» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
74
19
13
20
13
10
23
11
1
5
5
5
27
226
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans

FRPG.hu toplista
Friss posztok
pergamentekercseink

Magasröptű beszélgetés...
Today at 21:42
• • • • • • • • • • • • • •
Angus Belby
'Cause my boss said...
Today at 18:32
• • • • • • • • • • • • • •
Agatha V. Greewy
stars cannot shine without darkness
Today at 17:49
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Brysen
Nem igaz George?
Today at 16:01
• • • • • • • • • • • • • •
George Shacklebolt
Homecoming
Today at 15:49
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
Vattacukor
Today at 14:57
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
I'm gonna party like it's my civil right
Today at 14:14
• • • • • • • • • • • • • •
Myron Wagtail
Avatar foglaló
Today at 0:17
• • • • • • • • • • • • • •
Beatrice Bell
Beatrice Bell
Yesterday at 23:58
• • • • • • • • • • • • • •
Beatrice Bell
that bridge is on fire
Yesterday at 21:49
• • • • • • • • • • • • • •
Theia Belby
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
110
▽ Reagok :
101



»
» Csüt. 1 Feb. - 22:24
Amikor az ember már kívánni sem tud, akkor tökéletesen boldog, vagy végképp feladta.” Ez járt a fejemben, amikor odaültem a bárpulthoz a szokásos lepukkant kis kocsmában Roxmorts egy sötétebb sarkában. Épp a női mosdóból jöttem, az egyik ajtóra volt felkaparva. A női mosdó bölcsességei...
Ma este nincs társaságom. És jobb esetben ez így is marad. Viszont nem vagyok még elég részeg ahhoz, hogy ne kattogjak, ha egyedül vagyok. Képtelenség nem gondolkodni annak, akinek van valami emberi a koponyájában, és nem csak az agyra gondolok. Hanem még valami, ami emberré tesz minket. Az a megfoghatatlan szarság, amitől csak szenvedünk...
Tudjátok, mit kívánok most? Eszméletlenre kívánom inni magam vagy belőni valami használhatóbbal, mint a fű. És nem azért, mert attól jobb lesz. Attól semmilyen sem lesz. Ez a vágy kívánságnak számít? Mit szól ehhez az, aki ezt a bölcs f@szságot írta a  a WC-fülke ajtajára? Kívántam. Úgy hangzik, mint aki még küzd? Vagy úgy hangzik, aki gyáva feladni? Nem akarok végezni az életemmel. Azt szeretném, ha el sem kezdődött volna...
Felülök az egyik bárszékre. A szakadt, koszos rövid farmernadrág van rajtam, egy férfipóló és egy repedt csizma. Télen is így kell járnom, mert az a tetves kór fűti a testem, és mert nincs más ruhám. És pénzem sem más ruhára. Amióta Eric összeszedett az utcán sérülten, azóta már az eltépett felsőm sincs meg, egy fiútól kaptam egy pólót, abban járok. Legalább nem kell gondolkodnom minden reggel, hogy mit vegyek fel.
Az ismerős csapos srác már löki is a whisky-t. Igen, jól sejtitek, nem fizetek érte. Nincs több papír vagy fém, amivel fizthetnék. Igen, lefeküdtem a csapossal. És valószínűleg újra le fogok, mert jó pasi és hasznom is van belőle. Egy fontos dolgot mondok most magamról, amit ha tudtatok, vegyétek semmisnek, de ha nem, ne kérdezzetek tovább: három dolog érdekel – az alkohol, a drog és a szex. Azért, mert amíg ez a három dolog a hatalmában tart, addig megszűnök létezni. Megszűnik a sajgás, a fájdalom, az érzések, sokszor még az érzékek is. Megszűnik a szenvedés, a zajok, a káosz. És nem marad semmi. Hogy szeretem-e a semmit? Gyűlölöm. Nincs semmim. De így legalább fájdalom sincs...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
173
▽ Reagok :
143
▽ Kor :
21
▽ Avatar :
Xavier Dolan



