» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
93
20
10
20
10
11
27
16
2
7
5
5
27
253
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans

FRPG.hu toplista
Friss posztok
pergamentekercseink

Aktivitás ellenőrzés
Today at 4:15
• • • • • • • • • • • • • •
Merel Everfen
Deranged Delicacies
Today at 4:11
• • • • • • • • • • • • • •
Merel Everfen
Hiányoztam? - Ruru & Sho
Today at 3:04
• • • • • • • • • • • • • •
Fujisaki Hikaru
There's no escape - Takeo & Koujaku
Yesterday at 9:23
• • • • • • • • • • • • • •
Koujaku Nakashima
Hírek
Yesterday at 0:08
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Házpontok
Kedd 19 Jún. - 22:44
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Sweet Brotherhood
Kedd 19 Jún. - 21:17
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
szemeit urára kérdve függesztette
Kedd 19 Jún. - 20:47
• • • • • • • • • • • • • •
Frank Longbottom
Elf on shelf
Kedd 19 Jún. - 14:24
• • • • • • • • • • • • • •
Joseph Bradley
Családi csendélet
Hétf. 18 Jún. - 19:23
• • • • • • • • • • • • • •
Eleanor Avery
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
173
▽ Reagok :
143
▽ Kor :
21
▽ Avatar :
Xavier Dolan



»
» Kedd 20 Feb. - 18:56

Celebrate our twisted fate

Bassza meg, Alecto biztos észreveszi, hogy bőgtem.
Átkozottul észre fogja venni.
És mi van akkor?
Nem mintha az elmúlt napokban megtudtam volna győzni, hogy érdemes vagyok a figyelmére, vagy úgy egyáltalán, hogy még akár csak a közelében is legyek. Végül is minden kamaszos dac ellenére behódoltam. És most nem a Nagyúrról beszélek, hanem róla. Mert akármennyire is szépíteni akarom, rohadtul nem szólt ez másról csak róla.
Beletúrok zilált, vizes fürtjeimbe, nem egészen fél órával ezelőtt még ruhástul ültem a kádban, mellettem Antonin és igen, bőgtem. Mint egy szánalmas kölyök, akit szánt szándékkal elvesztettek a vásári forgatagban. És nem azért, mert Alectonak hála magamra varrattam a jegyet, ami azóta is viszket és égeti a bőrömet, és amilyen érzékeny, biztos be fog gyulladni.
A rohadt életbe.
Hanem azért, mert azt hittem, ha ezt majd megteszem, valami szánalmas véglényből istenséggé válok a szemében, hogy akkor majd csak én leszek, senki más. Dobtam Agathat a kedvéért, most neki is dobnia kellett volna Yaxleyt, de jegyesek még?
A rohadt életbe.
Nem egy átkozott Sötét Jegy, csak egy balsorsú csillagzat alatt köttetett jegyesség. Csak akkor nem lehet felbontani, ha nem is akarják.
A pálca kishíján kettétörik a kezemben, olyan indulattal szorulnak köré a kifehéredett ujjaim, azt sem értem, hogy miért járok ilyen hajnali órában kivont pálácával. Mégis mit kezdenék vele, ha valaki az utamba állna? Ráküldenék egy főbenjárót? Végül is most már jogom van hozzá.
Aztán megtorpanok és a hideg verejték végigcsorog a hátamon, persze tehetetlenül állok - nem nagy újság - és résnyire elnyíló, rongyosra csócsált ajkakkal figyelem a bájitaltan terem előtt összeverődött társaságot. Arca, ellenben az enyémmel igazságtalanul kisimult, úgy nevet fel kényszeredetten, hátravetett fejjel, kivillantva az összes gyöngyfogát, aztán hirtelen komorodik el, préseli össze az ajkát, mintha az előbbi nevetés meg sem történt volna. Mintha az éjszaka átkozottul semmi nem történt volna.
Ólomsúly léptekkel indulok meg felé, és szabad kezemmel megragadom a csuklóját, a kelleténél erőszakosabban, tehetetlenül, kétségbeesetten. És még csak eszembe sem jut, mint máskor, hogy lesütött szemmel bocsánatot kérjek a barátnőitől, vagy hogy bármiféle magyarázatot adjak. Ádázul nézek a szemébe pár pillanatig. Arcom tűzforró, s ahogy rám néz, legszívesebben visszamásznék a hideg zuhany alá és soha többé nem kelnék ki onnan. Aztán már húzom is magam után, ugyanolyan tehetetlen dühvel és ezen a ponton már azt is bevállalnám, hogy ha ellenkezni kezd vagy gúnyt űzne belőlem, itt, mindenki előtt csinálok jelenetet. De csak menni akarok, minél messzebb, vinném őt is, akár a világ kibaszott végére. De egyelőre be kell érnem valami romos szertárral, ahol nem követ ennyi kíváncsi tekintet, vagy egy ablakkal, amin mindketten kiugorhatnánk. A pincék átka.
A rohadt életbe.
Biztos észrevette, hogy bőgtem.
Kit érdekel?
We're the broken ones
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
3
▽ Reagok :
1
▽ Avatar :
grace hartzel



