» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
88
25
19
25
20
18
31
17
3
3
5
5
5
264
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

porcukor, az élet megrontója
Today at 1:48
• • • • • • • • • • • • • •
Rufus Scrimgeour
Cveta & Regulus
Today at 1:34
• • • • • • • • • • • • • •
Cveta Dolohov
Cataleya & Evan
Today at 1:18
• • • • • • • • • • • • • •
Evan Hayes
Regulus & Cveta - Don't touch me..
Today at 1:02
• • • • • • • • • • • • • •
Cveta Dolohov
Agatha & Cygnus
Today at 0:29
• • • • • • • • • • • • • •
Cygnus F. Lestrange
Tilos? Az jó.
Yesterday at 23:47
• • • • • • • • • • • • • •
Cygnus F. Lestrange
Egy kelyhet! - melyben délszak lángja forr
Yesterday at 23:43
• • • • • • • • • • • • • •
Anton Betranche
Élodie Lestrange
Yesterday at 23:35
• • • • • • • • • • • • • •
Inès Delacour
i quit drinking for good, i drink for evil
Yesterday at 22:58
• • • • • • • • • • • • • •
Egerton Travers
lágyan síró panasz, fölötte kupola
Yesterday at 22:19
• • • • • • • • • • • • • •
Anton Betranche
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
22
▽ Reagok :
17
▽ Avatar :
natassia lindes



»
» Szer. 31 Jan. - 10:32

Ha most látna anya, így az egyik eldugott utcasarkon tétován ácsorogni, forró punccsal a kezemben, amit a Szárnyas Vadkanból hoztam el - csak ott adnak ki egy pár knútért cserében alkoholtartalmú italt a diákoknak - lesütött szemmel, szél borzolta frizurával, legalább egy évre szobafogságba zárna, ha nem többre. És nem azért, mert a kezeimet a forró itallal melengetem, s nem is azért, mert a puncs forrósága és a levegő hidegje miatt az ajkaim már kicserepesedtek s pirosak, nem is azért, mert a hajamat mindig a szemembe fújja a szél, nem azért mert az iskolai egyenruhát fel sem vettem, nem a harisnya miatt, nem a szemceruza miatt, hanem mert nagyon is jól tudja, hogy mi következik ezután, nagyon is jól tudná, hogy mi jönne. Valamiféle vallomás, amit ő még nem készült elfogadni, s előre képtelen lenne megmondani, hogy mit akarnék neki elárulni. Mi lehetne rosszabb annál, minthogy meghúztak bájitaltanból, vagy hogy túl korán merészkedtem túl messzire?
Fogalma sincs arról, hogy mi minden rosszabb dolgot követhetnék el. Például levágathatnám a hajamat bubifrizurára, csak már túl hosszúra nőtt, s tudom megbánnám. Elszökhetnék a Roxfortból és élhetnék barlangokban, csak nem bírom a magányt. Csináltathatnék tetoválást, csak nem vennének be a Kviddcs csapatba. Összeszedhetnék valakit aki mondjuk nem éppen abban leli örömét, hogy első éveseket piszkál a bájitaltan és jóslástan közti szünetben. Talán már össze is szedtem, talán tényleg nincs köze az elsősökhöz, talán nincs is köze az iskolához, talán, de tényleg csak talán éppen rá várok.
Közelebb tartom a poharat az arcomhoz, és talán bele sem merek gondolni, hogy elmosták-e rendesen, vagy hogy nem-e kapok el valami fertőzést tőle. A forró ital a hideg időben mindet megérné. Melengeti az arcomat és a kezem is kellemesen zsibbad, bár biztos vagyok benne, ahogy leteszem, az ujjaim újra jéghidegek lesznek, mintha csak az egész délelőttöt azzal töltöttem volna, hogy hóban nyúlkálok. Pedig még csak hó sincs, még csak most kezdett el nagy pelyhekben hullani, s lassan akár a porcukorréteg az almás piskótán be lep mindent.
Néhány hópehely a hajamba hullik, néhány meg bele a puncsba, aminek amúgy is túl keserű az íze, hogy midet megigyam.
Egészen belefeledkezem a gondolataimba a puncsról és a belehulló hópelyhekről, s észre sem veszem, hogy léptek zaja verődik vissza a macskakövekről. Csak akkor eszmélek föl, s össze is rezzenek, mikor már olyan közel van, hogy szinte árnyékot vet rám.
- Megijesztettél.. -
Ráemelem a pillantásomat, s a kezem megremeg, valahol belül a hasamban pedig, mintha az apró pillangók újra megszületni készülnének.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
31
▽ Reagok :
26
▽ Kor :
28



