznunk, úgy, mintha minden rendben lenne.
Számomra így is van. Ugyan harmadéves korunk óta már rengeteg idő eltelt, és az ő rideg viselkedése teljesen átváltotta a kapcsolatunkat valami teljessen mássá. Akkor sem láttam túl sokat, amikor a bátyánál időztem - pedig elég sokszor előfordult -, a Roxfortban pedig a tanórákon is csak csendben figyeltem a távolból, igyekezve nem kimutatni érzéseimet felé. Bántott a gondolat, hogy mi történhetett kettőnkkel. Aztán kicsit alábbhagyott a lelkesedésem és a családunkban történtek miatt is megváltoztam. Rideg lettem, szótlan és már nem lehetett többé látni rajtam, hogy mit gondolok. Miután a halálfalók jegyét is megkaptam a karomra, onnantól kezdve pedig teljesen új ember lettem.
Nem siettem. Sosem tettem, hiszen itthon vagyok, ráérek. Amúgy is korán van még, biztosan kevesen érkeztek eddig. Félig felöltözve álltam a tükör előtt, jól megszokott parfümömet fújtam magamra, majd a válfáról levettem fehér ingemet. Kicsit megrezzentem ugyan, amikor valaki benyitott hozzám, de mozdulatlanul, a tükörből figyelve nyugtáztam a jelenlétét. Felvettem ingemet, gombolni kezdtem be, és csak e közben fordultam oda hozzá, és léptem közelebb pár lépéssel. Szép volt, mint mindig. Igazán szerencsés vagyok, még ha az ő szemében ez nem is jelent semmit.
- Nem probléma. - Válaszolom egyszerűen, majd végigsimítok az ingemen. - Megfordulhatsz nyugodtan. - Pár lépéssel előtte állok meg, és ha megfordul, akkor tekintetem az övébe mélyesztem. Nincs bennem semmiféle harag, sem megbánás. Nem tudtam a jegyességről én sem, meglepődtem, de attól még nem tudnék vele másként bánni mint azelőtt. Mindig is tiszteltem a nőket. Őt meg főképp. Szerintem néhány alkalommal vitáztunk csak, és ezen kívül rossz szót nem is hallhatott tőlem. Sosem vágom magam alatt a fát, mindig előrelátó vagyok.
- Igen, gondoltam, hogy valami ilyesmire készül. Kedvel téged. - Ez jó hír. Főleg, hogy a Black család eddig mindig egymással, rokonokkal házasodott és úgymond én vagyok az első, aki másként teheti ezt meg. Ebből a szempontból őszintén boldog vagyok. - Csodásan festesz. Kikérhetem a tanácsodat nyakkendő téren? - Lehet, hogy nem fog neki tetszeni, hogy ennyire egyszerűen viselkedem, mintha semmi sem történt volna. Nem számít. A szekrényhez lépek, majd előveszek két nyakkendőt, és feltartom őket, hátha segít. Ha nem, hát azt is megértem. Tudom mit gondol, emlékszem még arra a fenyegetésre, sőt, soha nem fogom elfelejteni azokat a szemeket, amikkel akkor rám nézett. De talán, majd az idő beforrasztja a sebeinket.


<3RuhaZene©️


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
17
▽ Reagok :
15
▽ Avatar :
Frida Gustavsson ▽



»
» Hétf. 29 Jan. - 20:26
Óvatosabbnak kellett volna lennem, hisz nekem is van egy fiútestvérem és tudom, hogy nem szabad óvatlanul bemenni egy fiúszobába. Nem is tudom mit hittem, ebből is látszik, hogy nem illenénk össze, még csak nem is szeret előbb elkészülni. Mrs. Black pedig úgy tekint rám, mintha a saját lánya lennék, mint egy tökéletes ifjú hölgyre, aki a legjobb választás a fia mellé. Jó, természetesen lehetséges, hogy igaza van és gatyába tudnám rázni őt, de nem akarom, egyszerűen nem is akarok hozzámenni. Én nem kerestem szerelmet, tudtam, hogy csak felesleges lenne és próbáltam magam kímélni az efféle fájdalomtól és csalódástól mindig is. Nem volt szükségem egy férfire, aki velem kérkedik, aki próbál irányítani, próbálja megmondani nekem mit és hogyan tegyek, szerettem a függetlenségemet és a szabadságomat, ezt pedig egyik napról a másikra elveszítettem. Mintha nem is lett volna, csak egy madár volt, aki hamar tova reppent.
Kínos jelenet, legalábbis számomra az volt, nem szerettem volna tényleg rátörni, főleg nem öltözködéskor.. Kopogni, mindig kopogni, ha Regulus szobájába jövök. Ezt most jól felvésem az agyamba. Bár nem kéne megkönnyebbülnöm, mikor azt mondja semmi gond, mégis így teszek és mikor közli velem, hogy megfordulhatok, habozva de megteszem. Szerencsére ingben volt, már kezdtem egy percre attól félni, hogy.. nem is lényeges. Pillantását pedig állom, nem tekintek oldalra, egy pillanatra meg is villantom neki a fekete szemeimet, remélem nem felejtette el az akkori szavaimat, azok még ma is érvényesek.
Mikor kijelenti az egyértelműt, akkor csak megforgatom a szemeimet. - Minden anyuka szereti, ha egy kifinomult, intelligens és erkölcsös nő a fiúk jegyese. - mondom neki, majd megnézem a szobáját. Nem is tudom, hogy mikor jártam itt utoljára, de az sem ma volt, minden olyan hirtelen és gyorsan romlott el közöttünk és mióta ő halálfaló lett, mióta megismerte a bátyámat megváltozott. Szavain elmosolyodom. - Megható, hogy neked ennyire tetszik ez a jegyes szerep.. - mondom, miközben ellépek mellette és leülök az ágyára, majd kinézek az ablakon. - De mint mondtam, ne szokj hozzá nagyon, könnyen koppanhatsz nagyot Regulus, tudod milyen az aranyvérűek élete. - bár ne csak üres szavak lennének, bár tudhatnám, hogy apám mást választana, de tudom, hogy nem fog, azonban ő ezt nem tudja. Talán megijed, talán ellenszegül a szülei akaratának, végül felpattanok az ágyról. - Fúj.. Ugye nem hágtál meg rajta senkit, mielőtt ideértem? - bár ő talán viccnek gondolhatja a kérdést, én mégis teljesen komolyan kérdeztem tőle. Az arcom pedig végképp ezt tükrözi.


A hozzászólást Cveta Dolohov összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 31 Jan. - 19:22-kor.
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
113
▽ Reagok :
103
▽ Avatar :
Kevin Flamme



»
» Kedd 30 Jan. - 19:50

Cveta & Regulus
○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○

Fekete szemeit szóra se méltatom. Őszintén magamban mosolygok rajta, hogy mennyire heves és eltökélt azzal kapcsolatban, amit gondolt és amit mondott a múltkor.
- Igazad van. - És persze nem utolsó az sem, hogy a szüleim meg vannak róla győződve, hogy ez egy tökéletes egyesség, amelyet valószínűleg senki nem tud majd felbontani. Két erős család, két erős Voldemort-hű család kerül majd össze, akik együtt rengeteg mindent elérhetnek a jövőben. Az előnyök sora jóval magasabbra van feltűzve mint a hátrányoké. Néha-néha tekintek csak rá, nem szeretném ha rosszul érezné magát. A szobám sötét, fekete és zöld motívumok és különleges fafaragásokkal mint az ágyon, mint a szekrényen. A fény is csak a megbűvölt lámpákból és gyertyákból vetődik ránk. A félhomályban egészen hangulatos itt minden. Szavai meglepnek, szemöldököm felvonom, miközben határozottan tartom magam előtt a nyakkendőimet.
- Át kellett gondolnom az előnyöket és a hátrányokat. De mint tudod, én sem ismertem a szüleink szándékait. Szerintem ha ellenkezünk csak rosszabb lesz, de ha te ezt szeretnéd, hát akkor csak tessék. - Közlöm nyugodtan és egyértelműen a véleményemet. Tudok magamra vigyázni, és nem félek Cveta fenyegetéseitől sem a gondolatmenetétől. Szerintem ha ő is kicsit lenyugszik, majd ha már nem lesz ennyire friss ez a dolog, akkor talán belegondol, hogy én soha semmi rosszat nem tettem neki és valószínűleg nem is fogok a jövőben. Egyértelmű céljaim vannak ezzel a házassággal és a közös jövőnkkel, amit persze nem fogok megosztani vele, mert most még semmi értelme. - Szóval, akkor választanál, kérlek? - Lépek közelebb, miközben a nyakkendőket emelem előre, hátha végre kiválaszt egyet, ha nem akkor pedig kénytelen leszek én megtenni.
Kijelentésén felröhögök. Nem őszintén, nem azért, mert viccesnek találom.
- Ne kelljen már válaszolnom erre. Mintha nem ismernéd az összes pletykát, ami rólam terjeng. Tudod jól, hogy nincs senkim. - És nem is nagyon volt, hogy őszinte legyek. Már régóta nem. Voltak futó egyéjszakás kapcsolataim régebben, de már annak is vége. Inkább csak megpróbálok az életemre koncentrálni, a feladataimra amit a szüleim és a Nagyúr szab ki rám. Most pedig, mióta Cveta a jegyesem, meg sem fordul más nő a fejemben.
- A szüleid is itt lesznek? - Kérdezem terelésképp.


