Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Tamia & Renee EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Tamia & Renee EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Tamia & Renee EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Tamia & Renee EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Tamia & Renee EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Tamia & Renee EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Tamia & Renee EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Tamia & Renee EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Tamia & Renee EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 31 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 31 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Renee Coleman

Renee Coleman

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Ruby Rose

»
» Szer. 21 Feb. - 21:26
Tamia & Renee
I need you more than I need air




Egy koszos és magányos sikátorban várakozom már jó néhány perce. Egy árva lélek sincs a közelben. Ez megnyugtató lenne, hisz épp ezért választottam ezt a helyet, ám sajnos nem csak a többi ember jelenlétében nem bővelkedik a környék, hanem azéban sem, akire várok. Érdekes módon, amikor muglik meggyilkolása előtt állok, nem izgulok ennyire. Sőt, olyankor szoktam boldog lenni. Erre tessék... itt állok magányosan és a szívem olyan sebesen ver, hogy majd kiugrik. Tényleg ilyen a szerelem? Ezt szeretik annyira az emberek? Istenem, mekkora egy barom voltam. Hogy is hihettem, hogy el fog jönni. Tetoválásait leszámítva tisztán látszódott rajta, hogy példás Roxforti tanuló. Mégis mi a fenét akarna egy halálfalótól? Én idióta. Ha most tehetném, legszívesebben elvarázsolnám magam egy másik dimenzióba, hogy ne kelljen szembenéznem a csalódással, sem pedig azzal a ténnyel, hogy a saját magam lejáratása után még az egyik kedvenc felsőmet is elvesztettem. Miért mindig lehetetlen emberekbe szeretünk bele? Ez tuti, hogy a sors kegyetlen fintora, amiért annyi viszonylag ártatlan embert megöltem. Így kapom meg szörnyű tetteimért járó büntetést. Mármint a számukra szörnyű tetteimért. Ha visszamehetnék az időbe se változtatnék meg semmit. A harag,  a gyűlölet és a gyilkolás az életem része lett és bárki is próbálná nem tudná kitörölni őket.
Feszengéssel teli toporgásomat két sötét színű bogár nézi végig. Legalább van társaságom. Még a végén hazaviszem őket. Legalább ők törődjenek velem, ha már más nem. Te jó ég miket beszélek? Mi a franc bajom van nekem? Ez nem én vagyok. Egy magabiztos, hidegvérű gyilkos nem viselkedik így, nem tör össze egy apró kis csalódástól, úgyhogy én sem fogok. Pozitívabb gondolataimra kihúzom magam, majd elhatározom, hogy itt hagyom ezt a porfészket, ha már úgysincs kire várni. Ha eddig nem jött, gondolom már most sem fog. Épp elindulnék a három oldalról kőfallal körbevett helyről, amikor meglátom a várva várt személy közeledő alakját. Megkönnyebbülésem jeleként egy hatalmas sóhaj hagyja el számat. Eljött. Tényleg eljött. Lassú léptekkel indulok el felé, ám gyorsan megtorpanok. Igaz, hogy eljött, de ki tudja miért. Lehet ki akar osztani, amiért kellemetlen helyzetbe hoztam. Hogy ijedtségét elkerüljem, lemondok az üdvözlő ölelésről. Helyette kimondom a nyelvemen hosszú ideje ülő szavakat:
- Szia - mosolyodok el azonnal - Már borzasztóan vártalak.