»
» Szer. 31 Jan. - 17:05


Egy idő után az ember rájön, hogy a télnek nincs varázsa. Reggeltől estig piszkosul hideg az idő, a járda csúszós lesz a latyaktól és a minisztériumi dolgozók megállás nélkül köhögnek, mintha egy tüdőszanatóriumban ülnék egy tucat tuberkolózisos között. Utoljára akkor láttam bármi szépet és különlegeset az évszakban, mikor még lázba hozott a hóemberépítés a Lestrange-kúria mögött, de még akkor is folyton nyafogtam, amiért a bátyám telerakta hóval a kapucnimat.
Két nappal ezelőtt meglátogatott az anyám, az egész beszélgetésből egyetlen szót sem tudtam felidézni. Ő magyarázott, ömlöttek ki a száján a teljesen jelentéktelen mondatok, biztosan már megint az ízületi fájdalmairól tartott kiselőadást és megosztotta velem a legfrissebb pletykát arról, ki kivel fog összeházasodni. Megszámlálhatatlan hümmögés és érdektelen "aha, értem" között ragadtam papírt és írtam egy pársoros levelet Gwenognak. Miközben próbáltam kizárni anyám agysorvasztó monológját, újra és újra eszembe jutottak azok a szőke hajtincsek meg ahogy Gwen valamelyik béna viccemen nevet. Eljátszottam a gondolattal, ahogy izgatottan tépi fel a borítékot, hiszen már régóta erre várt, néhány lefirkantott sorra, hogy találkozzunk. Legalábbis jólesett elképzelni, hogy ez a jelenet játszódik majd le, mikor a baglyom a Roxfort nagytermében kézbesíti az üzenetet vagy leül a Griffendél-torony egyik ablakába. Utoljára a Roxfortban lelkesedett értem bárki is ennyire, de akkoriban nem is volt nehéz dolgom. Ha valaki bekerült a kviddicscsapatba és a neve is Lestrange volt, az könnyedén rajongótábort szervezhetett magának. Hiányzott ez az érzés és nem pótolhatta egy hat-és egy négyéves feltétlen szeretete, az bárkire irányulhatott, akinél kellő mennyiségű édesség volt vagy vitt nekik egy új játékot. Gwenogért megérte Roxmortsba menni ebben az undorító időben is, kellemesen bizsergető érzés volt látni, hogy vár rám. És nem azért, mert kötelező neki, mint az alkalmazottaimnak, hanem mert látni akar. Létezik olyan ember, akinek ez nem melengeti meg a fonnyadt kis szívét?
- Eddig egyszer sem mondtad, hogy ijesztőnek találsz. - Mintha bűntudatom lett volna, úgy öleltem meg engesztelően és egyben üdvözlésképp. Nyilván nem volt bűntudatom, ha szándékosan ijesztettem volna meg, akkor sem éreztem volna így. - Vagy inkább a tanároktól tartasz?
Kiemeltem a kezéből a poharat. Forró volt, de az illata rögtön elárulta, hogy nem teát és nem is forrócsokoládét töltöttek bele. Számát sem tudtam, hány délutánt töltöttem annak idején büntetőmunkával pontosan ezért.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
22
▽ Reagok :
17
▽ Avatar :
natassia lindes



