» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
40
11
3
6
3
7
17
8
1
3
5
5
52
161
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans

FRPG.hu toplista
Friss posztok
pergamentekercseink

Eddie Harvey
Today at 1:57
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Nem igaz George?
Yesterday at 23:45
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
My secret superhiro
Yesterday at 22:50
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
Julie &c Boyd
Yesterday at 18:56
• • • • • • • • • • • • • •
Julianne Vance
Hunter Tuttle
Yesterday at 17:31
• • • • • • • • • • • • • •
Clive Staples McGonagall
Just look into my eyes...
Yesterday at 17:06
• • • • • • • • • • • • • •
Erin Rookwood
Évfolyam- és csoportváltás
Yesterday at 16:27
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Ami nem öl meg, az
Yesterday at 8:43
• • • • • • • • • • • • • •
Wardell C. Drake
Grief
Pént. 17 Aug. - 21:48
• • • • • • • • • • • • • •
Erin Rookwood
Családom és egyéb állatfajták
Pént. 17 Aug. - 19:25
• • • • • • • • • • • • • •
Hedwig Wolff
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
13
▽ Reagok :
8
▽ Kor :
21
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Nina Dobrev



»
» Kedd 30 Jan. - 22:01


Theia és Aldora

Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép, el kell veszítenem. A bölcsesség nehéz aranymezébe öltözöm, s minden szavam mosolygás és közöny.

Nem küldtek elém senkit, én bolond, az  elmúlt időszakban teljesen hozzászoktam ehhez az életmódhoz. Talán kezdek is úgy viselkedni, mint valami elkényeztetett hercegnő, pedig tudom hol a helyem. Velem megtanítatták, hogy mik az én jogköreim és mi lesz a következménye, ha azt át merem lépni. És mégis, most itt vagyok. Egy levelet intéztem Albus Dumbledorehoz, személyes meghallgattatást kértem és szigorú titoktartást. Semmiképpen nem juthat a szüleim fülébe, hogy a szabadságért való, a mágusok elnyomása elleni küzdelem legnagyobb "élharcosával" volt találkozóm a mai nap folyamán. Szeretnék is minél előbb eljutni az irodájáig, de mint első utam a Roxfortban... Amúgy sem rendelkezem fenomenális irányérzékkel, de ahogy a húgomtól hallottam, itt még a lépcsők is mozognak. Egyelőre pedig még az udvarban sem sikerült eligazódnom, ami elég aggasztó tud lenni jelen pillanatban. Az ösvény követni egyszerű, de mégis elég elveszetten torpanok meg, pedig csak pár 100 méterre vagyok már csak. Időznöm nem lenne szabad, már csak azért sem, mert vendégségbe várnak, valamint a testvéreimbe botlani is felettébb kellemetlen lenne. Még a húgomat csak-csak hallgatásra tudnám bírni, de az öcsémet... Nem tudok rá hatni, nem ismer engem, egyedül a felém mutatott szimpátiája az, amiben bízhatnék, de ennyire nem hagyatkozhatok. Nem, ha lester élete a tét.
- Elnézést.. - bizonytalanul lépek oda egy épp arra járó lányhoz. Túlságosan is kitünök, hiába húztam egy fekete talárt az öltözékem felé. A legegyszerűbb utat kell választanom: segítséget kérnem. Csak nem olyan mogorvák erre felé az emberek, hogy elutasítsák. Pláne, hogy a lány Hollóhátas, ha minden igaz, ez az eszes emberek háza, talán szerencsém van és kifogok egy gyors észjárású diákot, aki nem túl kíváncsi és még segítőkész is. Ugye nem túl sok kérés ez így elsőre?



notes: remélem nem késtem sokat...  Embarassed  


• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
84
▽ Reagok :
67
▽ Avatar :
Alexandra Daddario



»
» Vas. 4 Feb. - 22:34
we're living in the currents they create

Azon gondolkodom, mennyire néznének hülyének, ha futni kezdenék.
Nem úgy általánosságban, hanem most. Itt és most, ebben a szent percben, seprűvel a hónom alatt, és lassan szétesni kívánó lófarokkal, egy borongós hétköznap késő délutánján, lefuthatnék mondjuk vagy három kört a birtok határait érintve, amennyire lehet, és akkor biztosan hamar elaludnék. Elaludnék, és talán álmatlan éjszakám lenne. De ez azért nem London, ez azért nem az angol vidék, ahol dívik az ilyesmi. Persze mások véleménye nem igazán aggaszt – erről legalábbis nem aggasztana –, de magyarázkodni sem szeretek. Sőt.
Inkább csak indokolatlanul sebes léptekkel igyekszem a kastély felé. Nem sietek voltaképpen, csak jól esik a levezetés, edzés után még túlságosan ébernek érzem magam, az izmaim bár jólesően sajognak, de még nem ernyedtek el igazán, még tudnék futni, szaladni, ugrani, kergetőzni, gyereknek lenni.
Egészen kizökkent a hang, ami jobb híján bizonyára engem szólít meg, inkább ösztönösen, semmint tudatosan torpanok meg, és hiába emelem a tekintetem a hang birtokosára, vagy négyszer is pislognom kell, mire nem csak nézem őt, de látom is.
- Igen…? – előbb visszakérdezek, semhogy alaposan felmérhetném a helyzetemet, a helyzetünket, de aztán ezt hamar igyekszem bepótolni. A nő nem iskolai egyenruhát visel, ami jobb esetben is szokatlan, noha nem lehetetlen, hogy olyan boszorkányok és varázslók járjanak erre, akik sem nem diákok, sem nem itt dolgozók, hanem egyéb dolgaik hozták ide. Nem lehetetlen, de azért szokatlan, de hát furcsa időket élünk, és nem ez lenne a legfurcsább dolog, ami mostanában megzavarja a köreimet. Mindazonáltal hamar megbizonyosodom róla, hogy az előttem álló fiatal nő nem az iskolatársam, illetve máshonnan sem ismerős számomra. Így aligha tudom előre kitalálni, mire fel szólított meg, de igyekszem megszokott hideg nyugalmamat valamiféle udvariasság álcájába öltöztetni… nem mintha arról lenne szó, hogy nem vagyok udvarias, vagy ne lenne időm meghallgatni. Inkább csak arról, hogy az emberek… nos, néha hajlamosak félreérteni a célratörő szűkszavúságom, és lenézésnek tartják a hidegvérűségemet is, noha én úgy gondolom, bennem semmi ilyesmi nem lakik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
13
▽ Reagok :
8
▽ Kor :
21
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Nina Dobrev



»
» Vas. 11 Feb. - 11:50


Theia és Aldora

Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép, el kell veszítenem. A bölcsesség nehéz aranymezébe öltözöm, s minden szavam mosolygás és közöny.