»
» Kedd 27 Feb. - 18:34

You just wanna know

Basszameg, én tényleg azt hittem, hogy legalább az alkoholt jól bírom. Ha másban már nem sikerült kiemelkedni, gondoltam, legalább ez majd menni fog, de hiába támasztom a pultot már órák óta, két lángnyelv whiskynél leragadtam. Most a harmadik pohár tartalma csillog felém csábítóan, de így negyednaposan csak arra tudok gondolni, hogy vajon mikor szólajk a csaposnak, hogy készítse be alavórt a lábam alá. Már rég megakartam tenni, de a büszkeségem végtére is nem engedte. A mellettem ülő, meglehetősen hiányos öltözetben ücsörgő lány ugyanis messze előttem jár, pedig később érkezett és habár fogadást kötöttem magamban, hogy az előzőnél kidobja a taccsot, a várakozásaimmal ellentétben szívósabbnak bizonyult.
Eltorzult arccal sandítok felé, aztán vissza a kezemben lévő meglehetősen szűkre szabott, passzív agresszív levélre és már harmadjára eldöntöm, hogy szarok mindenbe bele és odahopponálok a Dolohov kúriába. De bírnám-e egyáltalán a hopponálást, vagy Anti folyamatos basztatását, vagy egyáltalán képes lennék-e a szemébe nézni tisztességesen és elmondani neki, hogy mi történt. Merethogy ő sem kímélt életének mocskos és agybaszó részleteitől, én vajon miért teszem ezt minden egyes alkalommal? És helyette a pohárba fojtom a gondolataimat, ami még jobb, mintha leveleket írogatnék Alectonak, mert bassza meg, még mindig nem adtam fel, még ha az átkozott bagoly minden egyes alkalommal vissza is tér a Dalton farmra.
Összegyűröm végül a levelet, a galacsint a pultra dobom, aztán eltolom magamtól a poharat és tényleg azon vagyok, hogy összeszedem magam és elmegyek Dolohovékhoz, ha a csaj mellettem történetesen nem dőlt volna el, mint egy fatuskó, én meg valamikor volt kviddicsező reflexeimet segítségül hívva a derekánál fogva elkapom, mielőtt széttaknyolna. Az akciót heves káromkodás és fájdalmas szisszenés követi és éppen hogy nem ejtem el őt a kezemet égető forróság miatt. Mégis csak felemelem és a pultnak támasztom fejjel, de közben sikerül levernem a poharát, amikor a kezemmel idióta módjára csapokodok.
A pincér persze bosszússan villantja rám a szemeit, de engem jobban érdekelnek a tenyeremen megjelenő apró hólyagok.
- Hé, kislány, nem hiszem, hogy ez a legjobb pillanat arra, hogy itt elaludj. Nézd meg, mit múveltél a kezemmel – és már majdnem érnék is hozzá, hogy megrázzam, de az utolsó pillanatban meggondolom magam és kérek a csapostól egy tál hideg vizet, benne sok-sok jéggel. Aztán belenyúlok szinte könyékig, és hagyom, hogy a jóleső fájdalom végigjárja a csontjaimat, majd éppen csak egy kevés vizet a markomban az asztalon támaszkodó lány felé spriccelek. – Hé, azt hiszem, tartozol egy bocsánatkéréssel. Egyébként is minek kell annyit inni, ha nem bírod?
those peanut butter vibes
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
110
▽ Reagok :
101



