Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Aude Delacour EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Aude Delacour EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Aude Delacour EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Aude Delacour EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Aude Delacour EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Aude Delacour EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Aude Delacour EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Aude Delacour EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Aude Delacour EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 37 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 37 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Aude Delacour

Aude Delacour

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
jessica brown-findlay

»
» Hétf. 12 Feb. - 14:58

reine-claude babette

ad astra per aspera


Becenév:

aude

Kor:

huszonnyolc éves

Származás:

aranyvér

Lojalitás:

de la coeur

Képesség:

jelnyelv

Csoport:

mágiahasználó

Play by:

jessica brown findlay

Karakter típus:

keresett & saját





Csak jelek, szemek sarkában, szarkalábakban, nem nevetés az, csupán gőg, és igen, már ezerszer elképzeltem, ahogy az ablakon bebújik a szél, ahogy a terítő csücskébe kap, ahogy az evőeszközök csörömpölve járnak, és mindig egy ütemre. Idebent nincs hangja annak, ahogyan rágnak, pedig Papa biztosan csámcsog néha, vagy Georges kortyol túl nagyokat, Maman szemöldöke néha megmozdul, jele ez minden ellentmondásnak, minden térdekbe vésett alázatnak, térdbe és gerincbe, mert azok hajolnak – vagy éppen nem hajolnak, mert ilyen a családom, a felmenőim, a fivéreim, csupa büszkeség, csupa öntudat, jó elnézni őket, amint egyre feljebb törnek, és itt belül, valahogy még egészebb leszek. Nem is tudják, mennyire szeretem őket. Nem tudják, mennyire szeretném, hogy Edgar végre átvegye a széket, mert úgy Papa pihenhet, de fáj is a gondolat, mert ez a mi meghitt kis sétáink végét jelenti majd. Nem tudják, mennyire vágyom boldognak látni Serge-t, elismerve, gazdagon mindabban, amit csak ő ért el. Csak jel vagyok magam is – hangtalan nevetés, damaszt és kék selyem, ahogy átvonul a dombon, a virágok közt pedig méhek döngnek, még vihar idején is, mert valahogy így képzelem, és így írom le, minden levelemben, azoknak, akik még szívesen olvasnak tőlem.
Ahol csend van, végtelen, illatos csend, ott egymást szülik a gondolatok, és minden kézfejemen szavak buknak át, minden mosolyomban van valami, amit nem tudok egészen átadni, amit nem tudok egészen nekik áldozni, de itt van, bennem, és erősnek érzem magam tőle, vidámnak, pedig gyerekként az unokatestvérek, a rokonság sokszor furcsán nézett rám, félig szánakozva, félig riadtan. Azután elfogadtak. Vagy csupán megszokták, hogy a közelben vagyok, én, a lepecsételt titok, aki maga is rengeteg titkot kezdett őrizni, mert aki nem hall, az nem is beszél, hosszú sétáik alatt annyi mindent megosztottak velem, belém karoltak, és kísértem őket, nem sejtették, hogy remekül olvasok szájról. Persze, sosem használnám ki mindazt, amit megtudtam, nem lenne tisztességes, én pedig igyekszem betartani a játékszabályokat, elég Mamannak, ha a fiúkkal birkózik, akik gyerekként is folyamatosan tépték egymást, én pedig álltam köztük, mint békítő. Itt állok ma is. Ők karolnak, mesélnek, hosszú levelekkel árasztanak el, egymást csak mértékkel szidják, mert tudják, mennyire nem szeretem az ilyesmit. Hosszú órákat töltünk az égbe növő jázminok közt, ülünk a fűben, ők mesélnek – és szavak buknak át a kézfejemen.


 Térdig érő fűben gázolunk, a szeles idővel hajlunk, a közeli partról homokot hord a szél, legalábbis ezt mondod, és én belenyugszom, mert mindig vannak kifogások, mert úgy neveltek, hogy sose szóljunk igazat a könnyeinkről, válasszuk az édes leplezést, még akkor is, ha idebent egy ütemre fájunk. Mi ketten. És minden szavaddal tudom, távolodsz, magamra fogsz hagyni, egészen Angliáig fogsz menekülni, a kicsi Serge szerencsét próbál, én pedig sosem hittem magamat önzőnek, de most, most mégis kapaszkodnék beléd, csimpaszkodnék, talán ennek jeléül karollak egyre szorosabban, talán ennek jeléül gesztikulálok egyre hevesebben.
Remélem, hogy megtalálod a boldogságot!
Egy ujjamat a szívemre, egyet a számra, monoton mozdulatok nyernek értelmet, és mosolygok rád, miközben a kezem beszél, homokot fújt a szemembe a szél.