»
» Pént. 2 Feb. - 11:25

Belesimulok az ölelésbe, egy egész pillanatig hagyom, hogy csak érzések rántsanak magukkal az illata miatt, a teste forrósága miatt, a keze miatt a derekamon. El tudnám viselni, órákig, napokig, hosszú ideig, hogy így legyünk. Egymáshoz bújva, beleveszve a saját gondolatainkba.
Cygnusnak férfi illata van, olyan igazi férfié ami mindig magához vonzott: érezni rajta a reggeli kávé keserét, az otthon hívogató ölelését, az értettséget, a felnőtt férfiak drága parfümjét, érezni rajta a munka illatát, a felelősség eszenciáját, s ez olyan különösen jó elegyet alkot, hogy a hátamon végigbukfencezik, s arra kényszerít, hogy kapkodjam a levegőt amíg hozzábújok, hogy még több mindent fedezhessek föl az illatában, hogy elraktározhassam.
De azért mégis csak elhúzódom, mikor a keze lazul, s óvatosan lépek hátrább, egy pillanatra lesütöm a pillantásomat, hogy aztán érzelmekkel megtelve nézhessek vissza rá.
- Nem.. csak nem tudom, hogy jó lenne-e neked ha velem látnának.. -
Félrebiccentem a fejemet, s kérdő pillantásokkal nézem őt. Erre sohasem gondoltam ezelőtt, vagyis inkább túl sokszor kattogtam már azon, hogy mi lesz ha engem látnak vele, de úgy igazán arról, hogy mi lenne ha őt látnák velem - ami lényegében egy és ugyan az, mégis annyira különbözik - nem nagyon elmélkedtem.
Hagyom, hogy ujjaim közül kicsússzon a pohár, s csíntalan mosolyt küldök felé.
- Nem innék bele a helyedben.. -
S most hogy ujjaimat nem melengeti semmi sem, fázósan rezdülök össze, s fonom karjaimat magam előtt össze. Mégsem volt olyan jó ötlet szoknyában lenni, a szél végigcirógatja harisnyás lábamat, és feljebb kúszik.
Beljebb bújok a sálam rejtekébe.
- Sétáljunk, vagy menjünk be valahova? -
Elpirulok a gondolatra, hogy ő meg én kettesben vagyunk valahol, valahol ahol senki sem kíváncsiskodik, ahol melegebb van, s már nincsen szükség a kabátra, a sálra, s nagyon másra sem.
Örülök neki, hogy hűvös van, így nem tudhatja biztosra hogy miért pirosodott ki az arcom: miatta vagy a hűvös levegő végett.
A kezemet a kabátom zsebébe nyomom, hátha ott melegebb van neki, s le is kell foglalnom magamat, hogy ne sóvárogjak úgy az érintése iránt.
Beteges. ahogy iránta vonzódom, s nem is lenne szabad. Olyan sokkal idősebb nálam, annyira tapasztalt, hogy én nem nyújthatok neki semmit igazán, nem lehetek úgy igazán senkije, csak egy csacska kislány aki bolondulásig rajong érte, s kihasználható.
Elindulok mellette a kis utcán, akárhova is akarunk betérni, vagy sétálnánk, el kell indulnunk.
Olyan közel lépkedem hozzá, hogy a vállam egyfolytában a karjához ér, s engem felvillanyoz, melegséggel tölt el az érzés.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
31
▽ Reagok :
26
▽ Kor :
28



»
» Szomb. 3 Feb. - 19:48


Felnevettem a válaszára, pedig nem is volt benne semmi vicces. Sokkal inkább a helyzet tűnt komikusnak, ahogy ő aggódik értem, mikor inkább neki lenne félnivalója. Nem foglalkoztatott túl sok embert, nekem mi lenne jó és mi nem. Felidézni sem tudtam, mikor hallottam utoljára ilyesmit, pedig mostanság a legkevésbé kockázatos pont az életemben ő volt. A kutyát sem érdekelte, kit karolok át egy kihalt utcán, egy ház takarásában, amíg az illető nem volt sárvérű és a gyengébbik nemhez tartozott.
- Szerinted ugyan ki kérné számon rajtam, ha veled látnak? És egyáltalán mit kérnének számon? - Talán nem volt etikus találkoznunk, talán ettől féltette minden szülő a lányát, mikor az elért egy bizonyos kort. Nem tudtam, egy ideje már képlékennyé vált mi etikus és erkölcsös, abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán léteznek ilyen kőbe vésett szabályok. És különben sem tettem semmit, ami miatt jogosan megbélyegezhettek volna minket.
- Ezek szerint a Szárynas Vadkanban vetted - fintorodtam el. Diákkorom óta nem jártam ott, de még most is fel tudtam idézni a hely jellegzetes szagát, a sarokban kérődző kecske és az olcsó sör bűzét. Persze mi is oda jártunk, máshol nem adtak alkoholt a diákoknak, tizenhat-hét évesen pedig el sem tudtam képzelni kínosabbat egy józan hétvégénél. - Sehol nem ittam még rosszabbat, mint ott.
A legközelebbi szemetesbe hajítottam a papírpoharat, tompán puffant a diákok titokban elszívott cigarettacsikkein és a Mézesfalás édességes zacskóin.
- Menjünk be valahova, mielőtt megfagysz itt nekem. Mutasd meg a kedvenc helyed, kíváncsi vagyok, hova jártok mostanság.
Ráérős léptekkel indultam el a macskakövekkel kirakott, ismerős utcán. A falu ugyanolyan látványt nyújtott, mint diákként, de már régesrég elvesztette a varázsát. Nem jelentette többé a hétvégék szabadságát és a várt nosztalgikus érzés is elmaradt. Reménykedtem benne, hogy majd felszínre törnek a régi szép emlékek és felvillanyoznak, azonban nem éreztem semmit a jól ismert cégérek és kirakatok láttán. Ez némiképp lelombozott.
- Mesélj valamit - szólaltam meg rövid hallgatás után. - Mindegy mit.
Szerettem hallgatni az apró-cseprő problémáit, elképzelni egy győztes kviddicsmeccsen vagy csak helyeselni, hogy Lumpsluck tényleg nagyon idegesítő. Annyira jelentéktelennek tűnt mindez és én pontosan erre vágytam. Súlytalan semmiségekre, amikért a fél karomat is odaadtam volna. Szerettem volna a bájitaltan miatt aggodalmaskodni - bár sosem kellett, mert kezdetektől fogva ott szerepeltem Lumpsluck vacsoravendégeinek listáján.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
22
▽ Reagok :
17
▽ Avatar :
natassia lindes