»
» Szomb. 10 Márc. - 18:26
Mint féljózan életunt, megkeseredett szerencsétlen, mit tehettem volna, amíg végleg el nem száll az agyam... Ittam és figyeltem. Figyeltem a csapost, aki folyamatosan engem bámult, amikor épp nem kellett kiszolgálnia. Egyszer-egyszer oda is hajolt elém, megnyalta a száját és megkérdezte, mikor kérek még egy üveggel, hogy kifizethessem... Mondhatnám, hogy undorítónak találam a viselkedését, de nem. Megtette, mert megtehette és én hagytam. Bár fene tudja, lehet anélkül is megtette volna, hogy engedtem volna, csak akkor lesült volna a bőr a képéről. Szó szerint. De nem undorodtam tőle. Csak untam és...fájt. Még fájt, még nem voltam elég részeg. Fájt, hogy kénytelen vagyok olyan dolgokat megtenni, amikre józanul nem lennék képes. De hát egész nap ezt teszem. Minden egyes kibaszott nap.
Néhány perc után feltűnt, hogy nemcsak a csapos bámul. Nem messze tőlem ült egy faszi, és feltűnt, hogy bár ideges, mégis megszakítja belső dühöngsét azzal, hogy rám méltóztatik nézni. Rohadt lassan itta a piát. Egy levelet bámult, amit aztán elhajított. Rossz hír? Szar ügy... Öcsém, téged az isten se teremtett alkoholistának. El volt sápadva az arca, ellazultak az ajkai, a szemhéja, mintha épp most készülne maga alá okádni vagy hanyatt dőlni a bárszékkel, majd megszeretgetni, mintha a világ legszebb nője lenne. Vagy pasija. Nem tudtam eldönteni. Férfias volt és bevallom, megkérdeztem volna, hol a szobája, de annyira rendben lehetett rajta minden, a ruhái, a haja, mielőtt szét nem itta az agyát néhány pohár piával. Ráadásul alig ivott és már így néz ki. Fene tudja már ebben a világban, kit minek teremtett a jó ég. Nem ez lenne az első, hogy csalódok a megérzéseimben...
Jó megfigyelő vagyok. Szükségem volt rá az utcán és azután is. Sosem voltam biztonságban. Meg kellett tanulnom észrevenni mindent, amire emberi szem képes, és felkészülni mindenre, amire csak tudok. De ez a ficsúr elvesztette a figyelmemet. Csak agonizált a pulton, mint valami szobanövény, aki először van berúgva, úgyhogy törődtem a magam dolgával. Lehúztam egy újabb pohárral, fenékig, és mielőtt még bárki azt hinné, nem azért, hogy bebizonyítsam neki, jobb vagyok nála lány létemre, hanem abban reménykedve ittam meg az utolsó kortyot is, hogy ezúttal átlépem a féljózanság határát is és kijelenthetem, részeg vagyok és nem érzek semmit. Csakhogy ezt teszem már két éve lassan. Ugyanannyit iszom, sőt egyre többet, a szervezetem pedig egyre kevesebbet dolgozik. Ezzel is tisztában voltam, de nem érdekelt. Történjen, aminek történnie kell.
Újra indultam volna a mosdóba. Felálltam a székről. Valami oknál fogva olyan dolog történt, amire baromira nem számítottam. Mindkét kézfejemen fellobbant egy-egy alig látható, ám vörös lángsor, de azonnal el is tűntek. Reményeim szerint. Ezt már nem tudom megmondani, mert azzal a lendülettel el is sötétült minden. A következő dolog, amire emlékszem, az az, hogy az igencsak kezdő alkoholista csávó tart a karjaiban, és nem nemesekhez méltó szókincsét köpködi felém.
- Te mi az istent csinálsz?! – kiáltottam rá, miközben hisztizett a tenyere miatt. Ja, égetek, isten hozott a világomban, na és?!! A pultnak támaszott, mégis alig bírtam kapaszkodni. Fogalmam sincs, mi van velem. Most hagyna cserben a szervezetem? Tudom, hogy beteg vagyok és csak idő kérdése, mikor döglök bele, de azért ez váratlan volt. Még mindig szédültem, de legalább már nem lángoltam, csekkoltam. Csak iszonyúan forró volt a testem. Elképzelésem sincs, mi a jó ég történt velem.
Az hagyján, hogy a csávó kislányként siránkozott a tenyere miatt, de hogy még le is spriccelt?!
- Ez most komoly?! – néztem rá dühösen. – Mi a faszt keresel a kocsmában ilyen fejjel? Menj, játsz a strandon! És ne érj hozzám még egyszer, mert még ennél is jobban bánni fogod – fenyegettem, de az utolsó szavaim már elhalkultak, térdeim összecsuklottak, és azt hiszem, most már rendesen elájultam. Persze köze volt az alkoholhoz, de nem csak a mai adaghoz. Inkább úgy mondanám, köze volt az alkoholizmusomhoz és ahhoz, hogy nem akartam élni. Úgy tűnik, a szervezetem is kezdi felfogni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
173
▽ Reagok :
143
▽ Kor :
21
▽ Avatar :
Xavier Dolan