Kellemetlen vendég, látom a szemében a meglepettséget, amit pár másodpercnyi pislogása még feltűnőbbé tesz. Szóval nemigen járnak erre idegenek... Nagyszerű, még feltűnőbb lettem. Lehet, hogy mégis csak meg kellett volna valakit kérnem, hogy hopponáljon az igazgatóhoz, ahelyett, hogy a saját fejem után megyek és kellő feltűnést keltek. Pedig nem szabad, hogy bárki fülébe jusson, hogy erre jártam. Ilyen vészterhes időkben egy furcsa idegen még gyanús is lehet, hogy nem gondoltam bele ebbe...? Áh, bolond vagyok, túlságosan messze áll tőlem ez a világ. Ha Lester visszatér, sok mindent szeretnék még tőle megtanulni.
- Remélem nem zavarom túlságosan, Aldora Steward vagyok és az igazgató úrhoz jöttem. - Nincs mit tenni, nem akarok még jobban ráijeszteni szegény lányra, így valamennyit mindenképpen el kell árulnom. Legalább annyit, hogy nem lekaszabolni jöttem őket, hanem a nagy tiszteletnek örvendő iskolai vezető vendége volnék. Bár a nevemet és a rangomat inkább nem említem, nem tudom, hogyan viszonyulna hozzám utána, és persze azt sem tudhatom, hogy eljárna-e a szája. Nem vagyok képes mágiát használni, nincs módomban elfelejtetni vele, hogy itt jártam... - Személyes ügy, így nem igazán akartam vele másokat zargatni, de eltévedtem. Pontosabban szólva, nem ismerem a járást az iskolában. Ha nem lenne túl nagy kérés, lennél szíves segíteni, hogy megtaláljam a megfelelő utat? Egy kissé megijedtem, amikor a mozgó lépcsőkről hallottam... - apró mosoly játszik ajkaimon, talán némi tényleges aggodalom is kiül a tekintetemben, de tényleg nem szeretném túlterhelni szegényt. Biztosan elfoglalt, elvégre az iskola nem játék. Legalább is a húgom szerint elég nehéz tud lenni néha napján, még úgy is, hogy egy rokon is jelen van, valamint Lester sem volt sohasem kitűnő, pedig nagyon intelligens ember.



notes: elnézést a késésért...  Embarassed  


• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
84
▽ Reagok :
67
▽ Avatar :
Alexandra Daddario



»
» Szomb. 17 Feb. - 16:24
we're living in the currents they create

Az ismeretlen szándéka hamar tisztázódni látszik – látszólag legalábbis mindenképp, az már minden bizonnyal az én saram, hogy mindaz, amit mond, nem oszlatja el az éberségemet, és nem töri át azonnal a gondos óvatossággal felhúzott falaimat. Még élénken él bennem a tavaly előtti év végi lakoma, amikor is halálfalók törtek az iskolára. Persze, egyetlen nő látogatása azért még nem sarkall rögtön arra, hogy fenyegető árnyékokat lássak ott is, ahol nincsenek, de nem is erről van szó – csak arról, hogy jobb félni, mint megijedni, ha egy klisés kifogással akarok élni, mert azért természetesen nem félelmet érzek, ha a másikra nézek. Az aggodalma őszintének tűnik, és egyértelműnek hat az elveszettsége is. Néha a dolgok csak annyik, amennyinek tűnnek, de nem tudom, hogy én tisztem-e mindezt megállapítani.
Nekem itt csak annyi a szerepem, hogy eldöntsem, segítek-e neki, vagy sem. De igazából egyelőre nem adott tényleges okot arra, hogy segítség helyett mondjuk McGalagony professzorhoz vigyem előbb. Mondjuk ez annyiban nem tűnik rossz ötletnek, hogy egyébként fogalmam sincs, hogy lehet bejutni Dumbledore professzor irodájába, de ezen akkor is ráérünk aggódni (vagy ráér ezen aggódni Miss Steward), ha a csigalépcső nem nyílna meg magától. Ami mondjuk egyértelműen üzenné, hogy az állítással ellenben nem várt látogatóról van szó, ennek tudata pedig furcsán megnyugtat. Pedig aztán igazán nem kellene az igazgató miatt aggódnom, nem igaz? Kétségtelenül jobban tud vigyázni magára, mint minden diákja együttvéve.
- Theia Belby vagyok – viszonzom végül a bemutatkozását, ha már ő megtette, miért ne viszonozzam a gesztust, noha a név csak egy név, még nem libbenti fel viselőjének kilétét, noha vannak, akik nagyobb jelentőséget tulajdonítanak egy egyszerű névnek, mint én.
- Ó, értem. Hát, elkísérhetem, természetesen – aztán habozás nélkül, egyértelmű célzással a kastély irányába biccentek. Elhiszem, hogy odabenn eltévednek az emberek, de valljuk be, a kastélyba bejutni azért nem olyan nagy kaland, az csak odabenn kezdődik, úgyhogy meg is indulok, vélhetőleg Aldora társaságában. Vagy inkább folytatom az utam a főbejáratig, hiszen egyébként is arra tartottam.
- Megkérdezhetem, hogy hova járt iskolába…? – kérdezem udvariasan átsandítva rá, halványan izzó kíváncsisággal. Ha rajtam múlna ugyan, nem feltétlenül lenne muszáj akár egy szót is szólnunk az igazgató úr irodájáig, de a nő zavara valahogy tapinthatóan feszül kettőnk között, és nem akarom, hogy még miattam is kényelmetlenül érezze magát. A válasz pedig ez esetben egyébként is érdekel – hiszen ha megijeszti a Roxfort labirintusa, aligha töltött el itt hét évet. Mindig érdekelt, milyenek a világ másik mágus iskolái.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
13
▽ Reagok :
8
▽ Kor :
21
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Nina Dobrev