»
» Hétf. 12 Feb. - 16:07

Csak megrántom a vállamat, hirtelenkedve, mert igazán nem tudom, hogy mit is mondhatnék erre. Csak kicsúszott a számon mielőtt végig gondoltam volna, hogy mit is mondok, gyermeki továbbgondolással és izgalommal. Elvégre nekem talán nagyobb gondot okozhatna, hogy vele látnak: nős, apuka és sokkal idősebb nálam.
- Nem is tudom.. a barátaidnak? A családodnak? -
Azért teszek egy gyenge próbálkozást, hogy választ adhassak a kérdésére, de magam sem gondolom komolyan. Ugyan, hiszen felnőtt férfi, senkinek nem kell a nap végén elszámolnia semmivel, és ezért irigylem is. Én is szeretnék már ott tartani az életemben ahol senkinek nem tartozom beszámolóval, senki nem szid össze, ha olyat teszek ami más erkölcsébe nem fér bele.
Felkuncogok a fintorát látva.
- Hát persze, hogy ott.. máshol ki sem adnák! -
Újra megrántom a vállamat: annyira rossz szokásom, imádom a vállamat rángatni akármilyen élethelyzetben: legyek éppen szomorú, boldog vagy dühös. Szeretem felhasználni fegyvernek, legfőképpen anya ellen, gyűlöli ha ezt csinálom, mintha semmi sem érdekelne.
- Megszokás kérdése.. -
Lefagy a mosoly az arcomról, még az ajkam is lebiggyed mikor a kukában landol az italom. Elsősorban nem az alkohol és a kidobott pénz miatt sajnálom, hanem mert így a kezem egyhamar meg fog fagyni, és a vérkeringésem nem a legjobb: ha egyszer átfázom, hosszú-hosszú időbe telik visszamelegednem.
- Hát én azért megittam volna.. -
Még visszanézek a szemetesre aminek az aljából már folyik is ki az ital, le a macskakövekre, ami beissza, és egy pillanatra sajnálkozom is miatta, mert szegény macskakő, a hirtelen forróságtól most szépen reakcióba kezd lépni, még talán örül is neki, hogy nem a fagy éri, és nem is én lennék, ha nem kezdenék egy macskakövet sajnálni.
- Tessék? - Kérdezek vissza, mintha nem hallottam volna, de az igazság az, hogy elgondolkoztam a macskakövön.
- Hááát.. a harmadik utcán van egy egészen jó hely, nagyon furcsa alakok járnak oda mostanában, de egészen hangulatos. A tulaj szokott nekem jósolni... -
Mosolygok, mintha a puncs megütött volna, pedig nem is ittam belőle sokat.
- De szerintem nem megbízható, csak pénzt akar lehúzni.. -
Újra megrántom a vállamat, s úgy igazítom a lépteinket, hogy az említett hely irányába haladjunk. Pillanatokig csendben vagyunk, én azon gondolkozom, hogy biztosan jó ötlet-e arra a helyre vinni, ő pedig nem tudom min gondolkozik.
- A jövőhét végén kapok kimenőt a suliból. Edzésre kell mennem, szóval ha akarsz találkozhatunk . -
Mosolyodom el, de nem is tudom mire célzok igazán.
- És levontak miattam húsz pontot a Griffendéltől, szóval most nagyon tepernem kell, mert McGee nagyon zabos amiért idén sem nyerjük meg a házkupát, és azt mondta, hogy annyi büntetőmunkára küld, hogy a végén nem lesz időm kviddics edzésekre járni.. -
Pajkosan mosolyodom el, hogy lássa: egyáltalán nem érzem a súlyát ennek az egésznek.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
31
▽ Reagok :
26
▽ Kor :
28