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Tamia J. Sutton

Tamia J. Sutton

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Csüt. 22 Feb. - 1:40
Magam sem értem, hogy mi is van köztünk, mondjuk leginkább semmi sem, hisz még csak egyszer találkoztunk, de ahogy... ahogyan a pillantásunk összeért a gyomrom összeszorult és a szívem hevesebben vert, tényleg olyan könyvből kiragadott pillanat lehetett. Ott álltam az esőben és vártam a többieket, míg az a pulóver oda nem lebegett egy cetlivel. Nem is kel feltételeznem, tudtam, hogy az illat, amit rajta éreztem, az az övé volt és még magamnak is szégyellem bevallani, de azzal a pulcsival aludta, szorosan magamhoz öleltem és mélyen magamba szívtam az illatát. Nem, még sosem volt romantikus kapcsolatom, sosem volt senkim és talán a gyermeki naivitás miatt éreztem, hogy ez majd szerelem lesz.. De még magam sem tudhatom, holnap... Holnap fogom újra látni őt és tudom, hogy holnap a pulcsija magába szívja az én illatomat.
Mondhatnám, hogy jól aludtam, de egy ideje nem ment nekem az alvás, hiába próbáltam aludni, egyszerűen nem ment. Tudom, hogy minden érzésem ellenére távolságtartó leszek vele, mégis csak egy idegen volt számomra, akit talán nem is kéne beengednem az életembe. Mindig is jól megválogattam a barátaimat, talán túlságosan is és félek, hogy most nem fog menni, hogy most nem leszek rá képes. De nem agyalhatok ezen egész éjszaka, nem gondolkodhatok csak róla, másra kell gondolnom.. Bármire, például arra, hogy mennyire megölném Nicholast..
Végül eljött a nap, egész nap gyomoridegem volt, nem tudtam semmit sem enni, rajtam volt az a szürke pulcsi, halványan, de még éreztem rajta az illatát és megnyugtatott. Jó, nem kéne rá gondolnom, nem kéne ezen agyalnom, inkább csak elindulok... De nem tudom, hogy megjelenjek-e vagy inkább ne... De győz a kíváncsiság. Érdekel milyen ember lehet, bár tudom, hogy nekem elég rossz az ízlésem, akibe beleszerettem lány.. Halálfaló volt és van egy olyan érzésem, hogy ez a titokzatos lány is ilyen lesz, hogy ő vele is lesz valami gond. Megcsinálom, egy baráti találkozóba nem fogok belehalni, nem fog semmi rossz sem történni, jól fogom magam érezni, nagyon is jól. Kellemesen elfog telni és ha nem, akkor meg ellépek, valamilyen elfoglaltságra hivatkozva.
Végül ott áll, látom őt.. Szívem megint egy hülye ritmusban kezd el verni. Nem fordul meg, talán azt hiszi, hogy még sem jöttem el, pedig itt vagyok, itt lesem egy fa mögül őt. Végül előlépek és egy faág reccsenésére hátrakapja a fejét és elmosolyodik, esküszöm, hogy elakartam mosolyodni, de nem ment.. Egyelőre próbáltam az agyamat érvényesíteni a szívem helyett. És végem csak akkor lett, mikor a szemeibe néztem.. érzem, hogy tönkre fog tenni, hogy elpusztít, majd összerak és megint darabokra zúz, hogy ez az ördögi körforgás fog ismétlődni vég nélkül..
-Szia. - mosolyodom el végül halványan és nézem őt. Nem tudom, hogy mi lenne a helyes, mégis felcsapnak bennem a kételyek és már meg is bántam, hogy eljöttem egészen idáig, aztán ahogyan elmosolyodik és a szemébe nézek, mégis úgy érzem helyes döntés volt.- Hát itt vagyok. - mondom neki, majd teszek egy lépést felé. - Bocsánat a késésért, zűrös napom volt. - mondom egy sóhaj keretében, remélem elfogja nekem hinni és nem fog megharagudni rám.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Renee Coleman

Renee Coleman

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Ruby Rose

»
» Vas. 25 Feb. - 18:30
Tamia & Renee
I need you more than I need air




Egy ideig azt hittem, hogy szerelem nem létezik. Azt hittem ez csak egy kitalált dolog, amit azért hoztak létre, hogy az emberek úgy érezzék, hogy kötődnek valakihez. Elvégre én sosem éreztem szükségét annak, hogy bárki szeretetére is rászoruljak. Nem kellett támogatás egy másik féltől. Magamra voltam utalva és ezt imádtam. Soha nem adódott senki, aki elvihette volna előlem a sikert. Élveztem. Erre összesen egy pillanat és teljesen megváltozott minden. Egy esőben ázó lány és én teljesen kifordultam magamból. Eddig a gondolataimat a gyilkolás kötötte le, ám tegnap óta Tamia is helyet kapott köztük, ami valamilyen szinten megbabonáz, ám meg is rémiszt. Én nem szoktam se a szerelmen, sem pedig romantikus dolgokon agyalni, most meg randit kérek egy teljesen idegentől. Jaj Renee, hová lett a józan eszed?
- Bevallom egy jó ideig azt hittem, hogy nem is fogsz jönni, szóval egy kis késés teljesen belefér - mosolyodok el kiengedve egy ideges sóhajt. Mivel sosem volt még részem ilyenben, úgy érzem, hogy marhára esetlenül állok előtte. Hogy zavaromat elrejtsem, úgy döntök, hogy bemutatkozok neki, hiszen még azt sem tudja hogy szólítson.
- Renee vagyok. Renee Coleman - mondom egy bájos mosoly kíséretében, majd teszek felé néhány lépést, de nem túl sokat nehogy elkergessem innen. - A helyszín nem a legromantikusabb, de azért remélem nagyjából megteszi - nézek hátra a koszos sikátorra, majd felnevetek. Utólag belegondolva kész idióta vagyok, amiért ide hoztam. Habár annyira mégsem. Mégis hova hívhattam volna? A lakásomhoz? Oda úgysem jött volna el.  A nyilvános helyek is ki vannak zárva, hisz kétlem, hogy náluk, Roxfori tanulóknál annyira megengedett a halálfalókkal való barátkozás. Szóval, ha ilyen tekintetben nézünk a szürke kis sikátorra, akkor igazán tökéletes hely. Nem is vagyok olyan hülye. Most már csak abban kell reménykednem, hogy nem lebaszni jött ide, hanem mert ő is hasonlóan érez.