»
» Szomb. 17 Feb. - 18:41


Theia és Aldora

Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép, el kell veszítenem. A bölcsesség nehéz aranymezébe öltözöm, s minden szavam mosolygás és közöny.

Részben megnyugtat, hogy ő is bemutatkozik. Legalább nem veszélyforrásnak könyvelt el, ami azért megnyugtató, még ha ténylegesen nem is tudhatom, hogy mi jár a fejében, de én naiv amúgy sem feltételeznék rosszat. Fiatal még, én az ő korában ugyan varázslóiskolába nem jártam, de szintúgy okos és művelt emberektől tanultam a varázsvilágról, a bájitalokról és gyógynövényekről. Viszont, a Belby név rettenetesen ismerősnek hangzik. Kell pár pillanat, hogy leessen, honnét hangzik ilyen ismerősnek.
- Belby? Mármint az a Belby család, akinek a fia csak pár éve hozta nyilvánosságra a farkasölőfű-főzetét? - lelkesen kérdem, mint Slughorn professzor közeli rokona, nekem is sok közöm volt kislány koromban a főzetekhez és bájitalokhoz. Ott messze, Írországban pedig nem sok más szórakozásom lehetett, mint a bájital készítés, vagy éppen a gyógynövények termesztése, valamint az a pár varázslény, ami felénk tévedt. Azon kevés szakmákat gyakorolhattam ott, amik nem igényeltek varázserőt, hiszen muglik közé mégsem engedhettek. Oda már csak magamtól szöktem ki.
- Rettenetesen hálás vagyok érte! Az igazgató úr a levelében pontosan leírta az útvonalat, de... - miközben követem őt, a talárom alól az oldal táskámat húzom elő. Talán a lány rácsodálkozhat, kézműves mugli készítmény, még otthonról hoztam el, de nem dicsekedni akartam előtte vele, így hamar visszakerül a talár alá, miután meglett a levél. - de tényleg furcsállom az itteni járást. Ugyan, hallottam már a testvéreimtől, hogy milyen is itt, de annyira messze áll tőlem - felsóhajtok. Emlékszem, mennyire szerettem volna én is idejönni, hogy mennyire vártam azt a levelet és micsoda csalódás volt, amikor láttam mindazt a fájdalmat és keserűséget tükröződni a szüleim szemében, amit én magam is éreztem. Most mégis eljött az a nap, hogy legalább pár pillantást vehessek az iskolára. A kérdésére egy pillanatra megtorpanok, hogy mennyire beletrafált! Halkan kuncogok, miközben ismét utolérem és igyekszem felvenni a tempót.
- Tudod, én nem jártam iskolába... - ismét felsóhajtok, de ezúttal még mélyebb levegőt kell vennem, hogy folytathassam. Nem emlékszem másokra a Steward családon kívül, akiknek valaha meséltem volna a kvibli létemről. - Kvibli vagyok, én sohasem kaptam levelet. Viszont, Írországban, ahol felnőttem, rengeteget tanultam jól képzett mágusoktól a bájital készítésről, gyógynövény termesztésről. - Nem remeg a hangom, kissé engem is meglep, hogy milyen könnyedén sikerül mesélnem erről. Pedig szégyellem, akármennyire is sikerült elfogadnom magam az elmúlt időszakban Lester mellett, attól még tudom, hogy ebben a világban mekkora súlya van ilyennek születni.



notes: remélem tetszik boldogsag    


• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
84
▽ Reagok :
67
▽ Avatar :
Alexandra Daddario



»
» Vas. 18 Feb. - 19:27
we're living in the currents they create

Nem szoktam még meg, hogy az ismeretlenek a bátyámról azonosítják be a családomat. Idebenn ez tulajdonképpen természetes, Damocles még ide járt, amikor Angus és én elsősök voltunk, a legtöbb tanár úgy jegyzett meg minket, mint az ő testvérei, nem volt minek megváltoznia, a híres főzete óta. Annyit nem vagyok a külvilágban, hogy érezzem ennek a súlyát, noha nem szoktam megfeledkezni a sikeréről, mi több, elmondhatatlanul büszke vagyok rá, és csak egy kicsikét haragszom, amiért ez azt is jelenti, hogy olyan távolinak érzem őt lassan már két éve.
Elmosolyodom, kicsit büszkén, kicsit szomorkásan, kicsit kifürkészhetetlenül – Áh, igen. Az a Belby. Damocles a bátyám – magyarázom kicsit szűkszavúan, mert kicsit olyan, mintha apánk árnyélete bemocskolná a bátyám sikereit, s elnyomja a siker felett érzett minden örömömet és büszkeségemet. Azt hiszem, jutnia kell minden családba fénynek és sötétségnek is. Apám a sötétség, Damocles a fény, anyám az áldozat, én a menekülő, Angus pedig… nos, Angusról még nem tudnám pontosan megmondani, micsoda. Ha rajtam múlik, magammal viszem, bármerre is indulok a RAVASZ vizsgáink után.
Csak magamban gondolok arra, Dumbledore eljárhatott volna udvariasabban is. A Roxfortban voltaképpen mit sem érnek az útbaigazító leírások, ha az embert elnyeli az a bizonyos lépcsőfok, amibe hajlamos minden elsős legalább négyszer belelépni, vagy ha egy teljes lépcsőszakasz egy folyosó másik oldalára visz fel, mint ahova a leíró feltételezi. Igazán küldhetett volna valakit a látogatója elé, biztos vagyok benne, hogy tudta, nem mozog itt otthonosan, deee… már attól is bűntudatom van, hogy gondolatban megrovásban részesítek egy olyan embert, mint Albus Dumbledore – Nem tesz semmit – hárítom el azért a hálálkodást, hiszen nem egy erőmön felüli feladatról van szó.
- Ó, én… bocsánatot kérek, nem akartam tolakodó lenni – mondom szinte azonnal, ahogy megkapom a választ feltett kérdésemre, épp csak nem azt a választ, amire számítottam. Valahogy nem ez az első, ami eszébe jut az embernek arról, ha valaki nem járt a Roxfortba, noha ez kétségtelenül az én saram. Hiszen megesik az ilyesmi, még ha nem is túl gyakori.
- Ami a lépcsőket illeti, csak figyeljen rá, hova lép, és ne ijedjen meg, ha úgy érzi, a lépcsők tényleg mozognak – nem megijeszteni akarom, ahogy fellépkedünk a bejáratig vezető kőlépcsőkön, inkább csak felkészíteni arra, mi vár rá odabenn. Alig pár lépés múlva már a kastély falain belül leszünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
13
▽ Reagok :
8
▽ Kor :
21
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Nina Dobrev