»
» Szer. 14 Feb. - 18:51


- Ők nem foglalkoznak ilyesmivel. - A barátaimat nevek hosszú sora tette ki, akikkel a Roxfort óta néhány perces "mi újság veled?" kezdetű beszélgetéseken kívül szóba sem álltam. Nem is lett volna mondandóm számukra, már nagyon régóta azt éreztem, hogy az életem mindenki másétól külön mederben folyik. Nem értettem az okát, azt sem, mitől más az életem a többi emberénél, egyszerűen csak ezt éreztem. Senkivel, semmi személyeset nem osztottam meg, nem mintha annyira foglalkoztatott volna bárkit is a Gwennel való kapcsolatom. Talán apám a szemét forgatta volna, ha megtudja, hogy ne fecséreljem a drága időmet ilyen ostobaságokra, azonban más kivetnivalót nem talált volna benne.
- Ha nem adnának ki a roxfortosoknak alkoholt, már rég csődbe ment volna az a koszfészek. - Utólag undorítónak találtam azt a helyet, régen viszont nem számított. Még a leggazdagabb aranyvérűek is oda jártak inni, senkinek sem számított, hogy mennyire igénytelen az a kocsma. Húztuk az orrunkat, amiért koszos volt a pohár vagy mert a bor nem látott még szőlőt, a whisky pedig undorító volt, de megittuk.
Egy pillanatra bűntudatom lett, mikor láttam az arcára kiülő szomorúságot.
- Majd veszek neked másikat. Különben sem kéne ilyen szart innod, még elkapsz valamit. - Ezzel úgy éreztem, meg is oldottam a helyzetet. Hiszen ha kap egy másikat - egy sokkal jobbat -, amit én fizetek neki, igazán nem lehet dühös rám... Azt hiszem, bántott volna a tudat, ha megharagszik rám valamiért. Meglepően boldoggá tett a rajongása, vagy legalábbis amit én rajongásként éltem meg. Jobban és jobbnak éreztem magam tőle, ez pedig minden ellenérzést és racionális gondolatot felülírt. Mert tulajdonképpen nem is használtam ki, csak találkozgattunk, ennyi az egész...
- Az tökéletes lesz, bár a jóslástól eltekinthetünk. - Nem hittem a jóslatokban, de még inkább nem akartam hinni bennük. Miért akarja tudni bárki is a jövőjét? Amíg tudatlan marad az ember, addig naivan reménykedhet és azt gondolhatja, hogy van beleszólása az élete alakulásába.
Az indokoltnál jobban fellelkesültem az ajánlatától. Talán csak örültem, hogy lesz mit várnom az unalmas hétköznapokon, talán tényleg találkozni akartam vele, talán csak a hullámzó kedélyem volt az oka. Minden esetre megpróbáltam érdektelenebbnek és töprengőnek tűnni, mintha annyira elfoglalt lennék - nem voltam az, a munkámon kívül semmi állandó nem töltötte ki a napjaimat és rengetegszer süppedtem mély unalomba.
- Azt hiszem, akkor pont ráérek. Úgyis kíváncsi vagyok, hogyan játszol. Ha tényleg bevesznek a csapatba, majd én leszek a legnagyobb rajongód. - Rávigyorogtam, pedig abban sem voltam biztos, hogy igazából megnézhetem-e azt az edzést. Meg akartam, tényleg. Sok mindenért megkövezhettek volna vele kapcsolatban, de legalább azt elmondhattam magamról, hogy őszintén szurkoltam neki. Sosem láttam még seprűn, de elhittem, hogy tényleg olyan tehetséges.
- Mivel sikerült így magadra haragítanod? - ingattam a fejem hitetlenkedve, azonban minden rosszallás nélkül. - Egyszer néhány barátommal lenulláztuk a Mardekár pontjait. Lumpsluck nem igazán értékelte a kis kenderültetvényünket a szobánkban. Pedig addigra már megdöglött az összes növény, nem kaptak elég fényt az alagsorban.
Ezúttal én vontam meg a vállam, mintha ez csak egy kis semmiség lenne. Most már az is volt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
22
▽ Reagok :
17
▽ Avatar :
natassia lindes



