Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Tékozló fiúk
Today at 18:56
• • • • • • • • • • • • • •
Rigel S. Avery
Through Passion I Gain Strength
Today at 14:16
• • • • • • • • • • • • • •
Luther Avery
Roxmortsi kaland
Today at 13:18
• • • • • • • • • • • • • •
Angus Belby
Just one more drink...
Today at 12:45
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Ian & Karen
Yesterday at 22:20
• • • • • • • • • • • • • •
Ian Sullivan
Septimus Blynberch
Yesterday at 22:17
• • • • • • • • • • • • • •
Septimus Blynberch
Professzorok és Prefektusok
Yesterday at 20:58
• • • • • • • • • • • • • •
Admin
Időd, cikked, életed
Yesterday at 18:51
• • • • • • • • • • • • • •
Rigel S. Avery
winter of our discontent
Yesterday at 17:49
• • • • • • • • • • • • • •
Plum Pomfrey
Cukoralma
Yesterday at 17:16
• • • • • • • • • • • • • •
Plum Pomfrey
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
16
Értékelés :
0
▽ Kor :
17
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Adelaide Kane

»
» Csüt. 1 Feb. - 20:36

Agatha Edeva Rayne

Az igazi kudarc, ha semmit sem teszek
azért, amire vágyom.


Becenév:

Eva

Kor:

17

Származás:

Aranyvér

Lojalitás:

Dumbledore

Képesség:

Sárkánykór - Pyromágia

Csoport:

Griffendél

Play by:

Adelaide Kane

Karakter típus:

Keresett





Némák a lépteim, halkak, magabiztosak. Nem ez az első alkalom, hogy kilopózok az éjszaka közepén, már nagy tapasztalattal rendelkezek. De ha le is buknék... A szüleim, a drága szüleim meg sem lepődnének. Mindketten elástak már mélyre, egyedül a húgom az, akit számba is vesznek. Árgus szemekkel figyelik lépteit, ösvényt taposnak elé, ő pedig egyenest a végzetébe sétál. Hiszen az aranyvér! Én a szégyenük vagyuk, apám már csak végszükség esetén szól hozzám, míg anyám sajnálkozva néz. Szán a drága lelkem, mert biztosan elrontottak valamit. Látom, ahogy lepergeti az együtt töltött időket, hogy vajon hol ronthatta el az egészet... De látom rajtuk, már amikor az első szikra kipattant, tudták. Mutálódott gének, én nem is lehettem sohasem jó nekik.
A büszke oroszlán háza! Természetes volt, hogy odakerülök, legalább is számomra. A bennem lobogó tűz felemésztene minden mást, hiszen mi másra neveltek engem? Légy büszke! és Soha ne tagadd meg magad!. Én nem tettem, szót fogadtam és így ők maguk tagadtak meg akkor és ott. Szinte eltemettek, már az első levelem után, amit haza küldtem. Fájt, hogy mindenki elpártolt mellőlem, a családom megtagadott, kigúnyolt és belém taposott. De tudjátok mit? Nem érdekel, büszke vagyok magamra, nekem nem kell eljátszanom senkit, mint a húgomnak. Én, ÉN vagyok és senki más. Semmi nem olthatja ki a bennem égő tüzet, soha nem fogom hagyni magamat senkinek. Ha akarok, kedves leszek, ha akarok, szeretek. A vállamon fogom cipelni minden döntéseim következményének súlyát és így fogok a világ arcába mosolyogni.