<3RuhaZene©️


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
17
▽ Reagok :
15
▽ Avatar :
Frida Gustavsson ▽



»
» Kedd 30 Jan. - 20:30
Nézem őt, csak nézem és próbálok rájönni, hogy miért őt választották a szüleim, miért nem lehetett valaki mást, nála még Shane Zabini is jobb buli lett volna. Mondjuk körülötte most elég sok pletyka kering.. Nem akarok Regulus lenni, biztosan nem fogom felvenni a nevét, de ha mégis meg kell tennem, akkor is megtartom a Dolohov nevet. Tudom, hogy ez a kötelességem, hogy míg a bátyámnak Dolohovokat kell nemzenie, addig nekem két aranyvérű Voldemorthű családot kell egyesítenem és nem lehetek ilyen elutasító örökre. El kell játszanom nem sokára, hogy szeretném ezt a jegyességet, hogy örömmel leszek Regulus feleség, mintha én magam választottam volna ezt a sorsot magamnak. Tudtam, hogy elfog jönni ez a nap, hogy majd valakinek a felesége leszek, éppen ezért nem lettem szerelmes senkibe, nem akartam még magamat azzal is ostorozni, hogy ki kelljen szeretnem valakiből.
- Tudom, hogy igazam van. - tisztában vagyok vele, hogy nincs baj a gondolataimmal és az érveimmel sosem, reálisan látom a dolgokat. Tettem eleget, hogy a legtöbb aranyvérű megtudja, hogy milyen jól nevelt, kifinomult és elegáns hölgy vagyok, így szerintem minden nagy család örült volna, ha engem tudhatna a gyermekük feleségének. Csak az volt a baj, hogy Mrs. Blackket kedveltem, mindig rendes volt velem és eltudtunk beszélgetni, bár szerencsére Regulus nem igazán került szóba a legtöbb esetben. Szavain elmosolyodom és oldalra billentet fejjel nézem őt, majd szóra nyitom az ajkaimat, de inkább becsukom, semmi értelme nem lenne ilyenekről beszélni vele.. Én tudom és látom is, hogy ő örül ennek a jegyességnek, még ha nem is mondja ki. És mikor ismételten megkér, hogy válasszak nyakkendőt, csak sóhajtok és eszembe jut.. Az a butaság, ő pedig szépen kimenti magát.
- Igazából nem tudok hinni neked és nem is akarok. Gondolok, amit gondolok és ezen nem igazán tudsz változtatni Regulus. - nézek egyenesen a szemébe, miközben elmondom neki. - Én elítélem a múltban tett cselekedeteidet és még mielőtt bepróbálnád adni, hogy szűz vagy, ne tedd. - mondom neki, majd ellépek mellőle, elveszem a leginkább ruhámhoz illő nyakkendőt a többit pedig az ágyra dobom. Feltűrőm az ingének nyaki részét és felrakom a nyakkendőt, majd szép gyakorlott mozdulatokkal megkötöm a nyakkendőt, lehajtom a gallérját és végigsimítok a nyakkendő, ezáltal a testén is valamennyire. - Igen és kaptam egy bosszantó feladatot is. - mondom neki, miközben sóhajtok egyet, lábujjhegyre állok és egy rövid csókot adok neki. - Amikor sokan figyelnek, akkor néha meg kell majd csókolnod engem. - mondom neki, majd elindulok az ajtó felé.
- Még egy kicsit hagylak egyedül, lent leszek és édesanyáddal fogok társalogni, ha úgy gondolod, akkor majd csatlakozz te is. - mondom neki hátra, majd kilépek az ajtón. 


A hozzászólást Cveta Dolohov összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 31 Jan. - 19:22-kor.
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
113
▽ Reagok :
103
▽ Avatar :
Kevin Flamme



»
» Szer. 31 Jan. - 19:11

Cveta & Regulus
○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○

Halovány félmosollyal jelzem, hogy igen, tényleg igaza van. Nem szeretnék vitatkozni sem olyan kijelentést tenni amit később megbánnék. Persze értem én ezt az egész helyzetet. Nem akarja. Én meg sosem gondoltam volna. Egyszerűen csak így hozta a sors és talán mindkettőnknek örülnie kellene, hogy nem valami öreg aranyvérű szadistához adták férjhez vagy éppen hogy nem rokonnal kellett házasodni mint ahogy az manapság igen népszerű. Állom a tekintetét. Határozottan bólintok egyet mondandójára. Mit is vártam? Valami ilyesmit, azt hiszem. Nem együttérzést, nem megértést.
- Ha így látod jónak, hát legyen így. - Kénytelen vagyok felnevetni kijelentése folytatásán. - Eszemben sem volt ilyesmit beadni neked. Mindenkinek van valami a múltjában ami problémákat okozhat a későbbiekben, ezt nem tagadom. De persze én nem látom ezeket a dolgokat olyan szörnyűnek. - Vonok csak vállat egyszerűen. Nem tettem semmi olyat, ami rossz kihatással lenne rám nézve vagy esetleg a családjainkra. Csak azt csinálom, amire hivatott vagyok, amit a sors megírt nekem.
Meglepetten figyelem végig, ahogyan elveszi végre a nyakkendőt amelyik tetszik neki. Már épp készülnék felvenni azt, de ő segít, feltűri ingem nyakát, majd gondosan, egyszerűen megköti a kendőt. Én mindig pálcával szoktam, nem túl jó a kézügyességem és hát valljuk be, úgy sokkalta gyorsabb is. De ő tökéletesen csinálja, és talán még ilyen jó sosem volt. Jó érzés, ahogyan kezei végigsimítanak rajtam, ahogyan hozzám ér, szinte a libabőr kerülget. Tekintetemmel végig őt figyelem, talán a meglepettség kiül az arcomra, de nem érdekel, ez pontosan az amire nem számítottam ezen a napon. Válasza lök ki a gondolatokból, és a csók, az az apró, leheletnyi csókocska, amit természetesen probléma nélkül viszonozok. Lehet, hogy most majd ez lesz a baj, hogy viszonoztam, de nem érdekel. Érzem, a körülöttünk sűrűsödő levegőt, az elfolytott érzéseket, a szikrát, ami talán csak belőlem árad... de nem teszem szóvá, nem is mutatom ki, mert nem tehetem meg.
Csak akkor tudatosul a fejemben hogy mit mondott, amikor már egészen az ajtóig elsétál és majdnem kilép rajta.
- Mindent a látszatért. Sajnálom, hogy ezt kell tennünk. - A tükör felé fordulok, hajamba túrok, ami most is mint mindig oly tökéletesen áll. Szinte végig sem várom a mondandóját, máris mellette termek, az ajtót pedig gondosan becsukom magunk mögött, nem szeretném, ha bárki bemenne rajta. Kezemet felé nyújtom.
- Ha máris feladatot kaptunk, hogy bizonyítsuk elszántságunkat, hát akkor tegyük meg ezt tökéletesen. - Miért is ne? Talán ma este változhat valami. Talán tudok bizonyítani és megmutatni, hogy nincs mitől tartania.


<3RuhaZene©️


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
17
▽ Reagok :
15
▽ Avatar :
Frida Gustavsson ▽



»
» Szer. 31 Jan. - 19:51
Szavain elmosolyodom, úgy csinál, mintha tudna a gondolataimon változtatni, én egyszerűen nem akarok és nem is tudok benne megbízni. - Mindenképpen így is lesz. - erősítem meg neki és remélem, hogy fel is fogja fogni, amit éppen közölni akarok vele. Hiába leszek a felesége, hiába fogom felvenni a nevét, én akkor sem leszek az övé és nem fogok benne megbízni. Hallottam róla dolgokat, apám is mesélt nekem, hogy milyen és hogy mennyire imponál neki, hogy ilyen elkötelezett és tökéletes kis halálfaló. Igazából a hosszú mesélések igazán untattak engem. - Neked azok az emlékek örömbe és mámorba vannak bújtatva, nem véletlenül érezted, mikor egy férfi kiélheti testi örömeit egyszerűen nem tudja negatív fényben látni az eseményeket. - felelem neki. Ki gondolta volna, hogy az éjszakai egyszeri numeráit nem látja szörnyűnek, nem is lenne férfi, ha nem így tett volna. Bár valóban nem tartozik rám és nem volt hozzá közöm, előttem csinálta, mielőtt még eljegyzett, mégis valamilyen fényben feltüntetni őt a múltban produkált viselkedése. Talán nem is kéne ezzel foglalkoznom, szimplán csak le kéne "szarnom", ahogyan azt a muglik mondanák. És éppen így is fogok tenni, remélem haza mehetek és Mrs. Black nem fog éjszakára marasztalni, mert tudom, hogy annak mi lesz a vége.. egy szobán kell osztozkodnom Regulusszal. Az pedig katasztrófához vezetne.
Számomra teljesen hétköznapi egy férfire felrakni egy nyakkendőt, apám mindig is szerette, ha én kötöttem meg. Mindig is jó volt a kézügyességem és szerettem is ezt csinálni. Természetesen jobbnak láttam, ha én választom ki a nyakkendőt, mert talán ha rajta múlt volna, akkor.. azt a borzalmas kettőt választotta volna. Furcsa.. Mármint ez az egész és az a legfurcsább, hogy visszacsókol. Talán csak reflex vagy éppen élvezettel is csinálta, nem tudom.. De nem is akarok ezen gondolkodni, van éppen elég bajom is most, így hát csak kilépek azon az ajtón és mikor mellettem terem már fel is ajánlja a kezét nekem, amibe belekarolok. - Mindez a látszat miatt. - szögezem le.

***

Huszonkét alkalommal csókolt meg az elmúlt másfél órába és most is éppen készült egy csókra, de én csak elfordítottam az arcomat, így pedig egy puszira sikerült az előző művelet. Most ment el az utolsó vendég, amint becsukódik az az ajtó, én.. Szabad vagyok. Azonnal elengedem a karját és elhúzódom kicsit, legalább huszonkétszer fogok fogat mosni. Mrs. és Mr. Black megkért, hogy töltsem itt az éjszakát, mert elég későre jár és így lenne illendő. Így elfogadtam az ajánlatot és nem akadtam ki azon sem MÉG, hogy Regulus szobájába kell aludnom. - Köszön szépen ezt a remek estét, minden meseszép volt és csodálatos. Méltan állíthatom, hogy önök a legjobb vendég látok, de most lepihennék.. Elfáradtam kissé. - mondom, majd elindulok Regulus szobája felé. A szüleit őt még visszahívják egy pillanatra..
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
113
▽ Reagok :
103
▽ Avatar :
Kevin Flamme



»
» Szer. 31 Jan. - 20:22

Cveta & Regulus
○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○

- Nem feltétlenül a testi örömökre gondoltam, amikor hagytam, hogy jobban belemerüljünk ebbe a témába. De igazából te is jól tudod, hogy sosem kötődtem senkihez sem igazán. - Ezzel részemről lezártnak is tekintem a témát. Senkit nem engedtem magamhoz olyan közel, mint Cvetát, amikor még fiatalabbak voltunk. Akkoriban még reménykedtem benne, hogy majd egyszer ha kicsit idősebbek leszünk talán szerelembe is fordulhat a dolog, nem csak gyermeki rajongásba. De aztán minden megváltozott, mi is és a körülöttünk lévők, így hát letettem ezen álmokról, elfelejtődtek és felnőttünk. Aztán itt tartunk és már nem reménykedem. Csak sodródok az árral.
Nem tudtam, mit fog majd reagálni szavaimra amikor kiléptünk az ajtón. Mindent tökéletesen szeretnék, mindent ahogyan előre elterveztem. Karom pillanatokig ott emelkedik Cveta mellett, várva, hogy lépjen valamit, és amikor elfogadja azt, és válaszol, őszintén pillantok egyet, mosolyogva.
- Mindent a látszat kedvéért. - Legalább valamiben egyetértünk.