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Tamia J. Sutton

Tamia J. Sutton

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Hétf. 26 Feb. - 8:21
Kétségek közt voltam, magam sem értettem azt, amit éreztem, mert tudnom kellett volna, hogy... mit? Hogy én nem lehetek boldog? Hogy senki sem fogja elfogadni a másságomat, hogy nem lesz olyan lány/nő, aki elfogadja, hogy nem tudok az utcán parádézni? Ha az anyám megtudná, ha az a köcsög testvérem tudomást szerezne erről, akkor biztosan kicsinálnának, természetesen mindenki más okból. Anyám azt akarja, hogy csábítsak el valami gazdag aranyvérűt, aki mondjuk nem csak gazdag, de még híres is legyen, csak ez nem így megy, ilyen férfi nem terem minden fán. Az lenne a legjobb, ha valami meleg férjem lenne, akivel megtudnám beszélni, hogy ő is szeretőt tart és én is, max majd mikor nagyon szorul a húrok, megoldjuk a gyerek témát valahogyan, lehet előadnám a meddőséget és örökbe fogadnánk egyet. Mondjuk ez nem is olyan rossz ötlet.
- Ennek örülök és még egyszer bocsánat. - mondom neki egy halvány mosollyal az arcomon. Örülök, hogy nem haragszik és tényleg sajnálom, hogy ennyit késtem, de kicsit nehéz volt erre a helyre bukkanni. Olyan fura, még magam sem tudom pontosan, hogy miért jöttem ide, hogy mit is keresek itt. A pulcsiját ott szorongatom a kezemben és az illatát már felváltotta az enyém, az én illatom lepi be az anyagot. Majd mikor bemutatkozik bólintok egyet, szóval Renee, tetszik a neve.
- Örvendek Renee, Tamia Jane Sutton vagyok. - mutatkozom be én is neki. Mikor lépdel felém én nem hátrálok és nem is zavar, hogy közelebb jön, magam is léptem egyet előre, érezni akartam az illatát. Nem tudom mi van velem, talán egy bolond vagyok, mert azt hittem, hogy ez könnyű lesz, bár... mások azt mondanák ez nem helyes, pedig hülyeség, szerelem az szerelem és szerintem mindegy, hogy két férfi között, két nő között van e, akkor is ugyanolyan szerelem és aki mást mond, az agyatlan idióta. - Nekem megfelel, nem a hely miatt vagyok itt. - mondom neki, majd teszek még egy lépést felé vagy kettőt, már alig van távol tőlem és felé nyújtom a pulóvert. - Életet mentettél vele, köszönöm szépen. - mondom egy kedves mosollyal az ajkaimon.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Renee Coleman