»
» Csüt. 7 Jún. - 10:25
Nem tudom, miért voltam dühös, de azt hiszem, most már így maradok, örökké csak így.
Ültem az ágyon és felszisszentem, mert meghúzta a hajam, ahogy próbálta koszorúba fonni.
- Bocs – mondta.
- Vigyázz már egy kicsit!
- Mondtam, hogy bocs!
Morogtam valamit, majd font tovább, az előzőhöz képest annyi különbséggel, hogy inkább nem szólalt meg többé, pedig pár másodperccel ezelőtt még be nem állt a szája valami francia szalonról, ahol a nővérének vettek tavaly ruhát. Vakító, tüllös fehérek, finom gyöngyházfény, éles arany, meg amit el akarsz képzelni. Mondjuk így, hogy akarod, merthogy tudni nem tudod, az biztos, legalábbis szerinte biztos – és itt most szeretném szó szerint idézni, és szeretném azt is, ha tudnád, hogy felfordult a gyomrom attól, ahogy ezt mondta – „minden képzeletet felülmúl” a hely, és ha szeretném, megkérdezi a nővértől a pontos címet, csak ez egy ideig eltarthat, a fene tudja, mi van újabban a baglyokkal, hogy nem találnak el Franciaországba.
Felfordul a gyomrom az esküvői ruhák gondolatától, és nem az az izgulós-fajta gyomorforgás, mint mondjuk valami óra előtt (nem tudom, lehet, hogy rossz a példa, nem is emlékszem, mikor forgott utoljára a gyomrom egy hülye tanóra előtt), nem is feltétlenül undor, inkább, mondom, düh. Megmagyarázhatatlan, de mindenre kiterjedő.
Miért nincs még kész? Miért kell ezzel foglalkoznom? Miért kell ezt csinálnom? Miért nem csinálhatom mindig ezt? Mikor lesz már vége? Mikor kezdjük már végre el? Érdekel ez egyáltalán? De az baj, ha nem érdekel?
Férjhez akartam menni? Nem tudom.
Akartam az esküvőt? Nos, igen. Illetve egy esküvőt, azt nem állítom, hogy pont ezt.
El akartam költözni otthonról a tanév vége után? Határozottan.
Új életet akartam? Nagyjából mióta megszülettem.
De Yaxley-vel? Hát…
Más lehetőség? Öngyilkosság? Vagy éppen…
A kezemet bámultam, előbb a gyűrűt, aztán a tetoválást. Vicces, de le tudnám rázni magamról az egész életem, ha levágnám a fél karomat.
- Fáj? – kérdezte, ahogy betolt egy hajtűt a koszorú végébe.
- Nem is éreztem.
- Nem a hajadról beszélek.
Még egy hajtű. Végigsimít az arcomon. Mosolyog, nem szélesen, nem is lágyan. Nem viszonoztam.
- Menjünk!

Nem tudom, miért voltam dühös, de azt hiszem, most már így maradok, örökké csak így.
Olyan volt, mint a friss kiscicakarmolás.
Semmiség volt. Nem is nagyon fájt. Vagy ezt már rég nem nevezem fájdalomnak.
Szoros körben álltunk, és mindent elmondtam neki erről az egészről azzal, hogy egyetlen rohadt szót sem szóltam róla, csak vigyorogva hallgattam egy történetet valaki mástól, aminek az eleje és a vége is valahogy ködként oszlott fel a tudatomban, pont úgy, mint ahogy minden más is. Egyszerűen semmit sem fogok fel, és kicsit még ez is bosszant, de nem annyira, hogy elkezdjek figyelni. Vigyorgok tovább. Nevetnek. Nevetek.
Aztán épp soron jönne, hogy sóhajtsak, hogy elbőgjem magam, hogy ne érezzek inkább mégse semmit, továbbra sem, de hát a pillanatot felülírja, ahogy felkiáltok, hogy
- Hé!
Amycus rángat, nekem pedig – talán a meglepetés miatt – eszembe se jut, hogy kitépjem a kezem a kezéből, pedig, pedig…
Más lehetőség? Öngyilkosság?
Megölhetném őt is amúgy. Megölhetném Yaxley-t is.
- Mi a… hagyd ezt abba! Hallod?
Véreres, vizenyős, duzzadt szemekbe bámulok. Egy pillanatra látom magam előtt, ahogy ezekbe a szemekbe belenyomom a hajtűmet.
- Amycus, eressz!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Queen of Disaster

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Hela; the queen of life&death

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Idõnyerõ-