»
» Csüt. 15 Feb. - 21:53

Csak bólintok, az ő barátai nyilván nem foglalkoznak ilyenekkel, hiszen a barátai felnőttek. A felnőtteknek nincsen arra idejük, hogy olyan dolgokkal foglalkozzanak, mint a találkozásaink: még magunk sem tudjuk, hogy mik ezek igazán, s a felnőttek gyűlölnek talányokkal foglalkozni, anya legalábbis utálja ha valami nem biztos még.
Felkuncogok.
- Azért nem is olyan rossz.. bár azt ajánlom neked sohase egyél ott semmit! AZ egyik évfolyamtársam a gyengélkedőre került miatta! -
Elhúzom a számat undorodva: a mai napig fel tudnám idézni Riley arát, zöld volt, s a szája egyfolytában remegett, s napokig bent tartották az orvosi szárnyban. Azóta pletykák terjengenek, hogy a borsó felfal mielőtt te megehetnéd, s Riley is csak azért úszta meg, mert túl vastagok az ajkai. Azért én ezt nem hinném.
Megremegek ahogy egy nagyobb szellő elvágtat mellettünk, összeborzolja a hajamat, a számba fújja, s többször oda kell nyúlnom, hogy a hajszálakat arrébb húzzam a szemem elől.
Rámosolygom, a tekintetemet pedig túl sokáig hagyom rajta. Cygnus sármos, látszik rajta, hogy már túl van a húszas évei elején, s ahogy egyre többször nézem, egyre több apróságot veszek észre rajta, ami beleég a memóriámba: mosolyráncot, fáradt karikákat a szeme alatt.
- Tényleg veszel nekem? -
Megbotlok, s nevetve kapaszkodom meg a kezében.
- Tetszik, hogy így aggódsz értem..
Pirulok el, aztán elkapva róla a tekintetemet, megszaporázom a lépteimet, egyrészt, mert fázom, másrészt meg mert zavarba jöttem.
Nem kell sokat sétálnunk, egyre közelebb kerülünk az emlegetett helyhez, s ha egészen előre nézek, már látom a cégtáblát a kőfalon lógni, s oda mutatok, mutatom neki, hogy oda megyünk. Közben felé pillantok, látom z apró gondolkodó-ráncot megülni a homlokán, s el is kell mosolyodnom.
- Cygnus.. te olyan kedves vagy mindig velem.. köszönöm, hogy így gondolod, és köszönöm, hogy eljössz. Ez fontos nekem, és örülök, hogy megoszthatom veled. --
Lehalkítom a hangomat, egyszerűen muszáj köszönetet mondanom neki, legalább is ezért: a támogatásáért, és azért, hogy törődik velem. Szükségem van arra, hogy valaki foglalkozzon velem, őszintén kérdezze meg, hogy milyen volt a napom, s figyeljen ha válaszolok.
- Bolondsággal, nem olyan fontos. Sokáig voltam kint éjjel a folyosón.. -
Rántom meg a vállamat, majd megállok az épület ajtaja előtt, s várakozva pillantok fel rá. Cygnus sokkal magasabb nálam, ha most előre dölnék a fejemet a mellkasára tudnám fektetni, s akkor hallhatnám a szívverését. Ebben a pillanatban nem is szeretnék mást, csak hozzábújni.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
31
▽ Reagok :
26
▽ Kor :
28