Renee Coleman

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Ruby Rose

»
» Hétf. 5 Márc. - 14:27
Tamia & Renee
I need you more than I need air




Bárcsak tudnám arra a választ, hogy miért hitegettem azt magammal, hogy nincs szükségem senkire. Lehet, hogy mélyen legbelül féltem a közösség elutasításától. Elvégre nem mindenki által elfogadottak a meleg emberek, sőt! Kívülről egy kemény gyilkos vagyok, akit nem lehet bántani. Ez így van rendjén, hisz életem célja az volt, hogy ezt mutassam a külvilág felé. Az öcsém meggyilkolása túlzottan összetört és gyenge voltam. Gyenge, aki a porban kúszott és más lábát nyalogatta jó esély reményében. Aztán jött egy fordulópont, amikor már meguntam, hogy én vagyok az, aki a koszban mászkál. Új esélyt adtam magamnak. Eltávolodtam a fölényes emberektől és saját erőmből térdre, majd talpra álltam. Megtanultam, hogy legyek erős és önálló. Büszke voltam magamra. Ez volt az a pont, amikor azt hittem nincs szükségem másra. Boldog voltam egyedül is. Aztán most, hogy itt áll előttem ez a gyönyörű lány kezdem úgy gondolni, hogy a boldogságomhoz még hozzá rakhatok egy újabb csomag örömöt, ami nem tőlem származik. Elvégre a túlzott boldogság nem ölt még meg senkit, nemde?
Amikor az immár bemutatkozott Tamia is tesz egy lépést felém, a belső énem örvendezni kezd, így gondolkodás nélkül lépek oda, hozzá, majd magamhoz ölelem. Nem olyan szorosan, mint szeretném, de elég szorosan ahhoz, hogy érezze ez több egy szimpla baráti ölelésnél. Mélyet szippantok az őt körülölelő levegőből, és remélem, hogy ez a kellemes illat nem hagyja el az orromat a nap hátralévő részére. Az ölelésem után visszalépek előző helyemre teret adva számára.
- Hidd el én sem a hely miatt vagyok itt - mosolygok rá angyalian, ami tőlem abszolút nem megszokott. Amikor felém nyújtja a kedvenc felsőmet, ami állítása szerint az életét mentette meg, végignézek tetovált testén, akarom mondani kezén, hisz ahhoz hogy az esetleges többi mintát láthassam, el kellene távolítani jó néhány ruhadarabot. Perverz gondolataim hatására alig észrevehető pír ül ki az arcomra, és szidom magam, amiért már most ezen gondolkodom. Hogy gondolataimat elhessegessem, inkább felnézek a pulcsira, majd onnan a szemeibe. Istenem, de gyönyörű szemei vannak! Ez a lány egyszerűen tökéletes, amit egyben imádok és utálok is. Utálom, mert nem bírok szabadulni tőle, de imádom is, mert hát hogy ne imádnám.
- Tudod mit, tartsd meg. Hátha legközelebb is szükséged lesz rá - ajánlom fel, mert a pulcsiban lévő róla alkotott képem túl tökéletes, és szinte önző cselekedetnek tartanám, ha visszakérném tőle.
- Na és minek köszönhetem, hogy eljöttél egy halálfalóhoz? - teszem fel kérdésemet és még én magam is félek a válaszától. Pedig Renee Coleman sosem fél. Viszont ez a lány úgy tűnik mindent a feje tetejére állít bennem, úgyhogy ezt is csak a számlájához írom, aztán majd ha egyszer úgy alakul kifizeti a tartozását valahogy.