»
» Hétf. 19 Feb. - 11:03


Theia és Aldora

Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép, el kell veszítenem. A bölcsesség nehéz aranymezébe öltözöm, s minden szavam mosolygás és közöny.

Kissé félve álltam a jelenlegi helyzethez, sok idegen és bizonytalan dolog vesz körbe mostanában, lassacskán, mint űzött vad ugrok minden kis neszre, de, hogy egy ilyen szerencsés helyzetbe fussak... A tény, hogy egy ilyen nagy ember testvére, már magában bizalmat kelt bennem, valamint kíváncsivá tesz. Hiszen mégis csak a nagybátyám kedvencei közé tartozott, még ha nem is igen érintkeztem a családdal az elmúlt időszakban.
- Elképesztő, sohase gondoltam volna, hogy valaha összefutok bármely családtagjával is. Kérlek, add át neki őszinte gratulációmat! Elképesztő, amit a vérfarkas kórtól szenvedőkért tett. – Nevezzük rajongásnak a lelkesedésemet, sajnálatos módon nemigen tudom visszafogni magam, sohasem volt az erősségem. - Na és, a családban vannak mások is ezen a pályán? Esetleg te szereted a bájitaltant? – Kíváncsi vagyok, talán túlságosan is, de talán kellemesebb is úgy haladni, hogy közben van miről társalogni. Ha pedig még egy olyan közös téma is lenne, mint a bájital készítés… Azt hiszem szórakoztató is lehetne ez a rövidke kis út. Amúgy sem volt sok lehetőségem ilyen átlagosan cseverészni másokkal az elmúlt időszakban.
- Semmi baj, nem egy szokványos dolog, tudom – apró mosoly játszik az ajkaimon. Kevés olyan kvibliről hallani, akiket befogad a varázstársadalom és tényleg érdemi munkát végezhet. Valószínűleg én sem fogok kitűnni majd semmivel, nem mintha szeretnék. Legszívesebben haza mennék Írországba Lesterrel együtt, és soha többé nem néznék vissza, még egy pillantás erejéig sem erre a helyre. Ugyan, a varázslókat nem utáltam meg, de jelenleg, ahogy áll a világunk helyzete, nemigen van létjogom itt. Nem is értem, a családom miért erőlteti a jelenlétemet ennyire. Nekik is sokkal egyszerűbb lenne, ha csak elengednének és elfelejtenének. - Szóval akkor tényleg mozognak… Azt hiszem szerencse, hogy nem egyedül vágok neki. Nektek nem volt nehéz megszokni? – érdeklődve pillantok rá, ahogy felérünk a lépcső tetejére. A tekintetemet végigfuttatom a hatalmas ajtón. Ha belegondolok, hogy mennyi tudást és tapasztalatot rejt maga mögött, ami számomra elérhetetlen... Kissé szomorú, egyfajta kesernyés szájíz, de nem tehetek mást, mint hogy elfogadom.



notes: remélem tetszik boldogsag    


• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
84
▽ Reagok :
67
▽ Avatar :
Alexandra Daddario