»
» Yesterday at 20:54


- Majd feltétlenül észben tartom. - Majdnem kiszaladt a számon, hogy különben sem ennék ilyen helyen, mert elkapom a pestist vagy a leprát, de sikerült magamban tartanom a véleményem. Sokszor megkaptam már életem során, hogy ne legyek ennyire sznob: ne húzzam az orrom, ne fintorogjak, ne vágjak fel. Inkább be sem tettem a lábam olyan helyekre, mint a Szárnyas Vadkan, mert úgyis hangot adtam volna a nemtetszésemnek.
Persze Gwennel kicsit minden egyszerűbb volt. Mikor vele töltöttem az időmet, úgy éreztem, minden gondtalanabb és súlytalanabb. Abban a pár órában nem aggódtam semmi miatt, legfeljebb, hogy ő átmenjen bájitaltanból és megnyerje a következő roxforti kviddicsmeccset. Ez felüdülést jelentett a stresszes hétköznapok és az álmatlanul töltött éjszakák után. Nyilván ezt sosem említettem meg neki, nem kellett tudnia ezekről a dolgokról, mert az biztosan azonnal tönkretette volna a kapcsolatunk varázsát. Még ha azt nem is tudtam, minek nevezzem kettőnk viszonyát vagy hogy mit szerettem volna tőle.
- Persze, amit csak szeretnél. Csak aztán el ne mondd senkinek, hogy én itattalak le. - Igazából még sosem kérdeztem tőle, hogy szokott-e rólam beszélni. Azt sem tudtam, hogy zavarna-e, hogy egyáltalán származhatna-e belőle bármi problémám. Valószínűleg nem, amíg nem a tanáraival vagy a szüleivel osztja meg, hogy találkozgat velem és én még alkoholt is veszek neki. Bár minden bizonnyal az italvásárlás eltörpült volna a Jones szülők vagy a Roxfort tanári kara szemében a tény mellett, hogy egy tizenhét éves lány egy felnőtt, nős férfival találkozgat. Mintha bármi égbekiáltó bűnt követtünk volna el...
Láttam az arcára kúszó pírt, egy pillanatra még meg is fordult a fejemben, hogy szóvá teszem, csak hogy még jobban zavarba hozzam a saját szórakoztatásomra. De végül nem tettem, gyerekesnek ítéltem meg és bár ő még majdhogynem gyerek volt még, biztosan nem értékelte volna.
Megnyújtottam a lépteimet, hogy ne maradjak le túlságosan.
- Ugyan már... Tudod, hogy szeretném, ha sikeres lennél. Megérdemled. - A hideg ellenére is melegséget éreztem a szavaitól. Nem sokszor hallottam ilyen őszinte, ilyen szeretetteljes köszönetet. Tőle még a nevem is sokkal szebben hangzott, pedig máskor annyira gyűlöltem, amiért mindenhol elírták és félreolvasták. - És különben is, ezer éve nem voltam már kviddicsmeccsen, ez pedig majdnem ugyanolyan.
Szerettem a kviddicset, gyerekként már napokkal a meccs előtt bezsongtam, mikor a bátyám vagy apa magával vitt. Mindig a legjobb helyen ültünk a lelátón, édességgel és vajsörrel, utána pedig kaptam egy új sálat vagy posztert a győztes csapat színeivel. A fivérem most már mást vitt magával meccset nézni, apám pedig nem ért rá ilyen ostobaságokra fecsérelni a közös időnket.
- Majd írd meg, hol lesz az edzés. Utána elviszlek valahova.
Fogalmam sem volt róla, hova akarom vinni, csak úgy mondtam valamit, mintha lettek volna konkrét terveim. Előre láttam, hogy spontán fogok dönteni, amilyen hangulatban épp leszek.
Kinyitottam az ajtót és előreengedtem Gwent. Egyszer a bátyám hosszas előadást tartott róla, mennyire fontos a lovagiasság - talán tizenegy-két éves lehettem és akkoriban a lányoknál jobban érdekelt a Nimbus legújabb seprűje, de azért odafigyeltem rá. Mindig ittam a szavait, a lányokról meg különösen sokat tudott. Apánk sosem beszélt ilyenekről, csak hogy hogyan illik társaságban viselkedni, mikről és milyen módon kell társalogni kifinomultan, udvariasan. Annak persze a való élethez semmi köze sem volt.
- Mit kérsz? - hajoltam közelebb hozzá a pulthoz érve. Az indokoltnál talán közelebb is, mindezt a kettőnk magassága közti különbségnek álcázva.
Az asztaloknál több diákot is láttam, a roxforti egyenruha elárulta őket. Megkérdezhettem volna Gwentől, hogy nem kínos-e neki, de arra jutottam, majd szól magától. Nekem semmi kellemetlen nem volt a helyzetben, amíg nem futottunk bele egyetlen tanárba sem, aki esetleg rosszallását fejezte volna ki. Különösen egy bizonyos tanárt nem akartam látni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Cygnus & Gwenog

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Roxmorts-