Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Édeshármas vagy négyes?
Today at 10:30
• • • • • • • • • • • • • •
Moira G. McGonagall
Amikor a gigászokat szólítják
Today at 2:01
• • • • • • • • • • • • • •
Patrick Drake
sunshine in the darkness
Today at 0:57
• • • • • • • • • • • • • •
Moira G. McGonagall
Avalon Lodge
Yesterday at 22:33
• • • • • • • • • • • • • •
Orville Ackerley
Kapcsolat kereső
Yesterday at 22:16
• • • • • • • • • • • • • •
Leo Eugéne Burke
Képességek listája
Yesterday at 20:45
• • • • • • • • • • • • • •
Orville Ackerley
Munkahelyek listája
Yesterday at 20:43
• • • • • • • • • • • • • •
Orville Ackerley
Avatar foglaló
Yesterday at 20:39
• • • • • • • • • • • • • •
Orville Ackerley
Will you marry me?
Yesterday at 20:32
• • • • • • • • • • • • • •
Leo Eugéne Burke
Csavard fel a szőnyeget még ma éjjel
Yesterday at 20:19
• • • • • • • • • • • • • •
Maura I. Pince
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
24
Értékelés :
0
▽ Avatar :
Zachary Cole Smith

»
» Szomb. 3 Feb. - 19:48
Úgy tettem, mintha aludnék, ami, jegyezzük meg, nem volt egyszerű, nem tudom, próbáltál-e már egyenletesen lélegezni, miközben belülről szétvetett a düh.
Potter a vállamat rázta.
- Peteeer! – mondta, úgy nagyjából ötödszörre, lágyan suttogva, ami… hát, igen csak megkérdőjelezhető módszer, már a suttogás, ha egyszer az a célja, hogy fölkeltsen (mintha James lett volna a társaságból az, akit az eszéért szeretünk, most kicsit elárulva érzem magam, hogy őszinte legyek), ez másnak is szemet szúrt, szóvá is tette neki, mire kihajolt az arcom közvetlen közeléből (ráfért volna szegény gyerekre egy fogmosás), és… hát, franc tudja, mit csinált. Le volt hunyva a szemem és a fal felé fordultam.
- Annyira nem is akartam annyira felébreszteni. – magyarázkodott azon a fontoskodó hangján, ami esetleg egy sötétvarázslatok kivédése óráról ismerős lehet.
Valamit még sustorogtak, de nem figyeltem. Nem moccantam, nem moccanhattam, ez akkor ott élet-halál kérdés volt. Ugyanolyan mozdulatlanul hevertem akkor is, mikor már elültek a neszezések. Eddig amúgy azt hittem, hogy olyan halkak vagyunk az éjjeli kiosonásainkkal, mint a macskák vagy a rókák, de az az igazság, hogy nagyon is hallani lehet, hogyan zihál az izgalomtól Remus (bármennyire is próbálja visszafojtani), az is sokkal nagyobb zajt csap, amikor Sirius a hajába túr (ki más lenne?), Potter pedig soha egyetlen rohadt másodpercre sem tudná befogni, de ezt már megszoktuk. Dübörögtek le a lépcsőn, az ajtót pedig csak annyira lágyan csapták be maguk mögött, hogy abba az egész ház beleremegett.
A Potter szülők eközben egyik oldalukról a másikra fordultak.
Én pedig hevertem tovább.
Úgy egy órán át, aztán felültem és bámultam a sötétbe.
Már nem dühösen, egyáltalán nem dühösen, bár még nem sikerült rájönnöm, hogy mi volt az az érzés, ami átvette a harag helyét.

Az biztos, hogy remegtem.
Az is biztos, hogy izzadtam, pedig már rég lerugdostam magamról a takarót.
A matracra ütöttem (pamacsokban szállt fel a por), és azt mondtam, bassza meg.
Aztán ezt még háromszor eljátszottam, míg végül kikecmeregtem az ágyból, hogy az ablakhoz menjek, és kibámuljak rajta. Előbb a teliholdra, aztán a közeli erdőre, aztán bennem volt, hogy az ablakba is beleverek egyet, de végül csak megkapaszkodtam a párkányban, csikorgattam a fogaimat, percek múltán meg végig dőltem James ágyán a lángnyelvwhiskyjével (amit egész ügyetlenül rejtegetett az éjjeliszekrényében), és azt számolgattam, hogy mikor fognak visszajönni, vagy hogy egyáltalán visszajönnek-e még egyáltalán.

Jó, hát elismerem, hogy jó móka volt az éjjel közepén vérfarkasokkal rohangálni a Tiltott Rengeteg közepén, már hogy ne lett volna jó? De, ami egy elvarázsolt erdőben mulatságos, az a valóéletben már igazán halálos.
Merlin látja lelkem, kurvára nem akarok Remus miatt megdögleni. Nem tudom, mi van a sráccal, de… valahogy megváltozott. Érted?
Vagy azt nem tudom, mi van velem. Lehet, hogy én változtam.
Vagy a világ változott, de ha a világ megváltozott, hát akkor már mi sem maradhatunk ugyanolyanok.
Lehet, hogy unom, hogy ölbe tett kézzel azt várjam, mikor kopognak be az ajtón érte, hogy aztán mindahányunkat lemészárolják, ha ez nem tetszik nekünk. Lehet, hogy zavar, hogy nem tudom, kikkel találkozik. Lehet, hogy zavar, hogy amúgy pontosan tudom (vagy legalábbis vannak elképzeléseim), kik akarnának találkozni vele. Lehet, hogy zavar, hogy minden fölöttem történik, és a hátam mögött. Elegem van, hogy be vagyunk ide zárva, odakinn meg egy kurva nagy háború zajlik, és lehet, hogy elegem van abból is, hogy attól kell félnem, hogy majd amiatt nyírnak ki, akit annyi éven át próbáltam életben tartani.