»
» Kedd 20 Feb. - 21:03
we're living in the currents they create

Elég furcsa - Damoclesra most a fél világ úgy néz szabályosan, mint valami hírességre, én meg csak azt szeretném, ha gyakrabban írna, vagy hovatovább, ha _néha_ láthatnám. Tényleg nem arról van szó, hogy ne jelentene számomra semmit a sikere, rengeteget jelent, de számomra nem újdonság a zsenialitása, a zsenialitása mellett nőttem fel, míg  mások még csak most szereztek tudomást egyáltalán a létezéséről, és néha egyesek hajlamosak úgy beszélni róla, mintha ismernék is, csak mert mondjuk olvastak róla egy cikket, vagy ilyesmi. Én meg "előléptem" Damocles Belby húgává, mintha ne lettem volna az eddig is. Nem tudom, megértené-e bárki, mi ezzel a problémám, ha megpróbálnám elmagyarázni... most inkább meg sem kísérlem.
- Feltétlenül átadom neki - mondom úgy, hogy fogalmam sincs, mikor lesz erre lehetőségem, vagy tényleg meg fogom-e tenni, de azt hiszem, nem pont idegeneket fogok elkezdeni traktálni a családi drámánkkal. Nem érezném kényelmesen magam abban a helyzetben.
Mondjuk kicsit kényelmetlenül érzem magam attól is, hogy akkor most mesélnem kéne magamról, és a tényről, mennyire abszolút hidegen hagynak a bájitalok, meg úgy egyáltalán, mennyire nonszensz tény, hogy egy családban mindenkinek ugyanabban kéne remekelnie, magamban bosszankodok, pedig elég biztos vagyok benne, hogy a nő csak udvariasan csevegni próbál. Igazán nem az ő hibája, hogy én az ilyesmire többnyire alkalmatlan vagyok - Nem tudok róla, hogy bárki másnak a bájitalok lenne a szakterülete a családban - ki tudja, talán mindenki más adottsággal születik. Nálunk nem nagyon nyúltunk ugyanabba a kosárba - Én a kviddicsben sokkal jobb vagyok - seprűvel a hónam alatt ez aztán nagyon meglepő kijelentés lehet.
- Valahogy úgy - mondom aztán, ami a lépcsőket illeti, mert ugye van, ami mozog, van, ami fogságba ejt, van, ami néha egyszerűen csak nincs ott, és még sorolhatnám, de hát nem a szívbajt akarom hozni rá - De igyekszem kevéssé bajos útvonalat választani, rendben? - ami nem feltétlenül a legrövidebb, de nem is igazi kitérő. Az ember az utolsó évére azért elég jól kezdi már kiismerni a kastélyt - Hát, először nem könnyű, ez igaz. De remek módja megismerkedni az új iskolatársakkal, ha az ember nem egyedül vág neki, egy év meg épp elég a legközismertebb csapdák elkerülésének megtanulására. Utólag visszanézve meg... úgy elrohant az az első egy, vagy akár két év is, hogy szinte nem is emlékezni rá - a Roxfort pedig nagyon hamar az ember második otthonává tud válni, mert csodálatos, de ezt tapintatlanság lenne elkezdenem ecsetelni, úgyhogy csak átvezényelem magunkat az ajtón, és átvágva a bejárati csarnokon, máris felfele kezdem navigálni magunkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
13
▽ Reagok :
8
▽ Kor :
21
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Nina Dobrev



»
» Hétf. 5 Márc. - 19:50


Theia és Aldora

Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép, el kell veszítenem. A bölcsesség nehéz aranymezébe öltözöm, s minden szavam mosolygás és közöny.

Az elmúlt időszakban talán most először vagyok igazán lelkes. Régen volt már, hogy tényleg el tudtam volna beszélgetni valakivel, úgy bármiről is, ami éppen nem kapcsolódik a politikához vagy éppen a családomhoz. Elzárnak, amennyire csak lehetséges, a beképzelt szégyen sajnálatos módon mély ítélkezésbe fullad. Nem én kértem, hogy ide kelljen jönnöm, én boldogan éltem volna Írországban is, ők viszont túlságosan is erőszakosak voltak. Egy álházasság, okirat hamisítás és minden apró kis finomság, amit a pénzzel elmoshatnak. Ezért is gyűlölöm a saját családomat, és ezért is értékelem nagyra a lány társaságát.
- Köszönöm, igazán kedves tőled. – Rámosolygok, remélem nem zavarom ezzel a kérésemmel, de ha már ilyen lehetőségem nyúlik, azt hiszem érdemes lenne élnem vele. - Ó, értem. Meglepő, eddig úgy hallottam java részt, hogy egy családon belül gyakran hasonló végzettséggel szoktak rendelkezni. De a változatosság fontos, ezt elismerem. A kviddics pedig egy rettentően érdekes sport, édesapámmal régen láttam pár meccset... – csak egy apró mosoly játszik az ajkaimon, mondhatni éppen csak megrezzen a szám széle. Amikor még nem voltak benne biztosak, hogy nem rejtőzik bennem mágia, ugyanúgy szeretettel fordultak felém is. Apám hobbija pedig, miszerint igen csak élvezi a kviddicset, úgy tudom nem hagyott alább. Az öcsémmel is megszerettette, el is szoktak járni néha meccsekre.
- Azt megköszönném, ha nem éppen egy találkozóra sietnék, talán még szívesen ki is élvezném, hogy megismerkedhetek a lépcsők szeszélyeivel, de így most sajnálatos módon ki kell hagynom. – Halkan kuncogok, ahogy elképzelem, milyen is lett volna, ha mégis megkaptam volna a levelemet. Biztosan nagyon szerettem volna ezt a helyet, a lépcsőket, akármennyi problémát is jelentett volna. Valószínűleg a húgommal is nagyon jól szórakoztunk volna, ahogyan itt a lépcsőkön fogócskázunk. - Elhiszem – vágyakozva sóhajtok. Nem akarnék illetlen lenni, de képtelen vagyok visszafogni magamat. Biztos vagyok benne, hogy igazán élveztem volna a roxforti éveimet, de így csak annyit tehetek, hogy minden egyes pillanatot mélyen az emlékezetembe vések. Úgy ragadom meg a kőkorlátot, ahogy fellépek az első fokokra, mintha magammal akarnám vinni. Talán megremeg a lábam, enyhén szaporábban veszem a levegőt. Izgulok, nem vitás, pedig tudom, hogy a lány mellett nincs miért aggódnom. Ő már ismeri a járást.



notes: elnézést a késésért Embarassed  


• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
84
▽ Reagok :
67
▽ Avatar :
Alexandra Daddario