Tettem amit elvártak és amit tennem kellett. Néha rosszul esett és a bájolgás is már unalmassá vált, de azok az elégedett arcok, és az összesúgások mögöttünk szerintem megtették a hatásukat. Túl sokszor kellett hallanom, hogy mennyire összeillünk és hogy milyen csodás életünk lesz majd együtt. Túl sokszor mondtam nekik, hogy mindketten nagyon örülünk ennek az egésznek és boldogok vagyunk. Ez a huszonkét alkalom, elfárasztott. Az ajtó becsukódik az utolsó vendég után is. Felsóhajtok, amint a lány ellép mellőlem. Jó érzés volt mindezt végig csinálni, eljátsszani, mintha tényleg minden rendben lenne - sőt, annyira nem is volt nehéz - de örülök, hogy vége lett. A szüleim láthatóan mámorban úsznak Cveta kedves szavai hallatán, anyám megfogja a kezét és őszintén - ilyen őszintének még sosem láttam - közli a lánnyal, hogy mennyire örül neki, hogy itt volt és megajándékozta őket ezzel a csodás estével. Cveta után indulnék, de még visszatartanak. Amikor a lány már szinte eltűnt a lépcsőn, akkor lépnek oda hozzám. Tekintetük szinte sugárzik.
- Büszkék vagyunk rád, hogy így sikerült ezen az estén teljesítened. Igazi Black vagy, ez nem vitás. Ezt már régóta tudjuk. - Apám szavai oly másként csengnek, hogy el sem hiszem, hogy ő az. Egyszerűen csak bólintok és várom a folytatást. - Szeretnénk, ha ezt átadnád Cvetának. Anyád eljegyzési gyűrűje volt ez, előtte nagyanyádé és hosszú sorban a Black családban. - Egy apró dobozt nyújt át, amit elveszek, majd kinyitok és benne az az ismerős ékszer, amit a mái napig láttam anyámon. Ahhoz képest milyen régi, oly szép még mindig, kirívó és mégis egyedi. Bármihez illik, bárki szívesen viselné.
- Örülök, hogy örömet okoztunk nektek. Köszönöm. - Elmosolyodom fáradtan, majd a zsebembe dugom a dobozkát és anyámékat hátrahagyva indulok el a lépcsőn, fel, egészen az R.A.B. feliratú ajtóhoz. Résnyire nyitva hagyta, belépek rajta, majd miközben a zakómat a székre dobom, tekintetemmel Cvetát keresem.
- Ha szeretnéd, aludhatok Sirius szobájában. - Még nem jött el a megfelelő pillanat. Mikor jöhet el egyáltalán? Nem tudom. De az biztos, hogy ha ő nem kezdeményez témát a bálról, én nem fogok belemerülni a részletekbe.


<3RuhaZene©️


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
17
▽ Reagok :
15
▽ Avatar :
Frida Gustavsson ▽



»
» Csüt. 1 Feb. - 1:03
Egészen jól alakult ez az este, mindenki gratulált nekünk és többször is hallottam, hogy mi vagyunk az álompár, amitől természetesen felfordult a gyomrom.. Az emberek vakok, nem látnak semmit vagy éppen nem is akarnak. Bár mi tagadás Regulus és én elég jól alakítottunk együtt, annyira könnyen meggyőztük az embereket és nagyon is jól állt neki az a mosoly és az öltöny, párszor titokban megbámultam. Nekem is van szemem, én is látom, hogy mennyire jóképű fiú, csak engem ez nem hat meg, nem úgy, mint azokat a féltékeny libákat, akik a szemükkel azt akarták üzenni nekem, hogy halott ember vagyok. Nem ijedtem meg, egyáltalán még csak egy szóra sem méltattam őket, nem igazán vagyok az a személy, aki kirobbantja a veszekedéseket az eseményeken. De mérhetetlen örömmel töltött el, mikor végre az utolsó vendég is elhagyta a Black házat. Nem tudom elégszer elmondani, hogy milyen rendesek velem a szülei, azonban kissé tartok attól, hogy nem is kedvelnek igazából engem, csak a nevemet és a vele járó jó dolgokat. Végül mosollyal az arcomon távozom tőlük, míg Regulust visszahívták pár szóra.
Tudom, hogy velem is beszéltek volna a szüleim, abban pedig biztos vagyok, hogy apám különösen megdicsért volna a teljesítményemért. De most egyedül vagyok Regulus szobájában és van időm kicsit körbenézni, nem igazán keresek semmit, inkább próbálom jobban megismerni őt a szobája alapján. Csodaszép bútorai voltak, igencsak otthonos és szép kombinációt nyújtottak a faragott bútorok, bár szöges ellentéte volt az én szobámnak. Az enyém nagy, fényes és világos, itt pedig kissé a sötét színek domináltak, de ezzel nem volt semmi baj, Regulus személyiségéből ítélve erre számíthattam volna.
Kisebb örökkévalóságnak tűnt, míg visszaért a szobába és mikor megszólalt összerezzentem, nem voltam hozzászokva, hogy valaki csak megjelenik a szobámban, még ha ez most nem is volt az enyém. - Ha nem jelentene gondot, de inkább én alszok ott. Ez mégiscsak a te szobád. - mondom neki és már meg is jelenne egy mosoly az arcomon, de én csak a színjáték megszokásának tudom be.. jobb így. Végül pedig csak nézem őt, oldalra billentem a fejemet. - Nem vagyok fáradt igazából. - mondom neki, miközben egy sóhaj hagyja el az ajkaimat. Nagyon tudja, hogy hazudhattam a szüleinek, mert nem volt kedvem beszélgetni és tervezgetni sem azt, hogy milyen jó lesz, mikor már én is Black leszek..
Talán hibát követek el azzal, hogy most beszélgetni szeretnék vele, de.. Miért ne beszélgethetnénk? - Olyan sok bókot kaptunk. - jegyzem meg neki, miközben őt fixírozom. A kedvencem az volt, mikor az egyik évfolyamtársam azt mondta neki, hogy ha nem figyel rám, akkor lefog csapni a kezéről és ennek emlékére egy kissé elmosolyodom.
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
113
▽ Reagok :
103
▽ Avatar :
Kevin Flamme



»
» Kedd 6 Feb. - 16:16

Cveta & Regulus
○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○

Elengedtem magam. Kifújtam a fáradt gőzt és nagy levegőt vettem, mielőtt még beléptem a szobám ajtaján. Nem tudtam, mire számítsak. A sok rossz és a szükséges jó után kicsit más érzések kavarognak bennem. Nem rossz értelemben persze. Az ismerős környezet persze kicsit megnyugtat és Cveta jelenléte... igazán sokat számít nekem. Még ha ezt nem is mutathatom ki, ha nem is tehetek most semmit azért, hogy változást érjek el, próbálok minél gondoskodóbb és előrelátóbb lenni. Muszáj, mert különben nagyon megütöm a bokám. Hisz mennyiből tartana neki rosszat mondania rólam?
- Nekem teljesen mindegy, ahogy szeretnéd. - Bólintok rá, majd közelebb sétálok hozzá amikor azt mondja, nem fáradt valójában. Maradni akar? Meglep. De nem bánom. Egy pillanatra zsebemhez nyúlok, észrevétlenül, megbizonyosodva róla, hogy útközben nem hagytam el a gyűrűt. Vajon ez egy jó lehetőség lesz majd odaadni neki? Nem tudom eldönteni.
- Maradj még akkor, én sem tudnék aludni. - Hát igen, igazából szerintem álmatlanul forgolódnék az ágyban miközben újra és újra átvenném magamban az este történteket. A csókokat, amiknek a nagyja részét még talán élveztem is. Jól esett azt hinni, hogy ilyen boldogok is lehetünk. Talán majd ha engedünk egyszer, ha mindketten másként fogunk gondolni erre az egész házasság dologra... nem tudom, hogy lehetséges lenne e.
Elmosolyodom amikor beszélgetésbe kezd. Emlékek törnek elő, frissek és még szinte minden ember szavára emlékszem.
- Hát igen. Szerintem örülnek ennek a házasságnak. És azért valljuk be, tényleg nem festünk rosszul. - Nem akarok már neki bókolni többet, mert félek, még tolakodásnak hinné, így inkább elfojtom magamban. - Persze... azért voltak olyan felszólalások is, amiket nem tudtam hová tenni. Te mit gondolsz ezekről a bókokról és egyebekről? - Nem úgy néz ki, mint aki undorral tekintene rám-ránk ezután. Biztosan nem eshetett neki rosszul. De azért mielőtt még túlzottan belemerülnék a témába, kíváncsi vagyok a véleményére, nehogy valami olyannak rukkoljak elő ami megbántaná őt.