A vérfarkasok toboroznak.
A vérfarkasokra vadásznak.
És hát talán, talán jobb lenne életben maradni, mint ebbe belefolyni. Tudja a fene, én próbálkoztam, tényleg próbálkoztam, de a franc se tudja, meddig lehet mellette kibírni ezt a háborút. Tudom (biztos vagyok benne), hogy mindenki ezt gondolja, de azt is tudom, hogy sose vetnék ezt a képébe. Mert hát… ezek a srácok ilyenek. Érted? De tényleg érted?

Nyöszörögtem egyet. Megszorítottam az üveg nyakát, de maradtam hanyatt fekve.
Semmi gond, srácok, elintézem én. Csak bízzátok rám!


Aztán eljött a reggel. Aztán eljött még egy reggel, és még két másik, mire sikerült Remus-szal kettesben maradnom. Naplemente, langyos sör, mugli cigaretta, James macskája bolháinak csípései a bokán – ez utóbbit vakargattam, ahogy leültem a teraszra (felhúzott ballábbal a kényelmes vakarózás érdekében), mellettem sör, bennem meg elszánás, de nem annyi elszánás, mint amennyi bizonytalanság. Erre akkor jöttem csak rá, mikor a hangomat hallottam, ahogy azt mondtam:
- Remus, szerintem beszélnünk kéne.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
129
Értékelés :
0
▽ Kor :
20
▽ Avatar :
Matthew Hitt

»
» Kedd 27 Feb. - 19:37

I should pack my things

A vérfarkasok toboroznak.
A vérfarkasokra vadásznak.
És mit teszek eközben én? Langyos sört iszok, nézem a naplementét és közben már napok óta azon agyalok, hogy vajon Sirius mit fog ahhoz szólni, hogy az éj leple alatt Megan Morhange meglátogatott. Mert igen, Megan Morhange felkavaró személye most jobban izgat, mint a dolgok, amiket mondott. Teljesen agyrém az egész és legszívesebben képen törölném magam, ha képes lennék rá, ha gyúrtam volna valaha is egy kicsit, akkor most legalább olyan elégtétel lenne, mintha más tenné meg ezt helyettem.
Mégis mi a francért nem mondtam el nekik? Tudniuk kell. Joguk van hozzá, hogy tudják, veszélyben vannak mellettem. De valahányszor kinyitottam a számat, valami hatalmas nagy sületlenségek jöttek ki rajta, meg béna faviccek, amiken senki sem nevet. Még Peter sem. Pedig korábban mindig nevetett és most ez legalább olyan aggodalommal tölt el, mint az egyre csak halmozódó kis titkaim. Beszélnem kell vele. Ő valahogy könnyebb meccsnek tűnt mindig is, de most olyan makacsul magába zárkózott, hogy képtelen vagyok áthatolni a háromméteres, szögesdróttal ellátott falon, amit közénk épített.
Most is csak hallgatunk, ő füstöt ereget és néha a szél egyenesen belefújja a képembe, amitől megtelik könnyel a szemem. És már csak pár perc maradt, amint lemegy  a nap, a többiek biztos kimerészkednek a házból és akkor lőttek a meghitt hangulatnak, de valahányszor szóra nyitom a számat, mintha tele lenne száraz vattával.  
És akkor ő töri meg a csendet, ami eleve gyanús. Én meg hirtelen kapom felé a fejem és zavart tekintettel nézek rá.
- Ezt én akartam mondani – méltatlankodok, mintha csakugyan nem lett volna meg a milliónyi esélyem, hogy én szólaljak meg előbb. Gyerekes az egész és ettől bosszús is leszek, de már minden mindegy.
- De persze, a tied az elsőbbség – vonok vállat és figyelmemet most már csak neki szentelem, lábaimat a mellkasomhoz húzva, lábujjaimmal zongorázok. Ritka nagy tehetség. – Mi van, Peter? Bajban vagy? – valahol azon kapom magam, hogy reménykedem, hogy Peter bajban legyen és akkor elfeledkezhetünk az én nem is annyira aktuális problémáimról. Szeretném, ha akkora nagy szószban lenne, ami a feje búbjáig tart és nekünk vállt vállnak vetve kéne megtalálni a megoldást. Tervezgetni, mesterkedni, bosszút állni a világon bárkin, aki beleköpött Peter levesébe.
and move on
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Remus & Peter

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Jessica Drew / Póknő
» Peter McCall
» Kimiko vs. Peter
» Gabriellla és Peter Smite
» [Stella QF] Anatole Saito vs Peter Worker

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-