»
» Szer. 14 Márc. - 22:00

You just wanna know

- Hmm... nem is tudom, mit csinálok, megmentettelek, mielőtt megcsókoltad volna a földet. De nem kell megköszönni – hangom cinikus, mert nem vágyok jobban most semmire, minthogy megköszönje és egy pillanatig legalább ne érezzem magam nyomorultul, de úgy tűnik, rossz helyre kopogtattam, ha a hőst akarom játszani. A lány egyáltalán nem értékeli az erőfeszítésemet, és azt a nem kevés áldozatot, amit hoztam érte. Csak odébb kellett volna állnom. Sőt, még most is megtehetném, ha ilyen kínos  társaságom, mégsem teszem.  – Az a kérdés, hogy inkább te mit csináltál. Ennyire nem lehetsz lázas – mondom ki az egyértelműt, de gondolom ő is tisztában van a testhőmérsékletével, különben nem lenne ilyen lengén öltözve.  Végignézek rajta mégegyszer, ezúttal nagyobb figyelmet szentelve a részleteknek, de most sem derül ki számomra több, mint a legutóbb, legfeljebb csak az, hogy nagyon kapaszkodik a pultba, mintha így tartaná az egyensúlyát, s habár féltem a testi épségemet, úgy döntök, a közelben maradok, ha mégis ki kellene fogni. Eggyel több égési sérülés, mit tesz az nekem? Ezért is esik olyan rosszul, amikor még oltogatni is kezd.
- Mégis mi a bajod neked a fejemmel? Mi nem tetszik rajta? Mert szerintem elég normális fejem van. Ahogy a testem is normális. Ellentétben a tieddel – fojtott hangon beszélek, nem akarom felhívni ennél is jobban ránk a figyelmet. De nem tehetek róla, valamiért átkozottul kíváncsi lettem rá és a sztorijára és átkozom ezt a kíváncsiságot, mert biztos, hogy valami balhéba keveredek. Mi van, ha a követekző kedves lépése az lesz, hogy kisüt pecsenyének és élve felzabál? Mert amilyen tüzes tekintettel néz most rám, ez a minimum, amit kinézek belőle.
- Eszem ágában sincs még egyszer hozzádérni – vágom rá dacosan, mint egy kölyök, akinek épp most gázoltak bele csúnyán a lelkivilágába és a karomat a mellkasom előtt tiltakozva összefonom, hogy lássa, én aztán tényleg nem nyúlok hozzá még egyszer. Hacsak nem muszáj.
Fájdalmasan elfintorodok, mert hiába mártottam az előbb jeges tálba,  most megint sajog. És jól esne most visszavonulni, nyalogatni a sebeimet, de akkor megint elhallgat, a szemei lecsukódnak a teste elernyed, ha a pult nem fogná ki, megint elkezdene zuhanni.
Tanácstalanul váltok pár szót a csapossal, akiből végül sikerül kihúzni, hogy van egy szoba, ahová be lehetne vinni a lányt, amolyan elvonóféle azoknak, akiket nem tudnak felébreszteni. Én meg kényszeredetten, de határozott mozdulatokkal bújok ki a Becktől kölcsönzött, legalább három számmal nagyobb flanell ingből és belemártom ugyanabba a tálba, amiben az előbb a kezeimet hűsítettem. Aztán, amikor az anyag teljesen megszívja magát a jeges vízzel, óvatosan köréje tekerem, és egy könnyed mozdulattal az ölembe veszem. Szisszenek egyet, ahogy a hideg anyag hozzányomul a meztelen felsőtestemhez, de ezúttal úgy sincs kinek panszkodni, szóval magamban tartom és leindulok a szoba felé, közben halkan suttogok.
- Most már ajánlom, hogy térj magadhoz, különben hívom Friccset, vagy valamelyik tanárt. Azt te sem akarhatod.
Persze még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy diák, de hát ez a legjobb tippem eddig.
those peanut butter vibes
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
110
▽ Reagok :
101