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Tamia J. Sutton

Tamia J. Sutton

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Vas. 18 Márc. - 1:57
Valami megmagyarázhatatlan érzés járt át, mikor először megpillantottam őt és egyszerűen nem tudtam nem rá gondolni azóta. Mindig valahogy visszaemlékeztem rá és a pulcsinak, amit kaptam olyan volt az illata, mint amilyen neki van, mármint gondolom. De sajnos már elment az illata és a helyét az enyém vette át, az meg annyira nem érdekelt, szóval... Jó is volt, hogy találkozunk így lehetőségem lesz majd, hogy újra rabul ejtsen majd az a csodálatos illat. Úgy beszélek, mint valami bugyuta tiniszerelmes fruska, de... nem vagyok szerelmes, hogyan lehetnék szerelmes egy ismeretlen nőbe? Hiszen nincs is szerelem első látásra vagy... mégis? Nem! Buta vagy Tamia Jane Sutton, itt az ideje, hogy összeszedd magadat és rendezd a gondolataidat, nem szabad ilyen idiótának lenned, összeszedettebb és megfontoltabb vagy te ennél. Szóval itt az ideje, hogy hozzád méltóan viselkedj és megtegyél mindent annak érdekében, hogy ne csinálj magadból komplett idiótát mások előtt...
De aztán mikor odalép hozzám és megölel, én visszaölelek és kezeim a hátára siklanak, majd belemarkolok a felsőjébe és úgy húzom magamhoz. Én is elég szorosan ölelem, hogy érezze hasonlóan érzek, mint ő. Magamba szívom az illatát, azt az illatot, amit eddig csak a pulcsiból tudtam kinyerni, de most... megtaláltam a kincsesbányát, ahol végtelen mennyiség van ebből. Legszívesebben el sem engedtem volna őt, de mikor lépet egyet hátra, elengedtem őt és én is léptem egy picit hátra.
- Ez megnyugtató. - mondom neki mosolyogva. Mikor elpirul egy kicsit csak értetlenül pillantok rá. Vajon miért pirulhatott el? Én addig megnézem őt, megnézem a tetoválásait, a stílusát és mindenét, majd belegondolok, hogy mi lenne, ha nem lenne rajta ennyi ruha, ha az a száj nem beszélgetne és éppen nem ott lenne, hanem... fenébe, én is csak elpirulok. Veszek egy mély lélegzetet, majd próbálom visszanyerni eredeti színét az arcomnak, mert nem hiszem, hogy a paradicsom piros nekem olyan jól állna. - Rendben, nagyon fogok rá vigyázni. - mondom neki, mikor felajánlja, hogy tartsam meg a pulóverét. Meglep, hogy nem kéri vissza, egyben mégis boldogsággal tölt el.
Kérdése meglep és végül pedig csak elmosolyodom. - Sokat gondoltam rád azóta és... megakarlak ismerni téged, megismerni pedig csak úgy tudlak, ha találkozom veled. - felelem neki őszintén, majd a szemeibe pillantok. Annyira tetszenek a szemei, annyira tetszik nekem az egész valója, hogy... úgy ahogy van, tényleg az egész tetszik. - Én minek köszönhetem, hogy elhívtál ide? - egyértelmű volt, hogy visszafogok kérdezni és nagyon is elkezdett érdekelni a válasza. Annyi más embert elhívhatott volna, ő mégis engem választott.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Renee Coleman

Renee Coleman

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Ruby Rose

»
» Csüt. 29 Márc. - 22:55
Tamia & Renee
I need you more than I need air




Most hogy jobban belegondolok talán megtaláltam a választ arra, hogy miért nem akartam soha kapcsolatot. Nem szeretem a felelősséget, ami vele jár. Nem szeretem a tudatot, hogy vigyáznom kell valakire, hogy egy személy függhet tőlem. Én befolyásolhatom a napját, sőt akár az életét is. Renee Coleman vagyok az isten szerelmére. Hol bírok én el ezekkel a dolgokkal? Sosem voltam rájuk felkészítve. A szüleimmel sosem beszélgettünk a szerelemről, sem a szexről, mert nem volt rá szükségem. Nem volt szükségem egy dologra, ami kihatással lehet az egész életemre. Talán még most sincs. Nem tudom. Viszont jelen esetben, ahogy itt állok nem bánom, hogy eljöttem. Persze ilyenkor szabad utat kapnak azok az érzelmek, hogy vajon holnap is így fogom gondolni? Mi lesz, akkor, ha a lány jobban belelát az életembe? Kellek-e majd neki, vagy, ami még rosszabb kell-e majd nekem?
Visszakérdezése nem lep meg, de attól tartok az én válaszom meg fogja őt.
- Bár tudnám, de őszintén fogalmam sincs – felelem megvonva vállam. Ez az igazság. Jómagam sem tudom mit keresek itt pontosan, de Isten látja lelkem azért vagyok itt, hogy kiderítsem. - Tudod, amikor gyilkolok, vagy kínzok, akkor van célom és van okom. Ezek mind fellelhetőek, mert ahhoz értek, az hajt. Viszont most az egyetlen, amit tudok az az, hogy, amikor ott álltál az esőben, muszáj volt, hogy elhívjalak. Hogy miért? Nem tudom, de azért vagyok itt hogy kiderítsem – felelem arrébb rúgva néhány követ, majd küldök felé egy halvány mosoly. Én nagyon jól tudom, hogy nem vagyok egy mesébe illő szerelmes hős, sem pedig a romantika megtestesítője. Én egy halálfaló vagyok durva késztetéssel arra, hogy öljek. Ám szüleimet elnézve úgy hiszem van remény arra, hogy találjak magamnak valakit. Márpedig ha egy cseppnyi remény is van én esküszöm nem adom fel a keresést. Most pedig, hogy sikerült-e megtalálnom az majd kiderül. Elvégre ezért vagyunk itt, nemde?


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Tamia & Renee

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Tamia J. Sutton
» Renee Coleman
» Renee & Cygnus
» Móka a Szárnyas Vadkanban: Renee Coleman vs Eric Dragneel

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-