»
» Szomb. 10 Márc. - 19:25
we're living in the currents they create

- Hát.. szerintem családja válogatja - végül is, nézzük csak meg az én családomat, olykor az az érzésem, egyáltalán semmi közös sincs egyikünkben sem. Damoclesnak mindig a bájitalok voltak a fortéja, Angus igazi könyvmoly, válogatás nélkül ássa bele magát mindenbe, legyen az irodalom, történelem, mágiaelmélet, de a bájitalok például egyáltalán nem érdeklik, hovatovább seprűre sem szívesen pattan, aztán meg itt vagyok én, aki inkább csak tanulni tudja letenni magát egy helyre, mert sokkal szívesebben időzik a levegőben. Ráadásul fogalmam sincs, melyikünk kire üthetett a családban, attól tartok apára, és apa szégyenfoltjára egyikünk sem hasonlít igazán, talán csak Damoclesban van valami anyából, ugyanúgy inkább valami másba menekül, semhogy igazán tudomásul vegye a valóságunkat... de hát ilyesmivel nem fogok terhelni egy voltaképpen ismeretlen nőt. És nem is igazán beszélek szívesen ezekről a dolgokról senkinek sem.
- Mondanám, hogy nem olyan ördöngösség, de azt hiszem, egy délután egyébként sem lenne elég rá - nem nagyon tudom eldönteni, hogy vajon tényszerűnek sikerülnek-e a szavaim, és nem bántom-e meg akaratlanul. Lelkem rajta, nem ez a célom, inkább az, hogy elhitessem vele, nem azért marad le a Roxfort ezernyi apró csodájáról, mert időre kell mennie a professzorhoz. Csak persze, a valóság sem kevésbé kellemes, hiszen sosem járhatott ide, így voltaképpen esélye sem volt felfedeznie az iskolát. Eléggé elszomorít ez a gondolat, rossz belegondolni, hol lennék most, ha nem itt, hova tudnék elmenekülni a szüleim elől, ha nem ide. Mennyivel nehezebb lenne minden!
Neki sem lehet egyszerű - pláne nem most, amilyen időket élünk, de ilyesmiről veszélyes beszélni, így hát nem szólalok meg. Ugyanezért nem kérdezem arról sem, mi dolga van az igazgató úrral, aligha akarná az én orromra kötni, noha van egy olyan sejtésem, biztosan érdekes történet lehet, vagy nem merészkedett volna ide egymaga. Így hát csak felvezetem a főlépcsőház széles kőlépcsőin, majd balra kanyarodva folytatjuk az utunkat, ahol már labirintus-szerűen fonódnak össze, és válnak szét olykor a lépcsősorok és folyosószakaszok - Pardon, itt lépje át ezt a fokot, menthetetlenül mocsár-átokkal sújtotta valami idióta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
13
▽ Reagok :
8
▽ Kor :
21
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Nina Dobrev



»
» Pént. 16 Márc. - 14:48


Theia és Aldora

Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép, el kell veszítenem. A bölcsesség nehéz aranymezébe öltözöm, s minden szavam mosolygás és közöny.

Mosolygok, bár sohasem kötődhettem igazán a családomhoz, még kislánykoromból maradtak kellemes emlékeim. Így hát a családról beszélgetni nem is annyira kellemetlen, bár szívesen tény és való, hogy nem merülnék el a témában, de mintha a lány sem tenné szívesen. Valószínűleg neki is megvannak a maga problémái.
- Valószínűleg, ahány ház, annyi szokás. - Nem mintha sokat tudnék erről mesélni, az én családom egyedül a manók és az a pár szolgáló volt. Talán ez a kijelentésem pont tökéletes arra, hogy lezárjuk ezt a család témát. Számomra nagyon úgy tűnik, hogy egyikünknek sem olyan téma, amiről sokat tudnánk, vagy akarnánk fecsegni.
- Biztosan izgalmas lenne, ha lesz még alkalmam erre járni, majd körbenézek... - elvigyorodom. Vannak terveim, A, B és C terv, hogy merre meneküljek és miképp, ha Lester állapota nem javulna. Már pedig, ahogy apámtól eddig hallottam, csak stagnál, lehet nem is véletlenül. Amúgy is gyanús volt nekem ez a jószívűségük, talán az orvosok is le lettek fizetve. Így pedig muszáj lesz magamon segítenem. Azt pedig több embertől is hallottam már, hogy az igazgató úr milyen jószívű, segítőkész lélek, úgy tudom jelenleg is van már egy kvibli alkalmazottja, talán egy még beleférne az iskola repertoárjába...
- Óó, rendben van - rettenetesen óvatosan lépem át azt a bizonyos lépcsőfokot pár pillanatnyi merengés után. Még jól meg is nézem, de látni nem vélek rajta semmit. - Pontosan mi is az a mocsár-átok? - zavartan pislogok rá, tudatlanságomra hiába van jogos mentségem, mégis kissé rosszul érzem magam ebbem a pillanatban.



notes: remélem tetszik boldogsag    


• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
84
▽ Reagok :
67
▽ Avatar :
Alexandra Daddario