 A kéklő ég - rettenetesen mély kék –, ezt már képtelen az ember a szemével nézni, csak a szívével láthatja. Teljesen beleszerelmesedtem abba a pillanatba, az első pillantás és az utolsó között sohasem lesz már számomra más. A legszebb pedig az egészben, hogy akármerre is megyek, elhopponálhatnék akár a világ másik végére is, ez mindenütt ugyanúgy ott lesz. Velem együtt változik, és mégis konstans, mint maga az ember. Egy örök körforgás része, egy elengedhetetlen, elszakíthatatlan végtelenség. Elvesznék benne - kiállnék a világ szélére és háttal zuhannék a semmibe - beléd, te örök végtelenség. Mély megnyugvás szállhatna lelkemre, de nem. Most nem azok a békés idők vannak, már nem élhetek a gyermekded álmaimnak. A saját vérem fellázadt. Az a ragyogó kék, amibe beleszerettem, az a mély, ami magához vonz örökkön-örökké, veszélybe került. Fekete taláros őrültek vonulnak a világ ellen a Kígyó zászlaja alatt. Az ég egyre, egyre feketébb. Elborult elmék sora, eszét vesztett mágusok ölik egymást. Nem értik, hogy csak a pusztulást hozzák magukra. Talán én sem értem. Én is ott vagyok közöttük, harcolok egy álomért, egy vágyért, magáért az életért. De abban is biztos vagyok, hogy ha hátra dőlnék, ha csak lehunynám a szemem, mindent megbánnék. Hiszen részleges vakság nem létezik, nem csusszanhatok el a részletek felett. Az ég csak sötétebb lesz, el fog veszni a kékem, s a lényem. De fáj nézni. Fáj, hogy mindenki öli a másikat, hogy mindenkiből lassan senki lesz. Már nem lesz társadalom, már nem lesz igazság, már nem lesz semmi sem. Mondd, mit tegyek? A Rend vár, tárt karokkal fogadnak, míg látom, ahogy barátaim sorban hódolnak a másik oldalnak. Élni és élni hagyni… Miért nem lehet ezt? Egyenrangúság! - Miért tetted ezt? -, kérdezte jó anyám, mikor megkapta levelem az első évemet megkezdve. Fáj nekik, elárultam őket, állítják minduntalan. Áruló! Még a saját testvérem is megtagad. Pedig csak szeretni kellene. Ezt a világ mintha nem értené meg. De majd én! Majd én megmutatom, hogy mi az a szeretet, hogy oly’ mindegy, ha valaki mugliszületésű, félvér, vagy éppen aranyvérű. Messze esett az alma a fájától. Én nem hunyászkodok meg, megragadom a mát, a tegnapot, a holnapot és egy olyan jövőt varázsolok belőle, ahol mindenki szabad lehet. Mert én szerethetek! És szeretni is fogok, amíg az ég kék, amíg a madarak csiripelnek, amíg még lélegzek.

A lelkemben égő tűz megtestesülése, a vörös láng. Lelkem tükre, a kék után, házam színe szimbolizál. Bennem lobog, utat mutat a harctérre, hol sokad magammal küzdhetek. A kételyek tova szálltak, már régen nem keresek támaszt. Ellöktek, felálltam, új utat találtam. Barátokra leltem, társakra és célokra. Ha kell, ezerszer mondok ellent, se kérők, se ígéretek. Egy igazi csalódás... Az a rideg szempár mindent elárult nekem. A vacsora, minek külleme, ha fele lett is volna csak, is sokkal ragyogóbb, mint büszke családom lelkének rothadó összessége. Mindünk áruló: én őket, ők engemet. A Kígyó erős, de hányat láttunk büszkén vonulni bármerre? Hason kúsznak, lesből támadnak... És még ők kiáltják, hogy becsület! Ideje, hogy  valaki rendet tegyen. Dühömet semmi sem csillapítja, lelkem tüze szít, szít minduntalan. Az utolsó nyár is letelt, télen már haza sem mentem. A kastély falai többet adtak számomra, mint ősi kúriánk folyosói. A képek szépeket suttognak, a lépcsők új kalandokba hívnak, míg otthon minden csak fojtogat. Otthon, micsoda szó ez maga... A kúriánk falán ékeskedő képek mind megvetően pillantanak rám, szinte látom, ahogy a családfáról az ősök a nevemet kaparják. Az utolsó nyár vicces volt, senki nem nevetett, mégis mindenki örült előre. Idén vége, vége mindennek, én eltűnök, mint a tavaszi szél, arcul csapja őket az igazság. A bilincs lehull, még a cikesz sem lehetne olyan gyors, mint amilyen gyorsan köddé válok majd. Kiáltsák csak, hogy áruló! Én már a lányuk úgy sem lehetek. Szabad leszek, a kékségbe repülök, vörös szárnyaimmal utat törve.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
762
Értékelés :
0
▽ Kor :
18
▽ Avatar :
Chloe Moretz

»
» Pént. 2 Feb. - 18:19


Gratulálunk, elfogadva!

Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk.


Szia!
Sárkánykór! Érdekes elképzelés, és a történeted is érdekesnek bizonyul. Tetszett a családod és a jellemed, kíváncsi leszek, hogy hogy fogod majd ezt a játéktéren kamatoztatni! Smile
A történeted érdekes volt, nagyon tetszik az írásmódod, úgyhogy még mindig csak azt tudom mondani, hogy remélem sokat fogsz nekünk majd irni és a történetedet is láthatjuk folytatódni!
Futás foglalózni.





• • • • • • • •




Close your eyes, and you'll




see that you're really need!



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Agatha Edeva Rayne

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» ingrid@agatha

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Inaktív, és törölt karakterek-