<3RuhaZene©️


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
17
▽ Reagok :
15
▽ Avatar :
Frida Gustavsson ▽



»
» Kedd 6 Feb. - 16:45
Talán inkább el kellett volna mennem innen és hagyni az egészet a fenébe, de annyira nem voltam fáradt és tudtam, hogy órákig csak forgolódnék az ágyamban vagyis az ágyban, amiben aludnom kéne. Aztán mikor bejön a szobába, hát tényleg nem tudom mit kéne tennem, az lenne, ha távol tartanám magam tőle és így megértené, hogy mi sosem leszünk úgy egy pár, de jóban kell lennem vele.. És igazából nincs is miért gonosznak lennem vele, mert ő tényleg nem tehet erről az egészről, de annyira frusztrál ez a házasság dolog. Nem akartam feleség lenni, nem akartam, hogy pár év múlva csak egy nőnek tekintsen, aki a gyerekeit neveli vagy éppen, akit rángat, mint egy bábot. Ezzel szerintem ő is tisztában lehetett, nem vagyok egy gyenge akaratú és irányítható személyiség, így hát jobban teszi, ha nem is próbálkozik a parancsolgatással. Aztán pedig megbeszéljük, hogy ki, hol fog aludni. Örültem neki, hogy nem akart egy szobában lenni és elég hamar elfogadta az ajánlatomat, halvány mosoly jelent meg az ajkaimon.
- Köszönöm. - mondtam neki és komolyan is gondoltam, hálás voltam neki, hogy nem próbált meg erőltetni semmi olyat, amit ne szerettem volna. Végül csak vele is megosztom, hogy nem akarok aludni, hogy semmi kedvem még elvonulni a szobába és azon gondolkodni, hogy hány embert csaptunk be sikeresen. - Ennek kifejezetten örülök. - mosolygok rá, de most már őszintén. Talán kicsit rideg voltam és bunkó, de nem utálom őt, legalábbis nem annyira, hogy ne akarjak vele társalogni kicsit. Szerettem másokkal beszélgetni és volt is miről beszélni, az a rengeteg dicséret és megjegyzés, amiket kaptunk. Szerintem szinte már mindenki egy boldog párnak néz minket, akik élvezik egymás társaságát, akik szerelmesek egymásba és éppen történt ez az eljegyzés is, azonban az igazság nagyon messze állt ettől.
- Nem, egyáltalán nem festünk rosszul. - mondom neki, csak kicsúszik a számon és mielőtt még bármit mondhatna, újfent magamhoz ragadoma  szót. - De mindez a szépen megkötött nyakkendőd miatt történt. - mondok neki egy apró nevetés keretében, majd kérdésén elgondolkodom. Nem gondoltam volna, hogy képesek leszünk ennyire kulturáltan is beszélgetni erről az egészről, de tetszik. Tényleg örülök, hogy lehet vele beszélgetni és nem kell egyedül töltenem az estét, sokszor otthon.. olyan magányos vagyok. Mindenkinek megvan a maga dolga, amivel foglalkozik és Antonin elég elfoglalt Panda és Silje gondokkal.
- Nem tudom, egy-két megszólalást soknak érzetem, túlzásnak, mások negatív megjegyzéseit, meg értelmetlennek. - mondom neki, miközben a szemeibe nézek és most nem éppen váltok át feketébe, nem akarom fenyegetni, jelenleg nem. Most csak élveztem, hogy évek óta először normálisan beszélgetünk.. Bár nehéz bevallanom magamnak, de tudom, hogy miért romlott meg a viszonyunk. Először is elkezdett barátkozni a bátyámmal és a többiekkel, elkezdett megváltozni, másodszor pedig nem akartam szerelmes lenni, tudtam, hogy csak nekem lenne rossz.. Az élet iróniája, hogy pont az a férfi lesz a férjem, akibe egyszer képes lettem volna szerelmes lenni. - Na és te mit gondolsz? - pillantok inkább a szekrényére. - De legyél teljesen őszinte velem.
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
113
▽ Reagok :
103
▽ Avatar :
Kevin Flamme



»
» Szer. 7 Feb. - 9:20

Cveta & Regulus
○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○

Csak bólintok arra, hogy megköszöni. Ezt nem kell, egyszerű figyelmesség és tisztelettudóság. Mindig is ilyen voltam. Talán ha még visszaemlékszik a gyermkkorunkra... már akkor is ez a személyiség ott lappangott bennem és a ravaszságom ellenére, ami akkoriban nagyon az élen volt, természetesen amikor volt alkalmam, udvarias voltam, mert ezt nevelték belém. Legalább belém... ha már a bátyámba nem.
Próbálom kicsit szóvá tartani őt, valami olyan témával ami nem érzékeny. Kicsit el is viccelem a dolgot, de ezt mind óvatosan, nem szeretném megint azokat a fekete szemeket látni tőle. Szerintem nem is érdemlem meg, sőt, akkor sem érdemeltem meg amikor megfenyegetett. Vele együtt nevetek fel, majd végigsimítok a nyakkendőn, amit ő kötött meg még a buli elején.
- Igen, igazad lehet. Vagy csak simán miattad. - Ismét egy apró bók. Néha muszáj, néha nem bírom bent tartani, de hát melyik lány ne örülne egy kis bóknak egy férfitól? Cveta pedig igazán gyönyörű nő, már kiskorában is az volt, és ezt szerintem pontosan tudja is magáról. Kicsit zavarodottan álldogálok még mindig a szobában, a szekrénynek dőlve, és úgy figyelem őt végig. Régebben sokkal jobban ismertem a mimikáját, most már nem lennék benne 100%-ban biztos hogy amit látok az úgy is van e. Igyekszem nem túl feltűnően bámulni, nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni, se őt, se magamat.
- Hát igen, volt ez is az is. De ami nem öl meg az megerősít nem? - Mosolyogva tekintek vissza rá, aztán csak simán megvonom a vállamat amikor visszakérdez. - Én mindig őszinte vagyok. - Való igaz, amit kimondok azt őszintén mondom. Saját akaratomból és nem a szüleim és a körülöttem lévők hatására. Kicsit hallgatok. Összeszedem gondolataimat, de pillanatokkal később már folytatom is.
- Én értékelem a pozitívat és a negatívat is. Mindkettőből lehet tanulni. De persze ez mivel mind csak látszat volt... ahhoz képest szerintem jól teljesítettünk. Néha kicsit azt éreztem, mintha visszatértünk volna a régi időkbe. - Jó lenne. De persze nem mondhatnám, hogy megváltoztatnám a múltat. Mert Antonin ha nem lett volna nekem, akkor biztosan nem tanultam volna meg oly sok dolgot, amit. Akkor biztosan nem az lennék, aki most vagyok. Haloványan elmosolyodom az emlékek gondolatára. - És persze mind tudjuk, hogy mennyire fontosak az itt megjelent emberek. Ez kellett most, mert legalább hisznek bennünk. A legtöbben. Mondjuk a zsémbers öregembertől az kicsit sok volt, hogy nyálasak vagyunk és a szerelem csak az útban áll minden esetben. - Ő volt az egyetlen, aki ilyen kegyetlen kritikával illetett minket. Felvont szemöldökkel tekintek a lányra, kíváncsi vagyok mit szól ezekhez a gondolatokhoz.


<3RuhaZene©️


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
17
▽ Reagok :
15
▽ Avatar :
Frida Gustavsson ▽



»
» Szer. 7 Feb. - 11:39
Kicsit sem kételkedtem abban, hogy Mrs. Black úriembert nevelt a fiából, olyan jónak tűnik, aki megtanízja a fiait a nők tiszteletére. Ez nekem tetszett, én is így fogom nevelni a fiamat, hogy tisztelje a nőket és próbálom nem Halálfalónak nevelni, amiből később tudom, hogy bajom lesz. Nem tudom, hogy ehhez a kérdéshez hogyan áll Regulus, de nagyon reménykedem benne, hogy nem lesz ebből majd vitánk... Fura, fura a közös gyerekeinken gondolkodni, de sajnos muszáj lesz, mert lenniük kell, ha pedig nem lennék képes gyereket szülni.. Nem, ennek még a gondolatát is elhessegetem, nem szabad ilyenre gondolnom.
Valójában elég kellemes vele beszélgetni, azt hittem ,hogy sokkal kellemetlenebb lesz, de kissé megnyugodtam. Talán pár éve már nem vagyunk jóban, de még mindig tudunk beszélni, mint két felőtt. Aztán jön még egy bók én pedig önkéntelenül is elmosolyodom és nem is tudom miért, de nagyon jól esik most. - Nem kell szerénykedni, elég fess fiatalember vagy, aki helyes is Regulus. Egy szép lány és egy helyes fiú mindig jó párosítás. - mondom neki komolyan és arccal és hangom őszinteségről árulkodik. Ahogyan én szép, ő olyan helyes volt. De hát.. Elhatároztam magam, hogy nem leszek a felesége és nem is fogok beleszeretni.
Aztán áttérünk egy olyan témára, ami sokkal inkább foglalkoztat mindkettőnket.. Az emberek véleménye. Tényleg sok mindent mondtak ránk, jót és rosszat egyaránt, de hát mindig ez van. Az emberek véleménye megoszlik és nem mindenki véleménye pozitív. - Így van. - mondom neki, miközben helyeslően bólintok egyet. Igaza van, nem fog minket megölni a negativítás,csak erősebbé tesz minket és tudni fogjuk, hogy leközelebb majd mit hgyan csináljunk, hogy tökéletesebben fessünk együtt. - Ez.. Értékelendő. - bár minimális kétkedés kihallatszik a hangomból. Azt mondhat, amit akar, ismerni imerem, de eltudom képzelni, hogy mennyire jól megtanult hazudni vagy olyat elhitetni másokkal, ami nem igaz. Magam is így voltam, én is képes voltam ezeket megcsinálni
Aztán pedig lmondja a véleményét, én pedig hallgatom őt és figyelem az arcmimikáját és a hangsúlyát, de tényleg őszintén csengenek a szavai. De meglep, szóval úgy érezte, hogy visszatérünk a múltba. Nem gondoltam volna, hogy eszébe fog jutni, sőt.. Azt sem, hogy ezt ilyen arccal fogja velem megosztani. - Értem. - mindössze ennyit mondok neki a múltas dologra, aztán pedig esembe juttatja azba férfit, aki a lehető legrosszabb megjegyzést tette ránk. Igazából nem értem a reakcióját, mert azt hittem, hogy nem akar szerelmes lenni, hogy nem engedi, hogy valami megelőzze életében Voldemort szolgálatát. Így egy kis szünetet tartok, összeszedem a gondolataimat, próbálok mondani neki valamit, de csak egy kérdés van a fejemben. - Azt mondtad őszinte vagy. - kezdek bele, de megint csak kell pár másodperc szünet nekem, meg kell fogalmaznom normálisan a kérdést. - Az előbb a múltad emlegetted és most ez.. Szóval te szeretnéd, hogy ez köztünk ne csak érdek legyen. Érzel irántam valamit? Ha igen, megtudod fogalmazni mi az? - mondom neki, miközben a szemebe nézek. Nem tudom, hogy hogyan fogok reagálni, ha valami olyat mond, amit nem hittem volna róla. Jelenleg csak egy érzéseket ki enm mutató srácnak gondolom, aki tökéletes halálfaló akar lenni érzelmek nélkül, ezek szerint ez csak a látszat lenne?
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
113
▽ Reagok :
103
▽ Avatar :
Kevin Flamme



