Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Remus & Peter EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Remus & Peter EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Remus & Peter EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Remus & Peter EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Remus & Peter EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Remus & Peter EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Remus & Peter EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Remus & Peter EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Remus & Peter EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 25 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Peter Pettigrew

Peter Pettigrew

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Zachary Cole Smith

»
» Szomb. 3 Feb. - 19:48
Úgy tettem, mintha aludnék, ami, jegyezzük meg, nem volt egyszerű, nem tudom, próbáltál-e már egyenletesen lélegezni, miközben belülről szétvetett a düh.
Potter a vállamat rázta.
- Peteeer! – mondta, úgy nagyjából ötödszörre, lágyan suttogva, ami… hát, igen csak megkérdőjelezhető módszer, már a suttogás, ha egyszer az a célja, hogy fölkeltsen (mintha James lett volna a társaságból az, akit az eszéért szeretünk, most kicsit elárulva érzem magam, hogy őszinte legyek), ez másnak is szemet szúrt, szóvá is tette neki, mire kihajolt az arcom közvetlen közeléből (ráfért volna szegény gyerekre egy fogmosás), és… hát, franc tudja, mit csinált. Le volt hunyva a szemem és a fal felé fordultam.
- Annyira nem is akartam annyira felébreszteni. – magyarázkodott azon a fontoskodó hangján, ami esetleg egy sötétvarázslatok kivédése óráról ismerős lehet.
Valamit még sustorogtak, de nem figyeltem. Nem moccantam, nem moccanhattam, ez akkor ott élet-halál kérdés volt. Ugyanolyan mozdulatlanul hevertem akkor is, mikor már elültek a neszezések. Eddig amúgy azt hittem, hogy olyan halkak vagyunk az éjjeli kiosonásainkkal, mint a macskák vagy a rókák, de az az igazság, hogy nagyon is hallani lehet, hogyan zihál az izgalomtól Remus (bármennyire is próbálja visszafojtani), az is sokkal nagyobb zajt csap, amikor Sirius a hajába túr (ki más lenne?), Potter pedig soha egyetlen rohadt másodpercre sem tudná befogni, de ezt már megszoktuk. Dübörögtek le a lépcsőn, az ajtót pedig csak annyira lágyan csapták be maguk mögött, hogy abba az egész ház beleremegett.
A Potter szülők eközben egyik oldalukról a másikra fordultak.
Én pedig hevertem tovább.
Úgy egy órán át, aztán felültem és bámultam a sötétbe.
Már nem dühösen, egyáltalán nem dühösen, bár még nem sikerült rájönnöm, hogy mi volt az az érzés, ami átvette a harag helyét.

Az biztos, hogy remegtem.
Az is biztos, hogy izzadtam, pedig már rég lerugdostam magamról a takarót.
A matracra ütöttem (pamacsokban szállt fel a por), és azt mondtam, bassza meg.
Aztán ezt még háromszor eljátszottam, míg végül kikecmeregtem az ágyból, hogy az ablakhoz menjek, és kibámuljak rajta. Előbb a teliholdra, aztán a közeli erdőre, aztán bennem volt, hogy az ablakba is beleverek egyet, de végül csak megkapaszkodtam a párkányban, csikorgattam a fogaimat, percek múltán meg végig dőltem James ágyán a lángnyelvwhiskyjével (amit egész ügyetlenül rejtegetett az éjjeliszekrényében), és azt számolgattam, hogy mikor fognak visszajönni, vagy hogy egyáltalán visszajönnek-e még egyáltalán.

Jó, hát elismerem, hogy jó móka volt az éjjel közepén vérfarkasokkal rohangálni a Tiltott Rengeteg közepén, már hogy ne lett volna jó? De, ami egy elvarázsolt erdőben mulatságos, az a valóéletben már igazán halálos.
Merlin látja lelkem, kurvára nem akarok Remus miatt megdögleni. Nem tudom, mi van a sráccal, de… valahogy megváltozott. Érted?
Vagy azt nem tudom, mi van velem. Lehet, hogy én változtam.
Vagy a világ változott, de ha a világ megváltozott, hát akkor már mi sem maradhatunk ugyanolyanok.
Lehet, hogy unom, hogy ölbe tett kézzel azt várjam, mikor kopognak be az ajtón érte, hogy aztán mindahányunkat lemészárolják, ha ez nem tetszik nekünk. Lehet, hogy zavar, hogy nem tudom, kikkel találkozik. Lehet, hogy zavar, hogy amúgy pontosan tudom (vagy legalábbis vannak elképzeléseim), kik akarnának találkozni vele. Lehet, hogy zavar, hogy minden fölöttem történik, és a hátam mögött. Elegem van, hogy be vagyunk ide zárva, odakinn meg egy kurva nagy háború zajlik, és lehet, hogy elegem van abból is, hogy attól kell félnem, hogy majd amiatt nyírnak ki, akit annyi éven át próbáltam életben tartani.

