» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
74
19
13
20
13
10
23
11
1
5
5
5
27
226
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

Magasröptű beszélgetés...
Today at 18:10
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Brysen
Nem igaz George?
Today at 17:18
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Brysen
pure sweet violent hearts
Today at 16:31
• • • • • • • • • • • • • •
Pandora Dolohov
Lowe Beyond Bones
Today at 14:28
• • • • • • • • • • • • • •
Cailin Flint
Elveszett paradicsom
Today at 13:55
• • • • • • • • • • • • • •
Mark Valentine
Az asszonyt a lánytól
Today at 13:11
• • • • • • • • • • • • • •
Apolinariya Koldovstoretz
mozgókép mugli módra!
Today at 13:06
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Hiányzásnapló
Today at 12:33
• • • • • • • • • • • • • •
Rodney Lestrange
koponyaűri nyomásfokozódás
Today at 10:40
• • • • • • • • • • • • • •
Amycus Carrow
Regulus fekete listája
Today at 0:00
• • • • • • • • • • • • • •
April Svenson
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
79
▽ Reagok :
77
▽ Kor :
66
▽ Avatar :
Allen Leech



»
» Szer. 7 Márc. - 15:27

Eoghan Fionn MacNamara


Zord bűnös vagyok, azt hiszem,
de jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
mért nincs bűnöm, ha van


Becenév:

Eoghan

Kor:

huszonhét

Származás:

mugliszármazású

Lojalitás:

szabadság, szerelem!

Képesség:

az átlagemberrel ellentétben az öt helyett hét ízt vagyok képes megkülönböztetni

Csoport:

mágiahasználók

Play by:

Allan Leech

Karakter típus:

keresett





Hinni valamiben, valami nagyban, valami változásban, és aztán belekapaszkodni, s a karmaidat is belemélyeszteni, nem ereszteni, töretlenül magadhoz láncolni, s makacsul ellenállni mindannak mi kezeid közül szeretné kitépni, mert Írország folyton küzdött, s küzdelme nem lehet hiábavaló! Édesapa szerint nem, de édesapa részt vett a nagy éhségsztrájkban s bele is halt. Édesapa hű híve volt Írországnak, a független Írországnak, s még fegyvert is fogott kétszer, s egy gyanútlan polgárt is lelőtt, a kert végében temettük el, a szőlősben, s ahol eltemettük ott a szőlő dúsabban termett, s édesapa szerint ez azért volt, mert a föld meghálálta  a hűséget, s most édesapa is ott fekszik a szőlősben a hitszegő mellett, s édesanya sohasem sírt miatta, mert édesanya is hitt abban amiben édesapa, s mindketten küzdöttek, küzdöttek a földért amit konokul az angolok akartak elragadni tőlük, mert nagyapa esküdt szegett, s mert mindenki fegyvert fogott a hazáért, s a szőlős, s a birtok engem illet édesanya szerint, de édesanya nem érti, nem érti mi folyik a világban, nem érti, hogy mi mit jelent, s hogy mi az egyenlőség, nem tudja mi az hogy harcolni, messze menekülni, s sokáig bujdosni, a hazát hátrahagyni, mert édesanya a szőlősben van, s ő nem követett el semmi bűnt, őt nem akarják felakasztani, s nem üldözi egy másik világ, ő nem küzdött az elnyomás ellen, az ellen ami ellen én küzdöttem, miatta nem öltek, s miatta nem haltak.  Édesanya szabadsága csak egy föld, csak egy halott férj, s a mellette fekvő hitszegő, édesanya nem tudja, hogy mi az a forradalom, nem állt a frontvonalba, nem sorozták be katonának, sem itt sem máshol.
Elsők közt hallatni a hangját, nem állni a hitszegőket, feltétel nélkül hinni valamiben: ezt nem lehet könyvekből kiolvasni, s nem lehet mástól ellesni, ez belülről fakad, évek alatt érik meg, akár a jó bor, s minél később kóstolja az ember, annál markánsabb ízt érez, s ez az íz a torkot marja, s türelmetlen elánnal nyúl az ember a következő pohár után, s ugyan azt az érzést várja, ugyan azt az erős intenzitást, s másodszor is meglep, másodszor markánsabb, más ízt hagy hátra, s végigcsorog az áll vonalán, le a frissen mosott ruhára, s foltot hagy, örök pecsétet, s ha kimosnák, a hiányát akkor is érezné, mert markánsan elegáns, s markánsan valós, sohasem fogja vissza magát, sohasem hagyja magára, csak küzd, küzd az elérhetetlenért, az egyetlen dologért amiben hisz: a szabadságért! S maga nem láthatja elég jól, mert a szabadság nem csak benne rejlik, ott van a nyáron érett barackban, a patak hűs vizében, a reggeli nevetésben, s ezért félnek tőle, mert szabadságot lát mindenhol, s feltüzelték, mindig friss fával táplálták, s ő sohasem félt küzdeni, sohasem félt volna az életét adni, s most meggyalázták, messzire űzték, olajjal akarták eloltani. De az a tűz ami régóta lángol, szinte kiolthatatlan, mindig marad parázs, mindig marad száraz fa amit rá lehet dobni, s ő is újra lángol, nagyobb tűzzel ég, nagyobb akarat van benne.