»
» Szer. 7 Feb. - 21:19

Cveta & Regulus
○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○

Meglep az őszinte mondandója. Rég volt már, hogy ennyire őszintén beszéltünk egymással. Mondjuk nem is ilyen dolgokról dumáltunk régebben, akkor még szó sem volt csajozásról, pasizásról vagy esetleg esküvőről. Még nem is gondoltunk úgy egymásra - legalábbis én biztosan nem - mint későbbi lehetséges prédára vagy szerelemre. Kedveltem őt, a többi csak később érkezett meg, amit persze azóta is titkolnom kell és rejtegetnem. Csak elmosolyodtam a kijelentésére, hisz tudom, hogy igaza van és ezt már annyiszor megbeszéltük ma, hogy nem akarok unalmas lenni és ismételgetni magamat.
A következő téma sokkal jobban foglalkoztat minket . Mondjuk amióta eljegyzésünk napvilágot látott, nem sokakkal találkoztunk. Kíváncsi leszek majd azokra a tekitetekre a Roxfortban, amikor mindenki tudni fogja már, hogy tényleg igaz a pletyka és Cvetának már gyűrűje is lesz. A gyűrű... miért érzem ezt ennyire nehéznek? Nem adhatom oda csak úgy egyszerűen...
Csak egyetért és bólogat, nem szól hosszabbat, nem tudok mit mondani neki. Figyelem őt, a tekintetét, az arcát és próbálom újra regisztrálni a mimikájának mozgását. Jó lenne oly annyira ismerni mint rég. De nem hiszem, hogy erre egy ideig lehetőségem lenne majd. Biztosan sok leszek neki egy ideig, hisz ez a nap.. tényleg sok volt. De jól esik a beszélgetés, jól esik az őszintesége egészen addig, még meg nem vádol, hogy nem voltam teljesen őszinte és felhozza azt a dolgot.
- Szerintem régen minden sokkal jobb volt. És úgy érzem, hogy tudnánk úgy viselkedni egymással mint akkor. Már akkoriban is totál egy húron pendültünk, ezt neked is be kell vallanod. És igen, emlékszem még mindenre, azokra az érzésekre is. - Kicsit kitérek a válasz alól, mert nem tudom megmagyarázni, mit érzek vele szemben és szerintem nem is nagyon akarok most erről dumálni. - És persze, jobb lenne ha nem csak érdek lenne és én megmondom neked őszintén... meg fogok tenni mindent azért, hogy ez majd változzon később. Az pedig csak rajtad fog múlni, hogy hogyan alakul a dolog. - Most mondhatnám, hogy ha nem fog engedni, akkor szenvedés lesz az egész életünk és hogy mennyivel könnyebb lenne ha majd megtanulnánk szeretni is. Sosem szerettem... senkit. Úgy szerelemmel nem. Zsebembe nyúlok, most valamiért úgy érzem itt a pillanat. Nyelek egy nagyot és elé lépek. Kiveszem a kis fekete dobozkát, felnyitom és benne a családom jegygyűrűjével... felé tartom. - Nem szeretném, ha csak szóban lennénk jegyesek, ha már azok vagyunk. Elfogadnád? - Kicsit sokáig visszatartottam a levegőt, így most mélyebbet kell vennem, hogy visszanyerjem azt amit elvesztegettem eddig. Kétes érzések törnek rám.


<3RuhaZene©️


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
17
▽ Reagok :
15
▽ Avatar :
Frida Gustavsson ▽



»
» Csüt. 8 Feb. - 0:14
A kezdeti döcögés után végre olyan témára sikerül kanyarodni, amit mindkettőnk szívesen megtárgyal, mert ma este sorsdöntő volt számunkra. Engem megtanítottak, hogy hogyan hitessem el az emberekkel, hogy boldog vagyok, még hamis érzelmek is csillannak a szemben olykor. Talán nem vagyunk jóban anyámmal, de mégis tanított nekem hasznos dolgokat és olyan női fortélyokat, melyeket apámtól sosem leshettem volna el. Szóval éppen a ma este történéseiről esett szó, hogy az emberek hogyan reagáltak ránk, miként láttak minket és szerencsére a legtöbben egy igencsak szerelmes párnak. Talán mégis jó volt, hogy annyiszor csókolóztunk, az rátett a hatásra, bár kétlem, hogy csak mindezt azért tette volna, látszott rajta, hogy néha élvezte és tudjátok, ha egészen őszinte akarok lenni magammal, akkor nekem is jól esett néha, de csak néha.. Bár ez felesleges, hamarosan úgyis lesz valami.. Én valóban nem szeretném ezt a házasságot, tényleg az a célom, hogy megakadályozzam, bár lehet csak rosszabbul járok. Tudom, hogy apám milyen makacs, hogy ha valami a fejébe vesz, akkor mindent megtesz, hogy véghez vigye azt, ezt pontosan tőle örököltem, már csak az a kérdés, hogy ki a makacsabb ember.
Csak feljebb ülök az ágyon és nézem őt, miközben térdeimre könyökölök és tenyerembe helyezem az államat.. Szóval így állunk. Nem tudom, hogy mit kéne reagálnom, az előbbi jókedvem és boldogságom távozik, szemeim a tökéletes semmit tükrözik. - Szóval.. Abban igazad van, hogy jól kijöttünk, most is elég jól kijövünk, hiába a sok év kihagyás, de.. nem értem milyen akkori érzésekről beszélsz. - mondom nyugodt hangon, semmi vádolás, semmi gonoszság nincs a hangomba, csak cseppnyi kíváncsiság. Érdekel, hogy ezzel mire akart célozni. Csak nézem őt és gondolkodom, hiszem ő semmit sem mutatott ki, legalábbis azt nem, hogy jelentettem volna neki valamit. Napról napra romlott a viszonyunk, miután a bátyámmal kezdett el barátkozni, elvették tőlem és megváltoztatták, már nem volt az a fiú, akivel szívesen voltam, akivel sokat szerettem volna beszélgetni. Terelni szeretne, ezt látom a szemeibe, mindig ezt csinálják a férfiak, ha egy kényes téma jön, én pedig válaszokat akarok.
Csak sóhajtok egyet, mikor elmondja a tervét és tudom, hogy ez mit jelent.. érez valamit, tényleg érez valamit irántam. Ennek talán örülnöm kéne, talán boldognak kéne lennem, hogy egy olyan férfi lehet az enyém, mint Regulus, de a keserűség.. a kényszer keserűsége túl erős. - Nem tudom Regulus, jelenleg a kényszer érzése túl erős, magam sem tudom, hogy miért vagyok ilyen dacos.. Talán apám miatt, talán a házasság miatt. - vagy talán miattad. Nem szerettem volna, hogy kötődjön hozzám, hogy ilyeneket mondjon. Kicsi összezavar, de látom rajta, hogy próbál őszinte lenni. De most már legalább tisztán látom a dolgot és jobb is így. - Nem lesz időd szerelmesnek lenni, túlságosan is megakarsz felelni a halálfaló szerepnek és talán Dolohov vagyok, de nem leszek képes szeretni egy tömeggyilkost. - remélem megérti a mondandóm lényegét. Ő túlságosan próbálkozik, kétlem hogy valaha is lenne ideje érezni vagy egyáltalán tud e majd. Nagyon próbálkozik, látszik rajta, hogy mennyire komolyan gondolja ezt az egészet és nem véletlen viseli a jelet.
Majd mikor elém lép és megkéri a kezemet, csak kikerekednek a szemeim. Nem hittem volna, hogy így fogja odaadni a dolgot, választási lehetőséget is ad, mire csak sóhajtok egyet. El kell fogadnom a gyűrűt, nincs mit tenni, mindenképpen az ujjamra fog kerülni, bár.. Szerettem volna, elég csinos darab volt, én pedig egy nő voltam. Bár minden válaszadás helyett, csak nyújtottam neki a megfelelő kezemet, hogy ráhúzza az ujjamra és mikor megtette, akkor megcsodáltam a gyűrűt. - Nem hittem volna, hogy ilyen hamar sor kerül rá. - mondom neki, miközben a gyűrűt nézem, majd rápillantok és sóhajtok egyet. Tudom, hogy nekem is kéne mondanom valamit és minden ellenére még nem akarok lefeküdni aludni, szívesen beszélgetnék még vele, így.. - Bár tudod, hogy nem vagyok olyan lány, én mégis megígérem neked, hogy soha senkié nem leszek, csak veled fogok.. - na jó, ilyenkor minden nő elpirul és én is elpirultam, kicsit oldalra fordítom a fejemet. - Szóval érted.. remélem. - mondom neki halkan.
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
113
▽ Reagok :
103
▽ Avatar :
Kevin Flamme