* * *

Már nem tudnám megmondani, melyikünk szegődött a másik mellé, melyikünk nyújtotta a karját, de ez most meghitt, néhol keserűség nélkül vidám, és meglepsz, folyton meglepsz, mert az ilyen bensőséges perceket a nővérek osztják meg egymással, már amennyire én tudom. Nekem nem született lánytestvérem, a pletyka szerint a szüleim éppen a hátrányos helyzetem miatt vállalták Serge-t, afféle biztosítékként, ami kielégíti az ambícióikat, és elég csak ránézni, az ereiben is öntudat folyik! Mosolygok, ilyen az öcsém, és valami csoda folytán a bátyám is ilyen, gesztikulálok, míg rójuk a magunk köreit, a tó vize lustán fodrozódik, és jobban szeretem, ha te mesélsz, Bérénice, mert a te életed olyan izgalmas, olyan kalandos, még ez a meddő, önnön gyermekét felfaló románcod is ezerszer jobb, mint bármi, ami nekem kijutott. Boldog vagyok veled, mert bár a magad ágán első vagy, sosem láttalak törtetőnek, sosem néztelek diktátornak, másokat eltiprónak, célratörőnek. Néha azt kívánom, bárcsak Edgar tanulna tőled.

* * *

Igazgatom a nyakkendődet, pedig megtehetném varázslattal, semmi szükség az ujjaimra, de mégis szeretem, szeretlek megérinteni, az inged gallérját, a kezedet, ami annak idején lesegített az almafáról, amibe belekapaszkodtam, még akkor is, ha nem féltem az orra bukástól. Igazgatlak, mert addig se kell felelnem, ujjaim lassan járnak körbe, nézem ezt a nyakkendőt, a pöttyöset, a tökéletesen ejtett ócska hibát, amitől mégis büszke vagyok rád, mert lám, megtanulsz nevetni magadon, megtanulsz kiengedni valamit a markodból, de minél többet mesélsz, annál kevésbé értem, miért elégszel meg ezzel, a félmegoldással, a kötelezővel, bármilyen szép és alkalmas legyen is. Ne félj, Edgar, én hiszek, hiszek a szerelmedben – helyetted is.



Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Alastor Moody

Alastor Moody

C’est la vie
Állomány
A csapat tagja vagyok
▽ Reagok :
3

»
» Kedd 13 Feb. - 17:50


Gratulálunk, elfogadva!

Alea iacta est.


Ms. Delacour,

Mostanában mindenhol önökkel találkozom - az üzleti életben, a politikában, a társaságokban, és most már a botanika ösvényein is. Hozzá kell tennem, talán nem alaptalan: van a családjuknak valami nagyon ismerős francia, talán közhelyesen emlegetett bája, ami miatt az ember a legkevésbé sem haragszik, hogy biztos kézzel nyúlnak egy másik ország után, és illesztik ujjukat annak vénájára..
De hagyjuk a mellébeszélést, hiszen ön sem tette. Minden alkalommal, mikor felmerül a kérdés, milyen hosszú egy jó előtörténet, változatos véleményekkel találkozhatunk: mielőtt megismertem volna önt és munkásságát, azt mondtam volna, lehetetlen ennyi karakterből egy karaktert megalkotni hiánytalanul. Mégis, mindig meglep a könnyedség, és az az egyszerűség, amivel kirajzolja előttünk az alakjait - sosem túl kevés, sosem sok, mindig épp annyi, amennyiben egy lélegző, létező személy arcképe mutatkozik meg. Mi, akik írunk, sokszor féljük a lehetőséget, hogy történeteink szereplői megmaradnak sótlan, dimenziótlan formájukban, vázlatosan tűnnek fel az olvasó előtt - míg egy másik elképzelés szerint épp az a lényegük, hogy azok is maradjanak, hogy az olvasó maga alakítsa ki őket. Vajon hol húzódik a határ ebben a témakörben..? Elvégre ez a műfaj inkább szórakoztató jellegű, nem komplex regények, dramaturgiák alapja - és mégis, ön egész világokat teremt meg.
A hódolója vagyok - és boldogan hajtom meg a fejem azelőtt a szellemóriás előtt, aki a sorok mögött mosolyog ránk.
A. M.


Foglalók Hírek Kapcsolatkereső Halálfaló lista A Rend
Vissza az elejére Go down

Aude Delacour

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Inès Delacour
» Céleste L. Delacour
» Héloïse Volanges-Delacour

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Inaktív, és törölt karakterek-