Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Random tréfák
Today at 10:29
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Cukoralma
Today at 2:43
• • • • • • • • • • • • • •
Victor Lannstark
Coriolis
Today at 2:01
• • • • • • • • • • • • • •
Poppy Pomfrey
1979, Július, New Orleans - Destiny & Aiden
Yesterday at 22:45
• • • • • • • • • • • • • •
Aiden Wright
Perzselő augusztus
Yesterday at 20:20
• • • • • • • • • • • • • •
Clive Staples McGonagall
Sűrű erdő rejtekén
Yesterday at 19:25
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Flora × Jim
Yesterday at 16:54
• • • • • • • • • • • • • •
Flora C. Avery-Lestrange
Naplemente Coruscanton
Yesterday at 16:19
• • • • • • • • • • • • • •
Barty Crouch Sr.
Reggeli Próféta
Yesterday at 15:57
• • • • • • • • • • • • • •
Barty Crouch Sr.
"A Tündérkirály hív, suttog, csalogat..."
Yesterday at 15:24
• • • • • • • • • • • • • •
Rhea Avery
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (53 fő) Vas. 25 Nov. - 16:49-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
71
Értékelés :
2
▽ Avatar :
Lily James

»
» Hétf. 29 Jan. - 20:43

Yolande Inès Delacour

I like the way she always tease.


Becenév:

Inès

Kor:

22 éves

Származás:

aranyvérű

Lojalitás:

semleges

Képesség:

-

Csoport:

mágiahasználó

Play by:

Lily James

Karakter típus:

saját 98%, keresett 2%





Bérénice, mint szikla a viharban, Bérénice, mint a kiáltás, ház!, egy hosszúra nyúló fogócska végén, Bérénice, mint a rózsa- és mentaillat furcsa elegye, még mindig érzem az orromban, pedig hosszú évek teltek már el azóta, hogy utoljára bebújtam mellé az ágyba éjszaka. Bérénice, aki valahogyan mindig ott volt, nekem, apának, anyának, a népes rokonságnak, és mintha mindig tudta volna, mit tegyen, miközben sosem lépett le a saját ösvényéről. Ezzel a képességgel csak páran jönnek világra egy-egy évszázadban. A nővérem különleges. Unalmas alkoholaktáit és üzleteit vég nélküli izgalommal rendezgető apánk, és bájos, ám nem különösebben szívélyes anyánk egyetlen figyelemreméltó alkotása. Egész életemben olyan akartam lenni, mint ő – valahol, a gyomrom mélyén, titokban. Mára megelégedtem azzal, hogy a térdére hajtsam a fejem, és meséljek, meséljek neki, mindarról a butaságról, amit bárki más helytelenítve fogadna, és amin ő mégis velem nevet.
Csak egy gyerek, még mindig gyerek, egy játékos, bohókás, bugyuta, aki nem sokat ért a világ dolgaihoz, de annál inkább szereti a figyelmet, a törődést, a kedélyes italozást, az anekdotázást, és szereti, ha valaki más mesél, mert a gyerekek ilyenek, őt pedig sosem kötelezte arra senki, hogy vesse le az álmokat, az ábrándokat, a romantikába vetett vakhitet, rá mindig csak legyintettek, Inès ilyen, de majd kinövi, hát, Inès sosem nőhet túl többé a gurgulázó nevetésen, a fogpasztával bekent ajtókilincsen, a futás közben lobogó hajon, a meztelen fürdőzés hidegrázós izgalmán, mert ez élteti őt, az izgalom, hogy talán rajtakapják, egy része vágyik is erre, a lebukásra, a feddésre, vágyik arra, hogy nyelvet öltsön, hogy komolykodjon, hogy tragikává változzon, lesütött szeművé, haragossá, hogy csapkodhasson, törhessen, zúzhasson, de tudják, mindannyian tudják, hogy Inès született naiva, fátyolfelhő és gyöngysor, csupa ruhára löttyintett fehérbor, csupa mezítláb rohanás a parton, és elcsent szőlőszemek az ültetvények közt kószálva, vagy pásztorórák ugyanott, míg tűz a nap és döngenek a méhek, még azt sem bánja, ha csípnek, mert lelkesedni született, lelkesíteni és mulattatni, a maga felelőtlen módján, az anyja szerint az apja egészen részeg volt, mikor ő, ez a második lány, ez a magányos fába csapó villám, ez a kiszámíthatatlan, kávé tejszínnel és sok cukorral, ez az illetlenül kuncogó, megfogant, ő, aki nem Bérénice, de adná az ég, hogy olyan lenne, hogy a nagyobbról példát venne, adná, de nincs mit tenni, az apja részeg volt, és az anyja szerelmes regények hőseire gondolt, miközben szoptatta.