»
» Csüt. 8 Feb. - 16:02

Cveta & Regulus
○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○

Kicsit úgy érzem, most kóstolgat. Tekintetem hosszasan rajta pihentetem miközben a nemértését közli. Mit nem lehet ezen érteni? Természetesen nem fogom ennyiben hagyni, meg fogom tudni magyarázni, de nem vagyok benne biztos, hogy olyan választ fog majd kapni, amit ő vár.
- Azokról az érzésekről amik... a fiatalkorunkat tükrözik. Barátság, gondtalan boldogság, szórakozás. Te álltál a legközelebb hozzám akkoriban, és azóta senki más annyira. - Így már talán megérti. Ettől konkrétabban már nem tudom elmesélni, hogy pontosan mire is gondoltam. Sok idő eltelt már, össze kell kicsit szednem magamban a gondolataimat, hogy mi is volt akkoriban és hogyan is volt. De semmiképp sem mondanám, hogy rossz hatással volt ránk az, hogy külön utakat jártunk egészen idáig. Megerősödtem, mint lelkileg mint testileg, tanultam és oly sokat megtudtam a világról és a működéséről, amit el sem tudtam volna képzelni akkoriban.
- Teljesen megértem, hogy kavarognak benned az érzések és vihar van most odabenn. - Mutatok a mellkasomra. - Mert bennem is. Ez az egész ami velünk történt, nagyon váratlan volt. - Magyarázom őszintén, miközben sóhajtok egy aprót. Nem akarok túlzottan belemerülni ebbe a témába. Persze finomkodunk egymással és próbáljuk elterelni a gondolatainkat... de az eljegyzés bejelentése óta még nem beszéltük ezt meg, nem lehetett vele. Most pedig örülök, hogy kicsit át tudjuk vesézni, még ha rébuszokban is. Felvont szemöldökkel pillantok rá a kijelentése után. Tömeggyilkos. Fáj ezt hallani, sőt, őszintén nem tartom magam annak. Nem is értem, hogy ő hogyan jön ezzel, ennyire nem ismer, nem tudja, mit tettem azért hogy halálfaló lehessek, de csak egyszer öltem eddig, egyetlen egyszer.
- Tudod, Cveta... én csak a családomnak akarok megfelelni. Hogy jó örökösük legyen, mert tudod jól, nagy a nyomás rajtam azóta, amióta Sirius... - Elhallgatok. Ezt mindenki tudja. Közelebb lépek. - A halálfalóság csak egy plusz. Egy olyan cél, ami megadhat nekem mindent a későbbiekben. És ezért nem kell tömeggyilkosnak lennem és nem is leszek. Sosem így közelítettem meg ezt a... tábort. - Vonok vállat. Ha érdekli, akkor úgyis el fogja hinni, meg hát tudja, hogy nem fogok kertelni felesleges hülyeségekkel, megmondom a frankót, az már más dolog, hogy nem bízik bennem.
Azért megpróbálom megalapozni az eljegyzésünket. A gyűrű, láthatóan meglepetést okoz neki, ami remélem egy jó jel. Gondoltam, hogy nem fogja elutasítani, bár azért azt nem jelentettem volna ki 100%-ban, hogy nem lök el. Kezét nyújtja, én óvatosan elveszem a gyűrűt a dobozkából, majd a megfelelő ujjára húzom fel, kezemet pedig óvatosan veszem vissza, megsimítva vele az övét.
- Jól áll neked. - Mosolyodom el, kicsit büszke is vagyok. A családomra, magamra, a szüleimre. Nem tudom, miért, azt nem tudnám megmondani, csak most így érzek. Mintha kicsit azért ő is elérzékenyült volna, mintha meghatotta volna ez az egész. Talán tévedek, talán nem, de nem mondom ki azt amit gondolok természetesen. A pírt nézem az arcán, a kijelentése pedig megdobogtatja szívemet rendesen. Nagyot nyelek, majd lágyan mosolyodom el ismét, és nyúlok a kezemmel arcához, hogy a szemébe mondhassam:
- Megígérem én is ugyan ezt neked, Cveta. Csak hogy tudd, mennyire komolyak a szándékaim. - Minek kellene nekem másik nő, amikor ő az enyém lehet? Sosem fog érdekelni másik. Mindig csak ő érdekelt.


<3RuhaZene©️


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
17
▽ Reagok :
15
▽ Avatar :
Frida Gustavsson ▽



»
» Csüt. 8 Feb. - 18:51
Ismét meglep, ma tele van meglepetéssel. - Sajnos én ezt nem így látom.. - nézek rá kicsit csúnyábban, de mielőtt megszólalhatna én folytatom. - Lecseréltél engem Antoninra és a hülye haverjaira, elkezdtél hanyagolni és megváltoztál, nagyon megváltoztál. - jelzésértékűnek szánom, mikor lepillantok a karjára, amelyiken ott díszeleg a halálfalók jele. Nagyon jól tudom, hogy az ő barátságuk sodorta őt ide és azt is tudom, hogy sokat jelentettem neki egykoron, ő is sokat jelentett nekem, de én tudtam enélkül élni egészen idáig. Nekem nem okozott gondot az elengedése, legalábbis nem akkorát, mint hittem volna. Onnantól kezdve mindketten máshol kerestünk barátságot, míg ő férfivé vállt, addig én a tökéletes aranyvérű nővé, akit minden aranyvérű szülő akar. Nem, egyáltalán nem volt nehéz, sokkal könnyebb volt, mint anyukám hitte volna. Rám ragadt az ő eleganciája, kecsessége és szokása. Jó példa volt számomra, egy olyan példa, amiből tudtam, hogy mit kell majd csinálnom, mindössze figyelnem kellett őt és ellesni a fortélyait.
Érdekes megfogalmazás, ebből is látszik, hogy ő ezt mennyire nem bánja, vagy ha mégis, akkor eléggé kevésbé, mint én. Annyira véget vetettem volna ennek a jegyességnek, de most itt vele, nem is volt olyan rossz dolog. - Igazságtalan, talán tényleg fontosak mára a kényszer házasságok, de nem olyan embereket szoktak kényszeríteni erre, akik ismerik egymást. - mondom neki és ez igaz volt.. Sose két olyan embert házasítottak össze, akik ismerték egymást, mert így sokkal nagyobb volt az esély, hogy talán tényleg szerelemre lelnek egymásban. Tudom, hogy képes lennék kedvelni őt, de se neki, se magamnak nem akarok hazudni, éppen ezért tudom, hogy ez nem fog működni kettőnk között. Én nem hiszem, hogy képes lennék szerelmes lenni belé. Aztán látszik, hogy megsértődik a mondatomra és bántja az, amit mondtam, de én akkor sem szívnám vissza. Tudom, hogy mit mondtam és komolyan is gondoltam azt.
Tisztán érzem a szavaival, hogy engem próbál meggyőzni, hogy nem azért csinál mindent, mert élvezi, hanem kötelesség. Talán nem kéne ezt a témát feszegetni, nem is akarok feszegetni.. - Talán mégsem adhat meg mindent, amire vágysz. - mondom neki és nem érdekel, hogy hogyan értelmezi a mondatomat, de.. én arra célzok, hogy nem fogok tényleg beleszeretni, ha ő is olyan férfi lesz, mint az apám. Tudom, hogy most még nem élvezi annyira a gyilkolást, de átfog esni egy ponton, amikor már neki nem kötelesség lesz, hanem élvezet. De ez nem az én dolgom, míg engem nem fog bántani, addig én sem fogom őt.
Végül pedig előkerül a gyűrű és megkéri a kezemet. Talán felesleges formaság lenne, talán mindenki annak látná, hisz a mi házasságunk el lett döntve, mégis sokat jelent nekem, hogy ő ad lehetőséget és.. nem utasítottam vissza, engedtem neki, hogy felhúzza az ujjamra és azok az apró érintések.. Jól esett, nagyon is jól esett, annyira, mint amennyire ne kellett volna jól esnie. Kissé zavarodott vagyok, bár ez nem ütközik ki az arcomra, mégsem értem magam, próbálom utálni, de az ilyen kis figyelmességei nem engedik, hogy utáljam. - Köszönöm szépen. - még egy bók. Nekem is kéne adnom neki valamit, bár tudom, hogy nem szokás ilyenkor adni a férfinek, mégis úgy érzem, hogy most nekem is kell tennem valamit, így tehát megígérem neki, hogy ő lesz az egyetlen férfi, akivel valaha is szexuális kapcsolatom lesz. Természetesen belepirulok, ki ne pirulna bele ebbe?
Végül pedig ő is megígéri nekem, hogy csak velem lesz. Még jobban zavarba jövök és testem automatikusan cselekszik, lépek egyet felé, lábbujhegyre állok, eleinte csak az orrom ér az övéhez, majd már majdnem megcsókolnám, de megállok.. Ez nem helyes, nem tehetem ezt vele, tudom.. hogy ez csak a pillanat heve nálam legalábbis remélem. - NE ígérj olyat, amit nem tudsz majd betartani. - suttogom már majdnem az ajkaiba, el kéne hajolnom, de nem megy. Érzem testének melegét, érzem az illatát érzem.. érzem a vágyat, hogy csókoljam meg.
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
113
▽ Reagok :
103
▽ Avatar :
Kevin Flamme