»
» Szer. 14 Márc. - 22:42
- Cöhh... Köszönöm, hogy letaperolhattál! – válaszolok ingerülten. Először fel sem fogtam, hogy majdnem leestem a székről. Sőt leestem a székről, csak neki köszönhetően nem vágtam oda magam a földhöz. Jó, lehet, hogy túlreagáltam, de akkor sem beszélhet így velem!
- Nem vagyok lázas. Jól vagyok! – próbáltam bizonygatni neki, hogy az én vagyok a világ legegészségesebb embere, pedig ennek közel az ellentéte volt az igazság. Beteg voltam, és már nemcsak a velem született tetves kórról vagy az alkoholizmusról volt szó. Mindezeknek felgyűlt az eredménye, amit éppen ezekben a hetekben van szerencsém megtapasztalni. Bár kívülről semmi nám látszott rajtam ezekből sosem, belül rothadt a testem és az elmém. És nem tudtam ellene tenni semmit. – Nem szokott mindig ilyen forró lenni a bőröm, de most szerencsésen kifogtad, úgyhogy ez van – ellenkezni vagy érvelni sem igazán tudtam már, hiszen úgy éreztem magam, mint az épp lekapcsolódó gép. Lassan, de biztosan egyszer csak elhallgat és nem mozog többé. Csak engem nem lehet majd újrakapcsolni...
Nyilván vissza kellett vágnia, amikor szidtam, mert hülye volt. Mert az volt. Mit kell itt szórakozni a jéghideg vízzel? Esküszöm, mint egy ötéves...
- Az, hogy kong! Az a bajom a fejeddel! Ha megmarkolod a tüzet, ne sírj, hogy megégett a kezed... – komolyan mondom, mit kell vitatkozni?! Fogadd el! Ilyen elcseszett testem van ilyen elcseszett betegséggel. Nehogy azt hidd, hogy én örülök neki, tönkretette az egész életemet! Mindig is egy szörny voltam tőle...

Az ájulás után abban a szobában ébredtem, ahova az „imádott” csapos fiú vitt be mindig a műszak után elkérni a tartozásomat. Legalább nem kaptam instant pánikrohamot, mert ismerős volt a környezet, csakhogy a pultos fiú helyett ez a hülyegyerek állt fölöttem.
- Mi történt? Te hoztál ide? – kérdeztem zavartan, és kezeimmel megdörzsöltem az arcomat. Megpróbáltam felülni a kanapén, amin feküdtem, de sajgó fájdalom nyilallt a fejembe. Odakaptam a kezemet, majd visszadőltem. Csak ezután tűnt fel, hogy enyhén reszketek. Egy rohadt hideg, vizes ruhadarab volt rám terítve. Megpróbáltam leszedni magamról, de belegabalyodtam. – Segíts – kértem halkan, és görcsösen próbáltam kimászni belőle. A testem már normális hűmérsékleten volt, de az, ami másnak normális, az nálam már nem jó jel. – Nem szabad kihűlnöm – mert ha kihűlök, itt bajok lesznek. – Dörzsöld meg a kezem – néztem rá kérően, reménykedve, hogyha már behozott és nem a csaposra hagyott, akkor megtesz értem ennyit. Kezdtem kicsit kétségbeesni. – Fel kell melegíteni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
173
▽ Reagok :
143
▽ Kor :
21
▽ Avatar :
Xavier Dolan