Bérénice, valamit el kell mondanom.
Bárcsak tudnám, hol kezdjem! Bárcsak tudnám, hogyan mondjam, hogyan öntsem szavakba, de talán te is látod, te is észrevetted, hiszen éles a szemed, és nő vagy, a legkedvesebb, legédesebb minden nő között, az egyetlen, akire valaha felnéztem. És mert te ilyen vagy, észre kellett venned, látnod kellett a közömbösséget Monsieur Bon Marché arcán, látnod kellett a szemében az unalmat, miközben a tó körül sétáltunk, és újra meg újra beléd botlottunk, ahogy róttuk a magunk meddő köreit. Látnod kellett, milyen udvarias, milyen jólnevelt, milyen szellemes, sosem bizalmaskodó vagy sértő, és sosem túlságosan szívélyes vagy izgatott. Látnod kellett, hogy nem vert hevesebben a szíve, és nem kerítette hatalmába izgalom, mikor az anyja unszolására felkért táncolni, és amikor búcsúcsókra emelte a szájához a kezem, akkor is olyan végtelenül kimérten fordult el. Nem, ő sosem bántana, papának igaza van, ugyanakkor papa nem látja, nem veszi észre – bár remek üzletember -, hogy ezúttal olyan vásárlónak próbálja eladni az értékes portékát, aki egészen más iránt érdeklődik. Aki egészen mást keres. Aki még veled is, drága egyetlen nővérem, még veled is kellemesebben érzi magát, láttam rajta, amikor vacsora közben meg-megszólított téged, láttam rajta, hogy érdekli, amit a kérdésére majd felelni fogsz. Mi sosem leszünk ennél többek, tudom jól, de papa nem látja, ő nem érti, hogy az udvarias érdeklődés vonalát sosem fogjuk áttörni.

Bárcsak tudnám, hol folytassam! Bárcsak el tudnám mondani, mennyire más az, amit azokon a csendes beszélgetéseken éreztem, amikor nem is őt kerestem, csak véletlenül benyitottam, és ott találtam a kihűlt kandallónál, és nem tudtam nem leülni, vagy elutasítani a felkínált lángnyelv whiskyt, ami gyorsan a fejembe szállt, mégis lassú volt, túl lassú ahhoz, hogy észbe kapjak, hogy felálljak és kimenjek, hogy elhúzódjak, hogy elutasítsam az invitálását, én magam is a fiamat keresem, csatlakozik?, de sosem voltam elég előrelátó az ilyesmihez. Sosem érdekelt más, csak a nagybetűs szerelem, a románc, amiről te olvastál nekem, amiről újra és újra elmerengtem, amit nagyszerűnek, és persze bonyolultnak találtam, mert a történet csak úgy izgalmas, de most azt hiszem, a mi történetünk talán még sokkal izgalmasabban alakul, mint ami ajánlott lenne.
Kérlek szépen, ne ítélj el, és hallgass végig, mielőtt bármit is mondanál!



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
152
Értékelés :
5

»
» Kedd 30 Jan. - 0:02


Gratulálunk, elfogadva!

Alea iacta est.


Ms. Delacour,

Önöknél valahogy sosem tartják szárazon a lőport - és mégis mindig egymás ellen háborúzó alakjuk vetül ennek az országnak az egére, amelyet akaratlanul is úgy forgatnak veleszületett bájukkal, mint játékszert. Előtörténetében a hagyományok szerint megint nem találtam kivetnivalót: urak és játékosok, kisasszonyok és intrikusok, megannyi nagyszabású, vastaggerincű kötetbe csomagolva.
Lehet valami a nagy franciahonban, ami ekkora hadvezéreket nevel akaratlan - látom a soraiban a hódítót, a következőt, akinek a fegyvertára kifinomult, fegyverneme pedig a báj, az a fajta, ami előtt én is térdet kell, hogy hajtsak. Gyerekcipőben jár még, de kezei egy nőé, a nevetése is - miért próbálnám egyszerű szavakba ölteni azt, mennyire csodálom a jellemleírása kreativitását, a mindig új formába költöző családtörténetek összecsengését, és végül magát a történetet?
Nagyon sok sikert kívánok ahhoz a frontvonalhoz, amelyet teremtett: a szerelem háború, épp csak együtt hálunk az ellenséggel. Szaladjon, mielőtt az én fejem is elcsavarja!
A. M.


Foglalók Hírek Kapcsolatkereső Halálfaló lista A Rend
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Inès Delacour

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Alkoss karaktert! :: Elfogadott életrajzok :: Mágiahasználók-