Tamia Jane Sutton

Nemes szívnek gyér a dús ajándék

Tam, Mia, J


18


Aranyvér


Dumbledore


-


Hollóhát


Hannah Pixie Snow


Keresett

Az én családom egy elég friss aranyvérű család, lehet mondani, hogy kissé jelentéktelenek vagyunk, nem ismernek és rettegnek tőlünk, mint például a Zabini, Dolohov családtól. A családunk mindig is házasság révén próbált híresebb lenni, így próbáltak kapcsolatokat kialakítani. Édesanyám öt gyermeket szült. Bár kicsit hosszú lenne mindenkit felsorolni, így csak pár sorban írnék róluk.
Thomas, apa: Kedves, de mégis szigorú egy apa. Szereti, ha az van, amit ő elképzel és mindent megtesz a céljainak elérése érdekében.
Eileen, anya: Anya szigorúbb apánál, bár éppen az négy bátyámmal foglalkozott és nem velem, szerencsémre.
Frederick és Robert: Ikrek, pont ugyanolyanok, lázadók és neveletlenek, anyám szerencsétlenségére.
Daniel: Ő a középső bátyám, vele a legjobb a viszonyom, hasonlít is rám szerencsémre, ő vele tudok megbeszélni mindent.. például a nem hétköznapi szerelmi életemet.
Nicholas: Utálom, egy szarkeverő csicska, akinek a célja, hogy tönkretegye az életemet és megkeserítse a napjaimat.

Egy embert nehéz szavakban leírni, meg hát mindenki elfogult önmagával kapcsolatban, nehezen látja be a dolgokat.. Nem lehet pontosan leírni, semmi sem fekete-fehér, mindig vannak árnyalatok, így minden ember képes máshogyan reagálni a különböző impulzusokra.
Sokak szerint kedves vagyok és csendes, na ezek az emberek nem ismernek engem igazán. Nem vagyok csendes, inkább megválogatom, hogy kikkel és mikor és éppen mit beszélgetek. Szeretek beszélgetni, szereket ismerkedni, de nem mindenkivel és nem mindenáron. Talán a kis antiszociálisság éppen a Hollóhátas létemből ered.
Szeretem a művészetet és nagyon kedvelem a mugli irodalmat és imádom a könyveket, amiket a sárvérű vagy félvér barátaim hoznak. Igen.. ez egy újabb lényeges dolog, én nem ítélkezem és nem az alapján barátkozom, hogy ki milyen családból származik. Számomra valaki nem akkor lesz ember, ha aranyvérű, számomra mindenki egyenlő és mindenkit egyenlő félként kezelek.
Hűséges és lojális vagyok az emberekhez és az elveimhez, én elítélem a mai nézeteket... Többek között nem kedvelem Voldemort követőit és nem szeretem, ha valakit a szexualitása miatt lenéznek. Bár talán nem harcolhatok a leszbikusok jogaiért nyíltan, de... Harcolok értük.

Magam sem értem, hogy mi is van köztünk, mondjuk leginkább semmi sem, hisz még csak egyszer találkoztunk, de ahogy... ahogyan a pillantásunk összeért a gyomrom összeszorult és a szívem hevesebben vert, tényleg olyan könyvből kiragadott pillanat lehetett. Ott álltam az esőben és vártam a többieket, míg az a pulóver oda nem lebegett egy cetlivel. Nem is kel feltételeznem, tudtam, hogy az illat, amit rajta éreztem, az az övé volt és még magamnak is szégyellem bevallani, de azzal a pulcsival aludta, szorosan magamhoz öleltem és mélyen magamba szívtam az illatát. Nem, még sosem volt romantikus kapcsolatom, sosem volt senkim és talán a gyermeki naivitás miatt éreztem, hogy ez majd szerelem lesz.. De még magam sem tudhatom, holnap... Holnap fogom újra látni őt és tudom, hogy holnap a pulcsija magába szívja az én illatomat.
Mondhatnám, hogy jól aludtam, de egy ideje nem ment nekem az alvás, hiába próbáltam aludni, egyszerűen nem ment. Tudom, hogy minden érzésem ellenére távolságtartó leszek vele, mégis csak egy idegen volt számomra, akit talán nem is kéne beengednem az életembe. Mindig is jól megválogattam a barátaimat, talán túlságosan is és félek, hogy most nem fog menni, hogy most nem leszek rá képes. De nem agyalhatok ezen egész éjszaka, nem gondolkodhatok csak róla, másra kell gondolnom.. Bármire, például arra, hogy mennyire megölném Nicholast..
Végül eljött a nap, egész nap gyomoridegem volt, nem tudtam semmit sem enni, rajtam volt az a szürke pulcsi, halványan, de még éreztem rajta az illatát és megnyugtatott. Jó, nem kéne rá gondolnom, nem kéne ezen agyalnom, inkább csak elindulok... De nem tudom, hogy megjelenjek-e vagy inkább ne... De győz a kíváncsiság. Érdekel milyen ember lehet, bár tudom, hogy nekem elég rossz az ízlésem, akibe beleszerettem lány.. Halálfaló volt és van egy olyan érzésem, hogy ez a titokzatos lány is ilyen lesz, hogy ő vele is lesz valami gond. Megcsinálom, egy baráti találkozóba nem fogok belehalni, nem fog semmi rossz sem történni, jól fogom magam érezni, nagyon is jól. Kellemesen elfog telni és ha nem, akkor meg ellépek, valamilyen elfoglaltságra hivatkozva.
Végül ott áll, látom őt.. Szívem megint egy hülye ritmusban kezd el verni. Nem fordul meg, talán azt hiszi, hogy még sem jöttem el, pedig itt vagyok, itt lesem egy fa mögül őt. Végül előlépek és egy faág reccsenésére hátrakapja a fejét és elmosolyodik, esküszöm, hogy elakartam mosolyodni, de nem ment.. Egyelőre próbáltam az agyamat érvényesíteni a szívem helyett. És végem csak akkor lett, mikor a szemeibe néztem.. érzem, hogy tönkre fog tenni, hogy elpusztít, majd összerak és megint darabokra zúz, hogy ez az ördögi körforgás fog ismétlődni vég nélkül..