»
» Szomb. 17 Márc. - 18:28
we're living in the currents they create

Udvarias mosollyal bólintok, nem szeretném inkább tovább fényezni az iskolát. Valószínűleg tudnék végtelen hosszan áradozni a Roxfort ezernyi kisebb, vagy nagyobb csodájáról, meglehet tovább is, mint ami egészséges lenne. Aztán meg persze, azt sem tudom, milyen esélyei vannak a visszatérésre Mrs. Stewardnak, szóval nem akarom inkább lehetőségekkel elhalmozni, hogy aztán kiderüljön, többet be sem teszi a lábát ide, vagy ilyesmi... persze vajmi keveset tudok a nőről, hogy bármilyen tényezőt vele kapcsolatban alaposabban megfontolhassak, de nem is hiszem, hogy valakit alaposan meg lehetne ismerni annyi idő alatt, amíg elérjük az igazgatói irodához vezető feljáratot. Meg hát... bizonyára nem is azért kérte a segítségemet, mert erre vágyna. Mint olyasvalaki, aki sokra tartja saját magánszférájának tiszteletét, természetes számomra, hogy másoknak is ez a minimum, amit megadok.
- Ó - pár lépéssel én már feljebb is járok, mire meghallom a nő kérdését, ott torpanok meg, és nézek vissza rá, csak hogy visszaszökkenjek a kérdéses lépcsőfok közelébe - Azt hiszem, az a legegyszerűbb, ha megmutatom - mondom aztán, ahelyett, hogy érthetetlen magyarázatokba bocsátkoznék. A zsebembe túrok, hátha találok magamnál egy használt zsebkendőt, vagy bármit, amiért nem kár, de csak egy kinyúlt hajgumi lapul a kviddicstalárom zsebében. Mondjuk, a célnak megfelel az is, sokra már úgysem jó.
Kicsit közelebb hajolok a lépcsőhöz, majd egyszerűen ráejtem a hajgumit. Vagyis, a ráejtem túlzás, mert hacsak Mrs. Steward nem rosszkor pislog, akkor bizony annak lehet szemtanúja, hogy a hajgumi egyáltalán nem esik rá a lépcső szilárd kőfelületére, hanem a lépcső szilárd kőfelülete csendben bugyogó, iszapos trutymóvá változik, a lépcső színével megegyezően, és szépen lassan elnyeli a hajgumimat. Könnyen átver bárkit, aki nem ismeri a járást - Ez a mocsár-átok. Ha belelép, akár térdig is el lehet süllyedni benne, és legtöbbször az embereknek csak tanári segítséggel sikerül kikecmeregnie belőle - ecsetelem aztán, de közben már folytatom a lépdelést felfele, vagy biztosan el fogunk késni. Vagyis, a hölgy fog elkésni. Én igazából nem sietek sehova.
- Valószínűleg elég tehetséges lehetett az, aki elátkozta a lépcsőt. Vagy csak senki sem igyekezett még eléggé, hogy eltüntesse azt a lépcsőfokot - ez, vagy az. Néha arra gondolok, hogy a legtöbb tanár egyszerűen csak szereti a Roxfort sok kellemetlen kis tréfáját, és tiszteletből nem igyekeznek orvosolni a problémákat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
13
▽ Reagok :
8
▽ Kor :
21
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Nina Dobrev



»
» Hétf. 2 Ápr. - 14:36


Theia és Aldora

Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép, el kell veszítenem. A bölcsesség nehéz aranymezébe öltözöm, s minden szavam mosolygás és közöny.

A fülem mögé tűröm a hajamat, nehogy a szemembe lógjon, majd gyermeki kíváncsisággal figyelem, amint visszasétál hozzám és leejti a hajgumit. Egy halk 'váó' is, mintha kicsúszna, ahogyan egy lelkes vigyort sem vagyok képes visszafojtani a történtek láttán.
- Ez elképesztő. - Mindig is tudtam, hogy a mágia csodákra képes, a manók, akik velem éltek minden nap használták a képességeiket, néha már csak azért is, hogy engem szórakoztathassanak. Már akkoris érdeklődve, mégis kissé irigyen figyeltem, amint a mindennapjaik szerves része lehet a mágia. - És mindenki tud róla az iskolában? Kíváncsi vagyok, vajon az alján nem gyűlnek össze a beleszórt dolgok? - Micsoda bolond kérdés! De képtelen vagyok azzal a szende mosollyal az arcomon nem vissza-visszapillantgatni, ahogy haladunk felfelé. Biztosan sok titkos rejthet, ha valaha megtörik, szívesen látnám, hogy miket rejthet.
- Hmm, az biztos, hogy az illető valami maradandót alkotott... - kuncogok, bár én személy szerint kissé önzőnek találom, hogy azt a fokot kisajátította a saját kis szegletévé ezzel a varázslattal, de átérzem. Legszívesebben én is magammal vinném az iskola egy darabkáját. - Te tudod milyen régóta lehet ott? - Még mindig gyerekes vagyok, sokszor hallottam már másoktól, hogy a kíváncsiságom rosszabb, mint egy ötévesé, de én úgy gondolom, ebből tanulhatok is. Elvégre, aki nem kérdez, sohasem tudhat meg többet.
- Itt balra, nem? - Még mielőtt felérnénk, a levélbe pillantok. Kaptam utasítást, hogy pontosan merre is kell mennem. Még egy térképet is, ami mutatja az utat és és hogy én hol is állok, de semmi utalást nem mutat például az átokra... Azt hiszem, mindenre az igazgató úr sem gondolhatott.


notes: remélem tetszik boldogsag    


• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
84
▽ Reagok :
67
▽ Avatar :
Alexandra Daddario



»
» Szomb. 7 Ápr. - 20:58
we're living in the currents they create

- A legtöbben, igen. A felsőbb éves prefektusok általában elég rendesek, és igyekeznek segíteni, hogy a gólyákat minél kevesebb kellemetlenség érje. De igazság szerint, ha az ember siet, könnyű elfeledkezni a legevidensebb dolgokról - hányan szoktak beleragadni hetente! Csak azért, mert elméletileg tudunk a létezéséről, gyakorlatban néha tényleg elfelejtjük. Igaz, én még sosem ragadtam bele, de estem már le a lépcsőn, mert lépés közben jutott eszembe, hogy ez az a lépcső és a korlátba kapaszkodva igyekeztem nagyobbat lépni, de a következő lépcsőfokot meg jól elvétettem. Megesik. Szerencsére remek javasasszonyunk van.
- Szerintem biztos... de nem tudom, mekkora lehet az alja - elvégre az évek során már rég eshetett bele annyi dolog, már csak az enyémhez hasonló kísérleti produkciók miatt is, hogy el kellett volna érnie a lépcsőszintet, még sincs ott semmi. De az is lehet, hogy a beleveszett dolgok egyszerűen csak... elvesznek. Ki tudja?
Ahogy felfele indulunk aztán, csak megrázom a fejemet - Sajnos fogalmam sincs. Amikor elsős voltam, már itt volt. De azt hiszem már a szüleim idején is itt volt - mert mintha rémlene, hogy apám egyszer régen beszélt erről, nekem viszont sosem jutott eszembe pont erről kérdezni a nagyszüleimet, teszem azt - Pontosan - mosolyodok el aztán halványan, amikor a lépcső tetejére érve Mrs. Steward is jól tippeli meg, merre folytatjuk az utunkat - A következő elágazásnál ismét balra kanyarodunk majd, és a folyosó végén el is érünk az igazgató úr irodájához. Van még ideje? - vagyis, nem késik-e el, hogy ilyen ráérősen bámészkodva navigálom, vagy szednünk kell most már a lábunkat?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
13
▽ Reagok :
8
▽ Kor :
21
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Nina Dobrev



»
» Kedd 24 Ápr. - 16:09


Theia és Aldora

Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép, el kell veszítenem. A bölcsesség nehéz aranymezébe öltözöm, s minden szavam mosolygás és közöny.