»
» Pént. 6 Ápr. - 23:50

You just wanna know

Persze ostobaság volt azt hinni, hogy üres fenyegetőzéssel vagy egy kis hideg vízzel bármire is megyek. Egyik felem rohadtul bánta, hogy egyáltalán beleavatkoztam az egészbe, a másik viszont aggodalmason pislogott időről időre a kanapén fekvő lányra. Nem volt túl jó bőrben, ráadásul a fejemben mindegyre csak visszhangzottak a keserűségtől és nem minden önkritikától mentes szavai. Szóval a legjobb, ami eszembe jutott, hogy maradok. Tisztes távolban, de tökéletes rálátással dőltem neki a falnak, lábaimat felhúzva a mellkasomhoz, és nem gondolva a sajgó tenyeremre, ami néha össze is jött, de többnyire csak azért, mert valami egészen más tudatállapotba kerültem, ahol a saját problémáim nem is tűntek olyan vészesnek az övéihez képest.
Mindenesetre kezdtem egy idő után komolyan venni a saját szavaimat és már azon voltam, hogy mégiscsak küldök egy patrónust a kastélyba, de még mielőtt elővehettem volna a pálcámat, a lány mocorogni kezdett, mintha csak megérezte volna, hogy bajban van. Amit persze eléggé kétlek, mert nem lenne most itt, ilyen kiszolgáltatott helyzetben, ha az a bizonyos önvédelmi mechanizmusa egy cseppet is működne.  Mert minden kétséget kizárólag valami kór kerülgette. Az ilyenekkel meg nem szokás csak úgy időzített bombaként emberek közé menni, pláne nem ittasan. De hát, még gyerek, bármennyire is próbálja leplezni. Igazán csak akkor látszott, mikor az arcvonásai kisimultak és mindenféle maszktól mentesen, ártatlanul feküdt. Mégis hogy kérhetnék rajta számon bármit is?
Szóval ahelyett, hogy dühödten merednék rá, amikor kinyitja a szemét, meglepően gyengéd pillantást vetek rá, aztán feltápászkodok és közelebb megyek hozzá. Talán hiba volt, mert rögtön elkezd kapálózni és rángatni és csak nagysokára esik le, hogy mi a baja. Hát persze. Gondolhattam volna erre. És gondolatban homlokon is vágom magam, de a valóságban csak bambán bólogatok és ritmikusan dörzsölgetem a kezét. Most már nincs félnivalóm, nem fog megégetni.
- Sajnálom. Erre nem gondoltam – húzom el a számat, aztán még elszántabban dörzsölöm, de egymagam nem sokat érek vele, úgyhogy előhalászom a farzsebemből a pálcát és a vizes ing felé irányítom a hőbűbájt árasztó pálcát vigyázva, hogy egyenletesen érjen el a melegség mindenhová.- Csak azt nem értem, hogy ha tisztában vagy .. khm..az állapotoddal, miért nem vigyázol kicsit jobban magadra és másokra? Gyakran elő szokott ez fordulni?
Az arcát fürkészem, de képtelen vagyok jósolni belőle. Csak azt tudom biztosra, hogy nekem most valahol nagyon máshol kellene lennem, és ez a lány csak bajt hoz a fejemre.
- Így most jobb? - hangom most már türelmetlenebbé válik. - Mert ha összeszeded magad, készülj, rögtön üzenek egy tanárért. Ők majd biztos tudni fogják, mi a teendő – alig bírom ezt a mondatot fapofával kinyögni, de aztán csak sikerül valahogy. Mikor is hittem utoljára azt, hogy a roxfortos tanárok mindenhatók?
those peanut butter vibes
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
110
▽ Reagok :
101