»
» Csüt. 8 Feb. - 20:17

Cveta & Regulus
○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○

- Én cseréltelek le? - Tekintetem kicsit meglepett. Őszintén, én nem így emlékszem. Mély levegőt veszek, majd összehúzott szemöldökkel pillantok vissza rá. - Nekem úgy rémlik, hogy egyszer csak teljesen rideg lettél velem és ellöktél. Pedig én próbálkoztam. Nem tudom, miért volt akkora nagy baj, hogy a bátyáddal barátkoztam, sokat köszönhetek neki... - Nekem csak ez a lényeg. Hogy mennyit köszönhetek Antoninnak és hogy életem végéig hálás leszek majd neki ezért. Nem az ő hatására változtam ennyit, azt a szüleim tették, de hát nem látom értelmét tovább magyarázni ezt Cvetának, inkább csak elhallgatok, mielőtt még összevitáznánk és az a mai este végére már nem lenne túl jó.
- Fontosak, mert meg kell maradnia az erős családoknak. Sok ellenpéldát láttunk már, és szerintem ez teljesen érthető. És tudhattuk, hogy ez vár ránk. Csak hát igen... arra nem számít az ember, hogy olyannal teszik össze, akit ismer. - Valamiben csak egyetértünk? Vállamat rángatom, szeretnék már eltérni kicsit ettől a témától, de végülis ha Cveta erről akar társalogni, akkor sem fogom elutasítani.
Elmondom neki a szándékaim, a gondolataim a halálfalóságról és az ez által szerzett haszonról. Össze kell ráncolnom homlokomat a kijelentésére, nem is nagyon értem mire céloz ezzel. Szerintem fontos, hogy egy aranyvérű férfinek ebben a világban jó munkája legyen, ami jól fizet, hogy el tudja tartani a családját és nem utolsó persze ahhoz a hatalomhoz sem tartozni amely erősebb, amely letaszít mindenkit aki nem méltó erre. Persze én sem értek teljesen egyet Voldemort elveivel, mondjuk engem aztán nem érdekelnek a mugliszármazásúak meg a félvérek, csak az aranyvérű, tiszta múltú családok, akiknek illene betartani a fogadalmukat és nem beszennyezni a nevüket. Ennyi, mindössze ennyi.
Figyelmes vagyok, mint mindig. Próbálok olyan dolgokat mondani és tenni, amivel kicsit talán megpuhíthatom őt, közelebb érezhetem magamhoz. Látom rajta, hogy tetszik neki ez, hiszen melyik nőnek ne tetszene, de mégsem ül ki arcára sem boldogság, se semmi más. Kétes érzelmekkel vagyok ezzel kapcsolatban. Tekintetem nem tudom most levenni róla, gondolatok százai köröznek bennem. Amikor kijelentem, hogy őszintén gondolom, hogy én sem fogom őt megcsalni majd, akkor feláll. Egészen közel lép hozzám, forr a vérem, szívem hevesebben dobog. De nem csókol meg, csak ott állunk, összeért orrokkal és én pedig a szemét nézem. Lépjek vagy inkább ne? Szavai a vesémig hatolnak. Kezem óvatosan ér hozzá az övéhez, de nem fogom meg, csak végigsimítok rajta, kézfején.
- DE igenis be tudom tartani. - Nem bírom. Nem érdekel, mi lesz egy órával később, vagy mi lesz holnap. Csak érezni akarom szája édes ízét, és nem is habozok, ha engedi, akkor lágyan csókolom meg, hosszan, és kicsit érzelmesebben, mint azelőtt, mint azok a műcsókok amiket egymásnak adtunk odalent. Megbolondít. Mit teszel velem, Cveta Ilja Dolohov?

<3RuhaZene©️


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
17
▽ Reagok :
15
▽ Avatar :
Frida Gustavsson ▽



»
» Csüt. 8 Feb. - 21:15
Tekintetére megforgatom a szemeimet. - Igen, te cseréltél le engem. - mondom neki komolyan, nem is értem, hogy mit nem ért ezen.. Aztán felidézi a múltat, na jó, talán kicsit úgy hangzik, hogy én löktem el magamtól, de nem így volt, hazudik, az ő hibája volt az egész. Nem tetszik, hogy letagadja, hogy egyre kevesebb ideje lett rám és egyre többet akart Antoninnal lenni, olyan áhítattal beszélt róla mindig, még mai napig is.. - Teljesen mindegy, én akkor is úgy gondolom, hogy lecseréltél a bátyámra. - mondom neki és mikor ő is elhallgat, akkor én is. Nagyon jól tudom, hogy mennyire vele akart lenni és hiába jött oda hozzám, akkor is szerintem csak Antoninnak akart imponálni, hogy még közelebb kerülhessen hozzá, de ezen tényleg lényegtelen már gondolkodni, ez a múlt és mi pedig nem élhetünk örökké a múltban.. Tovább kell lépnünk, csak hát hiába nem beszélünk bizonyos dolgokról, attól még az ember nem felejt, sőt.
- Magam is tisztában vagyok azzal, hogy mennyire fontos a családok fennmaradása, és teljesen felesleges ezen gondolkodni, sajnos nem tudunk rajta változtatni. Sajnos egybekelünk. - mondom neki és tisztában vagyok vele, hogy kétszer is megnyomtam a sajnos szót. Én nem akartam hozzá menni, nem akartam a felesége lenni, hiába a sok kedvesség és hiába a sok bók, nem sikerült meggyőznie, egyszerűen csak nem akartam a felesége lenni. De úgy érzem elég volt ebből, inkább hagynunk kéne a témát, mielőtt összevitatkozunk és ennek a beszélgetésnek idő előtt vége lesz.. Pedig mindennek ellenére jó volt beszélgetni vele és tényleg nekem is eszembe juttatta a múltat, maikor mi még barátok voltunk, amikor minden olyan egyszerű volt és könnyű.
Aztán rátérünk a halálfalósdi dologra, ami nekem annyira nem tetszik. Tisztában vagyok vele, hogy neki muszáj ezt tennie, főleg Sirius cselekedetei után, de félek.. Félek, hogy élvezni fogja, hogy megismerem egy olyan sötét oldalát, amit nem akarok, de tudom, hogy.. túl nagy az esély arra, hogy őt is elragadja a sötétség. Én tényleg nem akarok egy tömeggyilkossal lenni, nem akarom, hogy egy olyan ember érjen hozzám, aki élvezi a gyilkolást, akinek az a kedvenc hobbija. És tudom, hogy ha nem nyalja be magát, ha nem küzdi fel magát, akkor nem lesz jó munkája, nem lesznek meg azok a kiváltságok, amik kellenek neki.
Aztán pedig jön az a jelenet, amikor.. Amikor egy kicsit megváltozik az este és minden más fordulatot vesz. Igen, kár lenen tagadni, hogy vonzódom hozzá, hogy nagyon is jól esik az, hogy figyel rám, hogy bókol. Ez a gyűrű, nem maga az, hogy éreztetni próbálja velem, hogy nem kényszer, hogy van választási lehetőségem megérint. Talán nem volt jó ötlet megígérni neki azt, mert tőle nem ezt a választ vártam, nem hittem volna, hogy hűséget fog nekem ígérni.. Regulus mindig is egy rejtély volt nekem, de olyan nagy.. Sose láttam rajta, hogy mit érez, de most szerintem vágy tombol a szemében, látom, hogy mennyire akar engem és mennyire jól esnek neki a szavaim. A testem tényleg magától csinált mindent, mintha akarta volna őt és már majdnem megcsókoltam, de tudom, hogy azzal egy olyan határt lépnék át, ahol ő már sérülni fog. Nem akartam őt bántani, de a közelsége, az illata és a szavai, egyszerűen megbolondítottak, mintha minden egyes lecke, amit anyám adott, eltűnt.. Nem akartam az ő hülyeségeinek megfelelni.
- Regulus. - súgom a nevét, de esélyem sincs, megcsókol engem, ajkai lágy csókra fogják be az enyémet. Engedem, engedem, hogy megcsókoljon, míg egyik kezemmel hasától -kidolgozott hasizmától- a mellkasáig csúsztattam fel, másik kezem pedig a nyaka köré rakom és ujjaimmal játszok a tarkóján lévő hajjal. Ha meg is akarná szakítani a csókot, nem engedem, visszahúzom. Talán percekig és csókolóztunk, nem érzékeltem az időt és nem is akartam, csak az ajkaira vágytam és a lágy csókot én tettem egyre szenvedélyesebbé. A nyelvem vad táncra hívja az övét, de egyszer csak hirtelen megszakítom a csókot. - Ezt nem kellett volna megtennünk.. - mondom halkan. Ajkaim csókéhségtől duzzadtak, vágyják a folytatást, de nem adhatom meg nekik.. Nem volt helyes dolog csókolózni. Lépek egyet hátra, kicsi próbálok elhúzódni, ha hagyja.. Megbolondultam, mit csinálsz velem Regulus Black?
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
113
▽ Reagok :
103
▽ Avatar :
Kevin Flamme



»
» Szomb. 10 Feb. - 10:58

Cveta & Regulus
○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○

Sóhajtok. Mit is hittem? Hogy majd én leszek a jó ő pedig a rossz? Természetesen ez nem lehetséges. Nem ismeri be, hogy ebben ő is hibás, de mindegy, legyek én a rossz, nem érdekel. Megrázom a fejemet, de nem vagyok hajlandó már tovább folytatni ezt a vitát, ezt a rágalmazást. Egy pillanatra lehunyom a szememet, hátradöntöm fejem, majd beletúrok a hajamba és elhessegetem a gondolatokat. Hagyjuk, tényleg hagyjuk.
- Hát igen, sajnos. - Jegyzem meg kicsit gúnyosan, ironikus hangnemben, mint ahogy ő is tette. Persze ezt azért csinálom, mert én nem így látom, nem így gondolom, de hát már annyiszor elmondtam, hogy nem fogom magam többet ismételgetni. Tudom mit csinálok, tudom miért vagyok az aki, miért LETTEM az aki. Halálfalónak lenni nem könnyű, sőt, ez több hátránnyal jár manapság már mint előnnyel, de azok az előnyök magasan jobbak mintha nem tartoznék sehová. Az pedig hogy hogyan rendezem a saját dolgaimat, csakis tőlem függ és úgy érzem, vagyok elég ravasz ahhoz, hogy elérjem amit szeretnék. Bizonyos dolgokkal.
Közelsége annyira vonzó számomra, hogy nem tudok neki ellenállni. Nincs mit tenni, ő incselkedik velem én pedig pasiból vagyok szóval ez ha akartuk ha nem így történt és így is fog mindig történni. Ahogy a nevemet mondja, szinte megborzongok, az már csak a vég, az utolsó csepp a pohárban, nem tudok ellenállni és meg kell csókolnom. Először meglep, hogy engedi, hagyja hogy ússzunk az árral, érintése jól esik, kezeim reflexszerűen csúsznak derekára és szorosan ölelem magamhoz, miközben szinte levegőt sem veszek, úgy belemerülök. Aztán olyan hirtelen ér véget minden... a szikrák, amik kettőnk között feltűntek arra a pár percre... Hagyom, hogy elhúzódjon, nem akarom ráerőszakolni magamat. Nézem őt, meglepetten és nem engedem a pillantását.
- Miért nem? - Hülye kérdés, de ha belegondolok, mégis mit válaszoltam volna erre? Most, ez a csók után kíváncsi vagyok rá, hogy ugyan mit felelne erre... - Én éreztem, a kettőnk köztt tomboló vihart... - És szeretném újra érezni, de nem tehetem meg, csak úgy nem lehet, mert akkor el is taszíthatom magamtól még jobban és nem vagyok benne biztos, hogy megérné. Várok majd egy jelre, hátha...