Hümmögök a magyarázatára, kissé lassan sikerül csak feldolgoznom, amit mondott. Szerencsére beugrott, hogy kik is azok a prefektusok, kellemetlen lett volna még azt is megkérdezni, de el kell ismernem, csak nagyon lassan. Kissé átláthatatlan számomra ez a rendszer.
- Még szerencse, szegény elsőévesek... Elképzelni nem tudom, milyen érzés lehet, hogy ennyi új dolgot kell rögtön fejbe vésni, arról nem is beszélve, hogy mindezt megjegyezni hét évig... - mosolyogva csóválom meg a fejemet. Most már könnyű, az évek áradata elmosta azt a keserű szájízt, a sóvárgást az elérhetetlen iránt. Már könnyebb, elfogadtam, hogy én nem lehet egészen részesen ennek a kalandnak, de kívülállóként igazán érdekes figyelni. - Lehetséges, hogy egy másik dimenzióba nyúl át? - Nevetséges, de szerencsére érezhetően csak költői kérdés. Nem nézek rá, a fokokat szemlélem, amint haladunk felfelé. Érdekelne, nagyon szívesen tanulnék róla, talán, ha haza érek, akkor lesz alkalmam fellapozni pár könyvet ezekről...
- Óóó, akkor elképesztően régóta itt van... - Nem mertem kimondani, de gondoltam: hogy nem tűnt még el? Bolond kérdés lett volna, tudom, így hát csak összepréseltem az ajkaimat, hogy még véletlenül se csússzon ki.
- Köszönöm! Végül is, így utólag visszanézve, nem is tűnt vészesnek az út, bár egyedül akkor is féltem volna. - Szintén elmosolyodok, a kérdésére pedig a karórámra pillantok. Mágiával megbűvölt, minden környezetben működik, a víz nem árt neki, ahogy a pára, vagy az ütközés sem. Ezek mellett néma, egy kattanást sem hallani. - 10 percem még biztosan van. Igazság szerint fél 6 körülre ígértem az érkezésemet, így egy kis késés belefér, bár nem nagyon szeretném megváratni az igazgató úrat. - Egy apró mosoly játszik az ajkaimon, igazság szerint szívesen nézelődnék még az iskolában, élvezem, ahogyan a lány kalauzol, de nem szabad megfeledkeznem róla, miért is érkeztem ide.


notes: remélem tetszik boldogsag    


• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
84
▽ Reagok :
67
▽ Avatar :
Alexandra Daddario



»
» Vas. 20 Május - 19:47
we're living in the currents they create

Udvariasan mosolygok és bólintok. Valóban nem volt egyszerű, de azt hiszem, a gyerekek nagy része ezt inkább kalandnak fogja fel, mint valami ijesztőnek. Biztos vannak persze félős nyuszik, például fogalmam sincs arról, milyen ez egy mugliszületésű tizenegy évesnek, hiszen én mindig is tisztában voltam a varázslók világával. A mi világunkban pedig a legtöbben egyenesen várják a Roxfortot, mert már annyi mesés történetet hallottak róla, hogy semmi sem rettentheti el őket igazán. De megint csak - tapintatlanság ilyesmire felhívni olyasvalaki figyelmét, akinek mindebben sosem volt része - Azt hiszem, így vagyunk minden új dologgal - vonom aztán le a meglehetősen közhelyes konklúziót, de erre aligha lehetne mást mondani.
A másik dimenziót érintő kérdés remélem, hogy inkább költői volt, mert így nem számíthat illetlenségnek, hogy csak kicsit megvonom a vállam, ahogy újra felfele kezdjük szedni a lépcsőfokokat - fogalmam sincs róla, léteznek-e másik dimenziók, legjobb tudomásom szerint ezt még nem bizonyította egy boszorkány és varázsló sem, és hát... bevallom, én sem szoktam álmatlan perceimet ezen elmélkedve tölteni.
- Igazán nem tesz semmit. Én is jobb szeretek biztosra menni - felelem aztán habozás nélkül, kiérünk a folyosóra, és ahogy ígértem, balra kanyarodunk. Ezen a ponton már időszerűbb elgondolkodnom azon, hogy vajon miképp küszöböljük ki azt a problémát, hogy mint a legtöbb jelentőségteljes helyre, az igazgató úr szobájába sem lehet csak úgy feljutni. Jobb híján muszáj abban bíznom, hogy a professzor számít erre a látogatásra, és van annyira körültekintő, hogy nem vár el semmiféle találékonyságot és trükközést olyasvalakitől, aki életében először jár a Roxfort falai között. Dumbledore professzor szerencsére nem szokott szégyellnivaló tetteket elkövetni, úgyhogy a bizakodásom azért nem vak hiten alapszik - Odaérünk fél hat körül - erősítem meg Mrs. Stewart szavait én is, és végülis már csak a folyosó legvégéig kell eljutnom, a jellegzetes szoborig, ami úgy hallom, csigalépcsővé változik, ha az ember kimondja a jelszót, és ahogy közeledünk, megkönnyebbüléssel nyugtázom, hogy valóban nem feleslegesen bíztam a megoldásban: a szobornak nyoma sincs, csak a lépcső ível kicsit hajmeresztő kanyarokkal felfele.
A lépcső aljában torpanok meg - Hát... ez lenne az. Ne aggódjon, ez már nem egy trükkös lépcső, az igazgató úr szobája a lépcső tetejéről nyílik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Theia & Aldora

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezett játékok-