Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Tékozló fiúk
Today at 18:56
• • • • • • • • • • • • • •
Rigel S. Avery
Through Passion I Gain Strength
Today at 14:16
• • • • • • • • • • • • • •
Luther Avery
Roxmortsi kaland
Today at 13:18
• • • • • • • • • • • • • •
Angus Belby
Just one more drink...
Today at 12:45
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Ian & Karen
Yesterday at 22:20
• • • • • • • • • • • • • •
Ian Sullivan
Septimus Blynberch
Yesterday at 22:17
• • • • • • • • • • • • • •
Septimus Blynberch
Professzorok és Prefektusok
Yesterday at 20:58
• • • • • • • • • • • • • •
Admin
Időd, cikked, életed
Yesterday at 18:51
• • • • • • • • • • • • • •
Rigel S. Avery
winter of our discontent
Yesterday at 17:49
• • • • • • • • • • • • • •
Plum Pomfrey
Cukoralma
Yesterday at 17:16
• • • • • • • • • • • • • •
Plum Pomfrey
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
44
Értékelés :
0
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
jessica brown-findlay

»
» Hétf. 12 Feb. - 14:58

reine-claude babette

ad astra per aspera


Becenév:

aude

Kor:

huszonnyolc éves

Származás:

aranyvér

Lojalitás:

de la coeur

Képesség:

jelnyelv

Csoport:

mágiahasználó

Play by:

jessica brown findlay

Karakter típus:

keresett & saját





Csak jelek, szemek sarkában, szarkalábakban, nem nevetés az, csupán gőg, és igen, már ezerszer elképzeltem, ahogy az ablakon bebújik a szél, ahogy a terítő csücskébe kap, ahogy az evőeszközök csörömpölve járnak, és mindig egy ütemre. Idebent nincs hangja annak, ahogyan rágnak, pedig Papa biztosan csámcsog néha, vagy Georges kortyol túl nagyokat, Maman szemöldöke néha megmozdul, jele ez minden ellentmondásnak, minden térdekbe vésett alázatnak, térdbe és gerincbe, mert azok hajolnak – vagy éppen nem hajolnak, mert ilyen a családom, a felmenőim, a fivéreim, csupa büszkeség, csupa öntudat, jó elnézni őket, amint egyre feljebb törnek, és itt belül, valahogy még egészebb leszek. Nem is tudják, mennyire szeretem őket. Nem tudják, mennyire szeretném, hogy Edgar végre átvegye a széket, mert úgy Papa pihenhet, de fáj is a gondolat, mert ez a mi meghitt kis sétáink végét jelenti majd. Nem tudják, mennyire vágyom boldognak látni Serge-t, elismerve, gazdagon mindabban, amit csak ő ért el. Csak jel vagyok magam is – hangtalan nevetés, damaszt és kék selyem, ahogy átvonul a dombon, a virágok közt pedig méhek döngnek, még vihar idején is, mert valahogy így képzelem, és így írom le, minden levelemben, azoknak, akik még szívesen olvasnak tőlem.
Ahol csend van, végtelen, illatos csend, ott egymást szülik a gondolatok, és minden kézfejemen szavak buknak át, minden mosolyomban van valami, amit nem tudok egészen átadni, amit nem tudok egészen nekik áldozni, de itt van, bennem, és erősnek érzem magam tőle, vidámnak, pedig gyerekként az unokatestvérek, a rokonság sokszor furcsán nézett rám, félig szánakozva, félig riadtan. Azután elfogadtak. Vagy csupán megszokták, hogy a közelben vagyok, én, a lepecsételt titok, aki maga is rengeteg titkot kezdett őrizni, mert aki nem hall, az nem is beszél, hosszú sétáik alatt annyi mindent megosztottak velem, belém karoltak, és kísértem őket, nem sejtették, hogy remekül olvasok szájról. Persze, sosem használnám ki mindazt, amit megtudtam, nem lenne tisztességes, én pedig igyekszem betartani a játékszabályokat, elég Mamannak, ha a fiúkkal birkózik, akik gyerekként is folyamatosan tépték egymást, én pedig álltam köztük, mint békítő. Itt állok ma is. Ők karolnak, mesélnek, hosszú levelekkel árasztanak el, egymást csak mértékkel szidják, mert tudják, mennyire nem szeretem az ilyesmit. Hosszú órákat töltünk az égbe növő jázminok közt, ülünk a fűben, ők mesélnek – és szavak buknak át a kézfejemen.