<3RuhaZene©️


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
17
▽ Reagok :
15
▽ Avatar :
Frida Gustavsson ▽



»
» Vas. 11 Feb. - 18:27
Talán nem most kellett volna erről beszélgetnünk, nem éppen a múlt bojgatása volt a legjobb, amit ilyenkor tehettünk. Ma volt a napja, hogy hivatalosan is megtudta a világ, hogy jegyesek vagyunk, hogy egy pár leszünk, hogy egybe fogunk kelni. Nagyon jól ment az este, legalábbis eddig én úgy gondolom, hogy senki sem látta rajtunk a kényszert, senki sem vette észre, hogy mennyire nem akarom ezt. Jól eljátszottam a rám kiszabott szerepet, jól eljátszottam, hogy minden rendben, hogy én vagyok a világ legszerelmesebb aranyvérű menyasszonya. Amikor látom, hogy hátradönti a fejét és beletúr a hajába, akkor tudom, elég volt a témából és éppen itt lenne az ideje annak, hogy lapozzunk, hát lapozunk is.
- Ez most? - nem értem, hogy mi ez a hangnem, hogy mi ez a stílus és mi ez a.. ő most csalódott? Nem tudom eldönteni, hogy a nagy érzések nélküli Regulust, miért bántja ennyire, hogy én nem akarok egybekelni vele, hogy nem akarok a felesége lenni. - Tudod mit? Inkább ne firtassuk, nincs értelme. - mondom neki és nem akarok erről beszélgetni. Nem értem őt és lassan már a hajamat tépem ez miatt. Néha azt hiszem, hogy megértem őt, hogy minden rendben van közöttünk, de most azt érzem, hogy megbántottam az őszinteségemmel. Nem úgy akartam férjhez menni, hogy a volt legjobb barátomhoz kényszerítenek engem. Tudtam, hogy férjhez fogok menni, hogy nem szerelemből mehetek férjhez, de legalább ne hozzá kényszerítenének. Persze én megértem, hogy neki ez rossz, főleg azok után, amiket mondott, elmondta nekem, hogy ő többet szeretne tőlem, hogy neki felsejlenek a régi idők.
Aztán valami megváltozik, kifejezetten megváltozik, miután az ujjamra kerül az a gyűrű és nem tudom megmagyarázni. Talán pont ezt akarta elérni, talán éppen ez volt a célja, hogy ellágyuljak és csókolózzunk, de arra már nem kényszerített, hogy testem így reagáljon rá, hogy visszacsókoljak és közelebb húzódjak hozzá. Ahogyan keze a derekamra siklik és magához ölel, aprót nyögök a szájába, amit szégyellek kicsit, de nem érdekel. Percekig nem szakítom el az ajkaimat az övétől, nyelvünk vad táncba kél, olyan táncba, amit szívesen járt a nyelvem. Jó volt vele csókolózni, sokkal jobb, mint az hittem volna és éppen ezért is ijedek meg, éppen ezért húzódom el tőle.
- Nem tudom Regulus.. csak így érzem. - mondom neki halkan. Nem tudom megmagyarázni, bár szerintem elég válasz, hogy a szeme és az ajkai közt ingázik a tekintetem. Nem tudom, megrészegített a csókja, újra érezni akartam ajkait az ajkaimon, érezni akartam, kezét a testemen. Vele akartam lenni. Azt akartam, hogy minden olyan legyen, mint abban a pár percben, ami nem rég elmúlt. - Csak ma este, csak erre az estére csak. - jelentem ki és mielőtt bármit mondhatna, megragadom a pólóját, csók közben elkezdem az ágy felé tolni, majd rálököm az ágyra, ölébe ülök, mellkasánál fogva nyomom le testét az ágyra és újra megcsókolom őt.
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
113
▽ Reagok :
103
▽ Avatar :
Kevin Flamme



»
» Pént. 16 Feb. - 17:17

Cveta & Regulus
○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○

Csak bólintok. Nem tudom mit kellene még mondanom. A gondolataim össze vannak kuszálódva, egyszerűen csak nem akarok többet most erről beszélni. Szerintem mindkettőnknek kell idő, hogy megemésszük és átgondoljuk a lehetséges esélyeinket, jövőnket, lehetőségeinket. Ennyi. Részemről azt hiszem ennyivel lezártam a témát egyelőre. Legalábbis... egyelőre...
Látom az arcán, hogy már nem érti ő sem. Magam sem tudom, hogy miért jön ez az egyik pillanatban, utána pedig valami teljesen más, valami ellenkező dolog. Szeretnék neki imponálni, de közben meg akarom tartani a saját véleményemet is. Ennek az egyvelege pedig nem teljesen jó. Választanom kellene a kettő közül. Csak a baj az, hogyha azt választom amit én akarok, akkor abból nem biztos, hogy túl sok előnyöm fog származni.
Nem éreztem még ilyet. Soha. A kettőnk között lévő vágy és érzelmek összessége teljesen megváltoztatott mindent ebben a pillanatban. Nem számítottam erre, még a csók, az rendben van, de megőrjít. A vágy, amit maga után hagy... egyszerűen csak annyira nehéz elfolytanom magamban, hogy erőlködnöm kell. Az pedig hogy hallásra ő is élvezi ezt az egészet... még inkább felspanol. Belemosolygok a csókba, de aztán már vége is szakad. Láthatja rajtam az értetlen arckifejezést, amikor válaszol a kérdésemre és a kijelentésemre. Látom, hogy hogyan néz most rám. Közelebb lépek egy lépést, de nem is kell túl sokáig várnom valami jelre, máris megérkezik. A szavai nem érdekelnek, ha csak ma estére, hát akkor csak mára, de nem tudnám most ez a csók után elviselni, hogy ne érjen hozzám, hogy ne érhessek hozzá. Kicsit habozok, mielőtt bármit is kiejtenék a számon, de erre sincs igazából időm, mert ő megragad, és a következő pillanatban már az ágyon fekszem, ő pedig felettem. A csók egyből felkelti bennem a férfias vágyakat, kezemmel ruhája alá nyúlok, végigsimítok puha bőrén, és közben úgy csókolom őt, olyan vággyal, mintha soha nem akarnám, hogy ez a pillanat véget érjen. És tényleg nem is akarom. De sajnos tudom, hogy hamarosan vége lesz.
Szavak nem jönnek, nem is kellenek. A pillanat, az értinések, a csókok beszélnek most közöttünk. Megpróbálom ruháját lefejteni róla, úgy érzem, most enged mindent, nem kell hogy megálljak. Ha mégis, akkor pedig úgyis szól. Mikor szabadulok ajkától, arcát érintem számmal, majd a nyakára lehelek néhány csókot, de hamar visszatérek, olyan édes, olyan jó! Nem is tudok most másra gondolni.


<3RuhaZene©️


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
17
▽ Reagok :
15
▽ Avatar :
Frida Gustavsson ▽



»
» Today at 1:02
Felesleges lett volna beszélni, elég volt a sok szóból, nagyon is elég volt, egyszerűen nem tudtam már mit mondani, úgy éreztem, hogy ő hagyott el engem, lecserélt. Hiába látjuk máshogy, akkor is ez volt az igazság, belekerült a bátyám varázsába, megbolondult és gyökeresen megváltozott. Felesleges már azon gondolkodni, hogy mi volt a múltban, nem tudunk rajta már változtatni, ha akarnák akkor sem, de örülök.. Örülök, mert azzá az emberré váltam, akire mai napig büszke vagyok. Nem kellett volna hagynom, hogy ennyire elfajuljanak a dolgok, talán át kellett volna mennem aludni és hagynom kellett volna a beszélgetést, de én nem vagyok erre képes, meggondolatlan hülye vagyok, egy idióta, aki azt hitte, hogy fog tudni uralkodni a saját kicseszett érzésein, ehelyett semmi sem alakult úgy, ahogyan alakulnia kellett volna.
Megcsókolom őt és ő pedig visszacsókol, mindkettőnkben fellobban a lágy és én.. engedek a vágynak, talán túlságosan is engedek neki. Nem volt helyes, nem kellett volna ezt tennem, nem kellett volna vele csókolóznom, mert nem volt helyes, mégis megtettem. Élveztem a csókot és képet voltam belefeledkezni percekig, akár órákon át képes lettem volna vele csókolózni, de bekapcsoltak a vészjelzők. És mikor kijelentettem, hogy csak ma estére szólt ez a csók el kellett volna mennem, itt kellett volna hagynom egyedül és tényleg ez lett volna a helyes cselekedet, én még sem tudtam elmenni innen, nem tudtam itt hagyni, nem tudtam másra gondolni, hogy újra érezhessem ajkait az ajkaimon, így tehát nem mentem..
Nem tudom mi szállt meg engem, mikor megcsókoltam ismét és mikor lenyomtam az ágyra, majd ölébe ülte, miközben csókoltam.. Akartam őt és ő is igencsak akart engem, éreztem. Az én megérzéseim sosem csalnak, rá kellett volna csapnom a kezeire, mikor a derekamhoz ért, mikor a ruha alatt vándorolt, de vággyal töltött el. És segítettem neki, hogy levegye a ruhámat és miközben csókoltam őt, majd széttéptem az inget rajta, repültek a gombok.. és mi.. szeretkeztünk. Megszegtem a legelső szabályt, amit hoztam..

***

Reggel elég korán felébredtem, elrohantam megzuhanyozni és gyorsan felöltöztem, néztem az alvó Regulust. Hiba volt a tegnap este, egy olyan hiba, melyet sosem követhetek el, de most.. most senki sincs itt és nem lát, így közelebb léptem hozzá, nyomtam egy utolsó puszit az arcára, majd elindultam kifelé. Szerencsére Mr. és Mrs. Black is aludt, mikor távoztam, csak a manók voltak ébren és persze megkérdezték, hogy hagyok e valamilyen üzenetet, de én csak megráztam a fejem. Még csak üzenetet kéne hagynom Regulusnak..
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Regulus & Cveta - Don't touch me..

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Idõnyerõ-