 
- S magát Eoghan holnap reggel akasszák föl itt a templom előtt!  -
- Áruló! Kegyeletsértő! Hitszegő!
- Felbujtásért, zendülés szervezéséért, hazaárulásért halálra ítélem!
A kezem kötél szorítja, a lelkemben pedig tűz tombol, látom magam előtt, látom a sok halottat, a zendülést, látom édesanya arcát amikor holnap meghallja, látom a büszkeséget benne, mert most fia is a hazáért veszik el, s az ő háta nem törik meg, az ő családja sohasem hajtott fejet az aljasoknak, kik zsarnokként uralkodnak a népen, s elveszik azt amit el lehet venni. S én reggel büszkén jelenek meg itt, mindazokra gondolva akik mind az életüket adták: életüket a szabadságért, az elnyomás elleni küzdelemért, emlékszem majd Dwyer arcára amikor eltalálta a puska, s a kezemet szorongatta, s utolsó leheletével az ingnyakamba markolt, emlékszem mindazokra akikre rárobbantották az utcavégi kis házat, s hogy senkiben nem volt félelem, mert félni itt nekünk nincsen mitől, az élet bennünk zakatol, s mindazokban kik képesek belátni az igazat, képesek küzdeni, s nem tartanak semmitől, mert az igazság az nem fájhat jobban, mint a hazug valóság, nem fájhat jobban ez, mint mikor anyák kezéből tépik ki a gyermeket, s a halál ilyesféleképpen, ilyen módon megváltás is lehet: a muszlimok feltétel nélkül hisznek istenükben, s istenük kegyébe fogadja mindazokat akik érte harcoltak. S az én Istenem? Az én Istenemnek nincsenek követelései, az én Istenem új keletű, keletről jött, s hullámként söpör végig egész Európán, s csak azokat rántja magával akik értették, hogy a haza hív, azokat kik mások nevében is harcolni mernek, s nem riadnak a puskától, nem riadnak a szólástól.
Megértettem, hogy rám itt nem vár más csak halál, nemes halál, büszke halál, s én büszkén fogadom majd, hogy mindenki lássa: van még miért küzdeni s van miért élni.
A levegő megfagy, s mindenki mozdulatlanná lesz, a bíró aki az ujjával mutat felém, a nép, kik nem értik mi történik itt, s csak szitkozódnak, csak én tudok mozdulni, s ott a fal felől a négy alak, a köpenyben, s sietve jönnek felém, kezükben a pálcájuk pihen, s már talán van okom félni, több okom, mint az akasztástól, mert az akasztás egyszerű: fulladásos halál, kicsit fáj csak, de ez más.
- Eoghan MacNamara a Mágiaügyi Miniszter nevében ezennel letartóztatom -
- A meghallgatása két hónap múlva esedékes, addig a mágusok börtönében tartjuk ..-
S a hangok összemosódnak, s tudom, hogy mennem kell, messzire futnom, mert rosszabb jár a tettemért, mint halál: csókot kapok, mely kiszív belőlem mindent, s ettől félek, pedig félnem nem szabad, mert félni csak azok félnek akiknek van mitől, s én édesanyára gondolok, arra, hogy mit sem tud, erről a világról: a hosszú harcokról, a kegyetlen álruhásokról, s a fajtámnak szánt üldöztetésről.
S ebben a percben tudom mit tettem: öltem. Nem csak lázítottam, nem csak fennhangon felszólaltam. Embert öltem, igazi embert, igazi pálcával, s nem puska volt, nem beazonosíthatatlan: én ott voltam, s a pálcám úgy szegeztem rá, hogy érezze, semmit sem ér a nép ellen, mert elnyomni nem lehet, kiirtani lehetetlen, hiszen ott lobog bennünk a tűz. Ott van bennünk az élni akarás.
Eltűnök.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
401
▽ Reagok :
271
▽ Avatar :
Luca Hollestelle



»
» Szer. 7 Márc. - 17:01


Gratulálunk, elfogadva!

A szív bőségéből szól a száj.


Kedves Eoghan,

Olyan ez, mint felnyitni egy haldokló fejét, és belemeríteni a kezemet a gondolataiba. Mi teszi mássá az utolsó órákat? Mitől válnak egyesek olyan sztoikussá, hogy a hóhér arcába nevetnek, mitől jajveszékelnek mások? A siralomházak süket visszaszámlálását olvastam ki a soraidból, vakmerőséget, és még valamit, ami a haza hősévé avanzsál egyeseket, mások nevét pedig tabuvá teszi; itt van például Robespierre, aki nem kapott szobrot a hazájában, Lenin, akinek a mai napig őrzik a testét, és itt van Eoghan, akit árulásért, és ki tudja, milyen válogatott bűnökért kötél általi halálra ítélnek, majd dementorcsókra, de még mindig él, félreállíthatatlanul, lesöpörhetetlenül. Akinek az apját a kerti szőlősbe temették, egy áruló mellé, és akire az anyja büszke, mert feláldozza magát. Nincs szörnyűbb annál, mint amikor valaki halálra szüli a gyermekét.

Még szerencse, hogy olajjal próbáltak csak eloltani, hogy nem találtak rajtad fogást, és nem találnak ezután sem, ha a patrónusodon múlik, mert szükség van még a bátrak nevetésére, akik folyómederbe lépnek, és mennek tovább, egyszerre vagyok irigy erre a féktelen határozottságra, erre a lobogásra, és féltelek a magam módján. De a háború mindannyiunkon nyomot hagy, mi mást remélhetnénk, minthogy az olyanok, mint Eoghan MacNamara, viszonzásul maguk is nyomot hagynak ezen a kegyetlen helyen?  




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

eoghan macnamara

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Alkoss karaktert! :: Elfogadott életrajzok :: Mágiahasználók-