 Térdig érő fűben gázolunk, a szeles idővel hajlunk, a közeli partról homokot hord a szél, legalábbis ezt mondod, és én belenyugszom, mert mindig vannak kifogások, mert úgy neveltek, hogy sose szóljunk igazat a könnyeinkről, válasszuk az édes leplezést, még akkor is, ha idebent egy ütemre fájunk. Mi ketten. És minden szavaddal tudom, távolodsz, magamra fogsz hagyni, egészen Angliáig fogsz menekülni, a kicsi Serge szerencsét próbál, én pedig sosem hittem magamat önzőnek, de most, most mégis kapaszkodnék beléd, csimpaszkodnék, talán ennek jeléül karollak egyre szorosabban, talán ennek jeléül gesztikulálok egyre hevesebben.
Remélem, hogy megtalálod a boldogságot!
Egy ujjamat a szívemre, egyet a számra, monoton mozdulatok nyernek értelmet, és mosolygok rád, miközben a kezem beszél, homokot fújt a szemembe a szél.

* * *

Már nem tudnám megmondani, melyikünk szegődött a másik mellé, melyikünk nyújtotta a karját, de ez most meghitt, néhol keserűség nélkül vidám, és meglepsz, folyton meglepsz, mert az ilyen bensőséges perceket a nővérek osztják meg egymással, már amennyire én tudom. Nekem nem született lánytestvérem, a pletyka szerint a szüleim éppen a hátrányos helyzetem miatt vállalták Serge-t, afféle biztosítékként, ami kielégíti az ambícióikat, és elég csak ránézni, az ereiben is öntudat folyik! Mosolygok, ilyen az öcsém, és valami csoda folytán a bátyám is ilyen, gesztikulálok, míg rójuk a magunk köreit, a tó vize lustán fodrozódik, és jobban szeretem, ha te mesélsz, Bérénice, mert a te életed olyan izgalmas, olyan kalandos, még ez a meddő, önnön gyermekét felfaló románcod is ezerszer jobb, mint bármi, ami nekem kijutott. Boldog vagyok veled, mert bár a magad ágán első vagy, sosem láttalak törtetőnek, sosem néztelek diktátornak, másokat eltiprónak, célratörőnek. Néha azt kívánom, bárcsak Edgar tanulna tőled.

* * *

Igazgatom a nyakkendődet, pedig megtehetném varázslattal, semmi szükség az ujjaimra, de mégis szeretem, szeretlek megérinteni, az inged gallérját, a kezedet, ami annak idején lesegített az almafáról, amibe belekapaszkodtam, még akkor is, ha nem féltem az orra bukástól. Igazgatlak, mert addig se kell felelnem, ujjaim lassan járnak körbe, nézem ezt a nyakkendőt, a pöttyöset, a tökéletesen ejtett ócska hibát, amitől mégis büszke vagyok rád, mert lám, megtanulsz nevetni magadon, megtanulsz kiengedni valamit a markodból, de minél többet mesélsz, annál kevésbé értem, miért elégszel meg ezzel, a félmegoldással, a kötelezővel, bármilyen szép és alkalmas legyen is. Ne félj, Edgar, én hiszek, hiszek a szerelmedben – helyetted is.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
143
Értékelés :
2

»
» Kedd 13 Feb. - 17:50


Gratulálunk, elfogadva!

Alea iacta est.


Ms. Delacour,

Mostanában mindenhol önökkel találkozom - az üzleti életben, a politikában, a társaságokban, és most már a botanika ösvényein is. Hozzá kell tennem, talán nem alaptalan: van a családjuknak valami nagyon ismerős francia, talán közhelyesen emlegetett bája, ami miatt az ember a legkevésbé sem haragszik, hogy biztos kézzel nyúlnak egy másik ország után, és illesztik ujjukat annak vénájára..
De hagyjuk a mellébeszélést, hiszen ön sem tette. Minden alkalommal, mikor felmerül a kérdés, milyen hosszú egy jó előtörténet, változatos véleményekkel találkozhatunk: mielőtt megismertem volna önt és munkásságát, azt mondtam volna, lehetetlen ennyi karakterből egy karaktert megalkotni hiánytalanul. Mégis, mindig meglep a könnyedség, és az az egyszerűség, amivel kirajzolja előttünk az alakjait - sosem túl kevés, sosem sok, mindig épp annyi, amennyiben egy lélegző, létező személy arcképe mutatkozik meg. Mi, akik írunk, sokszor féljük a lehetőséget, hogy történeteink szereplői megmaradnak sótlan, dimenziótlan formájukban, vázlatosan tűnnek fel az olvasó előtt - míg egy másik elképzelés szerint épp az a lényegük, hogy azok is maradjanak, hogy az olvasó maga alakítsa ki őket. Vajon hol húzódik a határ ebben a témakörben..? Elvégre ez a műfaj inkább szórakoztató jellegű, nem komplex regények, dramaturgiák alapja - és mégis, ön egész világokat teremt meg.
A hódolója vagyok - és boldogan hajtom meg a fejem azelőtt a szellemóriás előtt, aki a sorok mögött mosolyog ránk.
A. M.


Foglalók Hírek Kapcsolatkereső Halálfaló lista A Rend
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Aude Delacour

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Inaktív, és törölt karakterek-