»
» Szer. 18 Ápr. - 16:15
Bár szépen kértem (önmagamhoz képest legalábbis szépen), hogy segítsen felmelegíteni a kezemet, bevallom, meglepődtem, hogy szó nélkül csinálta, amit mondtam. És még bocsánatot is kért a hidegvízért. Miközben a kezeimen ügyködött, az arcát figyeltem. Próbáltam nem teljesen kétségbeesni, próbáltam fókuszálni arra, amit tenni kellett, hogy ne történjen még nagyobb baj. Nem mintha az nem lett volna elég gáz, hogy már az alkoholtól is elájulok... Aztán elővette a pálcáját és a még mindig rajtam levő ingre irányította. Éreztem, ahogy a hideg elkezd langyosodni, majd egész kellemesen meleg lesz. Egy kis idő után a remegésem is alábbhagyott, a kezeim is kezdtek melegebbek lenni az övéinél. Az biztos, hogy előtte és most is kellemes volt az érintése, jól esett. De lehet, hogy csak azért, mert éreztem, hogy segít rajtam. Már büszkeség és makacsság sem volt bennem, hogy ne ismerjem be saját magamnak is, segítségre van szükségem. Már nem számított semmi sem, már csak féltem. Attól, hogy egyedül maradok. De ettől mindig is féltem, csak eddig nem voltam fizikailag ennyire atom szar állapotban, de most már csak rosszabb lesz és ezzel tisztában voltam...
- Nem kell vigyáznom magamra – válaszoltam halkan a szemébe nézve. Csak nem tettem hozzá, hogy miért is nem érdekel, mi történik velem. – Mások vigyázzanak saját magukra. Minek kötekednek velem... – na jó, azért nem szívódott fel minden makacsságom, de jóval kevesebb indulat volt bennem és jóval több félelem, mint az ájulás előtt. Sóhajtottm, aztán válaszoltam. – Ha a kekeckedésre gondolsz, igen. Ha a lehűlésre, szintén. Ha arra, hogy rosszul vagyok, nos...nem gyakran. Mindig. Talán sohasem voltam jól...
Elkeseredetten néztem, ahogy egyik kezével még mindig az enyémet simogatta. Aztán elengedett és közölte, hogy tanárt hív. Azonnal megragadtam a csuklóját és az arcára néztem.
- Nem szólhatsz senkinek! – kértem kétségbeesetten és megragadtam az egyik csuklóját. – Nem fogják tudni! Tudom, hogy nem fogják tudni, úgyhogy ne szólj senkinek! Kérlek... – csak nézett rám, és én néztem rá, és már a futásra készültem, ha netán nem teljesítette volna a kívánságomat. – Kérlek – nyomatékosítottam halkan a vágyamat. – Ha tanárt hívsz, be fognak vinni a kórházba, és nem fogok bemenni! – elengedtem a csuklóját. – Köszönöm, hogy segítettél, de most mennem kell – mondtam remegő ajkakkal, és elkezdtem felkászálódni a kanapéról. Már majdnem sikerült felállni, amikor újra elszédültem és visszaestem. De újra megpróbáltam. Nagyokat nyeltem és mélyeket lélegeztem. De nem a nyugalomtól. Féltem, hogy tényleg tanárt hív, konkrétan az instant pánikroham környékezett. – Nem...nem tudok kimenni, de könyörgöm, ne hívj ide senkit! – néztem rá a kanapén ülve. Olyan rövidzárlatot kapott a testem, hogy nem volt könnyű néhány perc alatt helyrehozni a károkat. De ha nem tette volna meg, amit kértem, készen álltam a menekülésre...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Cataleya & Amycus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Roxmorts-