A vérfarkasok toboroznak.
A vérfarkasokra vadásznak.
És hát talán, talán jobb lenne életben maradni, mint ebbe belefolyni. Tudja a fene, én próbálkoztam, tényleg próbálkoztam, de a franc se tudja, meddig lehet mellette kibírni ezt a háborút. Tudom (biztos vagyok benne), hogy mindenki ezt gondolja, de azt is tudom, hogy sose vetnék ezt a képébe. Mert hát… ezek a srácok ilyenek. Érted? De tényleg érted?

Nyöszörögtem egyet. Megszorítottam az üveg nyakát, de maradtam hanyatt fekve.
Semmi gond, srácok, elintézem én. Csak bízzátok rám!


Aztán eljött a reggel. Aztán eljött még egy reggel, és még két másik, mire sikerült Remus-szal kettesben maradnom. Naplemente, langyos sör, mugli cigaretta, James macskája bolháinak csípései a bokán – ez utóbbit vakargattam, ahogy leültem a teraszra (felhúzott ballábbal a kényelmes vakarózás érdekében), mellettem sör, bennem meg elszánás, de nem annyi elszánás, mint amennyi bizonytalanság. Erre akkor jöttem csak rá, mikor a hangomat hallottam, ahogy azt mondtam:
- Remus, szerintem beszélnünk kéne.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Remus Lupin

Remus Lupin

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
12
▽ Avatar :
Matthew Hitt

»
» Kedd 27 Feb. - 19:37

I should pack my things

A vérfarkasok toboroznak.
A vérfarkasokra vadásznak.
És mit teszek eközben én? Langyos sört iszok, nézem a naplementét és közben már napok óta azon agyalok, hogy vajon Sirius mit fog ahhoz szólni, hogy az éj leple alatt Megan Morhange meglátogatott. Mert igen, Megan Morhange felkavaró személye most jobban izgat, mint a dolgok, amiket mondott. Teljesen agyrém az egész és legszívesebben képen törölném magam, ha képes lennék rá, ha gyúrtam volna valaha is egy kicsit, akkor most legalább olyan elégtétel lenne, mintha más tenné meg ezt helyettem.
Mégis mi a francért nem mondtam el nekik? Tudniuk kell. Joguk van hozzá, hogy tudják, veszélyben vannak mellettem. De valahányszor kinyitottam a számat, valami hatalmas nagy sületlenségek jöttek ki rajta, meg béna faviccek, amiken senki sem nevet. Még Peter sem. Pedig korábban mindig nevetett és most ez legalább olyan aggodalommal tölt el, mint az egyre csak halmozódó kis titkaim. Beszélnem kell vele. Ő valahogy könnyebb meccsnek tűnt mindig is, de most olyan makacsul magába zárkózott, hogy képtelen vagyok áthatolni a háromméteres, szögesdróttal ellátott falon, amit közénk épített.
Most is csak hallgatunk, ő füstöt ereget és néha a szél egyenesen belefújja a képembe, amitől megtelik könnyel a szemem. És már csak pár perc maradt, amint lemegy  a nap, a többiek biztos kimerészkednek a házból és akkor lőttek a meghitt hangulatnak, de valahányszor szóra nyitom a számat, mintha tele lenne száraz vattával.  
És akkor ő töri meg a csendet, ami eleve gyanús. Én meg hirtelen kapom felé a fejem és zavart tekintettel nézek rá.
- Ezt én akartam mondani – méltatlankodok, mintha csakugyan nem lett volna meg a milliónyi esélyem, hogy én szólaljak meg előbb. Gyerekes az egész és ettől bosszús is leszek, de már minden mindegy.
- De persze, a tied az elsőbbség – vonok vállat és figyelmemet most már csak neki szentelem, lábaimat a mellkasomhoz húzva, lábujjaimmal zongorázok. Ritka nagy tehetség. – Mi van, Peter? Bajban vagy? – valahol azon kapom magam, hogy reménykedem, hogy Peter bajban legyen és akkor elfeledkezhetünk az én nem is annyira aktuális problémáimról. Szeretném, ha akkora nagy szószban lenne, ami a feje búbjáig tart és nekünk vállt vállnak vetve kéne megtalálni a megoldást. Tervezgetni, mesterkedni, bosszút állni a világon bárkin, aki beleköpött Peter levesébe.
and move on
Vissza az elejére Go down

Remus & Peter

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Dung & Peter
» Peter & Capricus
» Peter & Sybill
» Cassie & Peter
» Harley & Peter

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-